Oldal kiválasztása

Katalin és a datolyás tallér

A karácsonyi vacsora hagyománya nálunk: halászlé, rántott hal, franciasaláta és mákos guba torta. Ezeknek a receptje nem különleges, bármelyik szakácskönyvben megtalálható.

Szeretnék megosztani veletek két sütemény receptet, amit minden karácsonykor elkészítek.

Mindkettőnek az a jó tulajdonsága, hogy sokáig eltartható és Szilveszterkor, Újévkor is ugyanolyan finom, már ha marad addig belőle.A sós sütemény nagyon egyszerű, olcsó és finom (Polcz Alaine receptje). Egyetlen titka van, hogy az összegyúrt tésztát egy napig hűtőben kell pihentetni. A datolyás tallér édesanyám receptje, kicsit drágább és munkaigényesebb. Azt ajándékba szoktam sütni a barátaimnak.

A sós sütemény azt a szerény nevet viseli Polcz Alain szakácskönyvében, hogy “a világ legfinomabb sósrudacskája.”
Hozzávalók: 30 dkg liszt, 25 dkg margarin, 1 bő kávéskanál só, 6 evőkanál víz, 1 evőkanál 10%-os ecet.
Mindezeket összegyúrjuk, ragacsos tésztát kapunk, amit 1-1,5 napig hűtőszekrényben pihentetünk! Másnap 1/2 cm vastagra nyújtjuk, tetejét bekenjük 1 tojás sárgájával, megszórjuk 20 dkg reszelt trappista sajttal, sóval, köménymaggal, ízlés szerint.
Derelyevágóval kis rudacskákra daraboljuk és forró sütőben, halvány sárgára sütjük. Az én sütőmben légkeveréssel 20 perc. (Én egyszerre 3 adagot szoktam sütni!)

Datolyás tallér (50 db)
Hozzávalók: 25 dkg vaj, 20 dkg kimagozott datolya, 25 dkg KORONA barna cukor, 37 dkg liszt, 10 dkg tej/ét csokoládé vagy bevonó csoki, 5 dkg sótlan földimogyoró,
1 csomag vaníliás cukor, pici só, 3 evőkanál narancslé, a narancs reszelt héja, 1 egész tojás+1 tojásfehérje.
Lábasban a vajat felhevítjük, keverőtálba öntjük és kihűtjük. A datolyát durvára felaprítjuk. A cukrot, vaníliás cukrot, pici sót a kihűlt vajhoz tesszük, majd robotgép habverőjével krémesre keverjük. Hozzáadjuk a tojást, a narancslevet és a narancs reszelt héját, evőkanalanként hozzáadjuk a lisztet, kis adagokban belekeverjük a datolyát és hideg kézzel sima tésztává dolgozzuk. Kb.4 cm átmérőjű rudakat formálunk belőle, majd folpackkal letakarva hűtőszekrényben 2 órát pihentetjük. A tojásfehérjét felverjük és a rudakat a tojáshabbal megkenjük és megforgatjuk az apróra vágott földimogyoróban. Kb. 1 cm vastag szeletekre vágjuk az így elkészített rudakat tallér formára nyomkodva sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük. Előmelegített sütőben 200 fokon 12-15 percig sütjük. Rácsra téve kihűtjük. Minden tallért félig bemártjuk a forró víz fölött felolvasztott csokoládéba vagy tortabevonóba, majd szárítjuk.
Dr. Kuncsik Katalin

 

 

Horváth Ágnes és a borleves

Még egyetemista voltam, amikor férjhez mentem. A férjem szülei fogadtak be minket, az egyik szobájukat nekünk adták. Ebben az időben az anyósomnak segítve kezdtem főzni tanulni. Karácsonykor mindig ugyanaz volt a menü: borleves, rántott hús és természetesen bejgli. (Akkoriban a rántott hús ünnepi fogásnak számított.)

Később ők vidékre költöztek, és attól kezdve karácsony napja mozgalmas lett a számunkra. Kora délután az én szüleimnél volt gyertyagyújtás, estére meg már anyósoméknál voltunk. Még most is felidéződik bennem az a felemelő érzés, amit út közben éreztem, amikor a falvakon áthaladva láttuk a karácsonyi fényeket az udvarokban és a temetőkben. Amint megérkeztünk rendszerint már mindenki éhes volt, úgyhogy előbb vacsoráztunk és utána jött a Jézuska.
Ezt a boldog időt egy még boldogabb váltotta fel, amikor megszületett a kislányunk. Attól kezdve a szülők jöttek mihozzánk. A menü nagyjából megmaradt a mai napig, de a rántott húst a rántott hal váltotta ki. Még az unokáim is kedvelik a szintén hagyományos köretet, a majonézes krumplit. Ők viszont még nem kapnak a borlevesből.

Borleves
Én általában 1/2 l fehér bort veszek (csináltam már rozéból is), 3-5 dl vizet öntök hozzá (attól függően, hogy milyen erős forralt bort szeretnék csinálni) és kb. 10 dkg cukorral és a fűszerekkel (fahéj, szegfűszeg és citromhéj) forralt bort készítek. Közben egy leveses tálban egy evőkanál cukorral kikeverem egy tojás sárgáját és folytonos keverés mellett a forró forralt bort ráöntöm. Azon nyomban tálalni és fogyasztani kell.

Szilveszterkor bólét szoktam csinálni, ami mellet nagyon jól lehet beszélgetni vagy TV-t nézni.
Ennek az italnak is az az előnye, hogy tetszés szerinti erősségűre lehet elkészíteni.

Előző nap egy nagyobb narancsot cikkekre szedek és felkockázom. Kb. 3 evőkanál cukorral megszórom és ráöntök kb. 1/2 dl rumot. Másnap összekeverem egy üveg meggybefőttel, néhány felkockázott befőtt őszibarackkal és hozzá öntök egy fél üveg bort. Ezzel állni hagyom 2-3 órát és fogyasztás előtt szénsavas ásványvizet öntök hozzá kb. 1 litert. A bor és a víz arányával be lehet állítani, hogy milyen erős legyen a bólé. Én elég gyengére szoktam készíteni, de utólag is lehet variálni az erősséggel. Vannak bólés poharaim és abban kínálom. Ezek széles szájú alacsony poharak, ahonnan kis műanyag kardokkal a gyümölcs darabokat is könnyen ki lehet enni. Tapasztalatom szerint 2-3 pohár gyenge bólé is hamar jókedvet csinál.
Horváth Ágnes

 

 

Alma, fokhagyma és dió – az összetartozás jelei

Nekünk ez lesz a 4. közös karácsonyunk a férjemmel, de már vannak hagyományaink, amit ki-ki a saját családjából hozott. Az adventi időszakban próbálunk többet imádkozni és elmélkedni közösen, ami nagyon meghitté teszi estéinket és a várakozást. A mézeskalács díszítést is közösen végezzük, közben nagyon jókat lehet beszélgetni, viccelődni.

A fotó illusztráció

Az elmúlt években igyekeztünk minden adventi vasárnapon máshova menni szentmisére, hogy több helyen be tudjunk kapcsolódni a helyi közösségek készületeibe. Utána pedig a településen nagyokat sétáltunk.
A rorátékon való részvételünk is nagyon fontos számunkra, valamint a helyi közösségben csatlakozunk a Szentcsalád járáshoz. (Van egy Szentcsaládot ábrázoló kép vagy szobor, amely december 15-től megy körbe a családok között, akik a rájuk eső napon családi körben elimádkozzák a “Szállást keres a szentcsaládot”. Férjemmel minden nap mondjuk ezt az imát, de a ránk eső nap különleges. A képet és az imafüzetet a roráté kezdetén a mellékoltárra tesszük, majd szentmise végén a következő család veszi magához.)

Szenteste együtt a család. Vacsora előtt 1 db almát annyi felé vágunk, ahányan az asztal körül ülünk, az összetartozás jelképeként. Valamint mindenki elfogyaszt még egy gerezd fokhagymát, diót mézbe mártva. (Ez is az összetartozás és egészség jele. Ezt a szokást férjemtől tanultam, aki a Vajdaságból költözött a Dunántúlra.) Ez most már nálunk is emlék-hagyomány. Este közösen megyünk szentmisére.
Németh Hajnalka

 

 

Családi szokások ötvözése

Jelenleg Pozsonyban élünk férjemmel és két gyermekünkkel. Én mátyusföldi vagyok, szülőfalum neve Vágkirályfa, a férjem pedig Gömörvidékről, Pelsőcről származik.

Kettőnk családjának karácsonyi szokásai, hagyományai valamelyest különböznek. A sajátunk kialakításánál ötvöztük őket, így kaptunk karácsonyi előételnek egy rendkívüli finomságot, amely mindenki kedvencévé vált ízében, illatában, hangulatában is: vékony ostyalapokra mézet csurgatunk, rá fokhagyma szeletkéket és vágott diót szórunk.

Húgomtól kaptunk ajándékba egy saját kezűleg készített adventi naptárat, melyet kezdetben kis ajándékokkal, édességgel töltögettem a gyerekek nagy örömére. Néhány éve áttértünk a nem anyagi „zsáktartalomra”. Minden napra más és más közös, családi szórakozási lehetőség leírása rejlett a zsákocskákban: a gyerekek kedvenc társasjátékaik mellett a mi gyerekkorunk játékai is benne vannak. Például gyufásdoboz pörgetés, gombfoci, forma1 verseny, amihez csak kockás füzetlap és pár színező kell, gumiugrás 2 szék között, kézről átvett fonal, mely mindig más mintát ad és a plüsscsata.

Az így lassan közeledő Szentestére az egymás felé fordulás, törődés, odafigyelés egyre jobban eltölti szíveinket, helyet készítve így a születendő Megváltónknak.
Konc Judit

 

 

Dobozka a jócselekedeteknek

Kettő szokást is említenék.
Az egyik talán nem szorosan az advent lelkületéhez kötődik, csupán az időbeli egybeesés köti ehhez az időszakhoz. A születésnapom (idén a 74.) karácsony napjához eléggé közel esik. Annak idején – szüleim első gyermeke voltam – különleges karácsonyi ajándékként fogadtak. Szüleim már régen nem élnek, de én a születésnapomon mindig meglátogatom a sírjukat, hogy ott (is) köszönetet mondjak nekik az életemért, a sok jóért, szépségért, lelki értékért, amit tőlük kaptam. Történetesen az egyik nagymamám is ugyanebben a sírban nyugszik, persze neki is szól a látogatás, az ima.

A másik szokás igazi adventi. Amíg a gyermekeink velünk éltek, szokásunk volt, hogy advent elején mindenkinek csináltunk egy kis dobozkát, aminek a tetején volt egy persely-szerű nyílás, és rajta volt az illető neve. Pl. egy nagyobb tejfölös doboz, amit befőttként bekötöttünk, kívülről pedig feldíszítettük valami szép csomagolópapírral. A lakásban ott helyeztük el, ahol mindenki megfordult a nap folyamán: a hallban. Amikor valakinek eszébe jutott, felfedezte, hogy a másik mivel szerzett neki örömet aznap, felírta egy kis cédulára, és bedobta az illető dobozába, név nélkül. Szenteste nyitotta ki mindenki a dobozát. Ez volt a legszebb ajándék…

Amióta a gyerekek kirepültek, szokásunkká vált, hogy december 25-én a legnagyobb fiamnál tartunk közös ebédet. Nekik van akkora lakásuk, hogy a szűk család (jelenleg 31-en vagyunk), igaz, csak állófogadásként, de elfér. Mindenki hozza a saját maguk által készített ebédet, amit svédasztal módján tálalunk. Bár van köztük olyan, ami minden évben megtalálható, mert az adott család azt szokta készíteni, de nem különleges, csak karácsonykor készülő ételek. Nagyon örülünk, ha valamelyik papunk (amíg kettő volt), vagy mostanában a plébánosunk is el tud jönni. Ebben az évben ez, a járvány miatt, alighanem elmarad…
Farkas Géza

 

 

Írjunk hála levelet!

Egy 3 gyermekes családanya vagyok. Szeretném megosztani azt a karácsonyi hagyományt, ami nálunk a szenteste lelki tápláléka.

A karácsony a hálaadás ünnepe, ezért néhány éve bevezettem, hogy ajándékként a férjemnek és a szüleimnek is egy HÁLA LEVELET írok.

Azokat az érzéseimet fogalmazom meg benne, amelyek abban az évben az érintett személlyel kapcsolatosak. Olyan gondolatokat, amelyekért hálás lehetek neki. A karácsonyfa alatt nálunk ez a legértékesebb ajándék. Gondolom ezt azért is, mert tavaly a 9 éves kisfiam azt mondta, hogy ő is ilyet szeretne! Természetesen az idén megkapja.

Ezt a szokást mára kibővítettem, és most már olyan embernek is adok, aki barát vagy rokon, esetleg egy olyan személy, akinek hálával tartozom.
Partiné Szemes Rita