Január 28. – Évközi 4. vasárnap 
Olv.: MTörv 18,15-20; Zs 94; 1Kor 7,32-35 
Evangélium: Mk 1,21-28  

Buddha életének legendái között találkozunk a következő kis történettel:  
Buddha a vándorlásai során éppen egy sűrű erdőn vágott keresztül, amikor hirtelen elébe toppant egy rabló, éles kardot forgatva a kezében. „Azonnal add ide minden pénzedet és ékszeredet, különben levágom a fejed!” – förmedt rá. Buddha nyugodtan nézett az előtte hadonászó, erőszakos férfira. „Nincs semmi pénzem és ékszerem.” – mondta. „Hiába ölnél meg, semmivel sem lennél gazdagabb.” A rabló látta ugyan, hogy a vándornál valóban szinte semmi sincs, de tovább fenyegetőzött és követelőzött, hátha mégis rejlik nála valami érték, amit odaadhat. Buddha erre megkérdezte az útonállót: „Valóban elég erősnek és hatalmasnak érzed magad ahhoz, hogy ezzel a karddal lecsapd a fejemet?” „Hát persze, hogy elég erős és hatalmas vagyok hozzá!” – hőzöngött a férfi. „Hát akkor mutasd meg, hogy mire vagy képes! Itt van a fejünk fölött ez a vastag ág: lássam, hogy le tudod-e vágni egyetlen suhintással!” – folytatta Buddha. „Persze, hogy le tudom vágni!” – azzal már lendítette is a kardot, és egyetlen hatalmas vágással lenyeste a vastag ágat, ami odahullott elébük az erdei ösvényre. „Rendben van.” – nyugtázta Buddha. „Most lássam, vissza is tudod-e illeszteni ezt a lemetszett ágat a helyére, a fa törzsére!” A rabló felhorkant, és meghökkenve nevetni kezdett: „Hogyan? Te bolond vagy? Ugyan hogy tudnám már visszatenni az ágat oda, ahonnan levágtam?” Buddha fejcsóválva mondta: „És még te mondod azt, hogy erő és hatalom van a kezedben? Ugyan! Látod, pusztítani, ölni van hatalmad, de építeni, életre kelteni nincsen! Pedig ahhoz kell a valódi hatalom!” Azzal tovább indult, és magára hagyta az elképedt útonállót.  

Az evangéliumban kétszer is előfordul a „hatalom” kifejezés, mégpedig egy bizonyos tanítással kapcsolatban. Jézus úgy tanít, „mint akinek hatalma van, s nem úgy, mint az írástudók”. Amikor pedig szavára az ördögök is kitakarodnak a megszállottból, az emberek szintén tanításának a hatalmát magasztalják, amely ilyen csodákra is képes. Hogyan lehet hatalma egy „tanításnak”? Mitől van hatalma a szavaknak? Mert hogy van hatalma az emberi szónak, az kétségtelen tény. Mindig, amikor indítást adnak valakinek valamire, amikor kiváltanak valamilyen cselekvést, megtapasztaljuk ezt a hatalmat. Milyen sokan rámozdulnak egy-egy jól megreklámozott árucikkre. Milyen indulatokat tud támasztani egy-egy ügyesen megfogalmazott uszító irat, mint pl. Hitler „Mein Kampf” könyve, stb. stb. Azonban helytelenül értelmeznénk a „hatalom” kifejezést, ha a pusztító, romboló erőre gondolnánk elsősorban! Nem a pusztításhoz, romboláshoz, hanem éppen az építéshez, valami jónak a megalkotásához van szükség igazi hatalomra. Jézus szavainak ilyen értelemben volt hatalma, s előtte a próféták tanításainak is évszázadokon át.   

Ugyanakkor éppen manapság azt is nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy a szavak üresen csengenek, nincs bennük erő, a tanítások nem érik el céljukat. Hány és hány értelmetlenül végigült tanóra, ami szinte semmit nem vált ki a diákokból! Hány és hány üres szócséplés, politikai vita, hatástalan reklám! Oka ennek az is, hogy napjainkra túl sok helyről, túl sokféle információ éri el az embereket, s a befogadóképesség, a figyelem nagyon is véges. Még inkább oka azonban a szavak hatástalanságának az, hogy valóban nem közvetítenek fontos üzenetet a hallgatók számára. Nem azt mondják, nem azt fejezik ki, amire az embereknek valóban szükségük lenne. Olyasmire akarják rávenni őket, ami nem az ő érdekük, nem építi a boldogságukat. Olyasmire akarják megtanítani őket, amire nincs szükségük. Olyasmit akarnak eladni nekik, amire nincs igényük, stb. stb. Persze vannak, akik ezekre a szavakra is hallgatnak, befolyásolhatók olyan dolgokban, ami nem róluk szól, de minél többet csalódnak, annál inkább érzéketlenné, süketté válnak. Sokszor sajnos már olyasmire is, ami nagyon is fontos lenne számukra.   

Jézus tanításának miért is volt hatalma, és van hatalma napjainkban is? Miben különbözött az írástudók szavaitól? Elsősorban abban, hogy teljes hitelesség volt mögötte. Jézus maradéktalanul meg is élte mindazt, amit tanított, szavainál sokkal nagyobb súllyal esett latba a példaadása. Amiről beszélt, nem elvont, magasztos igazságok sora volt csupán, hanem ÉLET. Megélhető magatartás, ami vonzotta az embereket. Másrészt Jézus olyanokhoz beszélt, akiket a szívük mélyéig ismert, s akiket végtelenül szeretett. Szavai ott, akkor és abban találták meg az embereket, ahol, amikor és amiben szükség volt rájuk. Nem fejek fölött elszálló tanítást hirdetett meg, hanem az emberek életének konkrét eseményeihez szólt hozzá, konkrét szükséghelyzetekben nyújtott vigasztalást, erőt, biztos útmutatást. Nem olyan válaszokat fogalmazott meg, amelyekre még ezután születik meg a kérdés, ha egyáltalán megszületik valaha, hanem valós kérdésekre és problémákra felelt. Az emberek érintve érezték magukat az evangélium által, állásfoglalásra, konkrét válaszra éreztek késztetést, nem maradhattak közömbösek. Ebben állt Jézus tanításának hatalma. Még akkor is, ha nem mindenki válaszolt igennel, ha nem mindenki döntött Jézus tanítása mellett, közömbös és hallgatag senki nem maradt. A gonosz lelkek is kiáltozni kezdtek, ők is megvallották, hogy „Jézus az Isten szentje”, még ha nem is akarták elfogadni Őt.  

Mikor lehet a mi szavainknak is súlya, érvénye? Mikor tudjuk mi is hatalommal hirdetni azt, ami meggyőződésünk? Akkor, ha szavaink szoros kapcsolatban állnak az örök igazsággal, vagyis Istennek az emberhez szóló üzenetével. Az ember Isten teremtménye, Isten ismer és szeret bennünket a legmélyebben. Amit Ő mond nekünk, ahhoz mindig közünk van, az mindig fontos és boldogító számunkra. Ezért ha Isten Igéjével párhuzamba állíthatók a szavaink, s nem ellentmondanak annak, akkor nem lényegtelenek és érdektelenek. Ugyanakkor természetesen fontos, hogy ott legyen a tanításunk mögött a hitelességünk is: életmódunk egyezzen meg mindinkább azzal, amiről beszélünk! Valamint elengedhetetlen az is, hogy minél személyesebb, mélyebb kapcsolatba kerüljünk a befogadóval: érezze meg, hogy szeretettel vagyunk iránta, élete, sorsa nem közömbös nekünk! Ha igyekszünk megismerni és megszeretni a másikat, akkor fogunk tudni valóban „őhozzá és őróla” beszélni. Akkor tudjuk az ő életének konkrét eseményeihez kötni a tanítást, akkor nem lesz számára üres szócséplés mindaz, amit mondunk. Fontos, hogy mindazok, akik az evangélium hirdetésének feladatát vállalják fel, ne tévesszék szem elől ezeket a szempontokat! Ha Jézus példáját követve, segítségét felhasználva „hatalma” lesz a szavainknak, attól sem kell félnünk, hogy lesznek, akik ellentmondanak, ellenállnak! Igen, lesznek ilyenek is, de mindig lesznek – talán nem is kevesen – akik elfogadják a tanítást, s épülnek, gazdagodnak általa. 

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 
A névtelen hozzászólásokat töröljük!