Oldal kiválasztása

7. A remény legyen a létezésed alapja!

“Remélem, elérem a buszt.” “Remélem, nem lesz baj.” “Remélem, sikerül megvalósítanom, amit szeretnék.” Három egyszerű mondat, és mindben szerepel egy szó, melynek mélyebb jelentőségével ritkán, talán soha nem is foglalkozik az ember. Pedig a remény az élet egyik legfontosabb mozgatórugója.  

Nem véletlen, hogy jelentőségével a pszichológia is sokat foglalkozik. Mi is ez pontosan? Miért jó, ha van bennünk remény? Mit ad nekünk, és hogyan segíthet elérni céljainkat? 

 

 

„Amíg élek, remélek”

   

Legtöbbünknek ma nem kell sokat törnie a fejét azon, hogy mikor fogalmazta meg utoljára magában, esetleg hangosan valakinek, valahol az aktuális reményét.  Mint például „Remélem, odaérek időben.” “Remélem, nem kell sokat várni a rendelőben.” “Remélem, örülni fog az ajándéknak.” “Remélem, megkapom az állást.” “Remélem, hamar jobban lesz…” stb.   

Mi a remény?   

Aktuálisan biztos Te is meg tudod fogalmazni. Meghatározása mégis összetett feladat, mert több életkoron átívelve életünk több területét átszövi. Egy lehetséges meghatározás szerint a remény a jövőnkre, a számunkra értékes, de nem túl távoli célunk elérésére irányuló várakozásunk, amit általában az aktuális, nem kielégítő állapotunk idéz elő.    

Mikortól és meddig vannak reményeink?  

Erik Erikson fejlődéspszichológus elméletét alapul véve, megállapíthatjuk, hogy már csecsemőként találkozunk a reménnyel. Gondoltad volna, hogy még beszélni sem tudunk és már képesek vagyunk remélni? Az eriksoni pszichoszociális fejlődésmodell 8 szakaszt különít el, amelyeken az egészséges fejlődésmenetű ember a csecsemőkortól kezdve a késő időskorig végighalad. Lelki fejlődésünk során minden szakaszban új kihívásokkal szembesülünk, amiket megoldva az adott szakaszra jellemző énerő lesz a jutalmunk. A legelső pszichoszociális erő: a remény.  

Tehát a remény a csecsemőkorunkból táplálkozó, felnőttkorunkat is kísérő tartós hit abban, hogy legmélyebb vágyaink teljesülhetnek. 

Miért jó, ha reménykedünk?  

A remény pozitívan motivált lelkiállapot, amiben úgy tekinthetünk önmagunkra, mint aki személyes hatóerővel rendelkezik, amelynek segítségével aktívan közreműködünk saját sorsunk alakításában. Ha a múltban és a jelenben sikeresen elértük kitűzött céljainkat, a jövőben is ezt tételezzük fel önmagunkról. A vágyott céljaink tipikusan akkor a leginkább reményt keltőek, ha különlegesek, de egyben elérhetőek – emellett se túl távoliak, se túl közeliek.  

Fejleszthető a reményre való képességünk?  

A tudományos válasz: igen! A remény fejleszthető képesség, amelynek tartóssága és kiterjedtsége növelhető, akár a neveltetés során, akár későbbi jelentős életesemények idején előálló társas hatások (pl.: kórházi terápiás közösség, civil egyesületi, egyházi aktivitások stb.) által erősíthető, és így a személyes azonosságtudat elemévé válhat.  

Legtöbben minden év és/vagy tanév fordulóján tudatosan is élünk vele, valahogy úgy, mint, ahogy Alfred Tennyson 19. századi angol költő is tette: „A remény mosolyogva lépi át az újév küszöbét, miközben azt suttogja: ez az év boldogabb lesz.” Reméljük! Remélünk.  

Forrás: mipszi.hu  

Hogyan kapcsolható össze az optimizmus és a remény?  
 

Az optimizmus egy viszonyulás. Ezzel szemben a remény éltet, érzelmekkel teli. Ez gyengédebb, testesebb érzés. A remény nagyobb ívet ír le, nagyobb perspektíva, érzelmi hozzáállás. Olykor a megoldhatatlanon is túlmutat.

Például, minden diagnózis ellenére hiszem a gyógyulást. Az optimista ember reménnyel tervez, gondolkodik. Bízik abban, hogy előbb-utóbb megtalálja a működőképes megoldást. Képes azt is mondani, hogy „reális vagyok, ezt el kell engednem.” Vannak megoldhatatlannak tűnő dimenziói az életünknek. A remény belekapaszkodik abba, ami túlmutat az emberi dimenzión. Ez az Isten.
A remény azt mondja, egyszer találkozunk akkor is, ha most a földi életben elválunk. Ez már nem optimizmus. Sokkal több. Egy hittel töltött, mélyebb viszonyulás ahhoz, hogyan alakul a holnapunk.   

Előfordul, hogy reménykedünk párkapcsolatban, gyermekáldásban, gyógyulásban, kibékülésben, egzisztenciális biztonságban, stb. Ennek a reménykedésnek több aspektusa van. Nem csak a remény beteljesülése, hanem az az érzelmi állapot, ahogy az életet közben élem. Az tévedés, hogy a remény csak akkor válik hasznossá, ha beteljesül. Ha nem realizálódik, akkor csalódunk, de az odáig elvezető út élettel telibb volt.
Ha én reménykedem a gyermekáldásban, akkor a házastársammal mindent megteszünk, ami emberileg megtehető. Akarunk adni egy plusz hozzáállást, ahol az ember és a világ képességei véget érnek, mert ott kezdődnek a csodák. Persze van, amikor Isten nem adja meg a csodát. A remény ekkor nem azt mondja, hogy minden hiába való volt. Mindezzel együtt meg kell keresnünk azokat a dolgokat, amelyekben reménykedhetünk.
Ha csalódunk a reményünkben, akkor a legegészségesebb dolog odamenni Istenhez és azt mondani:

„Nem adtad meg, pedig annyira kapaszkodtam beléd. Nem értelek. Fáj.” Az Isten válla elég erős, hogy elbírja viselni a könnyeinket, tombolásainkat, dühünket. Én sem értem ilyenkor, de egyet tudok, egyszer majd érteni fogom.  Most csak azt tudom, hogy Istenbe akarok kapaszkodni a legnagyobb mélységben is. Ha a földi vágyaimat nem is teljesíti, van még egy reményem, amiben biztosan nem fogok csalódni. Egyszer, Veled, Istenem, találkozok.   

A reménynek több szintjét különböztethetjük meg.  
A földi vágyakat és ami mindezt felülírja és túlmutat rajtuk, az örök életbe vetett reményt Nem szabad általánosítani, hogy ha egy reményben csalódok, akkor mindegyikben fogok. Hangsúlyoznám, hogy a csalódást fel kell dolgozni, amihez idő kell. Nem lehet úgy, hogy ma csalódtam, holnap már új reményt keresek. A léleknek is van gyógyulási ideje, nem lehet sürgetni. Ezt engedjük meg magunknak. A Bibliában az első laptól az utolsóig egy gyönyörű ív mutatkozik meg, aminek a lényege az, amit Isten mond: „Veled vagyok!”  
Visszanéz velem a múltra és kinyilvánítja, hogy velem volt minden küzdelemben. Támogatott, hamarabb szeretett, mint azt én tudnám. Ne félj, most is veled vagyok! Amerre mész, arra is veled leszek!   

Azt szoktuk kérni, hogy mentsen ki a sötét, nyirkos veremből. A jobb ima az lenne, ha azt kérnénk, gyere mellém, mutasd meg magad itt a sötét veremben.

A legcsodálatosabb beteljesedés annak a tudata, hogy egy nap én leszek Ővele, de az már örökké fog tartani. Az Isten jelenléte az életünkben az iga-zi reménységünk. A vágyak, a célok emberiek. Kellenek, hiszen ez az élet! Isten mindig is velem akar lenni. A múltban, a jelenben, a jövőben és az örökkévalóságban. Ha ebbe tudunk kapaszkodni, akkor sokkal többet ki-bírunk, mint amit el tudnánk képzelni. Békességgel, élettel betelve bírjuk elhordozni az élet terheit. Azt kívánom az Olvasónak, találja meg azt az élettel teli jövőképet, ami az Isten jelenlétéről beszél a múltunkban, a jelenünkben, a jövőnkben és az örökkévalóságban.  

Tapolyai Emőke, felsővezetői coach, klinikai- és pasztorálpszichológus 

A remény egy életmentő emberi erő 

  

„A remény az elme szivárványa” – hangzik az idézet Charles Snydertől, reménykutató pszichológustól. A remény pozitív hatása széles körben elismert, de mégis, mit köszönhetünk ennek a pozitív erőforrásnak? Hogyan válhatunk reménytelibbé?  
A remény: 
– okot ad arra, hogy folytassuk mindennapi küzdelmeinket 
– kihúz minket, ha kétségbe vagyunk esve,  
– irányt mutat a legszürkébb napjainkon 
– általa elhisszük, hogy lehet szebb a holnap 
– hajtóerőt biztosít a célok eléréshez  
– segít, hogy elkötelezetté váljunk irántuk 

Charles Snyder reményelmélete szerint a remény egy életmentő emberi erő, mely három összetevőből áll:  
1. értékes célok meghatározásából 
2. a képességből, hogy konkrét stratégiákat tudjunk kidolgozni a célok elérése érdekében 
3. az a képesség jellemzi, mely fenntartja a stratégia alkalmazásának motivációját 

Támasz a legnehezebb időkben is  
A remény a szegénység, a háború és az éhínség ellenére is tartós marad. Optimista kilátásokat tesz lehetővé még a legnehezebb körülmények között is. A remény nem csak a jelenben, de a bizonytalannak tűnő jövőre való tekintésben is segít minket. Általa hiszünk abban, hogy minden rendben lesz. Bízunk a jövőben rejlő lehetőségekben és abban, hogy képesek leszünk leküzdeni a kihívásokat. 

Jóllétünk szerves része
A remény együtt jár a teljesítmény javulásával, a nagyobb fizikai és pszichológiai jólléttel, a magasabb önértékeléssel, és hatását az interperszonális kapcsolatainkban is érezhetjük. Azok, akik reménnyel teliek, hiszik, hogy elérik céljaikat és ezáltal nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg a jóllét állapotát. 

A reményteli egyének a stresszes szituációkban a fenyegetés helyett a kihívást látják, ez pedig segít nekik a helyzettel való megküzdésben. Emellett a remény véd a krónikus szorongás ellen is. A remény kialakulásában nagy szerepe van a támogatásnak. Ha egyedül érezzük magunkat, az izolációhoz, reménytelenséghez és a motiváció hiányához vezethet, azonban a támogató kapcsolati háló segít a pozitív lehetőségek vizualizálásában. 

A remény tanulható 
Shane J. Lopez szerint a reményteli emberek négy fő hittel rendelkeznek: 

  1. A jövő jobb lesz, mint a jelen.
  2. Van erőm, hogy megcsináljam.
  3. Több út vezet a céljaimhoz.

Egyikük sem akadályoktól mentes.

Néhány módszer a remény táplálásához 
Ha reménytelenség vesz úrrá rajtunk, akkor úgy érezhetjük, hogy nincs energiánk és motivációnk semmire, úgy önmagunk fejlesztésére, biztatására sem. Úgy érezhetjük, hogy bármibe is vágunk bele, csalódunk, és emiatt nem kockáztatjuk, hogy újból fájdalom érjen minket. Ez a lemondás azonban egy önbeteljesítő kört hoz létre, és ha meg sem próbálunk változtatni, akkor bizony nem fog javulni a helyzetünk. 
A változás nagyon nehéz, hiszen sikerek és kudarcok váltják egymást, ám végül mégis ez az a folyamat, ami az állóvízből kimozdít minket és új perspektívákat tár elénk. 

 A remény megtalálásának számos módja van. Nézzünk most 6 tippet! 

  1. Készítsünk reménytérképet!
    Azaz gyűjtsük össze a jövőnkkel kapcsolatos terveinket, vágyainkat, és vázoljuk fel azt is, milyen akadályok tárulhatnak elénk, amiket le kell küzdeni. Mik a lehetőségeink, milyen megoldási javaslataink vannak? Hogyan fogjuk legyőzni az elénk gördülő nehézségeket? Keressünk ezekre a kérdésekre választ és írjuk le őket.
  1. Naplózzunk!
    A naplózás növeli az öntudatosságot és a jóllétet. A reményre okot adó tényezők összeírása lehetővé teszi, hogy pozitívabb képet alkossunk a jövőnkről.
  1. Keressünk olyan példaképeket, akik már találtak megoldásokat!
    Számos ember van, aki hasonló problémákkal küzd, mint mi. Az ő történeteik olvasása, hallgatása, a támogató üzeneteik segíthetnek reményt építeni. Létezik például egy angol nyelvű weboldal, ahol az emberek megoszthatják, hogy hogyan küzdenek meg egyes nehézségekkel. Az oldalra navigálva választhatunk, hogy milyen jellegű nehézséggel küzdünk, amiben reményt keresünk: fizikai vagy mentális egészségünkkel kapcsolatos, esetleg az élet kihívásai (úgy, mint például egy szakítás, önértékelés, munkanélküliség, diszkrimináció)? Ezután felvételeket hallgathatunk olyanoktól, akik hasonló problémákkal küzdenek, mint mi.
  1. Apró lépésekben haladjunk!
    Ha tehetetlennek érezzük magunkat, gyakran a legegyszerűbb dolgok elvégzése is kihívást jelenthet. Ilyenkor kezdjük apró lépésekkel, mely a komfortzónánkon belül van: ágyazzunk be, tegyünk egy rövid sétát vagy főzzünk egy finom vacsorát. Olyan apró cselekvésekre igyekezzünk koncentrálni, melyek szépen lassan visszahozzák az életkedvünket és a remény érzését.
  1. Legyünk kedvesek!
    A kedves gesztusok szerotonint váltanak ki belőlünk, ez pedig antidepresszáns hatással bír. Megnyugtat minket stresszes szituációkban és csökkenti a fájdalmat is.
  1. Forduljunk a hitünkhöz!
    A hit erős szövetséges lehet a remény megtartásában, segíthet abban, hogy biztonságban érezzük magunkat.

Novák Dóra, mindsetpszichologia.hu

Töltsd be a szívem teljesen reménnyel 

Atyám! Eléd jövök most a megtört életemmel, a félelemmel teli szívemmel, az egyre fogyó erőmmel. Köszönöm, hogy hallod az imámat. Köszönöm, hogy nem vagy közömbös velem és az életemmel kapcsolatban, hanem számon tartod minden lélegzetvételemet! Köszönöm, hogy figyelsz rám és jót akarsz nekem.
Uram, hozom most eléd mindazt a fájdalmat és nehézséget, amely az elmúlt időszakban ért engem és a családomat. Az igéd azt mondja, rakjunk le minden ránk nehezedő terhet – mert Te gondot viselsz. Te nemcsak segítesz hordozni a terheket, hanem le is veszed a vállunkról, és minden értelmet meghaladó békességet adsz.
Sok mindent nem értek. Nem értem, miért hagyod, hogy megtörténjen ez a sok nehézség. De akkor is bízni fogok benned! Tudom, hogy Te jó vagy és a legnagyobb szeretettel szeretsz. Kérlek, töltsd be a szívem most teljesen reménnyel, hittel, bizalommal! Kérlek, mutass utat! Kérlek, adj helyreállást és bizonyosságot, hogy Te segítesz újult erővel továbbmenni!
Imádkozom a családom egészségéért és a sajátomért. Imádkozom azért, hogy minden becsukódott ajtó helyett nyíljon ki egy új. Minden bizonytalanság, kétely és aggodalom ellenére kijelentem, hogy nincs mitől félnem, mert Te velem vagy. Hálát adok, hogy ebből a helyzetből is a lehető legjobbat hozod ki. Szeretlek, Uram, erősségem! 

Ámen 

6. Biztass és dicsérj minél többet!

Az emberek az életük során napról-napra szemben találják magukat megoldandó feladatokkal. Ezek megoldása lehet könnyű, de lehet nehéz, bonyolult is. Járhat sikerrel, lehet eredményes. A sikerrel elvégzett feladat ad önbizalmat az embernek az újabb nehézségek megoldásához. Ez viszi előre a fejlődést. A hasznos, sikeres tevékenységet jutalmazásképpen legalább dicséret illeti meg. 

A szóbeli dicséret, vagyis a verbális méltatás nagyon fontos és hatásos módszere az elismerésnek az élet bármely területén, és bárkire vonatkozóan. Pozitív töltésénél fogva jóleső érzést vált ki, mintegy biztatás is a jóra, és a még jobbra. 

A dicséret, mint tükör fejezi ki tetteik mozzanatait, de csak akkor hű kép, ha az realitást tükröz. 

 

 

Hogyan dicsérjünk helyesen? 

 

Biztosan sokan voltunk már úgy, hogy nem tudtuk, hogyan reagáljunk a dicsérő szavakra. Szoktunk egyáltalán dicsérni, fontos számunkra az elismerés? Milyen hatással van az önbizalmunkra? Tudunk-e dicsérni, tudjuk-e fogadni az elismerő szavakat? 

A dicséret egy olyan motivációs bázis, amelyet kár lenne nem kihasználni mind a gyerekek, mind a felnőttek körében. 

A pozitív visszajelzésre mindig szükség van. Egyre gyakrabban halljuk, hogy nincs szükségünk dicséretre, elég, ha mi szeretjük magunkat. Ez csak részben igaz. Csak akkor tudunk így működni, ha gyerekkorunkban a körülöttünk lévő felnőttek a megfelelően használt dicséretekkel segítettek egy egészséges önbizalom kialakításában. De az egészséges önbizalom mellett is időnként szükségünk van egy kis pozitív visszajelzésre.  

Előfordul, hogy nehezen fogadjuk be a dicséreteket, mert az nincs összhangban az önértékelésünkkel. Az, amit gondolunk magunkról, távol van attól, amit mondanak, és emiatt elfogadhatatlannak tűnik. Könnyebb eltolni magunktól, mint változtatni a magunkról kialakított képen. Legtöbbször szabadkozunk, nem is tudjuk, hogy kell fogadni az elismerő szavakat. 

Az önbizalom központi fogalma a mindennapjainknak, gyakran halljuk, mondjuk, használjuk. De vajon ki mit ért alatta? Lényegében az önbizalom saját képességeinkbe, tehetségünkbe vetett hit. Ugyanakkor szoros kapcsolatban áll olyan fogalmakkal, mint siker, önszeretet, önhatékonyság, sikertelenség, kudarc. Az önbizalom leggyakrabban olyan kontextusban kerül elő, ha hiányzik, ha hibádzik. Pedig önbizalommal élni jó, meghatározza életérzésünket, munkánkat, kapcsolatainkat. Gondoljunk csak saját élettapasztalatainkra. Mikor végezzük szívesebben akár a mindennapi dolgainkat? Ha folyamatosan az azokban rejlő hiányosságainkat jelzik vissza, ha nem kapunk semmiféle visszajelzést, vagy ha megdicsérnek érte? Azt sejtem, hogy legtöbbünket a pozitív visszajelzés motivál a legjobban.  
A dicséret egy olyan motivációs bázis, amit kár lenne nem kihasználni mind a gyerekek, mind a felnőttek körében. Kutatások igazolják, hogy az elmarasztalás, neheztelés inkább ront a teljesítményen, míg a dicséret a teljesítményfokozó hatása mellett még az önbizalmunkat is fejleszti. Az önbizalmunk építésének kulcsa a visszajelzések adása, kapása, befogadása – főként gyerekkorban. De természetesen a reális önbizalomhoz reális, hiteles visszajelzések kellenek.  

Dicsérjünk okosan. Nem jó nevelési elgondolás, hogy ha a gyereket sokat dicsérjük, akkor lesz önbizalma.

Nem a sok dicséret, hanem a helyesen, tudatosan használt dicséret az egészséges önbizalom kulcsa. Az is fontos, hogy a dicséret olyan legyen, amely további cselekvésre sarkall.

A dán nevelési szokások szerint ők nem csak megdicsérik a gyereket, hanem beszédbe elegyednek a gyerekkel az elvégzett munka kapcsán. Megkérdezik, hogy mit csinált, hogyan valósította meg, miért úgy gondolkodott, és megerősítik abban, amit jól csinált. Itt a pozitív visszajelzés mellett az őszinte érdeklődés, és a beszélgetéssel alakuló kapcsolat, ami tovább motiválja a gyereket, és építi az önbizalmát.  
Ha nem megfelelő módon használjuk a dicséretet, kétélű fegyverré válhat. Például túlzott dicséret túlzott önértékeléssel rendelkező, énközpontú felnőttet formál, akinek személyisége infantilis és labilis. Ha pedig önértékelésünk súlypontja kívülre, a külvilágba esik, mindig kintről várjuk a megerősítést, csak arra építkezünk, akkor a motivációink, teljesítményünk mindig a külső megerősítésekhez kötődik majd. 

Ágoston Imola, pszichológus

Az elismerő, bátorító, kedves, szelíd szavak 

   

Gary Chapman párkapcsolati tanácsadó szerint a szeretetközlés többféle csatornán keresztül történhet, de mindenki csak azt vagy azokat a nyelveket képes befogadni, amelyre neveltetése során, közvetlen környezete és személyes karaktere hatására ráhangolódott. 

Az amerikai író könyveiben kifejti, akkor érezzük igazán a másik szeretetét, ha a társ/családtag/barát a mi szeretetnyelvünket használja. Hogy a kapcsolat ne szenvedjen kárt, érdemes felismernünk és megtanulnunk társunk „szeretetnyelvét”. Az egyik szeretetnyelv az elismerő szavak.   

Mondjunk „jó szót” egymásnak! 

A dicsérő szavak, elismerő kijelentések szeretetünk kifejezésének egyik módja. Az elismerés a szeretet viszonzására ösztönöz. A dicséret mellett bátorítással is ki tudjuk fejezni a másik iránti szeretetünket. Persze abban érdemes a másikat bátorítani, ami iránt érdeklődik vagy ami a rejtett képessége, ne a saját akaratunkat próbáljuk ráerőltetni. A kedves, szelíd szavak szintén ajtókat nyithatnak a másik felé. 

Néhány példa az elismerő szavakra: 
„De jó, hogy kivitted a szemetet!”
„Nagyon jólesett, hogy este elmosogattál!” 
„Remekül áll rajtad ez a ruha!”
„Olyan szép vagy ma!”
„Kiválóan sikerült ez a leves!”
„Eszembe jutott, milyen finom túrós lepényt sütöttél régebben. Nem sütnél a héten? Úgy megkívántam!”
„De jól nézel ki ebben a pólóban!” 
„Nálad jobban senki nem főzi a húslevest!” 
„Olyan drága vagy, hogy elmosogattál.” 
„Köszönöm, hogy elmentél az iskolai fogadóórára. Tudom, hogy nehezen szántad rá magad.” 

Nem is tudjuk, mennyire hozzájárulnak az ilyen mondatok egy házasság boldog légköréhez. Aki kipróbálja az elismerő, dicsérő szavak technikáját, hamar belátja, hogy minden erőfeszítést megér ennek az egyszerű nyelvnek az elsajátítása. 

Bátorító szavak 
Lehet, hogy társunk nem bízik eléggé magában, szorong valamiért, és a bátorításunkra szorul. Tehát „bátorságot kell öntenünk” belé. A kishitűsége megakadályozhatja abban, hogy a benne rejlő képességeket kiaknázza. 

Ha bátorítjuk párunkat a munkájában, megdicsérjük, milyen alaposan és tehetségesen oldott meg valamit, ezzel szárnyakat adunk neki! Talán házastársunkban is szunnyad olyan rejtett képesség, amit mi megláttunk benne, és csak a mi bátorító szavainkra lenne szüksége ahhoz, hogy kibontakoztassa tehetségét. 

Ne felejtsük el, nem arról van szó, hogy nyomást gyakoroljunk házastársunkra a saját céljaink elérése érdekében. Abban kell bíztatnunk őt, ami iránt maga is érdeklődést mutat. Ha például egy feleség ezt mondja: „Szeretnék végigcsinálni egy fogyókúrát, és lefogyni 5 kilót.” Ez jó alkalom arra, hogy bátorítsuk őt. „Neked biztosan sikerülni fog, mert amit te igazán akarsz, azt eléred.” Bíztatásunk kifejezi számára, hogy bízunk benne, hogy hiszünk a képességeiben. Sokszor gyorsan kritizálunk és elmarasztalunk másokat, de aki kipróbálja a bátorítás nyelvét, hamar be fogja látni, hogy minden erőfeszítést megér a használata!   

Kedves szavak 
A szeretet mindig kedves. Nagyon lényeges a kimondott szavak hangsúlya. Azt, hogy „szeretlek”, ki lehet mondani szívből jövően is, és kis kérdő hangsúllyal is. Ha dühösen odasziszegjük: „Persze, drágám”, annak egészen más hatása lesz, mintha őszintén gondoljuk, amit kimondunk. Érzelmeink megosztása által meghittebbé válik a kapcsolatunk. A düh és az indulat viszont sebeket ejt. Ha higgadtan vagyunk képesek reagálni indulatos megjegyzésekre, még azt is könnyen elérhetjük, hogy partnerünk bocsánatot kér. Legtöbbször kiderül, hogy félreértésről van szó, és gyorsan ki lehet békülni. Ez az az érett szeretet, amire mindannyiunknak törekednünk kell, ha azt szeretnénk, hogy a kapcsolatunk fejlődjön. 

A szeretet nem tartja számon a másik hibáit, és nem hánytorgatja fel őket. Egyikünk sem tökéletes. Ha a társunk bocsánatot kér, megbocsátunk, és a meghitt kapcsolat helyreáll. A szeretet kizárólagos útja a megbocsátások sorozatán keresztül vezet. 
Nagyon sokan cipelik át a haragot, a frusztráltságot egyik napról a másikra. Ezért mondta Jézus: „Ne múljon el nap a ti haragotokkal.” 

Ha megfosztjuk magunkat a megbocsátástól, és az újrakezdés lehetőségétől, a szeretet és a béke helyét fel fogja váltani a keserűség, a harag és a bosszú. Ha nem akarjuk így végezni, túl kell tennünk magunkat a múlt sérelmein. Ez úgy a legkönnyebb, ha megpróbáljuk beleélni magunkat társunk helyzetébe, és megérteni, miért cselekedett így. Ekkor elmondhatjuk:  „Megértem, miért mondtad ezt, de nekem nagyon rosszul esett. Most már értjük egymás okait, és hasznunkra válhat ez a tapasztalat, hogy ezentúl még jobban szeressük egymást.” 

 Ezek a kedves szavak boldoggá fogják tenni őt is, minket is. 

Szelíd szavak  
A szeretet sosem követel, sosem vár el. Ha az egyik fél követeléssel lép fel házastársával szemben, kapcsolatuk inkább szülő-gyermek viszonyhoz lesz hasonló. A házasságban egyenrangú felekként kell részt vennünk. Egymás társai vagyunk. Kapcsolatunk akkor válik erősebbé, ha ismerjük és támogatjuk egymás vágyait. De nem mindegy, hogyan adjuk ezeket egymás tudtára. 

 Kérjük vagy követeljük? A kérésben benne van a másik tisztelete, az, hogy választhat: teljesíti-e vagy sem. A kérés időt hagy a másiknak a reagálásra, nem türelmetlen, és nem gondolja úgy, hogy „jár neki” a másik figyelme és szeretete. A követelés épp ellenkezőleg. 

Forrás: Gary Chapman: Egymásra hangolva – Öt szeretetnyelv a házasságban 

Az ösztönző dicséret

  

Egy asszony egyszer a következő panasszal kereste fel a pszichológusát. 
– Teljesen el vagyok keseredve. Nem tudom rávenni a férjemet, hogy kifesse a hálószobánkat. Már majdnem egy éve könyörgök neki, de hiába.” 
– Mesélje el részletesebben. – kérte az orvos.
– Múlt vasárnap például egész álló nap a kocsiját mosta a kertben. Mondtam is neki, hogy kár 8 órát a kocsimosásra vesztegetni, amikor ezalatt kifesthette volna a hálószobát, még ki is száradna hamar ebben a ragyogó meleg időben.
– És kifestette a hálószobát?
– Nem, és azóta is úgy tesz, mintha teljesen elfelejtette volna, pedig hónapok óta könyörgök neki.
– Ön feleslegesnek tartja a kocsimosást?
– Nem, de szeretném, ha a hálószoba ki lenne festve, mert már szürkék a sarkok.
– És biztos abban, hogy a férje tudja ezt?
– Persze, fel is hívtam rá a figyelmét.
– Engedjen meg egy kérdést. Előfordul, hogy meg van elégedve azzal, amit a férje csinál?
– Mire gondol?
– Például arra, hogy kitakarítja a garázst, leviszi a szemetet, kifizeti a villanyszámlát, vagy lepucolja a cipőjét.
– Igen, szokott ilyesmit csinálni. – tért ki az asszony.
– Akkor a javaslatom a következő: ne említse többé a hálószoba-festést. Viszont amikor a férje legközelebb valami szívességet tesz, dicsérje meg érte. Ha kiviszi a szemetet, köszönje meg neki. Ha kifizeti a villanyszámlát, ölelje meg, és mondjon valami ilyesmit: „Nagyon örülök, hogy erre is volt gondod.” Mindig fejezze ki az elismerését, ha valamit megtesz.
– Nem értem, hogy lesz ettől kifestve a hálószoba.
– A tanácsomat kérte. – felelte az orvos – Ez a tanácsom. Ha akarja, megfogadja. 

Az asszony nem látszott túl lelkesnek, amikor elment. 3 héttel később mégis ragyogó arccal tért vissza, hogy beszámoljon. 
– Bevált a módszere! – kiáltotta. 

Ez az asszony megtanulta, hogy a dicséret mennyivel ösztönzőbb, mint a zsörtölődés. Az elismerő szavak célja nem az, hogy hízelgéssel vigyük keresztül az akaratunkat. Az elismeréssel a szeretetünk válik megtapasztalhatóvá, a szeretet ereje cselekszik. A szeretet pedig viszonzásra fogja ösztönözni párunkat, ezért örömmel teszi majd meg, amit várunk tőle. 

Aranyosi Ervin

Dicsérő szavak 
 

Milyen jól is esik, ha szavakkal dicsérnek,
kedveskedve, tisztán a lelkünkhöz érnek.
Amikor a jó szó szinte elvarázsol,
amikor felemel, vérző szívet ápol.
Nem kerül semmibe, mégis sokat érhet,
szeretet oszlat el fájó, bús sötétet.
Mosoly ragyogását vetíti az arcra,
apró gyógyírt jelent sok megélt kudarcra.
Mert bizony az ember érző szóra vágyna,
s hiába a világ összes tudománya,
egyik sem tölt be oly gyógyító szerepet,
mint a kedves szóból áradó szeretet. 

Ne felejts el tehát naponta dicsérni,
akarj szavaiddal más lelkéhez érni.
Fejezd ki a hálád, mondj másnak kedveset,
hisz a szép szavakkal simogatni lehet.
Használd hát gyakrabban kedveskedő szavad,
s figyeld szavaidból mennyi öröm fakad!
Hiszem, az eredmény szíved melegíti,
az akadályokat átlépni segíti.
Dicsérj csak nyugodtan, sose fáradj bele, 
az öröm cseppjeit szórhatod szét vele.
Biztass másokat is, kik dicsérni félnek,
akik a félelem árnyékában élnek!
A dicséret szép szó, boldogíts hát véle,
a durva szavaknak csorbuljon ki éle! 
Tedd a környezeted szebbé szép szavakkal,
szíved ragyogása versengjen a Nappal! 

5. Kapcsolódj jobban az emberekhez

Gondoljunk vissza életünk boldog pillanataira. Valószínű, hogy ezeknek a pillanatoknak a többségét nem egyedül éltük meg, hanem volt mellettünk valaki. Abban, hogy ki mennyi szociális kontaktust igényel, egyénenként különbözünk, ám a kapcsolódás valamilyen formájára szinte mindenkinek szüksége van az egészséges és kiegyensúlyozott élethez. Gyakran saját bőrünkön is érzékeljük, hogy a kapcsolataink minősége milyen hatással van mentális és lelki jóllétünkre.  
Nézzük, miért is fontosak a kapcsolataink! 

 

 

 

Kik a legfontosabbak számodra?  

5 tipp, ahogyan ápolni tudjuk a kapcsolatainkat 

 

Ha most megkérnélek, hogy nevezd meg azt az 5 embert, akik a legfontosabbak számodra, kiket neveznél meg? És ha azt kérdezném Tőled, hogy ki az az 5 ember, aki a legnagyobb hatással volt Rád és a legerőteljesebben hozzájárult ahhoz, hogy Te az az ember legyél, aki most vagy: kiket neveznél meg? És vajon mekkora lenne az átfedés a két lista között?  

Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy az életünk leginkább a kapcsolatokról szól. Életünk során a kapcsolataink formálnak minket a legerőteljesebben: a gondolkodásmódunkat, a személyiségünket, az érzelmeink működését, a viselkedésünket, az ízlésünket, a látásmódunkat, az önbecsülésünket, a szeretetképességünket, sőt még az idegrendszerünk kialakulását és működését is mind-mind a kapcsolataink formálják.  

Sok embernek az egyik legnagyobb félelme a magány és az elhagyatottság, azaz a kapcsolatnélküliség. Ebből is látszik, hogy mindannyian vágyunk a kapcsolatokra. Ez a vágy olyan mélyen belénk van kódolva, hogy ha ezzel nem törődünk, akkor a saját ösztönös biológiai késztetéseinkkel megyünk szembe.  

A kapcsolataink hatnak az önbecsülésünkre és a döntéseinkre, ezen keresztül pedig az egész életutunkra is. Hiszen életünk korai szakaszában a hozzánk legközelebb állók gondolkodásmódját és sajátos világlátását vesszük át (azt, ahogyan ők a világot látják, ahogyan másokat látnak, és ahogyan minket is látnak), miközben folyamatosan vágyunk a közvetlen környezetünk elfogadására és jóváhagyására. Emiatt pedig sokszor később is olyan döntéseket hozunk és olyan életpályát választunk magunkak, amely a környezetünk szerint jó és kívánatos – vagy legalábbis elfogadható.  

A kapcsolataink adják számunkra az éltető erőt a mindennapjainkhoz, és a megtartó erőt a nehézségek elviseléséhez. Sokszor a kapcsolataink adják magát azt az érzést is, hogy érdemes élni, hogy érdemes minden reggel felkelni és végigcsinálni a napot. Sokan érzik úgy, hogy csak azért érdemes reggelente kikelni az ágyból, mert “van kiért” vagy “van kikért” megtenni ezt. A kapcsolataink nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk. Vagy jobban mondva: a kapcsolataink nélkül nem is lennénk.  

Hogyan tudjuk ápolni a kapcsolatainkat olyankor, amikor nem könnyű ezt megtenni?  
A mai világban egyáltalán nem könnyű a kapcsolatainkat ápolni. Sokszor “nincs rá idő” a folytonos rohanás és az ezer más tennivaló mellett. Az állandó stressz miatt sokszor egymással is türelmetlenebben és durvábban bánunk. Vagy éppen az okozza a nehézséget, hogy fizikailag távol vagyunk egymástól. Szerencsére ilyenkor segítségünkre van a modern technológia: egy videóhívás vagy valamelyik csevegőprogram segítségével ma már szinte bármikor bárkivel tudunk élőben beszélgetni. Igen, ez nem ugyanaz, mint élőben találkozni a szeretteinkkel, de még mindig sokkal jobb opció, mint egyáltalán nem látni az arcukat és nem hallani a hangjukat, nem igaz? Ha már itt van ez a technológia adta lehetőség, akkor érdemes élnünk vele.  

Jöjjön most 5 tipp arról, hogy hogyan tudjuk ápolni a kapcsolatainkat a nehézségek ellenére is! 

1) Szánj időt a fontos kapcsolataidra! Ha kell, akkor akár írd be a naptáradba, hogy pontosan hol, mikor és kivel találkozol, és mennyi időre. Különíts el ezekre a találkozásokra annyi időt, amennyire csak szükségetek van, és erre az időre semmilyen más fontos tennivalót ne tervezz be.  

2) Amikor úgy érzed, hogy feszült és kimerült vagy, akkor a kapcsolataid ápolását először önmagaddal kezdd: próbálj meg megnyugodni és ellazulni, akár csak pár percre is. Ha először önmagadat nyugtatod meg, utána másokhoz is sokkal kedvesebben és türelmesebben tudsz majd szólni.    

3) A távol élő szeretteiddel rendszeresen tartsd a kapcsolatot! A virtuális térben ez ma már nagyon egyszerű. Rendszeresen írj nekik, vagy hívd fel őket, és beszélgess velük! Ha tudod magadról, hogy hajlamos vagy erről elfeledkezni, akkor ezt is nyugodtan írd be előre a naptáradba, hogy minden X napon Y órakor felhívod őket.  

4) Küldj nekik egy kézzel írt levelet vagy képeslapot! Ma már ritkán küldenek az emberek egymásnak kézzel írt üdvözlőlapokat. Pedig annyira jól tud esni, amikor Te kapsz egy képeslapot egy szerettedtől, nem igaz? Látod, mások is így vannak ezzel. 

5) Adj nekik valamit, ami örömet okoz nekik! Ez lehet az imént említett képeslap, vagy egy olyan ajándék, amiről tudod, hogy szeretik, vagy amire már régóta vágynak. Pl. ha van rá lehetőség, akkor egy kis együtt töltött minőségi idő, ami lehet akár egy nagy beszélgetés egy tea mellett vagy séta közben, vagy akár egy közös filmnézés. Vagy adhatsz nekik egy olyan szívességet is, amely most nagy terhet venne le a vállukról. Vagy akár írhatsz nekik egy őszinte levelet, amelyben megköszönöd mindazt, amit tettek érted. Vagy készíthetsz nekik egy vicces stílusú elismerő oklevelet is. Vagy akár egy fotómontázst az örömteli közös pillanataitokról. Te tudod, hogy ők minek örülnének most a legjobban.  

Összefoglalásként: ápoljuk a kapcsolatainkat és vigyázzunk rájuk. Vigyázzunk magunkra és vigyázzunk egymásra, hiszen mindannyiunkból csak egy van.   

Nagy Anikó pszichológus  

7 tanács arra, hogy miként könnyebb az élet társaságban

 

1, Az első tanács a legfurcsább. Érdemes azok felé nyitni, akikkel már most jó a kapcsolatod! Ha például az egyik gyermekeddel bensőséges a viszonyod, akkor merj neki örülni, és add át magad ennek a szeretetnek. Idővel majd a többiek is fel fognak zárkózni!

2, Kapcsolataink összessége, azaz a támaszlistánk, egy „tükör” rólunk. Merjünk abba belenézni, és elidőzni a kapott képen. H. S. Sullivan pszichiáter úgy fogalmazta ezt meg, hogy „Mutasd meg a társkapcsolataidat, és megmondom, hogy ki vagy!”

3, A támaszainkkal tartsuk tudatosan a kapcsolatot, ne csak ösztönösen! Például minden kéthétben felhívhatjuk ugyanazt a barátunkat telefonon. A jelenleg hiányolt támaszainkkal kapcsolatosan azt szeretném megjegyezni, hogy önmagunk előtt kell azt átgondolnunk, hogy mit és kit akarunk. Nem azonnal, de meg lehet azt éreznünk, illetve be lehet azt józanul látnunk, hogy milyenek vagyunk, és a szívünk mélyén mi a fontos nekünk. Amíg nem tudja valaki, hogy mik a prioritásai, addig csupán sodródni tud! 

4, Vizsgáljuk felül az elvárásainkat! Ne a csodára várjunk, vagy a másik „virágcsokrára”, hanem tudatosan, mi nyissunk elsőként!

5, Kapcsolati szinten is igaz, hogy elsősorban olyan emberek társaságát érdemes keresnünk, illetve foganunk, akik mellett jó érzések törnek fel bennünk. Azokat pedig, akik minket csupán gyengíteni és fárasztani tudnak, azokkal lehet ritkábban tartani a kapcsolatot.  

6, Amíg nem vagyunk önmagunk barátai, addig hogyan lehetne más a mi barátunk?

7, Az erős függőségi kapcsolatok a gyermekszerepet konzerválják, és akadályozzák a személyes önállóság kialakulását. Fokról fokra érdemes a túl szoros, vagy összemosott családi kötelékeinken változtatnunk!

A célom az a 7 tanáccsal, hogy rámutassak arra: együtt könnyebb. Persze, semmit sem adnak ingyen, így egy olyan támaszlistát sem, amely 2-3 igazán bensőséges és kölcsönös kapcsolatot tartalmaz, mellette 4-5 közepes, és számos gyengébb kötődésűt! Végeredményben tehát nekünk magunknak kellene egy modern „nagycsaládot” létrehoznunk! Vannak persze olyanok, akik nem hajlandóak ezért megküzdeni. Sajnálattal, de üzenem Nekik, hogy készüljenek fel arra, hogy még jobban bele fognak a jelen helyzetükbe merevedni! Miközben a kapcsolatainkat építjük, egyúttal magunkat is építjük!

Dr. Domján Mihály 
tanácsadó szakpszichológus és családterapeuta

Felelős lettél azért, amit megszelídítettél… 

…De te nem szedheted le a csillagaidat!  
– Azt nem. De bankba tehetem őket.  
– Az meg mit jelent?  
– Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.  
– Ennyi az egész?  
– Mi kell több? „Érdekes – gondolta a kis herceg -, sőt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly.” 
A  kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a felnőtteknek. 
– Nekem – mondta – van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni.  A vulkánjaimnak is, meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak. 
– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.  
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.  
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.  
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.  
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.

Antoine de Saint-Exupéry 

*** 

“Próbáljátok megérteni egymást, fölfedezni a jót, ami társaitokban van! Mindig keressetek legalább egy pozitív pontot, és arra építsetek. Ha egy emberben végképp nem sikerül semmi jót találni, akkor kérjetek meg valakit, hogy segítsen.” 
Szent Kalkuttai Teréz anya 

4. Tanulj meg bízni!

Mi, emberek nagyon könnyen elkezdünk egy-egy kialakult negatív helyzetet katasztrofizálni. Tesszük ezt amiatt is, mivel sok esetben nagy a bizonytalanság, amikor nem látjuk előre, mi is fog történni velünk. Először gyakran csak az adott helyzet hátrányait vesszük észre, hiszen evolúciós szempontból évezredeken keresztül ez segített minket a túlélésben.
Azonban kis idő elteltével egy kicsit reálisabban tudunk rápillantani a kialakult helyzetre, fel tudjuk fedezni azokat az erőforrásokat, amelyek segítenek nekünk átvészelni azt és alkalmazkodni hozzá, sőt, építkezni belőle. A pozitív, előremutató gondolkodás azt jelenti, hogy megtaláljuk a jót, az előrevivőt a nehézségekben is, és bízunk abban, hogy a holnap jobb lesz. 

Az optimista gondolkodásnak az eredménye pedig a nagyobb elégedettség, életünk bármely területét érintse is az. 

 

 

Ébredj pozitívan, erősítsd magadban a pozitív gondolkodást!


Sokan ismerjük azt az érzést, hogy egy nem az elvárásaink szerint alakuló megbeszélés, de akár egy nehezen induló reggel is rányomhatja a bélyegét az egész napunkra. Eluralkodnak rajtunk a negatív gondolatok, ettől lehangolttá válunk. A negativitás áthatja a belső párbeszédünket és sajnos hatással van a környezetünkkel (családtagok, kollégák, barátok vagy épp a buszon velünk együtt utazó emberek) való kapcsolatainkra is. Lassan-lassan szétmorzsolja a derűt, a könnyedséget, azt a viszonyulást, figyelmet, amelyet az embertársaink érdemelnek. Vezetőként még nagyobb a felelősségünk, hogy csapatunk teljesítményét az esetleges hangulatingadozásaink ne rongálják.
 

A negativitás beárnyékolja a pozitív érzéseket, mint például az elégedettség, nyitottság, örömteliség, motiváltság, nyugalom és táplálja az olyan negatív érzéseket, mint a harag, félelem, szomorúság, szorongás. Ezek lesznek azok a faktorok, amelyek csomót kötnek a nyak- és hátizmainkra, megkeményítik az arcvonásainkat. Állandósulásuk magas vérnyomáshoz, szív- és érrendszeri megbetegedésekhez vezetnek, de például az immunrendszer csökkentebb működéséért, a depresszió kialakulásáért is felelősek. 

Bízzunk abban, ha képesek vagyunk negativitásra, akkor képesek vagyunk pozitivitásra, pozitív gondolkodásra is. 

Mi is a pozitív gondolkodás, a pozitivitás? 

Felmérésünkből kiderült, hogy a pozitív gondolkodást sokan a hurráoptimizmussal azonosítják. Azt gondolják, hogy csak az élet napos oldalát szabad észrevenni és közhelyek mentén élni, teret adni a „ne aggódj, minden rendben lesz”, „mosolyogj, az élet szép” tanácsoknak. A pozitív gondolkodás ennél több. Magába foglalja a pozitív érzelmek teljes skáláját – így a tiszteletet, hálát, szeretetet, örömet, reményt is. Magába foglalja „a pozitív értelmezést és az optimista hozzáállást, amelyek eredménye a pozitív érzelem, a nyitott elme, az ellazult izmok, lágy arckifejezés és derűs szív”  

3 tipp, melyek segíthetnek megzabolázni és átalakítani a negatív gondolatokat:

  1. Kérdőjelezzük meg a negatív gondolatainkat!
    Beleeshetünk abba a hibába, hogy gondolatainkat és a tényeket „összetévesztjük.” A gondolataink nem a tények. Lehet olyan is, hogy a gondolataink csapdájába esünk: katasztrófizálunk, esetleg túlbecsüljük a veszélyt. Elítéljük saját magunkat egyetlen (rosszul sikerült) cselekvés alapján. Erősségeinket, erényeinket háttérbe szorítva a gyengeségeinkre koncentrálunk, esetleg magunkat hibáztatjuk valami miatt, ami nem a mi hibánk. Ilyen esetekben érdemes visszarángatni magunkat a negatív hullámból a realitás talajára (vagy ahhoz közel), például az alábbi kérdésekre válaszolva:

Mi a bizonyíték arra, hogy amit hiszek, az tulajdonképpen igaz? Biztos, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyv fog bekövetkezni? Az a valami annyira fontos, hogy az életem, a jövőm múlik rajta? Tényleg azt feltételezem, hogy semmit nem tehetek, hogy változtassak egy helyzeten? Mit mondanék a barátomnak, ha ő hasonló gondolatokat osztana meg velem? 

Ezek a kérdések segítenek eltávolodni attól a helyzettől, amelyről a magas stressz miatt csak végletekben tudunk gondolkodni. A kérdésekre adott válaszok pedig visszaterelnek bennünket a cselekvőképes „mederbe”, amelyben megoldásokon tudunk gondolkodni. 

  1. Tanuljuk meg átkeretezni negatív gondolatainkat!

Tanuljuk meg átkeretezni negatív gondolatainkat. Azzal, hogy kritikus és negatív belső hangunkat átváltoztatjuk pozitív és bátorító hangokká, enyhül a stressz és hamar jobban kezdjük érezni magunkat, akkor is, ha egy stresszes szituáció kellős közepén vagyunk.

Összegyűjtöttünk pár példát automatikusan ható negatív gondolatokra, majd ezek átkeretezésére:  

Ezt a feladatot még sosem csináltam, nem fog menni (-). Íme, egy lehetőség, hogy újat tanuljak (+). 

Túl bonyolult ez a helyzet (-). Megragadom, megnézem más-más szemszögekből is, nem adom fel (+). 

Nincsenek meg az erőforrásaim (-). A szükség nagy úr, mozgósítom a kreativitásomat (+). 

Ez túl drasztikus változás (-). Adok egy esélyt az egésznek (+). 

Ennél jobbat nem tudok (-). Megpróbálom újra (+). 

Végtelen az átkeretezésre váró mondataink, hiedelmeink száma, amelyek viszik az energiáinkat nap mint nap: Ha nem sikerül tökéletesen megcsinálni, akkor az egésznek semmi értelme. Nem vagyok elég jó anya/apa/vezető. Az, hogy nem kaptam fizetésemelést mutatja, hogy alkalmatlan vagyok. Hogy ez most véletlenül jól sikerült, nem jelenti azt, hogy jó vagyok. Borzalmas és megbocsájthatatlan dolog hibázni… 

Hogyan csengenek ezek a mondatok átkeretezve? Fogalmazd meg! Írd le!

  1. Vezessünk naplót!

Nekünk bevált a világhálón is fellelhető, letölthető Five Minutes Journal. Elérhető applikáció formájában is azoknak, akik nem szeretnek papír alapú naplót vezetni. A napló begyakoroltat egy reggeli és egy esti rutint. A reggeli rutin részeként minden nap az ébredés utáni első pillanatokban kettő egyszerű kérdésre vár választ: 

Hálás vagyok, mert…
Mitől lesz nagyszerű a napom? 

Napi megerősítő gondolat saját magamnak például „magabiztos vagyok és jól érzem magam a bőrömben”, vagy „A kihívásokat arra használom, hogy tanulásra és fejlődésre motiváljanak”, vagy „megszelídítem a romboló kétségeimet, félelmeimet”, „napról napra hálásabb vagyok” stb. Ezen napi megerősítések ismétléséből alakulnak a minket megerősítő pozitív hiedelmek és válhatnak meggyőződésünké, erőforrásunkká és segítenek a céljaink elérésében. 

A reggeli rutin abban segít, hogy pozitív gondolatokkal indítsuk a napot és a nap folyamán is észrevegyük a pozitív dolgokat. Az esti rutin részeként lefekvés előtt arra kér, hogy gondolkodjunk el az aznapi pozitív tapasztalatokon, és koncentráljunk arra, hogyan lehet teljesebb a holnap.

Ez a napló (de nem csak ez, számtalan hasonló napló és app elérhető már a témában) lehetőség arra, hogy reflektáljunk a pozitív dolgokra, és azokra, amik jól működnek az életünkben. Megtanít hálát adni mindazért, amink van. Segít abban, hogy megfelelően álljunk a munkánkhoz, a csapatunkhoz, családunkhoz, a közösségekhez, amelyeknek tagjai vagyunk. Kutatásunk fontos üzenete az is, hogy a kollégák szívesebben követik azt a vezetőt, aki pozitív és optimista marad nehezített körülmények között is, de a realitás talaján maradva, és elzárkóznak attól a vezetőtől, aki negatívan áll a dolgokhoz.

Kirov-Farkas Cecília 

A pozitív gondolkodás 12 pontja 

A pozitív gondolkodás boldoggá tesz! A pozitív gondolkodás a boldogság mágnese. Ha valamire gondolsz, azt vonzani kezded. Ha gondolataid szépek, akkor szép dolgokat vonzol, míg ha pesszimistán látod a világot, akkor a negatívat veszed észre. Változtasd meg, és boldog leszel! 

Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.  

Aki az önbizalmát növelné, pozitívabban szeretne gondolkodni, annak csupán néhány alapvető dologra kell figyelnie: Kevesebb NEM, kevesebb NE, kevesebb DE! 

Figyelj arra, mit mondasz, hogyan fogalmazol! Idővel ki lehet takarítani szavaid közül azokat a mondatokat, melyek negatívan programozzák az életedet. 
Ha a gyerekedre nem szólsz rá többé így: Ne mássz fel, mert leesel! (persze hogy leesik, hisz ezt várod tőle!) hanem azt mondod ehelyett: Ügyes vagy, kapaszkodj erősen, két kézzel! – pozitív gondolkodó vagy! 

Ha ahelyett a mondat helyett, hogy „Én ezt nem tudom”, azt gondolod végig, hogy tudnád megoldani, megcsinálni, pozitív gondolkodó vagy. 
Ha ahelyett a mondat helyett: „Igen de.. ” azt mondod inkább: Igen, és … – pozitív gondolkodó vagy! 

A 12 pont Neked csak önismeretre, önmegerősítésre fog szolgálni. 

A pozitív gondolkodás 12 pontja:  

  1. Úgy nézek magamra mindig, ahogy csodára nézni illik – mert minden ember megismételhetetlen és egyedi. (Szécsi Margit verse nyomán)
  2. Egyenrangúak vagyunk! – Nem helyezem magam alád, de föléd sem!
  3. Én én vagyok, Te pedig te! Azért vagyok a világon, hogy beteljesítsem küldetésem, nem pedig hogy megfeleljek elvárásaidnak!  
  4. Képes vagyok elérni, amit akarok!
  5. Problémáim kihívások, melyeknek megoldására képes vagyok magam, vagy szeretteim segítségével.
  6. Elérem, amit igazán akarok – olyasmit akarok, ami előnyömre válik és előre visz.
  7. Meg akarom változtatni, ami változtatásra szorul, elfogadom, ami megváltoztathatatlan – képes vagyok különbséget tenni a kettő között.
  8. Hibáimmal és gyengeségeimmel együtt szeretem magam – mert tisztában vagyok erősségeimmel. Ugyanígy tekintek másokra is! Erényem a megbocsátás.
  9. Fenntartom a jogot arra, hogy változtassak véleményemen, mert a fejlődésem során gyakorlásra, tapasztalásra és belátásra van szükségem. 
  10. A negatív gondolkodók, elviselhetetlen emberek, szélsőséges kritizálók számára ajándékom egy mosoly, s a magam számára ajándékom a lehetőség, hogy bármikor otthagyhatom őket.
  11. Szeretem magam, jól kijövök magammal, képes vagyok csendben egyedül lenni, s úgy bánok másokkal, ahogy elvárom, hogy velem is bánjanak. 
  12. Testem, lelkem, értelmem egységet képez.

Ha ezt a 12 pontot éled, minden nap elolvasod, életed boldogabbá, teljesebbé és harmonikusabbá válik. 

Forrás: egeszsegter.hu 

6 tipp, hogyan lehet pozitívan hozzáállni az élethez

még a nehéz élethelyzetekben is

Miért fontos, hogy fenntartsd a pozitív gondolkodásmódot? Hogyan lehet fenntartani azt?? Hogyan lehet “pozitivitást” juttatni a mindennapi életbe? Mi ebből a tanulság? 

Rendszeresen sportolsz? Jól teszed. Ugyanúgy, ahogy a kondíciónkon és a megjelenésünkön dolgozunk, hogy nagyszerűen érezzük magunkat a testünkben, az elménken is dolgoznunk kell, hogy jól érezzük magunkat mentális szempontból is. Különösen abban az időszakban fontos ezen dolgoznunk, amikor olyan helyzetek vesznek körül, amelyek szorongást vagy stresszt okozhatnak. 

Megesik veled, hogy hazajössz a munkából, tele van a fejed gondokkal és nem tudsz “kikapcsolódni”? Vagy nézed este a híreket és aggódsz amiatt, hogy mi történik körülötted? Biztosan nem vagy ezzel egyedül. A jó hír az, hogy sokféle módon lehet elkerülni ezeket a negatív érzéseket.
Most néhány tippet mutatunk be a pozitív gondolkodás fenntartására. Azt is elmagyarázzuk, hogy hogyan kell dolgozni az elméddel, hogy jobban meg tudj birkózni az összes mindennapi helyzettel. 

Miért fontos, hogy fenntartsd a pozitív gondolkodásmódot? 

A gondolkodásmód nagy hatással van az életed gyakorlatilag minden területére. Ezek nagymértékben attól függnek, hogy hogyan érzékeled a körülötted lévő dolgokat és hogyan reagálsz rájuk. Próbáld felidézni, hogy mi borított ki a közelmúltban, mi miatt voltál ideges vagy más módon rontotta el a hangulatod. Talán pontosan az, hogy hogyan reagáltál egy bizonyos ingerre, különböztet meg téged azoktól az emberektől, akiknek pozitív gondolkodásmódjuk van.
Nézzünk egy példát! 

Reggel lekéstem a buszt. Mit teszek? 

Negatív gondolkodásmód: ez a nap is jól kezdődik! Már most sem győzök semmit, a munkám annyira fel fog halmozódni a késői érkezésem miatt, hogy még ebédre sem lesz időm. Este hazajövök, megeszek mindent, amit a hűtőben találok, még többet hízok és minderről a busz tehet. 

Pozitív gondolkodásmód: Nem baj, úgyis azt terveztem, hogy ma sétálni megyek, így legalább egyenesen bele is vághatok. Nyugodtan átgondolom, hogy min fogok aznap dolgozni, rendezem a gondolataimat, tiszta fejjel érkezem a munkahelyemre és a napom maximálisan produktív lesz. 

Melyik csoporthoz szeretnél tartozni – olyan emberek közé, akiket minden apró dolog kiborít és képes elrontani a napjukat, vagy azok közé, akik mindenben képesek találni valami jót? Feltételezem, hogy a másodikba. A negatív gondolatok, amelyeket a fejünkben hordozunk, nemcsak a hangulatunkra, hanem a stressz vagy a szorongás szintjére is hatással vannak. Rövid távon ezek az állapotok növelhetik teljesítményünket, például amikor egy fontos előadás előtt segítenek a maximális koncentrációban. Ezenkívül ösztönözni fogják a tested, hogy a lehető legtöbbet hozd ki magadból. A probléma azonban akkor merül fel, amikor a stressz vagy a szorongás hosszú távú társaddá válik. Nem ritka utána a fóbiák, a szorongásos rendellenességek, az agresszió, a depresszió, az étkezési rendellenességek, a szexuális diszfunkció kialakulásának vagy az öngyilkosság fokozott kockázata. Eleinte a pozitív elme kifejlesztése emberfeletti feladatnak tűnhet. Ennek azonban az ellenkezője igaz. Számos egyszerű gyakorlat létezik, amelyeket fokozatosan alkalmazhatsz az életedben, ezáltal pedig javíthatsz a hétköznapi életed minőségén. 

Hogyan lehet fenntartani a pozitív gondolkodásmódot? 

A pozitív gondolkodás nemcsak arról szól, hogy boldogabbak vagyunk és pozitív hozzáállást mutatunk az eseményekhez vagy helyzetekhez. De nem is jelenti azt, hogy rózsaszín szemüveget viselsz, minden csupa szivárvány körülöttünk. Egyszerűen fogalmazva, ez egy életfilozófia, amely hosszú távon segíthet abban, hogy valódi értékeket hozz létre az életedben, és olyan készségeket fejlessz ki, amelyek a hétköznapi napokat élvezetesebbé teszik számodra.  

A pozitív gondolkodással összefüggésben a pozitív érzelmek fontos szerepet játszanak az életünkben, mivel hatással vannak további tevékenységeinkre és teljesítményünkre. Például az életünkben az “öröm” formájában megjelenő pozitív érzelem (amelyet számos inger kiválthat), más dolgok iránt is örömet vált ki belőlünk és kedvet kapunk, hogy más tevékenységekbe is belevágjunk. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az a személy, aki boldog, annak nagyobb lehet a vágya arra, hogy alkosson, sportoljon, feszegesse a határait stb. Azáltal, hogy más tevékenységekbe is örömmel vág bele, más tevékenységek is boldoggá tehetik, ezáltal létrehozva a pozitív érzelmek egy bizonyos körforgását.  

6 eszköz a pozitív gondolkodás fenntartásához :

Megmutatunk néhány technikát, amelyek segítenek aktívan fejleszteni a pozitív gondolkodást.  

  1. Maradj optimista! Próbálj meg új dolgokba belevágni, kockáztatni, és feltételezni, hogy minden jól alakul. Ne is jusson eszedbe az a lehetőség, hogy az erőfeszítéseid nem lesznek kifizetődőek. Ugyanakkor ne hagyd, hogy beszippantson a pesszimista világnézet és ne foglalkozz állandóan a negatív eseményekkel.
  2. Fogadd el a valóságot! Békélj meg vele, hogy a dolgok nem mindig alakulnak az elképzeléseid szerint. Ha felmerül egy ilyen helyzet, vedd kész ténynek. Ne merülj el a negatív gondolatokban egy olyan helyzet miatt, amelyet nem tudsz befolyásolni. Semmiképp sem szabadna ennek megakadályoznia, hogy újra új dolgokat próbálj ki.
  3. Légy rugalmas! A negatív dolgoknak is meg van a helyük az életben. Megtanítanak minket, hogy megbirkózzunk a kudarccal, a csalódással, és arra is rávezetnek, hogy tanuljunk a rossz dolgokból, hogy talpra álljunk és éljük tovább az életünket. Végtére is a kisgyermekek is a kudarcokból tanulnak. Hányszor kellett elbuknod és a földre esned, mielőtt megtanultál járni.
  4. Légy hálás! Aktívan értékeld az összes jó dolgot, ami veled történik az életben. Nem vagy sikeres a munkahelyeden? Légy hálás, hogy egészséges vagy és tető van a fejed felett. Problémáid vannak a magánéletedben? Légy hálás azért, hogy van egy szabad délutánod, amikor elmehetsz sportolni, vagy elolvashatsz egy könyvet. Még a legrosszabb élethelyzetben is mindig van valami, amiért hálás lehetsz.
  5. Gyakorold a tudatos jelenlétet! Ez a technika abban rejlik, hogy megtanulod megélni és érzékelni a jelen pillanatot. Ennek köszönhetően jobban értékelheted a mindennapi örömöket, amelyeket lehet, hogy most magától értetődőnek tekintesz. Azt is lehetővé teszi, hogy megtanulj jobban dolgozni a gondolataiddal és érzéseiddel.
  6. Őrizd meg a tisztességed! Légy becsületes, igazságos és őszinte, valamint kerüld a hazugságot és a csalást. Ha másoknak rosszat teszel, akkor nem várhatod el, hogy ők másképp bánjanak veled. A viselkedésed visszatér hozzád, mint egy bumeráng – a jó és a rossz is.

A mindennapi élet buktatóival való megbirkózás időnként kemény munka lehet. A pozitív gondolkodással azonban a problémák megoldása sokkal könnyebb lehet, és előfordulhat, hogy rájössz, hogy bizonyos problémák csak a fejedben léteznek. Minél hamarabb elsajátítod a pozitív gondolkodás alapvető eszközeit és minél hamarabb alkalmazod őket apránként a hétköznapi életben, annál hamarabb észlelhetsz minden szempontból javulást az életminőségeden. 

Forrás: gymbeam.hu 

Ha örülök, ha nem: az eső esik  

Még alig néhány hónap telt csak el azóta, hogy a fiatalember beköltözött a második emeleti garzonba. Végigjárta a ház lakóit, bemutatkozott, felajánlotta a segítségét, ez már eleve tetszett mindenkinek. Szerény, kedves, udvarias, nyíltszívű, egyben energikus fiú volt. Hamarosan kiderült, hogy Isten áldása a háznak, és később a környék lakóinak egyaránt. Lefelé menet levitte az ajtó elé kitett szemetet, készségesen segített felcipelni a fiatalasszony babakocsiját, az idős hölgyek bevásárlótáskáját, ha vásárolni indult, beszólt a szomszédba, kell-e hozni valamit. Valóságos csoda volt, de ez még nem minden. Ezermesternek született. Szinte mindenhez értett, és lassan nélkülözhetetlenné vált. Bármi romlott el, csak Pétert kellett hívni, és ő, ha nem is tudott valamit megjavítani, biztos, hogy elsősegélyben részesítette a sérülést szenvedett vízcsapot, vasalót, DVD lejátszót, míg meg nem érkeznek a szerelők. Ahova belépett, ott mosoly született, jókedv, vidámság, az emberek fel-töltődtek mellette és általa. Nusi néni is hamar megkedvelte, néha együtt kávéztak, időnként vitt a fiúnak a főztjéből, elkészítette kedvenc ételét, segített neki takarítani, cserébe hasonló figyelmességekben részesült. Egy késő őszi, esős nap az asszony munkából tartott hazafelé, szakadó esőben. Egyik kezében a sok bevásárló szatyor összefogva, másikban az ernyővel küszködött. Egyik kezét húzta a súly, a másik az esernyő széllel szembeni tartásától feszült meg. Fáradt volt, kedvetlen, az időjárás még rontotta hangulatán. Már nem járt messze a kaputól, amikor   Péter szaladt vele szemben, ernyő nélkül, máris bőrig ázva. A fiú, ragyogó mosollyal az arcán, ráköszönt: 
– Kezét csókolom, úgy örülök, hogy esik az eső! 
Nusi néni döbbenten állt meg.  
– Te ennek örülsz?  
Péter is megállt az esőben, és nevetve tárta szét a karját. 
– Nusi néni, ha nem örülök, akkor is esni fog az eső, akkor pedig minek búslakodjam, jobb senkinek sem lesz tőle. 
A fiú nevetve tovább szaladt, az asszony pedig megkövülten, elképedve állt még egy darabig. „Ha nem örülök, akkor is esik, ha nem örülök, akkor is esik…” – zakatolt a fejében, míg egyszer csak eljutott valahova maga a jelentéstartalom is, és el nem mosolyodott. Ekkor elindult hazafelé, már csak pár lépés választotta el a kaputól, és a mondat már nem zakatolt, hanem Nusi néni dúdolta magában, mint egy gyerekdallamot, mondókát. „Ha nem örülök, akkor is esik, úgy örülök, hogy esik.” Maga sem vette észre, hogy mikor párolgott el a rosszkedve. 

3. Élj nagylelkűen!

Sok ember azt gondolja, hogy a Biblia csupán olyan parancsokkal van tele, hogy „Ne tedd…”. Ők azt feltételezik, hogy a Biblia mindenütt csak korlátozásokról szól, és egy unalmas életbe akar elvezetni. De Isten azt akarja, hogy örömteli, egészséges életet éljünk. A nagylelkű adakozás elősegíti a jó egészséget.

Minden, amid van, Isten ajándéka. Ő bőkezű, és azt akarja, hogy te is az legyél. A Biblia azt mondja: ” Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Péld 11,25) Van tehát oka, hogy miért érzed mindig olyan jól magad, amikor másokon segítesz, akár pénzt adsz, ruhát, vagy más dolgot, akár az idődből áldozol rájuk. 

 

 

Miért jó adni?

Világszerte szeretteink megajándékozása a karácsony egyik legjellegzetesebb szokása, amely a tudomány szerint legalább annyira pozitívan hat magára az ajándékozóra is, mint arra, akit meglepnek az ajándékkal. Igenis van tehát alapja a mondásnak, miszerint jobb adni, mint kapni. Valójában azonban ehhez sem drága ajándékokra, de még csak ünnepi alkalmakra sincs feltétlenül szükség. 

Számos kutatás igazolja, hogy az ajándékozás az ajándékozó testi-lelki egészségére is pozitív hatást fejt ki. Már az is örömöt vált ki, ha csupán eldöntjük magunkban, hogy adunk valamit egy embertársunknak. Az ilyesfajta önzetlenség hatására a többi között aktiválódnak az agy jutalmazásért felelős területei, illetve olyan hormonok szabadulnak fel a szervezetben, mint a hangulatszabályozásban szerepet játszó szerotonin és dopamin, az euforikus érzést adó endorfinok, illetve a másokhoz való kötődést erősítő oxitocin. 

Az ajándékok nem csak azok számára okoznak örömet, akik kapják 

Az Amerikai Pszichológiai Társaság (APA) egy 2013-as tanulmánya egyenesen arra az eredményre jutott, hogy kimutathatóan erősebb pozitív érzelmeket kelt az emberekben, ha pénzt költhetnek valaki másra, mintha ugyanazt az összeget saját magukra fordítanák.  

A nagylelkűség evolúciós örökségünk 

Úgy tűnik tehát, hogy az önzetlenség és nagylelkűség valójában szerves része emberi mivoltunknak, egyes elméletek szerint pedig mindez evolúciós hatásokra vezethető vissza. Mint azt Stephen G. Post, a New York-i Stony Brook Egyetem munkatársa, a téma elismert szakértője elmondta, agyunk örömérzetért és jutalmazásért felelős rendszerének alapjai már 1-2 milliárd évvel ezelőtt kialakulhattak az állatvilágban, és ma ennek köszönhetjük például az evés vagy éppen a szociális interakciók hatására érzett boldogságot. MR-vizsgálatok segítségével kutatóknak sikerült kimutatniuk, hogy mások önzetlen támogatása, segítése szintén ezt az ősi reakciót aktiválja.  

Az ember, mint társas lény esetében az egyén túlélése nagyban függött évezredek során attól, hogyan tud egy közösség tagjaként boldogulni, fajtársaival együttműködni. E tekintetben tehát az önzetlenség bizonyos élethelyzetekben igenis előnyössé válik, ami megmagyarázza, agyunk miért jutalmazza mind a mai napig, ha így cselekszünk. 

Adni egész évben jó 

Valójában a karácsonyi ajándékozás is csupán egy a sok lehetőség közül, hogy ösztöneinkre hallgatva egy kis örömet csempésszünk valaki más életébe – és ezáltal a sajátunkba is. Mondhatni, ez a jéghegy csúcsa, amelyen túlmenően azonban még számos módon gyakorolhatunk jótettet a mindennapokban. Önkénteskedéstől az adományozáson át egészen az elszigetelten, magányosan élő hozzátartozóinkkal, ismerőseinkkel való szorosabb kapcsolattartásig megannyi jó cselekedettel ajándékozhatunk meg másokat az év bármely szakában. Adni ugyanis nemcsak pénzt (vagy azon vásárolt ajándékot) lehet, de időnkkel és odafigyelésünkkel is legalább akkora örömet okozhatunk embertársainknak. Mindez pedig egyszersmind a stresszcsökkentés egyik leghatékonyabb eszköze, amely önbecsülésünket, optimizmusunkat és társas kapcsolatainkat is erősíti. A nagylelkűség időskorban még a hosszabb élettartammal is összefüggésbe hozható. Lényegében tehát minél több jót teszünk másokkal őszinte jó szándékból, annál többet teszünk saját magunkért is. 

A kedvesség és önzetlenség példája ugyanis ragadós, avagy akár úgy is fogalmazhatunk, hogy könnyen megfertőzhetünk vele másokat. Kutatások igazolták, hogy amikor az emberek akár egy vadidegentől kedvességet és segítőkészséget tapasztalnak, akivel soha többé nem találkoznak, akkor is hajlamosak azt később továbbadni másoknak, ami összességében egy lavinát beindítva mind több és több jó cselekedetet generál. 

A rohanó hétköznapok során, az iskolai és munkahelyi teendő zuhatagában hajlamosak lehetünk megfeledkezni róla, mennyire fontosak is az apró önzetlen cselekedetek a mindennapokban, amelyek mind saját, mind környezetünk életét képesek szinte észrevétlenül boldogabb mederbe terelni. Folyamatosan érdemes minél több embert meglepnünk valamilyen kedvességgel.

Forrás: hazipatika.hu 

***

GYAKORLAT:

Tudatosan gyakorold a nagylelkűséget, amikor csak alkalmad nyílik rá!
Pl, váratlanul meghívod munkatársadat egy fagyira. Felajánlod a feleségednek, hogy ő most úgy is fáradt, te elmosogatsz, stb.
A nagylelkűség-gyakorlatokra is szánj egy hetet, hogy ráálljon a figyelmed!

Add tovább a jót!

Az alábbi 5 perces videóban megnézheted a jó tett, a nagylelkűség miként kamatozik terjed emberről emberre! 

Mi az, ami megérintett a videóból?

 

Egy gazdag család

Sosem felejtem el 1946 húsvétját. 14 éves voltam akkor. 12 éves öcsémmel, 16 éves nővéremmel és édesanyámmal éltünk. Édesapám öt évvel azelőtt meghalt, kereset és pénz nélkül maga mögött hagyva négy iskoláskorú gyermekét. 1946-ban egyik nővérem már férjnél volt, a bátyám pedig elköltözött otthonról. 

Egy hónappal húsvét előtt plébánosunk bejelentette, hogy egy kivételes húsvéti adományt kezdünk el gyűjteni, amivel egy szegény családon segítünk. Mindenkit kért, hogy vállalják az áldozatot. Mikor hazaértünk, arról beszélgettünk, mit tudnánk tenni. Eldöntöttük, hogy veszünk 25 kg krumplit és azon élünk egész hónapban. Ezzel 20 dollárt megtakarítunk a konyhapénzből. Arra gondoltunk, hogy ha az áramot csak szükség esetén használjuk, és nem hallgatjuk a rádiót, még a havi áramdíjat is megspórolhatjuk. Nővérem annyi ház- és udvartakarítást vállalt, amennyit csak tudott, és vállaltunk gyerekfelügyeletet is. 15 centért tudtunk venni egy bizonyos mennyiségű anyagot, amiből 3 edényalátétet tudtunk készíteni, darabját eladva 1 dollárért. Ezzel 30 dollárra növeltük az összeget. Ez a hónap volt életünk legszebb hónapja. Naponta számoltuk a pénzünket, hogy mennyi jött össze már.

Esténként csak ültünk a sötétben, és arról beszélgettünk, hogy majd, hogy fog örülni az a szegény család a közösség ajándékának. A közösségbe kb. 80-an voltunk; próbáltuk kiszámolni, hogy mennyi fog majd összegyűlni. A plébános minden vasárnap emlékeztetett az áldozatos gyűjtésre. Húsvét előtti nap a testvéremmel elmentünk a hivatalba, ahol kiválthattuk a pénzünket: három ropogós 20 dolláros és egy 10 dolláros bankjegyet. Futottunk haza megmutatni édesanyánknak és testvérünknek. Sose volt még ennyi pénzünk. Ezen az éjszakán az izgatottságtól alig bírtunk aludni. Az sem zavart, hogy nem volt új ruhánk húsvétra. Volt összegyűjtött pénzünk a szegény családnak! A templomhoz vezető út nagyon hosszúnak tűnt, alig vártuk már, hogy odaérjünk. Ömlött az eső, nem volt esernyőnk, 2 mérföldes utat tettünk meg így. Az sem zavart, hogy teljesen vizesek lettünk, és nővérem papírral kipótolt lyukas cipője is átázott. Mégis boldogan ültünk a padban. Hallottam, ahogy néhány fiatal éppen a lányok régi ruhájáról beszélt. Ránéztem a saját ruhánkra, de gazdagnak éreztem magam. Megtörtént az adomány begyűjtése. Hazafelé egész úton énekeltünk. Anya finom ebéddel lepett meg minket. Vett 12 tojást, azt megfőztük a sült krumplihoz. 

Késő délután valaki csengetett: az egyik gyülekezeti vezető volt az. Anya odament az ajtóhoz, beszélt vele, és egy borítékkal a kezében jött vissza. Kérdeztük mi az, de nem szólt semmit. Kinyitotta a borítékot, és kiesett egy csomó pénz. Ott volt három húszas, egy tízes és 17 db egydolláros. Anya visszarakta a pénzt a borítékba. Nem szóltunk semmit, csak ültünk. 

Már nem éreztük gazdagoknak magunkat. Addig nekünk, gyerekeknek olyan boldog életünk volt. Sajnáltuk azokat, akiknek nem volt apjuk vagy anyjuk, és a házukat nem töltötte be a testvérek és más gyerekek állandó látogatása. Nevetségesnek tartottuk, hogy esténként az evőeszközeinket felváltva használjuk, és azon izgulunk, vajon ma kié lesz a villa meg a kanál. Két késünk volt, azokat körbeadtunk, akinek kellett. Tudtuk, hogy sok dolog nincsen, ami másnak van, de sosem gondoltam, hogy mi szegények vagyunk. Húsvét napján jöttünk rá, hogy mi szegények vagyunk. Nem éreztem magam sosem annak. Ránéztem ruhámra és viseltes cipőmre, és elkezdtem szégyellni magam. Nem akartam visszamenni a templomba. Valószínűleg mindenki tudná, hogy mi vagyunk azok a szegények. Az iskolára gondoltam: 9. osztályba jártam, 100 fős évfolyamból az elsők között voltam. Azon tűnődtem, vajon az iskolában is tudják-e a gyerekek, hogy mi vagyunk a szegények.

Hosszú ideig csak ültünk némán. Mikor besötétedett, elmentünk aludni. A következő héten a szentmisén egy vendég volt: egy misszionárius. Arról beszélt, hogy Afrikában házakat építenek téglából, de a tetőhöz szükség lenne pénzre. A gyülekezet vezetője megkérdezte, tudnánk-e áldozatkészen segíteni ezeken az embereken. Mi egymásra néztünk, és először a héten mosolyogtunk. Anya benyúlt a pénztárcájába, és kivette a borítékot, odaadta a testvéreimnek, majd sorban adtuk tovább, míg az adomány a gyűjtődobozba került. Amikor összeszámolták a pénzt, a lelkészünk bejelentette, hogy kicsit több, mint 100 dollár gyűlt össze. A misszionárius nagyon izgatott lett. Nem várt ekkora összeget egy kicsi közösségtől. Megköszönte az adományt, majd azt mondta: „kell, hogy legyen ebben a gyülekezetben néhány gazdag ember”. Ez a kijelentés hirtelen felrázott minket. Nekünk 87 dollárunk volt benn abban a „kicsit több mint 100 dollár”-ban. 

Mi voltunk a gazdag család. Nem úgy mondta-e a misszionárius? Ettől a naptól újra gazdag lettem. Mindig emlékeztetem magam, milyen gazdag vagyok, mert nekem van Jézusom… 

Példák adakozásra a Szentírásból

Boldog ember, aki féli az Urat, akinek öröme telik törvényében. Törzse hatalmas lesz a földön, áldás van az igazak nemzedékén. Házát bőség és gazdagság tölti el, igazsága megmarad örökre. A jóknak világít, mint fény a sötétben, kegyes, igazságos és irgalmas. Jó annak, aki gyakorolja az irgalmat, aki szívesen ad kölcsön, és tetteit az igazsághoz szabja. Nem tántorodik meg soha, az igaz örökre emlékezetben marad. Rossz hírtől nem kell félnie, bátorsága szilárd, mert az Úrban remél. Szíve nyugodt, nem ismer félelmet; ellenségei szégyenben maradnak. Osztogat a szegénynek és adakozik, igazsága megmarad örökre, ereje dicsőségesen fölemelkedik. A gonosz rettegve látja ezt, fogát csikorgatja és eltűnik, a bűnösök öröme szertefoszlik. (Zsolt 112) 

Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert „a jókedvű adakozót szereti Isten. (2Kor 9,7) 

Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz egy krajcárt. Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe. Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész vagyonát.” (Mk 12,41-44) 

Túrmezei Erzsébet

A jó öreg kút csendesen ontja vizét

A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
Vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet,
Osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
Egyszerűen csak továbbadom. 

 

 

A jó öreg kút csendesen ontja vizét 

így telik minden napja. 

Áldott élet ez, fontolgatom: 

csak adni, adni minden napon. 

Ilyen kúttá kellene lennem. 

Csak adni teljes életemben. 

Mindig csak adni? 

Ez terhet is jelenthet! 

Jó kút, nem érzed ezt a terhet? 

Belenézek, tükre rám ragyog, 

de hiszen a forrás nem én vagyok! 

Árad belém, csak továbbadom, 

Vidáman, csendben és szabadon. 

Hadd éljek ilyen kút-életet, 

Osszak áldást és sok-sok szeretetet! 

Nem az enyém, Krisztustól kapom, 

Egyszerűen csak továbbadom.