Ezen az oldalon a postai úton kapott Plusz útjelzők című kisfüzet elektronikus bővítését olvashatod!
Önmagaddal kapcsolatban, valamint emberi, és családi kapcsolataidat érintő, azok javítását célzó példákról, módszerekről, gyakorlatokról olvashatsz itt.
Értékes vagy!
Ma szinte mindenhol elérhetetlen elvárások vesznek körül, de tudatosítanunk kell magunkban, hogy alapvetően is értékesek vagyunk, hiszen Isten képmására lettünk teremtve. De mi az, ami rombolja és mi az, ami megszilárdíthatja az önbizalmat? Többek között erről beszélt Pécsi Rita neveléskutató székelyudvarhelyi előadásában. Ma a nem megfelelő önértékelés az egész társadalmat átható jelenség. Pedig jó ha tudjuk, az önbecsülésnek jóval nagyobb szerepe van az életünkben, mint az intelligenciának vagy a tehetségnek. Az önbecsülés kulcsa és hajtóereje az érzelmi intelligencia. Tudatosítanunk kell magunkban, hogy bár nem vagyunk tökéletesek, értékesek vagyunk. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan dicsérni kell magunkat, de tudatosítanunk kell, hogy mivel Isten képmására teremtettünk, van egy alapértékünk, amelyet hordozunk magunkban. Ezt viszont könnyen elhomályosíthatják az elénk tűzött elérhetetlen ideálok – legyen ilyen autód, menj ide nyaralni, legyen ennyi a csípő-és mellbőséged. Még az oktatási rendszer is gyakran elérhetetlen teljesítményt vár el a diákoktól. Az ezekből fakadó kisebbrendűségi érzés ahhoz vezethet, hogy nem tudom szeretni, elfogadni önmagam és így másokat sem tudok szeretni.
Az önértékelés nem adottság, nem a genetika határozza meg, hanem tanulható. Mások tükrében fedezzük fel egyre inkább az értékünket és építjük be. Valós képet az tud adni rólunk, aki feltétel nélkül szeret – a szüleink, majd a házastársunk. A másokkal való hasonlítgatás rombolja az önértékelésünket, hiszen nem ugyanonnan indulunk, mások vagyunk: sokkal inkább magunkat kell meghaladni.
Hogyan tudjuk a másikban erősíteni az önbizalmat? A legegyszerűbb módja a bátorítás, elismerés, pozitív visszajelzés. Átlagosan egy ember az életében kapott összes dicséret 70 százalékát öt éves kora előtt kapja – ha belegondolunk, ez döbbenetes! Nem túldicsérni kell egy gyereket, de erőfeszítést tett valamiért, azt érdemes kiemelni. Az is sokat tud dobni az önértékelésen, ha bízunk a másikban és ezt vissza is jelezzük neki. Szülőként remek eszköz a gyerekünk önértékelésének megerősítésére, ha felsorolunk 5 olyan dolgot, amit jól csinál – nem kell a világon a legjobban, egyszerűen elég jól! Ugyanezt megcsinálhatjuk önmagunkkal kapcsolatban is.
Tévedni nem jellemhiba, mindig lehet újrakezdeni – így áll hozzánk Isten is, mi miért ne így állnánk egymáshoz?
dr. Pécsi Rita
Mit kezdhetünk a konfliktushelyzetekkel, a veszekedésekkel?
Fontos, hogy a beszélgetésnél üljünk le és legyünk ott. Ha ez megtörténik, akkor azt gondolom, hogy a veszekedések nagy részét tudjuk kezelni. Semmiképpen se személyeskedjünk, csak vitatkozzunk. Vita és veszekedés között óriási különbségek vannak. Akkor kezdünk el veszekedni, amikor az érveink elfogynak. „Mert te…” kezdetű mondatoknak nincs értelme. Ha értő figyelemmel hallgatom és tényleg meghallom, mit szeretne mondani a párom, és van önkritikám, akkor mondhatjuk a másiknak, hogy: „Értem, amit mondasz”. „Nem így szerettem volna”. „Elnézést kérek érte”. Ezek a mondatok nem kicsinyítik a saját érdemeinket. Sőt, inkább előre viszik, hiszen nagy dolog beismerni a hibáinkat. Kötődéseinket magunkban hordozzuk kiskorunktól kezdve. Az anyához fűződő kapcsolatunkhoz vezet vissza. Bizonyára mindenki megélt olyan kapcsolatot, amely a „se veled, se nélküled” érzést váltotta ki.
Lehet-e tenni azért, hogy kevesebb legyen a családon belül a veszekedés?
Alap a szeretetet és a tisztelet. Ezek mellett fontos még a pozitív hozzáállás. Szeretem erre tréningezni az embereket, hogy vegyék észre a jót, ne csak a rosszat. Fogalmazzuk meg, milyen jó dolog történt a kapcsolatunkban, illetve önmagunkban is. Ne azt keressük, mibe lehet belekötni, mi nem működik jól. Ilyeneket mindig találunk. Inkább keressük a jót, a szeretetet. Ha ezzel a szemlélettel állunk a dolgokhoz, akkor nem konfliktusok lesznek, hanem a problémák megvitatásai, melyek építenek, előre visznek. Ez lehet egyfajta recept az építő jellegű, jó vitatkozáshoz. Az egymásra való odafigyelés, az empátia, a kezdeti szakaszban a minél intenzívebben együtt töltött minőségi idő, beszélgetés lehetnek a kulcsai annak, hogy minél kevesebb legyen a veszekedés. Az önismeret még kulcsfontosságú. Nem csak a konfliktusok elkerülésében, a párkapcsolatban, hanem hogy a saját életünket is jól tudjuk élni. A saját, mentális jó létünkért magunk vagyunk a felelősek. Ha mi jól vagyunk, akkor a házasságunk, a kapcsolatunk is jól van. Ha a kapcsolatunk jól van, akkor a gyermekeink is jól vannak. A megfelelően működő párkapcsolathoz szükséges készségek tanulhatóak, fejleszthetőek. Arra biztatok mindenkit, keresse meg magának azokat a lehetőségeket, ahol a belső dolgait tudja fejleszteni.
Kulcsár Krisztina
9 szempont az önbizalom erősítéséhez
Az önbizalom egy olyan hit, erő és meggyőződés önmagunkban, amelyet részben hozhatunk otthonról, részben pedig magunknak kell azt felépítenünk. Számos ember – sajnos – nem áll rá erre az önismereti munkára, hanem egyedül mások visszajelzéseire és a külső hatásokra akar támaszkodni.
Tetten érhető ez a fajta egyoldalú hozzáállás az olyan esetekben is, amikor valakit egy kisebb veszteség vagy kudarc ér, emiatt pedig rögtön lefagy a „rendszere”.
Ha úgy nézem, akkor a szüleink és a környezetünk által indultunk el az optimistává vagy a pesszimistává válás irányába. Körülbelül 10 éves korunkig nincs saját önismeretünk, hanem egy az egyben elhittük azt, amit a világ állított rólunk. Ha tehát gyermekként azt kaptuk, hogy ügyesek és szeretni valóak vagyunk, akkor az erősödött meg önmagunkról. Ha pedig több elutasítást, kritikát és el nem fogadást mutattak az irányunkba, mint szeretetet, akkor valószínűleg az a vélemény alakult ki bennünk, hogy valami hiányzik belőlünk, azaz nem vagyunk elég jók. Röviden: rosszak vagyunk. Sajnos, ez a “csomag” addig nem lesz feloldva, amíg tudatosan neki nem kezdünk az önismeretnek, az el nem fogadásunk felvállalásának és az élhetőbb jövőnk felépítésének. Fájdalmaink „kézbevétele” – ezen az úton – megkerülhetetlen feladat! Az a megállapítás ugyancsak igaz, hogy egy kapcsolaton belül elszenvedett fájdalmat egy másikon keresztül megélt szeretet és elfogadás által lehet a gyógyulás irányába állítani.
Olyat nem adhatunk tovább, amit mi magunk sem éltünk meg! Felnőttként képessé tudsz arra válni, hogy lépésenként az önbizalmadat felépítsd!
Lássunk pár fontosabb szempontot!
- Az önbizalom mértéke tetten érhető a nemet mondás képességének a meglétével vagy hiányával. Különösen azokban a szituációkban, ahol semennyi kedved sincs teljesíteni! A nemet mondást úgy is meg lehet közelítened, ha elkezdesz önmagadra igent mondani. Aki különben nem tud nemet mondani, az azt szolgálja, aki tud! A határok meghúzása hatékonyan növeli az önbizalmat!
- A helyes önbecsülést sokban erősítheti az a feladat, ha megnézed, mire lehetsz büszke az életedben. Azt tapasztalom, hogy egyeseknek ez a lecke terhet jelent, míg mások bagatellizálják. A felismerés különben pusztán a kezdet: önmagad elfogadása a cél!
- Ahogyan az önismereted növekedésével az értékeid és a tehetségeid tudatosulnak, úgy a gyengeségeid számbavétele szintén növeli a hitelességed. Ha feladod a látszatgyártást, a védekezést, úgy egyre sebezhetőbb leszel, de egyben együttérzőbb, sőt követhetőbb, emberibb is…
- Folytatva a sort: az életcélok megkerülhetetlenek az önbizalom erősítésében. Lenne kedved átgondolni, mit szeretnél még tanulni, látni, hallgatni, érinteni, megvenni, ízlelni és bátran kipróbálni? Mit veszítenél, ha már ma tennél egy lépést az egyik vágyad megvalósulásáért? Inspiráló emberek társaságát tudatosan kell ahhoz keresned, hogy megmaradhass az utadon!
- A sikerek szintén “nevelő erővel” bírnak. Igaz, hogy ehhez számos döntést meg kell hoznod, de az elért eredmények rengeteg pluszt tudnának Neked adni. A pozitív visszacsatolások pedig tovább erősíthetik a kockázatvállalásodat, így egyre könnyedebben fogsz problémák helyett megoldásokat keresni!
- Az önbizalommal kapcsolatosan hiszem azt, hogy a világban való helyed megtalálása ugyancsak egyfajta forrás. Talán úgy könnyebb a kereséshez hozzákezdened, ha átgondolod, miből van többleted, azaz mit tudsz másoknak (oda)adni. Ha csak kicsi dolgokban is, de általad jobbá válik a világ, akkor az belülről erősíteni fog!
- A következő pontban azt kérdezném meg Tőled, hogy ki tudsz-e dolgokért (és személyekért) állni? Először akár idegen helyzetet teremthet az számodra, ha színt kell egy témában vallanod, de fokról fokra a saját véleményed kialakítása (hallatása) erősíteni fogja az önbizalmad! Arra úgyszintén készülj fel, hogy ha őszintévé válsz, akkor a „fagyi” visszanyalhat!
- Nehéz egy pontba belesűrítenem azt, ami a saját életemben is évek voltak, de a felelősségvállalás, a múlt lezárása és a szülőkről való érzelmi leválás mind-mind erősítik az önbizalmat. A „Motiváció és önszeretet” bejegyzésemben a mélyebb összefüggésekről részletesebb olvashatsz.
- És akkor jöjjön a „titok”! Önbizalmad bázisa a testképed! Ezzel, a sokszor megbújó igazsággal való szembenézés adja a legőszintébb fordulatot. Mennyire tudod a testedet elfogadni? Hogy vagy pl. a comboddal, a hasaddal, az arcoddal, a magasságoddal és a kilogrammjaiddal? Ha ez a feladat még nehezebben menne Neked, akkor kezd először azzal, hogy kihúzod magad! Szánhatsz időt és figyelmet a megjelenésedre, ahogyan a sportra szintén. Sőt, megfogalmazhatod magadnak és másnak azt, ahol most a tested elfogadásában tartasz.
+ 1. Ebben a ráadásban arra a kérdésre hívnám fel a figyelmedet, hogy tudsz-e másokban bízni, illetve szoktál-e a környezetedre dolgokat rábízni? Attól, hogy esetleg kevés önbizalommal rendelkezel, még szavad járásává válhat, hogy „Bízom Benned!” Fantasztikus ennek a hozadéka! A későbbi pozitív visszajelzéseken keresztül ugyanis a saját önbecsülésed növekedni fog!
Összességében az önbizalom terén – véleményem szerint – minden az önismerettel kezdődik. Amíg nem ismerjük, nem értékeljük helyesen magunkat, addig hogyan várhatnánk el ugyanezt másoktól? Hinnünk kell tehát magunkban, ahogyan Isten is bízik bennünk – függetlenül minden körülményünktől. Van, akit ebben egy zarándoklat tud a helyére tenni…
Az önmagadba vetett hit csak akkor működik, ha kendőzetlenül szembenézel a tükörrel és elfogadod magad olyannak, amilyen vagy! Ez egy döntés, egy választás, amire kész vagy!
Higgy magadban!
Dr. Domján Mihály
A boldogság is ragályos!
A kapcsolati köreinkbe tartozó emberek nemcsak ellátnak bennünket jótanáccsal, pletykákkal, esetleg egy új álláshoz juttatnak minket, vagy átadnak egy vírust, hanem azt is befolyásolják hogyan nézünk ki, mit teszünk, és hogyan érezzük magunkat. Vagyis részben meghatározzák kivé válunk. Akikkel sok időt töltünk, befolyásolják azt, hogy kivé válunk. Az, hogy miről beszélgetünk, gondolkodunk, mit tartunk normálisnak, nagyban függ attól, kivel töltjük időnk nagy részét. Sőt, a legújabb kutatások szerint ez nem áll meg az öt barátunknál, hanem a barátaink barátai is hatással vannak ránk! Egy amerikai kutatás azt is bebizonyította, hogy ez a hatás a boldogságra is igaz: még az érzelmek is terjednek a kapcsolati rendszereken keresztül! Tudományosan bizonyított, hogy a jó kapcsolatok boldogabbá tesznek minket. A boldogabb emberek barátai is, családjai is boldogabb, és aztán azoknak is örömtelibb emberek vannak a köreikben, annak is köszönhető, hogy hogyan hatnak az emberi hálózatok az érzelmeinkre és a hangulatunkra.
Szakértők szerint a boldog emberek “megfertőzik egymást” a jó hangulatukkal, és ráadásul még sok egyéb formában is megosztják az örömüket: anyagi és egyéb segítséget nyújtanak, meghívják a kapcsolati köreikbe tartozókat egy italra, és mindenféle más jótettet visznek végbe, ami örömet okoz másoknak. Akik aztán boldogabbak lesznek – és majd ők is továbbadják ezeket a jókedvre derítő dolgokat.
Legyünk tudatában, hogy a cseledeteinkkel sok-sok más embert befolyásolunk: ha mi jót teszünk valakinek, lefogyunk vagy leszokunk a cigiről, akkor nemcsak a közvetlen családtagjaink vagy barátaink, hanem mindenki az ő köreikben és még azok barátai is profitálnak majd.
A másik oldalról megközelítve pedig, ha valamiben változtatni akarunk az életünkben, azt is jó meggondolni, hogy kikkel vagyunk kapcsolatban, kikkel töltjük a legtöbb időt. Ha jobb jegyeket akarsz, érdemes tanulósokkal együtt készülni a dolgozatokra, ha le akarsz szokni a cigiről, akkor segít, ha nemdohányosokkal bulizol, ha fogyni akarsz, érdemes sportosokkal eltölteni a szabadidődet.
enterkepem.hu
Ezt tanulhatjuk meg az inuit eszkimóktól
A sarkvidéki régióban – Grönland, Kanada és Alaszka területén – élnek az inuit eszkimók, különösen békés társadalomban. Egy egyszerű szülői technikának köszönhetően az inuit eszkimó gyerekek sosem dühöngenek vagy hisztiznek.
A kezeletlen harag agressziót szül…
A mai nyugati társadalomban sajnos nem tanuljuk meg kezelni a negatív érzelmeket, így a haragot sem. Ezért sokan nem a legmegfelelőbb módon vezetik le. A harag legtöbbször agresszív, bántó, lekezelő, durva viselkedés formájában nyilvánul meg, ami romboló erő minden emberi kapcsolatban. Az agresszió a modern társadalom szinte minden szférájában jelen van. Láthatjuk a politikusok vitáiban, a társadalmi konfliktusokban, az újságcikkekben, a Facebook kommentekben, és a családon belüli viselkedésben egyaránt.
A másik véglet az érzelmi elfojtás, amikor a haragot nem adjuk ki magunkból, – nem mondjuk el, ha bánt valami – belül azonban őrlődünk, forrongunk. Ez sem jó, mert a magunkba zárt harag önmagunk ellen fordul: többek között gyomorfekély és reflux kialakulásához is vezethet. Akkor mi a valódi magoldás…?
Az inuitok soha nem dühöngenek vagy kiabálnak egymással, nem kiabálnak a gyermekeikkel. Az érzelmek feletti önuralom értéknek számít az eszkimóknál.
Amikor valaki képes nehéz körülmények között is megőrizni a higgadtságát, azt nagyra értékelik és az érettség jelének tekintik.
A gyerekek a nehéz körülményekre való higgadt reagálást a szüleiktől tanulták. Az eszkimók erre egy egyszerű és bevált technikát alkalmaznak.
Amikor egy inuit kisgyerek valami olyasmit csinál, ami mondjuk fájdalmat okoz, a szülei nem ordítanak rá haragosan, nem emelik fel a hangjukat, nem szidják le, egyszerűen csak elmondják neki nyugodt hangon, hogy ez fáj. A gyerek cselekedetének valódi következményét szemléltetik: a fájdalmat.
A kiabálás ugyanis csak arra jó, hogy a gyermek megtanulja, hogyan kell kiabálni a másikkal egy problémás szituációban.
Az inuit közösségekben a hagyományos szülői viselkedés hihetetlenül kedves és szelíd. Az eszkimók a legkedvesebb szülők a világon! És, milyen gyermekeket nevel ki ez a szelíd társadalom? Úgy tűnik, hogy az inuitoknak sikerült felépíteniük egy elképesztően békés közösséget a sarkvidéki mostoha életkörülmények, a durva éghajlati viszonyok és szűkös erőforrások ellenére…
Ezek az emberek békében élnek önmagukkal és másokkal. Talán azért, mert ez a társadalom a kedvességet tanítja mindenek felett.
Pozitív hozzáállás a mindennapokban
Köztudott, hogy a lelki és a testi egészségünk összefügg és kiegészíti egymást. Testünk tükrözi mindazt, ami bennünk zajlik. Az érzelmi rossz közérzet többnyire megelőzi a közelgő fizikai problémát. Felmérések szerint a fizikai betegségben szenvedők 75%-a küzd érzelmi problémákkal. Mit értünk mentális egészség alatt? Milyen tényezők befolyásolják és milyen módon tudunk mi magunk hatással lenni rá?
A legegyszerűbben úgy fogalmazhatnánk meg a mentális egészség definícióját, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Értékes tagjai vagyunk a társdalomnak, amelyben élünk. A lelki egészség nem csupán a betegség hiánya, hanem általános testi-lelki jólét, amelyben benne van a fontosság érzése és az, hogy egyensúlyban vagyunk önmagunkkal és a környezetünkkel is. A jóllétünk, a belső egyensúlyunk és harmóniánk elegye, amely elégedetté tesz minket mindazzal, akik vagyunk és mindazzal, amit teszünk. A lelki egészségünktől függenek a gondolataink, az érzéseink a hangulatunk. Az önmagával harmóniában lévő ember képes megbirkózni a nehézségekkel, képes könnyedén kommunikálni és aktívan fejlődni.
A mentális egészség romlására utaló jelek az ingerlékenység, alaptalan aggodalmaskodás, félelmek, szorongás, komplexusok, ami pánikbetegség kialakulásához vezethet. Mindezek felboríthatják a harmóniát az életünkben, bizonytalanná és kiegyensúlyozatlanná válhatunk. A mentális egészségünket befolyásoló tényezők nagyon sokfélék lehetnek: munkahelyi gondok, családi problémák, stresszes helyzetek. Minden, ami napi szinten körülvesz minket, hatással van a lelki állapotunkra, attitűdünkre, értékrendünkre. A mentális egészségünkre támogató hatással van: pozitív hozzáállás a mindennapokban.
A sors naponta választásokra kényszerít. Van, amikor nyerünk és van, amikor veszítünk. A harmónia kulcsa az egyensúlyra való törekvés. Meg kell tanulnunk egyensúlyt teremteni a gondolataink, az érzelmeink, a szavaink és a tetteink között. Pozitív, vidám szemmel tekintve környezetünkre visszafelé is ez fog áramolni. A gondolatainkkal képesek vagyunk teremteni és rombolni egyaránt. Az, hogy mi történik, nem mindig tudjuk befolyásolni, de az, hogy hogyan reagálunk rá, mit teszünk az teljes egészében a mi felelősségünk. Fontos, hogy pozitívan viszonyuljunk önmagunkhoz és a világhoz, amelyben élünk.
KulcsarKrisztina.hu
Boldoggá tennélek, de hogyan?
Egy egyszerű gyakorlaton keresztül ránézhetsz arra, hogy valójában képesek vagytok-e a pároddal egymást boldoggá tenni. Nemcsak a házasságodra gondolok, hanem szinte mindegyik közeli, felnőtt kapcsolatodra. Most akár gondolhatsz is valakire, akivel régóta gondod van, és nekikezdhetsz a feladatnak! Ha mindkét fél jelen van, akkor megkérem őket, hogy írjanak egy-egy listát arról, hogy milyen módon próbálják szeretni a másikat. Megállapodhatunk 6-8 vagy 10 szempont rögzítésében. Miután megvan a két lista, a felek a lapokat egymás között kicserélik. Ezután jön a gyakorlat második része. Megkérem a résztvevőket, hogy egyesével írjanak a másik listája mellé – soronként – egy plusz, egy nulla vagy egy mínusz jelet. Attól függően, hogy amilyen „szeretetet” kapnak, az számukra megerősítő, semleges vagy gyengítő hatású. Harmadik lépésben visszacserélik a már kiértékelt lapokat és közösen átbeszélgetjük a tapasztalatokat.
Házaspárok esetében először az egyik féltől kérdezem meg, hogyan próbálja a társát megbecsülni, azaz mit ad. Ezután tovább faggatom azon a téren, hogy mindezekkel párhuzamosan ő miből érzi a megbecsültségét, azaz mit kap. Miután az első személlyel végeztem, jön a második, majd közösen levonjuk a tanulságokat.
A szeretetednek akkor van értéke, ha azt a másik ember szintén érzi!
Nem nagy dolog volt leírnom ezt a feladatot, de az elvégzésére lelkileg rá kell készülni. Lehet ugyanis, hogy nehéznek bizonyul. Itt most nemcsak a másikkal való konfrontációra gondolok, sokkal inkább a magad oldalára. Hiszen az egyensúly vagy éppen az egyensúlytalanság – hosszabb távon – mindig két emberen nyugszik… Ha tehát eddig hagytad magad lesöpörni, akkor a nemet mondás felvállalása is a feladatoddá fog válni. Ha pedig esetleg eddig csak élősködtél, akkor adj többet. Légy aktív! Beszéljenek a cselekedeteid! Amennyiben viszont sokat adtál, de az nem jutott célba, akkor halld meg, hogy mire vágyna a másik! Ugyanez persze visszafelé szintén igaz! Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát! Vállald hát fel az emberi szükségleteidet! Találd meg ehhez magadban a bátorságot!
A szeretet egy képesség, amit meg lehet tanulnod. Először is azt fontos tudatosítani, hogy gyógyulást él át mindkét fél, ha az elfogadás megjelenik a kapcsolatukban. Olyannak elfogadni a másikat, ahogyan van. Persze, mindennek van egy határa. Mindez mellett az szintén igaz, hogy az elfogadást csak és kizárólag önmagadon keresztül vagy képes megélni.
Ha meg tudjátok magatok között a dolgaitokat beszélni, képessé váltok a különbözőségetek ellenére együttműködni, számos téren a megegyezésekig eljutni, sőt egymással együttérezni, akkor nem kell már másoknak megfelelnetek. Ez a szabadság!
Mindezekkel párhuzamosan az ugyancsak magától értetődő, hogy a folytonos kritika, irónia, címkézés, megmondás, birtoklás és zsarolás, ahogyan az önhibáztatás sincs egy lapon a szeretettel (szabadsággal). Itt ugyanis azt közvetíted, hogy nem felel meg Neked a másik!
Boldoggá senkit sem tudsz úgy tenni, hogyha közben ütöd! Azt kívánom, találd meg azokat az embereket, akik úgy fogadnak el, ahogyan vagy, és legyen erőd megbecsülni mind őket, mind önmagadat!
Megérdemled a szeretetet!
Dr. Domján Mihály
Az érintés hiánya…
Amikor megérintünk valakit, megváltozik a megérintett fizikai érzete – csökken a feszültséget okozó hormonok szintje, csökken az idegrendszer feszültsége, javul az immunrendszer állapota és ez kihatással van a viselkedésünkre, hangulatunkra. A szerelmesek azért szárnyalnak, mert átlagosan négyszer több érintést, ölelést, simogatást adnak egymásnak, mint a többi ember.
Kutatások igazolják, hogy az az ember, akit valaki gyakran a karjába zár, magához ölel, a szívéhez szorít, kevésbé frusztrált, kevésbé szorong, a félelemérzete csökken. Az ölelés oldja a stresszt. A testi kontaktus szükséglete folyamatosan jelen van az életünkben, de a társadalmi szabályok a legtöbbször megakadályozzák az érintések vágyát. Pedig az érintésnek hihetetlen nagy, mondhatni csodát tevő energiája van. Az érintés, a simogatás felülírja a fájdalomérzést.
Virginia Satir pszichológus szerint napi négy ölelés kell a túléléshez, nyolc a szinten tartáshoz és tizenkettő a gyarapodáshoz. Érdemes tehát elgondolkodnunk azon, mi hány ölelést adunk és hány ölelést kapunk naponta?
Az ölelés szempontjából éppen csak túléljük-e az életünket, vagy gyarapodunk-e általa? Családtagjainkat az anyagi javakon kívül ellátjuk-e elegendő testi érintéssel, hogy az egészségüket is megtámogassuk? Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttük lévő falakat, jobban, mint bármi más, és mindannyian reagálunk rá. Az érintés a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat. A szeretet a legerősebb gyógyító erő. Az érintés, az ölelés és a kézzel való kontaktus – amikor szeretetet adunk vagy kapunk – fizikai, szellemi és érzelmi változást idéz elő bennünk. Nagyon kevés az érintés és az ölelés.
Hozzáérni valakihez és megölelni, nem is olyan egyszerű… Nem lehet tudni, hogy a másik ember hogyan reagál. Lehet, hogy ellök magától és ellenségesen viszonyul a közeledéshez.
Ez eggyel több ok, hogy megpróbáljuk feloldani a gátlásait. A szeretethez bátorság kell. Készen állni, megkockáztatni, hogy ellökjenek maguktól, hogy fájdalmat okozzanak, de leggyakrabban mégis győzni fogunk. Érdemes megpróbálni… Az emberek előbb-utóbb megnyílnak nekünk. Ha mindannyian arra várnánk, hogy a másik ember teszi meg az első lépést, akkor mi lenne velünk?
Amikor megöleljük egymást, többek vagyunk, mint kettő; család vagyunk, tervek vagyunk, álmok vagyunk! Igen, az ölelést orvosnak kellene felírnia, mert megfiatalítja a lelket és a testet. Talán ezért is lett október 15 az ölelés világnapja!
Életünk újraolvasásával felfedezzük Isten értünk tett „apró csodáit”!
“Életünk a legértékesebb „könyv”, amelyet kaptunk, olyan könyv, amelyet sajnos sokan nem, vagy csak túl későn, a haláluk közeledtével olvasnak. Pedig éppen ebben a könyvben találja meg az ember azt, amit más utakon hasztalan keres. Szent Ágoston, az igazság nagy keresője, pontosan megértette ezt, amikor újraolvasta életét, és észrevette benne az Úr jelenlétének csendes, tapintatos, mégis határozott lépteit. Mi is sokszor megtapasztaltuk már azt, amit Ágoston. Nemegyszer olyan gondolatok fogságában találjuk magunkat, amelyek eltávolítanak önmagunktól, sztereotip üzenetek, amelyek ártanak nekünk: például: „én értéktelen vagyok” – és búskomorságba esünk; „nekem soha semmi sem sikerül” – és búskomorságba esünk; „soha semmi jót nem fogok elérni” – és búskomorságba esünk. Sajnos ilyen az élet. Ezek a pesszimista mondatok lehúzzák az embert! Saját történetünk olvasása azt is jelenti, hogy felismerjük ezeknek a „mérgező” elemeknek a jelenlétét, hogy aztán szélesebb látószögben olvassuk élettörténetünk cselekményét, megtanulunk észrevenni más dolgokat is, gazdagabbá tesszük, jobban tiszteletben tartjuk az összetettségét, és képesek vagyunk megragadni azokat a pillanatokat is, amikor Isten tapintatosan belép és működik az életünkben.
Ismertem valakit, akiről az ismerősei azt mondták, hogy megérdemelné a kesergés Nobel-díját: minden rossz volt az életében, minden, és mindig csak azt kereste, ami lehúzhatja. Keserű ember volt, pedig sok jó tulajdonsága volt. Aztán ez az ember ráakadt valakire, aki ügyesen segített neki: valahányszor panaszkodott valamire, a másik azt mondta: „Rendben, de most egyenlítsd ki, mondj valami jót is magadról.” Ő pedig: „Igaz, megvan benne ez a tulajdonság is”, és ez apránként segített neki továbblépni, jól olvasni saját életét, a rossz és a jó dolgokat egyaránt.
Olvasnunk kell az életünket, és meg kell látnunk azokat a dolgokat, amelyek nem jók, és észre kell vennünk a jó dolgokat is, amelyeket Isten ültet belénk! A jó rejtve van, mindig, mert a jó szemérmes, és elrejtőzik: a jó rejtve van, csendes; lassú és folyamatos ásást igényel. Mert Isten stílusa diszkrét: Isten szeret rejtve, diszkréten járni, nem erőlteti ránk magát; olyan, mint a levegő, amit belélegzünk, nem látjuk, mégis éltet bennünket, és csak akkor ébredünk tudatára, amikor hiányzik.
Ha megszokjuk, hogy újraolvassuk saját életünket, ez edzi a látásunkat, élesíti azt, lehetővé teszi, hogy észrevegyük az apró csodákat, amelyeket a jó Isten nap mint nap tesz értünk.
Amikor odafigyelünk, észreveszünk más lehetséges irányokat, amelyek erősítik belső ízlésünket, békénket és kreativitásunkat. Mindenekelőtt szabadabbá tesz a mérgező sztereotípiáktól. Bölcsen mondják, hogy aki nem ismeri a múltját, arra van ítélve, hogy megismételje azt. Érdekes: ha nem ismerjük a megtett utat, a múltat, akkor mindig megismételjük azt, körkörösek vagyunk. Aki körbe-körbe jár, az sosem halad előre, nincs úton, olyan, mint a saját farkába harapó kutya, mindig körbe jár, és ismétli a dolgokat.
Kérdezzük meg magunktól a nap végén: mi történt ma a szívemben? Egyesek azt gondolják, hogy ez a lelkiismeret-vizsgálat azt jelenti, hogy számba vesszük a bűneinket – persze követünk el sok bűnt is –, de a lelkiismeret-vizsgálat azt is jelenti, hogy megkérdezzük: „Mi történt bennem, volt-e örömöm valamiben?” „Mi okozott nekem örömet?” „Szomorú voltam?” „Mi okozott nekem szomorúságot?” És így megtanuljuk megkülönböztetni, mi zajlik bennünk.
6 jó tanács a házastársi, családi kapcsolatok fenntartásához
1, Az élet túl rövid ahhoz, hogy apróságokon bosszankodjunk
Mindenki hallott már a fogkrémes tubusról, amire soha nem tekerik vissza a tetejét, felhajtva hagyott vécédeszkáról, szennyesbe dobott páratlan zoknikról, vagy mosogatóba ürített kávézaccról. Ez lehet, hogy csak az egyik fél szemét szúrja. A másik családtagnak meg ezekkel lehet problémája: Miért dobál ki minden szemétnek látszó tárgyat, ami még hasznos lehet. Miért pakol el mindent olyan helyre, ahol ő tuti nem találja meg. Miért nem igazítja vissza a kocsiülést és a visszapillantó tükröket maga után. Túl sok izgalmas lehetőség rejlik egy házasságban ahhoz, hogy elcsépeljük ilyen bagatell rigolyákkal. Próbáljunk meg nagylelkűen és méltósággal szemet hunyni a jelentéktelen dolgok felett.
2, A másiknak is vannak szempontjai
Elsőre talán elsétálnánk egy ilyen mondat mellett, de az én-központú megnyilvánulások helyett gondoljunk bele a másik helyzetébe is. Hallgassuk meg a másikat, legyünk együttérzőek és elfogadóak!
3, Ne feküdj le haraggal
Igen kimerítő elfoglaltság, amikor úgy vonul vissza az egyik fél a nap végén, hogy csordultig van dühvel, és azzal próbálja „büntetni” a másikat, hogy nem szól hozzá, hanem magában puffog. Az éjjel folyamán a bolhányi frusztrációból valahogy elefántnyi szakadék lesz így a két fél között, amit, ha még tovább görgetnek maguk előtt, akkor a felhőtlen házasság veszélybe kerül.
4, Megbocsátani tudni kell
Mennyivel könnyebb, üdítőbb és célravezetőbb a megbocsátás, mint a haragtartás! A manapság oly elterjedt és sokrétű stresszlevezető technikák között ezt az egyszerű aranyszabályt vajon miért nem emlegetjük és gyakoroljuk sűrűbben?!
5, Csak őszintén!
A modern pszichológiát kedvelő és ismerő mai nők számára ezt úgy is fordíthatnánk: csak semmi játszma! Néha azt hiszik a nők, hogy az indirekt kommunikáció, a rejtett manipuláció biztonságosabb és hatékonyabb módja céljaik elérésének. Pedig valójában iszonyatosan sok energiába kerül, és szinte soha nem válik be. Sokkal célravezetőbb a másik elé állni, és megmondani, mi a gond. Meglepő, mennyivel reakcióképesebb az a férfi, akinek érthetően és egyszerűen megmondjuk, mit szeretnénk.
6, A jó kapcsolat nem jár alanyi jogon
Akárcsak a gyereknek a jutalom, a felnőtt embernek is jár a hála, amiért nap mint nap szeret és szerethető. Ha jól csináljuk, ez oda-vissza hat, és a végén nyálas, mások számára idegesítően idilli pár leszünk.