— 2023. augusztus 07. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
A tengerek megmentője
Mi minden úszik az óceánban? Általában lenyűgöző halrajok, bálnák, delfinek, cápák képe sejlik föl előttünk, nem beszélve a szebbnél szebb korallzátonyokról. A tenger érintetlen, páratlan természeti kincs – gondolnánk.
A valóság azonban sajnos rendkívül lesújtó. A Föld tengeri vizeinek nagy része mára viszont telítve van különféle szennyeződésekkel, melyek közül az egyik legsúlyosabb problémát az úszó-lebegő műanyagok és a mikroszkopikus méretű műanyagrészecskék okozzák. A tengeri élővilág és a vízhez kötött madarak számára halálos fenyegetést jelentenek a műanyag zacskók, flakonok, szívószálak, fülpálcikák, de az olyan nagyobb tárgyak is, mint a lavórok, vécédeszkák, fröccsöntött kerti székek. Mindezeknek felszámolása jelenti a 21. század egyik gigantikus környezeti kihívását.
2012-ben egy mindössze tizennyolc éves holland fiú, Boyan Slat – akinek a hobbija a búvárkodás és nagyon szereti a tengert – nagyszabású vízióval állt elő: szeretné megtisztítani a világ óceánjait a műanyagtól. A videó vírusként terjedt a neten, óriási ismertséget szerzett a fiatal srácnak. Az ismertség és népszerűség hullámait meglovagolva az ambiciózus terv nem maradt vágyálom, ugyanis 2013-ban Slat megalapította a The Ocean Cleanup („Az óceán-nagytakarítás”) elnevezésű nonprofit szervezetet, amely hosszú tervezést és fejlesztést követően néhány évvel később már akcióba lendült, és élesben kezdte kipróbálni, hogyan tud minél hatékonyabban minél több szemetet összehalászni a tengerekből és a legnagyobb folyókból. A gigantikus projekthez világszerte rengeteg adományozó és támogató csatlakozott, és mivel az általuk képviselt ügy az egész emberiség érdeke, az átlagemberek érdeklődését is hamar felkeltette.
A The Ocean Cleanup célja, hogy 90%-ban eltávolítsa a tengeri hulladékot.
Az Ocean Cleanup sikeressége több mindenben rejlik, de egy tettre kész lelkes fiatal nélkül nem jöhetett volna létre, nem válhatott volna ilyen világméretű kezdeményezéssé. Manapság rengeteg a klímaaktivista, akik valamilyen módon igyekeznek fölhívni a figyelmet a környezetszennyezésre, de Boyan Slat nem csak vészvillogókat akart villogtatni, nem csak beszélt arról, hogy mit akar tenni, hanem minden erejével azon volt, hogy valami kézzelfogható, valóban hasznos akciót hívjon életre.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Boyan nem csak vágyakozott valamire, nem csak gondolkodott egy szép célról, hanem cselekedett is. Lépéseket tett a megvalósítás felé.
Nem elég csak álmodozni arról, hogy egy szeretettel teli környezetben éljek – a családban, a munkahelyen, a szomszédokkal… Nézzem meg, mit tudok tenni érte tenni a mai nap, aztán holnap is. Ha pedig meghatároztam, mit tehetek, akkor tegyem meg az első lépést! Ne holnap, hanem ma, most!
***
KAPCSOLATAINK
Így szabadulhatsz meg a rágódástól!
Köztudott, hogy a negatív gondolatok, a rágódás, mérgezőek tudnak lenni.
A rágódás azt a mozzanatot takarja, amikor valaki szükségtelenül és állandóan túl sokat gondolkodik önmagáról, az érzéseiről, a problémáiról. Tipikus rágódó kérdés szokott lenni, amit oly sokszor felteszünk magunknak: „Mire gondolt valójában azzal a megjegyzésével?”
Az effajta gondolatokat tanácsosabb visszaszorítani, mivel képesek a motivációnkat rombolni, a problémamegoldó készségünket rontani, illetve negatív hangulatba taszítani minket. Ezen jelenség negatív hatásainak kivédésére következzen most 3 módszer:
1, Ne hagyd elszabadulni a rágódást keltő gondolatokat!
Ennek a tanácsnak a megfogadásához több technika van. Az egyik gyakorlat az, amikor eltéríted a gondolataidat különböző módokon: például olvasással vagy fizikai aktivitással. Tehát, a figyelmedet másra irányítod, nem arra, amin legszívesebben rágódnál.
A másik hasznos gyakorlat a Stop technika, ami abból áll, hogy amikor rád tör a rágódás, akkor „Állj!”-t mondasz saját magadnak, a gondolataidnak.
2, Cselezd ki a rágódást kiváltó dolgokat!
Teheted ezt többféleképen is: meditációval, ami által eltávolítod magadtól a rágódó gondolatokat, vagy írhatsz listát azokról a helyzetekről, amelyek előidézik benned a rágódást. Így tudatosítod magadban, hogy min szoktál rágódni. Ezáltal később ezeket talán könnyebb elkerülöd.
3, Vedd figyelembe a nagyobb „képet”!
A problémáid jelentéktelenségére egy nagyobb perspektívából világíts rá. Amikor felüti a fejét a rágódás, „lépj hátra kettőt”, és kérdezd meg magadtól, hogy: „Fog ez számítani egy-öt-tíz év múlva?”. Ha valóban felteszed magadnak ezt a kérdést, és meg is válaszolod, akkor rájöhetsz, hogy a gondod tényleg elhanyagolhatónak tekinthető.
forrás: Erős Zoltán pszichológus
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Ha sikerül a rágódástól megszabadulni, biztos vagyok benne, hogy lelkileg megkönnyebbülünk, és sokkal több mindenre tudunk figyelni, hiszen amíg rágódunk, nem veszünk észre fontosabb dolgokat.
— 2023. augusztus 14. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Mikor tud az élet növekedni bennem?
Augusztus 6-án elhunyt Mustó Péter SJ atya. Személyesen is ismertem. Fiatal koromban lelkivezetőm is volt. Több alkalommal beszélgettem vele és a gondolatait megosztottuk akkor olvasóinkkal is.
Péter atyától származik az a gondolat is, hogy az élet növekedni akar bennünk és erre figyeljünk.
A hétköznapi életben miként tudjuk elérni, hogy arra figyeljünk, ahol az élet növekedni akar bennünk? Hol és milyen módon fedezhetjük fel? – kérdeztem egyszer Péter atyát. Ő akkor így válaszolt:
„Egy nagyon egyszerű példát mondanék. Egyszer nem túl vidám hangulatban mentem az erdőn keresztül az úti célomhoz. Lógattam a fejem, néztem a köveket a lábam előtt és lefoglaltak a sötét gondolataim. Idővel észrevettem, ha felemelem a fejem, akkor meglátom a fák lombjait, a napsütést. Már nem a rossz érzéseimre figyeltem. Ezért is helytálló a bölcs mondás: ‘Fel a fejjel!’ Ezt szó szerint kell érteni! Amíg a hátgerincem összekuporodik, a fejemet lógatom, úgy sokkal nehezebb észrevenni a szépet, a jót, ami engem körülvesz. Kihúzott háttal, vállakkal, mély légzéssel, emelt fejjel egészen mást veszek észre, más perspektívából látom a dolgokat.
Senki sem szeret beteg lenni. A betegség, a baleset mindig egy krízis, ami a változásnak a lehetősége. A betegség megállásra kényszerít. Gondoljam át, mi mindent kell csinálnom, mi szükséges, mi kevésbé. Mit kellene másképp tennem. Az akadályok fájdalmasak, kellemetlenek, mégis lehetőségek, hogy tudatosabban, figyelmesen észrevegyem, miként érdemes élni. Ha a mindennapi életem közepette tudok arra figyelni, ami engem megérint, legyen ez akár betegség, akár napsütés, jó és rossz dolog, akkor szép lassan arra fog irányulni a figyelmem, ami az élet növekedését eredményezheti bennem, nem pedig külső eseményektől, történésektől várom a megoldást. Azzal kell foglalkozni, ami megérint!
Arra figyeljek, ami megérint, és amerre érzem, hogy az élet vezetni akar engem, arra menjek. Tegyem meg a lépést! Ezt lehet döntésnek hívni. Így szépen kialakul az életem. Visszafelé tekintve azt tudom mondani, minden úgy volt jó, ahogy történt, hiszen mindig lelkiismeretem szerint cselekedtem, jó úton jártam. Utólag semmiképpen sincs értelme azon rágódni, hogy korábban jól döntöttem, vagy sem. Vállald fel magadnak a döntéseidet! Számomra ez is az élet bölcsessége. Akkor válok igazán felnőtté, ha a saját döntéseimet nem akarom újra és újra kétségbe vonni. Amit felfedezünk magunkban, ahhoz nem kell különösebb hókuszpók, tanulás, csak a figyelemnek az irányítása. Ha megtanuljuk a figyelmünket arra irányítani, ami megérint bennünket, akkor ott valamiképpen magunkról kapunk információt, magunkról tanulunk meg dolgokat.”
Isten Veled Péter atya!
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Péter atya gondolataiból mi az, ami most a legnagyobb hatással volt Rád?
***
KAPCSOLATAINK
A közösség tövis és rózsa is egyben
Pár napja zárult le a 37. Ifjúsági Világtalálkozó. Erre reflektálva olvashatod most Pécsi Rita neveléskutató gondolatait a közösség megtartó erejéről.
„A közösség tövis és rózsa. Az áldozat, a fájdalom és a virágba borulás öröme egyazon tőről fakad. Miért van ez így? Az ember társas lény, azaz létszükséglete a másokhoz tartozás. Olyan ez, mint a levegő, nélküle nem tudunk élni. Hurrá, akkor ez itt a földre szállt menny! Hiszen szinte számolatlanul társulhatunk rengeteg emberhez. Egy falunyi lakó él a házunkban, és szinte sehol nem vagyunk egyedül. Együtt utazunk, dolgozunk, tanulunk, szórakozunk. A templomban időnként még egymás kezét is megfogjuk. Tömegtársadalomban élünk. És éppen ez a legnagyobb veszély, mert azt hisszük, hogy a sok ember egyszersmind közösség is. Azaz szeretnénk azt hinni. Csakhogy a tapasztalat hamar kijózanít. „A világban nagyobb az éhség a szeretetre és az elfogadásra, mint a kenyérre” (Teréz anya).
Milyen az igazi közösség? Mi az, amire annyira szomjazunk?
Organikus, élő összetartozás, összefonódás. Amikor egy test tagjaiként élünk. A tagok nem cserélhetők, nem rangsorolhatók, nem versenyeznek. Ha sérül az egyik, az a többieknek is fáj. Az egymásban, egymásért való lét. Amikor otthon lehetünk egymás szívében, és „hordozzuk egymás terhét” (vö. Gal 6,2). Erre az elfogadottságra és fogadókészségre vágyunk. Hogy szeressenek és szerethessünk. Ám hamar megsejtjük, hogy ez rendkívül kockázatos. Amint fölemelem a sorompóimat, láthatóvá válnak gyengeségeim, kitakarom lelkem érzékeny pontjait – és ez túlságosan sebezhetővé tesz. Ugyanakkor, ha valaki megajándékoz ezzel a közelséggel, az elköteleződéssel, felelősséggel is jár.
Az igazi közösséget a szeretet és nem a közös feladat vagy érdek tartja össze.
Lehetnek közös ügyeink, de nem ez a megtartó erő. A valós közösséget azért szeretjük, mert nem a teljesítményünk avat odatartozóvá, hanem azért szeretjük egymást, mert összetartozunk. Ha hibázik valaki, vagy gyenge, egy vállalatnál kirúgják. A közösség pedig hordozza őt, segít visszatalálnia eredeti énjéhez. Ez nagy titok, és mégis mindenki számára megtapasztalható fényes valóság.
Szerető közösségben nem viccelődünk negatív dolgokkal, tilos a cinizmus, kimondom a jót, másokról távollétükben sem mondok rosszat, nemcsak használom, hanem szolgálom is a közösséget.
Az eseménytelen hétköznapokon is hűségesen jelen vagyok számukra, szívemben hordozom apró-cseprő ügyeiket, sőt csendesen és rendszeresen teszek is a közös ügyekért. Sokrétű kommunikáció valósul meg. A kommunikáció legmélyebb szintje a közösség.
Ez több mint szavak, több mint beszéd, több mint fogalom. Egy régóta meglévő azonosságra bukkanunk rá. Már egyek vagyunk.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
A legkisebb közösség a család. Kívánom, hogy otthon, a plébániai közösségedben, a munkahelyeden nap mint nap éld át a szeretetnek ezt a csodálatos érzését. Amikor te meg én mi leszünk. Bár ezért tenni is kell!
— 2023. augusztus 21. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
A mi sorsunk olyan, mint a csillagoké
Gyerekeimmel minden nyáron, augusztus közepén, esti program meglesni az égbolton a hulló csillagokat. A Perseidák meteorraj maximuma idén augusztus 12-13-ra esett, így ekkor lehetett a legtöbb hullócsillagot látni az égen. A csillagokról jutottak eszembe Chiara Lubich gondolatai arról, miért olyan a sorsunk, mint a csillagoké, milyen is a hiteles felebaráti szeretet, és honnan merítkezik. “A szeretetben maga a szeretet az értékes. Így van ez ezen a földön. A szeretet – a természetfölötti szeretetről beszélek, amely nem zárja ki a természeteset – nagyon egyszerű és egyben nagyon összetett dolog. Megköveteli a te közreműködésedet, és várja a másikét is.
Ha megpróbálsz szeretetből élni, rá fogsz jönni, hogy e földön azt kell megtenned, ami rajtad áll. A másikról nem tudod, megteszi-e valaha. És nem is okvetlenül szükséges, hogy megtegye. Talán időnként csalódni fogsz, de sohasem veszíted el bátorságodat, hogy meggyőzd magad arról, hogy a szeretetben maga a szeretet az értékes.
Jézust kell szeretni a testvérben, Jézust, aki mindig viszonozza ezt neked, bár talán más úton. Így Ő megedzi lelkedet a világ viszontagságaival szemben, és meglágyítja szeretetben mindazok felé, akik körülvesznek. Föltéve, hogy szem előtt tartod: a szeretetben maga a szeretet az értékes.
Van, aki „szeretetből” cselekszik. Van, aki úgy cselekszik, hogy igyekszik „szeretetté válni”. Aki szeretetből teszi a dolgokat, az jól csinálhatja, de esetleg abban a hitben, hogy nagy szolgálatot tesz egy beteg testvérnek, untathatja őt fecsegésével, tanácsaival, segédkezésével: nem nagyon szerencsés, terhes szeretetével. Szegényke! Magának ugyan érdemet szerez, de más hordja a terhét.
Ezért kell „szeretetté válni”. A mi sorsunk olyan, mint a csillagoké. Ha keringenek, vannak, ha nem keringenek, nincsenek.
Mi akkor vagyunk – abban az értelemben, hogy nem a mi életünk, hanem az Isten élete él bennünk –, ha nem szűnünk meg egy pillanatra sem szeretni. A szeretet belemerít bennünket Istenbe, és Isten a Szeretet.
De a Szeretet, ami Isten: fény. És a fénynél látszik, hogy Isten Szíve szerint közeledünk-e a testvérhez és így szolgáljuk-e őt. Úgy, ahogy a testvér kívánná, ahogy ő álmodná, mintha nem mi lennénk mellette, hanem Jézus.”
Részlet Chiara Lubich: Elmélkedések c. könyvéből
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Tartsd szem előtt a héten: a szeretetben maga a szeretet az értékes. Ne szűnj meg szeretni, akkor sem, ha éppen „nincs kedved hozzá”!
***
KAPCSOLATAINK
Hogyan mentsük át a nyári stresszmentességet az őszi hétköznapokba?
A nyári mindennapok lazaságában talán sikerült a mindennapi stresszt is csökkenteni. De mi lesz, ha a becsengetéssel a stresszes helyzetek is visszaérkeznek az életünkbe?
Fontos tudnunk, hogy nem minden stressz negatív. Az izgatott készülődés egy prezentációra növeli a hatékonyságot, ahogy a gyermekszületést is elősegíti az anyai stresszhormonok növekedése. Azokat a stresszhelyzeteket kell kezelnünk, amelyekben nem tudunk tudatosan működni, hanem engedelmeskedünk az üss–fuss–hibernálódj ösztönparancsok valamelyikének. Ha tudatosítjuk, melyek ezek a helyzetek, akkor tudunk jól reagálni. Ahhoz azonban, hogy tudatosak legyünk, bele kell pakolnunk a lelki dobozunkba rögtön ható és hosszanható módszereket.
A stresszkezelésnek számos eszköze van, amelyek segítségével csökken a sebezhetőségünk és nő a hatékonyságunk.
Ezek egyike a hála.
Vedd számba, milyen kincseket gyűjtöttél a nyáron? Mi adott a legtöbbet? Készíts listát arról, miért vagy hálás a nyáron!
Hosszú esték? Napfürdő? Barátokkal való együttlét? Finom, ráérősen elkészített ételek? Több idő egymással? Több idő magunkkal? Csend? Új élmények? Mi az, ami ezekben leginkább megérint?
8 praktikus tipp a stresszmentesség átmentéséhez:
1, Válasszunk egyet a nyáron feltöltő tevékenységeink közül, és a naptárban rögzítve, szent időként számon tartva, rendszeresen gyakoroljuk!
2, Különítsünk el időt, amikor nem végzünk feladatot, hanem csak és kizárólag, teljes figyelmünkkel a szeretteink felé fordulunk!
3, Szervezzünk kirándulásokat a közösségeinkben, amelyek összekötik a szociális, lelki és testi szükségleteinket!
4, Tervezzük tudatosan az időnket! Használjunk időstrukturáló eszközöket!
5, Tervezzük ALUL a hetünket! Készítsünk listát a tennivalóinkról, és a felét egyből dobjuk tovább a következő hétre! Előbb-utóbb ki fognak peregni a nem annyira fontos dolgok.
6, Tartsuk tiszteletben a pihenőidőnket! Jelöljük ki a lefekvés idejét, és legyünk magunkkal szigorúak! A hétvégét igyekezzünk fenntartani a töltődésre!
7, Figyeljünk a határainkra! Ne vállaljunk túl sokat!
8, Tervezzük meg a válsághelyzeteket! Ha minden kötél szakad, mik azok a pontok, amelyekből nem engedünk, és mik azok, amelyek nem olyan fontosak?
Forrás: ujvaros
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Az előbb említetteket építsd be fokozatosan a hétköznapjaidba!
— 2023. augusztus 28. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Belső konfliktusaink megoldásáról vall Ferenc
Ferenc egy évvel ezelőtt kapta kézhez a súlyos diagnózist: daganat nőtt a nyakán tüdőáttétekkel. Ez új útra vezette belső és másokkal megélt konfliktusai, valamint Istennel való kapcsolata terén.
Így vall minderről:
“A rák és más betegségek kiváltó oka a ránk törő váratlan, erős konfliktus, amit magányosan élünk meg hosszabb ideig. A konfliktus valójában nem valakivel vagy valamivel szemben jön létre, hanem bennem, ahogyan reagálok valamire, még ha valaki más is volt az, aki kiváltotta. Az én konfliktusom nem a kiváltóval oldható meg, hanem bennem.
Amikor megoldom magamban a konfliktust, akkor kezdődik a betegség gyógyulása is. Legjobb azonnal vagy rövid időn belül megoldani, és akkor elmarad a megbetegedés. A konfliktus megoldásának folyamata: megismerés, elfogadás, elengedés, megbocsátás, hálaadás. Beleértve saját magam iránt, a bennem keletkezett konfliktus iránt, és az iránt a személy vagy bármi iránt is, aki/ami kiváltotta. Érzelmileg kell átélnem a megoldási folyamatot. Nem elég mondanom vagy gondolnom, át is kell élnem ahhoz, hogy megoldódjék bennem a konfliktus. Eljutni addig, hogy valóban hálás legyek.
Imában átgondoltam a komoly konfliktusaimat, és szívből hálát adtam Istennek azokért, akik kiváltották. Új, érzelmileg is átélt szeretet született bennem irántuk. A legnehezebb dolgom a saját magammal szembeni konfliktusokkal volt.
Az imában az jutott eszembe, hogy Isten úgy szeret, ahogyan vagyok. Jézus meg is halt értem, szeretetből. Szóval szerethető vagyok, Isten végtelenül szeret, megbocsát. Akkor én is szerethetem magamat, elfogadhatom magam, elengedhetem az önmagammal való konfliktusomat, megbocsáthatok magamnak, hálát adhatok Istennek, amiért olyannak teremtett, amilyen vagyok. Jézus meghalt értem, hogy elérjen hozzám a szeretete, és bevonzzon a Szentháromság szeretet-kötelékébe. És ha engedem magam bevonzani, akkor benne lévén én is bevonzóvá válhatok.
Immár a betegségemért is hálás tudok lenni, mert megújítja, mélyíti a kapcsolatomat Istennel. Leginkább arra vágyom, hogy szeressek, aztán meg arra, hogy mindannyian szeressük egymást.”
forrás: újvárosonline
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Ferenc igazán mély gondolatokat hozott most elénk. Mi az, ami megfogalmazódott benned az elmélkedés elolvasása után? Mi az, ami megmozdult a szívedben?
***
KAPCSOLATAINK
Ami haragot szít és elválasztja még a barátokat is
Sokszor arra utasítjuk egymást: „Nem szabad pletykálkodni!” Miközben mi magunk is tesszük. Az az igazság, hogy ha valaki felcsap egy újságot, és az egyik oldalon azt olvassa, egy fontos politikai esemény történt, a másik oldalon pedig egy híres költő megcsalta a feleségét, akkor egészen biztosan ezt a második oldalt fogja megnézni.
Az ember szereti a titkokat. A pletyka egyfajta szenvedély, de ezzel mégis lehet normálisan együtt élni. Azt gondolom, sok emberrel megtörténhetett már, hogy féltésből elmondott mondatai egy pletykaszövevénybe kerültek, és akarata ellenére maga is részese lett egy titokzatos és rosszindulatú szóhálónak.
Érdemes megvizsgálni, hogy miért nem tudunk egy-egy helyzetben őszintén beszélgetni. Miért van az, hogy a szavaink mögött túlságosan sok a rejtett tartalom? Miért nem tudunk együttműködni, és bízni abban, hogy szavainkat ki lehet igazítani? Ezeket a mély bizalmi töréspontokat kellene megvizsgálnunk, és akkor elkerüljük azt a csapdát, hogy áltassunk magunkat és másokat is.
Az álember az, aki viszályt támaszt. Az álarcokból lesznek igazából a rosszindulatú pletykák. Nem az a baj, hogy beszélünk valamit valakiről, hanem az az indulat, ami bennünk van, az a háló, amibe ez a szó belekerül. A hálóban pedig kettős erő van. Az egyik erő összetartja, összeköti az egyes kis részeket, a másik pedig széthúzza a kis elemeket, az erőt elhordja egyiktől a másikig. Húz és köt. Amikor álarcaink alól beszélünk, amikor a szándékunk valamiképpen önzésünket növeli, akkor a háló szakadozik. Széthullanak a barátságok is.
A Biblia a gonosz erőt széthúzó erőnek is nevezi. Jézusról azt olvassuk, hogy jóllehet szavai sokszor kemények voltak, de azok mindig az összetartás, a kooperáció, az együttműködés felé terelték az embereket. Kihozta a fényre az emberek dolgait, és onnan menekültek a bogarak. Volt, aki ettől megijedt, de volt, aki örült ennek. De jó lenne, ha szavaink áldottak lennének, amikkel építünk, és nem a széthúzást erősítjük!
Fekete Ágnes református lelkész
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
A héten különösképp figyelj szavaidra! Ne mondj másról rosszat, kerüld a pletykát! Mondj jót a másikról, keresd benne az értéket!
