— 2023. április 06. —
ÉLET-MÓD
Isten is eltorzítja az arcát
Richard Selzer orvos Halálos leckék című könyvében leír egy kórtermi jelenetet, mely azt követően játszódik, hogy műtétet hajtott végre egy fiatal nő arcán.
„Ott állok az ágy mellett, amelyben a fiatalasszony fekszik… arca a műtét után olyan bohócszerű … ajka bénán lefelé görbül. Az arcidegnek egy kis ága, az egyik szájizom el van vágva. Mostantól fogva így fog kinézni. Ahhoz, hogy eltávolítsam az arcban lévő daganatot, át kellett vágnom ezt a kis ideget. A nő fiatal férje a szobában van. Az ágy másik oldalán áll, és úgy tűnik, hogy ők teljesen a maguk világában vannak az éjjeli lámpafénynél… tőlem elszigetelten… meghitten.
A fiatalasszony egyszer csak megszólal: – Mindig ilyen marad a szám? – kérdi. – Igen – válaszolom. – Azért van ez így, mert az ideget el kellett vágni.
Bólint és hallgat. De a fiatalember mosolyog. – Nekem tetszik – mondja. – Olyan pajkos. Megértem, és lesütöm a szemem. Senki sem bátor, amikor Istennel találkozik. A fiatalember nem zavartatja magát, lehajol, hogy megcsókolja a görbült ajkat, és én elég közel vagyok ahhoz, hogy lássam, hogyan torzítja el saját ajkát, hogy a feleségéhez igazítsa.”
Így torzítja el Isten is az Ő gyönyörű arcát a szenvedésben és a kereszthalálban, hogy odaszoríthassa a mi bűntől eltorzult, keserves arcunkhoz.
Odaadta magát…. Nekünk adta magát … Jézus minden következő lépéssel tisztában van. Világosan látja a jövőt, ami a jelen gyötrelmes perceiben még mindenki más előtt homályban van. Mégsem tesz semmit, hogy megakadályozza a rá törő fájdalom egyre hatalmasabb hullámait. Nem menekül, nem emeli fel a kezét, hogy védekezzen. Minden újabb lelki és testi ütésbe szabadon bocsátkozik bele. Jézus látja annak beteljesedését, értelmét, ami történik vele: a szeretet győzelmét a gyűlölet fölött, a kegyelem győzelmét a bűn fölött, az élet győzelmét a halál fölött.
Ez a Jézus által beteljesített győzelem adjon nekünk is erőt, reményt a mindennapok küzdelmeiben, kitartást a szeretetben akkor is, amikor az éppen szenvedéssel, áldozattal jár együtt!
A Nagyhét meghívás arra, hogy szorosan Jézus mellett járjunk: rászegezzük tekintetünket, és elkísérjük őt szenvedésében. Hagyjuk, hogy közelről nézzen ránk, és olyannak lásson minket, amilyenek valójában vagyunk. Nem kell bátornak tettetnünk magunkat előtte. Elmondhatjuk neki, ha csalódtunk, ha cserbenhagytak, talán el is árultak minket. Ha úgy látjuk a történéseket, ahogy ő látja, ha szívünket az övéhez igazítjuk, elkerüljük, hogy beleragadjunk saját nyomorúságunkba.
Segíts, Jézus, észrevennem, hogy te nem ítélsz el. Mindannyiunkat meghívsz, hogy fogjuk fel tanítványságunk igazságát. Arra hívsz, hogy készségesen, szabadon kövessünk téged!
— 2023. április 13. —
AHOGYAN A SZENTEK LÁTTÁK
A lourdes-i látnok
Soubirous Szent Bernadett 1844-ben született Franciaországban, a Pireneusok lábánál fekvő Lourdes-ban. Bernadett beteges gyermek volt, haláláig asztmával küzdött. Tizennégy éves volt, amikor 1858. február 11-én a Lourdes mellett, a Massabielle-barlangban látomást látott. Elragadtatásba esett, s egy ismeretlen „Hölgy” beszélt hozzá. A jelenések elragadtatásában Bernadett természetfelettien megszépült, tisztaság és megilletődöttség sugárzott belőle, annyira, hogy a szemlélők között még a legkeményebb szívűek szemébe is könnyek szöktek. Az utolsó jelenéskor a Szűzanya megígérte a lánynak, hogy boldoggá teszi, de nem itt, nem a földön.
A jelenések utáni években Bernadett sokat szenvedett, zaklatták, vádolták, vallatták, sokszor ellenséges szándékkal. Türelemmel fogadott mindenkit, és mindig nyílt egyszerűséggel és őszinteséggel válaszolt a kérdésekre. Legnagyobb vágya az volt, hogy eltűnhessen a világ szeme elől. 1866-ban felvételt nyert a nevers-i iskola- és szeretetnővérek Saint-Gilgard-kolostorába. Rendi neve Marie-Bernard lett.
A noviciátust Isten iskolájaként járta végig. A novícia-mesternő és a főnöknő egyaránt attól féltek, hogy Bernadettet kevéllyé és beképzeltté teszik a jelenések. Ezért úgy gondolták, minden alkalmat meg kell ragadniuk, hogy megalázzák. Bernadett azonban felismerte az igazságot, mely teljesen áthatotta: az ember semmi, semmire nem képes, semmije nincs, ami nem Isten ajándéka volna és nem a kegyelem műve lenne az emberben. Ezért készséggel fogadott minden megalázást, s mindenben és minden mögött Isten akaratát látta: „Ha erősödik a vihar, emlékezni akarok Urunk szavára: »Ne félj, én vagyok!« Ha elöljáróim vagy társaim megaláznak, nyomban hálát akarok adni érte az Úrnak, és szívesen veszem a bántó szót, hogy egy lépéssel közelebb kerülhessek Istenhez.”
Bernadett a kolostorban is sokat betegeskedett. Ha nem volt ágyhoz kötve, akkor a betegszobában szolgálta testvéreit. Légszomja haláláig kísérte. Tüdővérzések és egyéb komplikációk léptek föl, s különösen nagy kínokat okozott neki jobb térdének gyulladása.
1879. április 16-án, harmincöt évesen halt meg Nevers-ben.
GONDOLAT:
A megaláztatások ellenére áradt belőle a mosolygó öröm, és annak tudata, hogy ezzel részt vesz Jézus szenvedéseiben. Örülni a megaláztatásnak – ez olyan valami, amit megérteni s utánozni is nehezen tudunk. Pedig, ha igazi krisztushívők szeretnénk lenni, meg kell tanulnunk nemcsak elfogadni a megaláztatásokat, hanem – ahogy Jézus akarja – megbocsátón szeretni rosszakaróinkat, a „nehéz” embereket.
— 2023. április 20. —
MÁS SZEMMEL NÉZD!
A félelem árnyéka
Félelmeink a jövőtől, a problémáktól szinte óriási árnyékként vetülnek ránk. A természetben az árnyék változó, a nap állásától függ a nagysága. Amint a nap magasra hág, az árnyék eltörpül.
Gyakran előfordul, hogy amikor más perspektívából nézzük problémáinkat, már nem is tekinthetők olyan nagynak, mint ahogyan azt korábban hittük. Amint az Isten jelenléte és szeretete átveszi az uralmat az életünkben, Ő ragyog felettünk, annál inkább csökken az „árnyék”, a bűn, a félelem az életünkben.
Fotó: Dégi Nóra, ng.24
— 2023. április 27. —
SZEMLÉLETFORMÁLÓ PERCEK
Szokásaink és önmagunk rabjai vagyunk
Csíkszentmihályi Mihály professzor, a nemzetközi hírű magyar tudós Flow című könyvének kilencedik fejezetében található egy különösen szomorú történetet.
A sztori egy ejtőernyős gyakorlatról szólt, melynek során felfedezték, hogy nincs elegendő hagyományos ejtőernyő. Az ejtőernyők kioldó zsinórja ugyanis – mivel az emberek túlnyomó része jobbkezes – természetesen a jobb oldalon van, azonban mivel a jobbkezes ejtőernyők elfogytak, ennél az ugrásnál egyvalakinek már csak balkezes jutott.
Ez is tökéletesen működik, azt a különbséget leszámítva, hogy itt a zsinór a másik oldalon van. Az ugrást levezénylő tiszt mindezt pontosan el is magyarázta annak a férfinak, akinek a balkezes ernyő jutott. Minden simán is ment, azonban az ejtőernyős ugrást mégis egy halálos balesettel zárták. Annak a férfinak, akinek másfajta ernyője volt, nem nyílt ki az ejtőernyője, és belehalt az ugrásba.
Hogy miért?
A utólagos vizsgálat végül kiderítette, hogy az ejtőernyő egyáltalán nem volt hibás, tökéletesen működött – volna.
Amikor átvizsgálták a holttestet, akkor az ernyőt kioldó zsinór kihúzatlan állapotban, érintetlenül maradt. Az ejtőernyő hámjának jobb oldala azonban teljesen szét volt kaparva.
A férfi annak ellenére a jobb oldalon kereste a kioldózsinórt, hogy tájékoztatták őt arról, hogy a másik oldalon fogja találni. Eszébe sem jutott, hogy a helyén keresse.
GONDOLAT:
A rossz döntések ugyanúgy fejben születnek, mint a jó döntések, így valószínű, hogy a balesetet a férfi gondolkodása, a megszokotthoz való ragaszkodása (jobb kezes lévén) idézte elő. Annak ellenére, hogy elmondták neki, hol találja a zsinórt, mégsem ott kereste, pedig az élete múlt rajta. A szokásaink és önmagunk rabjai vagyunk. Tudjuk mit kellene tennünk, de gyakran mégsem tesszük meg.
Veled van az Isten minden nap, mégis milyen gyakran nem hallod a hangját, nem találod Őt, vagy rossz helyen keresed. Tévelyegsz az utadon, szeretnél visszatalálni Hozzá!
A Lélek arra indít, hogy megtaláld, ami elveszett, hogy Ő vezessen döntéseidben, kapcsolataidban. Ő erősítsen meg hitedben! Ő vigasztaljon.