Oldal kiválasztása

Inspiráló gondolatok János atyával

 

Reményből élünk

Ha nincs reményünk, akkor az is fölösleges, amit eddig tettünk, hiszen nincs jövőnk. Nincs tökéletes cselekedet, de ha már van Valaki, aki annyira osztja életét, hogy létre hívott bennünket, kötelező cselekedni. Cselekvésünkbe pedig kötelezően bele van kódolva a remény. Minden, amit teszünk, csak a világ végén lesz igazán érthető, addig így-úgy magyarázható. Jézus is magára vette a félreérthetőséget, hogy szabadon és ne kényszerből fogadjuk őt megváltónknak. Csak akkor lettek egyértelműek Jézus tettei, amikor feltámadt. Visszatekintve, egy pillanat alatt világossá vált az apostoloknak, hogy Jézus mit miért tett. A mi mostani megnyilvánulásaink is akkor lesznek egészen érthetőek, ha feltámadunk. Akkor mindennek kiderül az értéke.

A személyes feltámadás kérdését lehet kerülgetni, de előbb-utóbb mindenkinek szembesülnie kell azzal, hogy továbbél-e, és miként. S az erre adott sekélyes válaszoktól csak egyre nyugtalanabbak leszünk. Reményből élünk. A remény nem akciós termék, s nincs belőle szezonvégi kiárusítás sem. Isten többre becsül minket, mint hogy akciókkal butítson. A reményről nem lehet lekésni. Még ma el kell kezdenünk eszerint élni.

Sánta János atya

Számodra mit jelent a remény? Hogyan nyilvánul meg a mindennapokban? Tudnál konkrét dolgot, példát mondani?


 

Élethelyzetek – sorozat

 

Az élet legjobb tanára

 
Már 15 éve tanítottam, amikor találkoztam életem legnagyszerűbb tanárával. A lányom, Kelsey volt az.
Kelsey agyszélhűdéssel született, és ötéves korában a rákkal vívott győztes csatát. Számos, mozgalmas órát adott nekem bátorságból és elszántságból, és az ő türelmének köszönhetem, hogy mindörökre jobb emberré váltam.
Például négyéves korában meg akarta tanulni egyedül bekötni a cipőjét, ahogyan a legjobb barátnőjétől látta. Úgy éreztem, sarokba vagyok szorítva. Az agyszélhűdés miatt Kelsey alig tudta mozgatni bal keze ujjait. Ha én magam nem tudom bekötni a cipőmet egy kézzel, hogyan taníthatnám meg neki? Három és fél év kitartó próbálkozása után Kelseynek sikerült. Emlékszem, a nyári szünidő első napján történt, hétéves volt akkoriban. Néztem, hogyan csinálja, és biztattam. Amikor elvette a kezét és megpillantottam a két gondosan megkötött masnit, fülig érő szájjal mosolygott, én pedig sírtam örömömben. És ugyebár soha senki nem kérdezi meg Kelseytől, hány éves volt, amikor megtanulta önállóan bekötni a cipőjét.

Rengeteg elszántságot tanultam a teljesítményeit látva, de még annál sokkal többet is. A tempó nem számított Kelsey életében. Számára az volt a lényeges, hogy a saját maga szabta időrendben megvalósítsa a céljait.

Hatéves korában balettre akart járni. Kínos, de be kell vallanom, rettenetesen féltem a dologtól. A kemoterápiától legyengült az izomzata, rossz volt az egyensúlyérzéke, és csaknem 70 kg-ra meghízott. Nemcsak a testi, de a lelki sérülésektől is féltettem.

Ő azonban nem félt.
Az egyik szemén kötést viselt, így attól is tartottam, hogy a társai kigúnyolják. Nem tudtam, hogyan mondjam meg mindezt Kelseynek, ő pedig nem tágított, így aztán végül is engedtem neki és beírattam egy balettiskolába.

Kelsey önfeledten táncolt! Hogy elesett-e? Persze. Ügyetlen volt-e? Nagyon is. De sosem volt annyira öntudatos, sem annyira gátlásos, hogy ne mérte volna fel, mi az, amit nem tud megcsinálni. A tánc puszta öröme kielégítette. Mindenki, aki látta táncolni, valami csodálatos élményt kapott tőle. Négy évig táncolt. Amikor abbahagyta, csak azért tette, mert kitalálta, hogy lovagolni akar. Ezúttal már nem haboztam beíratni.

Ötödik osztályos korában Kelsey izgatottan hozott haza az iskolából egy házi kosárlabdacsapat szervezéséről szóló nyomtatványt.
Ez igazi kihívás volt számára. Szaladni csak lassan tudott, ráadásul alacsony is volt, és még mindig csak az egyik kezét tudta használni. Az agyamban ismét megszólalt a vészcsengő, de eddigre már megtanultam, hogy ne hallgassak rá. A szemében csillogó izgalom egyértelműen háttérbe szorított mindenféle ellenérvet, és beírattuk.
 
Az első edzés után az edző azt mondta, nem meri őt játszani engedni. Elmagyarázta, milyen sérüléseknek van kitéve a lányom.
Láttam rajta, hogy lelki szemei előtt egy ellene folytatott bíróság per képe jelenik meg. Minden gyerek kockázatot vállal, aki sportol – érveltem, és lehet ugyan, hogy az ő esetében nagyobb a kockázat, de a vágy is erősebb benne, hogy tartozzék valahová. Némi vita és bátorítás után végül beleegyezett, hogy engedi Kelseyt játszani.
Kelsey két éven át lelkesebben játszott, mint a csapattársai köz bárki. Igaz, hogy soha egyetlen meccsen sem dobott kosarat, de más, sokkal értékesebb ajándékokat adott a csapattársainak. A két év alatt mindvégig mindenki nagyon nagyra becsülte. Hosszú hetekig próbálkozott, mire végre egy edzésen bedobta az első kosarát és mindenki megtapsolta.
 

Azokon a napokon, amikor meccs volt, mindig azonnal ledobta magáról a kabátját az élelmiszerboltban, ahová bementünk vásárolni, és a bevásárlókosárba rakta. Sokáig nem jöttem rá, miért. Annyira büszke volt a mezére, hogy azt akarta, mindenki lássa.

Kelsey ma boldog, egészséges hetedik osztályos tanuló, még mindig nagykanállal eszi az életet, egyre újabb kihívásoknak próbál megfelelni, és továbbra is számos leckét ad a barátainak és a szüleinek kitartásból, a hit erejéből és együttérzésből.
Kelsey, sosem volt nálad nagyszerűbb tanárom!

Dauna Easley

 

GONDOLAT:

Számomra a legfőbb tanulsága ennek a történetnek, hogy NE FÉLJ!
Ne félj önmagad lenni! Ne félj tenni az álmaidért! Ne félj belekezdeni valami ismeretlenbe! Ne félj a bizonytalanságtól! Ne félj a betegségtől, és attól, mit hoz a jövő! Egyszerűen csak tedd azt, amit most jónak érzel, amire hívást érzel!

Figyelmedbe ajánlok egy igen inspiráló, megtörtént eseményt feldolgozó filmet! Jessica 16 évesen elindul, hogy vitorlásával körbehajózza a földet! Könnyeket fog csalni a szemedbe!
A filmet itt tudod megnézni:
https://videa.hu/videok/film-animacio/jessica-utja-film-animacio-ETpDKGBGKy4g0pRq

Téged mi fogott meg ebből a történetből?

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!