— 2023. április 03. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
István elhagyott gyermekből lett az árvák őrangyala
Czikora István László operaénekes és okleveles énekművész-tanár. Születésekor szülei lemondtak róla, gyermekotthonban, majd nevelőszülőknél nevelkedett. A saját bőrén tapasztalta az intézeti lét megpróbáltatásait, ezért szívügye, hogy állami gondozott gyerekek sorsán enyhítsen. Amióta az eszét tudja, énekes szeretett volna lenni. Már kétévesen énekelt. Egyszer a Bartók Rádióban megszólalt A végzet hatalma című opera nyitánya és ő teljesen lenyugodott. Hároméves kora körül már énekelni tanította a gyerekeket.
Őriszentpéterre került nevelőszülőkhöz. Ahol lehetett, fellépett, énekelt. Nagyon sok falba ütközött, mert az állami gondozott gyerekeket másként értékeli a társadalom, mint egy családban felnövő gyereket. Amikor egy gyereket folyton bírálnak és megbélyegeznek, akkor egy idő után valóban rosszalkodni kezd. István azért szokta elmesélni az állami gondozásban lévő tanítványainak az élete történetét, mert erőt merítenek belőle. Akkor is nehéz volt, de most még nehezebb egy gyereknek, mert sokkal több kísértésnek van kitéve, mint annak idején ő volt. Vendéglátóipari szakmunkásképzőben pincérnek tanult, ahol fantasztikus osztályfőnöke támogatta művészi ambícióit. Úgy oldotta meg az óráit, a szakmai gyakorlatait, hogy mellette járhasson zeneiskolába. Szabályosan elrugdosta az érettségiig. Utána felvették Szombathelyre a konzervatóriumba, amit aztán Győrben fejezett be. Nagyon könnyen ment az éneklés, jöttek is a jó versenyeredmények, fölvettek a pécsi egyetemre, majd a Zeneakadémiára.
“A Jóisten mindig ad. Ha valahol netán kevesebbet ad, akkor azt később pótolja. Isten nem siet, de nem is késlekedik.” Egyszer meghívták egy állami gondozott gyerekek számára szervezett rendezvényre, és akkor fogalmazta meg magában István, hogy ha rajta segített a Jóisten, akkor most ő is segít. Zenei foglalkozásokat tart gyerekeknek. Nagyon-nagyon fontos, hogy köszönéssel és öleléssel indul minden találkozás. Kiemelkedően fontos az ölelés az állami gondozottaknál, mert az érintés nagyon ritka élmény! Kell, hogy megérintse a felnőtt a gyermeket, mert ez egy kapcsolódás. Meg kell tanítani őket ölelni ahhoz, hogy önmagukat meg tudják szeretni, hogy elhiggyék, hogy ők szerethetők. István küldetésének érzi, hogy itthon is kialakuljon egy támogatói kultúra az állami gondoskodásban élő gyerekek segítésére. Az is fontos, hogy az állatmenhelyek kapjanak támogatást, odafigyeljünk az állatok jólétére, de a család nélkül felnövő gyerekek még több figyelmet, támogatást, esélyt érdemelnek.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Megfogott István történetében az, hogy természetes számára, hogy az élete során kapott segítségeket viszonozza azoknak, akik rászorulnak. Nem azon kesereg, hogy mit nem kapott meg az életében (pl. szerető szülőket), hanem hogy mit kapott és mit tud adni. Milyen adottságod, képességed van, amivel jobbá, szebbé teheted a környezetedben élők életét – ott ahol laksz, ahol dolgozol? Adhatsz az idődből, de adhatsz egy mosolyt, egy érintést, egy figyelmességet is.
KAPCSOLATAINK
Coreth Mária ragyogó, követhető példakép
Coreth Mária Terézia – vagy ahogyan a családban nevezték, Misl – vidám, minden jóért lelkesedni tudó, őszintén és nagyon mélyen vallásos asszony volt. Mindenben szemorvos férje mellett állt, megtanult magyarul, segítette őt a műtétek közben, a kórházi adminisztrációban és a szegények támogatásában.
Házasságukból tizennégy gyermek született, akik közül tizenegy érte meg a felnőttkort. Elsőszülöttjük, Ödön húszéves korában adta vissza lelkét a Teremtőnek. Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásakor nagyon sokan – püspökök, papok, hívek, történészek – mondogatták, és azóta is mondogatják: milyen kár, hogy nem a feleségével együtt avatták őt boldoggá. Batthyány-Stratmann László ugyanis nagymértékben mélyen hívő, a bécsi Sacré Coeur nővérek kollégiumában tanult és nevelkedett feleségének köszönhette, hogy elindult az életszentség útján, hogy „szeretettel teli és olyan sok gyümölcsöt termő lett az élete”.
Coreth Mária Terézia a házasságban nem önmagát kereste, nem a maga boldogságát, akaratát, vágyait, hanem elsősorban Istenre és a férjére figyelt. A férjét akarta boldoggá tenni, őt igyekezett segíteni mindenben, Isten akarata szerinti szerető családot akart felépíteni. Mi, emberek arra születtünk, hogy megtanuljunk szeretni, hogy ajándékká tegyük az életünket. Akkor lesz valaki boldog, ha sikerül odaadnia az életét. Misl tudta és élte ezt a titkot. Bőkezűen ajándékozta szét az életét, testi-lelki erejét, idejét, szívét.
Coreth Mária életét nem kerülte el a szenvedés. Óriási szenvedés volt számára három gyermekének korai halála, csakúgy mint elsőszülött gyermekük, Ödön elvesztése. Az ő születése élete egyik legboldogabb pillanata volt, hozzá egészen különleges szálak fűzték, annál rettenetesebb volt látni a haláltusáját, hogy húszévesen el kell hagynia ezt a földi világot. A család hatalmas hittel fogadta a tragédiát. Amikor Ödön meghalt, bementek a házi kápolnába, és az édesapa így szólt: „Most térdeljünk le, és köszönjük meg Istennek, hogy Ödönt húsz évre nekünk adta.” Ilyen hitük volt. Az életük legsötétebb pillanatait is beragyogta.
A házaspár együtt hordozta a keresztet Batthyány-Strattmann László súlyos, halálos betegségének idején is. Misl végig bátorította szenvedéseinek idején, vigasztalta, vele imádkozott. Személyesen ápolta a férjét. Arany szív, isten- és emberszeretet kísérte végig az egész életét. Gyakran könnyekre is fakadó érzékenység, együttérzés, vidám, temperamentumos egyéniség, nyitottság, állandó segíteni akarás jellemezte. Hiteles, hozzánk közel álló, nagyszerű asszony. Igazi, követhető, ragyogó példakép.
Székely János püspök
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Arra születtünk, hogy szeressünk, ajándékká tegyük életünket! Miként tudsz ajándék lenni szeretteid számára ezen a héten?
— 2023. április 10. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Hagyjuk magunkat szeretni
Tőzsér Laura kamilliánus nővér már 16 éve szolgálja Jézust a betegekben. Különleges ismertetőjele – a vörös kereszttel ellátott habitusán túl – az állandó mosolya. Mint mondja, ő ezt észre sem veszi, számára természetes dolog, hiszen Jézussal éli az életét, akár a betegeken, vagy a személyes imáin keresztül. „Jézus maga szenved a szenvedő emberben. A mennyei Atya nem leli ebben örömét.
Ahogy Jézus meghalt a kereszten, úgy engedi meg a mi szenvedésünket is, mert Ő maga az, aki szenved bennünk. A mennyei Atya nem engedné meg ezt, ha nem támasztaná alá önmagával. A betegápolás során megtapasztaljuk Jézus jelenlétét. Ez erőt ad nekünk is, mert éppen ez az ok, ami miatt megyünk, és vállaljuk ezt a szolgálatot.
Nehéz a betegápolás, de nagyon különleges dolog. Az tudja igazán, aki látott már közelről szenvedő embert. Felmerül a kérdés pl. a 95 éves fekvőbeteg esetében, aki már nem kommunikál, szondán keresztül táplálkozik, csak szenved az egész hátát borító felfekvés okozta seb miatt. Ő a szenvedő ember. Feltehetjük a kérdést, mi értelme van ennek? Ugyanakkor a válasz is ott vár ránk. Szenvedésének értelme talán a bennünk ébresztett részvét, ami imádkozásra késztet Isten irgalmáért, és aki látja őt, megesik rajta a szíve, és azt az irgalmas cselekedetek gyakorlására tanítja. A betegségükkel ilyenformán bennünket is szolgálnak.
Sokat beszélgetünk emberekkel, akik őszinték, nyitottak felénk. A legmeghatározóbb állapot, betegség ma a depresszió, az ok nélküli szomorúság, a levertség, a félelem. Mindezt megerősítette a Covid járvány, a háború közelsége, az életkörülmények megváltozása, a bizonytalanság eluralkodása az emberekben. Csak akkor lehet ebből kilépni, ha Jézust nézzük, tudatosan Vele vagyunk. Szükséges a tudatosság, mert ha nem figyelünk Rá, akkor, mint Péter a vízen, elsüllyedünk. Ha tudatosan rágondolunk, akkor egészen megváltozik minden. Tudjuk, hogy Ő Velem van, segít, elrendez mindent, és minden helyre jön.
Ő értem van, nekem segít. Csak meg kell Őt kérdezni, meg kell Őt szólítani, hogy mit tegyek. Higgyük el, hogy válaszolni fog. Úgy kell a mennyei Atyával, a Szentlélekkel, Jézussal együtt lenni, hogy Ők – vagyis a Szentháromságos Egy Isten – a családom, a társaim, a barátaim, akik azért vannak, hogy a segítségemre legyenek. Arra szomjaznak, vágynak, hogy szólítsuk meg Őket, s hagyjuk magunkat szeretni és bízzunk Bennük.”
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Krisztus feltámadt! Győzött a halál felett! Ez azt jelenti, hogy mindig, minden pillanatban velem van, szólíthatom Őt, kérhetem az iránymutatását, irgalmát, erejét! Tegyek tanúságot az életemmel a Feltámadott jelenlétéről!
KAPCSOLATAINK
A boldogságot ápolni, óvni kell
Csíkszentmihályi Mihály pszichológust, „boldogságkutatót” leginkább a flowélmény felfedezőjeként ismerjük. Gyermekként nem voltak barátai, és iskolába sem szeretett járni. Számtalan munkát kipróbált: filmplakátokat festett, tudósítóként dolgozott, fordító volt egy római fogászati klinikán, de cserkészvezetőnek is beállt. A második világháború idején fogolytáborba is került. Ott ismerte fel azt, hogy a rossz körülményeket segít átvészelni, ha belefeledkezünk egy tevékenységbe. A fogolytáborban sakkozni tanult, és rájött, hogy játék közben képes kizárni a külvilágot, és kizárólag a játék folyamatára koncentrálni.
A sok negatív élménye után egy utat látott: kutatni azt, mit is jelent a boldogság, és hogyan érhetjük el.
„A boldogság nem olyasmi, ami csak úgy megtörténik velünk, és nem kapcsolatos a szerencsével vagy a véletlennel. Nem vásárolható meg pénzen, nem szerezhető meg hatalommal. Nem a külső eseményektől függ, inkább attól, hogyan értelmezzük azokat mi magunk. A boldogság valójában olyan állapot, amelyre fel kell készülni, és mindenkinek magának kell ápolnia és óvnia.”
Úgy gondolta, hogy az ember akkor érzi magát igazán boldognak, ha elmélyülhet valamiben. Ez volt a flowélmény, erőfeszítés nélküli mozgás, folyó áramlás. Az a jelenség, amikor teljesen feloldódunk egy tevékenységben, lebegünk benne, és örömöt érzünk, legyen szó a sakkról, a festésről vagy a sportról. Ilyenkor maga a tevékenység válik fontossá, önmagáért csináljuk, igazi élménnyé válik.
„Mindegy, hogy miben leljük örömünket, a közös családi futásban, a sakkban vagy akár az olyan magányos tevékenységekben, mint az olvasás vagy a zenélés, fontos, hogy időt szánjunk az élvezetes pillanatokra. Ha tárgyak helyett emlékezetes élményekre költjük a pénzt, sokkal mélyebb örömöt fogunk átélni – ez az öröm a boldogító élvezet, ami hosszan tartó hatást képes gyakorolni az élettel kapcsolatos elégedettségünkre. A flow az a jelenség, amikor annyira feloldódunk egy tevékenységben, hogy minden más eltörpül mellette, az élmény maga lesz olyan élvezetes, hogy a tevékenységet bármi áron folytatni akarjuk, pusztán magáért. A flow soha nem lehet a cél – csak eredmény lehet.” A flow eléréséhez nem elég, ha passzív befogadók vagyunk, tennünk kell érte, hogy létrejöjjön. Olyan tevékenységekben tapasztaljuk meg, amikor szükségünk van minden erőnkre és koncentrációnkra, hogy elérjük a célunkat.
De mi kell még a flow eléréséhez? Csíkszentmihályi így válaszol:
„A nyitottság mindenképpen az egyik olyan képesség, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a flow-t és ezzel együtt az örömöt is, és a világhoz játékosan tudjunk viszonyulni. A másik képesség az, hogy összpontosítani tudjuk a figyelmünket. Önbizalom és koncentráció – ha a kettő közül az egyik hiányzik, nem fogsz tudni játékosan viszonyulni a világhoz. Paradox módon akkor tanuljuk meg, hogyan legyünk többek annál, mint amik addig voltunk, amikor szabadon cselekszünk, a cselekvés kedvéért, és nem felsőbbrendű célok érdekében. „
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Számodra mi okoz valódi elmélyülést, örömöt? Mi tölt fel? Ha feltöltődsz, megelégedett, boldog vagy, az pozitívan hat a szeretteiddel való kapcsolatra is!
— 2023. április 17. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Szükségünk van jelekre
A feltámadásba vetett hit óriási élmény, amely megváltoztatja az életünket, ahogy az evangéliumok tanúsága szerint az apostolok, a tanítványok is új emberré lettek a feltámadás hitében és szeretetében. Az Úr sírjától elhengerített kő bizony sokszor még óriási, tehetetlen teherként van jelen a szívünkben, személyes sorsunkban. Amikor azt gondoljuk magunkról, hogy nem vagyunk képesek valamire, vagy éppenséggel lehetetlennek tartunk valamit, saját magunkat pedig menthetetlennek véljük, olyankor hihetetlenül nagy kövekkel zárjuk el magunkat az élet, a szeretet útjától. Valójában sokszor képtelenek vagyunk az elhengerített kő mögé nézni. A sír előtt a követ a tanítványok elhengerítve találták – ez az a hit, amely Isten erejével a mi életünkben is képes megteremteni az új utat, az új örömöt.
A világnak szüksége van arra, hogy higgyen Isten szeretetében, de a lámpás, a hit fénye a mi kezünkben van, nekünk pedig mernünk kell ezt a fényt odaajándékozni.
A feltámadásról tanúskodó üres sír látható jelei János apostol szívében a hit forrásává, üzenetévé lettek. A feltámadás jelei életünk helyes útját, az Isten- és emberszeretet útját mutatják meg nekünk. A feltámadás jeleit csak akkor látjuk meg, ha valóban érző szívvel és nyitott szemmel figyelünk, értelmezni pedig csak életünk valóban értékes, biztos pontjaihoz – Isten, hit, remény és szeretet – viszonyítva tudjuk őket.
Nehéz élethelyzeteinkben, döntéseinkben mindig szükségünk van jelekre, és Isten, akitől szabad és kell is jelet kérnünk, megadja ezeket. Észre kell venni, meg kell érteni és el kell fogadni, hogy életünk igazi szép döntéseit, útjait a megértett és megvalósított isteni jeleknek köszönhetjük. Ami rossz történt az életünkben, amit elrontottunk, ami hiba, bűn volt, az a jelek semmibe vétele vagy elhanyagolása miatt történt. Mert csak akkor tudunk helyes elhatározásra jutni, Isten akaratát teljesíteni, ha észrevesszük a jeleket, és útmutatásuk szerint cselekszünk.
A hit jelei még inkább fontosak és éltetők számunkra. János „látott és hitt” (Jn 20,8). Ő volt a szeretett tanítvány, aki a legközelebb állt Jézushoz. Látta Jézust meghalni, s amikor felfedezte a sírban a jeleket, megszületett benne a hit, kialakult a Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolat mélysége. Péter is bement a sírba, és ugyanazokat a jeleket látta, ám ő értelemmel akarta megérteni azokat. Aki csak ésszel próbál élni és ítélni, az nem fogja fel az életet, a szeretetet, és nem fogja fel a föltámadást. Ehhez többre van szükség, arra, ami János apostol szívében már megvolt.
Isten régen is adott, ma is ad jeleket. A jel ma is ott van mindnyájunk életében. A föltámadás titkának megértéshez a keresztet kell szemlélni, ezt a félelmetes és fájdalmas jelet, mely egyedül hiteles a mai világban, életünkben, isten- és emberszeretetünkben. Az igazi szeretetet megélni és megérteni csak az képes, aki megérti a keresztet, mint Isten által adott jelet.
Felföldi László pécsi megyéspüspök
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Figyelj a jelekre, hallgass rájuk. Isten utat mutat neked!
KAPCSOLATAINK
A minőségi idő
Nem lehet eleget írni arról, hogy semmi sem tudja két ember kapcsolatában a minőségi időt helyettesíteni! Kevés ugyanis a „vastag” bankkártya, a terülj-terülj asztalkám, esetleg a tökéletes rend vagy a sportos izomzat az együttlét örömének a pótlására.
Egy kapcsolat ott kezdődik és akkor folytatódik, ha kölcsönösen megismerjük, sőt elfogadjuk egymás őszinte érzéseit (pl. félelmeit, szégyeneit), gondolatait és az emberi szükségleteit… A tartalmas együttlétet bárhogyan fel lehet építeni. Ennek legegyszerűbb módja, ha azokat a tevékenységeket, amelyeket a család úgyis megtesz, mint például a bevásárlást, a postára járást vagy az autó lemosását, ezentúl együtt végzi. A „metszetet” meg lehet természetesen találni a közös érdeklődési körök és vágyak segítségével is. Lássuk sorjában ennek a lehetőségeit!
1. Minőségi idő a párkapcsolatban
Mivel 8-10 évente életciklus-váltásokon megyünk keresztül, így nem várhatja azt el a társam tőlem, hogy ugyanazt „szeressem”, mint amit 15 évvel ezelőtt. Magától értetődő, hogy minderre visszafelé, a másik irányába szintén figyelnem kell. Sokat kell ahhoz egymással beszélgetünk, dolgokat közösen kipróbálnunk, hogy megtalálhassuk az élet azon szeletét, amellyel kapcsolatosan mindketten elégedettek tudunk lenni. Tökéletes illeszkedés ilyenkor sem biztos, hogy kialakul, de meg lehet tanulni bátran és szeretettel „alkudozni”. „Engedek Neked, ahogyan Te is másban engedsz nekem.” Ez maga az elköteleződés, egyfajta döntés – egymás mellett.
2. Minőségi idő a szülő-gyermek kapcsolatban
A kérdés azon van, hogy a szülő, nagyszülő szokott-e rendszeresen a csemetéjével pl. játszani, számára meséket olvasni, tőle véleményt kérni. Van-e szándéka – legalább hétvégente – vele együtt nevetni, beszélgetni, birkózni, biciklizni, tanulni és mondjuk közösen főzni? Csak a tévé és az internet a bébiszitter vagy a szülők is tudatosan keresik a lehetőséget a gyermekkel eltölthető időre? Ha egy gyermek nem tölt minőségi időt a szüleivel, akkor azt fogja érezni, hogy ő rossz, azaz vele valami baj van! A heti egy közös vasárnapi ebéddel nem lehet letudni a szülő-gyermek kapcsolatot, ahogyan az évi egy nyaralással sem! Legyen teremtve rá lehetőség, hogy a család naponta egyszer együtt étkezhessen, hétvégente pedig egy napot közösen otthon pihenhessenek.
3. Minőségi idő a barátokkal
Az egészséges mentálhigiénéhez hozzátartozhat az egyéni és a párban való barátságok fenntartása. Egyeseknek ez a mondatom félelmetes. Ők ugyanis nem tudják elképzelni, hogy a házasságukban bármelyikük is „eltávolodhasson” a másiktól – mondjuk egy kávézásra erejéig. Erre az életből vett példa a folyamatos hívogatás és az egyéb e”lecsekkolás”. Szükség van saját barátainkkal időt tölteni, hogy feltöltődve térhessünk vissza társunkhoz.
4. Minőségi idő a (nagy) szülőkkel
Milyen nagyszerű, ha a nagycsalád együtt ünnepelheti meg eseményeket! Ilyenkor persze nem csak a (nagy)szülők főzhetnek vagy fizethetik az éttermi számlát! A rendezvényeken felül sort lehet keríteni a (nagy)szülőkkel vagy csak az egyikkel való közös vásárlásra, egy négyszemközti ebéd elfogyasztására, sőt egy utazásra is! Pszichológusként két véglettel találkozom: a (nagy)szülőkről való érzelmi leválás hiányával, illetve a túlságosan lazán kezelt (semmibe vett) kapcsolattal.
5. Minőségi idő önmagammal
– Lenne kedved futni, de macerás a pályára kimenned…. Mikor veszed meg magadnak a kinézett futópadot?
– Sok jót hallottál már a helyi képzőművész körről… Miért nem mész el oda, amit évek óta tervezel?
– Szeretsz olvasni? Mikor vettél kezedbe könyvet? Ja, hogy így nem fogsz mindenkinek a rendelkezésére állni és megfelelni… Ez igaz, de akkor legalább tudnál töltődni!
– Fél éve fáj a nyakad és már minden párnát kipróbáltál… Mi lenne, ha hetente eljárnál gyógytornára és masszőrhöz? Ha a tálad üres, akkor nincs mivel etetned a többit!
Ezzel az öt ponttal szerettem volna picit körbejárni a minőségi idő adta ajándékokat! Nem ez az egyedüli szeretetnyelv, de nem kérdés, hogy kihagyhatatlan! Ahogyan egy szép táska és ing is… Vágj bele, és tedd otthon nyílttá, ha az együttlét fontos számodra: „Veled szeretnék kettesben lenni!” Cselekedj!
Dr. Domján Mihály pszichológus
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Hogy érzed? Kivel kellene a héten több minőségi időt töltened? Ki igényli jobban most a figyelmedet, a szeretetedet?
— 2023. április 24. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
A figyelmes szeretetre is a Lélek indít
Az evangéliumból megtanultam, hogy a szegényekben és kitaszítottakban Krisztus van, aki azt kéri, hogy szeressük őt.
Emlékeim közt őrzök egy egyszerű tapasztalatot. A lakásom közelében lévő bár mellett észrevettem egy szegény hajléktalant, aki a zuhogó eső miatt teljesen elázott. Le kellett győznöm a vele szemben táplált ellenérzéseimet – egyrészt tudtam róla, hogy korábban tbc-je volt, másrészt nem szerettem volna a társaságában mutatkozni –, mégis behívtam hozzánk, hogy keressek neki száraz holmit. A szüleim döbbenten fogadtak. „Apu, kellene neki valami ruha”. Édesapám egyáltalán nem lelkesedett az ötlet hallatán, de aztán elővett egy nadrágot, én pedig addig találtam egy dzsekit. Az eső közben csak nem akart elállni…
Jöttem a következő kéréssel: „Tudunk adni neki egy esernyőt is?”. Meglett az is. Örült neki, de még az övénél is nagyobb volt az én örömöm, hogy az egész családot mozgósítani tudtam az érdekében. Viszont ezzel még nem lett vége a történetnek.
Napokkal később eljött, hogy visszaadja az esernyőt. Igazából nem is ugyanazt: jobb esernyőt adott vissza, mint amilyen a miénk volt. Azt ugyanis ellopták tőle, de később kapott egy másikat, és ezzel a másikkal akarta viszonozni, hogy jók voltunk hozzá.
Forrás: ujvarosonline
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
A felebarát iránti szeretet nem kíván mindig nagy tetteket: ha jól figyelünk, nyitott szemmel, szívvel járunk, észrevehetjük, hogy amire a másiknak szüksége van, azt mi könnyen megadhatjuk neki.
KAPCSOLATAINK
Ne építsünk üvegfalat
Ha körülnézünk keresztény közösségeinkben, azt látjuk, hogy itt is évről-évre növekszik a válások száma. Ezért jogosan merül fel a kérdés, hogyan lehet ezt jól csinálni, hiszen úgy tűnik, a templomban kötött szövetség önmagában még nem garancia a sikerre. De akkor hogyan őrizhető meg a házasság?
A közvélekedés úgy tartja, hogy elsősorban megfelelő emberrel kell házasságot kötnünk, s talán ebből az elképzelésből is fakad, hogy amikor jönnek az első problémák, a választásunk kérdőjeleződik meg. A házasság elköteleződés: aki rátette az eke szarvára a kezét, az ne nézzen hátra. Hoztam egy döntést, és lehet, hogy az csak 60%-ban tűnt jó döntésnek, de a kutatók azt mondják, ha valamibe energiát fektetek, akár 20%-ot is javíthatok rajta, s akkor az már mindjárt 80%. Amikor hozzámentem/elvettem, tényleg szerettem őt. Miért kéne ezt újra és újra megvizsgálni? Helyette kezdjünk el küzdeni, mert minden házasság a ráfordított idővel és munkával válik jóvá.
El lehet-e kerülni a krízist? Nem. A házasság ugyanis egy fejlődési folyamat. Az csak mítosz, hogy meg kell találni a tökéletes „lelki” társamat, hogy majd tökéletesen boldogok legyünk. Itt a földön nincs olyan, hogy szenvedés nélküli élet és nincs próbatétel nélküli kapcsolat. Nem megtaláljuk a tökéletes házastársat, hanem a házasságban érünk meg napról-napra. A konfliktus pedig szerves része a fejlődésnek. Sőt, ha nincsen konfliktus, akkor baj van a házasságunkkal! Mert ez azt jelenti, hogy bár kívül nincs baj, belül már valamelyikünk elkezdett elidegenedni.
Mondják, hogy a házasság a kompromisszumok művészete. Ez jól hangzik, de nem igaz, mert aki folyamatosan kompromisszumokban él, az igazából folyamatosan elkerülte a konfliktusokat, nem vállalta fel a véleményét. Hiszen ha őszintén jelen vagyok egy kapcsolatban, akkor néha önérvényesítő vagyok, néha meg együttműködő. A konfliktusokat azért kerüljük, mert félünk, hogy megharagszanak ránk, hogy megsérülünk, de leginkább attól félünk, hogy nem bírjuk majd elviselni a sérülést. Ha kinézem magamból, hogy el tudom viselni, akkor bátrabban állok bele ezekbe a konfliktusokba.
Minden meg nem beszélt feszültség egy-egy üvegtégla kettőnk között. A legtöbb házaspár így él, a legtöbb szülő és a már felnőtt gyerek így él. Üvegfalak vannak közöttünk, amiket mi építettünk fel, azzal, hogy nem beszéltünk őszintén arról, ami közöttünk van.
Üvegfal: tehát látom a sziluettedet, te az enyémet, hallom a hangodat, de ha kinyúlok, egy hideg falat érintek, nem érinthetlek, és te se engem. Nekem az adja a bátorságot, hogy én ettől a faltól jobban félek, mint attól, hogy mit fogok hallani tőled, amikor szembesítesz a hiányosságaimmal vagy a fájdalmaddal, amit én okoztam tudva vagy tudatlanul.
Tapolyai Emőke, keresztény pszichológus, szexológus, coach
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Nagyon tetszett a pszichológus üvegfal hasonlata. Milyen sokszor húzunk fel ilyen láthatatlan falat házastársunk, gyermekünk, szülőnk, esetleg barátunk és magunk közé! Ha úgy érzed, van ilyen fal közted és egy szeretted között, mit gondolsz, hogy tudnád lebontani? Kezd el már a héten levenni az első téglát!