— 2023. augusztus 07. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

A tengerek megmentője

Mi minden úszik az óceánban? Általában lenyűgöző halrajok, bálnák, delfinek, cápák képe sejlik föl előttünk, nem beszélve a szebbnél szebb korallzátonyokról. A tenger érintetlen, páratlan természeti kincs – gondolnánk.
A valóság azonban sajnos rendkívül lesújtó. A Föld tengeri vizeinek nagy része mára viszont telítve van különféle szennyeződésekkel, melyek közül az egyik legsúlyosabb problémát az úszó-lebegő műanyagok és a mikroszkopikus méretű műanyagrészecskék okozzák. A tengeri élővilág és a vízhez kötött madarak számára halálos fenyegetést jelentenek a műanyag zacskók, flakonok, szívószálak, fülpálcikák, de az olyan nagyobb tárgyak is, mint a lavórok, vécédeszkák, fröccsöntött kerti székek. Mindezeknek felszámolása jelenti a 21. század egyik gigantikus környezeti kihívását.

2012-ben egy mindössze tizennyolc éves holland fiú, Boyan Slat – akinek a hobbija a búvárkodás és nagyon szereti a tengert – nagyszabású vízióval állt elő: szeretné megtisztítani a világ óceánjait a műanyagtól. A videó vírusként terjedt a neten, óriási ismertséget szerzett a fiatal srácnak. Az ismertség és népszerűség hullámait meglovagolva az ambiciózus terv nem maradt vágyálom, ugyanis 2013-ban Slat megalapította a The Ocean Cleanup („Az óceán-nagytakarítás”) elnevezésű nonprofit szervezetet, amely hosszú tervezést és fejlesztést követően néhány évvel később már akcióba lendült, és élesben kezdte kipróbálni, hogyan tud minél hatékonyabban minél több szemetet összehalászni a tengerekből és a legnagyobb folyókból. A gigantikus projekthez világszerte rengeteg adományozó és támogató csatlakozott, és mivel az általuk képviselt ügy az egész emberiség érdeke, az átlagemberek érdeklődését is hamar felkeltette.
A The Ocean Cleanup célja, hogy 90%-ban eltávolítsa a tengeri hulladékot.

Az Ocean Cleanup sikeressége több mindenben rejlik, de egy tettre kész lelkes fiatal nélkül nem jöhetett volna létre, nem válhatott volna ilyen világméretű kezdeményezéssé. Manapság rengeteg a klímaaktivista, akik valamilyen módon igyekeznek fölhívni a figyelmet a környezetszennyezésre, de Boyan Slat nem csak vészvillogókat akart villogtatni, nem csak beszélt arról, hogy mit akar tenni, hanem minden erejével azon volt, hogy valami kézzelfogható, valóban hasznos akciót hívjon életre.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Boyan nem csak vágyakozott valamire, nem csak gondolkodott egy szép célról, hanem cselekedett is. Lépéseket tett a megvalósítás felé.
Nem elég csak álmodozni arról, hogy egy szeretettel teli környezetben éljek – a családban, a munkahelyen, a szomszédokkal… Nézzem meg, mit tudok tenni érte tenni a mai nap, aztán holnap is. Ha pedig meghatároztam, mit tehetek, akkor tegyem meg az első lépést! Ne holnap, hanem ma, most!

***

KAPCSOLATAINK

Így szabadulhatsz meg a rágódástól!

Köztudott, hogy a negatív gondolatok, a rágódás, mérgezőek tudnak lenni.
A rágódás azt a mozzanatot takarja, amikor valaki szükségtelenül és állandóan túl sokat gondolkodik önmagáról, az érzéseiről, a problémáiról. Tipikus rágódó kérdés szokott lenni, amit oly sokszor felteszünk magunknak: „Mire gondolt valójában azzal a megjegyzésével?”
Az effajta gondolatokat tanácsosabb visszaszorítani, mivel képesek a motivációnkat rombolni, a problémamegoldó készségünket rontani, illetve negatív hangulatba taszítani minket. Ezen jelenség negatív hatásainak kivédésére következzen most 3 módszer:

1, Ne hagyd elszabadulni a rágódást keltő gondolatokat!
Ennek a tanácsnak a megfogadásához több technika van. Az egyik gyakorlat az, amikor eltéríted a gondolataidat különböző módokon: például olvasással vagy fizikai aktivitással. Tehát, a figyelmedet másra irányítod, nem arra, amin legszívesebben rágódnál.
A másik hasznos gyakorlat a Stop technika, ami abból áll, hogy amikor rád tör a rágódás, akkor „Állj!”-t mondasz saját magadnak, a gondolataidnak.

2, Cselezd ki a rágódást kiváltó dolgokat!
Teheted ezt többféleképen is: meditációval, ami által eltávolítod magadtól a rágódó gondolatokat, vagy írhatsz listát azokról a helyzetekről, amelyek előidézik benned a rágódást. Így tudatosítod magadban, hogy min szoktál rágódni. Ezáltal később ezeket talán könnyebb elkerülöd.

3, Vedd figyelembe a nagyobb „képet”!
A problémáid jelentéktelenségére egy nagyobb perspektívából világíts rá. Amikor felüti a fejét a rágódás, „lépj hátra kettőt”, és kérdezd meg magadtól, hogy: „Fog ez számítani egy-öt-tíz év múlva?”. Ha valóban felteszed magadnak ezt a kérdést, és meg is válaszolod, akkor rájöhetsz, hogy a gondod tényleg elhanyagolhatónak tekinthető.

forrás: Erős Zoltán pszichológus

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Ha sikerül a rágódástól megszabadulni, biztos vagyok benne, hogy lelkileg megkönnyebbülünk, és sokkal több mindenre tudunk figyelni, hiszen amíg rágódunk, nem veszünk észre fontosabb dolgokat.

---

— 2023. augusztus 14. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Mikor tud az élet növekedni bennem?

Augusztus 6-án elhunyt Mustó Péter SJ atya. Személyesen is ismertem. Fiatal koromban lelkivezetőm is volt. Több alkalommal beszélgettem vele és a gondolatait megosztottuk akkor olvasóinkkal is.
Péter atyától származik az a gondolat is, hogy az élet növekedni akar bennünk és erre figyeljünk.
A hétköznapi életben miként tudjuk elérni, hogy arra figyeljünk, ahol az élet növekedni akar bennünk? Hol és milyen módon fedezhetjük fel? – kérdeztem egyszer Péter atyát. Ő akkor így válaszolt:
„Egy nagyon egyszerű példát mondanék. Egyszer nem túl vidám hangulatban mentem az erdőn keresztül az úti célomhoz. Lógattam a fejem, néztem a köveket a lábam előtt és lefoglaltak a sötét gondolataim. Idővel észrevettem, ha felemelem a fejem, akkor meglátom a fák lombjait, a napsütést. Már nem a rossz érzéseimre figyeltem. Ezért is helytálló a bölcs mondás: ‘Fel a fejjel!’ Ezt szó szerint kell érteni! Amíg a hátgerincem összekuporodik, a fejemet lógatom, úgy sokkal nehezebb észrevenni a szépet, a jót, ami engem körülvesz. Kihúzott háttal, vállakkal, mély légzéssel, emelt fejjel egészen mást veszek észre, más perspektívából látom a dolgokat.

Senki sem szeret beteg lenni. A betegség, a baleset mindig egy krízis, ami a változásnak a lehetősége. A betegség megállásra kényszerít. Gondoljam át, mi mindent kell csinálnom, mi szükséges, mi kevésbé. Mit kellene másképp tennem. Az akadályok fájdalmasak, kellemetlenek, mégis lehetőségek, hogy tudatosabban, figyelmesen észrevegyem, miként érdemes élni. Ha a mindennapi életem közepette tudok arra figyelni, ami engem megérint, legyen ez akár betegség, akár napsütés, jó és rossz dolog, akkor szép lassan arra fog irányulni a figyelmem, ami az élet növekedését eredményezheti bennem, nem pedig külső eseményektől, történésektől várom a megoldást. Azzal kell foglalkozni, ami megérint!

Arra figyeljek, ami megérint, és amerre érzem, hogy az élet vezetni akar engem, arra menjek. Tegyem meg a lépést! Ezt lehet döntésnek hívni. Így szépen kialakul az életem. Visszafelé tekintve azt tudom mondani, minden úgy volt jó, ahogy történt, hiszen mindig lelkiismeretem szerint cselekedtem, jó úton jártam. Utólag semmiképpen sincs értelme azon rágódni, hogy korábban jól döntöttem, vagy sem. Vállald fel magadnak a döntéseidet! Számomra ez is az élet bölcsessége. Akkor válok igazán felnőtté, ha a saját döntéseimet nem akarom újra és újra kétségbe vonni. Amit felfedezünk magunkban, ahhoz nem kell különösebb hókuszpók, tanulás, csak a figyelemnek az irányítása. Ha megtanuljuk a figyelmünket arra irányítani, ami megérint bennünket, akkor ott valamiképpen magunkról kapunk információt, magunkról tanulunk meg dolgokat.”
Isten Veled Péter atya!

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Péter atya gondolataiból mi az, ami most a legnagyobb hatással volt Rád?

***

KAPCSOLATAINK

A közösség tövis és rózsa is egyben

Pár napja zárult le a 37. Ifjúsági Világtalálkozó. Erre reflektálva olvashatod most Pécsi Rita neveléskutató gondolatait a közösség megtartó erejéről.
„A közösség tövis és rózsa. Az áldozat, a fájdalom és a virágba borulás öröme egyazon tőről fakad. Miért van ez így? Az ember társas lény, azaz létszükséglete a másokhoz tartozás. Olyan ez, mint a levegő, nélküle nem tudunk élni. Hurrá, akkor ez itt a földre szállt menny! Hiszen szinte számolatlanul társulhatunk rengeteg emberhez. Egy falunyi lakó él a házunkban, és szinte sehol nem vagyunk egyedül. Együtt utazunk, dolgozunk, tanulunk, szórakozunk. A templomban időnként még egymás kezét is megfogjuk. Tömegtársadalomban élünk. És éppen ez a legnagyobb veszély, mert azt hisszük, hogy a sok ember egyszersmind közösség is. Azaz szeretnénk azt hinni. Csakhogy a tapasztalat hamar kijózanít. „A világban nagyobb az éhség a szeretetre és az elfogadásra, mint a kenyérre” (Teréz anya).

Milyen az igazi közösség? Mi az, amire annyira szomjazunk?
Organikus, élő összetartozás, összefonódás. Amikor egy test tagjaiként élünk. A tagok nem cserélhetők, nem rangsorolhatók, nem versenyeznek. Ha sérül az egyik, az a többieknek is fáj. Az egymásban, egymásért való lét. Amikor otthon lehetünk egymás szívében, és „hordozzuk egymás terhét” (vö. Gal 6,2). Erre az elfogadottságra és fogadókészségre vágyunk. Hogy szeressenek és szerethessünk. Ám hamar megsejtjük, hogy ez rendkívül kockázatos. Amint fölemelem a sorompóimat, láthatóvá válnak gyengeségeim, kitakarom lelkem érzékeny pontjait – és ez túlságosan sebezhetővé tesz. Ugyanakkor, ha valaki megajándékoz ezzel a közelséggel, az elköteleződéssel, felelősséggel is jár.

Az igazi közösséget a szeretet és nem a közös feladat vagy érdek tartja össze.
Lehetnek közös ügyeink, de nem ez a megtartó erő. A valós közösséget azért szeretjük, mert nem a teljesítményünk avat odatartozóvá, hanem azért szeretjük egymást, mert összetartozunk. Ha hibázik valaki, vagy gyenge, egy vállalatnál kirúgják. A közösség pedig hordozza őt, segít visszatalálnia eredeti énjéhez. Ez nagy titok, és mégis mindenki számára megtapasztalható fényes valóság.
Szerető közösségben nem viccelődünk negatív dolgokkal, tilos a cinizmus, kimondom a jót, másokról távollétükben sem mondok rosszat, nemcsak használom, hanem szolgálom is a közösséget.
Az eseménytelen hétköznapokon is hűségesen jelen vagyok számukra, szívemben hordozom apró-cseprő ügyeiket, sőt csendesen és rendszeresen teszek is a közös ügyekért. Sokrétű kommunikáció valósul meg. A kommunikáció legmélyebb szintje a közösség.
Ez több mint szavak, több mint beszéd, több mint fogalom. Egy régóta meglévő azonosságra bukkanunk rá. Már egyek vagyunk.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

A legkisebb közösség a család. Kívánom, hogy otthon, a plébániai közösségedben, a munkahelyeden nap mint nap éld át a szeretetnek ezt a csodálatos érzését. Amikor te meg én mi leszünk. Bár ezért tenni is kell!

---

 

— 2023. augusztus 21. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

A mi sorsunk olyan, mint a csillagoké

Gyerekeimmel minden nyáron, augusztus közepén, esti program meglesni az égbolton a hulló csillagokat. A Perseidák meteorraj maximuma idén augusztus 12-13-ra esett, így ekkor lehetett a legtöbb hullócsillagot látni az égen. A csillagokról jutottak eszembe Chiara Lubich gondolatai arról, miért olyan a sorsunk, mint a csillagoké, milyen is a hiteles felebaráti szeretet, és honnan merítkezik. “A szeretetben maga a szeretet az értékes. Így van ez ezen a földön. A szeretet – a természetfölötti szeretetről beszélek, amely nem zárja ki a természeteset – nagyon egyszerű és egyben nagyon összetett dolog. Megköveteli a te közreműködésedet, és várja a másikét is.
Ha megpróbálsz szeretetből élni, rá fogsz jönni, hogy e földön azt kell megtenned, ami rajtad áll. A másikról nem tudod, megteszi-e valaha. És nem is okvetlenül szükséges, hogy megtegye. Talán időnként csalódni fogsz, de sohasem veszíted el bátorságodat, hogy meggyőzd magad arról, hogy a szeretetben maga a szeretet az értékes.

Jézust kell szeretni a testvérben, Jézust, aki mindig viszonozza ezt neked, bár talán más úton. Így Ő megedzi lelkedet a világ viszontagságaival szemben, és meglágyítja szeretetben mindazok felé, akik körülvesznek. Föltéve, hogy szem előtt tartod: a szeretetben maga a szeretet az értékes.

Van, aki „szeretetből” cselekszik. Van, aki úgy cselekszik, hogy igyekszik „szeretetté válni”. Aki szeretetből teszi a dolgokat, az jól csinálhatja, de esetleg abban a hitben, hogy nagy szolgálatot tesz egy beteg testvérnek, untathatja őt fecsegésével, tanácsaival, segédkezésével: nem nagyon szerencsés, terhes szeretetével. Szegényke! Magának ugyan érdemet szerez, de más hordja a terhét.

Ezért kell „szeretetté válni”. A mi sorsunk olyan, mint a csillagoké. Ha keringenek, vannak, ha nem keringenek, nincsenek.
Mi akkor vagyunk – abban az értelemben, hogy nem a mi életünk, hanem az Isten élete él bennünk –, ha nem szűnünk meg egy pillanatra sem szeretni. A szeretet belemerít bennünket Istenbe, és Isten a Szeretet.

De a Szeretet, ami Isten: fény. És a fénynél látszik, hogy Isten Szíve szerint közeledünk-e a testvérhez és így szolgáljuk-e őt. Úgy, ahogy a testvér kívánná, ahogy ő álmodná, mintha nem mi lennénk mellette, hanem Jézus.”
Részlet Chiara Lubich: Elmélkedések c. könyvéből

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Tartsd szem előtt a héten: a szeretetben maga a szeretet az értékes. Ne szűnj meg szeretni, akkor sem, ha éppen „nincs kedved hozzá”!

***

KAPCSOLATAINK

Hogyan mentsük át a nyári stresszmentességet az őszi hétköznapokba?

A nyári mindennapok lazaságában talán sikerült a mindennapi stresszt is csökkenteni. De mi lesz, ha a becsengetéssel a stresszes helyzetek is visszaérkeznek az életünkbe?
Fontos tudnunk, hogy nem minden stressz negatív. Az izgatott készülődés egy prezentációra növeli a hatékonyságot, ahogy a gyermekszületést is elősegíti az anyai stresszhormonok növekedése. Azokat a stresszhelyzeteket kell kezelnünk, amelyekben nem tudunk tudatosan működni, hanem engedelmeskedünk az üss–fuss–hibernálódj ösztönparancsok valamelyikének. Ha tudatosítjuk, melyek ezek a helyzetek, akkor tudunk jól reagálni. Ahhoz azonban, hogy tudatosak legyünk, bele kell pakolnunk a lelki dobozunkba rögtön ható és hosszanható módszereket.
A stresszkezelésnek számos eszköze van, amelyek segítségével csökken a sebezhetőségünk és nő a hatékonyságunk.
Ezek egyike a hála.
Vedd számba, milyen kincseket gyűjtöttél a nyáron? Mi adott a legtöbbet? Készíts listát arról, miért vagy hálás a nyáron!
Hosszú esték? Napfürdő? Barátokkal való együttlét? Finom, ráérősen elkészített ételek? Több idő egymással? Több idő magunkkal? Csend? Új élmények? Mi az, ami ezekben leginkább megérint?

8 praktikus tipp a stresszmentesség átmentéséhez:
1, Válasszunk egyet a nyáron feltöltő tevékenységeink közül, és a naptárban rögzítve, szent időként számon tartva, rendszeresen gyakoroljuk!
2, Különítsünk el időt, amikor nem végzünk feladatot, hanem csak és kizárólag, teljes figyelmünkkel a szeretteink felé fordulunk!
3, Szervezzünk kirándulásokat a közösségeinkben, amelyek összekötik a szociális, lelki és testi szükségleteinket!
4, Tervezzük tudatosan az időnket! Használjunk időstrukturáló eszközöket!
5, Tervezzük ALUL a hetünket! Készítsünk listát a tennivalóinkról, és a felét egyből dobjuk tovább a következő hétre! Előbb-utóbb ki fognak peregni a nem annyira fontos dolgok.
6, Tartsuk tiszteletben a pihenőidőnket! Jelöljük ki a lefekvés idejét, és legyünk magunkkal szigorúak! A hétvégét igyekezzünk fenntartani a töltődésre!
7, Figyeljünk a határainkra! Ne vállaljunk túl sokat!
8, Tervezzük meg a válsághelyzeteket! Ha minden kötél szakad, mik azok a pontok, amelyekből nem engedünk, és mik azok, amelyek nem olyan fontosak?
Forrás: ujvaros

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Az előbb említetteket építsd be fokozatosan a hétköznapjaidba!

---

— 2023. augusztus 28. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Belső konfliktusaink megoldásáról vall Ferenc

Ferenc egy évvel ezelőtt kapta kézhez a súlyos diagnózist: daganat nőtt a nyakán tüdőáttétekkel. Ez új útra vezette belső és másokkal megélt konfliktusai, valamint Istennel való kapcsolata terén.
Így vall minderről:
“A rák és más betegségek kiváltó oka a ránk törő váratlan, erős konfliktus, amit magányosan élünk meg hosszabb ideig. A konfliktus valójában nem valakivel vagy valamivel szemben jön létre, hanem bennem, ahogyan reagálok valamire, még ha valaki más is volt az, aki kiváltotta. Az én konfliktusom nem a kiváltóval oldható meg, hanem bennem.

Amikor megoldom magamban a konfliktust, akkor kezdődik a betegség gyógyulása is. Legjobb azonnal vagy rövid időn belül megoldani, és akkor elmarad a megbetegedés. A konfliktus megoldásának folyamata: megismerés, elfogadás, elengedés, megbocsátás, hálaadás. Beleértve saját magam iránt, a bennem keletkezett konfliktus iránt, és az iránt a személy vagy bármi iránt is, aki/ami kiváltotta. Érzelmileg kell átélnem a megoldási folyamatot. Nem elég mondanom vagy gondolnom, át is kell élnem ahhoz, hogy megoldódjék bennem a konfliktus. Eljutni addig, hogy valóban hálás legyek.

Imában átgondoltam a komoly konfliktusaimat, és szívből hálát adtam Istennek azokért, akik kiváltották. Új, érzelmileg is átélt szeretet született bennem irántuk. A legnehezebb dolgom a saját magammal szembeni konfliktusokkal volt.

Az imában az jutott eszembe, hogy Isten úgy szeret, ahogyan vagyok. Jézus meg is halt értem, szeretetből. Szóval szerethető vagyok, Isten végtelenül szeret, megbocsát. Akkor én is szerethetem magamat, elfogadhatom magam, elengedhetem az önmagammal való konfliktusomat, megbocsáthatok magamnak, hálát adhatok Istennek, amiért olyannak teremtett, amilyen vagyok. Jézus meghalt értem, hogy elérjen hozzám a szeretete, és bevonzzon a Szentháromság szeretet-kötelékébe. És ha engedem magam bevonzani, akkor benne lévén én is bevonzóvá válhatok.
Immár a betegségemért is hálás tudok lenni, mert megújítja, mélyíti a kapcsolatomat Istennel. Leginkább arra vágyom, hogy szeressek, aztán meg arra, hogy mindannyian szeressük egymást.”

forrás: újvárosonline

GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Ferenc igazán mély gondolatokat hozott most elénk. Mi az, ami megfogalmazódott benned az elmélkedés elolvasása után? Mi az, ami megmozdult a szívedben?

***

KAPCSOLATAINK

Ami haragot szít és elválasztja még a barátokat is

Sokszor arra utasítjuk egymást: „Nem szabad pletykálkodni!” Miközben mi magunk is tesszük. Az az igazság, hogy ha valaki felcsap egy újságot, és az egyik oldalon azt olvassa, egy fontos politikai esemény történt, a másik oldalon pedig egy híres költő megcsalta a feleségét, akkor egészen biztosan ezt a második oldalt fogja megnézni.
Az ember szereti a titkokat. A pletyka egyfajta szenvedély, de ezzel mégis lehet normálisan együtt élni. Azt gondolom, sok emberrel megtörténhetett már, hogy féltésből elmondott mondatai egy pletykaszövevénybe kerültek, és akarata ellenére maga is részese lett egy titokzatos és rosszindulatú szóhálónak.
Érdemes megvizsgálni, hogy miért nem tudunk egy-egy helyzetben őszintén beszélgetni. Miért van az, hogy a szavaink mögött túlságosan sok a rejtett tartalom? Miért nem tudunk együttműködni, és bízni abban, hogy szavainkat ki lehet igazítani? Ezeket a mély bizalmi töréspontokat kellene megvizsgálnunk, és akkor elkerüljük azt a csapdát, hogy áltassunk magunkat és másokat is.

Az álember az, aki viszályt támaszt. Az álarcokból lesznek igazából a rosszindulatú pletykák. Nem az a baj, hogy beszélünk valamit valakiről, hanem az az indulat, ami bennünk van, az a háló, amibe ez a szó belekerül. A hálóban pedig kettős erő van. Az egyik erő összetartja, összeköti az egyes kis részeket, a másik pedig széthúzza a kis elemeket, az erőt elhordja egyiktől a másikig. Húz és köt. Amikor álarcaink alól beszélünk, amikor a szándékunk valamiképpen önzésünket növeli, akkor a háló szakadozik. Széthullanak a barátságok is.

A Biblia a gonosz erőt széthúzó erőnek is nevezi. Jézusról azt olvassuk, hogy jóllehet szavai sokszor kemények voltak, de azok mindig az összetartás, a kooperáció, az együttműködés felé terelték az embereket. Kihozta a fényre az emberek dolgait, és onnan menekültek a bogarak. Volt, aki ettől megijedt, de volt, aki örült ennek. De jó lenne, ha szavaink áldottak lennének, amikkel építünk, és nem a széthúzást erősítjük!
Fekete Ágnes református lelkész

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

A héten különösképp figyelj szavaidra! Ne mondj másról rosszat, kerüld a pletykát! Mondj jót a másikról, keresd benne az értéket!

 

Augusztus 13. – Évközi 19. vasárnap
Olv.: 1Kir 19,9a.11-13a; Zs 84; Róm 9,1-5;
Evangélium: Mt 14,22-33 

A mostani vasárnapi evangéliumban látjuk, hogy Jézus visszavonul a hegyre, hogy éjjel ott imádkozzon. Az Úr távol van az emberektől és a tanítványoktól, s kinyilvánítja az Atyával való kapcsolatát és azt, hogy szüksége van a magányos imára, arra, hogy távol legyen a világ zűrzavarától. Máté beszámol arról, hogy Jézus hajóba parancsolta tanítványait és azt mondta, hogy „evezzenek át a túlsó partra” (Mt 14,22), ahol majd újra találkoznak. Közben a hajó „jó pár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.” (Vö 24.) És a „negyedik őrváltás idején (Jézus) a víz tükrén elindult feléjük (25.) a tanítványok megrémültek és azt hitték, kísértetet látnak és „félelmükben kiabáltak”. (Vö. 26.) Nem ismerték fel, nem tudták, hogy az Úr az. 

Jézus azonban így szólt hozzájuk: „Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!” (Vö. 27.) Ez az epizód az egyházatyák által gazdag értelmet nyert. A tenger az életet jelképezi és ennek a világnak a bizonytalanságát; a vihar mindenféle megpróbáltatást és nehézséget, amely az emberiséget szorongatja. S ezzel szemben a hajó az Egyházat jelzi, amit Krisztus épített és az apostolok kormányoznak. Jézus azt akarta tanítani a tanítványoknak, hogy bátran viseljék el az élet hányattatásait, bízzanak Istenben.  

Péter apostolt megérint a Mester iránti szeretet, s kéri, engedje meg, hogy Hozzá menjen a vízen. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: „Uram, ments meg!”  Szent Ágoston magyarázatában az apostolhoz szól: Az Úr „lehajolt és megragadta kezedet. A magad erejéből nem tudtál volna fölkelni. Fogd szorosan a kezet, amely lenyúlt érted!” (En. in Ps. 95, 7: PL 36, 1233), és e szavakat nemcsak Péternek mondja, hanem mindnyájunknak! 

Péter nem saját erejéből, hanem inkább az isteni kegyelem hatására járt a vízen. Amikor kételkedni kezdett, amikor nem Jézusra tekintett, akkor megrémült az erős szél láttán, amikor nem bízott az Úr szavában teljesen, akkor belsejében eltávolodott a Mestertől és süllyedni kezdett az élet tengerében.
Így van ez velünk is, amikor csak magunkra tekintünk, akkor ki vagyunk szolgáltatva a szeleknek és nem tudunk átkelni az élet viharain. A nagy gondolkodó, Romano Guardini írta, hogy „az Úr mindig közel van, lényünk gyökere Ő! Mégis meg kell tapasztalnunk az Istennel való kapcsolatunkban a távolság és közelség pontjait. Az Ő közelsége erőt ad, a távolsága próbára tesz.”   

Mielőtt az Urat keressük vagy hívjuk, előbb Ő jön, hogy találkozzon velünk, kinyújtja felénk kezét, hogy fölemeljen a magasba, s amit tőlünk vár az annyi, hogy bízzunk Benne teljesen, s valóban fogjuk ezt a kezet.  

Az Úr kinyújtja kezét felénk. Ezt teszi a vasárnap szépségében, ezt teszi az ünnepi liturgiában, ezt teszi, amikor valaki Hozzá imádkozik, ezt teszi, amikor valaki találkozik Isten Igéjével, ezt teszi a mindennapi élet sok-sok helyzetében – kinyújtja felénk a kezét. És csak akkor, ha megfogjuk az Úr kezét, ha hagyjuk, hogy irányítson, akkor leljük meg az igaz és jó utat. Ezért imádkozzunk Hozzá, hogy újra és újra megtaláljuk az Ő kezét.
Kérjük Szűz Máriát, az Istenben való teljes bizalom mintáját, hogy az aggodalmak özönében és életünk tengerének háborgása között is meghalljuk azokat a szavakat, amelyeket Jézus mindig hozzánk intéz: „Bátorság, ne féljetek!” és így növekedjünk hitünkben!
Maga László plébános 

***
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN!
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

A névtelen hozzászólásokat töröljük! 

Augusztus 27. – Évközi 21. vasárnap 
Olv.: Iz 22,19-23; Zs 137; Róm 11,33-36; 
Evangélium:Mt 16,13-20 

A pszichiátriai intézet parkján sétáltam keresztül, amikor a sok valóban zavarodott arcú, mindenféle furcsaságot művelő beteg között egyszer csak megláttam egy fiatalembert. Egy félreeső padon üldögélt, és elmélyült arccal olvasgatott egy filozófiai művet. Hinni sem akartam a szememnek. Közelebb léptem, s látva, hogy ránézésre kiváló mentális állapotnak örvend, odaköszöntem neki. Ő összerezzent, s erősen meglepődve, kicsit talán ijedten is nézett rám. De amikor meglátta, hogy nem vagyok orvos, immár nyugodtabban visszaköszönt. Leültem mellé és így szóltam hozzá: „Ne haragudjon, de úgy gondolom, önnek nem itt volna a helye! Mit keres itt?” „Tudja, nagyon egyszerű oka van.” – válaszolta. „Az apám, aki ragyogó ügyvéd, azt szerette volna, ha olyan leszek, mint ő. A nagybátyám, akinek egy csomó üzlete van, azt akarta, hogy az ő nyomdokaiba lépjek. Az anyám csak orvosnak tud elképzelni engem. A húgom állandóan sógorommal példálózik nekem. A bátyám pedig szüntelenül azt duruzsolta a fülembe, hogy én is élsportoló legyek, mint ő maga. Senki sem tekintett rám önálló személyként: mindannyian csak egy tükröt kerestek bennem, akiben önmagukat láthatják. Így hát ide jöttem: itt legalább önmagam lehetek.”  

Nyilvánvaló, hogy azoknak a válaszoknak a többségében is, amelyeket a megkérdezettek adtak Jézus kérdésére, tudniillik, hogy „kinek tartják az emberek az Emberfiát?”, benne van az ő egyéni elképzelésük, vágyakozásuk, álmodozásuk. Annak látják Jézust, akinek látni akarják: egyesek Illésnek, mások Jeremiásnak, ismét mások Keresztelő Jánosnak vagy valamelyik másik prófétának. Azt várják Tőle, amit maguk is tennének a helyében, amit szerintük tennie kell most egy prófétának. Még maga Péter apostol is, aki pedig helyesen válaszolja meg a Mester kérdését – te vagy a Messiás, az élő Isten Fia – félreérti a Messiás küldetését, helytelen saját elképzelést alakít ki róla. Úgy gondolja, a szenvedés, a megaláztatás, a kínhalál nem fér bele a Messiás életművébe. Ezért is rója meg Jézus kemény szavakkal: „Távozz tőlem Sátán!” Minél népszerűbb valaki, minél többen ismerik, tekintenek fel rá várakozással, annál nagyobb a kísértés, hogy meg akarjon felelni a tömegeknek, vagy legalábbis minél többeknek a rajongói közül. Jézus azonban nem enged ennek a kísértésnek: Ő nem hajlandó más lenni az emberek számára, mint akinek az Atya küldi: Messiás, Megváltó, Üdvözítő.   

Mi mindent várnak Jézustól zsidó kortársai? Kinek, minek akarják látni Őt? Legtöbben egyfajta politikai szabadítónak, vallási alapokon nyugvó lázadónak, aki élére áll a római elnyomás és a korrupt Főpapok elleni mozgalomnak. Mások olyan királyt akarnak csinálni belőle, aki mindig kész és képes megtömni a hasukat. Ismét mások a betegek gyógyítójának, minden földi szenvedések megszüntetőjének akarják látni. Király, aki gazdag, szabad, vallásilag is újjászülető földi országot, egyfajta „dávidi” Izraelt teremt. Próféta, aki Isten Lelkével összefogja az elégedetlenkedőket és utat mutat a politikai és vallási függetlenség irányába. Aki megszünteti az éhséget, szegénységet, betegséget, elnyomást itt a Földön. Jézus azonban – bármennyire is szép álmok ezek – nem áll bele ezeknek az elképzeléseknek a sodrába. Sokkal több akar lenni: Megváltó, Aki a bűnök rabságából szabadítja meg az embert. Üdvözítő, Aki nem földi összkomforttal, kényelemmel, hanem az Örök élet végtelen boldogságával akarja és tudja megajándékozni teremtményeit. Aki nem csak Izrael, hanem a gyűlölt rómaiak, sőt minden nép és minden ember életét össze akarja fűzni az igaz Istennel.   

Ma is sokan nem annak gondolják Krisztust, Aki lenni akar az életükben! Ma is nem kevés a félreértés a küldetésével kapcsolatban, pedig mi már ismerjük az Ő evangéliumát, földi életének alakulását, halálának és feltámadásának gyümölcseit. Mégis sokan pusztán olyan jóakaró Istent látnak benne, aki a földi gondokban-bajokban segít: meggyógyítja a betegségeinket, anyagi sikert biztosít, távol tartja a katasztrófákat, veszedelmeket stb. Mindezt persze úgy, hogy az ember mindezért semmi mást nem tesz, csak elfogadja Jézus létezését és a bajban esetleg imádkozik hozzá. Mások ellenségeik büntetőjét, a szerintük gonoszok megverőjét látják Jézusban. Egyre többen vannak azok is, akik egyfajta rossz pszichológust keresnek Jézusban és az ő papjaiban, aki végighallgatja vég nélküli lamentálásukat, segítséget nyújt ahhoz, hogy állandóan magukkal foglalkozzanak, maguk körül forogjanak, s lehetőleg minden bűn, elkövetett hiba alól kimosogatja őket, más emberekre vagy a „körülményekre” hárítva a felelősséget. Nem, Jézus ma sem megy bele abba, hogy ilyen félreértett szerepekbe kényszerítsék! Ő a ma embere számára is a Messiás, a Megváltó, az élő Isten Fia. Ura az életünknek, Aki emberré születve példát ad arra, hogyan, miként éljünk helyesen Isten gyermekeiként. Bűneinket nem elkendőzi, letagadja, hanem feláldozza magát miattuk, hogy bocsánatot nyerhessünk. Nem ránt ki minket minden evilági bajból, megpróbáltatásból, szenvedésből, hanem erőt ad azok hordozására és formál minket általuk. Nem anyagi bőséget és minden fájdalom nélküli jólétet, kényelmet ad a Földön, hanem örök, boldog életet a Mennyben!   

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

Augusztus 20. – Szent István Király 
Olv.: Péld 4,10-15.18-27; Zs 65; Ef 4,17-24; 
Evangélium: Mt 7, 24-29 

Egy béka egy szép, kövér legyet üldözve betévedt egy ház tágas udvarába. Az udvaron tágas üstben tiszta víz melegedett, a gazdasszony éppen most gyújtotta meg alatta a tüzet. „Nahát! Egy csodálatos, tiszta vizű medence! És csakis nekem!” – ujjongott a béka, s nagy lendülettel belevetette magát az üstbe. Békésen úszkált, és egyszer csak érezte, hogy a víz melegedik. „Éljen! Ráadásul meleg vizű medence!” – örvendezett. Nem zavartatta magát, tovább úszkált, élvezkedett a vízben. Ám a víz egyre melegebb és melegebb lett. „Hm, ez már kicsit kényelmetlen! Na de egy kis kényelmetlenségre nem adunk! Csak mert a szokásosnál melegebb a víz, még nem fogok elhagyni egy ilyen nagyszerű fürdőhelyet.” – biztatta magát a béka. Az üstben azonban hamarosan felforrt a víz, a béka pedig lassacskán annyira elgyengült, hogy most már hiába akart, nem tudott kiugrani belőle. Szépen megfőtt a forró vízben. Bezzeg, ha kezdetben nem a langyos vízbe, hanem egyből a száz fokos forróságba veti magát, rögtön olimpiai bajnokokat megszégyenítő magasugrással menekült volna ki belőle! Azonban a szép lassan halálossá forrósodó víz veszélyét nem érzékelte.  

Minden magára hagyott anyag vagy dolog törvénye az, hogy szép lassan pusztulásnak indul. Amire nem figyelnek, amivel nem törődnek, az bizony leépül, folyamatosan romlik. Így van ez a használati tárgyakkal, házakkal, kertekkel, gyümölcsösökkel, de így van az emberi kapcsolatokkal is. Sőt, így van az egyes országokkal, nemzetekkel, nagyobb közösségekkel is. Ha sokáig eltűrünk valamilyen pusztító, lassan, de biztosan romboló állapotot, ha nem teszünk időben ellene, akkor később már lehetetlen lesz megfékezni a teljes összeomlást. Bármilyen divatos is ma arról beszélni bizonyos körökben, hogy milyen erős, nagyszerű, legyőzhetetlen volt a pogány kori Magyarország, és hogy a kereszténység felvétele rontott el mindent, a valóság éppen ennek az ellenkezője. Aki valóban ismeri a korabeli források alapján az ezredforduló Európájának történelmét, és átlátja az összefüggéseket, az tudja, hogy a törzsekre széttagolt, jórészt kalandozásokból élő Magyarságnak nem lett volna jövője a kereszténység felvétele és a királyság megalapítása nélkül. Szükség volt arra a merész, nagy áldozatot követelő ugrásra, amit Szent István megtett, hogy kiragadja nemzetét az egyre forróbbá váló katlanból. Ő nem tűrte némán és tétlenül az eleinte talán még nem annyira fenyegető, de egyre fokozódó romlást. Tudta, mit kell tennie, és meg is merte tenni, noha valóban „ugrásszerű” változásra, hirtelen és radikális átalakulásra volt szükség. Ez pedig soha nem megy fájdalom és értetlenkedés nélkül.  

Kár lenne azonban azt gondolnunk, hogy István részéről a keresztény egyház és államszervezet kiépítése pusztán politikai meggondolások következménye volt. Nem, ő nem csak népe földi túlélésére, jólétére gondolt, hanem sokkal inkább az örök üdvösségére. Ő valóban elkötelezett Krisztushívő volt, aki szívvel-lélekkel akarta azt, amiről a mai szentleckében Pál apostol ír: elhagyni a pogányság tunyaságát és erkölcstelenségeit, s magára ölteni az új embert, aki Krisztusban újjászületett. Ezt akarta magyar nemzete minden tagjának. Belső megújulást, átalakulást akart, aminek aztán következménye lesz a nemzet evilági megmaradásához szükséges intézmények kialakulása és megerősödése is. Ezért mindenekelőtt életpéldájával, személyes életszentségével és családi élete szentségével járt elöl. Mind rövid, mind hosszú távon a történelem igazolta nagy ugrásának helyességét, elkerülhetetlenségét.  

Ma azonban a magyar nemzet – és valójában Európa minden népe és számos más ország is – rászorulna egy hasonló hirtelen és radikális változásra ahhoz, hogy kikerüljön az egyre forrósodó, egyre ártalmasabb helyzetből, amibe süllyedt. A pogányság, amelynek tüneteit Pál felsorolja, egyre inkább elhatalmasodik ugyanis azokon a népeken is, amelyek több, mint egy évezrede meg vannak jelölve a kereszt jelével. „Hiábavalóságokon járatják az eszüket. … Lelkileg eltompulva kicsapongásra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot művelnek.” Mit is jelent valójában a pogányság? Egy Jézus Krisztust és az Ő tanításából fakadó életformát nem ismerő, vagy azt elfelejtő állapotot, amelyben az igaz Isten helyére bálványokat tesz az ember. Ezek a bálványok pedig főként az anyagiasság, a testiség bálványai: a gazdagságra és a földi élvezetekre való eltúlzott törekvés bálványai, amelyek eltompulttá, az igazi értékek iránt érzéketlenné tesznek. Önzővé formálnak, s így a közösségek szétesését, lerombolását idézik elő. Bizony, súlyosan megfertőzte ez az újpogányság magyar nemzetünket is. Persze egy ideig még biztosan kényelmes, sőt kényeztető lehet tocsogni a langyos vízben, de azért már érzékelhetően közelít a forróság! Ideje lenne az elrugaszkodásnak, méghozzá ugyanabba az irányba, amelyet Szent István is felismert és követett: Jézus Krisztus evangéliumának irányába. Kérjük első szent királyunk közbenjárását, hogy az ő példáját követve minél több magyar válassza Krisztus útját, az örök élet útját a kapzsiság, anyagiasság, az eltúlzott testi élvezetek hajszolása helyett, s ezzel segítsen másokat is abban, hogy irányt tudjanak változtatni, mielőtt mindent elveszítenek!  

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

Augusztus 06. – Évközi 18. Vasárnap, Urunk színeváltozása
Olv.: Dán 7,9-10.13-14; Zs 96; 2Pét 1,16-19
Evangélium: Mt 17,1-9 

Egy idősödő házaspár üldögélt a parkban egy kényelmes padon. Olyan hatvan év körüliek lehettek. A férfi élénken nézegette az arra elsétáló fiatal, csinos hölgyeket. „Ó, bár csak az én feleségem is még egyszer húsz-huszonöt évvel fiatalabb lenne nálam!” – sóhajtott fel magában. Abban a pillanatban ott termett a jó tündér. „Nos, teljesítem a kívánságodat!” – mondta a férfinak. Azzal intett egyet a varázspálcájával, és …. a férfi azon vette magát észre, hogy hirtelen a nyolcvanas évei közepén jár.   

Sokszor emlegetjük, hogy audiovizuális korban élünk: az embereket a látvány ragadja meg. Nem annyira a gondolkodás, mint inkább a látás-hallás okozta élmény alapján hozunk döntéseket. Azonban ne higgyük, hogy csak mostanában van ez így! Sok-sok évszázaddal korábban is épp úgy jellemző volt: nyilván, hisz az emberek túlnyomó része nem tudott írni-olvasni, nem voltak könyveik stb. Az őket éppen megragadó kép, a látvány meghatározó volt a tetteiket illetően. Mindig nagy kísértés, hogy azt az állapotot, amit az ember éppen lát, hall, érzéki módon megtapasztal, állandónak, tartósnak, netán véglegesnek tartsuk. Akár a testi erőről, szépségről, egészségről legyen szó, akár a gazdagságról vagy éppen a sikerességről. Pedig egy ember élete nem „egyetlen képből” áll! Bizony, nagyon sok kép váltogatja egymást, és sokszor nem is éppen lassan! Egy ember egész életét summázni, értékességét megállapítani pedig csak akkor lehet, ha a sok kis, időleges képből a végén összeáll a teljes kép.   

Jézus élete sem volt állandó sikerek sorozata, a szépség és az erő töretlen diadalmenete. Már évszázadokkal születése előtt megjövendölte Róla Izaiás próféta, hogy „nem volt sem szép, sem ékes …. a fájdalmak férfia …. olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat.” Természetesen azért nem csak ilyen képek vannak Jézusról. A Színeváltozás ünnepe felvillantja Jézus isteni ragyogását, szépségét, erejét, hatalmát. A három kiválasztott tanítvány teljes szívével vonzódik is a látvány, az állapot iránt. „Jó nekünk itt lennünk!” Azonban el kell búcsúzniuk ettől a képtől, és Jézus nem véletlenül kéri őket, hogy addig ne beszéljenek senkinek erről az élményről, „amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül”! Ugyanis a feltámadás fogja majd beteljesíteni, véglegesíteni ezt a képet. Akkor dicsőül meg végképp és visszavonhatatlanul az Isten Fia. Azonban addig még sok fájdalmas, dicstelen kép lesz az életében, amit nem lesz könnyű szemlélni. Sajnos, mint látjuk az evangéliumban, az apostolok el is futnak ezek elől a képek elől. Lehunyják szemüket az olajfák hegyén vérrel verejtékező Jézus elől, elmenekülnek, amikor azt látják, hogy a Mesterre kezet emelnek ellenségei. Nem viselik el gyengesége, megaláztatása látványát. Kínzásának, kereszthalálának is csak néhányan a tanúi a tanítványok közül. Ők is elkeserednek, reményvesztetté válnak. Azonban a feltámadottal való találkozás, az újabb, váratlan kép észhez téríti őket. Ekkor már visszaemlékeznek a Tábor hegyén történt színeváltozásra. Össze tudják rakni Jézus egész földi életének lényegét a sok kis képkockából, amit láttak, tapasztaltak. Megértik, hogy a megaláztatás, a szenvedés képei nem rombolják le, nem teszik tönkre Jézus nagyságát, dicsőségét, nem teszik kérdésessé győzelmét. Megértik, hogy ezekre a fájdalmas eseményekre, időszakokra szükség volt ahhoz, hogy Jézus beteljesíthesse egész emberi élete küldetését.  

Mindez arra tanít bennünket, hogy az emberi életet se ítéljük meg egyetlen képkocka alapján! Ne dőljünk be annak a sokszor gyorsan múló látványnak, ami akár mást, akár bennünket magunkat szépnek, erősnek, gazdagnak, sikeresnek mutat! Ne higgyük, hogy ez feltétlenül tartós marad! Akkor se keseredjünk azonban el, ha éppen szenvedéssel, küszködéssel, megaláztatással, sikertelenséggel találkozunk! Ne rémítsenek meg az öregedés, az elmúlás képei! Jézus feltámadása és megdicsőülése azt az ígéretet hordozza számunkra is, hogy ha Őbenne hiszünk, ha elfogadjuk Tőle a megváltás ajándékát, akkor a „teljes kép” számunkra is az örök üdvösség, az örök dicsőség és ragyogás lesz! Ha itt a Földön vannak is elborzasztó képkockák az életünkben, a lényeg az lesz, amilyennek majd az életünk végén mutatkozunk!  

***
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN!
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

A névtelen hozzászólásokat töröljük! 

 

— 2023. június 01. —

 

ÉLET-MÓD

Túl fáradtak vagyunk az egészségesebb élethez

Egy felmérés szerint az emberek 35 százaléka a fáradtság miatt nem változtat az életmódján, az étrendjén, a testmozgása mennyiségén.
A YouGov nemzetközi piackutató és adatelemző cég által a Rákkutatási Világalap (WCRF) megbízásából 2086 brit felnőtt körében végzett felmérés eredményei jól mutatják, milyen akadályokba ütközhetnek azok, akik egészséges szokásokat vezetnének be életükbe.
Arra a kérdésre, hogy mi akadályozza meg őket abban, hogy egészségesebben étkezzenek és gyakrabban mozogjanak, a férfiak 29 és a nők 40 százaléka válaszolt azzal, hogy túl fáradtnak érzi magát hozzá.
A megkérdezettek 38 százaléka a motiváció hiányára, 30 százaléka az élelmiszerárakra,
26 százaléka az időhiányra, 25 százaléka pedig a munka és magánélet egyensúlyának hiányára hivatkozott. Említették még az edzés költségeit, az önbizalomhiányt, volt aki pedig azt sem tudja, hogyan kezdjen neki a változtatásoknak.
A megkérdezettek közül csak minden negyedik ember (24 százalék) mondta azt, hogy semmi sem akadályozza az egészséges életmód kialakításában.
A Rákkutatási Világalap becslései szerint a rákos esetek negyven százaléka elkerülhető lenne, ha az emberek egészségesebb életet élnének.

GONDOLAT:

Ezen a héten gondold végig, hogy mi az az egy, pici változtatás, amit a táplálkozásodban, illetve a mozgásod tekintetében módosítanál! Például, az ebédhez nem eszel édességet; vagy uzsonnára csak zöldséget, gyümölcsöt fogyasztasz.
A mozgás tekintetében pedig kettő naponta beiktatsz 30 perc sétát, akár esik, akár süt a nap. Ajándékozd ezt a fél órát a Szentléleknek, akitől kéred, hogy közben töltsön el téged, mutasson utat, adjon világosságot a szívedbe!
Tudod, ép testben ép lélek!

---

 

— 2023. június 08. —

 

AHOGYAN A SZENTEK LÁTTÁK

Prágai Szent Ágnes az elesettek felkarolója

Prágai Szent Ágnes 1205-ben született Prágában (ünnepe június 08.). Apja I. Ottokár cseh király, anyja Konstancia, III. Béla királyunk leánya volt. Hatalomra törő apja a kis Ágnest afféle figuraként ide-oda mozgatta politikai sakktábláján, annak ellenére, hogy felnőtt lánya mindenáron szerzetesnő akart lenni. Eljegyezte őt a császárral. Mielőtt azonban az esküvőre sor került volna, meghalt I. Ottokár király, s ekkor Ágnes a pápa segítségével rávette Frigyes császárt, hogy adja vissza szabadságát.

A huszonöt éves hercegnő királyi öltözetét durva darócra cserélte föl, s Prága nyomornegyedében keresett magának házat. Amikor I. Ottokár halála után ferences minoriták érkeztek Prágába, Ágnes kérésére testvére, Vencel király, nővére kis háza közelében kolostort és Szent Jakab tiszteletére templomot épített nekik. Ezek a minoriták „nevelték” tovább Ágnest, és beajánlották Assisi Klárának, akivel nagyon szívélyes viszonyba került. Amikor Szent Jakab temploma mellett női kolostor létesült, Klára maga mellől küldött oda öt nővért. 1234-ben Ágnes átvette a kolostor irányítását. A kolostor körül csakhamar kórházak és árvaházak, menhelyek és lepratelepek létesültek. A gazdagok közül is sok „harmadrendi” lett, és vagyonukkal csatlakoztak hozzájuk. A hercegnő szerény otthona mellé hamarosan egész városnegyed épült, melyben Ágnes három templomot is építetett.

Ágnes kolostora oly vonzerővel bírt, hogy a király, II. Ottokár legidősebb leánya, és 12 előkelő nemesi családból származó lány is kérte a fölvételét. Hamarosan újabb és újabb kolostorok jöttek létre. Azok, akik gyermekkorukat bőségben töltötték, Assisi Klára szabályai szerint új életet kezdtek: kemény vezeklésben és teljes szegénységben. A szegényeket Krisztus legdrágább testvéreiként táplálták, ápolták és gondozták. Ágnes kolostorai egészen 1782- ig, II. József tiltó rendeletéig megmaradtak.
Ágnes hetvenhét éves korában, 1282. március 2-án halt meg.

GONDOLAT:

Szent Ágnes egyik nagysága, hogy észrevette a megértésre és segítségre szoruló elnyomottak tömegét. Assisi Szent Ferenc példájára nemcsak Krisztus szegénye akart lenni, de föltette életét arra, hogy az elesetteket felkarolja. Rájött, hogy csak az együttérző szeretet segíthet. Napjaink szentje, Teréz anya mondta: „A szegénységnek és a nyomornak nem az az oka, hogy hiány van az anyagiakban, hanem az, hogy hiány van a szeretetben.”
Ez a kettős üzenet késztessen minket is arra, hogy szeretettel legyünk mások iránt minden körülmények között.

---

 

— 2023. június 15. —

 

MÁS SZEMMEL NÉZD

Nézz körbe!

Bizonyára láttál már katicabogarat életedben! Ugye, milyen apró? Nehéz megtalálni a fűszálak között. Gondold el, milyen szemfülesnek kellett lennie a fotósnak, Márton Júlia Dalmának, hogy meglássa a kicsi virágon a pöttöm bogarat!
Mindig nézzünk körbe! Bárhol is állunk, biztosra veszem, hogy megtaláljuk a szépet. Álljunk meg előtte, fényképezzük le és sose felejtsük el. Mert lesz még olyan nap az életünkben, amikor ez az egy kép lesz az a kép, mely új erőt ad nekünk továbblépni.

Ne csak használjuk a környezetünket, hanem fedezzük fel a benne rejlő szépségeket is. Ha sikerül, napjaink is szebbé válhatnak.
Te észreveszed az apró csodákat? Járj nyitott szemmel!

---

 

— 2023. június 22. —

 

SZEMLÉLETFORMÁLÓ PERCEK

„Az én legjobb időm!”

Mindig furcsának tartottam, amikor valakitől ezt a „Az én legjobb időm!” frázist hallottam. Ellenmondatként arra gondoltam: „Miért, most nem a te időd van? Hát nem a mi időnk van mindaddig, amíg élünk?”
Rá kellett jönnöm, hogy vannak emberek – nem is kevesen –, akik életük egy bizonyos szakaszát, jellemzően a távoli múltban, kikiáltják életük aranykorának, amitől kezdve minden más csak hanyatlás. De miért is ne lehetne minden egyes új nap az én időm?
Bruno Söhnle szenvedéllyel rajongott az órákért. 17 éves korától dolgozott az óraiparban, először a bátyja óramanufaktúrájában, aztán más óramárkák importőreként, de mindig volt benne egy vágy arra, hogy egy napon megalapítsa a saját óragyárát. Miután 43 éven át az óragyártás és eladás minden szegmensét megismerte, 60. születésnapjára megajándékozta magát azzal, hogy az óragyártásról híres városkában, Glashütteben megalapította a saját márkáját és óragyártó manufaktúráját. Amikor megkérdezték, hogy milyen érzés, így meglett korban létrehozni a saját márkáját, azt találta mondani válaszként, hogy „Ez az én legjobb időm.” Azóta ez lett a cég jelmondata is: „Meine beste Zeit.” Vagyis: „Az én legjobb időm.”

Amikor ezt a történetet olvastam, napokig foglalkoztatott, hogy miként tehetnék minden napot az én legjobb időmmé. Nem akarok egyszer 70 évesen megkeseredetten ott ülni a kandalló peremén és a múltba merengve siránkozni, hogy bezzeg az én időmben milyen jó volt, most meg milyen rossz. Azt akarom, hogy 70 évesen is az én időm legyen, meg 80, sőt aztán még 90 évesen is.
Az 1940-ben született Bruno Söhnle átadta már az óragyár vezetését a lányának, Stephanienak. Úgy látszik, nem esett messze az alma a fájától, mert Stephanie pedig azt vallja: „Mivel szeretek élni, az én legjobb időm mindig most van.”
Miért is ne lehetne az én legjobb időm is mindig az itt és most? Végtére is csak rajtam múlik. Nem?

Van egy perced? Kapcsolódj!
– Mit jelent számodra csupa nagybetűvel ÉLNI?
– Mikor volt a te időd és mit éltél meg akkor, ami most hiányzik?
– Mit tehetnél aktívan azért, hogy most is a te időd legyen?

Dr. Mihalec Gábor

---

— 2023. június 29. —

 

ÉLET-MÓD

Élvezd a gyógyteákat nyáron is!

Most, hogy végre beköszöntött az igazi nyár, ideje megismerkednünk a legjobb nyári gyógyteákkal. Tudjuk, hogy nyáron még inkább oda kell figyelni az elegendő – min. 2-2,5 liter – folyadékbevitelre. A legegészségesebb, ha tiszta vizet és édesítés nélküli gyógyteát iszunk. Nem árt tudatosítani magunkban azt sem, hogy egy pohár zamatos gyógytea kalóriatartalma nulla, míg egy doboz mesterséges aromákat tartalmazó, szénsavas üdítőé 145-150 kalória.

Kezdjük azokkal a teákkal, melyek hidegen is nagyon finomak. Ilyen a savanykás ízű, bronzszínű csipkebogyótea, melynek kivételes C-vitamin-tartalmát csak hideg áztatással tudjuk megőrizni (legalább 4-5 órát hagyjuk állni). A csipke nem csak nagyon finom, de immunerősítő hatása is kivételes. A csipkebogyóteát keverhetjük egy kis langyos bodzateával is a még finomabb íz kedvéért.
A fürtös menta teát a téli, kora tavaszi hónapokban forrón fogyasztottuk, most ideje kipróbálni hidegen is. Hagyományos módon, forrázással készítsük, de hagyjuk kihűlni, mert mentolos íze hűvösen különösen frissítő lesz a nyári melegben. Sokoldalú tea: baktériumölő, légúttisztító, nyugtató és emésztésjavító hatása is ismert.

Maximális ízhatás:
Régi, gyerekkori emlékeket idéz az akác édes illata. Az akác visszafogja a túlzott gyomorsavtermelést, és kellemes íze van, élvezeti teaként is fogyasztható. Erdei szederlevélből és erdei málnalevélből szintén kivételesen finom ízű gyógytea készíthető, hát még, ha keverjük a kettőt! Az erdei szederlevelet vastartalmánál fogva is ajánljuk, a cukorbetegek számára pedig jó hír, hogy kiegyensúlyozza a vércukorszintet. Az erdei málnalevél tea többek között segíti az emésztést, enyhíti a hányingert, és hasmenés ellen is használ.

Gyógyteák a karcsúságért:
Fürdőruhába bújva előbukkannak az eddig gondosan rejtegetett párnácskák is. A gyógynövények közül néhány hatékonyan segíti elő a fogyást, ismerjük meg ezeket!
A mezei katángos teakeverékben (karcsúsító tea) csupa olyan gyógynövény van, mely támogatja a súlyvesztést, és a diéta ideális kiegészítője. Külön-külön is fogyaszthatjuk bármelyiket, de akkor a leghatékonyabbak ezek a gyógynövények, ha egymást támogatják. A bodza vízhajtó és emésztést elősegítő hatású gyógynövény, a mezei katáng kiváló zsírégető tulajdonsága miatt került bele ebbe a keverékteába. A kökényvirágot kiváló vízhajtó és zsíroldó hatású gyógynövényként ismerjük. A gyermekláncfű kiváló gyomorerősítő, a fehér akácvirág pedig savcsökkentő hatású gyógynövény.

A nyugalom szigete:
A citromfű enyhe nyugtató hatásáról ismert gyógynövény, melyet önmagában vagy akár fürtös mentával keverve is érdemes nyáron innunk. Nincs ellenjavallata, mint pl. az erősebb nyugtató-altató hatású macskagyökérnek, így akár várandós kismamák is ihatják. Esténként elkortyolva a pihentető alvást is elhozza, így nem kell álmatlanul forgolódnunk a hosszú, fülledt nyári éjszakákon.

A nyár összes illata, zamata egyetlen teában: Nyári tea:
Zárjuk egy finom élvezeti teával a sort: a Nyári tea kellemes aromájú, üdítő tea, amit akár hidegen, jégkockával is érdemes kortyolgatni. Ebben az illatos keverékben citromfű, apróbojtorján, bodza, fehér akácvirág, orvosi zsályalevél találkozik. Ha szeretnénk kipróbálni néhány teát ebből a hosszú listából, a Nyári teával kezdjük!
forrás: gyorgytea

GONDOLAT:

Próbáld ki a héten egyik vagy másik gyógyteát! Élvezd különleges ízét!