Az alábbi két videós elmélkedés még 2021-ben készült az azóta már elhunyt Mustó Péter jezsuita atyával.
Szeretném a figyelmedbe ajánlani az elmélkedését, amelynek a fókuszában a megérintődés van. Ennek különös jelentősége van Pünkösd közeledtével.
Péter atya igen személyes hangvételű gondolatait 2 részletben tudod megtekinteni.
Az elmélkedése lényegét, kivonatát leírtam számodra, így talán jobban átjön a mondanivaló, de mindenképpen érdemes megnézni a videó, mert teljesen más a hangulata.
Örömmel veszem hozzászólásodat, gondolatodat, melyet az oldal alján tudsz megtenni.
1. VIDEÓ:
Úgy néz ki, hogy valamit elvesztettünk. A járvány megtapasztaltatta velünk, hogy nem tudjuk kezünkben tartani az ellenőrzést a dolgot felett.
Egy gyógyszerész egyszer azt mondta nekem: Az emberek hisznek a gyógyszerben, az oltóanyagban. Tehát, hisszük azt, hogy vannak technikai megoldások az életünk problémáira. De azt látjuk, hogy a vírus meg csak mutálódik, mintha kinevetne minket.
Amikor meghalt az édesanyám, akkor a testvéreimmel együtt megköszöntük a háziorvosnak azt, amit meg tudott tenni. A háziorvos pedig megköszönte nekünk, hogy nem voltunk hisztérikusak, és nem követelőztünk. Nem nyaggattuk folyton, hogy még csináljon valamit, amivel édesanyánkat életben tarthatja. Az orvos elmesélte, hogy a hozzátartozók gyakran azt várják el tőle, hogy csodát tegyen.
A modern ember elvárása az élet felé, hogy mindent kézben tudjon tartani, minden fölött rendelkezhessen! Annak örülünk, ha semmi nem csúszik ki a kezünkből.
De mi az, ami végülis az embert élteti?
Sok jót hoz az életünkbe a technika, mert segít, hogy egészségesebbek legyünk, több betegségből meggyógyuljunk, tovább éljünk, de önmagában nem a technika éltet bennünket.
Ami igazán éltet, ha kapcsolat jön létre ember és ember között, ember és a környezete között, ember és Isten között. Ezen kapcsolatok által gazdagodunk. Ez az, ami örömöt, életkedvet ad nekünk. Olyan kapcsolatok ezek, amelyek megérintenek bennünket, ahol megérintődünk.
A megérintődésünk nem feltétlenül örömteli mindig. Az is érintődés, amikor fáj, amikor csalódok.
A modern ember dilemmája: egyrészt szeretné, ha minél több dolog fölött rendelkezne, minél több mindent irányíthatna, minél több mindent tudjon, mindig fejlődjön gazdaságilag. Másrészt szeretne élni, érintődni.
De ez a két aspektus ellentmond egymásnak: ami fölött rendelkezem, az engem nem érint meg. Érinteni az tud, aki vagy ami képes a saját hangján megszólítani engem. A vírus is a maga módján, a maga hangján érint meg minket.
Csak akkor találkozunk igazán egymással, ha mindketten a saját szavunkkal tudjuk egymást megszólítani. Ez épp az ellenkezője annak, hogy én a másik fölött rendelkezzek.
Csak akkor tudunk igazán élni, ha mindkettőnek megvan a helye: az „uralkodásnak”, a technikai fejlődésnek és az érintődésnek is. Az érintődés meglepetés, vagyis nem lehet megrendelni. Nem rendelhetek meg például egy gyönyörű szivárványt. A játék csak addig érdekes, míg nem tudom, ki lesz a győztes. Érdekessé, széppé vagy éppen fájdalmassá az teszi az életet, amit nem én találtam ki, hanem ami nekem megmutatkozik. Az igaz szerelmet sem lehet megfizetni.
A vírusos helyzet is azt mutatja, hogy most olyan állapotba kerültünk, ami felett nem vagyunk képesek igazán rendelkezni. A vírus emlékeztet az életnek arra a tulajdonságára, hogy az mindig meglepő, nem megrendelhető.
***
2. VIDEÓ:
Az, hogy az Isten engem megérint és én Hozzá fordulhatok, az kegyelem. Az élet végső értelmét, hogy van reményem ebben az életben, hogy Isten megszólítható-e vagy sem, hogy Ő válaszol-e vagy sem, azt ajándékba kapjuk. Nem rendelhetjük meg!
Saját magunkat, és a természet törvényeit is nem mi találtuk ki, hanem csak felfedezzük.
Milyen mértékben válik örömmé, ajándékká a testünk, az életünk, az embertársaink, a természet?Vegyük észre, hogy hálózatban vagyunk: minden mindennel összefügg.
Képesek vagyunk-e az Istent szerető Atyának felfogni? Látunk-e jóindulatot a világban, a természet törvényeiben? Látunk-e jóindulatot az Istenben, még akkor is, ha vannak vírusok, fájdalmak, betegségek, természeti katasztrófák és halál?
Szeret-e az Isten? Annak ellenére, hogy annyi baj van a világban? A kérdésre a válasz attól is függ, hogy én szeretem-e azokat az embereket, akikkel találkozom.
A Mennyei Atya sokszor olyan helyzetekbe sodor bele minket, amelyeket nem tudunk azonnal megszeretni, elfogadni. Meg tudjuk-e szeretni az embereket, a helyzeteket? Meg tudom-e szeretni a vírust? Az Istent fel tudjuk-e fogni szerető Atyának a sok baj, nehézség ellenére, ez a nagy kérdés?
Nem rendelkezünk minden fölött! Ez a vallásos hit alapja. Istenben próbálom látni a másik embert. Azokat is, akik nem akarnak jót nekem. Engedjem meg, hogy a másik legyen az, aki ő valójában. Ne akarjam a saját képemre formálni!
Ha valami baj történik, akkor elsőként az Úr segítségét kérjük a mi szándékunkhoz.
Ez sem rossz, de mi lenne, ha az adott helyzetben inkább azt kérdeznénk az Istentől, hogy Uram, most mi a te terved velem? Mire akarsz tanítani engem?
Isten megszólítható, de a válaszát nem én szabom meg. Úgy fog engem megszólítani és úgy fog válaszolni nekem, ahogy Ő akarja. Az Úr „reakciója” megérinthet engem fájdalmasan vagy örömmel. De ez fog éltetni engem. Ha úgy történnek a dolgok, ahogyan én szeretném, akkor örülhetek a sikeremnek, de magányos maradok.
Ha szeretnék kapcsolódni másokhoz, Istenhez, akkor engedjem, hogy a másik ember és Isten is a saját szaván, a saját módján, a saját eszközein keresztül szóljon hozzám!
NÉHÁNY KÉRDÉS HOZZÁD, AMIT MA ÉRDEMES ÁTGONDOLNOD, AMIRŐL ITT IS ELMONDHATOD A VÉLEMÉNYED:
- Mennyire „ragaszkodsz” ahhoz, hogy mindent te irányíts az életedben? (Ez nem bűn, ez egy természetes „hajlam”.) Mi történik, amikor valami nem úgy alakul az életedben, ahogyan eltervezted? Hogyan reagálsz? (Legyél őszinte magadhoz!)
- Voltál már olyan helyzetben, amikor minden bizonytalanná vált az életedben? Féltél, aggódtál és valami vagy valaki mégis megérintett, elgondolkodtatott, vigaszt, reményt adott? Ha tudod, idézd fel! Akár fel is fedezheted, hogy ekkor hogyan volt számodra jelen az Isten!
- Téged mi az, ami megérintett már, mi az, ami éltetett, erőt adott?
- Amikor valami megérintett téged, mi volt az, amit utána felfedeztél vagy megértettél az életedből, ami megmutatkozott, megvilágosodott számodra?
- Meg tudtad-e szeretni azokat a helyzeteket, körülményeket, amelyekbe belesodort az élet és nem volt kellemes? „Érezted-e” ilyenkor valahogy Isten „érintését”, jelenlétét, az Ő szeretetét?
Tarts csöndet és gondold át, mit válaszolnál ezekre a kérdésekre!
Természetesen, akutális imaszándékodat is beírhatod a hozzászólásba!