Gondoljunk vissza életünk boldog pillanataira. Valószínű, hogy ezeknek a pillanatoknak a többségét nem egyedül éltük meg, hanem volt mellettünk valaki. Abban, hogy ki mennyi szociális kontaktust igényel, egyénenként különbözünk, ám a kapcsolódás valamilyen formájára szinte mindenkinek szüksége van az egészséges és kiegyensúlyozott élethez. Gyakran saját bőrünkön is érzékeljük, hogy a kapcsolataink minősége milyen hatással van mentális és lelki jóllétünkre.
Nézzük, miért is fontosak a kapcsolataink!
Kik a legfontosabbak számodra?
5 tipp, ahogyan ápolni tudjuk a kapcsolatainkat
Ha most megkérnélek, hogy nevezd meg azt az 5 embert, akik a legfontosabbak számodra, kiket neveznél meg? És ha azt kérdezném Tőled, hogy ki az az 5 ember, aki a legnagyobb hatással volt Rád és a legerőteljesebben hozzájárult ahhoz, hogy Te az az ember legyél, aki most vagy: kiket neveznél meg? És vajon mekkora lenne az átfedés a két lista között?
Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy az életünk leginkább a kapcsolatokról szól. Életünk során a kapcsolataink formálnak minket a legerőteljesebben: a gondolkodásmódunkat, a személyiségünket, az érzelmeink működését, a viselkedésünket, az ízlésünket, a látásmódunkat, az önbecsülésünket, a szeretetképességünket, sőt még az idegrendszerünk kialakulását és működését is mind-mind a kapcsolataink formálják.
Sok embernek az egyik legnagyobb félelme a magány és az elhagyatottság, azaz a kapcsolatnélküliség. Ebből is látszik, hogy mindannyian vágyunk a kapcsolatokra. Ez a vágy olyan mélyen belénk van kódolva, hogy ha ezzel nem törődünk, akkor a saját ösztönös biológiai késztetéseinkkel megyünk szembe.
A kapcsolataink hatnak az önbecsülésünkre és a döntéseinkre, ezen keresztül pedig az egész életutunkra is. Hiszen életünk korai szakaszában a hozzánk legközelebb állók gondolkodásmódját és sajátos világlátását vesszük át (azt, ahogyan ők a világot látják, ahogyan másokat látnak, és ahogyan minket is látnak), miközben folyamatosan vágyunk a közvetlen környezetünk elfogadására és jóváhagyására. Emiatt pedig sokszor később is olyan döntéseket hozunk és olyan életpályát választunk magunkak, amely a környezetünk szerint jó és kívánatos – vagy legalábbis elfogadható.
A kapcsolataink adják számunkra az éltető erőt a mindennapjainkhoz, és a megtartó erőt a nehézségek elviseléséhez. Sokszor a kapcsolataink adják magát azt az érzést is, hogy érdemes élni, hogy érdemes minden reggel felkelni és végigcsinálni a napot. Sokan érzik úgy, hogy csak azért érdemes reggelente kikelni az ágyból, mert “van kiért” vagy “van kikért” megtenni ezt. A kapcsolataink nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk. Vagy jobban mondva: a kapcsolataink nélkül nem is lennénk.
Hogyan tudjuk ápolni a kapcsolatainkat olyankor, amikor nem könnyű ezt megtenni?
A mai világban egyáltalán nem könnyű a kapcsolatainkat ápolni. Sokszor “nincs rá idő” a folytonos rohanás és az ezer más tennivaló mellett. Az állandó stressz miatt sokszor egymással is türelmetlenebben és durvábban bánunk. Vagy éppen az okozza a nehézséget, hogy fizikailag távol vagyunk egymástól. Szerencsére ilyenkor segítségünkre van a modern technológia: egy videóhívás vagy valamelyik csevegőprogram segítségével ma már szinte bármikor bárkivel tudunk élőben beszélgetni. Igen, ez nem ugyanaz, mint élőben találkozni a szeretteinkkel, de még mindig sokkal jobb opció, mint egyáltalán nem látni az arcukat és nem hallani a hangjukat, nem igaz? Ha már itt van ez a technológia adta lehetőség, akkor érdemes élnünk vele.
Jöjjön most 5 tipp arról, hogy hogyan tudjuk ápolni a kapcsolatainkat a nehézségek ellenére is!
1) Szánj időt a fontos kapcsolataidra! Ha kell, akkor akár írd be a naptáradba, hogy pontosan hol, mikor és kivel találkozol, és mennyi időre. Különíts el ezekre a találkozásokra annyi időt, amennyire csak szükségetek van, és erre az időre semmilyen más fontos tennivalót ne tervezz be.
2) Amikor úgy érzed, hogy feszült és kimerült vagy, akkor a kapcsolataid ápolását először önmagaddal kezdd: próbálj meg megnyugodni és ellazulni, akár csak pár percre is. Ha először önmagadat nyugtatod meg, utána másokhoz is sokkal kedvesebben és türelmesebben tudsz majd szólni.
3) A távol élő szeretteiddel rendszeresen tartsd a kapcsolatot! A virtuális térben ez ma már nagyon egyszerű. Rendszeresen írj nekik, vagy hívd fel őket, és beszélgess velük! Ha tudod magadról, hogy hajlamos vagy erről elfeledkezni, akkor ezt is nyugodtan írd be előre a naptáradba, hogy minden X napon Y órakor felhívod őket.
4) Küldj nekik egy kézzel írt levelet vagy képeslapot! Ma már ritkán küldenek az emberek egymásnak kézzel írt üdvözlőlapokat. Pedig annyira jól tud esni, amikor Te kapsz egy képeslapot egy szerettedtől, nem igaz? Látod, mások is így vannak ezzel.
5) Adj nekik valamit, ami örömet okoz nekik! Ez lehet az imént említett képeslap, vagy egy olyan ajándék, amiről tudod, hogy szeretik, vagy amire már régóta vágynak. Pl. ha van rá lehetőség, akkor egy kis együtt töltött minőségi idő, ami lehet akár egy nagy beszélgetés egy tea mellett vagy séta közben, vagy akár egy közös filmnézés. Vagy adhatsz nekik egy olyan szívességet is, amely most nagy terhet venne le a vállukról. Vagy akár írhatsz nekik egy őszinte levelet, amelyben megköszönöd mindazt, amit tettek érted. Vagy készíthetsz nekik egy vicces stílusú elismerő oklevelet is. Vagy akár egy fotómontázst az örömteli közös pillanataitokról. Te tudod, hogy ők minek örülnének most a legjobban.
Összefoglalásként: ápoljuk a kapcsolatainkat és vigyázzunk rájuk. Vigyázzunk magunkra és vigyázzunk egymásra, hiszen mindannyiunkból csak egy van.
Nagy Anikó pszichológus
7 tanács arra, hogy miként könnyebb az élet társaságban
1, Az első tanács a legfurcsább. Érdemes azok felé nyitni, akikkel már most jó a kapcsolatod! Ha például az egyik gyermekeddel bensőséges a viszonyod, akkor merj neki örülni, és add át magad ennek a szeretetnek. Idővel majd a többiek is fel fognak zárkózni!
2, Kapcsolataink összessége, azaz a támaszlistánk, egy „tükör” rólunk. Merjünk abba belenézni, és elidőzni a kapott képen. H. S. Sullivan pszichiáter úgy fogalmazta ezt meg, hogy „Mutasd meg a társkapcsolataidat, és megmondom, hogy ki vagy!”
3, A támaszainkkal tartsuk tudatosan a kapcsolatot, ne csak ösztönösen! Például minden kéthétben felhívhatjuk ugyanazt a barátunkat telefonon. A jelenleg hiányolt támaszainkkal kapcsolatosan azt szeretném megjegyezni, hogy önmagunk előtt kell azt átgondolnunk, hogy mit és kit akarunk. Nem azonnal, de meg lehet azt éreznünk, illetve be lehet azt józanul látnunk, hogy milyenek vagyunk, és a szívünk mélyén mi a fontos nekünk. Amíg nem tudja valaki, hogy mik a prioritásai, addig csupán sodródni tud!
4, Vizsgáljuk felül az elvárásainkat! Ne a csodára várjunk, vagy a másik „virágcsokrára”, hanem tudatosan, mi nyissunk elsőként!
5, Kapcsolati szinten is igaz, hogy elsősorban olyan emberek társaságát érdemes keresnünk, illetve foganunk, akik mellett jó érzések törnek fel bennünk. Azokat pedig, akik minket csupán gyengíteni és fárasztani tudnak, azokkal lehet ritkábban tartani a kapcsolatot.
6, Amíg nem vagyunk önmagunk barátai, addig hogyan lehetne más a mi barátunk?
7, Az erős függőségi kapcsolatok a gyermekszerepet konzerválják, és akadályozzák a személyes önállóság kialakulását. Fokról fokra érdemes a túl szoros, vagy összemosott családi kötelékeinken változtatnunk!
A célom az a 7 tanáccsal, hogy rámutassak arra: együtt könnyebb. Persze, semmit sem adnak ingyen, így egy olyan támaszlistát sem, amely 2-3 igazán bensőséges és kölcsönös kapcsolatot tartalmaz, mellette 4-5 közepes, és számos gyengébb kötődésűt! Végeredményben tehát nekünk magunknak kellene egy modern „nagycsaládot” létrehoznunk! Vannak persze olyanok, akik nem hajlandóak ezért megküzdeni. Sajnálattal, de üzenem Nekik, hogy készüljenek fel arra, hogy még jobban bele fognak a jelen helyzetükbe merevedni! Miközben a kapcsolatainkat építjük, egyúttal magunkat is építjük!
Dr. Domján Mihály
tanácsadó szakpszichológus és családterapeuta
Felelős lettél azért, amit megszelídítettél…
…De te nem szedheted le a csillagaidat!
– Azt nem. De bankba tehetem őket.
– Az meg mit jelent?
– Azt jelenti, hogy fölírom egy darabka papirosra a csillagaim számát; aztán ezt a papírdarabkát bezárom egy fiókba.
– Ennyi az egész?
– Mi kell több? „Érdekes – gondolta a kis herceg -, sőt költői. Csak éppen komolynak nem valami komoly.”
A kis hercegnek ugyanis egészen más fogalmai voltak a komoly dolgokról, mint a felnőtteknek.
– Nekem – mondta – van egy virágom, azt naponta megöntözöm. Van három vulkánom, azokat hetente kipucolom; mert azt is kipucolom, amelyik kialudt. Sosem lehet tudni. A vulkánjaimnak is, meg a virágomnak is hasznukra válik, hogy birtoklom őket. Te azonban nem vagy hasznukra a csillagoknak.
– Isten veled – mondta a róka. – Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.
– Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.
– Az idő, amit a rózsámra vesztegettem… – ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.
– Az emberek elfelejtették ezt az igazságot – mondta a róka. – Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.
Antoine de Saint-Exupéry
***
“Próbáljátok megérteni egymást, fölfedezni a jót, ami társaitokban van! Mindig keressetek legalább egy pozitív pontot, és arra építsetek. Ha egy emberben végképp nem sikerül semmi jót találni, akkor kérjetek meg valakit, hogy segítsen.”
Szent Kalkuttai Teréz anya