Oldal kiválasztása

Jézus tanítását, kegyelmeit kínálgassuk!

Szerző: | 2023.jún.sze | Egyéb kategória

Június 25. – Évközi 12. vasárnap 
Olv.: Jer 20,10-13; Zs 68,8-35; Róm 5,12-15 
Evangélium: Mt 10,26-33 

Egy falu lakosait egy hatalmas tűzokádó sárkány tartotta rettegésben. Senki nem akadt, aki szembe mert volna szállni vele, vagy akár csak valamelyest meg merte volna közelíteni a barlangját. Végül egy kisfiú, aki egyáltalán nem számított a legerősebbnek még a saját kortársai között sem, mégiscsak elhatározta, hogy leszámol a sárkánnyal. Nagyon szerette ugyanis a falubelieket: a rokonait, a szomszédait, és sajnálta őket, hogy szinte ki sem merik dugni az orrukat a házaikból. Ugyanakkor erősen hitt is abban, hogy Isten meg fogja segíteni, nem hagyja, hogy odavesszen. Nekiindult hát, és méterről-méterre közelebb jutott a sárkány szörnyűséges odújához. Útközben vidám nótákat fütyörészett, s százféle módon elképzelte, hogyan is fogja legyőzni a szörnyeteget. Egyszer csak rémséges ordítás harsant fel, és a sárkány odatoppant eléje az útra. Hatalmas volt, mint tíz elefánt egy rakáson. Mérgesen üvöltötte: „Hagyd abba azonnal! Semmit nem gyűlölök jobban, mint a dalt és a muzsikát!” Azzal kitátotta förtelmes száját, és hosszú tűzcsóvát lövellt a fiú felé. Ő azonban időben félreugrott, és elbújt egy nagy szikla mögött. Hevesen dobogott a szíve, de amikor meghallotta, hogy a sárkány döngő léptekkel odébbáll, megnyugodott. „Hát ezt túléltem!” – sóhajtott fel a fiú, és hálás szívvel köszönte meg Istennek a megmenekülését. Rövid pihenés után bátran továbbindult a sárkány barlangja felé, ami hamarosan elő is tűnt a messzeségből. „Mit keresel itt? Ne gyere ide!” – hallotta a fiú hamarosan a sárkány hangját. Valahogy azonban vékonyabbnak és halkabbnak tűnt a hang, mint az előbb. Amikor meglátta a szörnyet, csodálkozva konstatálta, hogy jóval kisebb, mint korábban látta: legföljebb két elefánt nagyságú. „Hogy-hogy ennyire összement ez a sárkány?” – kérdezte magában a fiú. Mivel azonban nem akart a karmai közé kerülni, ismét letért az útról és elbújt a magas fűben. Amikor a sárkány visszafordult az odúja felé, a fiú is elindult, de óvatosan, kúszva-mászva, hogy a vadállat ne vegye észre. Amikor a barlang elé ért, azt látta, hogy egy kisebb tó fekszik a bejárat előtt, s a tóban ott fürdött a sárkány. Most azonban már alig volt akkora, mint egy póni. „Ház ez roppant érdekes!” – csodálkozott el a fiú. Mivel azonban az összement sárkány már egyáltalán nem tűnt veszélyesnek számára, bátran előbújt a rejtekéből, s kardját kirántva közeledett feléje. Amikor a sárkány észrevette, kiugrott a vízből, s bemenekült a tóparti sziklák mögé. Az elszánt kisfiú elmondott még egy imát, majd gyorsan megkerülte a kis tavat, s bepillantott a sziklák közé. Ott látta reszketni a sárkányt, aki azonban nem volt már nagyobb egy aprócska gyíknál. A fiú nevetve dugta hüvelyébe a kardját, s megkérdezte a sárkánytól: „Ugyan mi a neved, te kis szerencsétlen?” „Félelemnek hívnak.” – sipította vékony hangján a gyíkocska, és már el is tűnt a kövek között.   

Nem véletlenül mondják, ahhoz, hogy a rossz felülkerekedjen, elegendő annyi, hogy a jók ne tegyenek semmit. Legtöbbször a félelem gátolja meg a hívő embereket abban, hogy ki merjenek állni a hitükből fakadó értékrend és az arra épülő követelmények mellett. Félelem – de mitől is? Az első századok keresztényeinek nagyobb részét még a halálos fenyegetés, a vértanúság közelsége sem volt képes elriasztani a Krisztus melletti tanúságtételtől. Bizonyára komolyan vették az evangélium szavait, melyeket ma is hallhattunk: „Ne féljetek az emberektől! … Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket nem tudják megölni!” Az Újkor nagy misszionáriusai, akik az Újvilágban hirdették Krisztus igéjét, szintén készek voltak bármilyen áldozat vállalására azért, hogy az akkor még pogány népek üdvösségét szolgálják. Persze lehet, hogy róluk ma nem illik beszélni, hiszen fehér, európai emberként megjelenve egy „színesbőrű” népek által lakott kontinensen, őket is könnyen kikiálthatja a megvezetett tömeg elnyomóknak és a rabszolgatartás zászlóvivőinek. Mintha nem épp a keresztény misszionáriusok lettek volna azok, akik az európaiak közül szinte egyedül álltak ki kezdettől a „felfedezett” Újvilág népeinek emberi méltósága, jogegyenlősége mellett! Mintha nem épp azért kényszerítették volna a hódító országok az akkori pápát a Jezsuita Rend ideiglenes feloszlatására, mert a rend misszionáriusai mindent megtettek a rabszolgaság kiküszöbölésére Dél-Amerikában! Igen, az elmúlt évezredek során a bátor helytállás rendkívül szép példáit láthattuk és ünnepelhetjük azóta is az Egyház történelmében.  
És lám – napjaink keresztényeinek többsége sajnos fél nyíltan kiállni a hite és az abból fakadó életforma mellett. Pedig többnyire nem a vértanúság veszélyével, nem is egy másik vallás vagy egy másfajta erkölcsi meggyőződés képviselőivel kell szembenéznie, csupán a tagadással, az elvtelen nihilizmussal, a mindenre bólogató, csak éppen a keresztény értékek ellen hangosan hőzöngő szétesettséggel. Ha Jézus biztatására bátran szembenézünk ezekkel a nagy „kétségbevonókkal”, akkor könnyen szembesülhetünk azzal, hogy nem is olyan nagy és legyőzhetetlen sárkányok ők … sőt gyakran éppen keresők, akik nem ismerik igazán azt, amiben mi hiszünk, és ami mellett kiállunk, de a saját véleményüket sem tudják nagyon mással igazolni, mint azzal, hogy „mindenki így csinálja”. Ami persze nem is egészen igaz és nem is megfelelő indok.    

Persze a bátorság részünkről, keresztények részéről sem lehet pusztán nagyhangú hőzöngés, a másik tiszteletlen „lealázása”. Szelíden és szeretettel kell képviselnünk a saját értékrendünket, nem támadva, hanem hitelesen érvelve és jó példákat felmutatva annak igaz volta mellett. Végig tudnunk kell azt, hogy amit képviselünk és hirdetünk, az nekik is jó, az az ő életüket is jobbá, boldogabbá tenné. Nem ellenséges érzületből, hanem irántuk való szeretetből kell kitartanunk amellett, amit Jézus és az Ő egyháza hirdet. A bátorság nem jelentheti azt sem, hogy tagadjuk a saját hibáinkat, gyengeségeinket. Nem kell félnünk ezeket elismerni, hiszen nem magunkat „kínálgatjuk”, hanem Jézus tanítását és kegyelmeit. A hibáink, botlásaink pedig éppen arra mutatnak rá, hogy ezekre nekünk is szükségünk van, ezek nélkül mi sem tudunk helyesen, értékesen élni.   

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

A névtelen hozzászólásokat töröljük! 

Hálafal – június 17.

Szerző: | 2023.jún.pén | Egyéb kategória

Imádkozzunk az alábbi testvéreinkért és az ő szándékukra:

Mikó Józsefné, Tátrai Rupert, Guethné Nyári Éva, Dr. Gulya Erzsébet, Dr. Battyányi Gyuláné, Márton-Szász Veronika, Burkus Jánosné, László Szilvia, Pány-B. Csaba, Szelesteiné Pacsai Ildikó, Hegedűs Zoltánné, Kiss Károly, Dukai-Regős Orsolya, Antal-Tarnai Beáta, Sárfi Istvánné, Krasznáné Gál Márta, Kirschner Hosszufalussy Judit, Csapodi Csilla, Litvai Gabriella, Tódor Enikő, Füzi Sándorné

***
A léleknek szüksége van a hálára, mint a testnek a vitaminokra. A hála segít a nehéz helyzetekben, a megpróbáltatások között túlélni. A pozitív, hálás szemlélet jó hatással van a mentális és fizikai egészségünkre is. Ezért gyakoroljuk a Heti Lélekemelő Körben a heti rendszerességű hálaadást!

Te miért adsz hálát ezen a héten? A hétfői példázatokból, vagy a csütörtöki „Láttam Istent” levelek üzeneteiből sikerült-e valamit megvalósítanod? Ez egy jó fórum arra, hogy megosszuk egymással tapasztalatainkat, lelki élményeinket! Köszönöm, ha ebbe te is bekapcsolódsz!

Milyen szándékra kéred a többiek imáját? Ide leírhatod!

Isten lehajló, segítő szeretete

Szerző: | 2023.jún.pén | Egyéb kategória

Június 18. – Évközi 11. vasárnap 
Olv.: Kiv 19,2-6a; Zs 99; Róm 5,6-11 
Evangélium: Mt 9,36 – 10,8 

A gyerekek az iskolában sokszor kegyetlenek tudnak lenni. Mátéval, a kövér hetedikes fiúval is azok voltunk mi, az osztálytársai. Csúfoltuk, kigúnyoltuk, ugrattuk a testalkata miatt, hiszen legalább 15-20 kiló felesleg volt rajta. Fájt neki, hogy szinte sohasem hívtuk kosarazni, focizni vagy pingpongozni. Még jobban fájt, hogy sokszor utána kiabáltunk: „Nézd már a dagit!” Sajnos egyesek közülünk olykor még lökdösték, taszigálták is, hogy kinevessék, ahogyan ügyetlenül csetlik-botlik. Egy alkalommal tornaóra előtt az öltözőben valaki épp úgy találta meglökni, hogy szerencsétlenül rám esett, amikor pedig elkezdett feltápászkodni, még a lábamra is rátaposott. A többi fiú hangosan biztatni kezdett: „Ne tűrd, hogy ezt csinálja veled a Máté! Direkt ugrott neked! Direkt lépett rád! Adjál neki! Ne légy puhány! Mutasd meg, hogy erősebb vagy nála!” Tudtam, hogy nem Máté volt a hibás és hogy ő semmi rosszat nem akart, de ha nem teszek semmit, akkor én mutatkoztam volna gyávának. Ezt nem akartam, ezért inkább a verekedést választottam. „Hogy mertél rám lépni?” – üvöltöttem Mátéra. „Azt hiszed, te vagy az erősebb? Na gyere, húzz be nekem, ha mersz!” – azzal elkezdtem az öklömet lengetni az arca előtt. Ő nem akart verekedni, de a többi fiú olyan élesen gúnyolta, hogy végül mégis megpróbálkozott valami ütés-félével. Persze játszva kivédtem, aztán jól beleöklöztem az orrába, ami azonnal vérezni kezdett. Épp akkor lépett be a tornatanár, aki látva, hogy verekszünk, rögtön szétválasztott minket és kizavart a futópályára. „Most ti ketten lefuttok egy kilométert, méghozzá kézenfogva!” – mondta. Mindenkiből kitört a nevetés, mi ketten pedig rettenetes zavarban voltunk. De nem volt mit tenni, felmentünk a pályára, megfogtuk egymás kezét és futni kezdtünk. A második körnél egyszer csak oldalra pillantottam és ránéztem Mátéra. Még mindig vérzett az orra, a jelentős túlsúlya miatt erősen lihegett, alig bírt futni. Megsajnáltam, és ráébredtem, hogy valójában szinte semmiben sem különbözik tőlem. Lefékeztem, hogy jobban tudja velem tartani az iramot. Egymás szemébe néztünk és mindketten nevetni kezdtünk. Attól a naptól fogva barátok lettünk. Soha nem ütöttem meg senkit többé az iskolában, Mátét pedig rendszeresen védelmembe vettem, ha a többiek bántani kezdték. Most, hogy akadt valaki, aki kiállt mellette, egyre ritkábban is gúnyolódtak vele. Én pedig, ahogy jobban megismertem, rájöttem, hogy ennek a nem túl előnyös külsejű fiúnak mennyi belső értéke van.  

Arra, hogy egy emberrel szemben az előítéleteinket leküzdjük, sőt a valós hibáit, gyengeségeit is el tudjuk viselni, a legjobb módszer az, ha sorsközösséget vállalunk vele. Nem véletlenül mondják, hogy amíg bele nem lépünk valakinek a cipőjébe, nem mondhatunk igazán hiteles véleményt róla. Megdöbbentő és ugyanakkor rendkívül megható, hogy Isten maga is mennyire sorsközösséget vállal az emberrel! Észreveszi szerencsétlen helyzetünket, nyomorúságainkat, amiket sokszor magunknak köszönhetünk. Nem elítélve és lefitymálva, hanem gyengéd jóindulattal közelít felénk, magára veszi a gondjainkat és könnyít a terheinken. Az olvasmányban, az Egyiptomból való szabadulás után, a szövetségkötést Izraellel ezzel a mondattal kezdi az Úr: „Láttátok, …. mi módon hordoztalak titeket sasszárnyon és hoztalak ide magamhoz!” Még azelőtt, hogy bármit is követelne népétől, puszta irgalomból kimenti őket a rabszolgaság kötelékéből és átvezeti a veszélyes pusztaságon. A szentleckében Szent Pál is szinte csodálkozva mondja: „Amikor még erőtlenek voltunk, Krisztus meghalt a bűnösökért. Pedig az igazért is alig hal meg valaki!” Az evangéliumban pedig Jézusnak megesik a szíve a kimerült és levert, pásztor nélküli juhokként tévelygő tömegen. A gyengédség megnyilvánulásai ezek, ami nem merül ki a sajnálkozásban, hanem segítő tettek fakadnak belőle.  
Isten nemcsak szánakozik az emberen, hanem „leszáll hozzá”, belehelyezkedik az állapotába és ott ölel magához minket, ahol vagyunk. Ebbe a gyengéd leereszkedésbe, közösségvállalásba belevon kiválasztott embereket is, akik eredetileg nem különbek azoknál, akikhez küldettek, de ők már korábban megtapasztalták Isten lehajló, segítő szeretetét, így tudnak arról tanúságot tenni. Ők már korábban megerősítést nyertek, hogy másokat erősítsenek. Vigasztalást kaptak, hogy ők is vigasztalni tudjanak. 

Mózes már korábban ugyanazon a helyen, a Sínai-hegyen találkozott Istennel, ahová most a népet vezette. Ő is számkivetett volt akkor, üldözött és kisemmizett. Isten megmentette, családot és otthont adott neki, aztán megszólította és megmutatkozott előtte az égő csipkebokorban. Elküldte az egyiptomi rabságban sínylődő népéhez, hogy ők is átéljék ugyanazt a kegyelmet, amiben ő részesült. Mózes eleinte szabadkozik, de aztán olyannyira megszereti a népet, amelyért már oly sokat tett, hogy mindig közbenjár érte Istennél. Még akkor is, amikor Izrael elbotlik bűneiben, sőt vele szemben is gonosz és igazságtalan. Szent Pál több alkalommal is úgy beszél önmagáról, mint aki „első a bűnösök között, mint aki elvetélt”, de Isten kegyelméből mégis kiválasztott apostol lett, aki onnantól kezdve „mindenkinek mindene” akar lenni.  
Az evangéliumban Jézus magához hívja a Tizenkettőt, akik semmiben nem különbek, mint a többi tanítványa, de akiket korábban már több kegyelemmel halmozott el. Több időt töltöttek vele, több tanítását hallgatták, több csodájának voltak tanúi, így van miről tanúságot tenniük. Sem Mózes, sem az apostolok csak saját maguk részére kapták, amit kaptak: tovább kell azt adniuk. Isten általuk is ki akarja nyilvánítani gyengéd szeretetét, általuk is sorsközösséget akar vállalni azokkal, akik még gyengébbek, akik még távolabb vannak.  
Nekünk is ezzel a felelősséggel kell tekintenünk embertársainkra, ha igazán Krisztus tanítványai vagyunk!  Ha már megtapasztaltuk Isten lehajló szeretetét, segítő jelenlétét, akkor nekünk is ugyanezzel a gyengéd gondoskodással kell fordulnunk mások felé, különösen az elesettek, a tévelygők felé! Nem felsőbbrendű kioktatással, hanem Mózes és az apostolok példájára szelíd vezetéssel és állandó közbenjáró imával legyünk velük és mellettük! 

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

+1: Erősítsd a hitedet!

Szerző: | 2023.jún.ked | Egyéb kategória

A hit kegyelem, Isten ajándéka.
„A hit csak akkor növekszik, és csak úgy erősödik, ha hiszünk; ha folytonosan egy olyan szeretet kezére hagyatkozunk, amelyet mindig nagyobbnak tapasztalunk, mert forrása Istenben van” (XVI. Benedek).
A hit azt a döntést jelenti, hogy az Úrral leszek, vele élek és megosztom őt testvéreimmel. Adjunk hálát Istennek, amiért úgy láthatjuk életünket, mint Isten gyermekeiét, adjunk hálát, amiért a hit útján járhatunk, mely a keresztség vizével vette kezdetét életünkben. Kimeríthetetlen és termékeny harmat ez, mely Isten gyermekeivé és testvér tagokká tesz minket az egyházban. Célunk és rendeltetésünk az Istennel való találkozás, akivel már közösségre léptünk, és aki helyre akar állítani, meg akar tisztítani, fel akar emelni, meg akar szentelni minket, és meg akarja adni nekünk a szívünk mélyén vágyott boldogságot. 

 

 

A hit ereje 

  

Abban az időben az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki tövestől és verj gyökeret a tengerben, engedelmeskedik nektek. Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: »Gyere ide tüstént és ülj asztalhoz.« Nem ezt mondja-e inkább: »Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?« S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak kötelességünket teljesítettük.”  Lk 17,5–10 

„Növeld bennünk a hitet” – hangzik el a tanítványok ajkáról az evangéliumban. Lukács evangéliumának korábbi szakaszaiban, a Jeruzsálem felé vezető úton Jézus szájából több alkalommal elhangzik a radikális elköteleződés kívánalma. A tanítványok, érezvén gyöngeségüket, Jézushoz fordulnak, hogy növelje bennük a hitet. Nem könnyű megfogni a hit tartalmát. Általános értelemben az értelem készségét jelöli, mely igaznak fogad el valakitől valamit. Sokkal mélyebb és élőbb rétege a hitnek a személyközi kapcsolat: a bizalom, a ráhagyatkozás, a kontroll átadása valakinek egy bizonyos dologban. Ez nemcsak Istennel szemben kihívás, hanem önmagunkkal és másokkal szemben is. Azzal együtt, hogy nagyon sérülékeny területről van szó, mégis a hit az, amire az életet építhetjük: ez ad erőt a reggeli felkeléshez, bizalmat szavaz a másik embernek, segítséget mer kérni, és megnyílik Isten felé, akitől elfogadja az életet, és akitől egyben kéri is azt, tudatosítván saját erejének fogyatékosságát és elégtelenségét.   

Olyan kérésről, kegyelemről van szó, amire nagyon nagy szükségünk van manapság. Több fáradt, fásult, válságba jutott emberrel találkozok nap mint nap, és megfogalmazódik bennem, hogy mennyire jó lenne visszaadni a hitet a fiatal, de az idősebb generációknak is. Milyen jó lenne csillogó szemű férfiakkal és nőkkel találkozni az utcán, akik nem nyugszanak bele az áldozatiság szerepébe, hanem kreatívan tesznek azért, hogy az életük jobb legyen. Ezzel a hittel tudnak odafordulni meggyötört testvéreikhez is, ébren tartva a hitet: lehet, hogy ma nehéz volt számodra, de az élet valódi értéke mégis az, hogy Isten szeretetébe, örömébe, teljességébe belekóstolhatunk, és hogy önmagunkat szeretetből megoszthatjuk. 

Az Úr Jézus telve Szentlélekkel és a Teremtő Atya a világon fellelhető minden rossz, hiányosság ellenére, mégis bíznak és hisznek. Milyen érdekes, hogy az Isten, aki mindent tud és mindent lát, mégsem depressziós, melankolikus, sőt újra és újra az emberre bízza a teremtett világot, hogy felelősségének tudatában gondoskodjon róla. Ha látásunk homályos is, ha néha elcsüggedünk is, érdemes imában a Szentháromsághoz fordulni, és ráhajtanunk fejünket, hogy beleérezhessünk abba a látásmódba, ahogyan Isten szemlél minket: aki a sötétség ellenére a fényt keresi, a romlás közepette építeni akar, és azt mondja: „Elközelgett Isten országa” (Lk 10,19).
Hitetlenségemben mi az, amiben újra bízni szeretnék? Minek lenne jó újra bizalmat szavazni, szenvedéllyel égni? 

András Csaba SJ 

Az élő hit értelmet ad

 

Semmihez nem fogható boldogság a hit fényénél bátran kibontani az ajándékba kapott életünk minden egyes percét. Olyan jó egymás után megcsodálni mindazt a gyönyörű ajándékot, amit Teremtőnk pajkos szeretettel létünkbe elrejtett, melyeket megtalálva, bölcsen használva gazdagabbakká válunk, általuk csodákat tehetünk szeretetből, szelíden testvéreinknek. Nagy öröm Isten ajándékai alatt roskadozva, élő hittel elindulni és látni, ahogyan szorgalmas kezünk alatt a dolgok szépen, egymásból bontakoznak, mind bimbóból a virág, mely felfakad. 

Nem te alkottál, te csak ott vagy, szorgoskodsz szelíden, gyönyörködsz benne. Csodálod a hitedből, két kezed munkájából fakadó feltartóztathatatlan kibontakozást, némán állsz, mint édesanya gyermeke mellett, hisz ő szülte, s kinek léte, minden egyes mosolya, pici, puha kacsójának simogatása mégis Isten ajándéka. Álmélkodva leborulsz csodáid előtt, hisz nem vagy varázsló, tudod, hogy nem te teremted kis világodat, és mégis oly sok minden a te botorkáló hitedből született. Olyan vagy mint a kútásó, ki nem ura a víznek, s mégis a víz a munkája által született kútból fakadt. Áhítattal, örömmel leborulsz mindennapi csodáid partjainál, és poharat véve kezedbe magad is oltod szomjadat.’ 

‘Az emberiség egy részének személyes, boldogító tapasztalata az, hogy birtokunkban van egy érzékszerveinkhez hasonló képesség, melyet hitnek nevezünk, mely által kommunikálhatunk nagy szeretettel, alázattal Istenünkkel.   

A hitünk az az érzékszerv, mely által a természetfeletti világot át tudjuk ölelni, s mely által ez a világ bennünket meg tud szólítani. Az élő hit, mely által Isten csodaszép arca a sötétben felragyog, engem örömmel, boldogsággal tölt el. Vívódásunk többé nem tragikus monológ, hanem a holnapot tervező, építő párbeszéd a Végtelennel. Csodálatos megnyílni a hitből fakadó imában Teremtőnk előtt, kicsinységünk és minden bűnünk ellenére belekarolni abba, ki mindenkinél jobban szeret, hagyni, hogy szelíd, nyugtató szavakkal talpra állítson, vezessen, biztos kézzel, szép feladatok elvégzésére bátorítson. 

Az élő hit – akárcsak a látás a festőnek –, értelmet ad az ember bolyongásának, létének itt a Földön.

A mai emberből leginkább a hit hiányzik. Hit nélkül pedig a napi élet is nehezen működik. Még a földműves sem kezdheti a tavaszi szántást anélkül, hogy hinne abban: erőfeszítése eredményéből ősszel kenyér készülhet. Az ember tévedhet, a politikusok vagy a kormányok a szeg mellé ülhetnek, de hinnünk kell, hogy a világ jó kézben van. Isten dolgozik, gondoskodik rólunk. Ha azonban a fiókja rángatása miatt egy szekrény a fejünkre borul, a balesetért nem hibáztathatjuk az asztalost.

Böjte Csaba testvér

30 erőt adó bibliai idézet a mindennapokra

 

Bátorító szavak, amelyek motivációt adhatnak a küzdelmeidhez!  

  1. Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik… (Róma 8,28)
  1. Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész. (Józsue 1,9)
  1. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok. (1Péter 5,7)
  1. Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja. (Zsoltárok 145,18)
  1. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. (Máté 17,20)
  1. Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. (Zsoltárok 42,2)
  1. Mindent elviselek abban, aki erőt ad. (Filippi 4,13)
  1. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. (János 1,5)
  1. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (1Tessz 5,18)
  1. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. (Róma 12,2)
  1. Jézus rájuk nézett, és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges.” (Máté 19,26)
  1. Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. (Zsoltárok 46,11)
  1. Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. (Jeremiás 29,11)
  1. Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat. (Zsoltárok 40,2)
  1. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el. (Izajás 40,31)
  1. Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. (Zsoltárok 46,2)
  1. „Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra.” (Zsidók 13,5)
  1. „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. (2Kor 12,9)
  1. Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. (1Tessz 5,5)
  1. Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. (Izajás 40,29)
  1. Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. (Siralmak 3,22-23)
  1. Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. (János 1,16)
  1. Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus Jézust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. (Róma 8,11)
  1. Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok… (Efezus 4,1)
  1. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. (Izajás 43,2)
  1. Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek. Minden dolgotokat intézzétek szeretettel. (1Kor 16,13-14)
  1. Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. (Filippi 4,8)
  1. Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. (Róma 12,9)
  1. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. (2Tim 4,7)
  1. Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása, hatalmasabb, mint a tenger morajlása, mindennél hatalmasabb az Isten a magasságban. (Zsoltárok 93,4)

 

Ezek közül melyik volt az, amelyik leginkább megérintett? Miért?

XI. Kelemen: Uram, hiszek benned

  

Uram, hiszek benned – növeld a hitemet; bízom benned – erősítsd meg bizalmamat; szeretlek – add, hogy egyre jobban szeresselek; bánom bűneimet – erősítsd bánatomat.
Imádlak téged, életem teremtője, sóvárgok utánad, legvégső célom; dicsérlek téged, szüntelen segítőm; szólítalak, szerető védelmezőm.
Vezess bölcsességeddel, fenyíts meg igazságosságodban; vigasztalj meg irgalmasságodban, védelmezz erőddel.
Felajánlom neked, Uram, gondolataimat – rád irányuljanak; szavaimat – terólad szóljanak; tetteimet – tükrözzék irántad való szeretetemet; szenvedéseimet – viseljem őket a te nagyobb dicsőségedre.
Azt akarom, amit te akarsz, azért, mert te akarod, úgy, ahogy te akarod, addig, ameddig te akarod.
Uram, világosítsd meg értelmemet, erősítsd meg akaratomat, tisztítsd meg szívemet, tegyél szentté engem.
Segíts megbánni múltbeli bűneimet, és ellenállni a jövendő kísértéseknek; segíts emberi gyengeségeim fölé emelkedni, és megerősödni kereszténységemben.
Add, hogy szeretni tudjalak, én Uram, én Istenem, és hogy annak lássam magam, ami valójában vagyok: zarándok ebben a világban, keresztény, akinek tisztelnie és szeretnie kell azokat, akikkel kapcsolatba kerül, akikért felelősséget visel, barátaimat és ellenségeimet egyaránt.
Segíts, hogy szelídséggel úrrá legyek a dühön, nagylelkűséggel a kapzsiságon, lelkesedéssel a kedvetlenségen. Segíts, hogy magamról elfeledkezzem, és kinyújtsam a kezem mások felé.
Tégy körültekintővé a tervezésben, bátorrá a kockázatvállalásban. Tégy türelmessé a szenvedésben, szerénnyé a jómódban.
Tégy figyelmessé az imában, mértéktartóvá az evésben-ivásban, szorgalmassá a munkában, kitartóvá a jó szándékban.
Legyen tiszta a lelkiismeretem, a magaviseletem hibátlan, a beszédem feddhetetlen, az életem rendezett.
Segíts észrevenni gyengeségeimet.
Add, hogy megbecsüljem irántam való szeretetedet, megtartsam törvényeidet, és végül eljussak az üdvösségre.
Taníts meg rá, hogy ez a világ elmúlik, hogy a valódi jövőm a mennyország boldogsága, hogy földi életünk nem sokáig, az eljövendő élet pedig örökké tart.
Segíts, hogy az ítélettől való illő félelemmel, de a jóságodba vetett nagy bizalommal készüljek a halálra.
Vezess biztosan át a halálon a menny végtelen örömébe.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. 

 

 

23. Ünnepeld meg a kis győzelmeidet is!

Szerző: | 2023.jún.ked | Egyéb kategória

Az ünnepek jelentősége óriási az életünkben: a hétköznapok egyhangúságát megtörni, a munkanapok robotolását megszakítani, testi-lelki pihenésre, felfrissülésre törekedni – ez jó és „üdvös” dolog. Szent István rendelkezett a vasárnap megtartásáról és arról, hogy a misével összekötött „vásár napja” a munka szünete is legyen. Tehát minden héten szükségünk van egy pihenőnapra, de az egész éves munka monotonitását is rendszeres ünnepek szakították meg. Az ünnepnek a pszichológiai és a vallási funkciói mellett természetesen közösségteremtő ereje is van. Az ünnep olyan tevékenységformákat tartalmaz, amelyek együttes cselekvéssel kötik össze az ünneplő közösség tagjait. Pszichológiailag az ünnep az egyik csúcsélmény, amelyre az embernek szüksége van, amelyet nagy eseményként él át.  
Kicsit el akarunk menekülni a mindennapoktól az ünnepek idején, szükségünk van ismétlődő, mindig ugyanolyan, megnyugvást adó mozzanatokra.  
Ugyanilyen fontos sikereink megünneplése is! 

 

 

Ünnepeld meg a sikereidet!

 

Tegyük fel, hogy minden nap elmész a boltba és veszel valamit, aztán haza mész berakod a kamrába és elfeledkezel róla. Aztán amikor el akarnád készíteni a vacsorát, nézed a hűtőt és nem találsz semmit, amiből főzhetnél. Mivel elfelejtetted, hogy a kamrában is vannak dolgok, így elszomorodsz és inkább hagyod az egészet. Mivel elfelejtetted, hogy már vásároltál, ezért nem tudsz főzni és inkább meg sem próbálsz vacsorát készíteni.
Tegyük fel, hogy a dolgok a kamrában, a sikereid. Minden egyes elért eredményedet berakod a kamrába, anélkül, hogy igazán megünnepelnéd őket, majd pedig gyorsan elfelejtkezel róluk. Így, amikor egy új kihívás jön és meg kellene oldanod valamit – mint például a vacsora -, mivel nem emlékszel, arra, hogy miket tudtál a múltban végrehajtani, így meg sem próbálod az új dolgot, hanem inkább hagyod az egészet. Vagyis olyan sikerekből és eredményekből nem lehet főzni, nem lehet építkezni, amit nem tudatosítasz! 

Ezért arra biztatlak, hogy nézz be a kamrába, vedd számba a sikereidet, és emellett azt is döntsd el, hogyan fogod ezeket megünnepelni mostantól. Ha tényleg megjutalmazod magadat azután, hogy valamit elértél, valószínűbb, hogy az agyad jobban fog emlékezni arra, ami miatt kapott valami jót, így amikor egy új szituációba kerülsz, ami kihívást okoz Neked, könnyebben tudsz majd visszagondolni a sikerekre és jó dolgokra, amit eddig elértél és amire büszke lehetsz! 

Gondold végig, hogy a legutóbbi sikereidet, hogyan ünnepelted meg és hogyan kellett volna? 

FELADAT:

1, Gondold végig a legutóbbi sikereidet, hogyan ünnepelted meg?
Mit csináltál azután, hogy elértél valamit? Felhívtad a barátaidat vagy a szüleidet? Vettél magadnak valamit? Vagy rendeltél egy finom vacsit? Egyáltalán megünnepelted? Most visszanézve, hogyan ünnepelted volna meg?  

Azért gondolom, hogy a lépés fontos, mert egy valós példán keresztül tudod megnézni, hogyan viselkedtél a múltban és eldöntheted, hogy hogyan kellett volna megünnepelned azt, amire büszke lehetsz! Szóval, mielőtt tovább megyünk, tudatosítani kellene, hogy eddig hogyan kezelted a sikereidet. Ez lesz a kiindulási alap, amin, ha szeretnél, tudsz változtatni. 

2, Szedd össze a nagyobb sikereidet az életedben!
A következő lépés, hogy összeszeded az eddigi életed nagyobb eredményeit! Gondolhatsz itt bármire, amit Te sikernek értékelsz! Ezek a nagyobb eredmények jöhetnek a magánéletedből, a munkádból, vagy a hobbijaidból. De az is lehet, hogy az önfejlesztés során lesz olyan eredmény, amit sikernek gondolsz. Szedd össze ezeket, és ha tudsz, legalább 20-at írj fel! 

3, Hogyan fogod megünnepelni a legközelebbi sikeredet?
Az utolsó lépés pedig természetesen az, hogy eldöntöd a következő sikeredet, hogyan fogod megünnepelni és tudatosítani! Az is jó, ha bevezetsz egy hagyományt, hogy mindig, amikor elérsz valamit, akkor iszol egy pohár pezsgőt, vagy vacsorát rendelsz egy kedvenc éttermedből!  

Lépések
– Gondold végig, hogy a legutóbbi sikereidet, hogyan ünnepelted meg és hogyan kellett volna?
– Szedd össze a nagyobb sikereidet az életben!
– Hogyan fogod megünnepelni a legközelebbi sikeredet? 

Összegzés
Végül pedig arra szeretnélek kérni, emlékezz ezekre a sikerekre akkor, amikor valami nehéz! Amikor egy új kihívás van előtted, vagy félsz, hogy nem tudsz majd megfelelni! Ezek a sikerek tudnak majd átlendíteni ezeken a holtpontokon, hiszen, ha akkor el tudtad érni, amit szerettél volna, akkor most miért ne tudnád? Meríts ezekből bátorságot és hitet! Legyenek ezek a régi sikerek az építőkövei a következő sikereidnek! Persze, ez csak akkor lehetséges, ha tudatosítod őket, most viszont már azt is tudod, hogyan tedd ezt meg!

Varga Eszter coach 

 

Ezért ünnepelj!

 

Nem tesz nagyképűvé, ha megünnepled sikereidet, csupán önbizalmat és motivációt ad a jövőbeli terveid megvalósításához. 

Könnyű beleesni abba a hibába, hogy nem állunk meg egy pillanatra kiélvezni a sikerünk gyümölcsét, hagyjuk, hogy a mindennapok teendői tovább sodorjanak egy szempillantás alatt. Vagy, ha eszünkbe is jut, hogy most éppen büszkének kellene lennünk magunkra, például egy sikeres projektzárás alkalmával, elnapoljuk az ünneplést, mondván, hogy most éppen nincs rá időnk, aztán végül szép lassan kikopik a gondolataink közül. Már a következő célunk elérésén jár az eszünk. Pedig jobban járnánk, ha megengednénk magunknak, hogy megünnepeljük saját sikereinket, ugyanis jótékony hatásától fosztjuk meg magunkat, ha egy vállrándítással intézzük csak el a dolgot. 

Ezért érdemes megünnepelned a sikereidet
Több oka is lehet, hogy nem vált még szokásunkká megünnepelni saját sikereinket. Egyrészt, ha folyton másokhoz mérjük magunkat, akiknek csupán a külvilág felé közvetített életét látjuk, akkor nem biztos, hogy képessé válunk a saját sikereinket elég nagynak értékelni ahhoz, hogy megünnepeljük. Másrészt, az is megeshet, hogy szorongunk az olyan helyzetekbe kerülés miatt, ahol nyilvános dicséret érhetne minket, így annyira eltitkoljuk, ha valamit elértünk, hogy mi magunk sem adjuk meg magunknak a kiérdemelt vállon veregetést. Pedig érdemes lenne kilépnünk komfortzónánkból ebben is, hiszen a siker egyik összetevője ez a képesség – miért ne lehetne a dicséret bezsebelésére is kiterjeszteni? 

Ünnepeld meg sikereidet: nemcsak, hogy megérdemled, de még motiválni is fog a jövőben
Annál is inkább érdemes megünnepelnünk sikereinket, mivel ez az egyszerű gesztus segít abban, hogy a jövőben további sikereket érjünk el. Ilyenkor könnyebben át tudjuk látni, mi vezetett pontosan a sikerhez, így könnyebb lesz megismételni a nyerő formulát legközelebb is. Önbizalom-növelő hatása van, motivációként szolgál, és még másoknak is jót teszel vele, hiszen, ha te megteheted, hogy örülsz magadnak, azzal feljogosítasz másokat is ugyanerre. David DeSteno pszichológus szerint míg az akaraterőből hamar kifogyunk, addig a hála, az együttérzés és a büszkeség olyan pozitív érzések, amelyeket könnyebben csalogatunk elő magunkból, és saját magukat erősítő folyamatok, tehát több ideig tudunk ezekből erőt meríteni céljaink eléréséhez. 

Ünnepeld és jutalmazd is magad!
Bármennyire is hasonlónak hangzanak, ég és föld a különbség az ünneplés és a jutalmazás között. A jutalmazás kívülről érkező motivációs eszköz, amelyet az elvégzett feladat végén szerezhet meg valaki. Ha csak erre alapozunk, akkor a cél eléréséhez vezető folyamat egy nagy nyűgnek fog tűnni, amelynek az egyetlen értelme, hogy le legyen tudva, nem leljük benne örömünket. Ha a külső jutalmat – legyen az egy szalag, trófea vagy egy tábla csoki – kivonjuk a képletből, jelentősen nehezebbé válik a feladat elvégzése, ha csak erre a fajta motivációra támaszkodunk. 

Az ünneplés ellenben belülről fakadó motiváció, amely a folyamat élvezetére fókuszál, például olyan formában, hogy büszkeséget vált ki belőled, ha egy problémás részfeladatot sikerül megoldanod. Így tehát akkor is lesz, ami hajtson előre, ha nincs belebegtetve valamilyen jutalom az adott feladat elvégzése után. Amennyiben sikerül különválasztanunk az ünneplést a jutalmazástól, jobban ki tudjuk aknázni a két módszerben rejlő potenciált, de fontos figyelni arra is, hogy ne csússzon el egyik irányba se túlságosan gondolkodásmódunk.

Hogyan ünnepeld meg magadat egészséges módon?
Ha esetleg az tartana vissza saját magad megünneplésétől, hogy attól tartasz, egoista önfényezésnek érződne, nem kell visszatáncolnod, egészséges módja is létezik önmagunk megünneplésének. Mint majdnem minden esetben, úgy itt is jótékony hatása lehet a naplózásnak, mivel segíthet nyomon követni fejlődésedet, és fenntartanod pozitív hozzáállásodat a célhoz vezető úton.  

Vonj be másokat is az ünneplésbe!
Bizonyára volt melletted valaki, aki támogatásával sokat segített neked abban, hogy elérd, amit kitűztél magadnak. Hívd el vacsorázni, és köszönd meg, amit érted tett, mondd el neki, hogy mennyit jelent neked. Éreztesd vele, hogy mennyire értékes, így ápolva gyümölcsöző kapcsolatotokat. Így minden bizonnyal a jövőben is szívesebben fogja felajánlani neked segítségét. 

Szakíts magadra egy kis időt!
Az egyedül töltött idő is rendkívül fontos: add meg magadnak ezt a lélegzetvételnyi szünetet sikered apropóján. Válassz olyan egyéni ünneplési módot, amely egyszerre tesz jót az elmédnek, a testednek és a lelkednek is. Például szervezz vacsorapartit a barátaiddal, vagy társasozzatok egy jót, menj el sétálni vagy futni, kezdj bele egy új hobbiba vagy naplóba, esetleg menj el egy kényeztető masszázsra. Így fontos időt tölthetsz saját társaságodban, átgondolva, mik az erősségeid, és hogyan használd ki ezeket még jobban a jövőben. 

Ünnepeld hát meg magad, és segítsd elő ezzel, hogy a jövőben még nagyobb sikereket érhess el. Néhány egyéb új szokás elsajátítása tovább növelheti az esélyeidet: készíts ütemtervet céljaidhoz, tervezd meg a napjaid struktúráját, kelj fel korán, meditálj, mozogj lehetőleg mindennap, tarts néha telefondetoxot, olvasgass néha egy kicsit, tegyél félre a szűkösebb napokra, légy nyitott az új ötletekre, és támaszkodj belső motivációdra, amelyet saját magad megünneplésével továbbfejleszthetsz.

Forrás: divany.hu 

A legmegindítóbb ballagási beszéd

 

A Rollins College végzős diákjai egy emberként szavazták meg Elizabeth Bonkert, hogy ő mondja el az 529 ballagó előtt az évfolyam búcsúbeszédjét. A felszólalás remekül sikerült, mindenkit meghatottak a lány szavai, csakhogy Elizabeth már 15 hónapos kora óta nem szólalt meg az autizmusa miatt. 

„Isten hangot adott nektek. Használjátok” – kezdte a ballagási beszédet a lány. „És igen, látom az iróniáját annak, hogy egy nembeszélő autista biztat titeket arra, hogy hallassátok a hangotokat. Mert ha meglátjátok bennem az értéket, akkor meglátjátok mindenkiben, akivel találkoztok.”  

Elizabeth a megindító beszédét egy számítógépes felolvasóprogram segítségével adta. A lány mindig is a kommunikáció ezen formájával élt, amióta csak megtanult pötyögni a számítógépen.
„Személy szerint egész életemben küzdöttem azzal, hogy nem hallgatnak meg, nem fogadnak el. A helyi újságunk címlapsztorija arról szólt, hogy az igazgatónk azt mondta egy kollégájának: »Egy redartált nem tarthatja meg a búcsúbeszédet.«. Ehhez képest mégis itt vagyok. Minden napomat úgy élem, hogy megünneplem a kis győzelmeket. Ma pedig veletek együtt ezt a hatalmas győzelmet ünneplem” – mondta a lány, akinek nem ez az első nagy sikere.
A szociális innovációból diplomázott fiatal nő már megalapította a saját non-profit szervezetét Communication 4 ALL néven. Az alapítvány célja, hogy a hozzá hasonló nembeszélő autizmussal élőket segítse. Azaz, hogy ők is hozzáférhessenek az oktatáshoz és a kommunikációhoz. Emellett költő, valamint egy könyvet is írt „Itt vagyok” címmel a gyerekkori autizmusáról.