Oldal kiválasztása

Inspiráló gondolatok János atyával

 

Az újrakezdéshez szabadulj meg bűneidtől

Nemrég hallottam, hogy a mai Magyarország lakosságának kb. egyötöde depressziós tünetekkel küzd. Nem mondhatjuk, hogy ha ez a kétmillió ember hirtelen meggyónna, eltűnne a depresszió, de az biztos, hogy a lelki bajok a le nem rakott lelki terhekkel együtt szaporodnak. Lehet, hogy ma úgy tűnik, nincs erkölcsi rend, de ez nem igaz. Mert attól, hogy egy isteni értéket senki nem követ, még nem szűnik meg érvényessége. Ez nem népszavazás kérdése. Sőt, minél inkább nekünk való értékről van szó, annál kevésbé lehet megkerülni és annál jobban megszenvedjük hiányát. Ilyen a bűnbánat kérdése is. Minden bűnnek van felelőse. Ezért ha valaki tényleg új életet akar kezdeni, ne mondjuk, hogy erre vagy arra a bűnre nincs bocsánat, mert ezzel felülbíráljuk az isteni rendet. Ma vannak, akik abból élnek, hogy bizonyos bűnökre azt mondják, nincs bocsánat.
Más dolog, ha valaki nem akar bűnbánatot tartani, arra Jézus is azt mondja, hogy aki a Szentlélek ellen vét, arra nincs bocsánat. Ez a bűnbánat hiánya.

De aki akar szabadulni a bűntől, az tud is. Enélkül pedig nincs normális újrakezdés. Hogy mire van bocsánat és mire nincs, ezt nincs jogunk eldönteni másokról, mert akkor oda jutunk, hogy magunknak megengedünk olyat, amit másoknak megtiltanánk.

Sánta János atya

Rendkívül fontos az esti lelkiismeret vizsgálat, hogy átnézd a napodat, és észrevedd, miért adhatsz hálát és miért kell bocsánatot kérned, mert hibáztál, mulasztottál. Tedd le minden este Isten elé a küzdelmeidet, gyengeségeidet, bukásaidat! Vedd komolyan minden nap! Ha lehetőséged van rá, menj el gyónni!


 

Élethelyzetek – sorozat

 

Matt, az örök példakép

Bánkódtam, mert az orvosom nemrégiben megmondta, hogy szklerózis multiplexem van. Ez egy kiszámíthatatlan betegség, mely a központi idegrendszert támadja meg. De nemcsak magamért bánkódtam: jó barátom, Matt a közelmúltban halt meg. Szombaton reggel hét órakor megszólalt a telefon. Matt apja halkan szólalt meg:
– Az éjszaka elveszítettük Mattet.
Matt mindörökre a példaképem lesz. Hihetetlenül bátor volt. 13 éves korában ismertem meg, amikor felkértek rá, hogy írjam meg a történetét a Los Angeles-i újságban, amelynek dolgoztam. Mattnek gyógyíthatatlan rákja volt; a gyomorban kezdődött, majd lassan az egész testében szétterjedt.
Az újság általában nem foglalkozik ilyen esetekkel, de Matt azért volt különleges, mert nem hagyta abba a baseballt. Továbbra is játszott, fájdalmai ellenére nem adta fel a küzdelmet, és megtartotta humorérzékét is. Nagydarab fiú volt. Amikor először találkoztam vele, vidáman meglengette a baseball sapkáját, büszkén mutogatva a kemoterápia utáni kopaszságát.
Eredeti jelenség volt a mi Mattünk. Újságíróként találkoztam vele, de önkéntelenül közel kerültem a családjához. Nem tudtam tárgyilagos lenni. Mattet és az anyját olyan szeretetteljes kapcsolat fűzte egymáshoz, hogy csak úgy sugárzott felém a melegség, amint beléptem a házukba, vagy bárhol másutt találkoztam velük.
Az anyja otthagyta az állását, hogy minden percben tudjon gondoskodni Mattről. Olyankor is, amikor Matt egy-egy új gyógyszerrel kísérletezett, és neki hallgatnia kellett, ahogy a fia ordít a fájdalomtól.
– Még van remény – mondogatta ilyenkor Matt.
Története a bátorság története, mert sohasem adta fel.
Amikor kiderült, hogy én is beteg vagyok, Mattre számíthattam. Be akart jönni hozzám a kórházba, hogy fogja a kezemet a vizsgálatok alatt. Valahogy így magyarázta:
– Én átestem hasonlón. Megértem, min mész keresztül.
 
Egyik este, halála előtt nem sokkal, éppen a kedvenc csapatának mérkőzését nézte. A férjemmel meglátogattuk a kórházban. Fura helyzet volt, mert Matt nem nagyon látta a televíziót. A ráktól fokozatosan megvakult, de ezt nem lehetett észrevenni nála. Életem egyik legnagyszerűbb pillanatát éltem át ekkor. Matt hátrafordult, rám nézett, mintha látna, és azt mondta:
– Diana, szeretlek.
Meglepődtem rajta, hogy egy 16 éves fiú ilyet mond, és egyszeriben rádöbbentem, hogy fiúból felnőtt férfivé érett. Szerettem Mattet. Felejtsük el az újságírást! Felejtsük el, hogy az újságíróknak tárgyilagosnak kell maradniuk! Ha az ember olyasvalakivel találkozik, mint Matt, mindez nem számít. Csak a szeretet számít! Búcsúzóul megöleltem, és mondtam, hogy még látjuk egymást.

Mielőtt erre sor kerülhetett volna, jött a telefonhívás. A férjem karjai közt sírtam.

Aznap elmentünk a virágoshoz, hogy virágot küldjünk a családnak. Az üzletben remegni kezdtem, és úgy éreztem, mindjárt összeesem.
Megadtam a virágosnak a címet és ő a telefonszám után érdeklődött.
– Nincs nálam – mondtam.
– Nem küldhetem ki a csokrot, ha nincs meg a szám – felelte udvariasan. – Tudnunk kell, hogy otthon vannak és átveszik.
Pánikba estem.
– Hívja fel a tudakozót! – de a lelkem mélyén valami azt súgta, hogy Bennették nincsenek benne a telefonkönyvben.
A virágos tárcsázott. Feszültség vibrált a levegőben. Kezdtem igazán rosszul érezni magam. Ahogy ott álltunk a férjemmel és a virágos telefonált, furcsa arckifejezést öltött miközben a tudakozóval beszélt. Miután letette a kagylót, döbbenten fordult hozzánk:
– Nincsenek benne a telefonkönyvben, de a tudakozó alkalmazottja a szomszédjuk. Megígérte, gondoskodik róla, hogy megkapják a virágot.
Néma csend volt. Mind egymásra meredtünk. Egyszeriben megnyugodtam, mert valami azt súgta, hogy Matt velem van és igyekszik megnyugtatni.
Azóta három év telt el, de még mindig velem van – legalábbis a szívemben. A fényképét a hálószobámban őrzöm. Amikor rosszul vagyok és nyomorultul érzem maga, arra gondolok: Vajon Matt hogy viselkedne a helyemben?
Diana Chapman
 
GONDOLAT:

A példaképek régóta jelentős szerepet játszanak az emberek életében. Bizonyára mindannyian ismerünk legalább egy olyan személyt, aki hatással van ránk, aki a jó irányba terelget bennünket, akire hasonlítani szeretnénk bizonyos szempontból. Amellett, hogy a példaképek motiválnak, inspirálnak bennünket a céljaink elérésben, erőt és reményt is adhatnak a nehéz helyzetekben. Azt érezhetjük: azokat az értékeket, amelyeket ők képviselnek, szükséges lenne beépíteni a saját életünkbe, személyiségünkbe.
Ilyen példaképek a szentek is és maga Jézus is!
Rád ki van hatással? A héten válassz magadnak egy szentet, egy példaképet és imádkozzál hozzá minden nap. Kérd a segítségét!

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!