BEVEZETŐ:
Helyezkedj Isten jelenlétébe! Csendesedj el! Engedd, hogy megnyugodj! Ebben segít, ha figyelsz a légzésedre: próbálj egyenletesen, mélyen lélegezni!
Uram, segíts, hogy megnyíljak most Feléd egészen, mialatt félreteszem evilági gondjaimat!
Tölts el békéddel, szereteteddel!
SZEMLÉLD A KÉPET EGY PERCIG!
Milyen érzéseket vált ki belőled? Mondd ki!
Az éjszaka sötét. Nem látunk semmit. Milyen nagyszerű dolog, amint a nap, a világosság úrrá lesz a sötétségen, amikor megpillantjuk az első napsugarakat, eloszlik a homály és kitisztul az ég és úgy láthatjuk a dolgokat, amint vannak.
A Szentírás így tanúskodi húsvét hajnaláról:
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.(Jn 20, 1-10)
Szükségünk van fényre, hogy megláthassuk a dolgok igazi lényegét, hogy lássuk a valóságot. De szükségünk van a hitre is, hogy ha már egyszer felfedezzük az igazságot, akkor legyen bátoságunk aszerint cselekedni is.
Péter látta és hitt. Nem kellett neki újra és újra bizonygatni, hogy Jézus valóban Megváltó. Világosság lett az ő szívében és fejében is.
Szeretnék most néhány gondolatot megosztani Mustó Péter jezsuita atya „Ahol otthon vagy” című könyvéből:
Ott, ahova két nappal előtte egy hatalmas követ hengerítettek, most csak egy üres sír tátongott. A leplek össze voltak hajtva. Sokan kételkedtek, néhany azonban hittek. A feltámadás-elbeszélések arról beszélnek, hogy a tanítványoknak mit jelentett a feltámadás.
Mit tapasztalhattak meg tehát a tanítványok, amiért azt tudták mondani, hogy Jézus él és feltámadt? Örömöt, felszabadulást, bátorságot, tettrekészséget, jövőbe tekintést, összetartást. Hirtelen volt mondanivalójuk. Bennük történt valami.
Önmagukban tapasztaltak meg változást. Nem azért, mert valaki azt mondta nekik, hogy Jézus feltámadt és ők hittek neki, hanem azért mert lángolt a szívük. Félelem helyett bizalom született bennük. Csüggedés helyett remény.
Jézus valósága kézzelfogahatóvá lett számukra. „Érinthető”. Abban érték tetten őt, ahogyan működni tudtak a húsvéti események után. Jézushoz fűződő kapcsolatuknak az életük tapasztalataihoz volt köze. Ebben erősítette meg őket Jézus szava, amit az asszonyok közvetítettek: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába…” (Mt 28, 10).
Krisztus él, működik és hat ma is!
Kétezer év óta milliók keresztelkedtek meg Jézus nevére. Az élet szolgálatába álltak, mint Ő tette. Az árvát és az özvegyet védelmükbe veszik. Megvédik a gyengét, befogadják a menekültet …
Akik Jézust komolyan veszik, az élet mellett döntenek. Az életet erősítik, támogatják. A keresztényeknek Krisztus világossága szétoszlatja szívük és elmélyük homályát!
Mindannyiunknak van tapasztalata a feltámadásról. A biológiai életünk megújulásáról éppúgy, mint a lelkünk újjáéledéséről.
Amikor az imádságban erőlködés nélkül egyszer csak felegyenesedsz.
A sötétség kivilágosodik.
A halálfélelemben bizalom születik.
A háborgó lélek megbékél, lecsendesedik.
Amikor a kételyek után oda jutsz, hogy mégis érdemes élni.
Érdemes feladatokat vállalni.
Van értéke az életnek.
A halálod sem annyi csupán, hogy „becsukod a boltot”, hanem Isten tenyerébe hullasz.
Az igazi reményt Jézus hozta el számunkra szenvedésével, halálával és feltámadásával. Akkor élünk a feltámadás örömében, ha el tudjuk mondani és megtapasztaljuk a hétköznapjainkban, hogy Krisztus él, működik és hat az én életemben is!
Most mit látsz ezen a képen? Milyen érzéseket vált ki benned? Szemléld 1 percig!
Az élettelen ágak új élettel telnek meg. A nap fénye, melege (Isten szeretete) rügyeket sarjaszt, virágok nyílnak, majd gyümölcs érlelődik.
Kedves Testvérem!
Kívánom neked és családodnak, hogy a húsvét öröme a te életedet is új erővel, vigasztalással töltse el!
Mit hozott elő benned a mai elmélkedés?
Örülök, ha megosztod velem, mennyire volt hasznos számodra ez a négy nap! Tudtál töltekezni, vagy mást vártál?