Oldal kiválasztása

Hétindító – 24.08.19.

Szerző: | 2024.aug.csü | Egyéb kategória

Inspiráló gondolatok János atyával

 

Az újrakezdéshez szabadulj meg bűneidtől

Nemrég hallottam, hogy a mai Magyarország lakosságának kb. egyötöde depressziós tünetekkel küzd. Nem mondhatjuk, hogy ha ez a kétmillió ember hirtelen meggyónna, eltűnne a depresszió, de az biztos, hogy a lelki bajok a le nem rakott lelki terhekkel együtt szaporodnak. Lehet, hogy ma úgy tűnik, nincs erkölcsi rend, de ez nem igaz. Mert attól, hogy egy isteni értéket senki nem követ, még nem szűnik meg érvényessége. Ez nem népszavazás kérdése. Sőt, minél inkább nekünk való értékről van szó, annál kevésbé lehet megkerülni és annál jobban megszenvedjük hiányát. Ilyen a bűnbánat kérdése is. Minden bűnnek van felelőse. Ezért ha valaki tényleg új életet akar kezdeni, ne mondjuk, hogy erre vagy arra a bűnre nincs bocsánat, mert ezzel felülbíráljuk az isteni rendet. Ma vannak, akik abból élnek, hogy bizonyos bűnökre azt mondják, nincs bocsánat.
Más dolog, ha valaki nem akar bűnbánatot tartani, arra Jézus is azt mondja, hogy aki a Szentlélek ellen vét, arra nincs bocsánat. Ez a bűnbánat hiánya.

De aki akar szabadulni a bűntől, az tud is. Enélkül pedig nincs normális újrakezdés. Hogy mire van bocsánat és mire nincs, ezt nincs jogunk eldönteni másokról, mert akkor oda jutunk, hogy magunknak megengedünk olyat, amit másoknak megtiltanánk.

Sánta János atya

Rendkívül fontos az esti lelkiismeret vizsgálat, hogy átnézd a napodat, és észrevedd, miért adhatsz hálát és miért kell bocsánatot kérned, mert hibáztál, mulasztottál. Tedd le minden este Isten elé a küzdelmeidet, gyengeségeidet, bukásaidat! Vedd komolyan minden nap! Ha lehetőséged van rá, menj el gyónni!

 

Élethelyzetek – sorozat

 

Matt, az örök példakép

Bánkódtam, mert az orvosom nemrégiben megmondta, hogy szklerózis multiplexem van. Ez egy kiszámíthatatlan betegség, mely a központi idegrendszert támadja meg. De nemcsak magamért bánkódtam: jó barátom, Matt a közelmúltban halt meg. Szombaton reggel hét órakor megszólalt a telefon. Matt apja halkan szólalt meg:
– Az éjszaka elveszítettük Mattet.
Matt mindörökre a példaképem lesz. Hihetetlenül bátor volt. 13 éves korában ismertem meg, amikor felkértek rá, hogy írjam meg a történetét a Los Angeles-i újságban, amelynek dolgoztam. Mattnek gyógyíthatatlan rákja volt; a gyomorban kezdődött, majd lassan az egész testében szétterjedt.
Az újság általában nem foglalkozik ilyen esetekkel, de Matt azért volt különleges, mert nem hagyta abba a baseballt. Továbbra is játszott, fájdalmai ellenére nem adta fel a küzdelmet, és megtartotta humorérzékét is. Nagydarab fiú volt. Amikor először találkoztam vele, vidáman meglengette a baseball sapkáját, büszkén mutogatva a kemoterápia utáni kopaszságát.
Eredeti jelenség volt a mi Mattünk. Újságíróként találkoztam vele, de önkéntelenül közel kerültem a családjához. Nem tudtam tárgyilagos lenni. Mattet és az anyját olyan szeretetteljes kapcsolat fűzte egymáshoz, hogy csak úgy sugárzott felém a melegség, amint beléptem a házukba, vagy bárhol másutt találkoztam velük.
Az anyja otthagyta az állását, hogy minden percben tudjon gondoskodni Mattről. Olyankor is, amikor Matt egy-egy új gyógyszerrel kísérletezett, és neki hallgatnia kellett, ahogy a fia ordít a fájdalomtól.
– Még van remény – mondogatta ilyenkor Matt.
Története a bátorság története, mert sohasem adta fel.
Amikor kiderült, hogy én is beteg vagyok, Mattre számíthattam. Be akart jönni hozzám a kórházba, hogy fogja a kezemet a vizsgálatok alatt. Valahogy így magyarázta:
– Én átestem hasonlón. Megértem, min mész keresztül.
 
Egyik este, halála előtt nem sokkal, éppen a kedvenc csapatának mérkőzését nézte. A férjemmel meglátogattuk a kórházban. Fura helyzet volt, mert Matt nem nagyon látta a televíziót. A ráktól fokozatosan megvakult, de ezt nem lehetett észrevenni nála. Életem egyik legnagyszerűbb pillanatát éltem át ekkor. Matt hátrafordult, rám nézett, mintha látna, és azt mondta:
– Diana, szeretlek.
Meglepődtem rajta, hogy egy 16 éves fiú ilyet mond, és egyszeriben rádöbbentem, hogy fiúból felnőtt férfivé érett. Szerettem Mattet. Felejtsük el az újságírást! Felejtsük el, hogy az újságíróknak tárgyilagosnak kell maradniuk! Ha az ember olyasvalakivel találkozik, mint Matt, mindez nem számít. Csak a szeretet számít! Búcsúzóul megöleltem, és mondtam, hogy még látjuk egymást.

Mielőtt erre sor kerülhetett volna, jött a telefonhívás. A férjem karjai közt sírtam.

Aznap elmentünk a virágoshoz, hogy virágot küldjünk a családnak. Az üzletben remegni kezdtem, és úgy éreztem, mindjárt összeesem.
Megadtam a virágosnak a címet és ő a telefonszám után érdeklődött.
– Nincs nálam – mondtam.
– Nem küldhetem ki a csokrot, ha nincs meg a szám – felelte udvariasan. – Tudnunk kell, hogy otthon vannak és átveszik.
Pánikba estem.
– Hívja fel a tudakozót! – de a lelkem mélyén valami azt súgta, hogy Bennették nincsenek benne a telefonkönyvben.
A virágos tárcsázott. Feszültség vibrált a levegőben. Kezdtem igazán rosszul érezni magam. Ahogy ott álltunk a férjemmel és a virágos telefonált, furcsa arckifejezést öltött miközben a tudakozóval beszélt. Miután letette a kagylót, döbbenten fordult hozzánk:
– Nincsenek benne a telefonkönyvben, de a tudakozó alkalmazottja a szomszédjuk. Megígérte, gondoskodik róla, hogy megkapják a virágot.
Néma csend volt. Mind egymásra meredtünk. Egyszeriben megnyugodtam, mert valami azt súgta, hogy Matt velem van és igyekszik megnyugtatni.
Azóta három év telt el, de még mindig velem van – legalábbis a szívemben. A fényképét a hálószobámban őrzöm. Amikor rosszul vagyok és nyomorultul érzem maga, arra gondolok: Vajon Matt hogy viselkedne a helyemben?
Diana Chapman
 
GONDOLAT:

A példaképek régóta jelentős szerepet játszanak az emberek életében. Bizonyára mindannyian ismerünk legalább egy olyan személyt, aki hatással van ránk, aki a jó irányba terelget bennünket, akire hasonlítani szeretnénk bizonyos szempontból. Amellett, hogy a példaképek motiválnak, inspirálnak bennünket a céljaink elérésben, erőt és reményt is adhatnak a nehéz helyzetekben. Azt érezhetjük: azokat az értékeket, amelyeket ők képviselnek, szükséges lenne beépíteni a saját életünkbe, személyiségünkbe.
Ilyen példaképek a szentek is és maga Jézus is!
Rád ki van hatással? A héten válassz magadnak egy szentet, egy példaképet és imádkozzál hozzá minden nap. Kérd a segítségét!

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!

 

Kihívás napja – Hogyan legyél kitartó?

Szerző: | 2024.aug.ked | Egyéb kategória

Néhány rövid gondolat és ötlet a kitartásod fejlesztéséhez.

Kezdjük azzal, hogy mi jellemzi a kitartást? 
A kitartás egyenlő távolságra van az állhatatlanságtól és a makacsságtól. Az állhatatlan ember erőtlen a céljáért való küzdelemhez. A makacs pedig nem képes elengedni a célját akkor sem, amikor már érzi, hogy a célja nem helyes. A kitartó folyamatosan halad célja felé, és addig követi, míg azt helyesnek tartja. 

A cél felé való haladás már önmagában boldogít a pszichológusok szerint. A kitartó is elbukik, de feláll, és újrakezdi. A kitartás magában foglalja a kudarctűrés képességét is.  

Nézd meg, mi a Te célod!
Például:
– Nyugodt nyugdíjas éveket élni?
– Egy boldog párkapcsolatban élni hosszú évtizedeken át?
– Egy barátság megtartása akár évek múltán is?
– Sikeresen elvégezni egy adott munkát, feladatot?
– Megőrizni/visszaszerezni az egészségedet?
– Jó viszony szüleiddel/gyerekeddel/unokáiddal/rokonaiddal?
– Egy felhőtlen nyaralás szeretteiddel?
– Vagy „csak” egyszerűen boldog akarsz lenni?  

Mindegyik esetben kitartásra van szükséged, hogy elérd a célodat. Vannak, akik eleve nagy akaraterővel és kitartással születtek, vagy a neveltetésükből adódóan már fejlettebb bennük ez az erény. Ne mérd magad hozzájuk, mert Te másban vagy jó. Az összehasonlítgatás szükségszerűen vezet mások és/vagy magad túl vagy alábecsüléshez. Az egyetlen személy, akihez mérni kell magadat: a tegnapi önmagad.  

Hogyan fejlesztheted a kitartásodat?
Ugyanúgy, mint minden mást: a rendszeresség és a fokozatosság segítségével.    

Tűzz ki apró célokat a mindennapjaidban! Például: naponta olvass egy könyvből (pl. a Bibliából) egy oldalt! Végezz el egyetlen gerincgyakorlatot! Hívj föl valakit, aki fontos Neked, de már régen beszéltetek! Sétálj 10 percet naponta!
Fokozatosan növeld a célod nagyságát, hogy a kitartásod – mint egy terhelés alatti izom – erősödni tudjon. Ha feladod, nem baj. Teljesen természetes, hogy nem megy elsőre. Ha minden elsőre menne, gép lennél. Előfordulhat, hogy elbuksz, akár többször is. Csak annyit tegyél meg, hogy kezdd újra!

A kitartás fejlesztéséhez is kitartásra van szükséged.  

Vadász Ákos, oktató 

Neked most mihez van szükséged kitartásra? Mi a célod? Fogalmazd meg!
Milyen apró lépéseket tehetsz a célod eléréséhez? Írd össze és cselekedj!

Evezz a mélyre – 24.08.15.

Szerző: | 2024.aug.hét | Egyéb kategória

Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!

Együtt tanulunk imádkozni

​Minden héten kapsz egy-egy különböző témájú imádság mintát, amelyet aztán beépíthetsz a hétköznapi imakultúrádba.
Ezzel szeretnélek arra ösztönözni, hogy minden élethelyzetedet áthassa az Istennel való mély kapcsolat.

Boldogasszony Anyám, oltalmazz!

Szűz Mária, Boldogasszony Anyám! Teljes szívemből fordulok hozzád Nagyboldogasszony ünnepe alkalmából, hogy hálát adjak Neked minden áldásért, melyeket életem során kaptam Tőled! Saját példádon keresztül utat mutatsz számomra, hogyan is éljek Isten akarata szerint.

Égi Édesanyánk, segíts, hogy minden nap magasabbra emelkedjek a szolgálat és a dicséret által.

Tegyem fel magamnak a kérdést: vajon a munkámat és a mindennapi elfoglaltságomat a szolgálat lelkületével élem vagy önző módon? Ingyenesen odaadom-e magam a másoknak, anélkül, hogy azonnali előnyöket kérnék? A szolgálat „ugródeszka” az életemben? A dicséretre gondolva pedig tudok-e úgy örülni Istennek, mint Mária (vö. Lk 1,47)? Imádkozom-e, miközben az Urat áldom? És miután dicsértem őt, elhíresztelem-e az örömét az emberek között, akikkel találkozom? Mindenki próbáljon ezekre a kérdésekre válaszolni!

Mária, kérlek, erősítsd hitemet, hogy mindig bízhassak Isten végtelen irgalmában.
Segíts, hogy kövessem Jézus Krisztus tanításait, és hogy életem minden területén őszinte és szeretetteljes tudjak lenni. Adj erőt, hogy legyőzzem a bűnt, a kísértéseket, és mindig hűséges maradjak Istenhez.
Kérlek, oltalmazd családomat, barátaimat és közösségemet. 
Ámen.

Saját imaszándékodat a levél aljára írhatod! 
Lehetőleg konkrét szándékot fogalmazz meg, és legalább a keresztnevedet add meg!

 

 

 

 

IRÁNYMUTATÓ:

A te szavadra „kivetem a hálót”!

A történet a csodálatos halfogásról szól (Lk 5,1-11).

A Genezáreti-tónál két hajót látunk a parton. A halászok mosogatták, tisztogatták és javították a munka után hálóikat. Az egyik Péter apostol volt. Jézus beszállt a hajójába és onnan tanított. A tanítás után Péter parancsot kap: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” A szókimondó Péter kifogásokat hoz fel: „Mester egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra kivetem a hálót.” Péter tudta, tapasztalta már, hogy Jézus mindig igazat mond, és engedelmeskedett. Az eredmény a csodás halfogás. A halak sokasága miatt szakadozott a háló.

Péter először kételkedik, hiszen szakértelme és tapasztalata alapján nem számít sikerre, de mégis engedelmeskedik Jézus szavának. Ekkor történik a csoda: annyi halat fognak, hogy a hálók majdnem elszakadnak, és a hajók majdnem elsüllyednek.
Péter, bár kételkedik a sikerben, mégis hisz Jézus szavában, és engedelmeskedik neki. Ez arra tanít minket, hogy akkor is bízzunk Istenben és engedelmeskedjünk az Ő útmutatásainak, amikor az emberi logika vagy tapasztalatunk alapján nem látunk esélyt a sikerre. Az engedelmesség gyakran olyan áldásokat hozhat, amelyeket előre nem láthatunk.

Igenis, vannak lehetetlen helyzetek, amikor úgy tűnik, nincs remény. Emberileg nem tehetünk semmit. Tudásunk semmit sem ér!
De halljuk szívünk mélyén a belső hangot: „vesd ki a hálót!” Azaz, indulj el az úton, tarts ki – még akkor is, ha úgy tűnik, semmi értelme!
És hallgatunk erre a belső hangra: elindulunk, kitartunk, mégis megtesszük azt, amiről azt gondoljuk, úgy sem lesz eredménye. Pusztán azért, mert a lelkiismeretünkben ezt halljuk, és hisszük azt, hogy ez Istentől jön.

Csodálatos dolog történik velünk, amikor hiszünk Isten szavának! Mégis, gyakran milyen nehezen akarjuk megtenni….

A történet emlékeztet minket arra, hogy Isten képes gondoskodni rólunk a legnehezebb helyzetekben is. Amikor Péter és társai már feladták a reményt, Isten beavatkozása révén bőségben részesülnek. Ez arra ösztönözhet bennünket, hogy Isten gondviselésében bízva ne adjuk fel a reményt, még ha a helyzet kilátástalannak tűnik is.

Péter a csoda láttán felismeri saját kicsinységét és bűnösségét, és azt mondja Jézusnak: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok.” Ez az alázat és bűnbánat fontos tanulság számunkra, hogy felismerjük saját korlátainkat és szükségünk van Isten kegyelmére. Igen, minden kegyelem az életünkben.

A történet végén Jézus azt mondja Péternek: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Mindannyiunknak van hivatása, küldetése, amelyet Isten ad, és amit az Ő szolgálatára kell használnunk. Péter hívása arra emlékeztet, hogy Jézus követése új életcélt és irányt adhat nekünk, amellyel másokat is közelebb hozhatunk Istenhez.

Összességében a csodálatos halfogás története a hit, az engedelmesség, az alázat és a szolgálat fontosságára tanít, valamint arra, hogy bízzunk Isten gondviselésében, még a legkilátástalanabb helyzetekben is.

***

Számodra mit mond ez a történet? Benned, mit indított el?

Így kerülheted el a megkeseredettséget!

A megkeseredett emberek 5 szokása 

Az élet néha olyan nehéz, hogy úgy érezzük, egyszerűbb lenne összeomlani és csak szenvedni, panaszkodni, feladni van kedvünk. Ha azonban ezt tesszük, akkor bekerülünk egy nem túl illusztris csapatba: a megkeseredett emberek csapatába.
5 jellemzőjük is van; mutatjuk, mik ezek, csak hogy mindig emlékezz, milyenné ne válj soha!

1. Haragot tartanak
Senki sem tökéletes. Mindenki hibázhat, mindenki bánthat meg másokat. Csak rajtunk múlik, hogyan kezeljük az ilyen helyzeteket, hogyan viszonyulunk ahhoz, aki fájdalmat okozott nekünk. A megkeseredett, savanyú emberek haragtartóak, nem bocsátanak meg könnyen, őrizgetik magukban a dühüket, és ezt rendszeresen a világ tudtára adják – de főleg annak a tudtára, akire fújnak. Ez a hatalmas mennyiségű ki nem mondott sérelem azonban szépen lassan megmérgezi őket, és egyre megkeseredettebbek, boldogtalanabbak lesznek. Ha megbékélnének, megbeszélnék az illetővel a problémáikat, vagy elengednék a negatív történéseket, akkor a lelkük is meggyógyulna.

2. Sajnáltatják magukat
A legtöbb ember napjában többször is szembesül kisebb vagy nagyobb problémákkal; akinek fontos a saját boldogsága, az arra törekszik, hogy minél hamarabb megoldja őket, és ne kesergéssel töltse az időt. A savanyú emberek azonban nem így gondolkodnak: ők azt szeretnék, hogy mindenki őket sajnálja, hogy mindenki velük foglalkozzon. Fölöslegesen felnagyítják a bajaikat, hogy panaszkodhassanak miattuk, és kinyilváníthassák, hogy nekik van a legrosszabb sorsuk az egész Földön. Elfelejtik, hogy bár a negatív viselkedésük révén megkapják az áhított figyelmet, de nem fogják jól érezni magukat tőle. Te ne legyél ilyen! Ne azért kapják fel az emberek a fejüket, mert megint sírsz valamiért, hanem azért, mert kedves, megértő, optimista voltál!

3. Irigyek
A megkeseredett emberek másik ismertetőjegye, hogy borzasztóan irigyek. Nem tudják elfogadni, ha a környezetükben valaki boldog, sikeres, ha másoknak jobban megy, mint nekik. Árgus szemekkel figyelnek minden ismerőst és ismeretlent, és ha azt veszik észre, hogy valamelyiknek oka van az örömre, legbelül azonnal utálni kezdik az illetőt. Ezenkívül bosszankodnak, hogy miért nem velük történt ekkora szerencse. Irigy, féltékeny természetük miatt nem tudnak szívből gratulálni, szurkolni sem, mert titkon azt kívánják, bár mindenki bukna el az első akadályban, ami az útjába kerül. Soha ne felejtsd el, hogy ezzel a viselkedéssel csak a saját magad dolgát nehezíted meg: örülj a másik sikerének, és tekints úgy rá, ami motivál arra, hogy többet és többet érj el!

4. Csak a rosszat veszik észre
Iszonyatosan sok terhet cipelünk magunkkal életünk során, rengeteg bántást, nehézséget és kudarcot kell elviselnünk. Ha azonban csak ezeket vesszük észre, szomorú sors vár ránk, mert semmi örömünk nem lesz az életben. A megkeseredett emberek pontosan ezért lesznek megkeseredettek: kizárólag arra fókuszálnak, ami rossz, ami nem működik, ami problémát okoz, és képtelenek meglátni azokat a dolgokat, amik viszont a javukra válnak. Ha esik az eső, bosszankodnak, mert esernyőt kell tartani, mert vizes lesz a ruhájuk, mert nem tudnak kiülni a teraszra – ahelyett, hogy hálát adnának azért, mert a virágok nem szomjaznak tovább, jó lesz a levegő, kevesebb por száll majd az utcán. Az éremnek mindig két oldala van – igyekezz mindkettőre odafigyelni, még mielőtt egy mogorva, folyton károgó varjú válik belőled.

5. Könnyen feladják
Bár a megkeseredett emberek szeretnek panaszkodni a sorsuk miatt, ahhoz már nem elég kitartóak, hogy változtassanak. Próbálkoznak, az igaz, de hamar feladják, hamar letesznek minden tervükről, így még egy okot kreálnak, ami miatt lehet sajnálni magukat. A legszörnyűbb, hogy pontosan tudják: egy kis akaraterővel bármit el tudnának érni, de egyszerűbb, ha ölbe tett kézzel ülnek, és másokat hibáztathatnak az őket ért kellemetlenségek miatt.

Ha nem szeretnéd, hogy egész életedben kudarcok között vergődj, akkor ne hagyd, hogy ilyenné válj – csak rajtad múlik. Küzdj, ameddig tudsz, hogy a végén learathasd a babérokat! 

Kiss Gréta 
Lifestyle 

Jézus fogyaszthatóvá tette számunkra önmagát

 Augusztus 18. – Évközi 20. vasárnap
Olv.: Péld 9,1-6; Zs 33; Ef 5,15-20;
Evangélium: Jn 6,51-58 

Volt egyszer egy ember, aki szerint a karácsony csak egy érthetetlen mese. Rendes, szerény ember volt, szerette a családját, és minden más emberrel is tisztességesen viselkedett. de nem tudott hinni a Megtestesülésben, és ezt nem is akarta megjátszani. Karácsony éjjelén a felesége és a gyerekei az éjféli misére készülődtek. 
– Sajnálom, én nem megyek- mondta. – Nem tudok mit kezdeni azzal, hogy Isten emberré lett. Inkább otthon maradok, és meleg vacsorával várlak benneteket. 
A családja kocsiba ült, és elindult a templomba. Közben szállingózni kezdett a hó. Az ember az ablakhoz lépett, onnan nézte az egyre dagadó, s egyre sűrűbben hulló hópelyheket. „Egy igazi karácsony éjjel!” – gondolta magában. Visszaült a kandalló melletti fotelbe, és olvasni kezdett. Néhány perccel később azonban valami tompa puffanást hallott, melyet egyre több követett.  

Először arra gondolt talán valaki szórakozásból hógolyókat dobál a nappali ablakának, de a bejárati ajtóhoz érve észrevette, hogy kismadarak röpködnek ide-oda a viharban. Elkeseredetten kutattak meleg, védett hely után, ezért vonzotta őket a fény az ablakhoz, aminek nekicsapódtak. Sok kismadár kábultan hevert a földön. 
„Nem hagyhatom, hogy szegénykék megfagyjanak – gondolta. – De hogy segíthetek rajtuk?” Eszébe jutott a fészer, amit már nem használt: ott még meleg is van. Fölvette a kabátját, a csizmáját, és a hóban elbattyogott a fészerhez. Kinyitotta az ajtót, majd fölkapcsolta a villanyt. A madarak azonban nem akartak bemenni. 
„Talán egy kis étel majd becsalogatja őket.”- gondolta. Visszasietett a házba, s hozott némi kenyérmorzsát, amit maga után szórt a földre egészen a fészerig. De a madarak ügyet sem vetettek a morzsákra, s egyre elkeseredettebben röpködtek. Az ember csapkodni kezdett a kezeivel mire azok ijedtükben szanaszét szálltak, s egy se ment a meleg kivilágított fészerbe. 
„Biztos valami félelmetes, veszélyes lényt látnak bennem – mondta magában. Hogy mondhatnám meg nekik, hogy bízhatnak bennem?” Ekkor különös dolog jutott eszébe: „Ha néhány perc erejéig én is madárrá változhatnék, megmenthetném őket!” 
Ebben a pillanatban felzengtek a templom harangjai. Ő csak állt, és hallgatta őket. Majd térdre esett a hóban.  
– Mindent értek – suttogta. – Most már tudom, miért kellett megtenned!  

Milyen nehezen fogadták el a korabeli emberek azt a tanítást, hogy Jézus saját testét, mint kenyeret adja nekik és értük! Semmi nem riasztotta vissza és zavarta össze annyira az embereket Jézus körül, mint az eukarisztikus beszédben elhangzó kijelentések. „Hogyan adhatja ez a testét eledelül nekünk?” Pedig Jézus nem véletlenül választja a kenyér és bor alakját ahhoz, hogy testileg közöttünk, velünk maradjon. Rá akar ébreszteni bennünket arra, hogy mennyire pótolhatatlanul szükségünk van Rá! Hogy nem élhetünk nélküle! Az ókori társadalmi és gazdasági viszonyok között – és még utána is nagyon sokáig – az emberek számára a mindennapi kenyérnél nem sok fontosabb létezett. Olyannyira nélkülözhetetlen volt, hogy a nagy többség bizony napjainak legnagyobb részét annak megszerzésére volt kénytelen fordítani. A bor pedig – abban a világban, amelyben kevés volt az igazán tiszta, egészséges víz – szintén rendkívüli jelentőséget töltött be, mind a táplálkozás, mind a gyógyítás szempontjából. Jézus érthetővé, elfogadhatóvá, sőt nélkülözhetetlenné, fogyaszthatóvá akart lenni számunkra! Nem úgy akart velünk, emberekkel lenni, hogy érthetetlen, megközelíthetetlen legyen. Közel kívánt lenni hozzánk, sőt saját életét akarta megosztani velünk már itt a Földön.  

A táplálék erőt ad az embernek ahhoz, hogy élni tudjon, hogy feladatait el tudja végezni, hogy céljait követni tudja. A bor pedig az öröm jelképe a Bibliában, az örömé, ami lelkesedéssel tölti el a szívet. Jézus a mi erőnk és örömünk akar és tud lenni! Nem valamiféle „fölénk hatalmasodó Isten”, akitől félnünk kellene. Nem elsősorban követelményeket támaszt velünk szemben, mint ahogyan az ókori népek gondolták isteneikről, hanem Ő az, aki teljesen nekünk ajándékozza önmagát. Ezzel azonban sokkal szorosabb közösséget hoz létre velünk – már ha mi persze elfogadjuk és magunkhoz vesszük Őt – mint amilyen közösséget a pusztán a parancsainak a teljesítése vagy a tulajdonunk kisebb-nagyobb részének a feláldozása jelentene. Köszönjük meg a mi Megváltó Istenünknek, hogy ennyire közel akar és tud lenni hozzánk! 

Dr. Finta József atya

Hétindító – 24.08.12.

Szerző: | 2024.aug.szo | Egyéb kategória

Inspiráló gondolatok János atyával

 

Reményből élünk

Ha nincs reményünk, akkor az is fölösleges, amit eddig tettünk, hiszen nincs jövőnk. Nincs tökéletes cselekedet, de ha már van Valaki, aki annyira osztja életét, hogy létre hívott bennünket, kötelező cselekedni. Cselekvésünkbe pedig kötelezően bele van kódolva a remény. Minden, amit teszünk, csak a világ végén lesz igazán érthető, addig így-úgy magyarázható. Jézus is magára vette a félreérthetőséget, hogy szabadon és ne kényszerből fogadjuk őt megváltónknak. Csak akkor lettek egyértelműek Jézus tettei, amikor feltámadt. Visszatekintve, egy pillanat alatt világossá vált az apostoloknak, hogy Jézus mit miért tett. A mi mostani megnyilvánulásaink is akkor lesznek egészen érthetőek, ha feltámadunk. Akkor mindennek kiderül az értéke.

A személyes feltámadás kérdését lehet kerülgetni, de előbb-utóbb mindenkinek szembesülnie kell azzal, hogy továbbél-e, és miként. S az erre adott sekélyes válaszoktól csak egyre nyugtalanabbak leszünk. Reményből élünk. A remény nem akciós termék, s nincs belőle szezonvégi kiárusítás sem. Isten többre becsül minket, mint hogy akciókkal butítson. A reményről nem lehet lekésni. Még ma el kell kezdenünk eszerint élni.

Sánta János atya

Számodra mit jelent a remény? Hogyan nyilvánul meg a mindennapokban? Tudnál konkrét dolgot, példát mondani?

 

Élethelyzetek – sorozat

 

Az élet legjobb tanára

 
Már 15 éve tanítottam, amikor találkoztam életem legnagyszerűbb tanárával. A lányom, Kelsey volt az.
Kelsey agyszélhűdéssel született, és ötéves korában a rákkal vívott győztes csatát. Számos, mozgalmas órát adott nekem bátorságból és elszántságból, és az ő türelmének köszönhetem, hogy mindörökre jobb emberré váltam.
Például négyéves korában meg akarta tanulni egyedül bekötni a cipőjét, ahogyan a legjobb barátnőjétől látta. Úgy éreztem, sarokba vagyok szorítva. Az agyszélhűdés miatt Kelsey alig tudta mozgatni bal keze ujjait. Ha én magam nem tudom bekötni a cipőmet egy kézzel, hogyan taníthatnám meg neki? Három és fél év kitartó próbálkozása után Kelseynek sikerült. Emlékszem, a nyári szünidő első napján történt, hétéves volt akkoriban. Néztem, hogyan csinálja, és biztattam. Amikor elvette a kezét és megpillantottam a két gondosan megkötött masnit, fülig érő szájjal mosolygott, én pedig sírtam örömömben. És ugyebár soha senki nem kérdezi meg Kelseytől, hány éves volt, amikor megtanulta önállóan bekötni a cipőjét.

Rengeteg elszántságot tanultam a teljesítményeit látva, de még annál sokkal többet is. A tempó nem számított Kelsey életében. Számára az volt a lényeges, hogy a saját maga szabta időrendben megvalósítsa a céljait.

Hatéves korában balettre akart járni. Kínos, de be kell vallanom, rettenetesen féltem a dologtól. A kemoterápiától legyengült az izomzata, rossz volt az egyensúlyérzéke, és csaknem 70 kg-ra meghízott. Nemcsak a testi, de a lelki sérülésektől is féltettem.

Ő azonban nem félt.
Az egyik szemén kötést viselt, így attól is tartottam, hogy a társai kigúnyolják. Nem tudtam, hogyan mondjam meg mindezt Kelseynek, ő pedig nem tágított, így aztán végül is engedtem neki és beírattam egy balettiskolába.

Kelsey önfeledten táncolt! Hogy elesett-e? Persze. Ügyetlen volt-e? Nagyon is. De sosem volt annyira öntudatos, sem annyira gátlásos, hogy ne mérte volna fel, mi az, amit nem tud megcsinálni. A tánc puszta öröme kielégítette. Mindenki, aki látta táncolni, valami csodálatos élményt kapott tőle. Négy évig táncolt. Amikor abbahagyta, csak azért tette, mert kitalálta, hogy lovagolni akar. Ezúttal már nem haboztam beíratni.

Ötödik osztályos korában Kelsey izgatottan hozott haza az iskolából egy házi kosárlabdacsapat szervezéséről szóló nyomtatványt.
Ez igazi kihívás volt számára. Szaladni csak lassan tudott, ráadásul alacsony is volt, és még mindig csak az egyik kezét tudta használni. Az agyamban ismét megszólalt a vészcsengő, de eddigre már megtanultam, hogy ne hallgassak rá. A szemében csillogó izgalom egyértelműen háttérbe szorított mindenféle ellenérvet, és beírattuk.
 
Az első edzés után az edző azt mondta, nem meri őt játszani engedni. Elmagyarázta, milyen sérüléseknek van kitéve a lányom.
Láttam rajta, hogy lelki szemei előtt egy ellene folytatott bíróság per képe jelenik meg. Minden gyerek kockázatot vállal, aki sportol – érveltem, és lehet ugyan, hogy az ő esetében nagyobb a kockázat, de a vágy is erősebb benne, hogy tartozzék valahová. Némi vita és bátorítás után végül beleegyezett, hogy engedi Kelseyt játszani.
Kelsey két éven át lelkesebben játszott, mint a csapattársai köz bárki. Igaz, hogy soha egyetlen meccsen sem dobott kosarat, de más, sokkal értékesebb ajándékokat adott a csapattársainak. A két év alatt mindvégig mindenki nagyon nagyra becsülte. Hosszú hetekig próbálkozott, mire végre egy edzésen bedobta az első kosarát és mindenki megtapsolta.
 

Azokon a napokon, amikor meccs volt, mindig azonnal ledobta magáról a kabátját az élelmiszerboltban, ahová bementünk vásárolni, és a bevásárlókosárba rakta. Sokáig nem jöttem rá, miért. Annyira büszke volt a mezére, hogy azt akarta, mindenki lássa.

Kelsey ma boldog, egészséges hetedik osztályos tanuló, még mindig nagykanállal eszi az életet, egyre újabb kihívásoknak próbál megfelelni, és továbbra is számos leckét ad a barátainak és a szüleinek kitartásból, a hit erejéből és együttérzésből.
Kelsey, sosem volt nálad nagyszerűbb tanárom!

Dauna Easley

 

GONDOLAT:

Számomra a legfőbb tanulsága ennek a történetnek, hogy NE FÉLJ!
Ne félj önmagad lenni! Ne félj tenni az álmaidért! Ne félj belekezdeni valami ismeretlenbe! Ne félj a bizonytalanságtól! Ne félj a betegségtől, és attól, mit hoz a jövő! Egyszerűen csak tedd azt, amit most jónak érzel, amire hívást érzel!

Figyelmedbe ajánlok egy igen inspiráló, megtörtént eseményt feldolgozó filmet! Jessica 16 évesen elindul, hogy vitorlásával körbehajózza a földet! Könnyeket fog csalni a szemedbe!
A filmet itt tudod megnézni:
https://videa.hu/videok/film-animacio/jessica-utja-film-animacio-ETpDKGBGKy4g0pRq

Téged mi fogott meg ebből a történetből?

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!

 

Evezz a mélyre – 24.08.08.

Szerző: | 2024.júl.sze | Egyéb kategória

Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!

Együtt tanulunk imádkozni

​Minden héten kapsz egy-egy különböző témájú imádság mintát, amelyet aztán beépíthetsz a hétköznapi imakultúrádba. Ezzel szeretnélek arra ösztönözni, hogy minden élethelyzetedet áthassa az Istennel való mély kapcsolat.

Türelem mindenkihez, mindenhez

Mennyei Atyám, szeretettel fordulok hozzád ebben a pillanatban, szívem mélyéből fakadó kéréssel. Tudom, hogy a türelem nagy erény, mégis oly könnyen elfelejtkezek róla a mindennapok rohanásában. Kérlek, adj türelmet, hogy képes legyek megbirkózni a kihívásokkal, amelyekkel az előttem álló hét során szembesülök. Adj erőt, hogy elengedjem a sietséget, a kapkodást, és helyette a nyugalmat és a békét válasszam.

Segíts megérteni, hogy minden dolognak megvan a maga ideje, és hogy a türelem a legnagyobb ajándék, amellyel megáldhatjuk magunkat és másokat. Taníts meg arra, hogy elfogadjam a változásokat, és bízzam abban, hogy minden a javamra válik.

Add, hogy türelemmel meghallgassam mások véleményét, még akkor is, ha nem értek velük egyet. Segíts megőrizni a türelmemet a nehéz helyzetekben, és hogy ne veszítsem el a hitemet még akkor se, ha a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt szeretném.

Kérlek, töltsd meg a szívemet békével és nyugalommal, hogy képes legyek türelmesen várni azokat az áldásokat, amelyeket számomra tartogatsz.
Ámen.

Saját imaszándékodat a levél aljára írhatod! 
Lehetőleg konkrét szándékot fogalmazz meg, és legalább a keresztnevedet add meg!

 

 

 

IRÁNYMUTATÓ:

Akarsz-e vízen járni?

Jézus a vizen jár. (Mt 14,22-33), (Mk 6,45-52), (Jn 6,15-21).

Jézusnak, aki a kenyeret megszaporíthatja, a vizet borrá változtatja, a vihar lecsendesítése vagy a vízen járás sem okozhat gondot. Aki szelet vet, vihart arat – tartja a mondás. Az ember szabad akaratánál és rosszra hajló természeténél fogva képes vihart, viszályt teremteni, a természet erőit is befogni szándékai megvalósításába, de képtelen magától a rosszat megszüntetni, a bajt elhárítani, a vihart lecsendesíteni. Ehhez Isten közbelépése szükséges.

Péter – mintha csak magunkat látnánk benne – nagy lelkesen nekiugrik, hogy ő is járjon a víz színén, mint a Mester. Miért ne sikerülne neki is? Ellenőrizné az Urat, hadd lám, az-e, akinek mondja magát? Majd megijed – és süllyedni kezd. Bizalom és kétely, félelem és pimasz kíváncsiság egyszerre van jelen benne. Egy pillanatra megszakad a „szemkontaktus”, s máris vége. Az úszni tudó, viharos tengerhez szokott, tagbaszakadt halászember egyszer csak elveszti lélekjelenlétét, inába száll bátorsága, és merül. De a Mester kinyújtja utána kezét, és szelíden kérdi: „Kicsinyhitű, miért kételkedtél?”

Péter nem azért fél, mert süllyed, hanem akkor kezd süllyedni, amikor teret ad a félelemnek.

Amikor a külső körülményekre – politika, megélhetés, testi-lelki fájdalmak stb. – többet adunk, mint az Isten iránti bizalomra, könnyen elbizonytalanodunk. Igaz, sokszor azt hisszük, a hit a földi életben is olyasfajta bizonyosságot nyújt, mint az életbiztosítás vagy a bankszámla… Könnyű hinni akkor, amikor nem fáj semmi, amikor a földi viszontagságok viharai nem teszik próbára hitünket. Jóllehet ennek ellenkezője sem hívő magatartás. Szent Péter tudott segítség után kiáltani, és Krisztus szemébe nézni. Nem a szörfdeszkás hullámlovagok vakmerőségével kell megnyergelnünk az élet tengerének viharos hullámait, hanem Krisztus tekintetébe, az imádság erejébe kapaszkodva.
Tudni, hogy ő mindenütt velünk van. Nála mindenhol biztonságban vagyunk. Kezét fogva a vízen járás sem lesz meglepő. Sőt még nagyobb dolgokra is képesek leszünk: a rosszra jóval válaszolni, bátran kiállni az igazságért, kitartani elveink és értékeink mellett, hűségesek maradni szeretteinkhez. Elhagyni undok szokásainkat és szokássá vált bűneinket.

A Mesterbe csimpaszkodva, Rá tekintve minden lehetséges.

S amikor megtapasztaljuk, mennyire számíthatunk rá, „a szél is eláll”, az ellenszél is megszűnik. A vihar elül, a kedélyek megnyugszanak, helyreáll lelkünk békéje, és Isten csendes jelenléte átlendít a túlsó partra. A kérdés csak az: akarunk-e a vízen járni? Isten ugyanis nem azt ígéri, hogy nem lesznek viharok életünkben, hanem azt, hogy bennük is megtapasztaljuk oltalmát.
Sebestyén Péter atya

Azért belegondoltam, micsoda bátorságra, hitre volt szüksége Péternek ahhoz, hogy egyáltalán eszébe jusson egy ilyen ötlet, hogy „ha tényleg Jézus az, akkor én az Ő segítségével képes leszek ugyanúgy a vízen járni”.

Istenben bízva, Rá figyelve képes leszek olyan dolgokra, amelyekre korábban nem is gondoltam!

Hogy ne a szorongás irányítsa az életed

A szorongás egy gyakori probléma, ami világszerte az emberek igen nagy százalékát érinti. Legyen szó munkahelyi nyomásról, párkapcsolati gondokról vagy személyes kihívásokról, a szorongás jelentősen befolyásolhatja az életminőséget. Ezért olyan fontos, hogy hatékonyan tudjuk kezelni a szorongást és ne hagyjuk hogy irányítsa az életünket. Most egy átfogó, gyakorlati stratégiákról olvashatsz az enyhébb, nem krónikus szorongás kezeléséről.

Mi is az a szorongás? A szorongás tulajdonképpen a fenyegetettségre való válaszreakció, egy stresszhelyzet. Fizikai tünetei közé tartozik a megnövekedett szívverés, izzadás, remegés és légszomj. Érzelmi tünetei a túlzott aggodalom, nyugtalanság, ingerlékenység és a koncentráció nehézségei. Amikor szorongsz, érzed hogy felmegy a pulzusszámod, ideges leszel, amit már egy idő után nem tudsz kezelni. Esetleg az ujjaiddal kezdesz dobolni, vagy egészen kicsire összehúzod magad, kivonulsz a társaságból, és érzed, hogy most csendre van szükséged, hogy megnyugodj.

Van, amikor azonban ez a bénulás, szorítás tovább fojtogat és aki sűrűn találkozik ezzel az érzéssel, az egy idő után igyekszik elkerülni ezeket a helyzeteket. Egyre kevesebbet megy társaságba, és próbálja a lehető leginkább kerülni a kudarcokat. De így nehéz teljes életet élni!

4+1 tipp a szorongás leküzdésére

1. Ismerd meg a kiváltó okokat!
Vezess naplót, amelyben dokumentálod azokat a helyzeteket, gondolatokat vagy tevékenységeket, amelyek kiváltják a szorongásodat. Idővel minták fognak kialakulni, amik segítenek felismerni a konkrét kiváltó okokat. Gondold át a múltbeli tapasztalataidat, és hogyan befolyásolhatják azok a jelenlegi szorongási szintedet. A szorongás gyerekkori gyökerének megértése segíthet az alapvető problémák kezelésében.

2. Törekedj az egészséges életmódra!
Itt nem kell azonnali, drasztikus életmódbeli változtatásra gondolnod, ha jelenleg nem élsz túl egészségesen. Kezdd az alvásod rendbetételével. Legyen sötét a szobádban, húzz be minden függönyt. Az ágyad legyen kényelmes. Kapcsold ki a kütyüket lefekvés előtt legalább egy órával. Tudom, sokszor jól esik ahogy pörgetjük, görgetjük az információt, de az a sok inger nem segít abban, hogy hormonálisan le tudjunk lassulni a pihentető alváshoz. Állíts be egy rendszeres alvási rutint azzal, hogy minden nap ugyanabban az időben fekszel le és kelsz fel.

Mozogj rendszeresen! Válaszd meg azt a mozgásformát, amiben jól érzed magad, ami lehet a te én-időd. Fáradj el, izzadj le! Hormonálisan is jól hat, ahogy felmelegedik a tested, ahogy izzadsz. Ez segít abban, hogy a stresszhormonok ürüljenek, és helyét pozitív, jó hormonok vegyék át.

Igyekezz egészségesen étkezni! Fogyassz sok zöldséget, gyümölcsöt, kerüld a feldolgozott élelmiszereket. Ha ez most még távol ál tőled, akkor lassan szoktasd át magad az új étrendre. Az egészséges étrend része a megfelelő mennyiségű víz fogyasztása is, figyelj arra hogy ne legyél dehidratált.

Korlátozd a koffein és az alkohol fogyasztását! mivel ezek fokozhatják a szorongás tüneteit. A koffein egy stimuláns, amely növelheti a szívverést. Ha rendszeres kávéfogyasztó vagy, fokozatosan csökkentsd a fogyasztását, hogy elkerüld az elvonási tüneteket.
Bár az alkohol kezdetben nyugtató hatású lehet, hosszú távon megzavarhatja az alvást és növelheti a szorongás szintjét. Válassz egészségesebb alternatívákat, mint például gyógyteák.

3. A lelkednek is add meg, amire szüksége van!
Elcsépelt tanács, de fontos hogy legyen én-időd. Kapcsolódj ki és töltődj! Ez más, mint a pihenés. Szánj időt magadra és akár a naptáradba is jegyezd fel az énidődet. Kikapcsolódás alatt azt értjük, hogy nem feltétlenül hasznos dolgot csinálsz, de olyat, ami számodra örömet okoz.
Legyen szó festésről, kertészkedésről, olvasásról, terepasztal építésről vagy agyagozásról, találj olyan tevékenységeket, amik segítenek ellazulni.

Ritkán esik szó a hálaadásról, pedig ez is fontos a lelki egyensúlyunkhoz. Alakíts ki egy hála szokást, rendszeresen reflektálva az életed pozitív történéseire. Ez a gyakorlat eltereli a figyelmedet a szorongásról, a negatív gondolatokról és hosszútávon elősegíti egy pozitívabb gondolkodásmód kialakítását. Vezess hálanaplót, amiben naponta dokumentálod azokat a dolgokat, amikért hálás vagy.

4. Húzd meg a határaidat!
Sokak számára talán ez a legnehezebben kivitelezhető lépés. Tanulj meg nemet mondani, és állíts határokat az időddel és energiáddal kapcsolatban. A túlzott elkötelezettség egyértelműen növeli a stresszt és a szorongást. Állíts fel határokat mind a személyes, mind a szakmai életedben!

Ezt így leírni könnyű, és joggal teszed fel a kérdést, hogy mégis hogyan csináljam? Az első és legfontosabb, hogy jelöld ki őket. Gondold végig, hogy milyen életet szeretnél élni és hogy mi az, ami ebbe belefér. Mi az, ami neked igazán fontos? A határhúzásban benne van az is, hogy priorizálunk. Megvan a sorrendje az életünknek, hogy hova szeretnénk eljutni, és abban kiket szeretnénk magunk mellett látni, milyen környezetben szeretnénk ezt átélni. Legyen meg a fontossági sorrended! 

+1 Relaxáció, meditáció
A relaxációs, meditációs technikák gyakorlása jelentősen csökkentheti a szorongást. Ezek a módszerek segítenek jelen lenni, kezelni a stresszt, és csökkenteni a szorongás fizikai tüneteit. Ehhez találj egy csendes helyet, ülj kényelmesen. Csukd be a szemed, és koncentrálj a légzésedre, figyelve minden belégzésre és kilégzésre. Ha az elméd elkalandozik, gyengéden hozd vissza a figyelmedet a légzésedre. A rendszeres gyakorlás segíthet, hogy nyugodtabbnak érezd magad. A különféle légzési és relaxációs technikákról itt olvashatsz részletesebben. A Jézus-imát is gyakorolhatod.

Menj ki a természetbe, szívj friss levegőt! Rögtön a testednek is jót fogsz tenni, hiszen benne van a mozgás is. De ha csak leülsz egy padra, és elkezded figyelni az éppen kibújó kis növénykéket, már azzal is segíted, hogy a szorongás szorítása enyhüljön.

Keresd az állatok társaságát! Azon túl, hogy fiziológiailag jól hatnak ránk az állatok, segítenek abban is, hogy meglássuk, hogy is vagyunk valójában. Megfigyelték, ha szomorúak vagyunk, akkor a kutya, macska többsége rögtön odabújik az emberhez. Ha elkezdjük simogatni őket, azzal máris elterelődik a figyelmünk és csökken a szorongásunk.

Ha szeretnéd a szorongásodat csökkenteni, akkor foglalkozz a testi jóléteddel, a lelki szükségleteiddel, húzd meg a határaidat, és legyél sokat a természetben, az itt és most-ban.

Van jó gyakorlatod a szorongás kezelésével kapcsolatban? Oszd meg velünk, tanuljunk mi is belőle?

Forrás: personalguide

Olyan eledelre vágyakozzatok, amely megmarad az örök életre!

Augusztus 11. – Évközi 19. vasárnap 
Olv.: 1Kir 19,4-8; Zs 33; Ef 4,30 – 5,2;  
Evangélium: Jn 6,41-51


A kenyérszaporítás csodájában felfedeztük, hogy Jézus erejével a kevés is sokakat tud táplálni. Mindez természetesen felfelé, Isten felé emeli tekintetünket, gondolatunkat.
Az evangéliumi szakaszban talán feltűnik, hogy a Jézust kereső emberek mennyire földhöz ragadtak. Saját földi életük táplálásra gondolnak. 

Vajon saját életemben hol jelenik meg ez a földhöz ragadtság? Hogyan tudok felemelkedni, túllátni a mindennapok problémáin? 

Milyen sokszor van, hogy csak az akut problémát igyekszünk orvosolni, és elfelejtkezünk arról, mi vezetett idáig. Persze meg kell oldani az éppen meglévő helyzetet, de arra is figyelni kell, hogyan tudjuk megelőzni a nehézség kialakulását. Vagyis túl kell néznünk a helyzeten, látnunk kell, honnan jöttünk, és hová tartunk.
Mindehhez kell a nyitottság, szükséges a közösség, az egymással való kapcsolat. 

Fülöp Ákos atya 

Hétindító – 24.08.05.

Szerző: | 2024.júl.pén | Egyéb kategória

Inspiráló gondolatok János atyával

 

Szabadon megkeresni a magad útját

Minél jobban meg akarjuk fejteni a világ titkát, annál kevésbé tudunk mit kezdeni a misztériummal. Minél nagyobb a tudásunk, annál jobban idegesítenek az érthetetlen dolgok. Ha következetesen végigvisszük a szabadelvű gondolkodásmódot, akkor pl. nem volna szabad művészetekkel foglalkozni, mert az nem logikus és nem hasznos.

Az is elgondolkodtatja az embert, hogy a kőkemény piaci érdekek világa hogy használhat ilyen fogalmat, hogy bizalom. Pedig hányszor lehet hallani arról, hogy itt meg ott megrendül a befektetők bizalma. Emberi számításaink arra valók, hogy egyszer összedőljenek pl. egy belháborútól, egy természeti katasztrófától. De mégis kell a jövőt tervezni valamilyen szinten, csak engedjük felszínre életünk mélyének azt a titkát, amelyet, jobb, ha tudatosan kezelünk, mintha ellenőrizetlenül tör utat magának.

Van Isten, sőt, van Atyánk, van Jézusban testvérünk, és a Szentlélekben van lelkünk. Minden szellemi lendület túlmutat bezárt világunkon.

Nem az a szabad, aki arra fut, amerre akar, hanem az, aki szabadon megkeresi a maga útját az egyetlen célhoz, Istenhez, a másik segítségével.

Sánta János atya

 

Élethelyzetek – sorozat

 

A sírás megengedett

Egyedül ültem az ebédlőasztal fölötti lámpa fényénél egy teljesen sötét házban, és könnyeztem.
Végre sikerült mindkét gyereket lefektetnem. Viszonylag új volt még számomra a gyermekét egyedül nevelő szülő szerepe; egyszerre kellett anyának és apának lennem két kisgyerekem számára. Mindkettőt megmosdattam vidám kurjongatások, fogócska és dobálózás közepette. Nagyjából megnyugodtak, feküdtek az ágyukba, és mindketten megkapták a szokásos öt perces hátmasszázst. Ezután fogtam a gitáromat és belekezdtem a rituális, esti népdalokba. A műsort az „Összes kicsi lovacskám” zárta, mindkét gyerek kedvence. Addig énekeltem újra és újra egyre lassabban és halkabban, amíg úgy láttam, hogy mindketten elaludtak.

Egy frissen elvált férfi, aki odaadóan igyekszik gondoskodni a gyerekeiről, megpróbálja a lehető legnormálisabb és legbiztonságosabb otthont megteremteni számukra. Vidám arcot vágtam a kedvükért. Megpróbáltam a lehetőségek szerint ugyanazt csinálni velük, amihez szokva voltak. Ez az esti szertartás régi hagyomány volt, csupán az anyjuk hiányzott belőle. Nos, ismét sikerült zökkenőmentesen levezényelni egy estét.

Lassan, óvatosan álltam fel, vigyázva, hogy a legkisebb zajt se keltsem, nehogy felébredjenek, és újabb dalokat meg meséket követeljenek. Lábujjhegyen mentem ki a szobájukból, behajtottam az ajtót és lementem. Az ebédlőasztal melletti székbe roskadtam, és eszembe jutott, hogy amióta hazajöttem a munkából, most ülök le először. Főztem, vacsorát adtam, buzdítottam a két kicsit, hogy egyenek. Elmosogattam, miközben megpróbáltam kielégíteni összes kíváncsiságukat. Segítettem a nagyobbiknak megírni a második osztályos házi feladatát, megdicsértem a kicsi rajzait és elálmélkodtam, milyen ügyes legótornyot épített. Fürdés, mese, hátmasszázs, ének, és most végre egy rövid ideig magammal foglalkozhattam. A csend egy pillanatig felüdülést jelentett.

Azután egyszeriben rám szakadt minden: a fáradság, a felelősség súlya, a számlák miatti aggodalom, melyeket nem biztos, hogy ki tudok fizetni. A háztartási teendők végtelenül sok, apró részlete mázsás súllyal nehezedett rám. Nem is olyan régen még házas ember voltam, és a feleségemmel megosztottuk a házimunkát, a számlák költségeit, az összes aggódnivalót.

No meg rám tört a magány is. Úgy éreztem, mintha az egyedüllét hatalmas tengerének mélyén rostokolnék. Minden egyszerre zuhant rám, és hirtelenjében elveszettnek, meggyötörtnek éreztem magam. Váratlanul kitört belőlem a zokogás. Ültem és csendben zokogtam.

Ekkor, egyszer csak két kar fogta át a derekamat, és egy pici arcocska nézett fel rám. Ötéves fiam együttérző szemébe pillantottam. Zavarba jöttem tőle, hogy a fiam sírni lát.
– Sajnálom, John, nem tudtam, hogy még ébren vagy.

Nem tudom miért, de sok ember mentegetőzik, ha síráson kapják, én sem vagyok kivétel.
– Igazán nem akartam sírni. Sajnálom. Csak egy kicsit szomorú vagyok ma este.
– Nincs semmi baj, apu. A sírás nem szégyen, te is ember vagy.
 
Szavakkal nem tudom kifejezni, milyen boldoggá tett ez a kisfiú, aki az ártatlansága bölcsességével engedélyt adott nekem a sírásra.
Úgy hangzott, mintha azt mondaná, nem kell mindig erősnek lennem, időnként megengedhetem magamnak, hogy gyenge legyek, és kifejezhetem az érzelmeimet.
Az ölembe mászott. Egy darabig összeölelkezve beszélgettünk, majd visszavittem az ágyába és betakartam. Valahogy ezen az éjszakán is el tudtam aludni. Köszönöm, fiam.
Hanoch McCarty
 

GONDOLAT:

Bizonyára tapasztaltad már, hogy egy kiadós sírás után mennyire megkönnyebbültél, mintha el is múlt volna a fájdalmad, a bánatod, vagy legalábbis enyhült volna. Félelemnek, bánatnak, szomorúságnak, csalódottságnak, sírásnak igen is helye van az életünkben! Fontos, hogy megéljük ezeket. Nem kell elfutni előlük! Azt keresd inkább, mire akar tanítani téged egy szomorú helyzet! Mit akar az Isten üzenni akkor, abban a helyzetben? 

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!