Oldal kiválasztása

Hogyan készítsük elő az Úr útját, vagyis önmagunkat?

December 10. – Advent 2. vasárnap 
Olv.: Iz 40,1-5.9-11; Zs 84; 2Pét 3,8-14; 
Evangélium: Mk 1,1-8  

A nagy kertben kis ház állott. A vak ember otthona. Minden szabad percét kint töltötte, gondozta a virágait, nyeste a fákat, locsolta a füvet. Volt is foganatja. Csodálatos színekben pompázott a kert, virágillat lebegett felette. Nem lehetett elmenni a ház előtt anélkül, hogy ne álmélkodott volna az ember.   
– Mondja, ha meg nem sértem – kérdezte egy járókelő, megpillantva a virágai között gyomláló öreget –, miért fárad ennyit? Csodálatos a kertje, de hát ugye maga sajnos nem lát, sohasem gyönyörködhet ebben a pompában…  
A kertészkedő házigazda elmosolyodott:   
– Négy oka is van ennek. Először az, hogy szeretem a kerti munkát. Másodszor mert csodálatos élmény megérinteni a virágszirmokat; harmadszor élvezem ezeket az illatokat. A negyedik ok pedig maga!  
– Én? De hiszen nem is ismerjük egymást! – csodálkozott a járókelő.  
– Nem, de mindig számítottam rá, hogy egyszer majd erre jár, és ha a virágaimat meglátja, megáll majd, és beszédbe elegyedünk!  

 Milyen értelmetlennek tűnik a hosszas, alapos készülődés valamire egy olyan társadalomban, amely szinte mindig azonnal a célban szeretne lenni! A reklámok világa csak a készterméket ismeri, illetve a javak önfeledt, kellemes fogyasztását, de az útról, ami odáig elvezet, semmit nem mond nekünk! Ezért is veszíti el annyi minden az értékét a felnövekvő gyermekek és fiatalok világában. Ezért hiszik azt, hogy amire szükségük van – és rengeteg olyasmi is, amire valójában nincs szükségük – csak úgy leakasztható a szögről anélkül, hogy bármit is tettünk, bármennyit is küzdöttünk volna érte. És persze ezért nem is tudnak igazán örülni ezeknek! Mennyi éven át dolgozott, szorgoskodott ez a vak férfi, hogy egy járókelő megálljon a gyönyörű kertje mellett, és beszélgetésbe elegyedjen vele! Milyen hosszú időbe és komoly előkészületekbe került az a kapcsolat, ami ott és akkor megszületett! A vak férfi azonban nem sajnálta rá az időt és a fáradságot, mert nagyon vágyott erre a találkozásra. Amikor pedig végre bekövetkezett, igen nagy örömét is lelte abban.  
Napjainkban az emberek nagy része még vár a karácsony ünnepétől lelki ajándékokat is: békét a családba, örömteli, vidám együttlétet a szeretteivel, a szeretet kézzel fogható megtapasztalásait. Azonban sajnos egyre kevesebben vannak, akik meg is kapják, át is élik ezeket az ajándékokat. Vajon miért? Azért, mert nem készülnek annak elfogadására, amit valóban egyedül a közénk született Isten Fiától nyerhetnének el.  

„Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! A völgyeket töltsétek föl, a halmokat hordjátok el! Ami görbe, legyen egyenessé, ami göröngyös, váljék sima úttá!” – hangzik felénk Izaiás próféta szózata Advent 2. vasárnapján. Milyen sokszor hiányoljuk az életünkből Isten jelenlétét: hiányoljuk az örömet, a békét, a lelkierőt, a szeretetet, egyáltalán az életünk értelmét. Pedig ahhoz, hogy Isten eljöhessen az életünkbe, elő kell készítenünk az Ő útját. Isten útja pedig az ember – mi magunk! Isten mindig is emberi módon, emberi eszközök által szólt, közeledett az emberiség felé, hiszen hogyan is tudnánk egyébként megérteni? A pátriárkák, a próféták, a kiválasztottak által nyilatkozott meg az Ószövetségben, az idők teljességében pedig „Fia által szólt hozzánk”, aki emberré lett, asszonytól született. Jézus, a Fiú pedig nem elsősorban parancsokat osztogatott vagy tanórákat tartott arról, hogy hogyan is lehet megismerni Istent, hanem arra szólította az embereket, hogy kövessék Őt, éljenek a példája szerint. Ha meg akarjuk érezni Isten szeretetét, nekünk kell szeretnünk embertársainkat. Ha boldogok akarunk lenni, boldogságot kell vinnünk mások életébe. Ha értelmesnek akarjuk látni az életünket, értelmet kell adnunk mások életének. Ha azt kívánjuk, hogy Isten eljöjjön hozzánk, nekünk kell Isten útjává válnunk mások felé. Olyan emberekké kell lennünk, akiknek szavaiból, cselekedeteiből felismerhető lesz az Isten azok számára, akik között élünk! Akkor van velünk, akkor él bennünk az Isten, ha másokhoz el akarjuk és el tudjuk vinni Őt.   

Hogyan készítsük elő az Úr útját, vagyis önmagunkat?  
Úgy, hogy felismerve hibáinkat, bűneinket, gyöngeségeinket, bűnbánatot tartunk és megpróbálunk egyre jobb emberekké lenni. „Ami göröngyös, váljék sima úttá!” A halmok lehordása jelenti a kevélységből, önzésből, hiúságból, mások lenézéséből fakadó hibáink leküzdését. A völgyek feltöltése pedig a mulasztásaink, lustaságból, hanyagságból fakadó bűneink elleni küzdelmet jelképezi. Így válhatunk Isten egyre simább útjává az emberek felé. Így lehetünk olyan ajándékká, akinek örülni tudnak az emberek, akinek jó ott lenni a közelében! 

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

A névtelen hozzászólásokat töröljük!  

 

 

Ne kapni, hanem adni akarjunk

December 03. – Advent 1. vasárnap 
Olv.: Iz 63,16b-17.19b; 64,2b-7; Zs 79; 1Kor 1,3-9; 
Evangélium: Mk 13,33-37  

A távoli kis tartomány fővárosának szürke hétköznapjait nagy hír kavarta fel: maga a császár látogat a városba egy hónap múlva, díszes és hatalmas kíséretével. Amióta a birodalomhoz tartozott, sok évtizede már, egyetlen egyszer sem járt még császár ebben a tartományban. A város lakói lázas készülődésbe kezdtek. Az előkelő családok szinte ölre mentek a nagy vitatkozásban, ki melyik nap, milyen étkezésre lássa vendégül a császárt vagy valamelyik főemberét. A polgárok varratták a gyönyörűbbnél gyönyörűbb ruhákat, tisztították, díszítették az utcákat, házakat. Ugyanakkor üzenetet küldtek a környékbeli hegyekben élő falvak szegény, rongyos népéhez, hogy még csak a lábukat se tegyék be azokban a napokban a városba! Ne hozzanak szégyent a tartományra a faragatlanságukkal, a nyomorúságukkal, a durva beszédükkel, bárdolatlan viselkedésükkel. A falvak szerencsétlen, nyomorgó népének persze esze ágában sem volt közelébe menni a császárnak. Tudták ők, hogy az uralkodó nem hozzájuk jön, nem rájuk kíváncsi! Ugyan mit is várhatnának tőle?! Így hát nem különösebben bánkódtak a kitiltás miatt. Amikor felvirradt a kijelölt nap, a város elöljárói díszruhájukban, ajándékokkal megrakodva kiálltak a kapuba. A tömeg pedig az utcákon és a piactéren gyülekezett, izgatott csiviteléssel. És valóban: néhány órán belül feltűnt a távolban a díszes császári menet. A várakozás hangulata tetőfokára hágott. Azonban óriási megdöbbenésre a várostól mintegy fél kilométernyire lévő útkereszteződésnél a császári menet lekanyarodott a főútról, és a hegyekbe, a nyomorúságos kis falvak felé vette az irányt. Hamarosan el is tűntek a hegyi ösvényeken. A város előkelői és a polgárok rendkívül csalódottak voltak. Mérgesen tárgyalták a történteket, egymást hibáztatták, szidták a császári hivatalnokokat. Így telt el az egész nap. Lesújtva tértek nyugovóra éjszakára. Másnap azután – szinte anélkül, hogy bárki fogadta volna – a császár és udvara belovagolt a városba. Sokkal kevesebb málha és kincs volt náluk, mint az előző napon. A hirtelen elősiető tanácsosok és nemesek egymás szavába vágva kérdezték: Mi történt tegnap? Miért nem hozzájuk jött előbb a császár? Miért azokat a nyomorult senkiházikat kereste fel? Hiszen azok még adót se tudnak fizetni! Nem is készültek fel tisztességesen egy valódi császár fogadására! Az uralkodó, miután lecsillapította a hangzavart, csak ennyit mondott: „Igaz ugyan, hogy nem úgy vártak engem, mint ti. Nekik azonban sokkal nagyobb szükségük volt az érkezésemre.”  


Olykor nem azok várakoznak a legjobban, akik a legszebben kiöltöznek, a legfinomabb süteményeket készítik, akik a legnagyobb ajándékokat vásárolják. Hanem inkább azok, akik talán nem is tudják, mennyire vágyakoznak az Érkezőre. Akik talán nem is tudják, mit kaphatnak Tőle, de minden porcikájuk kiáltva sajog arra, amivel meg akarja ajándékozni őket. Mennyire megdöbbentő az olvasmányban, hogy a próféta nem egy ünnepi lelkületű, szíves-örömest készülődő nép nevében beszél, amikor megszólítja, hívja az Istent, hanem egy bűneiben vergődő, összetört szívű, reményvesztett tömeg jajszavát közvetíti.  

A mi világunkban, kortársaink között is milyen sokan vannak, akik ilyenkor, Advent kezdetén nem készítenek örömteli szívvel koszorút, nem gyújtják meg imádságos lélekkel a gyertyákat, nem dúdolnak adventi, karácsonyi énekeket, nem öltöztetik ünneplőbe a szívüket! Valójában nem is tudják, vagy már rég elfelejtették, kinek a várása is az adventi időszak, kit és miért is ünneplünk valójában karácsonykor. Az életük tele van anyagiassággal, a földi javak megszerzése és fogyasztása körüli aggodalommal, mások iránti irigységgel, bizalmatlansággal, haraggal. A szívük pedig sokszor keserűséggel és magányossággal. Nem várják a Krisztust, de sóvárogva vágyakoznak mindaz után, amit igazából csak Tőle kaphatnának meg: a szabadságra, békére, türelemre, igazi elfogadásra, szeretetre. Hogyan érezhetik meg, hogy Jézus, a Messiás értük, hozzájuk is el akar jönni? Csakis általunk, akiket már megérintett Isten szeretete. A mi szeretetünk, figyelmességünk, irántuk való türelmünk és megbocsátásunk által. Legyen számunkra ez az Advent olyan időszak, amikor nem elsősorban kapni akarunk lelki élményeket, belső gazdagodást ezekben a felemelő napokban, hanem sokkal inkább adni, közvetíteni a közeledő Jézustól kapott ajándékokat azok felé, akiknek sokkal nagyobb szükségük van rá, még ha ezt talán nem is tudják!   

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

A névtelen hozzászólásokat töröljük!

Láttam Istent – 23 – október

— 2023. október 05. —

JELEK

Az irgalom több az igazságnál – Úton a boldogság felé 3. rész

Boldogok az irgalmasok is, akik nem zsörtölődnek és ítélkeznek folyton, mert az irgalom felülírja az igazságot és generálja a boldogságot.
Jézushoz visznek egy asszonyt, akit a mózesi törvények szerint meg kéne kövezni. Jézus lehajol és a porba ír, majd ezt mondja: „az vesse rá az első követ, aki bűntelen”.
Nem korhol senkit, csupán az irgalomra emlékezteti őket, amelyre nekik is szükségük van, hiszen ők is vétkeztek már, mint az asszony, akit meg akarnak kövezni. Isten egyet sem kövezett meg közülünk, mert a vétkeinkkel együtt a háta mögé veti a köveket is. Aki megízleli Isten jóságos szeretetét, az előbb-utóbb kibékül magával és a világgal. Az igazságosság örve alatt ítélkezni könnyebb, bár kevésbé boldogító, mint hátunk mögé vetni a vétkeket, miként a boldog Isten teszi. Az adós szolgának minden adósságát elengedte a király, pedig tízezer talentummal tartozott neki, de csak addig voltak boldogok, míg nem találkozott szolgatársával, aki neki tartozott, és nem kezdte követelni a jóval kisebb adósságot. Az irgalmasságra irgalmatlansággal válaszolt, és ezzel magát, a társát és a királyt is boldogtalanná tette.

Jézus szíve csordultig megtelt az Isten irgalmával, ezért nem ítélkezett senki felett. Az irgalom olyan, mint a szelíden hullámzó tó, ha megmártózunk benne, magához ölel, megérinti a lelkünket, megszelídít minket. A szelídek pedig boldogok, ők öröklik a földet, mert a jövendő a béke emberéé. Azé, aki a békesség megszállottjaként küzd a békétlenség minden megnyilvánulása ellen, miközben így imádkozik: „Békíts ki Magaddal s magammal, / Hiszen Te vagy a Béke.” (Ady Endre)
Simon István református lelkész

***

MÁS SZEMMEL NÉZD

Kapaszkodj!

Nézd ezt a fát! Mi tartja meg? Vannak gyökerek, amelyek szinte vízszintesen nőttek csak azért, hogy elérjenek egy kis földet, ahol megkapaszkodhatnak.

A fa minden erejét összeszedte, hogy életben maradhasson.

Ha képes vagyok minden erőmmel Istenbe kapaszkodni minden élethelyzetben, akkor bármi is történik, élet lesz bennem, élni fogoak nekünk a (túlzott) ragaszkodásaink.
Képes lenni elengedni, lemondani dolgokról, igazi szabadságot hozhat számunkra. Ha megértem, mit kér tőlem Isten egy adott helyzetben, próbáljam meg teljesen átadni magam neki ezen a héten, és a saját elképzelésemet, ragaszkodásomat háttérbe helyezni.

 


 

— 2023. október 12. —

JELEK

A kegyelem ott van mindenütt

Thomas Merton mondja, hogy minden perc és minden esemény a lelki életerő magvait ülteti el az ember szívében. Így működik az isteni a Földön: ez kegyelem, és a kegyelem ott van mindenütt. „Az Úr minden útja kegyelem. Aki féli az Urat, annak megmutatod, mely utat válassza. Szemem azért mindig az Úrra néz, ő megszabadítja lábam a botlástól.”

Minden meg van szentelve, a teremtett világunk, és mi magunk is. Mindennek megvan a maga feladata, küldetése. Neked is! Isten az egész teremtés javán munkálkodik folyamatosan (Jn 4,34), és ráhangolódva jelzéseire mi is részt vehetünk ebben. A kegyelem közvetítője pedig a Szentlélek, akiben élünk mozgunk és vagyunk…

Nagy Szent Vazul így beszél a kegyelem, vagyis a Lélek működéséről:
Hozzá folyamodik mindenki, aki rászorul arra, hogy megszenteljék: minden élő az ő erejét kívánja, akinek lehelete mintegy öntözi és erősíti őket, hogy mindegyik elérhesse saját természetes célját.
Ő a megszentelés kiindulópontja, a szellemi fény, aki önmagából ajándékoz megvilágosítást mindenkinek, hogy kutatni tudja az igazságot.
Természete szerint elérhetetlen, de jósága miatt elnyerhető; jóllehet erejével mindent betölt, mégis csak azok számára közölhető, akik méltók rá; ezeknek sem egyforma mértékben adja önmagát, hanem hitük arányában árasztja rájuk erejét.

Lényege szerint egyszerű, erőiben sokféle: minden egyes ember számára egészen jelen van, és teljesen van mindenütt; úgy osztja szét önmagát, hogy semmi kisebbedést nem szenved; mindnyájan úgy részesülnek benne, hogy ő maga ép marad. Úgy, mint a napsugár, amely jótékony erejével mintha csak egy személyre világítana, mégis beragyogja a földet, a tengert, és átjárja a levegőt.
Így a Szentlélek is minden ember számára, aki képes őt befogadni, úgy van jelen, mintha csak az övé lenne, ugyanakkor mindenkinek elegendő és teljes kegyelmet ad. A kegyelemmel aztán minden belőle részesedő úgy gazdálkodik, ahogyan saját természete lehetővé teszi, s nem úgy, amennyire a Szentlélek képes.
A Szentlélek magasba ragadja a szíveket, kezén fogva vezeti a gyengéket, s tökéletessé teszi a haladókat. Ő teszi lelki emberekké azokat, akik megtisztultak minden szennytől azáltal, hogy átragyogja őket a vele való közösség.
Ahogy a tárgyak csillogó fényesek lesznek, ha napsugár éri őket, s maga a napsugár is visszaverődve róluk felragyog rajtuk, úgy a lelkek is, akik a Szentlelket hordják magukban, és a Szentlélek fénye éri őket, maguk is lelkivé válnak, és mások felé is sugározzák a kegyelmet.

***

SZEMLÉLETFORMÁLÓ PERCEK

7 tipp, hogy fejben is erős legyél

Rakonczay Gábor magyar evezős, kenus. extrém sportoló, aki többszörös világrekorder és az óceánt is átszelte, továbbá ultrafutó.
Rendszeresen teljesít többszáz kilométeres ultrafutásokat. Pontosan tudja, hogy a fizikai edzettség sokszor nem elég, mentálisan is fel kell készülni egy komolyabb megmérettetésre.
Az ő tanácsait olvashatod most, hogy mire van szükségünk céljaink eléréséhez.
Fogadd meg Gábor 7 tippjét, és nem csak jó futó leszel!, hanem az élet adta nehézségekkel is könnyebben megbirkózol!

1. Sokkal többet kibírunk, mint azt a legvadabb álmainkban gondolnánk.
Amikor azt érzed, hogy már nem tudsz tovább menni, akkor embertípustól függően, csak a teljesítő képességed 40 – 80%-a között vagy. Amikor úgy érzed, hogy már nincs több benned…, emlékeztesd magad, hogy a lábaddal mindig tudsz még egy lépést tenni.

2. A fájdalom mindig átmeneti, de az eredmény végleges lesz.
Holnap már nem fog fájni, csak akkor, ha feladod. A kudarc vagy a győzelem érzését holnap is fogod cipelni. És a te szempontodból cseppet sem mindegy, melyik fog megvalósulni. Ez az, amit most döntesz el. Ilyen nagy a tét!

3. Tudatosítsd, hogy miért csinálod!
Tudd mennyit tettél bele eddig. Időt épp úgy, mint energiát. Tartozol magadnak annyival, hogy megtudd, milyen a célodat elérni.

4. Ne hisztizz!
Egy ponton túl, mindenkinek nehéz, maximum van, aki kevésbé mutatja.

5. Kockáztass! És vállald be a fájdalmat!
Egy nagy cél elérése ritkán komfortos, és ezzel semmi baj sincs. Kapaszkodj abba a ténybe, hogy a biztonság és a kényelem sosem teremt kiemelkedő eredményt!

6. Készülj a legrosszabbra, és hogy megtudd oldani!
Sose arra készülj, hogy a nehézséget elkerüld! Konkrétan a nehézségre készülj, mert a nehézségen keresztül vezet az út. A nehéz helyzet megoldása mindig egy nagy lehetőség. Lehetőség önmagad megismerésére és a célod elérésére.

7. Mindenki annyit ér, amekkora problémát megtud oldani!
Ha megnézed, hol tartasz most, az pontosan megmutatja, mennyire vetted eddig komolyan magadat. Ez rendszerint egy igen kínos felismeréssel jár, de egyben magával hordozza a lehetőséget a változásra. Egyszerűen, tűz ki nagyobb célt és dolgozz érte keményebben!
forrás: runnersworld


 

— 2023. október 19. —

JELEK

Váljék szokásoddá az irgalmasság!

Hogy közelebb kerüljünk az életünk megértéséhez, képzeljük el kirakósként. Minden egyes darabkának rendkívül fontos szerepe van. Nem helyettesíthető. A barátunknak, a gyerekünknek, a munkánknak, a háznak, ahol élünk. Minden kapcsolatunk, minden tevékenységünk, minden, amit teszünk hozzáad valamit a nagy egészhez. Még a betegségek, a bajok, a kudarcok és a veszteségek is. Minden apró részletnek szerepe van Isten teremtő munkájában, a mi életünkben. De mi az a puzzle darab, aminek igen jelentős a szerepe, ami igazán „megmozdítja” az életed?
Úgy tűnhet, hogy ha eldöntöttük, megbocsátunk valakinek, akkor megtettük az utolsó lépést a megbocsátás útján – betettük az utolsó puzzle-t a helyére. De mégsem ez az utolsó lépés. Az viszont igaz, hogy ha megtesszük, sikerül előrejutnunk az úton, melyen Isten vezet minket. A megbocsátás közben észrevehetjük, hogy megváltozik a szemléletünk a világról és az emberi kapcsolatokról. A megbocsátáson túllépve, vonzani kezd egy olyan élet, mely az irgalomra épül.

Igen, az irgalom az a puzzle darab, amely színt, életet visz mindabba, amit teszünk.
Az irgalom meghatározásai közül kedvencem James Keenan SJ megfogalmazása, aki szerint az irgalom “a másik káoszába való belépés szándéka”. Belépni a másik káoszába azt jelenti, hogy hagyom, hogy megérintsen az ő helyzete, és hogy bizonyos fokú tehetetlenséget érezzek, mely együtt jár a szolidaritással.

Az irgalom tágabb, gazdagabb, mint a megbocsátás, mert magába foglalja az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit: enni adunk az éhezőknek; segítünk annak, aki előtte megbántott; türelemmel elviseljük mások hibáit, stb.
Legyél irgalmas: bocsáss meg és szeress!

***

ÉLET-MÓD

6 tipp porcaid egészségéért

Amíg fiatal korban könnyedén és gond nélkül megy a mozgás, nem igazán aggódunk porcaink egészségéért. A kor előrehaladtával azonban már nehezebben mozgunk. Lássuk, mit tehetünk, hogy a lehető leghosszabb ideig megőrizzük porcaink egészségét, a tavaszi kirándulóidő közeledtével.
Most 6 tippet olvashatsz, amivel kedvezhetsz porcaidnak:

1, MOZGÁS
A rendszeres mozgással nagyon sokat tudunk tenni, nem csak porcaink, csontjaink épségéért, de egészségünk általános megerősítéséért is. Az életkornak megfelelő testmozgás, nem csak kellemes, de hasznos is tud lenni. Kerékpározás, úszás, túrázás, nordic walking mind olyan mozgásforma, melyek nem okoznak túlterhelést, de edzésben tartják ízületeinket.

2, MEGFELELŐ TESTSÚLY
Ha nem küzdünk túlsúllyal, ami terhelné ízületeinket, akkor idősebb korban is tovább számíthatunk porcaink jó szolgálatára. A nem megfelelő testsúly extra terhet ró ízületeinkre, így azok gyorsabban veszíthetnek rugalmasságukból.

3, KERÜLJÜK A TÚLTERHELÉST
Porcainknak az sem tesz jót, ha túlterheljük őket, például túlzásba vitt sportolás, vagy munkahelyi elfoglaltságok miatt, a nehéz fizikai munkát végzőknél. Kerüljük a folyamatos térdelést, térdhajlítást, vagy guggolást, hogy tehermentesítsük a térdízületeket.

4, HIDRATÁLÁS
Ahhoz, hogy az egymással érintkező porcfelszínek súrlódás és kopás nélkül tudjanak egymáson elmozdulni, egymással érintkezni, szükség van a köztük lévő, kocsonyás állagú ízületi folyadékra. Ennek folyamatos újratermelődése pedig a megfelelő folyadékfogyasztással biztosított. A felnőttek napi vízszükséglete 2-2,5 liter körül van.

5, TÁPLÁLKOZZUNK ÁSVÁNYI ANYAGOKBAN GAZDAGON
Nem szabad megfeledkeznünk az ásványi anyagokban gazdag élelmiszerekről se.
A porcok, csontjaink és fogazatunk egészségéért válasszunk C-vitaminban, magnéziumban, kalciumban és foszforban gazdag alapanyagokat ételeink elkészítésekor. Fogyasszunk heti rendszerességgel hüvelyeseket, olajos magvakat, zöld színű zöldségeket, teljes kiőrlésű gabonából készült ételeket, tejtermékeket, tojást.

6, VITAMINOK
A C-vitamin hozzájárul a porcok megfelelő működéséhez a megfelelő kollagén képződés támogatásán keresztül. Figyeljünk arra, hogy, naponta vigyünk be megfelelő mennyiséget étkezéssel, vagy, ha ezt nem tudjuk biztosítani kiegyensúlyozott étrenddel, akkor kereshetünk különböző C-vitamin tartalmú étrend-kiegészítőket.

Az egészségtudatos táplálkozás, sport pedig nem csak ízületeinkre lesz jó hatással: a csontok, az izomzat és az ízületi szalagok is profitálnak mindebből, megőrizve mozgásunk fittségét.

GONDOLAT:

Mit tudsz tenni egészséged, állapotod fenntartásáért?


 

— 2023. október 26. —

JELEK

Engedd meg, hogy embertársad önmaga lehessen!

Olyan könnyen előfordul, hogy találkozunk egy ismerősünkkel, mesél magáról, és máris kialakul bennünk egy ítélet, hogy miért ezt vagy miért azt csinálja. Bírálom a viselkedését, hozzáállását, cselekedeteit, szavait, pusztán azért, mert én másképpen látom a dolgokat, mint ő.

Ne ítélj! Engedd meg, hogy a másik ember önmaga lehessen! Az is jó, ahogyan ő szokta, ahogyan ő gondolja!
Ne ítélkezzünk se mások, se magunk felett! Vegyél példát Jézusról, akinek fontos volt, hogy oda forduljon azok felé, akiket a társadalom morális vagy szociális alapon kirekesztett magából. Barátainak tekintette őket. Mátét, mint a hódító római hatalom adószedőjét, mindenki megvetette. Képzeld el, hogy mekkora lökést adhatott Máté önbecsülésének, hogy Jézus meglátja benne a jót, és hívja, hogy vegyen részt ebben az új, izgalmas „mozgalomban”.

Mindegy milyennek látom magam. Jézus barátként tekint rám. Ő a jót látja és keresi bennem!

Máté nagy lakomát rendez és közös ünneplésre hívja azokat, akiket a vallási hatalom elutasított. Jézus szeretett együtt lenni, együtt enni másokkal. Senkit sem zárt ki az “asztaltársaságból”. Sosem mondta, hogy nem ülök egy asztalhoz ezzel a személlyel. Ez az Eucharisztia mintája. Legyünk közösségben Krisztussal, közösségben egymással és senki ne legyen a nem kívánatosak listáján! Lásd: Mt 9,9-13.

Figyeld a jeleket, a jót! Ne a rosszat, hanem a jót vedd észre a másik emberben! Kifejezetten törekedj erre!

***

AHOGYAN A SZENTEK LÁTTÁK

„Ne féljetek!”

I. János Pál halála után, 1978. október 16-án választották pápává Karol Józef Wojtyłat. Október 22-én a Szent Péter téren mutatta be székfoglaló szentmiséjét. Ekkor hangzott el a híres „Ne féljetek!” felszólítása.
II. János Pál volt 455 év óta az első nem olasz pápa, az első szláv pápa. Közel 27 éves pontifikátusa az egyik leghosszabb a történelemben. Az Egyházat imádsággal és gondoskodással vezette, minden megjelenését a derű és a remény hatotta át. Péteri szolgálatát fáradhatatlan missziós lelkülettel végezte: 104 apostoli utazást tett Olaszországon kívül.
Minden elődjénél több egyházi és állami vezetővel találkozott. Pápasága alatt 14 enciklikát adott ki, emellett számos apostoli levelet, apostoli buzdítást és apostoli konstitúciót írt.

A lengyel pápa több száz boldoggá és szentté avatást ünnepelt, Lisieux-i Szent Terézt az Egyház doktorává avatta. A boldogok közé emelte többek között Teréz anyát, a magyarok közül pedig Apor Vilmost és Batthyány-Strattmann Lászlót, illetve az utolsó magyar királyt, IV. Károlyt. Szentjeink közül ő kanonizálta Kingát és Hedviget.
A fiatalok iránti szeretete vezette, amikor meghirdette az ifjúsági világnapot. Pápasága során ennek kapcsán 19 alkalommal találkozott fiatalok millióival.

Felkészültségével, mély emberismeretével, imádságával hozzájárult a közép-kelet-európai társadalmi változásokhoz, a kommunista rendszer összeomlásához.
II. János Pál pápa vezette át az Egyházat a harmadik évezredbe.

Ezt írja egyik könyvében:
„Az Evangéliumban találunk egy alapvető ellentmondást: ahhoz, hogy megtaláljuk az életet, először el kell azt veszítenünk, hogy újjá tudjunk születni; először vállunkra kell vennünk a keresztet, meg kell halnunk, hogy megváltásban részesüljünk… Az Evangélium senkinek sem ígér könnyű életet, hanem magas elvárásokat támaszt.”

GONDOLAT:
Ne féljünk – ahogy Szent II. János Pál is bíztat – vállunkra venni a keresztet!

Láttam Istent – 23 – szeptember

— 2023. szeptember 07. —

JELEK

A vihar jele

Szívesen olvasom újra és újra a 46. zsoltárból ezt az egy mondatot: “Csendesedj el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” Igen, az Isten a Mindenható, Ő az életem Ura. Ő felette áll mindennek. Ő mindig nagyobb, Ő mindig jobban szeret, Ő mindenre képes. Amikor szánok időt arra, hogy Rá figyeljek, és ne csak magam körül forogjak, akkor átérzem, mennyire gyenge, halandó, botladozó, törékeny ember is vagyok, aki még azt sem tudja, hogyan kell jól imádkozni.

Csodálatos dolog számomra megtapasztalni ezt a kettősséget: az Úr nagyságát és az én kicsinységemet. Ezt jól kifejezi az evangéliumból a vihar lecsendesítése története (Mt 8,23.27).
Figyeld meg ebben a jelenetben is az ellentéteket: a tanítványok rémülete és Jézus nyugalma között – aki alszik. A vihar káosza és a nagy csendesség Jézus közbelépése után. Benne teljes a bizalom Isten gondviselése iránt, míg a tanítványok kishitűek.

Csak Istennek van hatalma a tenger, a természet erői felett, de Jézus bebizonyítja, hogy Úr a természet felett is.
Bízzam abban, hogy az Úr képes lecsendesíteni az életem felkavarodott hullámait és helyreállítani a békét és a kiegyensúlyozottságot! A bennem lévő vihar jele annak, hogy szükségem van az Istenre! Induljak el, és keressem vele a kapcsolatot mindenben!

***

MÁS SZEMMEL NÉZD

Megfelelő közegben

Antonios Tsapatakis görög paralimpiai úszó 2006-ban motorbalesetet szenvedett, melynek következtében az alsó végtagjai lebénultak. Pár hónappal később visszatért az úszáshoz, mert úgy érzi, a vízben önálló és szabad.
Ami eszembe jut a képről, hogy milyen erős vágy él bennünk, hogy testileg és lelkileg is jó, kiegyensúlyozott életet éljünk. Ha valami baj ér bennünket, akkor is keressük azokat a lehetőségeket és körülményeket, amikor átélhetjük a békét, a megnyugvást.
Neked mi a „közeged”, ami megadja számodra az örömöt, a békét?


 

— 2023. szeptember 14. —

JELEK

Isten szeretetének a jele

Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe alkalmából.
A két farönk önmagában nem szent. Jézus kivégzésének eszköze attól lesz szent, hogy Jézus Istennek ajánlja fel magát és egész addigi életművét.

Sokféle tárgyat vagy emberi vívmányt lehet „magasztalni”, például egy műalkotást, egy remek emberi tevékenységet, egy kitűnő autót, egy finom bort vagy ételt. De vigyáznunk kell, nehogy fejünkbe szálljon a dicsőség és megfeledkezzünk arról, hogy mindezek helyes használatát annak köszönhetjük, aki nagycsütörtökön megmosta az apostolok lábát, másnap pedig kereszthalálával megmosta szívünket! Hisszük, hogy Jézus szenvedése megváltást hozott számunkra, és ezt a hitünket azzal fejezzük ki, hogy szenvedésünk hozzákapcsoljuk az Övéhez. Hiszem, hogy ezzel szenvedésem értelmetlensége megszűnik.

A kereszt azt jelenti, hogy Jézus „kitárt karral szenvedte el a kínhalált”, így vonz és ölel magához mindenkit. Mindenkit! Engem is! A kereszten felemelt emberfia Isten szeretetének jele, aki egyszülött fiát adta, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Gondolok erre, amikor keresztet vetek magamra, amikor a nyakláncon hordom a keresztet, vagy amikor kereszttel találkozom?

„Csak Krisztus útján vagyunk képesek elfogadni a fájdalmat és értjük meg igazán, hogy nincs igazi szeretet, ha nem tudunk lemondani önmagunkról, korlátainkról, és arról, hogy mindent birtokoljunk.” (XVI. Benedek pápa)

***

SZEMLÉLETFORMÁLÓ PERCEK

A nagy kételkedések pillanataiban is keresd az Istent!

Istent mindenhol meg lehet találni. Például azokban a pillanatokban, amikor valamit felülvizsgálunk, a mindennapi zűrzavarban, és az imádásban is. Az egyetlen, ami szükséges: nekiindulni az útnak és keresni őt.

A nagy kérdésfeltevések idején
Isten a nagy kérdésfeltevések idején szólal meg. Az emberek aggodalmaskodásai arról tanúskodnak, hogy keresik Istent, ahogy „az éj keresi a hajnalt”. Valóban: a nagy kételkedések pillanataiban keletkeznek a szívben az alapvető kérdések, amelyek arra sarkallnak, hogy keressük az Urat.
„Hol van a boldogság számomra? Hol van az a szerelem, amely nem múlik el soha, amely nem törik össze még a gyengeséggel, a bukásokkal, az árulásokkal szemben sem? Mi a szenvedés értelme?”
Isten ténylegesen azoknak engedi meg, hogy megtalálják Őt, akik nem elégszenek meg a megszokások adta nyugalommal, hanem elfogadják a szembenézést ezekkel az alapvető kérdésekkel. Nem kell félni tőlük: ezek az utak vezetnek az Úrhoz minket.

A mindennapok zűrzavarában
Túl a kérdések felvetésén, a mindennapi életben se hagyjuk soha abba Isten keresését. Az élet legjelentéktelenebb kérdéseinél éppúgy, mint a lényeges döntések idején jó feltenni magunknak a kérdést:
„Vajon az Úrhoz folyamodtam-e? Engedem-e, hogy megvilágosítsa ítélőképességemet?”
Az Úr soha sincs távol. Megtalálható a mindennapi élet kihívásaiban, kényelmetlenségeiben, meglepetéseiben, a váratlan eseményekben, az álmokban, a félelmekben, a lelki szenvedésekben. Egy bizonytalan, homályos gondolat Istenről és pár ima a lelkiismeretünk megnyugtatására nem tölti fel szívünket. Lényeges Istent minden nap keresni, az élet minden területén, kitartóan. A mindennapi élet valódi kérdése mindig a következő: „Úton vagyok-e ma az Úr felé, hogy Ő legyen az életem Ura?”

Az imádásban
A kérdésfelvetések, az aggodalmak és a mindennapok kihívásai mind az imádás felé irányítanak. Ott található a forrás, amelyből minden fakad, az erő, amely sarkallja az embert a cselekvésre és a munkálkodásra. Itt születik és csúcsosodik ki minden, mert minden dolgunk vége nem egy személyes cél elérése, nem a magunk dicsősége, hanem Isten megtalálása. Valamint engedjük, hogy szeretetével átkaroljon minket. Lehetünk nagyhatású apostolok, nem ér az semmit, ha nem Isten áll a középpontban.

Istennel előtt állva tanulja meg az ember Őt szeretni, nem csak azért, hogy viszonzást kérjen, hanem hogy megújulhasson irgalma által és átengedhesse magát szeretetének.
forrás: katolikus

 


 

— 2023. szeptember 21. —

JELEK

Éhen és szomjan maradunk? – A boldogság jele 1. rész

Oly sokszor hívjuk, várjuk, mégse találjuk, mígnem egyszer csak váratlanul beállít hozzánk. A boldogság olyan, mint egy ezüstösen csillogó pisztráng, ha megfogjuk, egy szempillantás alatt kicsúszik a kezünkből. Nem kell mindjárt kastélyra vagy palotára gondolnunk ahhoz, hogy boldogok legyünk, a hiedelmekkel ellentétben kevés is elég lehet a boldogsághoz. A boldogság nem tenger vagy áradat, inkább búvópatak, időnként elibénk kerül, hogy igyunk belőle, aztán eltűnik a szemünk elől. Ha folyton innánk a vizéből, megrészegednénk, ha egy korty sem jutna belőle, szomjan vesznénk. A boldogság nem cél, hanem eszköz, nem azért élünk, hogy boldogok legyünk, de azért vagyunk boldogok, mert élünk.

Aki mindenáron boldog akar lenni, az előbb-utóbb boldogtalan lesz. Sokan úgy vélik, hogy a boldogság csupán pénz kérdése, pedig nem minden gazdag boldog és nem minden szegény boldogtalan. Jézus szerint a boldogság spirituális valóság, a lelkünkben születik, mint a szerelem. A boldogmondások szerint azok boldogok, akik a mennyek országának lakói, akik látják az Istent és az ő fiainak hívatnak.

Tehát, a boldogság ajándék, Isten lelkének kiáradása, áldó kezének simogatása. A mi dolgunk csupán annyi, hogy vállaljuk a lélek szegénységét, a könnyek szelídségét, az irgalmasságot, a tisztaságot és a békességet.

Mindez nem tűnik boldogítónak, azonban Jézus szerint mégiscsak ez az út vezet a boldogsághoz, emberségünk kiteljesedéséhez. Aki meri vállalni lelkének szegénységét, törékenységét, esendőségét és vétkét, miként a vámszedő, és így imádkozik: „Atyám, irgalmazz nekem, bűnösnek”, az magával és másokkal megbékélve, könnyű szívvel és könnyű léptekkel folytathatja útját. Akinek még nem kérgesedett meg a szíve, még vannak könnyei mások számára is, az ugyancsak boldog lehet, mert Isten összegyűjti a könnyeinket, számon tartja minden könnycseppünket.

„Nincs alku – én hadd legyek boldog!” – írta József Attila. „Boldogság, gyere haza, honnan jössz, nem érdekel, gyere haza, csak ennyi kell!” – énekelte Cserháti Zsuzsa. Úgy vágyunk a boldogságra, mint egy falat kenyérre, de gyakran éhen maradunk. Talán azért, mert megfeledkezünk a jézusi igazságról, amit Pál apostol idéz az efezusiaknak: „nagyobb boldogság adni, mint kapni”. Ezt vallják azok az emberek is, akik akár munkájuk révén is mások szolgálatára kaptak meghívást, pl. az ápolók a kórházakban, vagy a karitatív szervezetek munkatársai, vagy csak egy áldozatos lelkű édesanya…

A boldogság olyan, mint a tűz, mely olykor lánggal ég, olykor csak parázslik, de mindig képes megmelengetni fázós szívünket. A boldogság kék madara nincs közel és nincs távol, a szívünkben fészkel, a történetünkben, a szavainkban, a simogatásunkban és az ölelésünkben, a sírásunkban és a nevetésünkben, az egész életünkben. Ne feledkezzünk meg hát erről a kicsinyke, kék madárról, ne hagyjuk étlen-szomjan, nehogy szárnyra keljen, s messze repítse tőlünk a boldogságot.

***

ÉLET-MÓD

Adj magadnak minőségi időt!

A „hétköznapi” kihívások közepette – munkahelyi nyomás, családi konfliktusok, a gyermeknevelés vagy a váratlan döntéshelyzetek sora – magunkon is tapasztalhatjuk, hogy a felgyorsult mindennapok taposómalmából egyre nehezebb kiszakadni, talán épp ezért is vágyunk egyre inkább a minőségi énidőre.
Kiváló lehetőséget teremt mindehhez egy jól megtervezett zarándoklat, ami nem csak egy egyszerű túra vagy fizikai próbatétel lehet: egy ilyen út, ha akarjuk és engedjük, befelé is vezethet valódi önmagunk, más emberek és Isten felé. A zarándokút életünk allegóriájaként is értelmezhető, hiszen földi létünk „vándorútja” során is egyfolytában kanyarokkal, elágazásokkal, hegyekkel vagy épp völgyekkel találjuk szembe magunkat. Ugyanezt élhetjük át „kicsiben” egy zarándokutat bejárva, vagy arra rácsatlakozva, létezésünk mélyebb értelmét kutatva.

Zarándokolni ráadásul itthon is kiválóan lehet, a hazai „terep” számtalan lehetőséget, szebbnél szebb útvonalat és történelmi kegyhelyet kínál a vándoroknak. Ismerkedjünk meg néhány hazai zarándokútvonallal, töltsük meg tartalommal az őszi természetben töltött időt az útvonalak egyikén!

1. Szent Jakab zarándokút
Indulj el, hogy megérkezhess! A Camino de Santiago zarándokút magyarországi szakaszának bejárásához két hivatalos kiindulópontot és útvonalat is választhatsz. Az alapút Budapestről, a Nulla kilométerkőtől indul, és mintegy 200 kilométer után ér a több mint 800 éves, gyönyörű, román kori lébényi Szent Jakab-templomhoz. A magyarországi Szent Jakab zarándokút bencés kolostorokat összekötő ága, a Camino Benedictus pedig a tihanyi bencés apátságtól indul, és mintegy 170 kilométer után ér a lébényi templomhoz.

2. Magyar Zarándokút
A Magyar Zarándokút hazai szent helyeket érintve Esztergomból vezet Máriagyűdre. Különböző történelmi utakat (római út, Árpád-kori utak, jeruzsálemi zarándokút, keresztes hadjáratok útja, Szent Jakab-út stb.) fedve, érintve halad északról déli irányba.

3. Mária-út
A Mária-út nem kimondottan egy útvonal, inkább egy teljes úthálózat, amely a Közép-Európában fellelhető Mária-kegyhelyeket fűzi össze. Kelet-nyugati tengelye az ausztriai Mariazelltől az erdélyi Csíksomlyóig vezet. Hazai szakaszába – amely népünk Máriához kötődő szent helyeit csatolja be az európai útvonalba – többek közt Máriagyűdöt és Máriapócsot is bekapcsolták a szervezők.

4. Gyöngyök útja – Via Margaritarum
A Gyöngyök útja lelki ívét az útvonalon található történelmi és szent helyek, valamint Az élet gyöngyei elnevezésű elmélkedési füzér adják. A teljes, 760 kilométer hosszú út Mátraverebély-Szentkutat és Mariazellt köti össze.

5. Szent Erzsébet-út
Az út öt szakaszból áll; kiindulópontja Sárospatak, ahol Árpád-házi Szent Erzsébet született. Majd Bodrogolaszi, Komlóska, Erdőhorváti, Regéc, Telkibánya, Hollóháza és Füzér érintésével a zarándokok az országhatáron átlépve, Alsómislyén és Koksóbaksán keresztül érkeznek meg a végcélhoz, a kassai dómhoz.

6. Szent Márton-út
A Szent Márton-út két csomópont köré szerveződik, ezek egyike Szombathely (az egykori Savaria), ahol Szent Márton született, a másik pedig egykori püspöki székhelye, Tours, ahol a sírja is található. A fő útvonal Magyarországot, Szlovéniát, Olaszországot és Franciaországot érinti, de több európai országba is vezetnek leágazásai.

TOVÁBBI LEHETŐSÉGEK:
Ha nincs lehetőséged valamelyik zarándokutat megtenned, akkor elgyalogolhatsz egy közelben lévő útszéli kereszthez, vagy Mária szoborhoz, ahol magadban lehetsz és imádkozhatsz.
Másik ötlet: „zarándokolj el” a városod másik templomába, vagy a szomszéd falu templomába.

Ha korlátozva vagy mozgásodban, akkor keress egy csöndes, hangulatos helyet a lakásodban és olvasd a Szentírást vagy lelki könyvet! Egy a lényeg, legyen olyan időszak minél gyakrabban, amelyet elmélyüléssel töltesz.


 

— 2023. szeptember 28. —

JELEK

Háború vagy béke? – Úton a boldogság felé 2. rész

A háború és a béke egyszerre van jelen az életünkben, ezért kimondhatatlanul nagy szükség van a békesség napszámosaira, akik a békéért imádkoznak és dolgoznak naponként. Imádkozzunk együtt Máriával a békéért októberben mi is itt.
A békesség olyan, mint a tóba dobott kavics hullámai, melyek egyre nagyobb köröket írnak le; először a lelkünkben születik meg, aztán a családunkban, a környezetünkben, innen pedig kiárad a világba.

A boldog emberek békére törekszenek, de hogyan születik a lelkükben a béke?
Az imádság mellett a csend és a „közelség” szüli az igazi békét. Isten-közelben egyszerre megvilágosodnak a dolgok, értelmet nyer még az is, ami rossz volt, fájdalmat vagy szenvedést okozott. Ehhez azonban be kell menni a „belső szobába”, a lélek otthonába, ahol megcsendülhet a csend.

„Számomra a magány üdvösség forrása, mely az élet igazi értékét adja. A beszéd gyakran kínoz, ezért aztán szükségem van intenzív hallgatásra, hogy a semmitmondó szavakat feledni tudjam. Elvonulok, és ha tehetem, visszatekintek, emlékezem. Ez az utazás már önmagában is egy nagy kaland, de nem szeretnék róla beszélni.” (Jung: Briefe 95) A magány és a csend, melynek része a hallgatás is, termékeny, boldog időszaka lehet az életünknek. Giuseppe Roncalli, a mindig derűs, karizmatikus XXIII. János pápa egyszer eltűnt a szobájából. A titkára kétségbeesve kereste, végül a kis házi kápolnában talált rá, és megkérdezte tőle, mit csinált ilyen sokáig egymagában. A pápa mosolyogva válaszolt: „leültem ide és ezt mondtam: Te is itt vagy és én is itt vagyok”. Erre a titkár: „És nem mondott más semmit?” mire a pápa: „Nem, nem mondtam más semmit.”
Az idős pápa bölcs volt, tudta, hogy a hallgatás elmélyíti a csendet, megerősíti a jelenlétet és egybeforrasztja az embert Istenével. Ilyenkor a lélek megnyugszik, mert hazatalált, otthonra lelt, ha csak kis időre is.

***

AHOGYAN A SZENTEK LÁTTÁK

A tökéletes öröm titka Szent Ferenctől

Assisi Szent Ferenc eszménye ennyi: megélni a mi Urunk Jézus szent evangéliumát tulajdon nélkül, tisztaságban és engedelmességben. Az erő, amivel ezt az egyszerűnek látszó programot megvalósította, tette őt Isten barátjává, és minden idők egyik legvonzóbb példájává, a történelem kiemelkedő alakjává.

Ferenc fiatal korától vágyott arra, hogy nagy dolgokat vigyen végbe. Hírnevet ekkor még pénzével, megnyerő fellépésével szerzett – mindez azonban idővel kevésnek bizonyult lelke boldogságához. Lassan felismerte, hogy vágyait egyedül Isten képes betölteni. Mindent, amit addig a földön tapasztalt és birtokolt, kevésnek, sőt feleslegesnek kezdett el tekinteni, mint amik gátolják őt igazi vágyai beteljesülésének elérésében: Isten barátságának megszerzésében. Maga mögött hagyott hát mindent: kényelmet, anyagi jólétet, a várost, és a város körüli erdők, az azokban megbújó romos kis kápolnák csendjébe ment, hogy egészen Istennel legyen.
Kezdetben bolondnak nézték régi cimborái, de kitartása és boldogsága megzavarta őket. Amire titkon ők is vágytak, abban Ferenc megelőzte őket. Példáját követve egyre többen akartak Ferenccel élni teljes szegénységben, Isten imádásában.

Tiszta lelkében háborítatlan öröm lakozott. A tökéletes öröm titkáról így tanította a testvéreket, amikor egy téli reggelen úton voltak Porciunkula felé:
„A testvérek jó példája, a csodatevő erő, a betegek gyógyítása és a halottak feltámasztása — nagy dolgok ezek! De mindennél több a tökéletes öröm. Nem található az sem a tudományban, sem a nyelvek adományában, sem a nagy prédikálótehetségben, és mégis az egész világot meg lehet vele téríteni. S ha mi most megérkezünk a Porciunkulához, és várnunk kell a kapu előtt az esőben és a hidegben, mert a kapus megvárakoztatja a hívatlan vendégeket, és mi ezt türelemmel elviseljük, ebben áll a tökéletes öröm! És ha a további zörgetésünkre a kapus furkósbottal kirohan, megragadja a kapucninkat, a földre ránt, és a hóban tetőtől talpig jól elver minket, ha mi ezt is türelemmel és Krisztus szenvedésére gondolva zokszó nélkül el tudnánk viselni, ebben áll a tökéletes öröm!”

GONDOLAT:

Mi jelenti számodra a tökéletes örömöt? Érted, mire is gondolt Ferenc?

Példázatok – 2023 – október

— 2023. október 02. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

A boksznak köszönhette az életét

Harry Haft könnyűsúlyú profi bokszoló 1949-ben a legendás Rocky Marciano ellen lépett szorítóba, néhány évvel korábban azonban szó szerint a túlélésért harcolt: a lengyel zsidó születésű ökölvívónak az életéért kellett bokszolnia a nácik haláltáborában, fogvatartói szórakoztatására.

A könnyűsúlyú profi bokszoló Hertzko Haft néven, 1925-ben látta meg a napvilágot Łódź közelében, egy alsó középosztálybeli zsidó család nyolcadik, legfiatalabb gyerekeként.
Szabadidejében bokszedzésekre járt, és kifejezetten tehetségesnek mutatkozott a küzdősportban, szülőhazája 1939-es német megszállása azonban megakadályozta, hogy az akkor 14 éves fiú komolyabb szinten űzhesse azt. 1941-ben pedig a belchatówi megszálló hatóságok bejelentették, hogy minden tizenhatodik évét betöltött, fizikailag alkalmas zsidó férfinak köteles munkára jelentkeznie a helyi rendőrségnél.
Haft ekkor még épphogy nem töltötte be a megszabott korhatárt, bátyja, Aria azonban elment regisztrálni magát, majd napokra nyoma veszett; a vakmerő fiú maga indult kideríteni, hová tűnhetett a testvére, és végül meg is találta Ariát egy csoport zsidó férfival összezárva a helyi tűzoltóraktár épületében. Hertzko úgy döntött, saját bőre kockáztatásával menekíti ki a bátyját a német őrökkel körülzárt épületből: akciója sikerrel járt, Aria hazatérhetett, őt azonban elkapták és hozzácsapták a csoporthoz.
A rabosított zsidó férfiakat koncentrációs táborba szállították, ahol Haftot jó fizikai erőnléte miatt kényszermunkára osztották be – a fiú több lágert is megjárt, mígnem az egyikben összetalálkozott egy gyerekkori lengyelországi német ismerősével, aki az őrök között teljesített szolgálatot. Ő mesélt őrtársainak a fiú kiváló atlétikai képességéről és boksztehetségéről.
Az őrök az ingyenes szórakozás lehetőségét felismerve felmentették Haftot a nehéz munka nagy része alól, és arra kényszerítették, hogy vasárnaponként bokszmérkőzéseket vívjon általuk kiválasztott, a rabok közül kikerült ellenfelekkel szemben. A meccsek győztesére extra adag étel várt, a vesztest ugyanakkor gyakran kivégezték, ezért Haft sokszor szó szerint az életéért küzdött a szorítóban: összesen 76 alkalommal szállt ringbe, és mindegyik esetben ő került ki győztesként a küzdelemből.

Haft már négy éve raboskodott különböző lágerekben, amikor 1945 tavaszán a Vörös Hadsereg előrenyomulásától tartva a németek felszámolták a jaworznói tábort, és a rabokat halálmenetben elindították Németország felé. Ekkor sikerült megszöknie.
A háború végén Haft egy, az amerikai hadsereg által létesített, München melletti menekülttáborban talált menedékre, ahol újra bokszolni kezdett: az amerikaiak által szervezett különleges ökölvívó-bajnokság keretein belül más önként jelentkező menekültekkel, holokauszttúlélőkkel mérettette meg magát, és elnyerte a „legjobb zsidó bokszoló” címet. 1948-ban a 23 éves fiatalember úgy döntött, hogy hajóval az Egyesült Államokba vándorol: új hazájában azonnal nekilátott felépíteni profi bokszolói karrierjét.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Isten azért ad nekünk képességeket, tehetséget, hogy kamatoztassuk. Haft életét megmentette a boksz, amit szeretett és tehetsége is volt hozzá. Hogyan tudnád a saját adottságaidat mások javára fordítani?

***

KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET

Az emberi jólét kulcsszava: „Igen”

Miért van az, hogy a mogorva ember csak zsörtölődik, a siránkozónak állandóan panaszra áll a szája, a kritizálónak pedig semmi és senki nem jó?

Azért, mert nem tudják elfogadni a valóságot.
Elvi megfontolásból vagy a szokás hatalmától vezetve lázadnak. A pszichikai megbetegedések mind a valóság elutasításából fakadnak. Vegyünk példának egy embert, aki a hegyekbe utazik nyaralni. Amikor reggel felkel, és meglátja, hogy kinn borzalmas az időjárás, rögtön panaszkodni kezd:
„Minek is vagyok itt ebben a siralmas időben? Soha többet nem jövök ide!” Az időjárás ettől nem változik meg, de ő mérgezi a lelkét, és elrontja a napját és a családjáét is.
Képzeljünk el ezzel szemben egy olyan embert, aki képes elfogadni a helyzeteket. A reggeli ébresztő után reálisan és egyben jókedvűen reagál, ezzel a gondolattal: „Elfogadom az időt, úgy, ahogy van, nem hagyom, hogy kedvem szegje. Akkor is szép napunk lehet, ha esik az eső.” Ebben az emberben van egy dinamikus derű, amely biztosítja számára a lelki egyensúlyt, és ez könnyen átragad másokra is.

Ezért fogadd el magad úgy, ahogy vagy, fogadj el másokat olyannak, amilyenek, és fogadd el az élet ritmusát úgy, ahogy eléd tárul!
Az emberi jólét titka, kulcsszava csak ennyi: ’igen’.
Az elfogadás a legemberibb és a leginkább emberivé tévő cselekedet. De csak az alázatosság és a mentális nyitottság segítségével valósulhat meg. Ezek képessé tesznek minket arra, hogy megértsük, minden ember ugyanolyan, senki sem csalhatatlan, és senki sem mentes a hibáktól. Az értelmes élet megtapasztalása tehát abban áll, hogy a személyes képességeinket valami nálunk nagyobbnak a szolgálatába állítjuk, és ebbe másokat is bevonunk, mert ugyanolyan értékesnek tartjuk a másik embert, mint saját magunkat.


 

— 2023. október 09. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Regina a reménytelen helyzetből született újjá

23 évesen Regina úgy érezte, révbe ért: sikeresen zárta főiskolai éveit, majd szakmai gyakorlatát egy amerikai luxusszállodában töltötte. Ám egyik este, a munkahelyéről hazafelé biciklizve elütötte egy autó. Az amerikai álom egy kórházban ért véget. Súlyosan megsérült, traumatikus agy- és koponyasérülést szenvedett, melynek látható jelei maradtak, rehabilitációja pedig egy életen át tart. Az elmúlt 6 évben újból megtanult járni, beszélni. Bár maradtak látható nyomai a balesetének, ma már képes együtt élni a változásokkal és ebből kihozni a maximumot.
A baleset előtt, az egyetem mellett a vendéglátásban dolgozott, sokat éjszakázott, a fiatalokra jellemző “egyszer élünk” hozzáállással élte az életét. Az volt a vágya, hogy külföldön szerezhessen tapasztalatot a vendéglátásban és hogy megbecsüljék. Mindig is szeretett utazni, be akarta járni az egész világot és ez a vágya a mai napig változatlan. Az utazás ugyan több tervezést igényel most, de semmi sem tarthatja vissza.

A traumatikus koponya- és agysérülés tény volt, de azt nem tudták megmondani, meddig lehet majd fejleszteni az érintett területeket. Az orvosok ellátták jótanácsokkal, mivel kell óvatosnak lenni és mi az, ami tilos, de semmire sem mondták, hogy lehetetlen és ez neki hatalmas erőt adott. Reményt ébresztett benne, hogy ha még a szakemberek sem tudják, hogy hol a határ, akkor bármi lehetséges. Kint a gyógytornásza is azzal bíztatta, hogy csak rajta múlik, mit ér el. Akkor úgy érezte, megállíthatatlan. De voltak mélypontok is. Viszont végül mindig felállt, újratervezett és folytatta az útját.

„Egyszer élünk, de ez a mondat számomra immár új értelmet nyert: egyszer élünk, ezért vigyázzunk magunkra, mert van, amit nem lehet visszacsinálni. A balesetem megtanított egy fontos dologra: arra fókuszálok, hogy valóban megéljem a pillanatot, mert ki tudja, meddig tart. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem tervezek, de inkább rövidebb távú terveim vannak.
Mára már megerősödtem és könnyebben veszem az akadályokat. Megtanultam visszanézni és nem elfelejteni, hogy honnan indultam. Ez a mai napig hihetetlen erőt ad.” – vallja Regina.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Reginát a sérülései nem ültetették kispadra. A reménytelennek látszó helyzetből is felállt az életigenlésének, kitartásának és elszántságának köszönhetően. Ha reménytelennek érzed a helyzetedet, vagy ha valami nem sikerül úgy, ahogyan szeretnéd, nem szabad elkeseredni. Csak meg kell találni azt a módszert, stratégiát, amelyik nálad is működik. Érdemes arra nézni, amerre menni akarunk: előre. Közben szabad sírni, sőt, szabad méltatlankodni is, ha nem sikerül valami, csak egy dolgot nem szabad: félbehagyni, mert mindig lehet újrapróbálkozni. Isten melletted áll a legnagyobb bajban is.

***

KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET

5 szokás a hosszú, boldog kapcsolat kulcsa

Ahhoz, hogy hosszú távon is boldog legyen egy kapcsolat, nem elég csupán a szerelem vagy a szeretet. A kiegyensúlyozott viszony, a kötődés fenntartása, a konfliktusok elsimítása mindkét fél részéről munkát, erőfeszítéseket és törődést igényel. A szakértők régóta keresik, mi lehet az örökké tartó, boldog kapcsolat kulcsa. Számos olyan felmérés született a témában, amelyek segítséget nyújthatnak a pároknak abban, hogy mire érdemes odafigyelniük.

Ezek a következők:
1, Csapatszellem és baráti viszony
Azok a párok állják ki leginkább az idő próbáját, akik képesek csapatként tekinteni önmagukra a stresszes szituációk során. Egy nehéz helyzetben vagy egy konfliktus során az a legjobb, ha nem az egyének, hanem a kapcsolatuk érdekeit nézik, és így keresik meg a legoptimálisabb megoldást.
Az évek múltán nem csak a partnerükként, hanem egyben a barátjukként is tekintenek a másikra. Képesek együtt szórakozni, jól érzik magukat egymás társaságában, és rendszeresen csinálnak olyan közös programokat, melyek még szorosabbá teszik a viszonyukat.

2, Előre tervezés, reális elvárások
A boldog pároknak mindig vannak kisebb-nagyobb, közös terveik a jövőre nézve. Megvitatják, mit szeretnének, együtt hozzák meg az életükkel kapcsolatos döntéseket, és együtt élik át a várakozás, megvalósítás örömét. A kutatók az javasolják, hogy beszéljetek meg éves projekteket: lehet ez nyaralás, költözés, lakásfelújítás vagy akármi, amiből mindketten kiveszitek a részeteket. Bármi is az, segít majd erősíteni a kötődést.
Sokan esnek abba a hibába, hogy irreális elvárásokat támasztanak a partnerük felé. Mivel ezeket a másik nem tudja teljesíteni, csalódnak benne, dühösek lesznek rá, vagy kiábrándulnak belőle. Hogy ezt megelőzd, igyekezz a realitás talaján maradni még a legnehezebb helyzetekben is.

3, Törődni a másikkal és a pozitívumokra fókuszálni
A párok az évek során sokszor elfeledkeznek arról, mennyire fontos rendszeresen kimutatniuk a másiknak azt, hogy érdeklődnek iránta, törődnek vele – pedig a boldog kapcsolathoz ez nélkülözhetetlen. A sok együtt töltött idő lehetőséget ad erre, ezért igyekezzetek kihasználni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha apró figyelmességekkel érzékeltetitek, mennyire szeretitek egymást. Igyekezz a társad legjobb tulajdonságaira fókuszálni, és a legproblémásabb szituációkban is meglátni a pozitív oldalát. Ez fokozza az érzéseket, megoldja a konfliktusokat, és megelőzi az eltávolodást.

4, Rugalmasság és elköteleződés
A hosszú ideje boldog felek fontos tulajdonsága a rugalmasság. Alkalmazkodnak a különböző helyzetekhez, illetve a másik változó igényeihez. Ez segít abban, hogy átvészeljék a problémákat, és türelemmel, megértéssel forduljanak a másikhoz. Igyekezzetek úgy megoldani a nehézségeket, hogy ne sérüljön a köztetek lévő szeretet.

5. Őszinte, nyílt kommunikáció
A boldog viszonyok egyik legfontosabb összetevője az őszinte, nyílt kommunikáció.
A kiegyensúlyozott párok nemcsak a pozitív, hanem a negatív dolgokról is beszélnek, sőt azt is megosztják a másikkal, ha szoronganak, stresszesek vagy türelmetlenek.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Ezek a gondolatok nem csak házaspárok, hanem barátok, családtagok esetében is többnyire érvényesek.


 

— 2023. október 16. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

A megbocsátás Isten simogatása mindannyiunk felé

Szent Bakhita Jozefina, egy szudáni szent inspiráló tanúságtételét hoztam ma számodra Ferenc pápa gondolataival:
„Jozefina 1869-ben Dárfúrban született. Hétéves korában elrabolták a családjától, és rabszolgává tették. Elrablói „Bakhita”-nak nevezték, ami azt jelenti, hogy „szerencsés”. Nyolc gazdája volt – egyik eladta a másiknak. A gyermekkorában elszenvedett fizikai és lelki szenvedések miatt elvesztette az identitását. Aljas módon bántak vele, sok erőszakot szenvedett el: testén több mint száz sebhelyet viselt.
Egy nap a gyámja egy kis feszületet adott neki, ő pedig, akinek soha semmije sem volt, féltett kincsként őrizte. Amikor nézte, belső felszabadulást tapasztalt, mert úgy érezte, hogy valaki megérti és szereti, s ezért ő maga is képes megérteni és szeretni: ez a kezdet. Megértettnek, szeretettnek érezte magát, s ennek következtében képesnek arra, hogy megértsen és szeressen másokat.
A kereszténnyé lett Bakhitát átalakították Krisztus szavai, melyeken naponta elmélkedett: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34). Ezért mondta: „Ha Júdás bocsánatot kért volna Jézustól, ő is irgalomra lelt volna.” Mondhatjuk, hogy Szent Bakhita élete a megbocsátás egzisztenciális példázatává vált.
Milyen gyönyörű, ha elmondhatjuk valakiről, hogy „képes volt, mindig képes volt megbocsátani”.
Ő mindig képes volt rá, sőt, élete a megbocsátás egzisztenciális példázata. Bocsássunk meg, mert akkor nekünk is megbocsátanak. Ne felejtsük el: a megbocsátás Isten simogatása mindannyiunk felé.
A megbocsátás nem elvesz, hanem ad! Mit ad a megbocsátás? Méltóságot! Arra késztet, hogy tekintetünket magunkról a másik felé fordítsuk, hogy gyarlónak lássuk, mint amilyenek mi vagyunk, de mindig testvérnek és nővérnek az Úrban. A megbocsátás annak a buzgóságnak a forrása, amely irgalmassággá válik, s alázatos és örömteli életszentségre hív, mint amilyen Szent Bakhita életszentsége volt.”

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Te hogyan állsz a megbocsátással? Van-e olyan valaki, akinél ez nehéz számodra? Mi az, ami megátol, hogy szívből megbocsáss?

 

***

KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET

Érzéseid kimutatása lelked-tested egészségéért – 1. rész

Az érzések kimutatása sokaknak félelmetes, másoknak pedig nincsenek is szavaik, ötleteik ahhoz, hogy pontosan meg tudják nevezni az aktuális érzelmi állapotukat. Gyakran fogalmuk sincs, hogy mi is zajlik bennük. Pedig a kapcsolataink sínylik meg, ha ezen a téren hiányosságaink vannak.

Ne sírj! Ne érezz!
Ha megfigyelsz egy kisgyereket, azt láthatod, hogy gondolkodás nélkül teljesen spontán fejezi ki azt, ami történik benne. A nyakadba ugrik, közli, hogy „szeretlek, mami” vagy éppen keservesen sír, ha fáj valamije. Aztán mi történik a „nevelés” során ezzel a spontán kisgyerekkel? Megtanítják neki, hogy egyes érzések kellemetlenek, túl hevesek, ezeket egyáltalán ne mutassa ki, vagy csak bizonyos helyzetekben, és akkor is csak korlátok között. Biztos vagyok benne, hogy te is hallottad már a következő mondatokat: „Most miért sírsz? Ezzel nem hatsz meg.” „A fiúk nem sírnak. Milyen férfi lesz így belőled?” Hányszor mondja azt egy anya a gyerekének miközben a könnyeit törölgeti: „nem sírok, nincs semmi baj”. Hányszor hallja egy örömében ugrándozó, fickándozó gyerek, hogy nyugodjon már le? Esetleg hányszor kap büntetést azért, mert túl hevesen mutatta ki a jókedvét?
Mi történik ilyenkor?

Apránként megtanítjuk a gyereknek, hogy egyes érzések kifejezése nem kívánatos, veszélyes, és elvárjuk tőle, hogy csak az általunk elfogadott, helyesnek tartott érzéseket fejezze ki.

Az érzelmek elfojtásának következményei
Az érzelmek elfojtása a lelket fojtja meg. Mire felnövünk, kialakul, hogy kinek melyik érzése kerül elfojtás alá. Van, aki az örömérzésben korlátozott, mások a haragjukat vagy éppen a fájdalmukat nem merik kifejezni. Ennek aztán súlyos kapcsolatbeli konfliktusok lesznek a következményei. Ha minden fájdalomra, bántásra haraggal reagálok, és észre se veszem, hogy valójában fájdalom ért, akkor nagyon nehéz lesz velem együtt élni. Ha nem merem megélni és kifejezni, hogy mennyire szeretek valakit, akkor a párkapcsolatomban lesznek súlyos gondok. Ha a dühömet nem merem megmutatni, akkor hamarosan szorongani fogok, pánikbeteg, depressziós leszek, vagy éppen kialakul egy csomó pszichoszomatikus problémám, és orvostól orvosig járok majd a kiütéseimmel, a gyomorpanaszaimmal.

Az érzések elrejtése, fel nem ismerése komoly konfliktusokhoz fog vezetni a kapcsolataimban. Ha például valakinek csak a dühöngés megengedett, és fel sem ismeri egy idő után, hogy a haragja mélyén valójában fájdalom, csalódás van, az agresszívan fog reagálni minden bántásra, és képtelen lesz elmondani, hogy valójában mi is a baja. Így aztán nem is lehet rajta segíteni, nem lehet javítani a kapcsolaton. Ha például valaki ígér nekem valamit, de nem tartja be, akkor megsértődhetek, vagy épp leüvölthetem a fejét. Ennek viszont az lesz az eredménye, hogy napokig nem szólunk egymáshoz, esetleg megszakad a kapcsolat. Ha viszont felismerem, hogy a haragom mélyén csalódottság és fájdalom van, akkor azt tudom mondani: „Figyelj, amikor azt láttam, hogy nem tartottad be az ígéretedet, csalódott voltam, és szeretnék bízni benned. Megtennéd, hogy legközelebb csak olyat ígérsz meg, amit be tudsz tartani?”
Ez egyáltalán nem támadó, és sokkal nagyobb esély van arra, hogy megmarad a kapcsolat. Mindössze annyi történt, hogy felismertem a haragom mélyén rejlő csalódottságot, és hangot is adtam neki.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Érzelmeink kimutatása, megélése jó hatással van lelkünkre, kapcsolatainkra is. Mutasd ki örömödet, bánatodat, csalódottságodat is bátran másoknak!

 


 

— 2023. október 23. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

A szeretet körforgása

„Vásárolni indultam, és már majdnem kiléptem a lakásból, mikor megcsörrent a telefon. Az ismerősöm, aki hívott, fájdalmas helyzetet él át, családi nehézségekkel küzd, és nem tudja, mitévő legyen. Hosszan, csöndben hallgattam, szívembe fogadva a szenvedését. Semmit se tehetek, de tudom, hogy a megoldás az elhagyott Jézus iránti szeretet. Így felajánlottam neki, hogy együtt szeressük Őt ebben a helyzetben, és érzékeltem, hogy megnyugodott. Mostmár nagyon kellett sietnem, hogy zárás előtt odaérjek a boltba.
A lépcsőn szembe jött velem egy idős asszony, kezében egy nehéz táskával, amit szinte vonszolt maga után. Megint megálltam és arra gondoltam: Jézus van jelen benne. Az otthonáig vittem a táskát, és aztán ránéztem az órámra. Láttam, hogy már túl késő van ahhoz, hogy odaérjek az üzletbe. Mégsem aggódtam, inkább az öröm töltött el, hogy lehetőségem van szeretni a nénit, akinek meghatott tekintetét az Ég viszonzásának tekintettem.
Röviddel ezután az utcán összefutottam egy ismerőssel, és ajándékoztam neki a szívemet betöltő örömből. Erre válaszképp elmondta, hogy pont felém tartott, mert szeretne odaadni egy zacskót. Belenéztem: pont az volt benne, amit a boltban szerettem volna vásárolni.
Azzal töltöttem az időm, hogy szeressek másokat, és Valaki bevásárolt nekem.”
forrás: ujvarosonline

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Keresztényként az a hivatásunk, hogy szeressünk, mert Jézus erre mutatott példát nekünk! Ha ezt tesszük, a többit – amire szükségünk van – mind megkapjuk hozzá! Ne sajnáld az időt ezen a héten attól, hogy szeretettel legyél mások iránt.

***

KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET

Érzéseid kimutatása lelked-tested egészségéért – 2. rész

 

Ismerd fel az érzésiedet!
Első körben nem is az a feladatunk, hogy az érzést kifejezzük, hanem hogy egyáltalán felismerjük magunkban. Ezt nehezíti a gyerekkorból eredő elfojtás, illetve az is, hogy rengeteg morális ítéletet alkotunk másokról. Ezekhez az ítéletekhez pedig egy jó adag tehetetlenség is társul, amikor azt gondoljuk, hogy az adott helyzet,
állapot megváltozhatatlan. Például „Haragszom Erzsire, mert hülyén viselkedett. Persze nem is várhatok tőle mást, hiszen nem túl intelligens. Inkább megszakítom vele a kapcsolatot.”
Ha azonban a figyelmünk fókuszát Erzsi helyett önmagunkra fordítjuk, és Erzsi elítélése helyett azt kezdem vizsgálni, hogy mi van bennem, akkor a következő gondolatokra is juthatok: „Amikor Erzsi ezt mondta, akkor fájdalom volt bennem, mert egy olyan pontra tapintott, ami érzékeny számomra. Pedig szeretnék vele kapcsolatban maradni, és biztonságban érezni magam a társaságában.” Ha ezt el tudom neki mondani, akkor Erzsi megértheti, hogy a mondata mit váltott ki belőlem. Lehet, hogy ő fel sem fogta, hogy ez nekem gondot okoz, és rögtön bocsánatot fog kérni, és jó eséllyel legközelebb tapintatosabb lesz.
Érzéseink felderítésében gyakran gátol minket, hogy kiváltó okukat többnyire az eseményekben és a körülöttünk élő emberekben keressük. Megtanultunk másokat vádolni azért, mert pocsékul érezzük magunkat. Így aztán hamarosan áldozatnak gondoljuk magunkat, a másikat pedig tettesnek. Ha viszont megtanuljuk befelé fordítani a figyelmünket, akkor felismerhetjük az érzéseket, és a felismert érzések erőforrássá válnak abban a pillanatban, amikor kifejezem őket. Amikor felvállalom a sebezhetőségemet, paradox módon nagyobb erőm lesz, mintha benne ragadnék a magamat sajnáló áldozat-szerepben.
Az érzések kifejezésének további hozadéka, hogy a kellemetlen érzéseink azonnal oldódni kezdenek, amikor figyelmet fordítunk rájuk, és képesek vagyunk megnevezni vagy kifejezni őket.

Így fejezd ki az érzéseidet!
Az érzések kifejezése nem egyszerű. Ezt is lehet jól és kevésbé jól csinálni. Az első, amivel a „kezdő érzők” szembesülnek, hogy nincsenek szavaik arra, amit odabent éreznek. Gyakran hangzanak el a szájukból ilyen mondatok: „ez rosszul esik nekem”. Ez sajnos kevés, ebből még nem értem meg, hogy mi baja van a másiknak, nem tudok kapcsolódni hozzá. Ha viszont azt mondja, hogy „amikor így viselkedsz, akkor megijedek”, na, ekkor már értem, és elszégyellem magam, hogy ennyire félelmetesen viselkedek. Első körben meg kell keresnünk azt a szót, ami pontosan kifejezi az érzéseinket. Az eleinte lassú, nehéz, pepecselős munka, de megéri, mert jobban fogjuk érteni magunkat, és mások is jobban tudnak majd kapcsolódni hozzánk.
Gondot jelenthet az is, ha az érzéseink kifejezésébe belecsúszik gondolat vagy ítélet. Ha például azt mondom, hogy „Úgy érzem, mintha egy fallal élnék együtt”, ez nagyon bántó lehet a társunknak, hiszen ez ítélet. Így nehéz lesz együtt érezni veled. Sokkal tisztább, ha azt mondom: „Nagyon magányosnak érzem magam az utóbbi időben.”
Az sem érzés kifejezése, ha a mondatom így hangzik: „úgy érzem, végtelenül nagyképű vagy.” Bár a mondat elejéről úgy tűnik, mintha érzést fogalmaznék meg, ez valójában ítélet, ami egyáltalán nem rólam, nem az érzéseimről szól, hanem a véleményemet, az ítéletemet fejeztem ki.
Lehet, hogy most azt gondolod, hogy ez nagyon nehéz munka. Valóban annak tűnik elsőre. De megéri beletenni az időt, energiát, és megtanulni, mert kevés ennél jobb befektetés van az életben. Az érzések kifejezésének haszna a sokkal-sokkal jobb kapcsolat a pároddal, a gyerekeiddel, szüleiddel, főnököddel, barátaiddal. És persze önmagaddal. Ugyanis ez a belső munka igen komolyan növeli az önbecsülést is, hiszen ha megtanulod kifejezni az érzéseidet, bátrabban bele mersz állni majd a konfliktusokba, és nem gyáva nyúlként fogsz elkullogni minden vitás helyzetből.
forrás: csaladinet

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Érzelmeink kimutatása, megélése jó hatással van lelkünkre, kapcsolatainkra is. Mutasd ki örömödet, bánatodat, csalódottságodat is bátran másoknak!



— 2023. október 30. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

„Lehet érinteni”

Egy esti bevásárlás alkalmával a holtfáradt pénztáros kisasszony erőltetett mosolya mögül meghallottam egy mondatot. Először kérésnek tűnt, majd inkább türelmetlen felszólításnak hatott: „Lehet érinteni!” Bankkártyám után kutatva hirtelen bevillant, hogy mennyire távol kerültem az érintés valóságától. Attól, amit úgy hívunk: közelség, kapcsolat, jelenlét, kézzelfoghatóság. Rádöbbentem, hogy mennyire „egyérintős” életet élek. Alig vagyok benne abban, amit éppen csinálok. Mondhatnám: „érintőleges” lett az életem.

Mit szólnál, ha azt mondanám: a hit érintés? Az emberi és az isteni közeledés találkozása, s azzal a bizonyos „isteni terminállal” való kapcsolódás. Ahogyan a bankkártyát érintjük, ugyanúgy elég egy érintés, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, akit Istennek nevezünk.
A műanyag kártya gyors, kényelmes és biztonsági kóddal ellátott érintést kínál. Csupa olyasmit, ami mindennapi életünkre és igényeinkre amúgy is jellemző. Fontos különbség azonban, hogy a hit érintése az ember részéről inkább folyamat, ami sokkal komolyabb türelmet és kitartást kíván, mert a hozzá vezető út korántsem egyenes.
Ma, a ránk zúduló információk tömkelegében, a képek és videók villódzásában, a fogyasztás csapdáiba esve sajnos „érintőleges” és vibráló emberek lettünk, akik útközben elvesztettük alapvető készségünket, a figyelmet. Nem vitás, hogy mára a képek világa és a képzelőerő hatalmas átalakuláson ment keresztül. Képzeletünket kizsákmányolják, alattomosan ingerlik és hozzáértő módon manipulálják, ezért túlpörgött. Figyelmünk kimerült, lemerült. Ha pedig nem tudok igazán figyelni arra, aki mellettem ül és beszél hozzám, nem tudok neki hinni sem.

Mert a hit hallásból fakad. Meghallásból. Mögé-fülelésből. Oda-csendesülésből. Egyszóval figyelemből.

Abból az alapvető megnyílásból, érdeklődésből és jóindulatból, amivel megtisztelem akár a másikat, akár Istent. Ha te azt érzed, hogy megajándékozlak ezzel, bátrabban megnyílsz, s talán jobban hitelt adsz az én szavaimnak is.
Ezért merem így mondani:
a hit halk, tapintatos, mégis tiszteletteljes érintés, amihez nélkülözhetetlen a figyelem. A hit érintése az ember részéről ilyen értelemben nem más, mint az Egészre, a Teljességre, Istenre való nyitottság, ami persze köszönő viszonyban sincs valamiféle semleges passzivitással.

A figyelem mint az érintés első lépése egy rendkívül érzékeny műszer, ami a legapróbb rezdülésekre is reagál. Keresztény szókészlettel talán így mondanám: a virrasztó szív ébersége. És éppen ez ment meg minket az önmagunkba való élettelen bezárulástól. A hitnek tehát véleményem szerint nem a rejtett vagy nyíltan vállalt hitetlenség, hanem az önmagába zárkózó, önmaga köré bástyát húzó figyelemhiány az ellentéte. Az ilyen ember pedig nem tud érinteni. A másik oldalról: az ilyen embert nem lehet megérinteni. Legalábbis emberileg nem. Ezért úgy gondolom, hogy a hitet fenntartani lényegében egyet jelent a figyelem fenntartásának vágyával.
Pálfai Zoltán makói plébános
forrás: vigilia

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Mennyire éber a szívem? Mennyire tudok figyelni a másikra, az Istenre? 

***

KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET

Amire a gyertyák rávilágítanak…

Halottak napján temetőbe megyünk, gyertyát, mécsest gyújtunk a sírnál. Komoly üzenetet hordoz a gyertyák fénye.
A székely ember halálos ágyán végrendeletébe foglalta, hogy gyermekei minden évben legalább ekkor menjenek ki a sírjához. Nem azért – írja -, hogy engem lássatok. Nem is azért, hogy én lássalak titeket. Azért gyertek ki a síromra, hogy arcotokra hulljon a gyertyák világossága.

Mit is világít meg a sírokról arcunkra hulló gyertyafény? Azt a tényt, hogy az idő nem gyógyít be minden sebet. Aki elment hiányzik. Fáj, hogy már nem lehet velünk. Pótolhatatlan számunkra. Viszont a szeretet megmaradásának törvénye szerint az élet folytatódik és a szeretetkapcsolatok – ha Isten- szeretettel ötvöződtek – az Istennél folytatódnak és végleg beteljesülnek.
A gyertyák rávilágítanak arra is, hogy nem tettünk meg mindent elhunyt szeretteinkért, amíg köztünk voltak. Nem becsültük meg őket annyira, amennyire megérdemelték volna. A szeretet elmulasztott lehetőségeit nem vehetjük vissza.
Vianney Szent János írja le, hogy vonaton utazva egy nagyon aggódó idős hölgy kérdezgette: Mi lesz, ha elromlanak a fékek? Ha kisiklanak? Ha összeütköznek valamivel? Az atya próbálta megnyugtatni. Mi lesz, ha minden elromlik, és mindannyian meghalunk? – volt a hölgy utolsó kérdése. Akkor – válaszolta a pap -, minden azon múlik, hogy hogyan éltünk eddig. Akkor már nem tud változtatni a sorsán senki.

Az örök élet érettségijén másféle kérdésekre kell válaszolnunk, más lesz a fontossági sorrend, mint most itt. Hittél-e? Szerettél-e? Tettél-e jót mással? Számíthatott-e rád az, akiért felelősséget vállaltál?
A halottak napja olyan, mint egy nagy érettségi találkozó. Elhunyt szeretteink már letették életük záróvizsgáját. Mi még készülünk rá. A temető fölé magasodó kereszt arra emlékezetet, hogy Isten nem kegyetlen kényúr, aki örömét leli abban, ha megbuktathat minket. Sokkal inkább szerető apa, aki mindent megtesz azért, hogy átmenjünk ezen a nagy érettségin, és az ő országában, vele tölthessük el a folytatást. Ezért még Fia életét sem sajnálta. Krisztus halála és feltámadás óta nem a halál tragikus, hanem az elrontott élet. A halál előtt meghajlunk és kérjük Isten segítségét az elhunytaknak. Az élethez pedig kérjük a Szentlelket: adjon nekünk elég erőt és kitartást.

A sírokon akkor szép a virág, ha az ott nyugvó a szeretet szolgálatába állította az életét, és aki adja a virágot, az elhunytnak életében sem felejtette el odaadni azt. A gyertyák fényében e kettőt tisztán láthatjuk mindannyian. A temetői kereszt pedig mutatja a mintát és reményt ad arra, hogy ha el is rontottunk néhány dolgot, kapcsolatot az életben, annak még nincs vége. Kezdjük újra, de most már Jézus példája nyomán és Isten törvénye szerint.
forrás: gyorigorogkatolikus

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Gondold át, mit tudsz tenni az élő szeretteiddel való kapcsolatod jobbá tételéért! Adj nekik bizalmat, és szeresd őket.