— 2023. május 01. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
„Karokat nem, de sok egyéb mást kaptam a Jóistentől”
Ivicsics Borbála karok nélkül született, kiskorától kezdve a lábát használja mindenre. Nem ismer lehetetlent, amit egyszer a fejébe vesz, azt meg is valósítja: legyen szó külföldi ösztöndíjról, autóvezetésről, önálló életről. Közlekedésmérnökként végzett, rehabilitációs környezettervező szakmérnöknek tanul. A BKK-nál dolgozik akadálymentesítési referensként, és több fogyatékosságügyi projektben is részt vesz önkéntesként.
Borbála számára nem volt egy meghatározó pillanat sem, amikor azt érezte volna, hogy ő más. Biztosan volt, hogy megbámulták, megszólták vagy éreztették vele, hogy más, de a rossz dolgokat hamar elfelejtette. Szülei mindent megtettek, hogy olyan életet élhessen, mint bármelyik másik gyermek. Mind a szülei, mind az iskolái hozzájárultak ahhoz, hogy nem tekint magára különcként, elfogadta, hogy van, amiben más, másként működik, mint a többi ember.
Sok helyzetben van szüksége segítségre, néha csak kényelmesebb vagy gyorsabb megcsinálni valamit segítséggel, viszont nem szeretne folyamatosan másokra szorulni.
Amíg otthon lakott, evidens volt, hogy segítenek a szülei, ha már ott vannak, ám ez függőségi viszonyt is eredményez. Az első nagy lépés az önállóság felé egy Erasmus-ösztöndíj volt Varsóba. Ott lakott először egyedül. Az egyetem után költözött el otthonról, és elkezdett dolgozni.
„Én a tetteimmel, az életemmel szeretnék másokat motiválni. A fogyatékossággal élőket, hogy legyenek nyitottak az örömteli életre, a többi embert pedig az elfogadásra. Ne nézzenek ránk lesajnálóan, ismerjenek meg minket, így is lehet teljes életet élni! Lehet, hogy valamit nem kaptam meg az Istentől, de kaptam sok egyéb mást, amivel igyekszem jól gazdálkodni, mások hasznára fordítani.”
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Tetszik Borbála pozitív hozzáállása az élethez, a mindennapokhoz. Nem ismer lehetetlent és teljes életet tud élni karok nélkül is.
Én milyen sokszor elbizonytalanodok, félek, lehetetlennek tartok dolgokat. Az én életem mennyire teljes? Mennyire lehetne az? Mit tudnék tenni érte?
KAPCSOLATAINK
Csupa fül vagyok… – A mély meghallgatás képessége
A meghallgatás egy alapképesség a saját magunkkal és másokkal való kapcsolatban. Ha meghallgatnak, az valójában annyit jelent, hogy látnak és hallanak; a másik ember meghallgatása egy mélyebb közelséget hoz létre. Mélységében meghallgatni annyit jelent, hogy a bennünk lévő szeretetteljes odaadással, érzékenységgel és empátiával figyelünk a másikra – így érhető el, hogy valóban értsük a meghallgatott személy szíve mélyén lévő valódi szándékot. Ugyanakkor a meghallgatás egyenlő azzal, hogy elengedjük a kontrollkényszert, nem gondolunk önmagunkra, a saját gondolatainkra és meggyőződéseinkre, elképzeléseinkre. Közben ne akarjunk mindenáron cselekedni, viszont legyünk nyitottak a váratlan lehetőségekre. A meghallgatás elindít egy belső monológot. A tipikus belső hangok így szólnak: „Mit kell most mondanom? Hogy érint ez engem? Én a helyében azt tenném, hogy …”.
A mélyebb meghallgatás során arra koncentrálunk, amit a másik éppen kifejez, és nem veszik át a főszerepet a saját gondolataink vagy ötleteink. Sőt, azt is állíthatjuk, hogy ilyenkor a másik iránti empátia és együttérzés van fókuszban. Ily módon sikerülhet teljes odaadással meghallgatni, bevetve minden beleérző képességünket és az úgynevezett „hatodik érzékünket”. Nemcsak a szavakat halljuk, hanem a mögöttes tartalmukat is: sokatmondó a hangszín, az arckifejezés, a testbeszéd és az energia változásai egyaránt.
Jó hír, hogy a mély meghallgatás, avagy a másik emberhez való kíváncsi és segítőkész odafordulás egy fejleszthető képesség – gyakorlással egyre ösztönösebbé válhat. Kell hozzá az is, hogy hagyjuk magunkat meglepni, engedjük el az előítéleteinket, és el tudjuk fogadni a bizonytalanságokat. Csak hagyjuk, hogy beszéljen a másik, mi pedig egyszerűen figyeljünk.
Emlékeztessük magunkat arra, hogy a mély és nagylelkű meghallgatás egy átfogó megismerést tesz lehetővé, hozzuk tehát működésbe a beleérző képességünket, kapcsolati energiáinkat. Így sikerülhet a meghallgatásban oda eljutnunk, hogy a kapcsolataink mélyebbek és kifejezőbbek lesznek.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Gondoljuk át: hányszor hallgatok meg valakit valódi odafigyeléssel? Milyen képességeimet kell még ehhez fejlesztenem? Mit kell gyakorolnom? Ezeket a kérdéseket akár mindennap feltehetjük, mert ahogy mindenben, a meghallgatásban is fejlődhetünk. Minden egyes nap terepet ad ennek gyakorlására: koncentráljunk a másik emberre, legyünk rá kíváncsiak, tegyünk fel kérdéseket!
— 2023. május 08. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Egy betegségnek köszönhetően változott meg Szabina élete
Szabina szociálpedagógia szakon végezett, majd három évet dolgozott örökbefogadási tanácsadóként. Ahogy teltek az évek, más területek felé orientálódott, és megtörtént egy szakmaváltás. Hogyan történt? Szabinát mindig is érdekelte az emberi szervezettel, az anatómiával kapcsolatos témák, tanulmányok. Pár évvel ezelőtt a jobb térdében egy porclágyulás keletkezett (a chondromalacia nevezetű betegség), illetve egy Baker-ciszta, aminél körülbelül hat hónap a rehabilitációs idő. Nem sportolhatott, nagyon oda kellett rá figyelni, és különböző gyógyszereket kellett szednie. Ekkor erősödött meg benne, milyen jó lenne, ha jobban értene a mozgásszervi problémákhoz, ha jobban átlátná az ízületeket, izmokat, hisz akkor tudatosabban tudná magát kezelni, nem lenne teljesen az orvosra utalva. Kapott egy gyulladáscsökkentő gyógyszert, ami lehúzta a Baker-cisztát és a gyulladást, de semmi egyebet. Így kezdte el a gyógymasszőr-képzést.
Természetesen megmaradt, hogy emberekkel foglalkozik egy segítő szakmában, csak most nem a szociális helyzetük segítése van a középpontban, hanem inkább a fizikai, azon belül is a mozgásszervi problémák és azok okainak feltérképezése és szükség esetén más szakemberek bevonásával történő megoldása. Ugyanakkor korábbi tanulmányait, tapasztalatait, kialakult szociális készségeit továbbra is kamatoztatja. Az embereknek szükségük van egy befogadó közegre, ahol kezelve van a fizikai állapotuk, de emellett érzik, hogy foglalkoznak, törődnek velük.
Szabina számára az is egy nagy felfedezés, hogy a mai társadalom emberének életében mennyire kevés szerepet játszik az érintés, és hogy mennyire elidegenedtünk egymástól. Pedig ez alapszükségletünk, és rengeteg jótékony hatása van az érintésnek, nem csak a lélekre, de az idegrendszerre is. Számára emiatt is szép ez a hivatás, mert úgy érzi, pontosan az érintés az eszköz, amin keresztül terheket vehet le másokról.
Szabina szeretett az örökbefogadással, a gyerekekkel foglalkozni, de azt érezte, hogy a munkakörnyezet csak kivesz belőle, és nem ad. A masszázsnál viszont nemcsak ő ad, hanem ez neki is sokat ad. Fizikailag elfárad, de lelkileg feltöltődik. Csodálatos érzés, amikor bejön egy befagyott váll szindrómával küzdő vendég, egy alkalommal megkezeli a vállát, és lehet, hogy egy óra után 30-40 fokkal magasabbra fel tudja emelni a karját, mint előtte.
forrás: ujvarosonline
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Szabinát boldoggá teszi, lelkileg feltölti, hogy új szakmája által segíteni tud az embereken mind fizikai, mind lelki értelemben.
Törekedj rá a héten, hogy örömet szerezz a segítségeddel, az odafigyeléseddel, akár egy apró gesztussal egy másik embernek.
KAPCSOLATAINK
Miért fontos a bizalom és hogyan építsük ki?
Egy igazán jó kapcsolat egyik legfontosabb összetevője a kölcsönös bizalom. Azonban amilyen nehéz elnyerni valaki bizalmát, legalább olyan könnyű eljátszani azt.
Mi is az a bizalom? Az érzelmi, fizikai és pszichológiai biztonság érzését jelenti. Akkor beszélhetünk kölcsönös bizalomról, ha mindkét fél, legyen az pár-, baráti, tudja, hogy ha bármire szükségük lenne, akkor egymásra minden esetben, feltétel nélkül számíthatnak. Mint sok fontos dolog az életben, a bizalom sem jön létre csak úgy magától, hanem komolyan dolgoznunk kell azért, hogy kiépítsük, illetve hosszú távon fenntartsuk azt. Ez főleg akkor nehéz feladat, ha korábban már többször visszaéltek a bizalmunkkal. Érdemes minden új partnerünket, új ismerősünket, barátunkat alapvetően megbízhatónak tekinteni, egészen addig, amíg valóban okot nem adnak a bizalomvesztésre – ha ugyanis esélyt sem adunk, akkor biztosan nem lehet egészséges, boldog és időálló a kapcsolat.
Mi kell bizalom kiépítéséhez?
Megbízni valakiben annyit tesz, hogy biztosra vesszük, hogy bármennyire is összecsapnak a fejünk felett a hullámok, ő ott lesz nekünk támaszként. Ha tehát bizonyítani szeretnénk, hogy valóban kiérdemeljük a másik bizalmát, akkor alapvetőnek kell lennie a részünkről, hogy mellette vagyunk, amikor szüksége van ránk. Nem elég azonban csak fizikailag jelen lenni: amikor legmélyebb érzéseiről, traumáiról beszél nekünk, a legfájóbb dolog, amit tehetünk, ha nem figyelünk oda – mert például a telefonunkat nyomkodjuk közben, újságot olvasunk, stb. Ennél azért nem árt egy kicsit illedelmesebbnek lennünk: tiszteljük meg a másik bizalmát azzal, hogy türelmesen végighallhatjuk őt. Legalább ilyen fontos a minőségi közös idő is, amelyhez szintén arra van szükség, hogy egymásra koncentráljunk.
A bizalom fenntartásához hozzátartozik még, hogy vállaljuk a felelősséget a tetteinkért, valamint képesek legyünk elismerni a hibáinkat és bocsánatot kérni értük. A stabil kapcsolathoz szükség van továbbá a kölcsönös tiszteletre, egymás határainak figyelembe vételére, illetve a nyílt és őszinte kommunikációra. De elég érettnek kell lennünk ahhoz is, hogy a felmerülő problémákat ne söpörjük a szőnyeg alá, illetve ne hánytorgassuk fel állandóan a múltbéli sérelmeinket a másiknak. Ha mindezeket betartjuk, akkor fenntarthatjuk a bizalmat, ám ha megszegjük őket, akkor alapjaiban meginoghat a kapcsolatunk.
Vissza lehet nyerni az eljátszott bizalmat?
Az eljátszott bizalmat nem könnyű visszaszerezni, és őszinte kommunikáció nélkül nem is lehet. A legfontosabb, hogy ne maradjanak elvarratlan szálak – vagyis kimondatlan és/vagy megválaszolatlan kérdések –, különben nem érjük el a teljes megbocsátást, és a kapcsolat sem lesz képes ismét megerősödni. Ám ha újra bizalmat szavaznánk a másiknak, akkor fontos elfogadnunk, hogy ami történt, az megtörtént. Minden emberi kapcsolatban vannak nehézségek, amelyen továbblépve, megerősödve folytathatjuk az utunkat egymás mellett. Ehhez viszont nemcsak a másikban, hanem magunkban is bíznunk kell.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Gondold át a kapcsolataidat házastársaddal, gyermekeddel, szüleiddel, barátokkal, munkatársakkal, stb.! Kinél és hogyan tudnál többet tenni azért, hogy a bizalom ne inogjon meg, hanem erősödjön?
— 2023. május 15. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
„Isten akaratát keresni, szeretni, meglátni mindenben!”
Boldog Salkaházi Sára a Szociális Testvérek Társaságába való belépését követően élete végéig – vértanúhaláláig – vezetett naplót.
Sára testvért e másfél évtizedben már csak egyetlen cél vezérelte, hogy lehetőségeihez képest eljusson a lelki tökéletességig. Istent kereste mindenben. Először „emberszíveken át” szeretett volna Istenhez eljutni, majd „Krisztus Szívén” keresztül az emberekhez. Egyértelmű volt számára, hogy az Úr világosságot gyújtott benne, hivatást adott neki. „Világítani kell! Mivel? Szeretettel. Nem szabad elrejteni senki elől.”
Folyamatos imádsággal törekedett arra, hogy újjászülessen „Krisztusban és Krisztus szeretetében… Égő lámpás: ez az a szeretet, amely szívemben ég Irántad.”
Sára testvér számára egyértelmű volt, hogy lelkében ott van a rossz csírája, önerejéből képtelen a tökéletesedésre, ez csak Isten kegyelméből lehetséges. „Nem akarok mást, mint a Tied lenni. S mikor testem el akar szakadni, mást akar, mint lelkem, ó, édes Krisztusom, Te tudod, hogy akkor is egész szívemmel, lelkemmel Tied vagyok, Hozzád tapadok, csak éppen a harcot kell megvívnom önmagammal Érted!”
Ha őszinték vagyunk magunkhoz, elismerjük, hogy egy közösségben nem tudunk mindenkit egyformán szeretni, ráadásul bele is törődünk ebbe, a dolgok természetes rendjének vesszük ezt. Sára testvér sem titkolja, hogy sokat kínlódik, mert a testvérek közül „egyeseket oly nehéz volt elviselni!”. Felfedezte azonban a megoldást: ha találkozott azokkal a rendtársaival, akik ellenszenvet keltettek benne, csak ennyit mondott: „Jézus, segítsd meg! Áldd meg!”. Jézusnak az utolsó vacsorán tanítványaihoz intézett intelméből – „Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szeretlek titeket” – kiindulva eltökélte: „keresni fogom azokban a jót, akiket nehéz elviselnem. Hiába imádkozom, hiába végzek szentségimádást, ha kiválasztottait nem igyekszem szeretni, nem ér semmit!”
Sára testvér a mindennapok tapasztalatából szűri le, hogy a szeretet a legnagyobb hatalom a földön. „A szeretet nyomában mindig béke és öröm jár. Isten maga a szeretet, s mikor az embert szeretettel tölti el, önmagával tölti el.” A kegyelem sem más, mint Isten szeretetének kiáradása az emberre. A szeretetlen gondolatok ellen leghatásosabb az Istenhez intézett ima. Igent mondani mindenben Isten akaratára. „Ez legyen a legfőbb mozgatóerőm, irányítóm! Isten akarata legyen minden napom veleje!” Legyen bármilyen nehéz, „szeretni és imádni akarom a Te akaratodat!… Isten akaratát keresni, szeretni, meglátni mindenben!”
forrás: magyarkurir
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Sára testvér is kínlódott, miként szerethetné a számára nehezebben elviselhető testvéreket.
Jó megoldásnak találom, hogy imádkozzak azért, akit kevésbé szívlelek, vagy nehezebben viselem a természetét, de még a jót is keressem benne! Mondjam ezt: „Jézus, segítsd meg, áldd meg őt!”
A héten keress jót a másikban! Vagy Sára testvér másik gondolata fogott meg jobban? Tégy aszerint!
KAPCSOLATAINK
A tolerancia kapcsolatokat ment
A tolerancia annyit jelent, hogy türelmesség, elfogadás és elviselés. Manapság egyre nagyobb negatív megítélésnek örvend a tolerancia, leginkább az elviselés okozta kifejezésbővítménynek hála. A modern társadalom egyik legnagyobb rákfenéje az én-központúság, ami a mindenkori én-t helyezi fölényesen az első helyre. Emiatt a mások iránti elfogadás kevésbé vagy sehogy se tud érvényesülni.
Ez pedig hatalmas baj! Nem pusztán abból kiindulva, hogy a tolerancia a szőnyeg szélére sodródott kapcsolatokat tud megmenteni, hanem a társadalmi normák miatt is. Az ember társas lény, és ahogy szüksége van egyedüllétre, úgy a többi ember szeretetére is. Akár verbálisan (pl. bókok), akár fizikálisan (érintések). Egy kapcsolatban pedig ezeket valamilyen szinten a tolerancia hívja életre.
Ha egyedül élünk, értelemszerűen nem igazán érdekelnek olyan dolgok, amelyek nem zavarnak minket. De amint elkezdünk együtt élni valakivel, észrevesszük, hogy néhány dolog bosszantó számunkra. Az egészen kicsi, teljesen lényegtelen dolgok (elhagyott zoknik, nem a végéről nyomott fogkrém tubusok) mellett a fontos és alapvetőnek is tekinthető témákat is beleértve.
A tolerancia segít megérteni azt a fontos tényt, hogy egy kapcsolat két különböző emberből áll. Vannak természetesen hasonlóságok kettejük között – elvégre az csak egy légből kapott, alaptalan megközelítés, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Viszont általában nagyon különböző a két ember (természetileg és jellemileg). Mindezzel ellentétben a két embert nem más, mint a szeretet tartja össze. A tolerancia pedig az az eszköz, amely segít kezelni a fel-felbukkanó különbségeket és ütközéseket. Néha ezek különösen erősek, néha semlegesek.
Az egészséges tolerancia megöli az önzéseket, de nem károsítja az önbecsülést.
A tolerancia nem azt jelenti, hogy folyamatosan meg kell alkudni. Mint minden másnak ezen a világon, a toleranciának is megvan a maga helye az életben. Meg kell értenie, mikor kell „alkalmaznia”. Például, az érvelés során toleránsnak kell lennünk a partnerünk nézőpontjával szemben.
Ha neked is vannak „hibáid”, akkor sokkal könnyebb lesz együtt élned vagy (ha lehetséges) kezelni ezeket a problémákat, ha a partnered nagyon toleráns. Márpedig hibái mindenkinek vannak, ezért (is) vagyunk emberek. A tolerancia segít enyhíteni a problémák okozta nyomást.
Végül is a tolerancia a megértés kulcsa. A megértés pedig az az erő, amely évtizedekig összetartja a kapcsolatokat. Ha toleráns vagy a partnereddel, házastársaddal, gyermekeddel, unokáddal, munkatársaddal, akkor kapcsolataid során sokféleképpen értheted meg őt. Ha pedig megértitek egymást, akkor sokkal könnyebb elkerülni a kapcsolatok általános és koherens problémáit. Így a szeretet erőssé válik és tovább tart.
Nagy Zsolt önismereti tréner, coach
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Mennyire vagyok toleráns a másik emberrel? Vagy csak tőle várom el, hogy maximálisan megértsen, elfogadjon? Min tudnék változtatni, hogy jobb legyen a kapcsolatom a számomra fontos emberekkel?
— 2023. május 22. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
A segítség segítséget generál
„Az életünk egyáltalán nem úgy alakult, ahogyan elterveztük: Isten váratlanul új helyzetek elé állított minket: falura kellett költöznünk. Ráadásul a feleségem megterhelő műtéten esett át. Január elején kellett visszamennie a kórházba a zárójelentéséért. Fagyos időben indultunk el otthonról, és úgy találtuk ki, hogy délelőtt az áruházban kezdünk bevásárlással, onnan a feleségemet elkísérjük a kórházhoz, és amíg ő bent lesz a leletekért, mi sétálunk egyet a közeli parkban a kislányommal. Az áruház parkolójába érve mondtam a feleségemnek, hogy amíg én igyekszem az üzletben beszerezni mindent, tartsa csak bekapcsolva a kocsiban a fűtést – nehogy megfázzanak. Úgy negyvenöt perc múlva értem vissza a kocsihoz. Gyorsan bepakoltam a csomagtartóba az árut, és már ültem is be melléjük. Jó meleg volt odabent. Indítanánk is az autót – nem indul…
Sejtettük, hogy valami nincs rendben. Jó ideje nem használtuk az autónkat, és a motor nem járt, amíg a fűtés bekapcsolva maradt.
Gyorsan fölhívtam az egyik helybéli barátunkat. Ő nem volt a közelben, de máris riasztotta egy másik barátját, aki kölcsönkért egy bikázókábelt, és úgy félóra múlva kiérkezett a helyszínre a Gondviselés földi képviselőjeként. Minden hálámmal a segítő felé fordulva igyekeztem nem láb alatt lenni, mert nem nagyon értek a kocsikhoz. Néhány perc múlva a bikázás sikeresnek bizonyult, az egyébként néhány hónapja meglévő kocsink pedig bizalomgerjesztően berregett.
Még föl sem ocsúdhattam az örömtől, amikor váratlanul – mintegy Jézus által küldve – megjelent mellettem egy kerekesszékes hajléktalan. Hogy őszinte legyek, évekig nem igazán tudtam mit kezdeni a kéregetőkkel, pláne a hajléktalanokkal. Gyakran hajtottam el őket különféle okokkal, vagy igyekeztem messziről elkerülni őket. Ezúttal azonban megdöbbentem.
Az imént még a családom került bajba, és mi vártuk a segítséget. És most, miután rajtunk segítettek, itt ez a szerencsétlen sorsú férfi, aki pont tőlünk kér… Abban a pillanatban tudtam, hogy Jézus kér őbenne. Mielőtt megkérdezhettem volna Istent, hogy mégis mivel háláljam meg az irgalmát, ideküldte hozzám a konkrét választ – és most, hogy hajthatnám el azt, akit Jézus küldött? Hogy mondhatnám neki, hogy nem segítek, mikor egy perce még én vártam odafentről segítséget?
A hajléktalan nagyon örült a pénznek. Nem jutottunk el aznap a kórházba, de hálával a szívünkben tartottunk hazafelé – hálával Istennek, és hálával a barátunkért, aki közbenjárt értünk.”
Nyemecz András
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Ez a család megtapasztalta a gondviselést és a perceken belül érkező viszonzási lehetőséget… Sokszor megtapasztalhatjuk, hogy aki kér, annak adnak, és amit egynek teszünk a legkisebbek közül, azt Jézusnak tesszük. Isten még a nehéz helyzetben is szólít minket, odafordul hozzánk és nem hagy cserben. Nekünk is így kell tennünk a hozzánk fordulóval. A héten különösen figyelj arra, kinek lehet szüksége a te segítségedre!
KAPCSOLATAINK
Egészségünk támogatói a mély emberi kapcsolataink
Életminőségünket alapvetően határozzák meg emberi kapcsolataink. Nem mindegy, milyen viszonyban vagyunk munkatársainkkal, tudunk-e hatékonyan együtt dolgozni velük, de legalább ilyen fontos a barátok és a hétköznapi ismeretségek. A szűk, érzelmi támogatást biztosító családi kötelékek szerepe kiemelt jelentőséggel bír, hiszen legtöbben otthon keressük a megnyugvást és az elfogadást. De vajon milyen mértékben vannak mindezek hatással egészségi állapotunkra? A válasz egyértelmű, hiszen, ha boldog párkapcsolatban élünk, elégedettek vagyunk a munkahelyi légkörrel, akkor nagy valószínűséggel kiegyensúlyozottan éljük mindennapjainkat.
Az egészség nélkülözhetetlen eleme a lelki harmónia, mely egyértelműen befolyásolja a test állapotát. A közösségi média világában sokan több száz ismerőst tudhatunk magunkénak, de igaz barátot gyakran egyet sem. Pedig éppen kapcsolataink mélysége az, amely befolyásolja azok minőségét. Ahelyett tehát, hogy a mennyiségi ismeretségekre hajtanánk, érdemes inkább alaposan górcső alá venni, milyen viszony fűz a bennünket körülvevő emberekhez.
Miként áll mindez kapcsolatban az egészséggel?
Ha olyan emberekkel vagyunk kapcsolatban, akik felé maximális bizalommal fordulhatunk és megoszthatjuk velük titkainkat, a velünk történt eseményeket és az azok által kiváltott érzelmeket, félelmeket, akkor jó esélyünk van a lelki egyensúlyra. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a mély emberi, baráti kapcsolatok éppen önmagunk felvállalása, megmutatása miatt olyan fontosak a lelki egészség szempontjából.
A stressz oldása ugyan sportolással vagy bizonyos szabadidős elfoglaltságokkal is lehetséges, de mindezek aligha érhetnek fel egy jó beszélgetéssel, egy számunkra fontos embertől érkező támogató öleléssel, és a mindennapi figyelmességekkel. Ha emberi kapcsolataink tekintetében kiegyensúlyozottan éljük meg napjainkat, akkor a megtapasztalt feszültségeket is könnyebben sikerülhet elengedni. Ha megbízható, szeretetteljes viszonyainkkal el tudjuk engedni a stresszt, úgy csökken vérnyomásunk, válik egyenletessé szívritmusunk. A feszültség jelentős mértékben felemészti a szervezet vitamin-és ásványianyag-raktárait, tehát immunrendszerünk is erősebbé válhat a megfelelő társas viszonyoknak hála. Ha nem érezzük magunkat magányosnak, van kivel beszélgetni, programot tervezni, megélni az élet magasságait és mélységeit, akkor a depressziónak és a napjainkban sajnos egyre többeket érintő pánikbetegségnek is kisebb az esélye.
A minőség mindig lényegesebb a mennyiségnél, és ez a barátok számára is maximálisan igaz. Érdemes tehát néha megállni és szemügyre venni emberi kapcsolatainkat. Könnyen lehet, ráébredünk, hogy sokkal inkább kellene becsülni szeretteinket, vagy a valóban értékes emberi viszonyokra hangsúlyt helyezni. Nem csak közérzetünk, szervezetünk egészsége hálálja mindezt meg, de a boldog, hosszú és egészséges élethez is mindezen keresztül vezet az út.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Szánj időt azokra, akik valóban fontosak számodra! Az együtt eltöltött idő nekik és neked is örömet nyújt, testi-lelki töltekezést jelent!
— 2023. május 29. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Panaszkodás helyett
A karosszékben ülő 90 éves Varjú Imre atya bár fizikailag már gyenge, szeméből az őrá mindig jellemző derű, huncut mosoly sugárzik. Imre atya így vall a szenvedésről, annak elfogadásáról:
“Évekkel ezelőtt a kőbányai Bajcsy-Zsilinszky Kórházba hívott egy asszony a beteg férjéhez. Útközben elmondta, hogy a férje hitetlen, és néha nagyon goromba is, de ne féljen, ma nem lesz az, mert már nincs eszméleténél. A kórházba érve odaálltunk az ágya mellé, és elkezdtünk imádkozni érte, szép csöndben. Mindkettőnk meglepetésére a férfi kinyitotta a szemét, és hangosan felkiáltott: „Nem hiszek az Istenben!” „Uram, én viszont hiszek, és azért jöttem el magához, mert szeretnék segíteni, ugyanis magának nemsokára a Jóisten elé kell állnia, és számot adni az életéről” – válaszoltam. A férfi élt még néhány hétig. Amikor a feleség megjelent, hogy intézze a férje temetését, csak annyit mondott: „Atya! Lelkemre kötötte a férjem, hogy köszönjem meg magának, hogy eljött hozzá, mert abban a néhány, szenvedéssel teli napban végiggondolta az életét, és rájött arra: sem a halál, sem a szenvedés elől nem lehet menekülni.”
Ilyen-olyan szenvedése mindenkinek volt, van, és ne áltassuk magunkat, lesz is.
II. János Pál pápa, aki a szenvedés nagy keresztjét hordozta, azt írta: “A szenvedésben sajátos erő lakik. Olyan erő, ami az embert az Úr Jézushoz köti, de ehhez nekünk is fel kell vennünk a keresztünket, és akkor a szenvedésben akár még örömet is találunk.” Az első emberek hittek a gonosz léleknek, és megtapasztalták a szenvedést, behozták azt a világba, azzal együtt a halált és a gonosz erők szorongatásait. Jézus viszont bámulatos dolgot vitt végbe: bebizonyította, hogy a szenvedésnek van értelme.
Ha egyesülünk az Úr szenvedésével, akkor Isten szenved a beteg és a szenvedő emberben, és azokban az embermilliókban, akik szegénységben és elnyomatásban élnek, akiket kizsákmányolnak, éhen halnak, vagy kínzás és terrorizmus áldozataivá válnak.
Ismerjük Szent Pál apostol írását: „Örüljetek, hogy részesek lehettek Krisztus szenvedésében.”
Ha együtt tudunk szenvedni és örülni Krisztusban, akkor rájövünk, milyen nagy ajándék és kegyelem, ha az Ő szenvedésében is részt veszünk a világ üdvösségéért.
Lázadozhatunk is, hogy nem ajánljuk fel szenvedéseinket Jézusnak, de ilyenkor pusztító erővé válik bennünk a szenvedés, és tönkreteheti még életünknek a végét is. Ám Jézus azt mondta: a keresztúton kívül nincs más út a mennyországba. Ő maga járta végig először ezt az utat.
Mindegyikünknek van szenvedése. Panaszkodhatunk ezek miatt, de legokosabb, ha ehelyett hálát adunk és elfogadjuk.”
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Igaza van Imre atyának, szenvedése mindenkinek volt, van és sajnos lesz is. Nem ússzuk meg, nem menekülhetünk el előle. Éppen ezért fontos a szenvedéshez való hozzáállásunk, mert azon viszont tudunk változtatni. Ha úgy tekintesz szenvedésedre, hogy ezzel részt veszel Krisztus szenvedésében a világ üdvösségéért, már jobban érezheted magad lélekben.
A héten ajánld fel nehézségedet, fájdalmadat szeretteidért, egy jó ügyért, célért!
KAPCSOLATAINK
Tanulj meg vitatkozni!
Rögtön az elején szeretném a vitatkozást a veszekedéstől megkülönböztetni. Amikor két ember vitatkozik, akkor azt élik, hogy bár a véleményeik markánsan vagy csak részben, de eltérnek, ennek ellenére tudják: a kapcsolatukat ez nem árnyékolja be. Hogyan lehetséges erre a szintre eljutni? Például úgy, hogy a nézeteltérés hevében az egyik fél kijelenti: „Mi most ezt végigbeszéljük, azzal együtt hogy a házasságunkat folytatjuk!” Más módon is ki lehet ezt fejezni: „Mondd ki bátran, hogy mi a fontos Neked ebben!” Újabb verzió: „Bár eltér a véleményünk, de ez semmilyen módon sem fog ártani a kapcsolatunknak.”
Akinek tehát nagyobb a lélekjelenléte, az megerősíti az egymáshoz való odatartozásukat. Ezáltal mindketten szabad teret kapnak ahhoz, hogy különösebb indulatok nélkül a véleményüket „kiengedjék”. A hangsúly a véleménynyilvánítás kifejezésén van!
Mi történik veszekedéskor?
Érvelés helyett erőt vetnek be a felek és megpróbálják az akaratukat keresztülvinni. Elindul tehát a „licitálás”… Győzni próbálnak, mert valamilyen korábbi fájdalom miatt vesztesnek érzik magukat…
A hangerő emelkedésével párhuzamosan tehát kezdetét veszi a sárdobálás. A múltbeli sérelmekkel való bántás mellett egyéb „csalik, régi lemezek” lesznek „belógatva”, mint például a másik családfájának és szennyeseinek az emlegetése. Arra persze a szemben lévő ráharap, és igazán ekkor mélyül el a szakadék. Súlyosabb esetben a gyermekeket is bevonják a szülők a veszekedésbe, akik így válnak áldozattá és néha egyben „tússzá”.
Mi zajlik a mérgező civakodás mélyén?
Természetesen számos ok, de köztük is szembetűnő az őszinteség és/vagy a megértés, az empátia hiánya. Amit kiemelnék, hogy talán a legnehezebben a saját félelmeinket tudjuk felvállalni. Mégis pontosan ez az a feladat, amelynek „bevállalása” tudja legjobban megnyitni a teret a másik számára.
Attól félek, hogy elutasítasz!
Attól félek, hogy egyedül maradok!
Attól félek, hogy kevés vagyok Neked!
Attól félek, hogy nem vagy elég jó!
Attól félek, hogy nem bízhatok Benned!
Attól félek, hogy nem számíthatok Rád!
Attól félek, hogy nem kellek!
Bátorságpróba kimondani ezeket a mondatokat, de megéri!
Ha maradt még szeretet a szívedben a társad iránt, akkor tegyél egy próbát, és kezdd el felvállalni a véleményedet! Légy kíváncsi az övére is!
Dr. Domján Mihály, tanácsadó szakpszichológus
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Ha vitatkozol házastársaddal, gyermekeddel, barátoddal, ne feledd kimondani a fenti varázsmondatokat! Biztosítsd a másikat arról, hogy a vita nem változtat a szeretetkapcsolatotokon!