Oldal kiválasztása

3. Előítéleteink rabságában

Rengeteg hiedelem van a fejünkben, melyek korlátoznak bennünket céljaink elérésében, a boldogságunkban. Miként lehet az előítéleteinket, mint egyfajta betonfalakat ledönteni, arra kapsz ebben a részben megoldásokat. Megismersz 3 óriási hibát, amely problémateremtővé teszi az észjárásodat. Tudtad, hogy a fájó hát, a beállt nyak az előítéleteinknek is köszönhető? Hogyan tudsz más szemmel nézni magadra és a körülményeidre? Ebből a részből kiderül!

Ismered a következő viccet?
Egy férfi elmegy az orvoshoz és elkezd panaszkodni. Hozzáér a térdéhez és azt mondja: “Itt fáj.” Majd hozzáér a vállához és megszólal: “Itt is fáj.” Aztán a mellkasához: “Itt is fáj.” A páciens végig mutogatja az egész testét és mindenhol megjegyzi, hogy “fáj”. Az orvos mindezt türelmesen végig hallgatja, majd felállítja a diagnózist.
“Uram, Önnek el van törve az ujja.”

Ha az alapoknál baj van, akkor az egész ház veszélyben van. Gyakori helyzet, hogy minden problémának egy és ugyanaz a gyökere. Ha az ujjunk fáj, akkor mindenhol fájdalmat érzünk. Ha gyakran ütközünk problémákba, akkor nagy valószínűséggel a gondolkodásunk a ludas. Miért is? Mert ahelyett, hogy a gondolkodásunk megoldaná a problémákat, inkább létrehozza őket. Ennek felismerése azért esik különösen nehezünkre, mert mindig is létrehoztuk a problémákat, ezért számunkra ez a természetes állapot. Ezt látjuk másoktól. Ezt az észjárást tanultuk meg a szüleinktől és így tovább.

Az észjárásunkat 3 óriási hiba teszi problémateremtő észjárássá.
1.  halogatás.
2. rövidlátás, azaz, ha nem gondolkodunk előre.
3. hiba azonban rendszerint nagyon mélyen gyökerezik bennünk és a gondolkodásunk alapjait kezdi ki. Hasonlóképp, mint a törött ujj a viccben, ami a páciens minden észlelésében szerepet játszott. Ez a hiba is minden döntésünkben szerepet játszik. Úgy fészkeli be magát a gondolataink közé, mint egy vírus és megfertőzi a világlátásunkat. Olyan, mintha egy szemüveget vennénk fel, amit csak azokat az utcákat mutatja, ahol forgalmi dugó van és elfedi előlünk azokat az utcákat, ahol egy autó sincsen és szabadon haladhatnánk. Szerintem már rá is jöttél, milyen jelenségről van szó.

Mielőtt leírnám, elmesélek ezzel a különös hibával kapcsolatban egy történetet:
Egy alkalommal a közeli szupermarketben vásároltam és az alábbi jelenetnek voltam tanúja. Egy idősebb hölgy zöldségeket válogatott. Mellette állt a korosztályára oly jellemző kerekes szatyor és egy 100 Ft-ossal kölcsönözhető bevásárlókocsi. A két bevásárló alkalmatosság a zöldségeket válogató hölggyel megspékelve egy elháríthatatlan közlekedési akadályt képzett a szupermarket ettől kisebb terhelésre méretezett ösvényén. A helyzet hamarosan válságossá vált, ugyanis egy másik idősebb hölgy is a zöldség vásárlást forgat a fejében. Ezt a szándékát nyomatékosítva, bevásárló kocsijával nagy lendülettel elindult a zöldséges pult felé. Természetesen nem jutott el az áruhoz az ott található akadályok miatt. Ekkor kezdetét vette egy emelt hangú szóváltás. Ebben hamarosan különös módon valahogy még az unokák is szóba kerültek, melyet az úttorlaszt emelő hölgy így próbálta lezárni:
– A kocsit nem lehet máshova tenni.
Ezen a szóváltáson gondolkozzunk csak el egy pillanatra!
Ha ez igaz lenne, akkor a szupermarketekben egyszerre csak tucatnyi ember tudna vásárolni. Ha egy bevásárlókocsi és egy kerekes szatyor így meg tudja akasztani a vevők szabad áramlását az áruház egy pontján, akkor minden árucikk megvásárlásához hosszú perceket kellene sorban állnunk, mire hozzáférünk. A hölgy megállapítása nyilvánvalóan nem egyezik a hétköznapi tapasztalatokkal. Nem kétséges viszont, hogy ő komolyan úgy gondolta, a kocsiját és a szatyrát máshova nem lehet elhelyezni. Nem rosszindulatból mondta ezt, hanem mert ez volt a meggyőződése. Ő ezt teljes mellszélességgel valóban így gondolta.

Nevezzük nevén a gyereket
Azt a nézetet, amit a hölgy képviselt, korlátozó hiedelemnek hívjuk. Egy sokkal hétköznapibb elnevezése az előítélet. Ha annak az előítéletnek a rabjai vagyunk, hogy a bevásárló kocsinkat nem lehet máshova pakolni, csak olyan helyre, ahol elzárja az utat mindenki más elől, akkor ez kizárja annak lehetőségét, hogy további számtalan praktikus lehetőség jusson eszünkbe.
Ha ezek a lehetőségek nem jelennek meg a fejünkben, úgy természetesen nem is választhatjuk őket. Az előítéleteink így hozzák létre a problémáinkat és fosztanak meg minket attól, hogy megoldjuk őket. Ha az az előítéleted, hogy minden férfi vagy nő hűtlen, akkor nem leszel képes arra megoldást találni, hogyan tudj tartós párkapcsolatot kialakítani, mert az előítéleted megfoszt a probléma megoldásától. Ha az az előítéleted, hogy a főnököd egy bunkó, akkor nem fogsz arra megoldást találni, hogyan kommunikálj vele konfliktusoktól mentesen, mert az előítéleted megfoszt attól, hogy megtaláld a megoldást. Ha az az előítéleted, hogy sok pénzre nem lehet becsületes úton szert tenni, akkor nagy eséllyel tartósan anyagi problémáid lesznek, mert az előítéleted megfoszt attól, hogy erre a helyzetre megoldást találj, becsületes úton persze.

Előítéletek, mint betonfalak
Ha az életet egy virágoskertnek képzeljük el, akkor az előítéleteink olyanok ebben a kertben, mint a betonfalak. Ezek a falak megakadályozzák, hogy belássuk az egész kertet és azt is, hogy bárhova elsétáljunk. Sőt! Lesz a kertnek olyan része is, aminek a létezéséről fogalmunk sincs, mert a falak elrejtik előlünk. Így soha nem fogunk arra vágyni, hogy a kert eme csodálatos szegleteit meglátogassuk. Hiszen az előítéleteink alkotta falak miatt nem is tudunk arról, hogy mi az, ami iránt amúgy érdemes lenne vágyakozunk.

Az előítéleteink a harmadik óriási hiba. Ráadásul ez egy olyan hiba, ami akár fizikailag is meg tud betegíteni minket.
Ezzel kapcsolatban van egy ártatlannak induló történetem, ami egész véletlenül szintén kamionokról szól.

Ferenc egy cégvezetővel vacsorázott egy olasz étteremben. Amikor a vacsora mellé dukáló ital kiválasztására került a sor, Ferenc egy szicíliai bor mellett döntött. Erre a vacsora partner arca szabályosan elszürkült és megkérdezte: – Ez most komoly? Elképesztő, mert én csak magyar bort iszom – jelentette ki nyomatékosan.
Ferenc csodálkozott, mert a cégvezető ötlete volt az olasz étterem. Egyébként kiváló bort választott. Gyorsan bedobott Ferenc egy másik témát, amivel sikerült megmentenie magukat, a beszélgetést és a pincért is a jelenet folytatásától. A vacsora végeztével persze Ferenc rákérdezett, mi az oka annak, hogy partnere kizárólag magyar bort iszik. Ez azért is érdekes, mert a beszélgetés során kiderült, hogy nem különösebben patrióta. Nem mondható el az sem, hogy kifejezetten támogatná a hazai ipart, vagy netán személyes ismerőse lenne a borász, akinek a pincészetéből választotta a bort. A kérdésre adott válasz így hangzott:
– Idegesítenek a kamionok. Hozzák a borokat külföldről, elfoglalják az utakon a sávokat, én meg nem tudok miattuk haladni.
Ferenc megköszönte a választ, de nem kérdezte meg tőle, hogy vajon élvezte volna-e a mai vacsoráját a háromféle olasz sajt, az olasz tészták, az olasz olívaolaj és a többi olasz alapanyag nélkül is, melyek szintén olyan kamionokkal érkeznek az országba, amelyektől nem tud haladni. Ehelyett inkább elgondolkodtató, hogy vajon miért is lett ezen ideges a vacsorapartner. Rövid töprengés után Ferenc arra jutott, hogy az előítéletei miatt. Vannak nézetek, melyek nyitottabbá tesznek minket új élményekre, új gondolatokra és vannak nézzetek, melyek inkább korlátoznak és emiatt a minket érő élményeket oly módon értelmezzük, melyek idegessé és nyugtalanná tesznek minket. Az előítéletek tipikusan ez utóbbi kategóriába tartoznak.

Elérni az elérhetetlen az izmaid nélkül
Ennek oka az akaratra vezethető vissza. Amikor akarsz valamit, akkor az agyad egy bizonyos központja jeleket küld az izmaidnak és azok megfeszülnek, hogy megvalósítsák az akaratodat. Ha fel akarod emelni a poharat, akkor felemeled. Ha szádhoz akarod húzni, akkor odahúzod. Az akarat megvalósító szerve az izom. Eddig ez rendben is van. Ám léteznek olyan dolgok, melyeket nem tudsz az izmaid segítségével elérni.

Izmaiddal nem tudod elérni, hogy a főnököd nagyobb fizetést adjon neked. Vagy valaki megbízzon benned, hogy ne zavarjanak meg munka közben, vagy a kisgyermeked abbahagyja a hisztit. Nem tudod megváltoztatni az időjárást és természetesen az izmaiddal nem tudod eltüntetni a kamionokat az utakról.
Amikor olyasvalamit akarsz, amit nem tudsz az akaratoddal, tehát az izmaiddal megvalósítani, akkor a következő folyamatok zajlanak le.
Az agyad üzenetet küld az izmaidnak, ám azok hiába kerülnek feszített állapotba, nem tudsz tenni semmit. Ha sokszor csinálod ezt, akkor előbb – utóbb az izmaid a megfelelő pontokon begörcsölnek, becsomósodnak. A masszőrök erre mondják azt: “Jól látom, Önnek stresszes az élete, igaz?!” Mivel nem tudtad megvalósítani azt a dolgot, amit akartál, ezért ott helyben és azonnal egy kudarcélmény ér. Minél több a kudarcélmény az életed egy bizonyos területén, annál nagyobb lesz benned a vágy, hogy változtatást érjél el azon a területen. Emiatt a vágy miatt legközelebb még jobban akarod majd ugyanazt, így a dolog megint kezdődik elölről. Ennek következtében egyre idegesebb leszel az idő előrehaladtával. Elindul egy önmagát gerjesztő negatív folyamat. Az előítéleteid szorosan összefüggnek azzal, amit nap mint nap akarsz.
Emlékezz csak vissza a kertes példára! Azokat a dolgokat akarod, azokra vágysz, amiket az előítéleteid megengednek számodra.

Kétféle gondolkodás létezik
Az előítéletes gondolkodás létrehozza a problémákat, az előítéletektől mentes gondolkodás pedig megoldja őket. Ha például idegesítenek a külföldi árukat szállító kamionok, akkor ez azt jelenti, hogy rendelkezel egy olyan előítélettel, amely visszahúz téged egy önmagát gerjesztő negatív folyamatba. Fontos látnod, hogy az előítéleteid nemcsak mentálisan, de fizikálisan is hatást gyakorolnak rád. A fájó hát, a begörcsölt hátizmok és az emiatt nehezen mozgó és elmeszesedett csigolyák, a beállt nyak és az ennek következtében fájó fej bizony gyakran ezeknek az előítéleteknek köszönhetően alakulnak ki.
A stresszt az esetek túlnyomó részében az előítéleteink miatt éljük át.
“A felfedezés igazi kalandja nem abban áll, hogy új tájakat fedezünk fel, hanem abban, hogy új szemmel nézünk körül.” Marcel Proust

Ezzel el is jutottunk a lényeghez. Másképpen, más szemmel kell néznünk a világot ahhoz, hogy megszabaduljunk az előítéleteinktől és így kiküszöböljük ezt a harmadik bénító hibát a gondolkodásunkban. A szemlélet fejlesztésében az előítéletek elhagyása a legnagyobb akadály, de ugyanakkor ez rejti magában a legnagyobb kiugrás lehetőségét is.

Megszabadulni az előítéletektől
Régóta közkézen forog egy történet egy nőről, aki húskészítéskor mindig levágott a hús széléből két jókora darabot és úgy tette be a lábasba főzni. Megkérdezték tőle, miért tesz így. Erre azt válaszolta: “Így tanultam az anyukámtól.”
Felhívták az anyukáját, akinek szintén feltették ezt a kérdést. Nem meglepő módon ő is ugyanezt válaszolta: “Így tanultam az anyukámtól.” Szerencsére a nagymama még élt és őt is fel tudták hívni. Ő ezt válaszolta: “Jaj kedveskéim! Azért vágtam le a húst kétszélét, mert olyan pici volt a lábasom, hogy csak úgy fért bele a hús, ha mindig levágtam belőle.”
Az előítéleteink szinte kivétel nélkül pont ilyenek, mint ebben a történetben. Nem ritkán homályba vész az eredetük.

Megkérdőjelezni döntéseidet
Az előítéletek egy része mélyen gyökerezik bennünk. Megszabadulni tőlük azzal a módszerrel lehet, ha szokásoddá teszed, hogy megkérdőjelezed minden döntésed alapját. Gyakorlással elsajátítod, hogy mindenhol, minden körülmények között, minden alkalommal tedd fel magadnak a kérdést: “Ezt most miért csinálom? Ennek vajon mi az alapja?”
Ha a vállalkozásod, a karriered, vagyoni helyzeted területén szeretnél lendíteni az életeden, akkor a pénzzel és a pénz érzésével kapcsolatos hiedelmeidnek és előítéleteidnek nézz utána tüzetesen.

Egy gyors tipp!
Ha azt hiszed, hogy csak pénzből lehet pénzt csinálni, vagy a pénz csak oda megy, ahol már amúgy is sok van belőle, vagy netán az a meggyőződésed, hogy az otthonról végezhető munkákkal nem lehet pénzt keresni, akkor elárulom, egyik sem igaz. Az előítéletek felfedezése elég komoly odafigyelést igényel, de megéri megtenni, mert a három gondolkodási hiba közül ennek elhagyása lendít téged legjobban előre.

Azt hisszük, csak így, vagy úgy lehet megoldani dolgokat, mert például a szüleink is így csinálták. Megvannak a „miértjeink”, a kifogásaink, a meggyőződéseink. Melyek igazából a legfőbb korlátaink?
Ezek feldolgozásában, a megoldások megtalálásában segítenek az itt található gyakorlatok::https://laudeturklub.hu/korlataidat-hiedelmeidet-igy-dobd-ki-a-hatizsakodbol/

5 gyakorlat a lehetőségekre való koncentrálásra

Lehetőségek ott is vannak, ahol a legtöbb ember nem látja. Sőt, ott vannak csak, hiszen azok az igazán kiaknázatlan lehetőségek, amiket nem látnak mások! Ezen lehetőségek meglátására kis gyakorlással bárki képes – így Te is! Itt olyan gyakorlatokat találsz, melyek segítenek abban, hogy „rágyúrj” elmédnek azokra a képességeire, melyek a kreativitásodat növelik. 

A lehetőségekre való koncentrálás képessége és a kreativitás nem állnak különösebben szoros kapcsolatban egymással. Kétségtelen, hogy a kreatív emberek bizonyos feladatokban több megoldást tudnak találni, de a lehetőségekre való koncentrálás elsősorban az optimizmussal, a derűs világlátással köthető össze. Márpedig a kreatív emberek túlnyomó része a kreativitását kifogások keresésére fordítja.

Természetesen, amennyiben elkezded a lehetőségekre való koncentrálás szokását elsajátítani, a kreativitásod is nőni fog. Azt veszed majd észre, hogy olyan megoldásokat találsz bizonyos problémákra, amelyek addig eszedbe sem jutottak. 5 gyakorlatot olvashatsz a lehetőségekre való koncentrálásra, melyeket tetszés szerint alkalmazhatsz. Vannak köztük olyanok, melyeket akár utazás közben is gyakorolhatsz, és vannak, amelyeket akár társaságban játékos formában!

1. Adj megoldást
Vegyél elő egy újságot, és olvass el benne egy cikket, ami valamilyen aktuális kérdést feszeget. Ezután vegyél elő egy A4-es papírt, és írj össze tíz megoldást az adott problémára. Ne ijedj meg, elég hamar el fogsz akadni, és törni kell majd a fejedet újabb és újabb megoldásokon. Ne add fel semmiképpen! Embertől függ, de körülbelül a felénél már jellemzően elég erőltetett ötletek születnek, viszont aztán jön egy igazán kreatív szakasz, és emiatt végül ragyogó ötleteid lesznek! Lehet, hogy meg sem fogsz állni tíznél.

2. A tökéletes
Bármilyen dologgal is kerülsz kapcsolatba napközben, biztosan. találkozol azzal a jelenséggel, hogy lehetne jobb is. Milyen lehet a tökéletes autó, ágynemű, bicikli, számítógép, fényképezőgép, olló, óra, kenyérsütő, hűtőgép, napszemüveg, stb.?

Válassz egyet tetszés szerint azok közül a dolgok közül, melyekkel napközben találkoztál! Vegyél elő egy papírt, és írd össze tíz pontban, hogy milyen tulajdonságokkal kellene rendelkeznie ahhoz, hogy tökéletes legyen számodra. Ereszd el a fantáziádat! Ha olyan napszemüveget szeretnél, amibe térkép és kis ventilátor is be van építve, akkor nyugodtan írd le!
És legyen meg mind a tíz!

3. Hatékonyság
Napközben valószínűleg több szolgáltatást is igénybe veszel. Hasonlóan az előző gyakorlathoz, a feladat itt is az, hogy ezeket fejleszd: hogyan lehetne az adott szolgáltatás magasabb színvonalú, hatékonyabb. Hogyan lehetne hatékonyabb, magasabb színvonalú az iskola, a sarki kisbolt, a parkoló, a munkahely, a strand, a focimeccs, a sportszerbolt, a cipőbolt, a hőlégballonos-klub, stb.?
Válassz egyet tetszés szerint azok közül, melyekkel napközben kapcsolatba kerültél, és az előző gyakorlathoz hasonlóan vegyél elő egy papírt, majd írd össze tíz pontban, hogy milyen módon lehetne azt fejleszteni, hatékonyabbá tenni. Ne add fel! Ki tudsz találni tizet! (Sőt, többet is!)

4. Mire jó?
Nap, mint nap használati tárgyak garmadáját veszed kézbe, nyomkodod, csavarod, felveszed, leteszed, egyszóval használod egy darabig. A legtöbb tárgyat azonban nem csak a rendeltetésének megfelelően lehet használni. Mire lehet még jó a csavarhúzó, kanál, ásványvizes palack, térkép, zseblámpa, pizzás doboz vagy akár maga a pizza?

Válassz egyet tetszés szerint azok közül a dolgok közül, amelyeket éppen használtál, vegyél elő egy papírt, és írj össze tíz dolgot, hogy mi másra lehetne még használni az adott holmit! Ne fogd vissza magad! A töltőtollat ugyanúgy lehet kémkedésre is használni, ha mikrofont teszünk bele, mint bűvészmutatványra. A villával a hátunkat ugyanolyan jól meg tudjuk vakarni, mint amennyire jól ki tudjuk vele támasztani az ajtót. Nem baj az sem, ha hosszabb lesz a lista, mint tíz!

5. Nem bosszant többé
Mi volt az a dolog, ami legjobban felbosszantott ma (vagy ha még reggel van, akkor tegnap)? Sorban állás? Nem tudtak visszaadni tízezresből? Nem volt elég parkolóhely? Megbüntettek a villamoson? Elhagytad a sapkádat? Sokat kellett vesződni egy feladattal a munkahelyeden? Ha megvan, akkor vegyél elő egy A4-es papírt, és írj össze tíz olyan dolgot, ami jó volt, vagy jó lehetett volna ebben a bosszantó dologban!
Például, sorban állás közben volt időd felhívni Klárika nénit, mert eszedbe jutott, hogy a héten van a születésnapja, akkor írd le. Aztán írd hozzá, hogy mi mindenre lett volna még jó a sorban állás: bevásárló listát írni, vagy szóba elegyedni az előtted állóval, kipiszkálni egy kavicsot a cipőd talpából, vagy megszámolni, hogy akkor most mennyi aprópénz is van nálad összesen, stb.
Legyen meg mind a tíz, de írhatsz többet is, ha nagyon belelendültél.

 

2. Amikor nem látjuk a fától az erdőt

Sokszor rossz irányba haladunk. Kríziseket élünk át, melyekből nehéz kikecmeregni. Miért van ez? Fel lehet-e készülni az elképzelhetetlenre? Találhatsz-e megoldást véglegesen a problémáidra, ha nem akarod, hogy ismét ugyanott megcsússz? Ezekre a kérdésekre kapsz választ ebben a részben.

Egy mese szerű kis történettel kezdeném, melyet nem régen hallottam:

Egy csiga és egy teknős mennek egymás mellett. Egyszer csak megszólal a csiga:
“Még szerencse, hogy ilyen lassan haladunk!” – majd némán haladnak tovább egymás mellett. Pár óra elteltével ismét megszólal a csiga: “Még szerencse, hogy ilyen lassan haladunk.”
Ezt követően újfent rendben haladnak tovább, azonban másnap megint megszólal a csiga: “Még szerencse, hogy ilyen lassan haladunk.” Nem bírja már ezt a teknős és megkérdezi:
– Mondd, miért szerencse, hogy lassan haladunk?
– Azért, mert rossz irányba megyünk.

Sétáljunk vissza egészen a kályhához!
A szakemberek munkájuk során sokszor találkoznak rossz irányba tartó, megcsúszott emberekkel. Például cégvezetőkkel, akiknek a vállalkozása egy nap egyszer csak megtorpant. Párokkal, akiknek váratlanul válságban jutott a házassága. Menedzserekkel, akik egy nap arra ébredtek, hogy nincs kedvünk bemenni a munkahelyükre. Vannak olyanok is, akik hitelt vettek fel és csak nagyon nehezen tudják fizetni a törlesztőrészleteket.

Mondok egy hétköznapi példát.
Képzeld el, hogy te is egy olyan ember vagy, aki felvett egy frank alapú hitelt és most a nadrágod is rámegy a törlesztésekre. Mi lehet a valódi problémád?
Azt látjuk, hogy hova estél, de hol csúszhattál meg?!
Ez most durván fog hangzani, de amint visszakövetjük az eseményeket a gyökerükig, amint visszatérünk a kályhához, látni fogod, hogy nem a pénztelenség a probléma eredete. A valóság az, hogy olyan döntéseket hoztál sorozatban, melyek végül ide vezettek és közben te mindvégig azt hitted, jól döntesz. Szerinted hoztál volna olyan döntést, amire azt mondod: “Ez rossz döntés lesz, de most mégis megteszem?” Ugye, hogy nem!
Mivel végig azt hitted, hogy jól gondolkodsz és ennek ellenére mégis lehetetlen helyzetbe kerültél, ezért erre csak egyféle magyarázat lehetséges. Nyilvánvaló, hogy a döntéseid során nem vettél figyelembe olyan tényezőket, melyek fontosak lettek volna.

Krízisből sokféle lehet!
Ki gondolta volna, hogy felmegy a frank hitel törlesztőrészlete? Ki gondolta volna, hogy hűtlen lesz a párod? Ki gondolta volna, hogy leépítés lesz a munkahelyeden? Ki gondolta volna, hogy megjelenik egy konkurens a piacon és olcsóbban adja ugyanazt a terméket, amit a te céged is árul?
Elképzelhető, hogy talán azzal nyugtatod magad: ezek előre nem látható dolgok voltak, melyeket egyszerűen nem tudtál figyelembe venni és így önhibádon kívül kerültél ebbe a szituációba. Legtöbbünket sajnos ez a magyarázat meg is nyugtatja és ezért aztán éljük szépen tovább az átlagos életünket, melyben a hasonló esetek néhány évente menetrendszerűen megismétlődnek. Hiszen az ilyesfajta magyarázat révén nem jutunk el a valódi megoldandó problémáig.

Ássunk csak egy kicsit még lejjebb!

Történet a jó kamionsofőrökről
Az USA-ba invitállak gondolatban. Az amerikai Gallup Intézet nem csak közvélemény kutatásokat végez, hanem komoly kutatómunkát is. Egy alkalommal egy furcsa megbízást kaptak egy nagy szállítmányozó cégtől. A feladat az volt, hogy találják meg azokat a kritériumokat, melyek alapján a sok hozzájuk jelentkező sofőrből kiszűrhetőek azok, akik a legjobb kamionsofőrök lesznek. Ez egy érthető kívánság, hiszen a cégnél több ezer sofőr dolgozott, de bizony voltak köztük olyanok, akik lassúak voltak, akik baleseteket okoztak és persze senkinek nem volt a homlokára írva, kiből lesz jó kamionsofőr. A Gallup első lépésben számítógépre vitte a többezer sofőr elmúlt évekbeli adatait és objektív statisztikákat készíttek róluk. A balesetmentesen levezetett km-ek száma, az adott távolság megtételéhez szükséges átlagos idő, a helytelen szállításból adódóan az elveszett áruk mennyisége és még jó pár hasonló paraméter alapján megállapították, kik a legjobb sofőrök, kik az átlagosak és kik a rosszak. Ezt követően egy összetett, több tucat kérdésből álló kérdőívet töltöttek ki a sofőrök ezreivel, hogy megtalálják azokat a kérdéseket, melyekre az adott választok összhangban vannak a statisztikákkal. Ez a munka hetekig tartott és szintet teljes eredménytelenséggel zárult. A Gallup szakemberei újabb és újabb kérdéseken törték a fejüket, így végül azt találták, hogy egy teljesen ártatlan kérdés az egyetlen olyan, ami összefüggést mutat az objektív adatokkal. Ez a kérdés a következő volt: mire gondol a sofőr vezetés közben?
Erre a kérdésre nagyon sokszínű válaszok érkeztek – a barátnőmre, zenét hallgatok, stb -, a legjobb sofőrök válassza nagyjából egy sémát követett. Ők ugyanis vezetés közben ilyesfajta kérdéseket tettek fel maguknak:
– Mi történne akkor, ha az az autót defektet kapna?
– Mi lenne akkor, ha az a gyalogos átszaladna a piroson?
– Vajon elképzelhető, hogy valaki előzésre adta a fejét ebben a beláthatatlan kanyarban, ami most következik?
A legjobb sofőrök gondolatai tehát állandóan akörül jártak, vajon a többi közlekedésben résztvevő tudna-e valami olyat csinálni, amire nekik előre fel kell készülniük. Mivel ezen gondolkodtak, ezért már automatikusan, előre fel is voltak készülve a lehetséges helyzetek legtöbbjére. A Gallupnál le is vonták a következtetést, melyet egy mondatban így lehet megfogalmazni:
A legjobb vezetőket ez a fajta előre gondolkodás különbözteti meg a kevésbé jó sofőröktől.

Felkészülni az elképzelhetetlenre
Hasonló a helyzet veled is! Ha nem gondolkodsz előre, ha nem teszed fel magadnak a kérdést: “vajon mi fog történni ha…?”, akkor ezekre a helyzetekre nem is tudsz felkészülni.
Lehetsz átlagos kamionsofőr vagy jó kamionsofőr, ez rajtad áll. Nyilvánvaló, ha az életedben felkészületlenül ér téged valamilyen hatás, akkor annak te látod a kárát. A felkészülésért te vagy a felelős, ez a te feladatod. Úgy is fogalmazhatnék: az előre gondolkodás hiánya valójában egyet jelent azzal, hogy nem érdekel a saját jövőd.Az előre gondolkodás hiánya az egyik súlyos hiba, aminek a legtöbben nincsenek is tudatában Soha eszünkbe nem jutna, hogy ilyen mélységben kell előre gondolkodnunk. Így nem is tesszük és ez nem a te hibád, hogy így alakult. Sajnos életünk során gyakorlatilag nincs olyan forrás, ahonnan ezt meg tudnánk tanulni. A szüleink, a tanáraink erre nem hívják fel a figyelmünket. Sőt! A sikerkönyvekben sincs erről egy szó sem. Vannak ugyan könyvek, melyek érintőlegesen utalnak erre, de azokban is elveszik a lényeg.

Akik öntudatlanul is alkalmazzák az életükben az előre gondolkodást, minden döntésük előtt előre gondolkodnak, sokkal több kudarctól kímélik meg magukat. Kevésbé érik meglepetések. Ha előre gondolkodsz, akkor eldöntheted, hogy akarsz-e “B” tervet, vagy “C” tervet készíteni. Így, ha másképp alakulnak a dolgok, nem leszel bajban.Ha nem gondolkodsz előre, akkor soha nem lesz “B” terved. Ez a jelenséget a rövidlátás.

Gyakorlatilag az életünket is pontosan ugyanúgy kell vezetnünk, mint a kamionosnak a vezetést. Az előre gondolkodás ugyanis hasonlatos a látótávolsághoz. Te vezetnél úgy autót, hogy külön kéred, a lehető legkisebb legyen a látótávolság? Vagy kössék be a szemed egy kendővel? A rövidlátóknak nem véletlenül nem adnak jogosítványt.

Nyolc látogatás a mobilszolgáltatónál
Elmesélek neked egy kellemetlen sztorit, ami Lajossal történt meg.
Lajos régen egy multinál dolgozott és kapott vállalati telefonta munkájához. Amikor azonban otthagyta a céget, szerette volna megtartani a telefonszámot. Itt kezdődött a “kálváriája”. Elment a mobilszolgáltatóhoz, ahol azt mondták, szükség van a céges papírokra ahhoz, hogy meg tudják oldani az átírást. Lajos visszament cége pénzügyi osztályára, ahol sok papírt kapott. Másnap boldogan visszasétált a szolgáltatóhoz. Az ügyintéző hölgy átnézte a papírokat, majd azt mondta, hogy ez mind rendben is van, de szükséges még egy meghatalmazás is, ami Lajos nevére szól, hogy intézkedhet a cég nevében erre a mobilszámra vonatkozóan. Nyelt egy nagyot, majd visszament a pénzügyi osztályra, ahol adtak neki egy meghatalmazást, melynek birtokában fülig érő vigyorral ballagott vissza másnap a szolgáltatóhoz. Ott a hölgy mosolyogva közölte vele, hogy egy aláírási címpéldányra is szüksége lesz. Itt már idegessé vált Lajos. A cégtől kért egy aláírási címpéldányt is. Egy nap elteltével munkaidő után bevitte a szolgáltatóhoz, ahol örömmel fogadták, majd a papírok áttekintése után közölték vele, hogy az aláírási címpéldány másik cégre vonatkozik, nem arra, aki a meghatalmazást adta. A multicég ugyanis több leányvállalatból állt, de pénzügy csak egy volt és ott együtt kezelték az összes leányvállalatot. Így fordulhatott elő, hogy nem a megfelelő aláírási címpéldányát kapta meg. Visszament a pénzügyre és kicserélték, majd egy újabb nap elteltével felkereste Lajos a mobil szolgáltatót, immár ötödszörre is.

Végre minden stimmelt, egyetlen dolgot kivéve: nem volt nála a személyi igazolványa. Addig ezt senki nem mondta neki, hogy erre is szükség lesz. Lajos szinte sohasem hordja magánál, csak ha szükség van rá. Az újabb körben végre minden megvolt. A mobil szolgáltatónál az ügyintéző belépett a rendszerükbe és megállapította, hogy Lajos kérésének semmi akadálya. Csakhogy időközben lezárták a számlázási időszakot, így jelenleg számlatartozás áll fent és amíg ezt nem rendezi a cég, addig nem tudják Lajos nevére írni a telefonszámot. Ő ebben a másodpercben elég közel állt ahhoz, hogy valamibe bele rúgjon.
Lajos másnap megérdeklődte, mikor fizeti be a cég a mobil számlát és beírta a naptárába a dátumot. A szóban forgó napon elkérte a pénzügyes kolléganőtől a befizetés tényét igazoló dokumentumot, amit hozzárakott a paksamétához és a munkaidő végeztével újabb látogatás tett a mobilszolgáltató irodájában, ahol már régi ismerősként üdvözölték. Minden papír megvolt, a számla be volt fizetve, nála volt a személyije is, minden stimmelt, egyetlen aprócska dolgot kivéve: az egyik céges papírból a mobilszolgáltatónak 30 napnál nem régebbi példányra volt szüksége, de a huzavona ideje alatt a dokumentum elévült. Itt már Lajos tényleg nem tudta eldönteni, hogy sírjon-e vagy inkább nevessen. A pénzügyön a kolléganő adott egy frisset a kérdéses dokumentumból, melynek segítségével végül elhárult az összes akadály és így a nyolcadik körben végre valahára sikerült megszereznie Lajosnak a hőn áhított telefonszámot.

Hogy lehetett ennyire szerencsétlen Lajos?
Utólag persze nyilvánvaló volt Lajosnak, hogy nem gondolkodott előre. Rövidlátóként sok órát elpazarolt az életéből, ahelyett, hogy egyszer jó alaposan tájékozódott volna az eljárás felől. Ha az első alkalommal leült volna az ügyintézővel és végig vette volna vele, hogyan fest a teljes procedúra, akkor ez nem történhetett volna meg. Az igazán lesújtó az, hogy még a negyedik vagy ötödik alkalommal sem tette ezt meg. Minden esetben azt gondolta, hogy már csak ez az egy papír kell.

Csak kevesen követnek el ilyen ostoba hibát, mint Lajos. Az átlagos emberekre sajnos jellemző, hogy hozzá hasonlóan nem gondolkodnak előre. Eszünkbe se jut. Mivel nem jut eszükbe, ezért nem is döbbennek rá, hogy ez mekkora baklövés. Lajos utólag belátta, hogy óriási hülyeséget követett el. Megérdemelte, hogy ez történjen vele. Viszont cserébe egy életre megtanulta, mit jelent az előre gondolkodás. Azt jelenti, hogy felmérem jó előre, mi minden lehet hatással arra, amit meg akarok valósítani. Mindenre, de legalábbis a legtöbb dologra fel tudjak készülni.

Kétféle gondolkodás létezik: az előre gondolkodás megoldja a problémákat, a rövidlátás pedig létrehozza őket.
Természetesen, nem a te hibád, ha nem így gondolkodsz, hiszen ezt az észjárást nem tanítják az iskolákban, nem tanulhatjuk el az átlagos szülőktől, barátoktól, rokonoktól. Csak nagyon kevesen vagyunk kiegyensúlyozott emberekkel kapcsolatban, akik követendő példaként szolgálhatnának előttünk. Valamiért legtöbbször eszünkbe sem jut, hogy kifaggassuk őket arról, ők hogyan gondolkodnak, hogyan döntenek, hogyan intézik az ügyeiket. Azonban ezek után mit kezdesz, kizárólag rajtad múlik. Eldöntheted, hogy szeretnéd-e megoldani a problémáidat véglegesen, mert nem akarod, hogy ismét ugyanott csússz meg, ahol eddig. Dönthetsz amellett is, hogy minden maradjon a régiben.

“Kétszer mérj, egyszer vágj!” tartja a közmondás. Az előregondolkodó emberek észjárására pontosan ez a mondás a jellemző. A döntéseikkel kapcsolatban előzetesen tüzetesen tájékozódnak addig, amíg elég tapasztaltnak nem érzik magukat ahhoz, hogy megalapozott legyen a választásuk. Több lépéssel előre gondolkodnak, úgy, mint a sakkozók. Ha szükséges, akkor van “B” tervük. Esetleg próbaképpen elsőre csak egy kisebb kockázatot vállalva vágnak bele egy dologba. Például üzletbe, azért, hogy abban tapasztalatot szerezzenek és csak azután vállalnak nagyobb kockázatokat is: például fektetnek be nagyobb összeget, ha ezt a tapasztalatot megszerezték.
Olyan dolgokra is gondolnak, olyan helyzetekre is felkészülnek, amelyekre az átlagosan gondolkodó emberek gyakorlatilag soha nem gondolnak.

Hogyan legyél tapasztalt tapasztalat nélkül?
Amikor már elég sok tapasztalat van mögötted, akkor könnyű mélységében átgondolni a dolgokat. Amikor ez még hiányzik, és valamilyen új dologba vágsz bele, akkor használhatod az alábbi módszert:
Minden alkalommal, amikor valamilyen döntést kell meghoznod, előre írj össze kérdéseket. Írj össze lehetőség szerint minél több “Mi lesz akkor, ha…?” típusú kérdést és tedd fel ezeket a kérdéseket annak, aki segíteni tud neked az ügyben. Légy felkészült és ha szükséges, kérdezd meg az ismerőseidet, a rokonaidat, a barátaidat, hogy ők mit kérdeznének az adott helyzetben. Tegyél szert másféle nézőpontokra is.

Házi feladat:
Ragadj meg minden lehetséges alkalmat arra, hogy ezt gyakorold és az események lehetséges kimenetelein töprengj.
Gondolkozz el azon, mi van akkora:
– Ha lezárták a kedvenc útvonaladat?
– Ha nem jár az a villamos, amivel munkában szoktál menni?
– Ha bezár az a pékség, ahol minden nap megvetted a reggelidet?

Azt fogod tapasztalni, hogy ezen kérdések hatására hamarosan kialakul benned a rutin arra, hogy minőségében gondolj át dolgokat és így egy különös magabiztosság birtokába kerülsz. Rövid idő alatt ez a magabiztosság természetessé válik és lehetővé teszi számodra majd, hogy olyan dolgokba is belevágj, amit eddig még soha meg sem próbáltál. Ez a magabiztosság segít a halogatás elhagyásában éppúgy, mint az előre nem látható problémák csípőből való kezelésében is.

Az első részben tárgyalt halogatáshoz hasonlóan a “Hol csúszol meg” Szemléletformáló Műhely a rövidlátást is mélyen, a gondolkodási szokások szintjén kezeli. Az előre gondolkodás gyökerét a motiváló célok és a lehetőségekre való koncentrálás hozza létre. A lehetőségekre való koncentrálás fejlesztésére olyan gyakorlatokat találsz az alábbi linken, melyek segítségével elérhető az a szint, hogy minden szituációban meglássd, hogyan visz közelebb a célodhoz!

A gyakorlatsort ide kattintva olvashatod: https://laudeturklub.hu/5-gyakorlat-a-lehetosegekre-valo-koncentralasra/

 

Álmokból célok 9 lépésben

Gyakorlatok a halogatás leküzdésére

A legkiegyensúlyozottabb emberek attól azok, hogy megfelelően választják ki a céljaikat. Olyan életet élnek, amilyenről mások csak álmodnak, és ez nem véletlen: ennek oka egész egyszerűen az, hogy ők az álmaikból alkotnak célokat, az átlagos emberek pedig, ha tűznek ki célokat egyáltalán olyan célokat tűznek ki, amelyeket ők a saját szintjükön reálisnak látnak. Ezek nyilván nem olyan magas szintű célok, hogy az elérésük látványos eredménnyel járjon.

Ez a gyakorlatsor azon a 9 lépésen vezet végig, melyek segítségével Te is célokká alakíthatod az álmaidat.

1, Hol vagy most?
A mondás úgy tartja, hogy aki nem tudja melyik kikötőben van, az nem tudhatja, milyen szélre van szüksége ahhoz, hogy elérje úti célját.

Az első és legfontosabb feladat ezért a célok kitűzéséhez, hogy felmérd magadat. Hol tartasz most, milyen értékeket követsz, milyen tulajdonságaid vannak?
Az első feladatod ezért az, hogy életed öt területéről összeírj magadról területenként 15 erősséget és gyengeséget. Az erősségeid azok a vonások, tulajdonságok és képességek, amelyekben úgy érzed, hogy jó, esetleg kiemelkedő vagy. Ez lehet teljesen tetszőleges dolog a főzéstől a simogatáson át a bal kezes rajzolásig bármi. A gyengeségeid pedig azok vonásaid, tulajdonságaid, illetve képességeid, amelyekben úgy érzed, hogy gyenge vagy, vagy nem elég jó, és úgy gondolod, hogy fejlődnöd kellene bennük.

Ne köss kompromisszumot! Minden területre írj össze 15- 15 erősséget és gyengeséget!

A területek:
– Család, otthon, párkapcsolat
– Személyes, egyéni, magánélet, tanulás, Istennel való kapcsolat
– Barátok, kapcsolatok, szociális kör, kultúra
– Életmód, életvitel, egészség
– Munka, vállalkozás, pénzügy, karrier

2, Kezdd el az álmodozást!

Itt pár “álomébresztő” gondolatot olvashatsz. Tűnődj rajtuk, ízlelgesd őket, hagyd, hogy szárnyaljon a fantáziád! Ha valamilyen érdekes gondolatod támad, nyugodtan írd le azt. Mi lenne az, ami a legnagyobb fejlődést okozná az életedben?
Ha teljes életet élhetnél, mi lenne a legnagyobb különbség a jelenlegi állapothoz képest?

Mi az, amiből többet szeretnél az életedben?
És mi az, amiből kevesebbet?
Mi az, amit leginkább szeretsz csinálni?
Mik azok a dolgok az életedben, amelyek a legszélesebb mosolyt csalják az arcodra?
Mi az három dolog, amivel el tudnád érni a legnagyobb lelki békét?
Milyen dolgokat, javakat kívánsz birtokolni?

Magadnak is tegyél fel ilyen és ehhez hasonló kérdéseket.
Használd az előző pontban írt listádat az erősségeidről és gyengeségeidről bátran arra, hogy elképzeld, miben szeretnél sikereket az életed különböző területein. Képzeld bele magad a jövőbe és egy olyan életbe, amelyet mindig is szerettél volna, mintha egy filmet néznél. Mivel foglalkozol? Mi tölti ki a napjaidat? Kikkel tartod a kapcsolatot?

3, Írd össze az álmaidat!

Ha még nem tetted, akkor most vegyél elő jó pár A4-es lapot, és kezdd el összeírni az álmodozásod eredményét. Kritika és megfontolás nélkül írj le mindent.
Megmászni a Mount Everestet? Búvárkodni Barbadoson? Mindent írj le!

Ez biztosan eltart majd egy darabig. Legalább 40-50 álmot írj le.
Ha jó fantáziával vagy megáldva, akkor persze 150-et is leírhatsz, senki sem fog bántani érte.
Ha végeztél és már semmi nem jut eszedbe, akkor olvasd el a listát még egyszer úgy, hogy töltsön el örömmel mindaz, amit leírtál. Ha valami eszedbe jut még, csak írd hozzá a listához.

Ezután válogasd szét az álmaidat öt terület szerint. Ezt csinálhatod különböző színű kiemelő filccel is vagy akár átmásolhatod őket 5 másik A4-es lapra (ez a leghatékonyabb egyébként).

A területek:
– Család, otthon, párkapcsolat
– Személyes, egyéni, magánélet, tanulás, Istennel való kapcsolat
– Barátok, kapcsolatok, szociális kör, kultúra
– Életmód, életvitel, egészség
– Munka, vállalkozás, pénzügy, karrier

Ha valamelyik területre nem jutott álom- vagy nem elég, akkor álmodozz még! Csak akkor fogsz kiegyensúlyozott életet élni, ha életed minden területén vannak motiváló álmaid.

4, Állíts fel prioritást!

Menj végig egyenként az álmaidon és állíts fel prioritást közöttük. Minden álmod mellé tegyél egy számot 1-től 3-ig az alábbiak szerint:

1, Végső soron meg tudsz lenni nélküle, átlagosan fontos álom
2, Javítana a közérzeteden, ha megvalósulna, közepesen fontos álom
3, Nem tudod elképzelni az életedet e nélkül, kiemelten fontos álom

Miután végeztél, menj végig a listán még egyszer és mérlegeld, mindegyik megfelelő prioritást kapott-e?

5, Állapítsd meg álmaid típusait!

Menj végig egyenként az álmaidon és állapítsd meg, mely típusba tartoznak. Minden álmod mellé tegyél egy számot 0-tól 3-ig az alábbiak szerint:

0 – Nem tőled függ (pld. lottónyeremény)
1 – Akár most is meg tudnád valósítani (például nyaralás, utazás)
2 – Valamennyi szervezéssel végül is meg tudnád valósítani

Egy kicsit beleborzongsz, mert sohasem csináltál még ilyet

Miután végeztél, menj végig a listán még egyszer és mérlegeld, mindegyik a megfelelő típusba került-e?

6, Válaszd ki a csúcs álmaidat!

Menj végig egyenként az álmaidon és válaszd ki azokat, melyek 3/3-as besorolást kaptak! Ha egy kategórián belül több ilyen is van, akkor válaszd ki belőlük azt, amelyikhez a leginkább vonzódsz, amelyik a legtöbbet jelentené számodra. Minden kategóriából jelölj ki egy ilyen 3/3-as álmot. Ezek a 3/3-as álmok fognak hozzásegíteni Téged ahhoz, hogy azt az életet éld, amiről a legtöbbet fantáziálsz.

Vegyél elő 5 db üres A4-es papírt, és a kiválasztott 5 csúcs álmodat írd a papír tetejére. Ha akarod, írhatod vastag filctollal is, színessel, jól láthatóan, nagy betűkkel. Miközben ezeket az álmokat írod, éld át az álmaid okozta örömöket is!

7, Vizsgáld meg tüzetesebben az álmaidat!

Nézd végig egyenként az 5 kiválasztott csúcs 3/3-as álmodat, és képzeld el magadat ezekben az álmokban. Vizualizáld őket!

Éld át! Válaszolj ezekre a kérdésekre:
Milyen emberré válsz, ha ezeket eléred?
Milyen környezetben leszel?
Milyen hatással lesz ez a többi emberre?
Milyen hatással lesz ez a többi álmodra?
Milyen magasabb rendű célt, álmot szolgál ez az álom?

Ha valahol valamilyen diszharmóniát érzel, ha közben rájössz, hogy valójában csupán azért akarsz új autót, hogy a szomszédok irigykedjenek, akkor gondold át még egyszer az adott kategóriában található álmodat. Nyugodtan módosítsd az álmot, vagy menj vissza az előző pontra és válassz egy másik álmot az adott területről!

8, Találd meg az okokat!

A kezedben tartod az öt csúcs álmodat egy-egy A4-es lapon. Mindegyik álmodat olvasd fel hangosan magadnak, majd írj alá 25 okot, amiért meg akarod valósítani ezt az álmodat! Ne érd be kevesebbel! Ne add fel!

Fogalmazd meg kerek, egész mondatokban, miért akarod megvalósítani ezt az álmodat. Ne kertelj, légy őszinte magaddal! Előfordulhat, hogy a hetedik, tizedik környékén kifulladsz és nem találsz már több okot. Semmiképpen ne add fel, inkább pihenj. Kis idő múlva jönnek majd a jobbnál-jobb kreatív okok, ne aggódj! A legjobb indokokat a 20. után fogod majd megtalálni. Ezek lesznek majd motivációd forrásai az álommegvalósítás során. Ha végeztél az összes feladatoddal, ezt az öt lapot ki is ragaszthatod egy jól látható helyre, ahonnan motiválnak majd mindennap vagy akár naponta többször is Téged az álmaid megvalósítására.

9, Alakíts ki célokat az álmaidból!

Vegyél elő 5 db üres A4-es lapot, és mindegyik tetejére írd fel a csúcs álmodat egy-egy területről. Ezután minden álmodhoz fogalmazz meg öt célt.

A célok kitűzésénél az alábbiakat vedd figyelembe:
A cél legyen egyértelműen megfogalmazott, pozitív
Egy egyértelműen megfogalmazott célt sokkal könnyebb elérni. Egy általános megfogalmazás lehet például az, hogy ,,formába hozni magam”, míg ugyanez egyértelműen megfogalmazva:
“Bejelentkezni egy konditerembe és hetente három alkalommal egy órát edzeni”.

A cél legyen mérhető
Ez azt jelenti, hogy egyértelműen, objektíven meg tudd állapítani, hogy mikor érted el. Mit érzel, mennyi van a számládon, hol vagy, mit tapasztalsz, stb.

A cél legyen megvalósítható
Képes legyél az adott célhoz tervet készíteni. Miközben megvalósítod majd a célodat, fejleszteni fogod képességeidet, tágítani fogod a lehetőségeid határait ahhoz, hogy elérd.

Megvalósítás közben egyszer csak fel fognak tűnni olyan lehetőségek is, melyeket addig észre sem vettél. Ezeket vedd figyelembe. Valójában szinte minden cél megvalósítható, akár az is, hogy ember sétáljon a Holdon, de most fontos, hogy a cél számodra is megvalósítható legyen.

A cél legyen valós
Ha eléred a célodat, az vigyen közelebb az álmodhoz. Az a cél valós, amiről Te el tudod hinni, hogy képes vagy elérni. Ugyanakkor legyen elég nagy ívű ahhoz, hogy motiváljon Téged.

A célhoz tartozzon határidő
Mindenképpen rendelj határidőt a célodhoz, mert anélkül az is csak egy álom marad! Az időpont legyen reális, de ne túl laza. Ha azt írod “jövőre”, akkor sohasem fogod megvalósítani azt a célt. Ha azt írod, hogy „négy év múlva a születésnapomra”, nos, akkor sem. A dátum legyen közeli, de reális.

Tekintsd át még egyszer az öt álmodat és a 25 célodat! Finomíts céljaidon, amíg teljesen meg nem felelnek a fenti követelményeknek.

Amikor már végeztél az összes feladatoddal, ezt az öt lapot is kiteheted az okok mellé egy jól látható helyre. Így mindennap vagy akár naponta többször is – a szemed előtt lesznek a céljaid, tudod, hogy éppen miért dolgozol. Ez jelentősen motiválhat majd Téged az álmaid megvalósítására.

1. A halogatás, ami a legtöbb problémát okozza

A halogatással lehetőségeket veszítünk el és problémákat hozunk létre. Ebben a részben választ kapsz arra, hogyan lehet motiváló célokat kitűzni a halogatás elkerülésére. Mi köze van a halogatásnak a kudarcaidhoz. 5 példa olvashatsz arra, hogyan veszítheted el a meglévő értékeidet a halogatás miatt. Mit tudsz tenni konkrétan a halogatás ellen.

Mit gondolsz, mi az az óriási hiba a gondolkodásunkban, ami a problémáink nagy részét okozza? Mit gondolsz, ha megkérdeznénk száz embert arról, mi az, ami leginkább akadályozza őket az életben, akkor mit tennének a legtöbben az első helyre? Arról a hibáról, amit a legtöbben mondanának, azért beszélne szinte mindenki, mert ez a legszembetűnőbb.
Hogy teljesen világos legyen, mire gondolok, megosztok veled egy rövid, szívfacsaró történetet Károlyról.

Károly a metrón utazott, amikor az egyik megállóban felszállt egy gyönyörű lány, majd leült tőle kicsit távolabb. A táskájából elővett egy könyvet, amit Károly már a borítója alapján felismert: a kedvenc könyve volt. Talán már vagy harmincszor is elolvasta. Elhatározta, odaül a lány mellé és beszélgetni kezd vele, hiszen nyilvánvalóan van közös témájuk. Miközben azon gondolkodott, milyen frappáns mondattal szólítsa meg a lányt, már más valaki le is ült mellé. Károly úgy gondolta, hogy ilyen helyzetben nem érdemes odamennie. Egész úton nem tudta levenni a szemét a lányról és amíg utaztak, a ruházatából, a viselkedéséből és a nála lévő táskából arra a következtetésre jutott, hogy a lány egyetemista, ezért ugyanott fog leszállni a metróról, ahol ő. Így vagy a mozgólépcsőn, vagy a villamosmegállóban meg fogja tudni szólítani. Ahogy ezt kifundálta, nem is gondolta, hogy a történet milyen váratlan fordulatokat tartogat még számára.
A lány a megfelelő megállónál leszállt a metróról. Károly is ezt tette, de a tömegben mégis csak elveszítette őt szem elől. Rohant a mozgólépcsőhöz, és amint felért a felszínre, a villamosmegálló felé vette az irányt, hogy utolérje. Sikerült, de a lány, már szállt is fel a villamosra. Károly is felszállt. Csakhogy a bonyodalmak a villamoson is folytatódtak. Ahogy megpróbált közelebb jutni a lányhoz, azt látta, túl sokan vannak a villamoson, így inkább szemmel tartotta. Természetesen nem akarta feltűnően bámulni, ezért csak bambult kifelé az ablakon. Közben azon gondolkodott, hogy amikor leszállnak a villamosról, melyik lesz a legeslegjobb pillanat arra, hogy megszólítsa. A megállóban Károly leszállt, de hiába nézett körül, nem látta a lányt sehol. Kétségbeesetten kereste, de minden igyekezete ellenére sem találta meg. Végül csalódottan elsétálva arra a következtetésre jutott, hogy a lány valószínűleg mégsem egyetemista lehetett és így leszállt már korábban, miközben ő az ablakon bambult kifelé. Károly azóta sem látta azt a csodálatos lányt, aki az ő kedvenc könyvét olvasta.

A történet tanulsága:
Sok tanulsága van, de a legfontosabb: kudarcaink óriási részét a halogatás okozza.
Fel kell ismerned, hogy rajtad áll, mit kezdesz a pillanattal, a lehetőségeiddel. Te döntöd el, hogy megragadod-e a lehetőséget, vagy kifogásokat gyűjtesz helyette. Te döntöd el, hogy vajon a tökéletes pillanatra vársz, vagy úgy határozol, hogy a tökéletes pillanat az most van. Ha valamit meg akarsz csinálni, akkor arra a tökéletes pillanat a “most”. Amíg várakozol, amíg kifogásokat gyűjtesz, amíg agyalsz a legeslegjobb megoldáson, addig csak lehetőségeket szalasztasz el és ez még csak nem is az összes veszteség, amit a halogatás jutalmul tartogat számodra.

Halogatás: egyenlő halál
A halogatás szavunk nem véletlenül hasonlít a halál szóra. Megöli az életünket. Boldog pillanatok, rengeteg pénz, sikerélmények, barátok és párkapcsolatok, vagy akár az egészségünk is rámehet a halogatásra. A halogatás kétféle módon foszt meg mindettől. Elveszítjük azokat az előnyöket, amelyekben sohasem lesz részünk, mert a halogatás miatt elszalasztjuk az esélyt. Illetve azokat az előnyöket, melyekre már egyszer fáradságos munkával szert tettünk. Ezeket örökre elveszíthetjük a halogatásunk miatt. Ha sok mindent halogatunk, akkor egy nap rádöbbenünk, hogy annyira nem is élünk már, hogy ezzel az erővel teljes nyugalommal tekinthetnénk akár halottnak is magunkat. De komolyan!

Elmondok 5 példát arra, hogyan veszítjük el a meglévő értékeinket a halogatás miatt.

1. Egy cégvezető évekig halogatta a rendrakást az asztalán és a fiókjaiban.
A halogatás eredménye: mikor végül rendet tett, akkor annyi költségszámla került elő a szemét alól és a fiókokból, amelyeket ha időben leadott volna a könyvelőjének, akkor kb. 800.000 Ft tal kevesebb adót kellett volna befizetnie.

2. Egy középkorú férfi az orvosi vizsgálatot halogatta közel nyolc évig.
Mikor végül elment, olyan kritikus állapotban volt már, hogy csak egy súlyos műtéttel tudták növelni az életben maradásának az esélyeit. A műtét után négy hónapig tartott a rehabilitációja és korábbi jól fizető állásában sem tudott már visszatérni.
A halogatás eredménye: tönkrement egészség, rengeteg elveszített munkabér, ennek következtében kényszerű lemondás nyaralásokról. Valamint szinte bizonyosan nem fogja már megérni, hogy elmehessen unokája esküvőjére.

3. János annyi ideig halogatta, hogy megkérje élete első szerelmének a kezét, míg a lány egyre türelmetlenebb lett.
Egyfolytában az iránt érdeklődött, hogy mennyire komoly a kapcsolatuk, ha mindenféle dologra hivatkozva halasztgatja az eljegyzést. Egy idő után ezek a beszélgetések szóváltásokká alakultak és a barátnő meggyőződésévé vált, hogy János nem is gondolja komolyan a közös jövőjüket. Majd elhagyta.
A halogatás eredménye: Másfél év szerelmi bánat János fiatalságának legszebb évei helyett.

4. Egy hölgy hitelkártya adósságot halmozott fel.
Egy pénzügyi szakértő barátja azt javasolta neki, hogy váltsa ki jelzáloghitellel. A hölgy háromnegyed éven keresztül hezitált, és ezen időtartam alatt minden hónapban fizette a hitelkártya pofátlanul magas kamatait.
A halogatás eredménye: a bank gazdagabb lett félmillió forintnyi kamattal, a hölgy pedig szegényebb lett ugyanezen összeggel. Pedig ezt ő kereste meg napi nyolc-tíz óra munkával.

5. Zsolt jó néhány évvel ezelőtt kitalált egy olyan terméket, amire nagyon büszke volt, de nem kezdett vele semmit.
Négy éven át halogatta, hogy belefogjon az eladásába, és mikor végre elkezdte, azzal kellett szembesülnie, hogy egy külföldi cég néhány hónapja megkezdte a forgalmazását.
A halogatás eredménye: a külföldi cég egy éves árbevétele 30 millió euro volt.

Kétféle gondolkodás létezik:
A halogatást létrehozza a problémákat, a cselekvést megoldja őket.
Hallottál már valaha is olyan emberről, aki utólag azt mondta:
“bárcsak tovább maradtam volna a kórházban”. Vagy “bárcsak tovább dolgoztam volna azon a szörnyű munkahelyen”. “Bárcsak hetekig elhúztam volna azt, hogy leüljek a másik féllel megbeszélni a problémáinkat”.
A halogatás egyik érdekes tulajdonsága, hogy utólagosan teljesen értelmetlennek tűnik. Nem igazán tudjuk megindokolni, miért is nem hoztuk meg az adott döntést, miért nem tettük meg az adott lépést. Szerintem te is biztosan fel tudnál sorolni jó pár ilyen alkalmat az életedben. Ha már az értelemnél tartunk, én személy szerint hiszek abban, hogy életünknek van valamiféle magasabb rendű feladata, célja is. Úgy gondolom, hogy vannak, akik ezt az életfeladatot még keresik, míg mások már ott tartanak, hogy megvalósítsák. Ha azonban halogatunk fontos dolgokat, akkor szinte bizonyos, hogy sem rátalálni nem fogunk erre a célra, sem megvalósítani nem fogjuk.

Mit tudsz tenni a halogatás ellen?
A halogatás legnagyobb átka, hogy egy öngerjesztő folyamat. Minél több mindent halogatsz, annál kevesebb értelme van az új dolgokba belevágni. Ezért az első lépés: az összes halogatott dolog felszámolása az életedben.
Ez nem egyszerű feladat, de létezik rá egy technika. Íme!

Feladat:
Vegyél elő pár lapot, egy tollat és írd fel az összes halogatott teendődet, ami csak eszedbe jut!
Például:
– a kölcsön könyveket, amelyeket vissza kell adnod
– a szánkót, amit meg kell javítanod
– a szervizt, amibe el kell vinni az autót
– az ajándékot, amit meg kell venned valakinek a születésnapjára
– a régóta esedékes ruhavásárlást
– a lakás kifestését
– a befizetlen számlákat
– rendrakást a szekrényben
– régi barátok meglátogatását
stb.

Ha szerencséd van, akkor ezen a listán nincs sokkal több tétel száznál.
Miután végeztél ezzel, vedd elő a telefonod és nézd benne végig az összes nevet, hátha valakivel kapcsolatban eszedbe jut valami, amit el kell intézned. Ezt követően vedd elő a számítógépeden a levelezésedet és nézd át, hogy van-e olyan dolog, amit el kell intézned, de lemaradt a listáról. Vedd elő a jegyzetfüzetedet, nézz át mindent még egyszer, nehogy lemaradjon valami. Miközben olvasod, újabb elintézendő dolgok fognak eszedbe jutni. Ezeket írd a lista végére. Meg fogsz döbbenni, de ez a teendőlista nagyon hosszú lesz.
Ezzel nincs vége! Most kezdődik a lényegi munka.
Miután kicsodálkoztad magad, hogy a fenébe halmozódhat fel egy ember életében ennyi elintézetlen dolog, kezdd el kigyomlálni a listát. Nézd végig egyenként és hozzál néhány kegyetlen döntést!
Hozd meg azt a döntést, hogy nem fogod megjavítani a rozoga szánkót, hanem inkább kidobod. Húzd ki a listáról ezt a tételt és írd mellé: „kidobni a szánkót a kukába”. Nézd végig a teljes listát és dobj ki mindent, amit csak tudsz. Hidd el, óriási megkönnyebbülés lesz!

A maradékkal a dolgod a következő!
Döntsd el, mikor fogod megcsinálni és írd az adott tétel mellé.
Ne feltételeket írj! Mint például: Majd, ha jó idő lesz! Írj pontos dátumot. Nyilván vannak dolgok, melyek másoktól vagy más dolgoktól függenek. Akkor ezt is írd bele a listádba, mint elintézendő dolgot. Egy ilyen listát összeszedni több órás munka. Sőt! Valamikor két három napig is eltart. Viszont utána óriási a megkönnyebbülés. Azt fogod érezni, mintha egy tonnás súlytól szabadultál volna meg. Ennek oka az, hogy valahol a lelkünk mélyén az összes szőnyeg alá söpört dolog nyomaszt minket és most, hogy elővettük őket és szembenézünk velük, eltűnik a nyomasztó hatás is. Minél több dologgal nézel szembe, annál több teher szűnik meg és a szó legszorosabb értelmében megkönnyebbülsz.

Egy fontos dolog: az elképzelés
Ha valamit azért halogatsz, mert nincsen rá pénzed, az nem halogatás. Az egy elképzelés. Hogy ezekkel az elképzelésekkel mit érdemes tenned, arról egy későbbi fejezetben fogok szólni. Ha olyan valami van a listádon, amire tulajdonképpen még meg is lenne a pénzed, de másra kell költened, akkor ott prioritásbeli döntést kell hoznod. Állítsd fontossági sorrendbe a halogatott dolgokat és ennek megfelelően írj hozzá dátumokat!

A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik.
Innentől kezdve már csupán arra kell ügyelned, hogy ne kezdj el a halogatás miatt ismét lelki terheket a nyakadba venni. Határozd el most, hogy innentől kezdve ha valamit el kell intézned, akkor a következőképpen jársz el:
Ha az adott dolog két percnél kevesebb időt vesz igénybe – például egy telefon vagy egy email megírása -, akkor intézd el azonnal. Ha nem, akkor írd be a naptáradba mikor fogod elintézni.
Ne legyenek illúzióid!
A halogatás nem egy olyan dolog, ami holnap délután kettőre elmúlik! Ez egy hosszabb folyamat. Ez a lista az első lépés ehhez és ráadásul óriási lépés. Ha van egy pár mosatlan edényed, akkor nyilvánvalóan nem lesznek tiszták maguktól, ugye? Csinálnod kell valamit velük. Nevezetesen el kell mosnod őket. Ugyanez a helyzet a halogatott dolgaiddal! El kell kezdened csinálni őket.

Lesz egy kis bibi: “nincs rá időm”
Az a tapasztalat, hogy az emberek 90%-a ilyenkor hihetetlenül lelkes. Mégis felhoznak egy ellenérvet: “nincs rá időm”. Ez a legnagyobb halogatás a világon. Ezért marad az életünkben minden a régiben, mert sosincs rá időnk, hogy másképp csináljuk. De a megoldás nagyon egyszerű! Időt kell rá szakítani, hogy legyen valami változás.
“Ha 8 órám lenne arra, hogy kivágjak egy fát, hatot a baltám élesítésével tölteném.” – Abraham Lincoln
Természetesen egyszerű dolog egy baltával nekiesni fát vágni, azonban ugyanúgy, ahogy a balta élesítésével érdemes időt tölteni, úgy a megfelelő észjárás elsajátítására is érdemes. Pontosan azért, mert mindkét esetben sokkal könnyebb dolgunk lesz utána.

Egy 9 lépésből álló gyakorlatsort kapsz ehhez az anyaghoz, melynek segítségével motiváló célokat tudsz kitűzni magadnak. Ezáltal egyenesen a legféltettebb álmaid megvalósítására ösztönzöd magadat. A kitűzött célok annyira vonzóak és erőteljes tudnak lenni, ami miatt érdemes akár minden nap órákkal korábban felkelni. Ezek rendíthetetlen erőt biztosítanak nemcsak a halogatás, de bármely útközben felmerült akadály elhárításához. A vonzó célokat kommunikálva könnyedén lehet támogatókat, társakat is szerezni azok megvalósításához. Ezen felül ezek a komoly célok egy mély megnyugvást is adnak, hogy nem hiábavaló dolgokkal töltöd az idődet.

A gyakorlatsort ide kattintva olvashatod: https://laudeturklub.hu/almokbol-celok-9-lepesben/

A kereszt felvállalása, hordozása legyen a célunk

Szeptember 03. – Évközi 22. Vasárnap
Olv.: Jer 20,7-9; Zs 62; Róm 12,1-2
Evangélium: Mt 16,21-27 

Egy rendkívüli módon aggályoskodó férfi soha semmit nem bízott a véletlenre. Például sokáig már a lefekvés előtt egy órával azon kezdett aggódni, hogy mi lesz, ha holnap reggel nem találja meg a ruhadarabjait? Hogyan fog felöltözni? Ez a probléma annyira izgatta, hogy fél éjszaka nem tudott aludni. Egyszer aztán kitalálta a megoldást: fel fogja írni, hová tette le este az egyes ruhadarabokat, s akkorr reggel biztosan megleli őket. Így is tett. Másnap aztán rögtön az éjjeliszekrényre rakott cetlit kapta fel, s elégedetten olvasgatta: „Zokni a középső szekrény alsó fiókjában. Nadrág összehajtva a fotelben. Ing a jobb szélső szekrény felső polcán. stb. stb.” Szép sorjában fel is öltözködött. Már a sapka is a fején volt, amikor hirtelen összerándult a gyomra ijedtében: „És én? Hol vagyok én magam?” Kétségbeesve keresgélte saját magát, de nem találta meg.   

Nem kevés ember éldegél így a világban: tudja, hogyan öltözzön, hogyan viselkedjen, hogyan dolgozzon, mozogjon, vagy hogyan mutatkozzon be. Arról azonban fogalma sincs, hogy kicsoda is ő valójában. Mi adja az élete igazi tartalmát, lényegét.  

„Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelke kárt szenved?” Vajon hogyan lehet kárt szenvedni lélekben? Vagy mit értenek az emberek azon, amikor ilyesmit mondanak: sérült a lelkem, vagy hogy valaki elveszítette a lelkét? Mert a testi sérüléseket értjük, látjuk, érezzük. A lélek sebesülése vagy elvesztése azonban nem annyira egyértelmű állapot. Pedig a lélek kárt szenvedése is hasonló a testi sebesüléshez, noha átfogóbb és összetettebb. Ha valamelyik testrészünk vagy szervünk károsodik, akkor nem tudja ellátni a feladatát, és ez valamiképp kihat a test egészére is. A lélek sebesülésének is ez a lényege, csak méginkább kihat az egész emberre. Nem pusztán járni nem tud, mint a láb sérülésekor. Nem pusztán látni, mint amikor a szem károsodik. A lélek sebesülése az alapvető hivatásában ingatja meg az embert. Elbizonytalanodik nagy céljaiban, élete értelmében. Lefékeződik vagy leáll azokban a tevékenységekben, amelyek korábban fontosak, boldogítóak voltak számára. Hanyagolja azokat a kapcsolatokat, amelyekből annyit gazdagodott. Elhanyagolja vagy teljesen mellőzi is önként vállalt kötelességeit. Nem leli semmi örömét bennük. Ha pedig valaki „elveszíti a lelkét”, akkor teljesen szembe is fordulhat korábbi önmagával. A lélek szenvedését lehet látni abban, amikor az ember nem marad hűséges élete nagy, önként vállalt döntéseihez, legyen szó akár kapcsolatokról, akár hivatástudatból fakadó tevékenységekről.  

Igen, sok olyan ember van, aki úgy gondolja, attól lesz valaki, amit birtokol. Ezért gazdagságra, látványos jólétre törekszik, és sok mindent valóban be is szerez magának. Ugyanakkor mégis keserű és elégedetlen. Mások azzal próbálják palástolni életük igazi értelmének hiányát, hogy „rajongókat” gyűjtenek. Olyan emberek sokaságát akarják maguk körül tudni, akik valamiért felnéznek rájuk, csodálják, netán irigylik őket. Hogy miért, az viszont szinte mindegy …Akár olyasmiért is, amit valójában nem éreznek a magukénak, nem boldogítja őket, csak éppen mások körében népszerű. Ezek mind pótcselekvések, amelyekkel igyekeznek önmaguk előtt is takargatni, hogy valójában nincsenek a helyükön. A lélek károsodása meggátolja az embert abban, hogy élete igazi küldetését, legfőbb célját keresse, kövesse, megélje. Jézus az evangéliumban a kereszt felvállalását, hordozását jelöli meg az ember élete céljának. Persze nem maga a fájdalom, az áldozat a cél, a küldetés, hanem a mögötte lévő szeretet és odaadás! Minél inkább kerüli az ember a másokért hozott áldozatokat, minél inkább kihasznál önző módon másokat, anélkül, hogy viszonozná az odaadásukat, annál inkább elveszíti a lelkét: vagyis szembefordul saját boldogságával. 

A kereszthordozás, Jézus követése minden ember útja, hiszen mindenki a szeretetben történő önajándékozásban találja meg élete értelmét. Ebben a földi lét keretei között mindig van szenvedés, áldozat is, de ugyanakkor az igazi boldogságot sem találhatjuk meg másként. zus nem annyira a kereszttől, sokkal inkább a kereszt teljes elhanyagolásától óv minket, mert tudja, hogy aki elutasítja a másokért vállalt fájdalmat, az a szeretetet és a vele járó boldogságot is elutasítja.  

***
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN!
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD.
A névtelen hozzászólásokat töröljük!