Oldal kiválasztása

22. Vedd észre a szépet!

Szerző: | 2023.jún.ked | Egyéb kategória

Mindig nézzünk körbe. Bárhol is állunk, biztosra veszem, hogy megtaláljuk a világban a szépet. Álljunk meg előtte, fényképezzük le és sose felejtsük el. Lesz még olyan nap az életünkben, amikor ez a kép új erőt ad nekünk továbblépni. Milyen érdekes, hogy minden időszakban másként látunk. Télen a meleget és annak hatásait keressük, nyáron pedig pont ellentétesen. Tavaszra kiéhezünk az illatokra, a színekre, a nap melegére. Ősz a színek csodás orgiája. Ilyenkor száznál több szín keveredik felénk. Észrevesszük mi ezt? Ezeket az apró csodákat? Ne csak használjuk a környezetünket, hanem fedezzük fel a benne rejlő szépségeket is. Ha sikerül, napjaink is szebbé válhatnak. 

 

 

Ami megérint

 

A ma embere keresi azt, hogy miként tud megérintődni. Észrevegye azt, ami szép, ami éltet. Mivel ezt nehezen találja, ezért nagy vágy van benne, hogy tudjon az életnek örülni. Az élet kibontakozhasson benne. A modern technikának köszönhetően vágyunk még arra is, hogy több információval rendelkezzünk. Jobb eredményeket érjünk el és uralkodjunk az élet, a természet, a nehézségek felett. Egy szociológus megállapítása szerint ez ellentmondásos.

Ami felett rendelkezem, az nem tud megérinteni. Az tud megérinteni, ami meglep, váratlanul történik. Egy naplemente, madárcsicsergés, embertársam barátságos mosolya, megszólítása. Ezeket nem tudom megrendelni. Akkor vagyok leginkább megérintve, amikor nem az történik, amire vártam, amit megrendeltem. Embertársam mosolyát, felém történő fordulását nem tudom kikényszeríteni. Ha valaki azt kéri tőlem, hogy szeressem, nem tudom, hogy menni fog-e. Viszont, ha nem várja el tőlem, akkor lehet, hogy képes leszek szeretni. Ellentmondás van a modern ember életében aközött, hogy az élet megmutatkozzon számomra, megdöbbentsen, akár meg is ijesszen. Ugyanakkor szeretnék minden felett rendelkezni. A kettőt nem lehet szétválasztani. Jó tudni, hogy az életünk és a vágyaink ellentmondásosak. Fontos mindennek megadni a helyét. Rendben van az is, hogy teljesítünk, eredményt kell felmutatnunk. Tudjuk jól megszervezni az életünket, a munkánkat, a kapcsolatainkat. Ugyanakkor meg kell adni a lehetőséget magunknak és embertársainknak, hogy olyan találkozások is létrejöjjenek, melyeket nem terveztünk meg. Sokaktól hallottam már, hogy a váratlan találkozások több örömöt, életkedvet, nyitottságot hoztak számukra, mint az előre megtervezettek.

Fontos, hogy legyenek az életünkben, a mindennapokban olyan időszakok, akár fél-egy óra, amikor nem tervezek, nem csinálok semmit. Ez negatívan hangozhat, de van pozitív értelme is. Az élet mindig ajándék. Egy újszülött gyermek, egy kinyíló virág, egy örömteli fél óra ajándék.  
Az élet felett egyáltalán nem rendelkezünk. Isten is egy ajándék, hiszen felette sem rendelkezünk. Istent nem tudjuk sem az imáink hosszával, sem az erőfeszítéseinkkel elérni. Ha azzal a szándékkal megyek ki a kertbe, hogy leszakítsam a virágot, akkor az nem fog megszólítani. A virág akkor szólít meg, ha engedem, hogy az illata, szépsége hasson rám. Ez a példa mutatja a kapcsolatunkat az élethez, és az élet teremtőjéhez. Isten megszólítható, de nem megrendelhető. Az életet kaphatjuk, de nem rendelhetjük meg. Szerencsére az élet nem a megrendeléseink szerint működik. Nemcsak örömöket, hanem fájdalmakat is okoz, hiányokat, félelmeket is teremt, megijeszt, szégyent is létrehoz.  

Feltesszük a kérdést: van-e értelme valaminek? Amikor már örülni tudunk, akkor már nem firtatjuk, hogy van-e értelme, hiszen, ha örülünk egy adott dolognak, akkor annak már önmagában van értelme. Racionális lényünk számára szükséges, hogy értelme legyen a dolgoknak. A gondolkodó, tervező, rendező énünkön keresztül nem tudjuk megtalálni az életkedvet, az élet szépségét.    

Mustó Péter SJ 

Az élet himnusza Teréz anyától

 

Ha bánatunk van, válságban vagyunk, ha elbizonytalanodtunk, ha félünk, érdemes a tőlünk okosabbak bölcs gondolataihoz folyamodni, melyek segítenek más szemszögből látni a dolgokat és esetleg választ adnak a megválaszolatlan kérdéseinkre. Az elmúlt évek covid-járványa egyvalamire jó volt: okot és alkalmat ad rá, hogy átértékeljük az életünket, az értékrendünket. Sokak véleménye szerint utána már semmi sem lesz olyan, mint ezelőtt volt. Fordítsuk azonban ezt a hasznunkra és változtassunk az életünkön a szeretet nemzetközi nyelvét beszélt Teréz anyával, aki Az élet himnuszában követendő gondolatokat fogalmazott meg.  

Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
– int Teréz anya, s akárha erre a helyzetre szánta volna. Vegyük komolyan az élet ajándékát és védjük a fogantatástól kezdve egészen a halálig. Ne legyünk hipochonderek, de óvjuk, védjük a saját és környezetünk egészségét ebben a kritikus helyzetben, de a veszély elmúltával is, mert sokkal törékenyebb, mint azt egészségesen hinnénk, s balga módon az értékét rendszerint csak akkor mérjük fel, ha veszélybe kerül. 

Az élet szép – csodáld meg!
– hangzik a következő tanács, melyet ugyancsak érdemes ezekben a kritikus napokban is különösképp megfogadni. Vegyük észre és tanuljuk meg értékelni az élet apró örömeit, a hétköznapok csodáit és boldogabbak leszünk. Az életet élvezni kell, örülni mindannak a szépnek, ami körülvesz minket, megtanulni az életet elfogadni olyannak, amilyen és hálásnak lenni érte, mert minden azért történik, hogy segítsen nekünk, még ha ez olykor elképzelhetetlen is. 

Az élet boldogság – ízleld! 
Ez az előzőhöz kapcsolódik, s arra figyelmeztet, hogy sokszor nem is tudatosítjuk, hogy boldogok vagyunk, illetve lehetnénk, amiért egészségesek vagyunk, hogy szerető családban élünk, hogy olyan munkánk van, amit örömmel végzünk, hogy ha nem is vagyunk gazdagok, de mindenünk megvan, amire az életünkhöz szükségünk van. Ez mind boldogságra ad okot, tanuljuk meg értékelni, örülni neki. 

Az élet álom – tedd valósággá!
– tanácsolja, szerintem arra ösztönözve mindenkit, hogy merjünk nemes célokat kitűzni magunk elé és küzdjünk kitartóan azok megvalósításáért. Ahhoz, hogy álmainkat megvalósíthassuk, először álmok kellenek részünkről, látnunk kell, hogy mi az, amit el szeretnénk érni. Gyűjtsük össze azokat a kívánságainkat, melyekről tudjuk, hogy boldoggá tesznek, legyenek bármilyen elképzelhetetlenek is, valóra válhatnak, ha elszántan küzdünk értük. Ha vannak álmaink, ha vannak vágyaink, ne hagyjuk, hogy az idő múlásával elvesszenek, dolgozzunk meg értük minden nap. 

Az élet kihívás – fogadd el!
Ilyen kihívás a covid helyzet is, mellyel mindannyiunknak szembe kellett néznünk. Kihívás ez a javából, de pánik és siránkozás helyett el kell fogadni és meg kell vele küzdeni, mint ahogy az életünk során adódó többi próbatétellel is. 

Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet nemcsak ajándék, kötelesség is, számtalan kötelességünk van önmagunkkal, gyermekeinkkel, szüleinkkel, környezetünkkel szemben, ezek egyike a felelősségteljes magatartás, melyre most különösen nagy szükség van. Felelősséggel tartozunk nemcsak magunkért, hanem másokért is és segíteni is kötelességünk az elesetteken, a rászorulókon. Ezt nagyon sokan átérzik ezekben a nehéz napokban és számtalan szép példát látunk rá. 

Az élet játék – játszd!
Játsszuk felelősséggel, a szabályokat betartva, nyitott szemmel a nemes örömökre, a boldog, önfeledt pillanatokra. Ne tulajdonítsunk magunknak túlzott jelentőséget, legyünk csapatjátékosok, hiszen egymagában nem sokat ér az ember, egy jó csapatban azonban, legyen az család, baráti kör, munkahelyi közösség vagy más, sok mindenre képes. 

Az élet vagyon – használd fel!
Igen, egy ránk bízott, örökbe kapott vagyon, amellyel okosan kell gazdálkodnunk, ne fecséreljük, ne herdáljuk el, kamatoztassuk, ne bánjunk vele könnyelműen! Többet ér ugyanis minden gazdagságnál, ezért úgy is kell kezelnünk, használjuk okosan, magunk és környezetünk örömére, gyarapodására. 

Az élet szeretet – add át magad!
Szeretet, de nem önszeretet, adjuk át magunkat az önzetlen szeretetnek, felebarátaink szeretetének. Ha valaki képes arra, hogy őszintén és önzetlenül szeressen, és vannak körülötte, akiket szerethet és tud nekik segíteni, akkor boldognak mondhatja magát. 

Az élet titok – fejtsd meg!
Fejtsük meg az életünk értelmét, hogy mi végre vagyunk a földön, de ne valami bonyolult titokra számítsunk! Vegyük észre, hol vannak saját világunk, saját felelősségünk határai, és azokon belül ne engedjünk beleszólást a sorsunkba. Mi döntsünk benne, mert a felelősség is a mienk! Ne engedjük elnyomni szabad akaratunkat semmilyen formában. Vegyük észre, hol vannak a másik ember határai. Tiszteljük meg azzal, hogy nem szólunk bele a dolgaiba, semmilyen formában ne próbáljuk elnyomni. Mint szabad, egymás határait tisztelő lények, szeressük, fogadjuk el és támogassuk egymást őszinte szívvel. Tanuljunk meg igaz szeretettel, önzetlenül adni másoknak. 

Az élet ígéret – teljesítsd!
Ne pazaroljuk el az életünket kicsinyes dolgokra, gyűlölködésre, haragra, gáncsoskodásra. Ne fecséreljünk se tudást, se tehetséget méltatlan dolgokra. Tudatosítsuk, hogy többre vagyunk képesek, mint azt gondolnánk, merjünk, akarjunk bátran és határozottan tenni érte. 

Az élet szomorúság – győzd le!
Az életben számtalan veszteség, fájdalom, gyász, betegség ér bennünket. A szomorúság, a valódi bánat sokrétű érzése azt jelenti, hogy hordozója már átélte az örömöt, és felvállalja annak elvesztését, veszteségét: a bánatot is. Mindazonáltal a fájdalmat, a szomorúságot idővel el kell engedni, le kell győzni. A boldogtalanság természetellenes állapot. Müller Péter szerint: „Van, de még mennyire van, nem is ritkán, hogy örömtelen és sivár az életed, de csak azért, mert ilyenkor nem hallod önmagadat, aki azt súgja: Nincs semmi baj!” 

Az élet dal – énekeld!
Ezt értelmezhetjük úgy is, hogy a dal, a zene kísérője, velejárója, megszépítője életünknek, éljünk vele minél gyakrabban, hiszen megkönnyíti, bearanyozza mindennapjainkat, segít feldolgozni a szomorúságot, a fájdalmat és kifejezésre juttatja örömünket. 

Az élet küzdelem – harcold meg!
Senki nem mondta, hogy életünk útja akadálymentes, sima lenne, tele van buktatókkal, nehéz döntésekkel, próbatételekkel, kihívásokkal, sokszor kell felvennünk a kesztyűt, hogy megküzdjünk a nehézségekkel, mint ez a mostani is, de nem szabad elveszíteni a reményt, nem szabad feladni a küzdelmet. 

Az élet kaland – vállald!
Igen kaland, egy nagy izgalmas, sokszor kudarccal végződő kaland, melyet vállalnunk kell, hiszen a kudarcokból tapasztalatokat szerezhetünk, tanulhatunk belőlük, erősödhetünk, nemesedhetünk általuk. 

Az élet jutalom – érdemeld ki!
Valóban ki kell érdemelni, azzal, hogy nem tesszük kockára, nem rontjuk az egészségünket felelőtlenül, nem fecséreljük el értelmetlen, sőt káros szenvedélyekre, hiszen ajándékba, jutalomként kaptuk, legyünk hát rá méltóak, s mint a legkedvesebb ajándékkal tesszük, becsüljük meg.  

Az élet élet – éljed!
Igen éljük az életet, okosan, bölcsen, a hibákból tanulva, észrevéve a szépet, az értékeset, mellőzve a talmi csillogást!

Felvidek.ma 

  

5 tipp az olaszoktól az élethez…

Hogy észrevedd a szépségeket 

 

A Dolce Vita mitől olyan édes? Miért van az, hogy ha az olaszokra gondolunk, eszükben jut az öröm és a könnyedség? Mit tanulhatunk tőlük?

1, Szánj időt az evésre!
Igen, tudjuk, mindig elfoglalt vagy, az asztalodnál ebédelsz, és a tévé előtt vacsorázol. Ugye, hogy milyen rosszul hangzik? Tedd le a telefont és ebédelj a kollégákkal egy jót. Nem baj, ha a munkáról beszélgettek, de legalább beszélgettek. Este pedig teríts meg, add meg a módját, és élvezd az ízeket! 

2, Ami helyi, az csak jó lehet!
Figyelj arra, hogy magyar árut vegyél, és ha teheted, helyi termelőtől. Menj ki a piacra, fogd meg a paradicsomot, kóstold meg a sajtpultból a sajtot. Neked terem, itt terem, szerető kezek által.   

3, Egyél friss és egészséges ételeket!
Ha már megvetted a helyi zöldséget és gyümölcsöt, ne pazarold el. Edd meg frissen, készíts belőle valami finomat. Ha nem muszáj, ne fagyassz le semmit, inkább járj többet a piacra. Talán azt hiszed nincs erre időd, pedig van… 

4, Passeggiata, azaz séta… vedd fel a napi rutinba! 
Az olaszok sokat járnak gyalog, és ennek nem csak a testük, hanem a Föld is örül. Tedd le a kocsit, ha két sarokra indulnál egy kávézóba a barátokhoz, és tedd le akkor is, amikor este lazítanál. Sétálj! Egyedül, vagy a társaddal, a barátoddal. Fedezd fel a településed szépségeit, és védd a környezeted is! 

5, Vedd észre a szépséget! 
Az olaszok szeretik a szépet. A tájat, a nőket, a divatot, az építészetet, a stílust. Jó szemük van ahhoz, hogy meglássák a színeket és mindent, amiben ott van a szépség. Gyakorold te is! Néha nem árt csak csendben ülni és észrevenni, hogy mi vesz körül… 

Magyar Ottó: Az élet alkonyán

 

Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egyszál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón, hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

21. Szánj időt a pihenésre, a természetre!

Szerző: | 2023.jún.ked | Egyéb kategória

A hegyek, az erdők engem mindig elvarázsolnak. Persze, lenyűgöző látványt nyújt a tenger, de akár a Balaton is. Ezen monumentális természeti szépségek mellett érdemes lehajolnunk, akár a legkisebb virághoz, fűszálhoz is. A legkisebb fiammal egy nyáron előszeretettel nézegettük, amint a fűben a hangyák utat készítettek maguknak és vitték az apró morzsákat, amelyeket odaszórtunk nekik. Az ilyen és ehhez hasonló foglalatosság kiváló arra, hogy lelassítsa az embert, megálljunk és átengedjük magunkat a természet szépségének, amely ott vannak körülötted, csak élvezned kell. Fedezd fel, mit akar az Úr üzenni a teremtett világ által! 

 

 

A természet szerepe boldogságunk megőrzésében

 

Egyre több tanulmány és kampány bizonyítja, hogy a természet egészségesebb és boldogabb emberekké tesz bennünket. Fontosak ezek a kutatások, hogy többet tudjunk meg arról, milyen nagy szerepe van életünkben az anyatermészetnek, hogyan óvhatjuk meg, és hogy megértsük, kölcsönösen segítünk egymáson – a környezet védelmével saját jövőnket és boldogságunkat is fenntarthatjuk.
Az Egyesült Királyságban egy 30 napos kihívás jellegű kutatást végeztek, és azt kérték a benne részt vevőktől, hogy minden nap menjenek ki a természetbe. A kihívást teljesítőknek az is feladatuk volt, hogy a természettel való kapcsolatukat és érzéseiket jegyezzék fel a kutatás előtt és után, írják le, hogy miket csináltak a 30 nap alatt a szabadban, és hogy két hónappal később milyen érzéseik voltak erről az egy hónapról. 

Minden részvevő sejtette, hogy a természet jó hatással lesz rájuk, de az eredmények túlszárnyaltak minden elképzelést. A tanulmány kimutatta, hogy tudományosan jelentős növekedés volt tapasztalható az emberek egészségében, boldogságában a természetben töltött órák után, mint pl. madáretetés, virágültetés, túrázás. Nem csak a kihívás után közvetlenül volt magas ez a szint, hanem jóval a befejezése után is. 30%-kal nőtt ez a pozitív érzetük a felmérés előtti állapotukhoz képest. Határozott bizonyíték, amely azt mutatja, hogy szükségünk van a természetre az egészségünkre és a jólétünkre gyakorolt jótékony hatása miatt. 

A gyerekeknek, akiknek megmutatták a természet csodáit, része lett világuknak az élővilág, jelentősen növekedett az önbecsülésük. Azt is megjegyezték, hogy a szabadidejüket kinn töltve a kreativitásukat kibontakoztathatták, bátrabbak lehettek, sportolhattak, játszhattak és felfedezhették a világot.
A betegségekben szenvedők vagy mentális zavarokkal küzdő, depressziós, szorongó betegek kapcsolata a természettel nagy segítséget jelent tüneteik kezelésében, vagy akár a hagyományos gyógyszeres kezelés mellett felgyógyuláshoz is vezethet. 

Tudjuk, hogy a természet nem egy csodaszer a betegségekre, de a természetben töltött idő boldogabb és egészségesebb emberré tesz minket, azáltal, hogy csodáljuk, megtapasztaljuk szépségeit, jótékony hatásait. 

Egészségünkre gyakorolt pozitív hatásai
Az már bizonyított, hogy a természetben eltöltött idő képes csökkenteni a magas vérnyomást, légúti-, valamint szív- és érrendszeri betegségek esetén segíti a gyógyulást, növeli a vitalitásunkat, javítja a hangulatunkat, jó hatással van a mentális jólétünkre, csökkenti a szorongást, növeli koncentrációs készségünket és csökkenti mentális fáradtságunkat. 

Mindezek felett, növeli életünkkel való elégedettségünket, életerőnket, boldogságunkat és a koncentrációs készségünket is. Ami még érdekes, hogy a legutóbbi vizsgálatok alapján kijelenthetjük, hogy akik szoros kapcsolatban állnak a természettel, nem csak elégedettebbek, pozitívabbak, de szinte ugyanolyan boldogok, mint azok, akik nagyon jó anyagi körülmények között élnek.  

Szükségünk van az anyatermészetre egészséges életmódunk normalizálásához, legyen mindennapjaink része, hogy a szabadban töltünk egy kis időt. Fontos, hogy a jövőben egyre több ember vegye észre az élővilág és a környezetünk pozitív hatásait. Ha az emberek többet foglalkoznának a környezetükkel, az nem csak a természetre, hanem rájuk nézve is sok előnnyel járna. A természet szépségeivel való kapcsolat érzelmeket, értelmet, együttérzést és elkötelezettséget hoz ki az emberekből. Az aktív tevékenységek, az élővilág csodálata és védelme sokkal szorosabb kapcsolatot jelent a természettel, mint csak egy rövid séta a szabadban. 

Jó a természetnek, jó Neked 
Ez egy kölcsönös kapcsolat – ugyanolyan fontos egészségünkhöz, boldogságunkhoz a természet, mint amennyire a természet számára fontos, hogy megóvjuk, vigyázzunk rá. Környezetünk védelme saját magunk megmentése és boldogságunk, egészségünk kulcsa!
A kutatás eredményei nem csak azt mutatják, hogy a természet egy szép és egyedülálló dolog, hanem hogy alapvetően fontos szerepe van életünkben, pozitív hatása van egészségünkre és jólétünkre. 

Mindenki segítsen megőrizni és megóvni környezetünket, mert ez a közös érdekünk, a jövőnk záloga, a boldogsághoz vezető utunk!

Enekeljafoldert.hu 

4 elengedhetetlen tényező a jó pihenéshez


Komoly ára van annak, ha valaki nem szán elég időt a pihenésre, és sosem száll ki a mókuskerékből. Legtöbben azt gondolják, hogy a legjobb módja a dolgos hétköznapok kipihenésének egy jó hosszúra elnyújtott nyaralás. Azt az energiát, amit munka közben elhasználnak, hosszas pihenés eredményeként lehet visszanyerni. Tehát minél hosszabb a vakáció, annál jobb. A mókuskerékből való kiszakadás valóban nagyon fontos, de mind rövid, mind hosszú távon rengeteg előnnyel jár. 

Ugyanakkor sokan egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövid időre mennek el szabadságra, mivel félnek attól, hogy a visszatérésük után feladatok tömkelege zúdul rájuk. Ez a gondolat pedig még stresszesebbé teszi őket, mint maga a munka.
Nem mindegy, hogy az ember hogyan tölti a szabadnapjait, és milyen módon próbál feltöltődni. Komoly ára van annak, ha valaki nem szán elég időt a töltődésre, és sosem száll ki a mókuskerékből. Azok, akik egyáltalán nem vesznek ki szabadságot, nagyobb eséllyel égnek ki a munkában. Emellett érzelmileg is kimerülhetnek, és úgy érezhetik, nem tudnak megfelelni a szakmai elvárásoknak. A kiégés nemcsak az egyénre lehet hatással, de közvetetten házasságokat, családokat tehet tönkre. Súlyosabb esetben depresszióhoz, egészségügyi problémákhoz vagy akár öngyilkossághoz is vezethet.   

Bár egyértelmű, hogy igenis meg kell engedni magunknak a pihenést, nem mindegy, hogyan időzítjük, és hogyan töltjük a szabadnapjainkat.
Sabine Sonnentag szociológusa húsz évig tartó kutatómunkájának eredményeként négy faktort azonosított, ami mentén egy feltöltődést elősegítő szabadságot értékelni lehet. Az a kikapcsolódás, ami mind a négy faktort magas szinten teljesíti, olyan, mint egy tápanyagokban gazdag ebéd. Ám azok, amelyekből az alábbi tényezők hiányoznak, olyanok, akár az üres kalóriák.  

Nézzük a négy tényezőt! 

1, Relaxáció
Lényege, hogy valami kellemes és kevés energiabefektetést igénylő cselekvést kell végezni. Nem kell, hogy teljesen passzív tevékenység legyen, de fontos, hogy ne érezzük közben, hogy valamit el kell érni, teljesíteni kell.

2, Kontroll
Mi döntjük el, mivel szeretnénk az időnket tölteni. Miközben a munka során sok esetben mások utasításait kell követni, valamint otthon is vannak bizonyos kötelezettségeink, addig a vakáció során kézbe vehetjük az irányítást azzal kapcsolatban, hogy mire szeretnénk energiát és figyelmet fordítani. 

3, Flow-élmény
Csíkszentmihályi Mihály pszichológus írta le először, hogy ha olyan tevékenységet végzünk, ami valamennyire kihívást jelent, de egyben fejlődési lehetőséget is a képességeinkben, valamint kellően értékes számunkra, akkor teljesen belemerülhetünk, és sokkal jobban érezhetjük magunkat általa. Ha sikerül olyan tevékenységeket végezni, amik flow-t idéznek elő a szabadság alatt, akkor azok jutalomértékűek lesznek, és növelik az elégedettséget.

4, Elszakadás a munkától
Bár fizikailag lehet, hogy az irodától jó pár száz kilométerre süttetjük a hasunkat a strandon, fejben simán lehet, hogy folyamatosan pörögnek az Excel-táblák és az elintéznivalók. Érdemes lehet nyaralás alatt otthon felejteni a munkával kapcsolatos eszközöket, vagy legalábbis kikapcsolni őket. Ha nem így teszünk, folyamatos készenlétben tartjuk magunkat, és megöljük a feltöltődés lényegét.
Azzal, ha otthagyod pár napra az irodát, a munkádat, nem áll meg az élet. Sőt, azzal teszed a legjobbat önmagadnak, ha kicsit kikapcsolsz, és hagysz időt a feltöltődésre, hogy a szabadság után újult erővel vághass bele a dolgos hétköznapokba.

Femina.hu 

 

A gyógyító erdő


Szemet  gyönyörködtető színek, izgalmas hangok és jóleső illatok. Olykor mindenkinek jólesik kiszakadni a megszokott monotonitásból és eltűnni néhány napra a világ elől – a természetbe. Elbújni a fák közé, egy erdőbe, amerre csak a madarak járnak, meg néhány erdei állat. Hallgatni a csendet, a szelet és a fák moraját. Az erdei utakon járva rendszerint elönt minket valamilyen jó érzés, még ha nem is tudjuk pontosan megfogalmazni miért, de érezzük, hogy jó hatással van ránk a friss levegő és a növényvilág közelsége. A tudomány fejlődésének köszönhetően ma már a kutatók bizonyítani is tudják a természetjárás pozitív hatásait. A mozgás önmagában is jót tesz a keringési rendszernek, a csontoknak és az anyagcserének, erősíti az immunrendszert, ráadásul a gyaloglás a puha erdei talajon kevésbé veszi igénybe az ízületeket, így az idősebbek is képesek hosszabb túrákat teljesíteni a szabadban. Az oxigéndús környezet komoly felüdülést jelent, különösen azok számára, akik sok időt töltenek zárt helyen vagy szennyezett városi levegőben.

Az erdei levegő azonban nem csak tisztasága és magasabb oxigéntartalma miatt tesz jót a szervezetnek: a növények által kibocsátott  fitoncidok belélegzése immunrendszerünk működésé is javítja. Ezeket az antimikrobiális szerves vegyületeket a fák, zöldségek, gyümölcsök és egyéb növények termelik, hogy védjék magukat a különféle kórokozók és rovarok ellen. A legújabb kutatások szerint pedig természetes védekezőrendszerünkre is jótékony hatással vannak. A talajlakó baktériumokkal való találkozás már kicsi kortól kezdve szintén erősíti az immunrendszert: egy bajor vizsgálat is alátámasztotta, hogy azok a gyerekek, akik mezőgazdaságokban dolgozó családban éltek, többet voltak a természetben és állatok társaságában, mint társaik, sokkal kevésbé voltak érintettek asztmás és allergiás megbetegedésekben.

Az erdőn tartózkodásnak persze pozitív pszichológiai hatásai is vannak. Egy japán vizsgálatból kiderült, hogy azoknak a személyeknek, akik adott napokon több órát tölthettek erdei környezetben, jelentősen csökkenti a mások felé mutatott ellenséges viselkedésük, és a depressziós tüneteik is mérséklődtek.
Az erdőben járva hallhatjuk annak minden egyes moccanását és zörejét. Ahogyan egymás után tesszük a lábunkat, úgy halljuk a talpunk alatt sercenő földet, a pattanó faágakat és a fű zizzenését. Halljuk a szelet, és ahogyan a szél fújja a fák lombjait. Az ágak és a levelek susogását, az állatok távoli lépteit, és az egymást hívó, figyelmeztető hang-ját. Minden összefügg, minden történik valamiért. Ha eléggé türelmesek és nyugodtak vagyunk, annyira közel kerülhetünk a természethez, hogy idővel megértjük, melyik hang mit jelent. A zizzenés, a reccsenés, a madarak szárnycsapása, a ragadozók távoli üvöltése. És megérthetjük azt is, mit jelent a hirtelen támadt, különös csend.

Ha együtt tudunk lélegezni, élni a természettel, ha megértjük, akkor a természet megvédi az embert. Figyelmeztet és oltalmat nyújt. Keresd az erdő közelségét!
Ülj le egy tuskóra és figyelj arra, amit hallasz! 

 

Ima a földünkért


Mindenható Isten,
te az egész világmindenségben,
de legkisebb teremtményedben is jelen vagy,
és gyengéd szeretettel veszed körül
mindazt, mi létezik.   

Öntsd belénk szereteted erejét,
hogy óvjuk az életet és a szépséget,
tölts el minket békével,
hogy fivérként és nővérként éljünk,
és ne ártsunk senkinek! 

Szegények Istene,
segíts, hogy megmentsük azokat,
akik e földön magukra hagyva és elfeledve élnek,
de akik oly értékesek szemedben! 

Gyógyítsd meg életünket,
hogy védelmezői legyünk a világnak, ne kifosztói,
a szépség terjesztői legyünk,
ne a szennyezésé és a pusztításé! 

Érintsd meg azok szívét,
akik csak haszonra törekszenek,
mégpedig a szegények és a föld kárára! 

Taníts meg, hogy felfedezzük minden dolog értékét,
hogy ámulattal tekintsünk rájuk,
hogy felismerjük: szoros egységben vagyunk
minden teremtménnyel
végtelen világosságod felé vezető utunkon! 

Köszönjük, hogy mindennap velünk vagy! 

20. Engedd el, bocsáss meg!

Szerző: | 2023.jún.ked | Egyéb kategória

Mindennapjaink része, hogy különböző élethelyzetekben, kapcsolatainkban megbántottnak, sértettnek érezzük magunkat. Szinte elkerülhetetlen, hogy időről időre olyat tegyünk vagy mondjunk, amivel ne okoznánk sérülést, fájdalmat másoknak, szeretteinknek. Vannak azok a helyzetek és kapcsolatok, ahol ezt bocsánatkérés, éjszakákon át tartó beszélgetés, felelősségvállalás, majd közös megoldás követi. Azonban mindezek ellenére is bennünk maradhat egy mély, fájó pont, amit kezelünk, de érezzük, hogy a varázsszavak ellenére sincs minden teljesen rendben. Nehezedre esik megbocsátani valakinek, aki fontos számodra, de nem tudod, hogyan tedd? Úgy érzed elakadtál és nem tudod, hogy lépj tovább? Ebben segít ez a “kulcs”. 

 

 

 A megbocsátás és a bocsánatkérés útja


Nap, mint nap így imádkozzuk: „Bocsátsd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétőknek.”  Mit is jelent ez a gyakorlatban? Mi a megbocsátás? Milyen előnyei, esetleg hátrányai vannak? 

A megbocsátás egy nagyon izgalmas téma. Maga a Szentírás is nagy hangsúlyt fektet arra, hogy megbocsássunk embertársainknak, ahogyan Isten is megbocsát nekünk. A megbocsátásnak nagyon sok pozitív hatása van az életünkre, a fizikai és pszichés egészségünkre egyaránt. A megbocsátás semmiképpen sem egy érzelem. Nem az, amikor szeretjük az egész világot, még azt az embert is, aki nagyon mélyen megbántott bennünket, hanem sokkal inkább egy döntés. Amikor úgy döntünk, hogy lemondunk a haragról, a bosszúvágyról, a sértettségről és a negatív érzésekről, amit az iránt tápláltunk, aki megbántott bennünket, az már megbocsátás. El lehet különíteni a békülékenységet és azt, hogy nem állok bosszút a másikon. Személy szerint azt gondolom, hogy a haragról való lemondás mindenképpen része kell, hogy legyen a megbocsátási folyamatnak. Ugyanakkor a kibékülés, illetve a bizalom helyreállása nem mindig ját együtt a megbocsátással. Ez utóbbi hosszú folyamat lehet és a másik félen is múlik, hogy mennyire engedjük őt vissza az életünkbe. A hangsúly főként azon a döntésen van, hogy elengedjük azokat a negatív érzelmeket, érzéseket, amit a másik iránt táplálunk.

A megbocsátás témakörét a szakemberek többlépcsős folyamatként szokták felvázolni. Melyek a megbocsátás lépései?

1. lépés
Először is nagyon fontos, hogy szembenézzünk azzal, hogy megbántottak minket. Olykor-olykor, főként keresztény emberek között előfordul az, hogy úgy érezzük, nem szabad megsértődnünk, megbántódnunk, vagy haragudnunk senkire. Úgy gondoljuk, hogy ezek az érzések, illetve az, hogy dúljunk-fúljunk magunkban, nem méltóak egy hívő emberhez. Fontos azonban beismernünk, fájdalmat okozott nekünk az, ami történt. Érdemes szembenéznünk ezzel az érzéssel. Lényeges az is, hogy ne ragadjunk meg ebben az állapotban. Sokat segíthet, ha megengedjük magunknak átélni ezeket az érzéseket. Segíthet az is, ha megoszthatjuk valakivel.

2. lépés
Ezután  érdemes  belegondolni magunkat az elkövető helyzetébe. Vajon miért tette azt, amit tett? Lehet, hogy mi is ludasak voltunk abban, ami történt? Ennek a lépcsőfoknak a lényege az, hogy valahogy megértsük az elkövető indítékait, motivációját. Ez segíthet abban, hogy a másikban is felismerjük a jót, illetve azt, hogy ő is egy szerethető ember. (Ugyanakkor lehetnek olyan esetek, amikor nem kell a saját felelősségünket keresni, pl. bántalmazás esetén az áldozat ne keresse a saját felelősségét). Az élet gyakran hozhat olyan eseteket, amikor mindketten hibázunk, s nekünk is részünk van az események alakulásában.

3. lépés
El kell döntenünk, hogy megbocsátunk a másiknak és elengedjük ezt a haragot, ami a szívünkben van iránta. Ezután fontos, hogy elköteleződjünk a döntésünk mellett és elengedjük a rossz érzéseinket, a bosszúvágyat az iránt, aki megbántott bennünket. Sokat segíthet, ha végiggondoljuk, hogy amikor mi hibáztunk, nekünk is megbocsátottak. Hívőként érdemes szem előtt tartanunk azt is, hogy Isten mennyi mindent megbocsátott nekünk. Hogy ne engedhetnénk el a másiknak azt a hibát, amivel ő tartozik felénk, amikor az Isten mindent elengedett nekünk? Ilyenkor teljesen természetes és nem szabad megijedni attól, hogy kavarognak még az érzések, ezek kezelésében megoldás az is, ha beszélünk erről valakivel, aki imádkozik velünk. Racionális úton is végiggondolhatjuk, hogy a megbocsátásnak milyen előnyei vannak a fizikális, illetve a lelki egészségünk szempontjából. Ha felismerjük, milyen hátrányai vannak a harag dédelgetésének – mennyire pusztító, romboló lehet ránk nézve -, akkor már csak ilyen önző szempontokat szem előtt tartva is azt látjuk, érdemes megbocsátanunk. Saját magunknak ártunk a legtöbbet azzal, ha őrizgetjük a haragunkat, ami belülről felőröl minket.

4. lépés
Kitartás amellett a döntés mellett, hogy megbocsátunk. Ez a legnehezebb dolog, mert hiába történt meg a döntés, jöhetnek olyan események az életben, amelyek megkérdőjelezik az elhatározásunkat. Például az az ember, akinek megbocsátottunk újra elkövet ellenünk valamit, vagy a hullámzó érzelmeink alapján nem érezzük még azt, hogy valóban megbocsátottunk. Amikor újra feljön bennünk a sérelem, megkérdőjeleződik, hogy valóban megbocsátottunk. Tényleg meg akarunk bocsátani? Ilyenkor érdemes újra és újra végigmenni ezeken a lépcsőfokokon. Tanácsos végiggondolni a szívünkkel, illetve az eszünkkel is, hogy mi mellett döntöttünk, mi a jó nekünk és mi a mi utunk. Egészen addig, amíg tényleg eljutunk oda, hogy valóban el tudjuk engedni a sérelmet. Megjegyezném, nagyon fontos, hogy nem szabad magunkat hibáztatni amiatt, hogy nem „jól bocsátottunk meg” és azért vannak rossz érzéseink.

Lehet-e a megbocsátásban fejlődni? Ha igen, akkor hogyan?
Igen. Az előbb beszéltünk a lépcsőkről. Ha tudatosítjuk ezeket a lépéseket, illetve azt, hogy az érzelmeink kavaroghatnak, akkor nem fogunk kétségbe esni, amikor ezt átéljük. A tudatosítás nagyon sokat segít itt is (mint ahogy az életünk számos más területén is nagy hasznát vesszük). Ha tudjuk, hogy mit miért érzünk és mire jó az életünkben, akkor sokkal könnyebb megküzdenünk vele. Amikor nehéz helyzetben vagyunk, érdemes leülni és leírni azokat a gondolatokat, amik bennünk vannak az esettel kapcsolatban. Ez abban hasznos (azért válik hasznunkra), hogy kitisztuljon a kép és könnyebben tudjunk döntést hozni.
MEG KELL ENGEDNÜNK MAGUNKNAK, HOGY MEGÉLJÜK A MÁSIK IRÁNT, HOGY HARAGSZUNK RÁ AZÉRT, AMIT ELKÖVETETT ELLENÜNK. UTÁNA VISZONT EL KELL ENGEDNÜNK A NEGATÍV ÉRZÉSEKET, MERT EZEK MEGBETEGÍTENEK BENNÜNKET, ÉS NEM IS MÉLTÓAK HOZZÁNK. 

A szimbolikus, rituális cselekedetek is nagyon sokat segíthetnek.

MÓDSZER: Szondi Máté a megbocsátás egyik hazai szakértője egy könyvében a következő esetet írja le: Párterápián egy pár, akinek sok sérelme volt a másikkal szemben, felírta egy virágcserép belsejébe ezeket a sérelmeket. Telerakták földdel, beleültettek egy virághagymát és együtt gondozták a felnövekvő virágot. Miközben együtt ápolták a virágot, beszélgettek a kapcsolatukról, s mindazokról a dolgokról, amiket megbocsátottak egymásnak. Ez segített nekik abban, hogy tovább tudjanak lépni. Felírhatjuk egy lapra is a sérelmünket, amiből hajót hajtogatunk és vízre teszünk, majd elengedjük a Dunán, Tiszán…  

Ha mi bántottuk meg a másikat, akkor hogyan zajlik a folyamat? Milyen a bocsánatkérés útja?

A szakértők a bocsánatkérésre is kidolgoztak egy többlépcsős modellt, amely szintén egy folyamat. Nem a lépcsőkön van a hangsúly, hanem azon, hogy ez sem egy pillanat műve, hanem egy hosszabb út, amelyen végigmegyünk. Akkor kérünk bocsánatot, amikor észrevesszük, hogy mi hibáztunk. Gyakran előfordul az is, hogy felmentéseket keresünk a magunk számára. Mentségeket gyűjtünk, „mert a másik ezt vagy azt tette. Azért történhetett ez meg. Ő (is) az oka…” Fontos beismernünk azt, hogy mi (is) hibáztunk. Ugyanilyen fontos, hogy a másiknak kijelentsük ezt. Mondjuk el a szavainkkal is, hogy hibáztunk és ismerjük be, a viselkedésünkkel fájdalmat okoztunk. Érdemes megfogalmazni azt is, hogy értékesnek tartjuk a kapcsolatunkat, valamint a társunkat, és megpróbáljuk helyreállítani a kapcsolatot. Azt is fontos ilyenkor elmondani: azon leszünk, hogy soha többé ne bántsuk meg őt. A jövőben figyelni fogunk azokra a dolgokra, amikkel eddig fájdalmat okoztunk neki, mivel nem akarjuk, hogy ez a kapcsolatunk és a lelki életünk rovására menjen. A folyamat végén nagyon fontos, hogy feltegyük ezt a kérdést: Meg tud-e nekünk bocsátani?

A megbocsátási folyamat mennyi idő alatt zajlik le? Rövid, vagy hosszú ideig tart?

Ez a probléma súlyosságától is függ. Nem mindegy, arról van-e a szó, hogy például a párunk nem vitte ki a szemetet. Ez rendszerint pár perc alatt lezajlik. Nem kell egész nap „meaculpázni”. Elég, ha elmondjuk, tudjuk, hogy a másiknak ez fontos lett volna. Sajnáljuk, hogy elfelejtettük és máskor jobban oda fogunk figyelni erre. Végül megkérdezzük, meg tud-e nekünk bocsátani azért, hogy megint elfelejtettük azt a dolgot, ami fontos számára?

A megbocsátás lelkileg nagyon-nagyon sokat ad az életünkben. Meghozhatjuk tehát a másiktól függetlenül is azt a döntést, hogy megbocsátunk, még ha a másik nem is kér bocsánatot. Ugyanakkor ez a megbocsátás biztosan vissza fog hatni a kapcsolatra és gyógyítani fogja azt. Ha megbocsátunk, elkezdjük értékelni a másikban a benne lévő jó dolgokat, és többé nem azzal a szemüveggel nézünk rá, hogy megbántott bennünket. Ugyanilyen fontos az is, hogy saját magunknak is meg tudjunk bocsátani.

Ha magunknak nem tudunk megbocsátani, akkor miként tudnánk a másiknak?

Elsőként magunknak kell megbocsátani Nagyon sokszor van arról szó, hogy másoknak bocsássunk meg, de gyakran magunknak sem tudunk megbocsátani. Csinálunk valami butaságot és emésztjük magunkat. Lelkiismeret furdalásunk lesz. Egyszerűen nem tudunk túllépni a történteken. Ez ugyan olyan káros, mint amikor a másiknak nem engedjük el a tartozását. Elkezdünk egy sötét szemüvegen keresztül nézni magukra. Amikor így látjuk saját magunkat, akkor ezt vetítjük ki a külvilágra is, s többé nem tudjuk a világot szép helynek látni. Követünk el hibákat, nem is egyet. Ezeket el is kell ismerni. De tudnunk kell elengedni. Azt is érdemes észrevennünk, hogy néha olyan dolgok miatt haragszunk magunkra, amit csak mi látunk rossznak, a környezetünk nem (mert mindig tökéletességet várunk el magunktól). Olyan is előfordulhat, hogy mások akarnak ránk terhelni valamit pl. érzelmi zsarolással. Mi emiatt emésztjük magunkat, megint nem tudtunk helytállni. De igazából semmi rosszat nem követtünk el. 

Szőnyi Lídia pszichológus

A megbocsátás példaképe


1981. május 13-án a szerdai pápai kihallgatás során Szent II. János Pál pápa a Szent Péter téren pápamobiljával másodszor ment körbe, amikor a Bronz-kapuhoz közeledve, 17.17-kor egy török terrorista, Mehmet Ali Agca háromméteres távolságból háromszor rálőtt a pápára (a negyedik lövésnél pisztolya megakadt). Lövéseivel eltalálta a szentatya hasát, jobb könyökét és jobb kezének mutatóujját. Stanisław Dziwisz érsek így emlékezik vissza az eseményre:
„Borzasztó dörrenést hallottunk. Rögtön felfogtam, hogy valaki lőtt. De kicsoda? És akkor megláttam, hogy a szentatya megsebesült. Imbolygott, de nem látszott sem vér, sem sebesülés. Azt kérdeztem: hol? A hasára mutatott. Még azt is megkérdeztem: nagyon fáj? Azt felelte: igen. Mögötte állva folyamatosan tartottam, nehogy elessen. Félig fekve rám támaszkodott a kocsiban, és így odaértünk a mentőautóhoz, amely a vatikáni falakon belül, az elsősegély pontnál állt. A szentatya szeme le volt csukva, nagyon szenvedett, rövid fohászokat imádkozott. Ha jól emlékszem, leggyakrabban ezt mondta: Mária, édesanyám! Mária, édesanyám! Buzzonetti doktor, Kamil testvér és egy ápoló együtt jöttek velünk a mentőautóban. Nagyon gyorsan hajtottunk. Pár száz méter után a mentő szirénája elnémult. Azt a távolságot, amit általában az ember fél óra alatt tesz meg, mi nyolc perc alatt tettük meg, és mindezt a nagy római forgalomban! Útközben a szentatya borzalmasan szenvedett, és egyre gyengülő hangon fohászkodott. Egy szóval sem panaszkodott vagy siránkozott, végig elmélyülten imádkozott és elmélkedett. Később elmondta nekem, hogy egészen a kórházba érkezésünkig magánál volt, csak amikor megérkeztünk, akkor vesztette el az eszméletét. A klinikán döbbenten fogadták – nem is csoda. A sebesültet a tizedik emeletre vitték, ahol egy szoba az ehhez hasonló különleges helyzetekre volt előkészítve. A szentatyát – állapota stabilizálása után – azonnal a műtőbe vitték.”

II. János Pál így emlékezett ugyanezekre a percekre: „Igen, emlékszem az útra. Még egy ideig eszméletemnél voltam. Volt egy olyan érzésem, hogy túl fogom élni. Mondtam Stanisław atyának, hogy megbocsátok a merénylőnek. Arra, hogy a kórházban mi történt, már nem emlékszem.”

A Frossard „Ne féljetek” 

A fogadás


Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek. 

– És te? – kérdezték. – Te semmit sem mondasz?
– Nem – válaszolta. – Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.
A többiek nevettek és így szóltak:
– Ilyen nincs.
– De igen! – védte most már a feleségét. – Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem valamit, minden szó nélkül megtenné.
A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:
– Őrültség! Nem fogsz minket átverni!
A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:
– Mibe fogadjunk? 

Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla, hogy barátjuk igazat mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult. Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:
– Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam? 

A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja őket. Így szokták meg feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő múlva hallották a csészék zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gőzölgő kávét a szobába. Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána megkérdezte:
– Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes erre?
Így válaszolt rá:
– Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, hiszen más nincs neki. 
A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi azonban így szólt feleségéhez:
– Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége? 

Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, mert ilyen kedvesen még sohasem hallotta férjét beszélni, neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bűnét. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, hogy más ember legyen belőle. 

 

Isten irgalma


Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
Zsolt 103,8-14 

19. Értékeld az apró dolgokat!

Szerző: | 2023.jún.ked | Egyéb kategória

Mindannyian hajlamosak vagyunk felfújni a negatív apróságokat és észre sem vesszük a pozitívokat. Változtassunk ezen! Nehezen ugyan, de tudatossággal képesek lehetünk rá!

 

 

 Észre sem veszed és fontos dolgok mellett mész el

 

Agyonhajszolt emberek vagyunk. Egyre többen. Nemtől, életkortól, iskolázottságtól, beosztástól függetlenül. Ez lett a „normális”, az „átlagos”. Nehéz kitörni, ha szinte mindenki ilyen körülötted. Ilyen állapotban nem a pozitív érzelmeid vezérelnek. Akkor sem, ha szeretnéd. Így nehéz  észrevenni  a jót, az értékest önmagadban, az életedben, a környezetedben. Mert nem erre áll rá az agyad és az érzéseid. Pedig az orrod előtt van. 

Őrült rohanás. Hajsza minden nap. Szinte mindenki hajszol valamit. Van, aki a pénzt. Van, aki az elismerést, a szeretetet, népszerűséget. Van, aki a tudást. Van, aki a hatalmat, befolyást. Van, aki a nyugalmat. Van, akit a saját kreativitása, alkotni vágyása űz, hajszol, míg szét nem esik. Van, aki mindenki máson segíteni akar, mindenkinek meg akar felelni, s ez nem hagyja nyugodni. Van, aki rendet akar teremteni mindenhol, de annyira belelovalja magát, hogy káosz lesz körülötte. Ebben a felfokozott állapotban – amely egyre inkább a mindennapok része, sőt sajnos ez tűnik „normálisnak” egyre kevésbé veszünk észre fontos dolgokat.

Ha jobban körbenézel a környezetedben, akkor egy idő után feltűnik, hogy mennyien élik így az életüket. Ebben biztosan szerepe van annak a társadalmi, gazdasági környezetnek, a médiának, ami hat ránk. Ha a környezetedben mindenkit ilyen pörgősnek, rohanósnak látsz, s nem látsz kivételt, akkor azt hiszed, hogy ez a normális. Egy ideig. Amíg még látsz és hallasz. Aztán egy idő után már nem látsz, nem hallasz. Nem azért, mert nem akarsz. Azért, mert az idegrendszered már nem képes rá.

Túlfeszített állapotban a szervezeted számára egy idő után a „túlélés” a tét. Egyre inkább elmész fontos dolgok mellett. A rohanásban nem veszel észre szép és értékes pillanatokat. Akár a saját magad életében sem. Például, a saját sikereidet, örömforrásaidat, eredményeidet. Egy idő után pedig hiába vannak ragyogó képességeid, mit sem érnek. Mert képtelen leszel azt a túlhajtottságban használni. Nem azért, mert nem akarod. Azért, mert nem tudod.

Egy idő után pedig már nem fogod megérteni, hogy mire tudnál önmagadban támaszkodni, milyen lehetőségeid lennének. Mert egyszerűen már nem veszed észre. Különösen nehéz kitörni ebből az állapotból, ha észre sem veszed magadon a hajszoltságot. A legtöbb ember önmagát hajszolja észrevétlenül.

Mit lehet tenni?
Joggal felteheted ezt a kérdést. A válaszom: megállni. Csöndben lenni egy kicsit. Többet csöndben lenni. Figyelj önmagadra, a testedre, a természet szépségére, az étel ízére és figyelj Istenre, az Ő jelenlétére az életedben, abban, ami történik veled. Mi lesz az eredménye? Elkezdesz észrevenni addig észrevétlen dolgokat. A lehetőségeket, a szépet, a finomat, a hasznosat, a fontos dolgokat és a hibákat, a lényegteleneket is… és elkezded észrevenni Isten működését az életedben.

Hálás leszel mindenért! Ez mindennél nagyobb békét és örömöt fog jelenteni. A megállásnak és a csöndnek köszönhetően elkezdesz gondolkozni: mit kellene abbahagyni, változtatni, jobban csinálni. Észre fogod venni a megoldásokat, az irányokat és a rá fogsz találni a megfelelő útra.

Egyre kevésbé rohansz. Egyre jobban élvezed az életed. Egyre elégedettebb leszel. Egyre több mindent hozol ki önmagadból. Egyre jobban mélyül a kapcsolatod az Istennel. Aztán eljutsz odáig, hogy elindulj és csináld. Persze ennek ára is van. Merthogy nem magától lesznek eredmények, nem hullik senkinek sem az ölébe az, hogy ide eljusson. Vágy, akarat, csend és Istenre figyelés kell hozzá. Ez az alap. E nélkül nem megy.

Vereb István 

Az élet apró örömei  


Nézd meg, és ébredj rá, milyen sok apró “élvezet” van körülötted, mely nem is tudatosul benned! 

– reggel az ágyban nyújtózni egy nagyot 
– bekapcsolni a kávégépet, és a gomb lenyomása után hallani a gép zúgó hangját, érezni a kifolyó kávé aromáját 
– végigsimítani a gyerekek selymes haját 
– végignézni a szobán, a lakáson, ahol az imént rendet raktál, kitakarítottál 
– friss virágokat vázába rendezgetni 
– téli futás után forró vízzel lezuhanyozni 
– jégkrémbe beleharapni, és érezni, ahogyan a csokiréteg szétroppan a fogaid alatt 
– puzzle utolsó darabjait összerakni a gyerekekkel 
– leszedni az érett koktélparadicsomokat, majd párat a számba tenni mosatlanul, napmelegen 
– tó vagy tenger partján állva élvezni, ahogyan a szél belekap a ruhádba 
– elolvasni egy regény utolsó oldalát 
– bekukkantani a postaládába, hogy érkezett-e valami érdekes 
– benyomni a mosogatógép gombját, miután jól megpakoltad 
– rózsacsokorba beleszippantani 
– muffintésztát papírkapszlikba fagyis kanállal adagolni 
– letépni egy levendulavirágot, és kezeid között szétmorzsolni, majd beszippantani intenzív illatát 
– mezitláb a homokban sétálni 
– kandalló, kályha előtt melegedni 
– hógolyóval célba találni  
– a gyerekeket este betakarni 
– télen a kezedet a meleg teásbögrén felmelegíteni 
– a tennivaló lista összes tételét kipipálni 
– megtalálni egy rég keresett, elveszettnek hitt tárgyat 
– nyáron kora reggel kitárni az ablakokat, hogy kiszellőzzön a lakás 
– tojást a forró serpenyőre buggyantani 
– télen jól felöltözve nagyot szippantani a friss, csípős levegőből 
– tengerimalacot a frissen kitisztított, kajával megrakott ketrecbe visszarakni 
– pénzt találni egy rég nem használt táskában vagy dzsekiben 
– pitypangot fújni  

Mivel tudnád folytatni? 

Miért fontos, hogy élvezzük az étkezést?

Az ízek varázsa


Az általános táplálkozási tanácsok a következők: legyünk mértékletesek, ne együnk túl sok szénhidrátot, kerüljük a feldolgozott élelmiszereket. Persze mindez tényleg fontos, és érdemes is betartani, ám Alissa Rumsey egy picit más oldalról közelíti meg a dolgot. Olyan oldalról, amelyet eddig nem is igazán hallottunk.
Nem csak az az egészséges táplálkozás, ha sok gyümölcsöt, zöldséget eszünk, vizet iszunk, kerüljük a mesterséges alapanyagokat és ételeket. Még egy valamire szükség van ahhoz, hogy teljes legyen a kirakós. Alissa szerint az egyik legfontosabb étkezési irányelvnek annak kellene lennie, hogy élvezzük az ételünket. Hiszen ez is az egészséges táplálkozás része – legyen szó diétáról vagy akár bűnözésről. Ellenben az étkezéshez kapcsolódó negatív érzések, mint a félelem, a bűntudat, az ítélkezés és a szégyen, befolyásolják a jólétet. Az étkezés élvezete növelheti a tápanyagok felszívódását. Ezt egy vas-felszívódást vizsgáló tanulmánnyal bizonyították. A vizsgálatban két csoport vett részt: Svéd-országból származó emberek, akik thai ételeket kaptak, illetve thaiföldiek, akik viszont svéd ételeket ettek. A résztvevőknél mindkét esetben kevesebb vas hasznosult, amikor a másik ország ételét fogyasztották. Viszont, amikor saját, hazai fogásaikat ették, jóval több vas szívódott fel. A kutatók ezt azzal magyarázták, hogy a saját országuk gasztronómiáját jobban élvezték.

Egy másik tanulmányban szintén vizsgálták a tápanyagfelszívódást. Akkor mindkét csoport egy barna gombóchoz hasonlító ételt kapott, amelyről mindent lehetett mondani, de azt nem, hogy finomnak nézett ki. Egyik csoportnál sem szívódott fel elegendő mennyiségű vas, amelynek az lehetett az oka, hogy a gusztustalanul kinéző étel egyikőjükből sem váltott ki sem örömet, sem elégedettséget.
Ha valamit nem akarunk megenni, vagy nem szeretünk, esetleg olyan ételt fogyasztunk, ami bűntudatot vált ki, akkor a test stresszessé válik. Ez persze akadályozhatja az emésztést,  bélelzáródást, puffadást, székrekedést vagy akár hasmenést, zsírlerakódást is okozhat. Továbbá, ha élvezettel eszünk, sokkal kisebb adagokra van szükségünk. Ha nem kapjuk meg az öröm élményét, akkor úgy fogjuk érezni, hogy valami kimaradt. És akkor addig eszünk, amíg elégedettek nem leszünk.
Összefoglalva: ha élvezzük az ételünket, gátat szabhatunk a túlfogyasztásnak.

NA, DE HOGYAN LEHET ÉLVEZNI AZ ÉTELT? 
– Ügyeljünk arra, hogy ne mohón együnk!  
– Együnk lassan, megfontoltan, élvezzünk ki minden ízt, az aromák keveredését a szájban. 
– Fontos a változatosság. A kedvenc étel is unalmassá válhat. Ha ritkábban eszi, nagyobb örömöt okoz az étel. 
– Amikor figyelünk az étkezésre, hamarabb észrevesszük, mikor elég. Ezzel a mértékletesség erényét is tudja gyakorolni.  
– Soroljuk fel azokat az ételeket, amelyeket szeretünk. Az íz lehet élvezeti tényező, ám például a szag, a hőmérséklet és a textúra is befolyásolják a boldog emlékeket. 
Kérdezzük meg magunktól: mit akarok most enni?

Próbálkozhatunk új ételekkel, lehetőségekkel,  majd vizsgáljuk meg, mennyire voltunk elégedettek vagy elégedetlenek. Persze meg lehet tanulni élvezni azokat az ételeket is, amelyek eddig rossz érzéseket váltottak ki belőlünk. Diétáznunk kell, viszont nem akarunk. Gondoljunk az ételallergiásokra. Nekik rendkívül be van határolva, mit ehetnek meg, és mit nem. Hogyan lehet ezt szeretni? Például úgy, hogy arra gondolnak: minden egyes falat az egészségemet, a jólétemet szolgálja. 

Egy kihívás, ami letisztázta előttem az élet értelmét   

 

Pár évvel ezelőtt, egy novemberi napon vitt be a rossz vérképem miatt a mentő a kórházba. Egy elkülönítőben, a sok gyógyszertől és infúziótól már jókedélyűen vártam barátommal, hogy az orvosok megmondják, mi is a probléma. Majd megjelent egy addig ismeretlen orvos, rám nézett, sugárzott a tekintetéből, hogy nem lesz jó a hír. Majd kimondta: „Az az a helyzet, hogy magának leukémiája van, nagyon rosszak az értékek, de van esély.” Hallottam, mit mondott, de még nem fogtam fel. Ez egy álom, egy tévedés, velem ilyen nem lehet. Nem ijedtem meg, de nem gondoltam, hogy ez komolyan megtörténik velem. Egy pillanat kellett hozzá, hogy az egész életem megváltozzon. Egy mondat kellett hozzá, hogy semmi se legyen a régi. Vázlatosan elmondták, hogy kemozni fognak Budapesten a Szent László Kórházban, és emiatt ki fog hullani a hajam. 

„Nem baj, legalább odaadományozhatom egy kisgyereknek”- ez volt az első mondat, ami kicsúszott a számon. Majd az, hogy lehetnek bármilyen rosszak az értékeim, én mindenképp meg fogok gyógyulni. És ez a hozzáállás határozza meg az egész harcomat. Persze arra gondoltam, hogy majd megcáfolják a diagnózist, és azt mondják, hogy nem igaz, de az első este a fájdalmaimmal egyedül maradva rájöttem, hogy senki sem fog mást mondani. 
A hajamat már a kemok előtt eladományoztam. Hihetetlen örömmel töltött el, hogy másnak boldogságot okozhatok ezzel. 

Valamint hányan mondhatják el magukról nőként, hogy voltak kopaszok? Én majd elmondhatom. Nem szégyeltem a kopasz fejemet, az mutatja a nagy világnak, hogy küzdök valamiért, pontosabban az életemért, egy olyan dologért harcolok, amit mások fel sem fognak, hogy mit jelent. 

Mások egészségesek, de elfelejtettek élni, megtehetnek mindent, mégis keseregnek lényegtelen apróságokon, ahelyett, hogy örülnének, hogy nem a halállal harcolnak hosszú időn keresztül minden nap. Az ágyban feküdve, betegen, küzdve megértettem mik is a legfontosabbak az életben, megtanultam minden apróságot értékelni, amit egy hétköznapi ember észre sem vesz.
 Például arra kelni, hogy egy madár csicsereg a kórházi ablakom előtt, olyan örömmel töltött el, hogy egész nap mosolyogtam. Másoknak, ami már fel sem tűnik, az nekem ritka kincs. Minden szenvedős, fájdalmas nap végén meg tudtam valamit köszönni az Úrnak. Csak végiggondoltam a napomat, és mindig volt benne valami apró öröm, ami az egészet jóvá tette. 

Az Úr akarata, hogy én ezen az útszakaszon járjak, és az ő akarata a gyógyulás is. A haláltól nem félve adtam kezébe a sorsomat, alakítsa úgy az életemet, ahogy ő a legjobbnak látja. Az Úr úgy látja legjobbnak, hogy mindenbe „belekóstoltat”, ami a limfoid leukémiánál szóba jöhet. Szinte semmilyen mellékhatás, semmilyen rosszullét nem került el, ami szóba jöhetett, de leküzdöttem eddig az összes akadályt, és jöhet bármi, már nem adom fel. Kesereghetnék, hogy miért velem történik ez, de inkább úgy fogom fel, hogy ez az út által fogok tudni segíteni másokon. Sok mindent túléltem, és a tapasztalatom megosztásával talán egyszerűbbé, könnyebbé tehetem mások számára a harcot a jövőben, megmutathatom nekik, hogy nincsenek egyedül.  

Annak, aki viszont egészséges, rávilágíthatok arra, hogy tanulja meg értékelni az életét, és vegye észre a jót maga körül, mert az élet alapvetően csodálatos, csak jólétünkben elfelejtjük értékelni az apróságokat, mert már nem elégszünk meg a kicsivel, minden kell. 

Tehát a rákból való gyógyulás nehéz, fájdalmas, de csak nyerni lehet az úton, mind szellemileg, mind lelkileg. Olyan tudás birtokába juthatunk, ha pozitívak vagyunk, amit máshol nem lehet megszerezni. Én nem tragédiának fogom fel ezt az időszakot, hanem egy kihívásnak, ami letisztázta előttem az élet értelmét, és megmutatta mit kell tennem. 

Katalin

 

18. Nevess sokat!

Szerző: | 2023.jún.hét | Egyéb kategória

A nevetés belső kocogás, vagyis a humor és jókedv pozitív hatást gyakorol a testre és a lélekre Egy kiadós nevetés ellazítja az egész testet, az izmokat, a feszültség csökken – igazi stresszoldó fegyver.  A jókedv, a pozitív életszemlélet és a nevetés jótékony hatása egészségünk egyik kulcskérdése. És ez nem tréfadolog! Nevetni – sokféle tulajdonságunkkal ellentétben – születésünktől kezdve tudunk. Már a csecsemők is mosolyognak, a legtöbbet pedig a gyerekek nevetnek, hogy a kamaszokról ne is beszéljünk. Majd, ahogy múlnak az évek, egyre kevesebbet húzódik mosolyra a szánk, idősebb korunkra pedig szinte teljesen elfelejtünk kacagni. A jókedv egészséges, mert a kacagás olyan finoman masszírozza a belsőnket, hogy zsigeri kocogásnak is nevezik.  

 

 

5 ok, hogy miért kezdd a reggelt mosolygással!

 

Csak úgy próbaképpen, mosolyogj egyet! Jó szélesen!  …na, ugye, milyen jó?!  Tudta, hogy tudományosan már bizonyított, amikor mosolyra vagy nevetésre húzzuk az arcizmainkat, érdekes módon olyan hormonok szabadulnak fel az agyunkban, amitől megnyugszunk, és való-ban jobb kedvünk lesz?! De a vidámság és mosoly nemcsak a mindennapi hangulatunk helyrezöttyintésén segít, hanem abban is, hogy túllegyünk számos betegségen. Ha stresszes és ideges, emelkedjen felül rajta, legyintsen egyet és csak mosolyogjon rá a világra. Egy kutató orvos megállapította, hogy a jó kedélyű emberek kevésbé lesznek betegek, vagy korábban felépülnek, és ők későbbi életkorban is halnak meg.
A nevetés, az optimizmus egyúttal a legjobb orvosság is, az egész szervezetre áldásos hatású.

1. Elmúlik a félelem
Az emberek manapság túl sokat szoronganak. A média, a hírek ontja magából a bizonytalanságunkat növelő információkat: tragédiák, katasztrófák, erőszak, válság. Nem szabad csak ezt látni az életből! A humor megtöri a jeget, elűzi a félelmet. Ha vidámabb hangnemben közlünk valakivel egy rossz hírt, hamarabb túljut rajta, bár megijedhet, mégis könnyedebben kezeli és a megoldásra koncentrál. Természetesen ezt tilos alkalmazni halál vagy egyéb tragikus történés közlésekor.

2. Megnyugtató
Ha egy beteg panaszkodik, hogy fáj valamije, nyugodtan tájékoztassuk arról, hogy amit érez, az teljesen normális. Ha humorosan tudatjuk az illetővel, hogy a fájdalom normális, akkor jobban belenyugszik és előbb túl lesz rajta.

3. Oldja a feszültséget
A humor a legjobb gyógyír a feszültség oldására. Ha stressz hatására kimerültnek, levertnek és szomorúnak érezzük magunkat, hagyjuk, hogy vidám ismerőseink feldobjanak minket. Aki ilyenkor jobban szeret eltűnni a világ elől, az dobjon be egy vidám filmet a DVD-lejátszóba, és hallgasson valami örömzenét. Gótikus rock hallgatása ilyenkor tilos! Meglátja, a sok pozitív energia átjön a zenéről, a filmből, és a stressz oldása után a fájdalmunk is enyhülni fog. Ha a munka vagy a betarthatatlan határidők miatt remeg a gyomrunk az idegességtől, mondjuk ki hangosan: Ez csak munka! Ha a gyerekünk elszakította a pulóverét, akkor azt: Ez csak egy ruha! – ha át tud állni erre a gondolkodásra, nyugodtabb, örömtelibb az élete – és Önnel az élet!

4. Az élet szép és nem szabad túl komolyan venni magunkat!
Sokszor rácsodálkozunk arra, hogy amikor veszekedtünk a párunkkal, legtöbbször apróságokon zörrenünk össze, mégis utána, mintha beragadna a lemez: morcosak maradunk, és duzzogunk. Nos, csak gondoljunk valami pozitívra. Például arra, hogy miért szerettünk bele a párunkba! Hogy mennyire hiányoznának az idétlen poénjai, ha nem lenne velünk. Ha eltölt minket a vidámság, már csak pillanatok kérdése kibékülni, és helyreállítani a harmóniát – enélkül viszont napokig rosszkedvűek és sértődöttek maradunk. Az apróbb vitákat oldjuk meg humorral.

5. A jókedv ragadós!
Hétköznap reggelente azt tapasztaljuk, hogy a tömegközlekedési eszközön számtalan szomorú és elkeseredett ember utazik. Ha elkezdünk mosolyogni, gyakran azt tapasztaljuk, hogy az emberek spontán visszamosolyognak ránk, hirtelen ráeszmélnek arra, hogy tulajdonképpen ők is vidámak, szóval jó hatással lehetsz másokra. Arról nem is beszélve, hogy az önbizalmunk is nőni fog. A vidámság, a mosolygás ragadós! 

A nevetés ragadós


Rövid kisfilm a nevetés ragadósságáról 

 

Törekedj arra, hogy a következő napokban a derű sugározzék belőled! Tudnál-e mosolyt csalni mások arcára?

Lehet-e segíteni azon, aki nem érti a viccet? 

 

Hogy lehet humor nélkül élni?! – teszik fel sokan a kérdést felháborodva, amikor olyasvalakivel beszélgetnek, aki képtelen nevetni a vicceken. De miért van az, hogy míg egyesek nagyon is értik a viccet, az iróniát és a szóvicceket, addig mások egyáltalán nem, sőt, inkább csak a szavak egyértelmű jelentésére tudnak koncentrálni? Egyáltalán melyik agyi terület felelős a humorérzékért? Lehet fejleszteni?   

A humorérzék komplex képesség, nagy adag tudáshalmaz kell hozzá 
Az a képesség, amit humorérzéknek nevezünk, valójában egy sor másik képesség összehangolt működésének eredménye. Nincs egyetlen konkrét, könnyen körülhatárolható agyi terület, amely a viccek megértéséért és produkálásáért volna felelős. A humorérzék fejlődési folyamat során alakul ki, amely nagyjából 4–5 éves korban kezdődik, és egészen a serdülőkorig eltart. 

A folyamat szoros összefüggésben van a magasabb szintű kognitív képességek – döntéshozatal, következtetés, ok-okozat felismerése, rugalmasság, figyelem stb. – kialakulásával. Ahhoz, hogy a viccet, a humort megértsük, rendelkeznünk kell egy viszonylag jelentős szociális és kulturális tudáshalmazzal, hiszen ez teszi lehetővé, hogy felismerjük/megértsük a humorban, iróniában vagy szóviccben rejtetten jelen lévő ellentétet, váratlanságot, vagy az adott helyzethez nem illő mozzanatot. 

Fel kell tudnunk ismerni azt is, hogy a beszélgetőpartnerünk milyen információknak van a birtokában, és melyeknek nincsen. Erre a legjobb példa a »Csiga megy haza« című egymondatos vicc, amely nem lesz vicces annak az űrlénynek, akinek a bolygóján nem élnek csigák. Nincs tisztában azzal, hogy a csiga magától értetődően mindig otthon van. 

Az említetteken túl ismernünk kell azokat a társadalmi elvárásrendszereket, szokásokat és kétértelműségeket, a ki nem mondott jelentéstartalmakat is, amelyek keretében a viccek viccesnek vagy éppen oda nem illőnek minősülnek. Például egy rendőri igazoltatás közben kevésbé célszerű rendőrviccet mesélni az igazoltató közegnek, ez még akkor sem nyerő ötlet, ha a vicc amúgy tényleg jó. 

Valójában nem tudjuk, hogy teljesen átlagos, körülbelül hasonló háttérrel rendelkező emberek között is miért vannak óriási különbségek a humor és az irónia megértésében. Kutatások azt mutatják, hogy az emberek 25 százaléka egyáltalán nem, vagy csak kevéssé érti az iróniát, vagyis egy nyolcfős társaságban valószínűleg lesz két olyan ember, akikkel hiába próbálunk ironizálni. Nagy egyéni különbségek vannak abban is, hogy kinek mi vicces, és mi nem. Van, aki a szóviccektől, van, aki az angol humortól, van, aki a feketehumortól és a groteszktől, mások pedig a rejtett iróniától kapnak „röhögőgörcsöt”, tehát még abban sem vagyunk egyformák, hogy ki mit tart viccesnek.  

Lehet-e fejleszteni a „haha” képességet? 
Maga a humorérzék nem igazán fejleszthető képesség. Annyira összetett képesség ez, és annyira nem tudunk róla eleget, hogy jelen tudásunk szerint fejleszteni sem nagyon tudjuk. 
Inkább a humorérzékkel összefüggő részképességek javíthatók, valamint azoknak a tipikus helyzeteknek a felismerése fejleszthető, amelyek gyakoriak a hétköznapi kommunikáció során, és amelyeken félrecsúszhat a kommunikáció. Például annak, ha a gyerek nem érti, hogy a »De szép rend van itt!« nem számít dicséretnek, amikor az anyukája mondja a szoba közepén állva, ahol bokáig lehet gázolni a játékokban”. 

Képmás.hu 

Szent II. János-Pál pápa: Mosolyod

 
Mosolyod, mely szívből fakad, 
Aranyozza be arcodat! 
Mosolyod nem kerül pénzbe, 
Mégis sokat ér testvéred szemében. 
Gazdagítja azt, aki kapja, 
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja. 
Pillanatig tart csupán, 
De örök nyomot hagy maga után. 
Senki sem oly gazdag, 
Hogy nélkülözni tudná, 
És senki sem oly szegény, 
Hogy meg nem érdemelné. 
Az igaz barátság látható jele, 
Hintsd be a világot egészen vele. 
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak, 
Bátorság a csüggedőnek, 
Vigasztalás a szomorkodónak. 
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó, 
De semmiért meg nem vásárolható. 
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem, 
Mert csak abban a percben van értéke, 
Amelyben arcodon megjelen’. 
És, ha ezután olyannal találkozol, 
Aki nem sugározza a várt mosolyt, 
Légy nagylelkű, s a magadét add, 
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra, 
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.