— 2023. október 02. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
A boksznak köszönhette az életét
Harry Haft könnyűsúlyú profi bokszoló 1949-ben a legendás Rocky Marciano ellen lépett szorítóba, néhány évvel korábban azonban szó szerint a túlélésért harcolt: a lengyel zsidó születésű ökölvívónak az életéért kellett bokszolnia a nácik haláltáborában, fogvatartói szórakoztatására.
A könnyűsúlyú profi bokszoló Hertzko Haft néven, 1925-ben látta meg a napvilágot Łódź közelében, egy alsó középosztálybeli zsidó család nyolcadik, legfiatalabb gyerekeként.
Szabadidejében bokszedzésekre járt, és kifejezetten tehetségesnek mutatkozott a küzdősportban, szülőhazája 1939-es német megszállása azonban megakadályozta, hogy az akkor 14 éves fiú komolyabb szinten űzhesse azt. 1941-ben pedig a belchatówi megszálló hatóságok bejelentették, hogy minden tizenhatodik évét betöltött, fizikailag alkalmas zsidó férfinak köteles munkára jelentkeznie a helyi rendőrségnél.
Haft ekkor még épphogy nem töltötte be a megszabott korhatárt, bátyja, Aria azonban elment regisztrálni magát, majd napokra nyoma veszett; a vakmerő fiú maga indult kideríteni, hová tűnhetett a testvére, és végül meg is találta Ariát egy csoport zsidó férfival összezárva a helyi tűzoltóraktár épületében. Hertzko úgy döntött, saját bőre kockáztatásával menekíti ki a bátyját a német őrökkel körülzárt épületből: akciója sikerrel járt, Aria hazatérhetett, őt azonban elkapták és hozzácsapták a csoporthoz.
A rabosított zsidó férfiakat koncentrációs táborba szállították, ahol Haftot jó fizikai erőnléte miatt kényszermunkára osztották be – a fiú több lágert is megjárt, mígnem az egyikben összetalálkozott egy gyerekkori lengyelországi német ismerősével, aki az őrök között teljesített szolgálatot. Ő mesélt őrtársainak a fiú kiváló atlétikai képességéről és boksztehetségéről.
Az őrök az ingyenes szórakozás lehetőségét felismerve felmentették Haftot a nehéz munka nagy része alól, és arra kényszerítették, hogy vasárnaponként bokszmérkőzéseket vívjon általuk kiválasztott, a rabok közül kikerült ellenfelekkel szemben. A meccsek győztesére extra adag étel várt, a vesztest ugyanakkor gyakran kivégezték, ezért Haft sokszor szó szerint az életéért küzdött a szorítóban: összesen 76 alkalommal szállt ringbe, és mindegyik esetben ő került ki győztesként a küzdelemből.
Haft már négy éve raboskodott különböző lágerekben, amikor 1945 tavaszán a Vörös Hadsereg előrenyomulásától tartva a németek felszámolták a jaworznói tábort, és a rabokat halálmenetben elindították Németország felé. Ekkor sikerült megszöknie.
A háború végén Haft egy, az amerikai hadsereg által létesített, München melletti menekülttáborban talált menedékre, ahol újra bokszolni kezdett: az amerikaiak által szervezett különleges ökölvívó-bajnokság keretein belül más önként jelentkező menekültekkel, holokauszttúlélőkkel mérettette meg magát, és elnyerte a „legjobb zsidó bokszoló” címet. 1948-ban a 23 éves fiatalember úgy döntött, hogy hajóval az Egyesült Államokba vándorol: új hazájában azonnal nekilátott felépíteni profi bokszolói karrierjét.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Isten azért ad nekünk képességeket, tehetséget, hogy kamatoztassuk. Haft életét megmentette a boksz, amit szeretett és tehetsége is volt hozzá. Hogyan tudnád a saját adottságaidat mások javára fordítani?
***
KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET
Az emberi jólét kulcsszava: „Igen”
Miért van az, hogy a mogorva ember csak zsörtölődik, a siránkozónak állandóan panaszra áll a szája, a kritizálónak pedig semmi és senki nem jó?
Azért, mert nem tudják elfogadni a valóságot.
Elvi megfontolásból vagy a szokás hatalmától vezetve lázadnak. A pszichikai megbetegedések mind a valóság elutasításából fakadnak. Vegyünk példának egy embert, aki a hegyekbe utazik nyaralni. Amikor reggel felkel, és meglátja, hogy kinn borzalmas az időjárás, rögtön panaszkodni kezd:
„Minek is vagyok itt ebben a siralmas időben? Soha többet nem jövök ide!” Az időjárás ettől nem változik meg, de ő mérgezi a lelkét, és elrontja a napját és a családjáét is.
Képzeljünk el ezzel szemben egy olyan embert, aki képes elfogadni a helyzeteket. A reggeli ébresztő után reálisan és egyben jókedvűen reagál, ezzel a gondolattal: „Elfogadom az időt, úgy, ahogy van, nem hagyom, hogy kedvem szegje. Akkor is szép napunk lehet, ha esik az eső.” Ebben az emberben van egy dinamikus derű, amely biztosítja számára a lelki egyensúlyt, és ez könnyen átragad másokra is.
Ezért fogadd el magad úgy, ahogy vagy, fogadj el másokat olyannak, amilyenek, és fogadd el az élet ritmusát úgy, ahogy eléd tárul!
Az emberi jólét titka, kulcsszava csak ennyi: ’igen’.
Az elfogadás a legemberibb és a leginkább emberivé tévő cselekedet. De csak az alázatosság és a mentális nyitottság segítségével valósulhat meg. Ezek képessé tesznek minket arra, hogy megértsük, minden ember ugyanolyan, senki sem csalhatatlan, és senki sem mentes a hibáktól. Az értelmes élet megtapasztalása tehát abban áll, hogy a személyes képességeinket valami nálunk nagyobbnak a szolgálatába állítjuk, és ebbe másokat is bevonunk, mert ugyanolyan értékesnek tartjuk a másik embert, mint saját magunkat.
— 2023. október 09. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Regina a reménytelen helyzetből született újjá
23 évesen Regina úgy érezte, révbe ért: sikeresen zárta főiskolai éveit, majd szakmai gyakorlatát egy amerikai luxusszállodában töltötte. Ám egyik este, a munkahelyéről hazafelé biciklizve elütötte egy autó. Az amerikai álom egy kórházban ért véget. Súlyosan megsérült, traumatikus agy- és koponyasérülést szenvedett, melynek látható jelei maradtak, rehabilitációja pedig egy életen át tart. Az elmúlt 6 évben újból megtanult járni, beszélni. Bár maradtak látható nyomai a balesetének, ma már képes együtt élni a változásokkal és ebből kihozni a maximumot.
A baleset előtt, az egyetem mellett a vendéglátásban dolgozott, sokat éjszakázott, a fiatalokra jellemző “egyszer élünk” hozzáállással élte az életét. Az volt a vágya, hogy külföldön szerezhessen tapasztalatot a vendéglátásban és hogy megbecsüljék. Mindig is szeretett utazni, be akarta járni az egész világot és ez a vágya a mai napig változatlan. Az utazás ugyan több tervezést igényel most, de semmi sem tarthatja vissza.
A traumatikus koponya- és agysérülés tény volt, de azt nem tudták megmondani, meddig lehet majd fejleszteni az érintett területeket. Az orvosok ellátták jótanácsokkal, mivel kell óvatosnak lenni és mi az, ami tilos, de semmire sem mondták, hogy lehetetlen és ez neki hatalmas erőt adott. Reményt ébresztett benne, hogy ha még a szakemberek sem tudják, hogy hol a határ, akkor bármi lehetséges. Kint a gyógytornásza is azzal bíztatta, hogy csak rajta múlik, mit ér el. Akkor úgy érezte, megállíthatatlan. De voltak mélypontok is. Viszont végül mindig felállt, újratervezett és folytatta az útját.
„Egyszer élünk, de ez a mondat számomra immár új értelmet nyert: egyszer élünk, ezért vigyázzunk magunkra, mert van, amit nem lehet visszacsinálni. A balesetem megtanított egy fontos dologra: arra fókuszálok, hogy valóban megéljem a pillanatot, mert ki tudja, meddig tart. Ez persze nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem tervezek, de inkább rövidebb távú terveim vannak.
Mára már megerősödtem és könnyebben veszem az akadályokat. Megtanultam visszanézni és nem elfelejteni, hogy honnan indultam. Ez a mai napig hihetetlen erőt ad.” – vallja Regina.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Reginát a sérülései nem ültetették kispadra. A reménytelennek látszó helyzetből is felállt az életigenlésének, kitartásának és elszántságának köszönhetően. Ha reménytelennek érzed a helyzetedet, vagy ha valami nem sikerül úgy, ahogyan szeretnéd, nem szabad elkeseredni. Csak meg kell találni azt a módszert, stratégiát, amelyik nálad is működik. Érdemes arra nézni, amerre menni akarunk: előre. Közben szabad sírni, sőt, szabad méltatlankodni is, ha nem sikerül valami, csak egy dolgot nem szabad: félbehagyni, mert mindig lehet újrapróbálkozni. Isten melletted áll a legnagyobb bajban is.
***
KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET
5 szokás a hosszú, boldog kapcsolat kulcsa
Ahhoz, hogy hosszú távon is boldog legyen egy kapcsolat, nem elég csupán a szerelem vagy a szeretet. A kiegyensúlyozott viszony, a kötődés fenntartása, a konfliktusok elsimítása mindkét fél részéről munkát, erőfeszítéseket és törődést igényel. A szakértők régóta keresik, mi lehet az örökké tartó, boldog kapcsolat kulcsa. Számos olyan felmérés született a témában, amelyek segítséget nyújthatnak a pároknak abban, hogy mire érdemes odafigyelniük.
Ezek a következők:
1, Csapatszellem és baráti viszony
Azok a párok állják ki leginkább az idő próbáját, akik képesek csapatként tekinteni önmagukra a stresszes szituációk során. Egy nehéz helyzetben vagy egy konfliktus során az a legjobb, ha nem az egyének, hanem a kapcsolatuk érdekeit nézik, és így keresik meg a legoptimálisabb megoldást.
Az évek múltán nem csak a partnerükként, hanem egyben a barátjukként is tekintenek a másikra. Képesek együtt szórakozni, jól érzik magukat egymás társaságában, és rendszeresen csinálnak olyan közös programokat, melyek még szorosabbá teszik a viszonyukat.
2, Előre tervezés, reális elvárások
A boldog pároknak mindig vannak kisebb-nagyobb, közös terveik a jövőre nézve. Megvitatják, mit szeretnének, együtt hozzák meg az életükkel kapcsolatos döntéseket, és együtt élik át a várakozás, megvalósítás örömét. A kutatók az javasolják, hogy beszéljetek meg éves projekteket: lehet ez nyaralás, költözés, lakásfelújítás vagy akármi, amiből mindketten kiveszitek a részeteket. Bármi is az, segít majd erősíteni a kötődést.
Sokan esnek abba a hibába, hogy irreális elvárásokat támasztanak a partnerük felé. Mivel ezeket a másik nem tudja teljesíteni, csalódnak benne, dühösek lesznek rá, vagy kiábrándulnak belőle. Hogy ezt megelőzd, igyekezz a realitás talaján maradni még a legnehezebb helyzetekben is.
3, Törődni a másikkal és a pozitívumokra fókuszálni
A párok az évek során sokszor elfeledkeznek arról, mennyire fontos rendszeresen kimutatniuk a másiknak azt, hogy érdeklődnek iránta, törődnek vele – pedig a boldog kapcsolathoz ez nélkülözhetetlen. A sok együtt töltött idő lehetőséget ad erre, ezért igyekezzetek kihasználni. Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha apró figyelmességekkel érzékeltetitek, mennyire szeretitek egymást. Igyekezz a társad legjobb tulajdonságaira fókuszálni, és a legproblémásabb szituációkban is meglátni a pozitív oldalát. Ez fokozza az érzéseket, megoldja a konfliktusokat, és megelőzi az eltávolodást.
4, Rugalmasság és elköteleződés
A hosszú ideje boldog felek fontos tulajdonsága a rugalmasság. Alkalmazkodnak a különböző helyzetekhez, illetve a másik változó igényeihez. Ez segít abban, hogy átvészeljék a problémákat, és türelemmel, megértéssel forduljanak a másikhoz. Igyekezzetek úgy megoldani a nehézségeket, hogy ne sérüljön a köztetek lévő szeretet.
5. Őszinte, nyílt kommunikáció
A boldog viszonyok egyik legfontosabb összetevője az őszinte, nyílt kommunikáció.
A kiegyensúlyozott párok nemcsak a pozitív, hanem a negatív dolgokról is beszélnek, sőt azt is megosztják a másikkal, ha szoronganak, stresszesek vagy türelmetlenek.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Ezek a gondolatok nem csak házaspárok, hanem barátok, családtagok esetében is többnyire érvényesek.
— 2023. október 16. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
A megbocsátás Isten simogatása mindannyiunk felé
Szent Bakhita Jozefina, egy szudáni szent inspiráló tanúságtételét hoztam ma számodra Ferenc pápa gondolataival:
„Jozefina 1869-ben Dárfúrban született. Hétéves korában elrabolták a családjától, és rabszolgává tették. Elrablói „Bakhita”-nak nevezték, ami azt jelenti, hogy „szerencsés”. Nyolc gazdája volt – egyik eladta a másiknak. A gyermekkorában elszenvedett fizikai és lelki szenvedések miatt elvesztette az identitását. Aljas módon bántak vele, sok erőszakot szenvedett el: testén több mint száz sebhelyet viselt.
Egy nap a gyámja egy kis feszületet adott neki, ő pedig, akinek soha semmije sem volt, féltett kincsként őrizte. Amikor nézte, belső felszabadulást tapasztalt, mert úgy érezte, hogy valaki megérti és szereti, s ezért ő maga is képes megérteni és szeretni: ez a kezdet. Megértettnek, szeretettnek érezte magát, s ennek következtében képesnek arra, hogy megértsen és szeressen másokat.
A kereszténnyé lett Bakhitát átalakították Krisztus szavai, melyeken naponta elmélkedett: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek” (Lk 23,34). Ezért mondta: „Ha Júdás bocsánatot kért volna Jézustól, ő is irgalomra lelt volna.” Mondhatjuk, hogy Szent Bakhita élete a megbocsátás egzisztenciális példázatává vált.
Milyen gyönyörű, ha elmondhatjuk valakiről, hogy „képes volt, mindig képes volt megbocsátani”.
Ő mindig képes volt rá, sőt, élete a megbocsátás egzisztenciális példázata. Bocsássunk meg, mert akkor nekünk is megbocsátanak. Ne felejtsük el: a megbocsátás Isten simogatása mindannyiunk felé.
A megbocsátás nem elvesz, hanem ad! Mit ad a megbocsátás? Méltóságot! Arra késztet, hogy tekintetünket magunkról a másik felé fordítsuk, hogy gyarlónak lássuk, mint amilyenek mi vagyunk, de mindig testvérnek és nővérnek az Úrban. A megbocsátás annak a buzgóságnak a forrása, amely irgalmassággá válik, s alázatos és örömteli életszentségre hív, mint amilyen Szent Bakhita életszentsége volt.”
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Te hogyan állsz a megbocsátással? Van-e olyan valaki, akinél ez nehéz számodra? Mi az, ami megátol, hogy szívből megbocsáss?
***
KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET
Érzéseid kimutatása lelked-tested egészségéért – 1. rész
Az érzések kimutatása sokaknak félelmetes, másoknak pedig nincsenek is szavaik, ötleteik ahhoz, hogy pontosan meg tudják nevezni az aktuális érzelmi állapotukat. Gyakran fogalmuk sincs, hogy mi is zajlik bennük. Pedig a kapcsolataink sínylik meg, ha ezen a téren hiányosságaink vannak.
Ne sírj! Ne érezz!
Ha megfigyelsz egy kisgyereket, azt láthatod, hogy gondolkodás nélkül teljesen spontán fejezi ki azt, ami történik benne. A nyakadba ugrik, közli, hogy „szeretlek, mami” vagy éppen keservesen sír, ha fáj valamije. Aztán mi történik a „nevelés” során ezzel a spontán kisgyerekkel? Megtanítják neki, hogy egyes érzések kellemetlenek, túl hevesek, ezeket egyáltalán ne mutassa ki, vagy csak bizonyos helyzetekben, és akkor is csak korlátok között. Biztos vagyok benne, hogy te is hallottad már a következő mondatokat: „Most miért sírsz? Ezzel nem hatsz meg.” „A fiúk nem sírnak. Milyen férfi lesz így belőled?” Hányszor mondja azt egy anya a gyerekének miközben a könnyeit törölgeti: „nem sírok, nincs semmi baj”. Hányszor hallja egy örömében ugrándozó, fickándozó gyerek, hogy nyugodjon már le? Esetleg hányszor kap büntetést azért, mert túl hevesen mutatta ki a jókedvét?
Mi történik ilyenkor?
Apránként megtanítjuk a gyereknek, hogy egyes érzések kifejezése nem kívánatos, veszélyes, és elvárjuk tőle, hogy csak az általunk elfogadott, helyesnek tartott érzéseket fejezze ki.
Az érzelmek elfojtásának következményei
Az érzelmek elfojtása a lelket fojtja meg. Mire felnövünk, kialakul, hogy kinek melyik érzése kerül elfojtás alá. Van, aki az örömérzésben korlátozott, mások a haragjukat vagy éppen a fájdalmukat nem merik kifejezni. Ennek aztán súlyos kapcsolatbeli konfliktusok lesznek a következményei. Ha minden fájdalomra, bántásra haraggal reagálok, és észre se veszem, hogy valójában fájdalom ért, akkor nagyon nehéz lesz velem együtt élni. Ha nem merem megélni és kifejezni, hogy mennyire szeretek valakit, akkor a párkapcsolatomban lesznek súlyos gondok. Ha a dühömet nem merem megmutatni, akkor hamarosan szorongani fogok, pánikbeteg, depressziós leszek, vagy éppen kialakul egy csomó pszichoszomatikus problémám, és orvostól orvosig járok majd a kiütéseimmel, a gyomorpanaszaimmal.
Az érzések elrejtése, fel nem ismerése komoly konfliktusokhoz fog vezetni a kapcsolataimban. Ha például valakinek csak a dühöngés megengedett, és fel sem ismeri egy idő után, hogy a haragja mélyén valójában fájdalom, csalódás van, az agresszívan fog reagálni minden bántásra, és képtelen lesz elmondani, hogy valójában mi is a baja. Így aztán nem is lehet rajta segíteni, nem lehet javítani a kapcsolaton. Ha például valaki ígér nekem valamit, de nem tartja be, akkor megsértődhetek, vagy épp leüvölthetem a fejét. Ennek viszont az lesz az eredménye, hogy napokig nem szólunk egymáshoz, esetleg megszakad a kapcsolat. Ha viszont felismerem, hogy a haragom mélyén csalódottság és fájdalom van, akkor azt tudom mondani: „Figyelj, amikor azt láttam, hogy nem tartottad be az ígéretedet, csalódott voltam, és szeretnék bízni benned. Megtennéd, hogy legközelebb csak olyat ígérsz meg, amit be tudsz tartani?”
Ez egyáltalán nem támadó, és sokkal nagyobb esély van arra, hogy megmarad a kapcsolat. Mindössze annyi történt, hogy felismertem a haragom mélyén rejlő csalódottságot, és hangot is adtam neki.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Érzelmeink kimutatása, megélése jó hatással van lelkünkre, kapcsolatainkra is. Mutasd ki örömödet, bánatodat, csalódottságodat is bátran másoknak!
— 2023. október 23. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
A szeretet körforgása
„Vásárolni indultam, és már majdnem kiléptem a lakásból, mikor megcsörrent a telefon. Az ismerősöm, aki hívott, fájdalmas helyzetet él át, családi nehézségekkel küzd, és nem tudja, mitévő legyen. Hosszan, csöndben hallgattam, szívembe fogadva a szenvedését. Semmit se tehetek, de tudom, hogy a megoldás az elhagyott Jézus iránti szeretet. Így felajánlottam neki, hogy együtt szeressük Őt ebben a helyzetben, és érzékeltem, hogy megnyugodott. Mostmár nagyon kellett sietnem, hogy zárás előtt odaérjek a boltba.
A lépcsőn szembe jött velem egy idős asszony, kezében egy nehéz táskával, amit szinte vonszolt maga után. Megint megálltam és arra gondoltam: Jézus van jelen benne. Az otthonáig vittem a táskát, és aztán ránéztem az órámra. Láttam, hogy már túl késő van ahhoz, hogy odaérjek az üzletbe. Mégsem aggódtam, inkább az öröm töltött el, hogy lehetőségem van szeretni a nénit, akinek meghatott tekintetét az Ég viszonzásának tekintettem.
Röviddel ezután az utcán összefutottam egy ismerőssel, és ajándékoztam neki a szívemet betöltő örömből. Erre válaszképp elmondta, hogy pont felém tartott, mert szeretne odaadni egy zacskót. Belenéztem: pont az volt benne, amit a boltban szerettem volna vásárolni.
Azzal töltöttem az időm, hogy szeressek másokat, és Valaki bevásárolt nekem.”
forrás: ujvarosonline
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Keresztényként az a hivatásunk, hogy szeressünk, mert Jézus erre mutatott példát nekünk! Ha ezt tesszük, a többit – amire szükségünk van – mind megkapjuk hozzá! Ne sajnáld az időt ezen a héten attól, hogy szeretettel legyél mások iránt.
***
KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET
Érzéseid kimutatása lelked-tested egészségéért – 2. rész
Ismerd fel az érzésiedet!
Első körben nem is az a feladatunk, hogy az érzést kifejezzük, hanem hogy egyáltalán felismerjük magunkban. Ezt nehezíti a gyerekkorból eredő elfojtás, illetve az is, hogy rengeteg morális ítéletet alkotunk másokról. Ezekhez az ítéletekhez pedig egy jó adag tehetetlenség is társul, amikor azt gondoljuk, hogy az adott helyzet,
állapot megváltozhatatlan. Például „Haragszom Erzsire, mert hülyén viselkedett. Persze nem is várhatok tőle mást, hiszen nem túl intelligens. Inkább megszakítom vele a kapcsolatot.”
Ha azonban a figyelmünk fókuszát Erzsi helyett önmagunkra fordítjuk, és Erzsi elítélése helyett azt kezdem vizsgálni, hogy mi van bennem, akkor a következő gondolatokra is juthatok: „Amikor Erzsi ezt mondta, akkor fájdalom volt bennem, mert egy olyan pontra tapintott, ami érzékeny számomra. Pedig szeretnék vele kapcsolatban maradni, és biztonságban érezni magam a társaságában.” Ha ezt el tudom neki mondani, akkor Erzsi megértheti, hogy a mondata mit váltott ki belőlem. Lehet, hogy ő fel sem fogta, hogy ez nekem gondot okoz, és rögtön bocsánatot fog kérni, és jó eséllyel legközelebb tapintatosabb lesz.
Érzéseink felderítésében gyakran gátol minket, hogy kiváltó okukat többnyire az eseményekben és a körülöttünk élő emberekben keressük. Megtanultunk másokat vádolni azért, mert pocsékul érezzük magunkat. Így aztán hamarosan áldozatnak gondoljuk magunkat, a másikat pedig tettesnek. Ha viszont megtanuljuk befelé fordítani a figyelmünket, akkor felismerhetjük az érzéseket, és a felismert érzések erőforrássá válnak abban a pillanatban, amikor kifejezem őket. Amikor felvállalom a sebezhetőségemet, paradox módon nagyobb erőm lesz, mintha benne ragadnék a magamat sajnáló áldozat-szerepben.
Az érzések kifejezésének további hozadéka, hogy a kellemetlen érzéseink azonnal oldódni kezdenek, amikor figyelmet fordítunk rájuk, és képesek vagyunk megnevezni vagy kifejezni őket.
Így fejezd ki az érzéseidet!
Az érzések kifejezése nem egyszerű. Ezt is lehet jól és kevésbé jól csinálni. Az első, amivel a „kezdő érzők” szembesülnek, hogy nincsenek szavaik arra, amit odabent éreznek. Gyakran hangzanak el a szájukból ilyen mondatok: „ez rosszul esik nekem”. Ez sajnos kevés, ebből még nem értem meg, hogy mi baja van a másiknak, nem tudok kapcsolódni hozzá. Ha viszont azt mondja, hogy „amikor így viselkedsz, akkor megijedek”, na, ekkor már értem, és elszégyellem magam, hogy ennyire félelmetesen viselkedek. Első körben meg kell keresnünk azt a szót, ami pontosan kifejezi az érzéseinket. Az eleinte lassú, nehéz, pepecselős munka, de megéri, mert jobban fogjuk érteni magunkat, és mások is jobban tudnak majd kapcsolódni hozzánk.
Gondot jelenthet az is, ha az érzéseink kifejezésébe belecsúszik gondolat vagy ítélet. Ha például azt mondom, hogy „Úgy érzem, mintha egy fallal élnék együtt”, ez nagyon bántó lehet a társunknak, hiszen ez ítélet. Így nehéz lesz együtt érezni veled. Sokkal tisztább, ha azt mondom: „Nagyon magányosnak érzem magam az utóbbi időben.”
Az sem érzés kifejezése, ha a mondatom így hangzik: „úgy érzem, végtelenül nagyképű vagy.” Bár a mondat elejéről úgy tűnik, mintha érzést fogalmaznék meg, ez valójában ítélet, ami egyáltalán nem rólam, nem az érzéseimről szól, hanem a véleményemet, az ítéletemet fejeztem ki.
Lehet, hogy most azt gondolod, hogy ez nagyon nehéz munka. Valóban annak tűnik elsőre. De megéri beletenni az időt, energiát, és megtanulni, mert kevés ennél jobb befektetés van az életben. Az érzések kifejezésének haszna a sokkal-sokkal jobb kapcsolat a pároddal, a gyerekeiddel, szüleiddel, főnököddel, barátaiddal. És persze önmagaddal. Ugyanis ez a belső munka igen komolyan növeli az önbecsülést is, hiszen ha megtanulod kifejezni az érzéseidet, bátrabban bele mersz állni majd a konfliktusokba, és nem gyáva nyúlként fogsz elkullogni minden vitás helyzetből.
forrás: csaladinet
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Érzelmeink kimutatása, megélése jó hatással van lelkünkre, kapcsolatainkra is. Mutasd ki örömödet, bánatodat, csalódottságodat is bátran másoknak!
— 2023. október 30. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
„Lehet érinteni”
Egy esti bevásárlás alkalmával a holtfáradt pénztáros kisasszony erőltetett mosolya mögül meghallottam egy mondatot. Először kérésnek tűnt, majd inkább türelmetlen felszólításnak hatott: „Lehet érinteni!” Bankkártyám után kutatva hirtelen bevillant, hogy mennyire távol kerültem az érintés valóságától. Attól, amit úgy hívunk: közelség, kapcsolat, jelenlét, kézzelfoghatóság. Rádöbbentem, hogy mennyire „egyérintős” életet élek. Alig vagyok benne abban, amit éppen csinálok. Mondhatnám: „érintőleges” lett az életem.
Mit szólnál, ha azt mondanám: a hit érintés? Az emberi és az isteni közeledés találkozása, s azzal a bizonyos „isteni terminállal” való kapcsolódás. Ahogyan a bankkártyát érintjük, ugyanúgy elég egy érintés, hogy közelebb kerüljünk ahhoz, akit Istennek nevezünk.
A műanyag kártya gyors, kényelmes és biztonsági kóddal ellátott érintést kínál. Csupa olyasmit, ami mindennapi életünkre és igényeinkre amúgy is jellemző. Fontos különbség azonban, hogy a hit érintése az ember részéről inkább folyamat, ami sokkal komolyabb türelmet és kitartást kíván, mert a hozzá vezető út korántsem egyenes.
Ma, a ránk zúduló információk tömkelegében, a képek és videók villódzásában, a fogyasztás csapdáiba esve sajnos „érintőleges” és vibráló emberek lettünk, akik útközben elvesztettük alapvető készségünket, a figyelmet. Nem vitás, hogy mára a képek világa és a képzelőerő hatalmas átalakuláson ment keresztül. Képzeletünket kizsákmányolják, alattomosan ingerlik és hozzáértő módon manipulálják, ezért túlpörgött. Figyelmünk kimerült, lemerült. Ha pedig nem tudok igazán figyelni arra, aki mellettem ül és beszél hozzám, nem tudok neki hinni sem.
Mert a hit hallásból fakad. Meghallásból. Mögé-fülelésből. Oda-csendesülésből. Egyszóval figyelemből.
Abból az alapvető megnyílásból, érdeklődésből és jóindulatból, amivel megtisztelem akár a másikat, akár Istent. Ha te azt érzed, hogy megajándékozlak ezzel, bátrabban megnyílsz, s talán jobban hitelt adsz az én szavaimnak is.
Ezért merem így mondani:
a hit halk, tapintatos, mégis tiszteletteljes érintés, amihez nélkülözhetetlen a figyelem. A hit érintése az ember részéről ilyen értelemben nem más, mint az Egészre, a Teljességre, Istenre való nyitottság, ami persze köszönő viszonyban sincs valamiféle semleges passzivitással.
A figyelem mint az érintés első lépése egy rendkívül érzékeny műszer, ami a legapróbb rezdülésekre is reagál. Keresztény szókészlettel talán így mondanám: a virrasztó szív ébersége. És éppen ez ment meg minket az önmagunkba való élettelen bezárulástól. A hitnek tehát véleményem szerint nem a rejtett vagy nyíltan vállalt hitetlenség, hanem az önmagába zárkózó, önmaga köré bástyát húzó figyelemhiány az ellentéte. Az ilyen ember pedig nem tud érinteni. A másik oldalról: az ilyen embert nem lehet megérinteni. Legalábbis emberileg nem. Ezért úgy gondolom, hogy a hitet fenntartani lényegében egyet jelent a figyelem fenntartásának vágyával.
Pálfai Zoltán makói plébános
forrás: vigilia
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Mennyire éber a szívem? Mennyire tudok figyelni a másikra, az Istenre?
***
KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET
Amire a gyertyák rávilágítanak…
Halottak napján temetőbe megyünk, gyertyát, mécsest gyújtunk a sírnál. Komoly üzenetet hordoz a gyertyák fénye.
A székely ember halálos ágyán végrendeletébe foglalta, hogy gyermekei minden évben legalább ekkor menjenek ki a sírjához. Nem azért – írja -, hogy engem lássatok. Nem is azért, hogy én lássalak titeket. Azért gyertek ki a síromra, hogy arcotokra hulljon a gyertyák világossága.
Mit is világít meg a sírokról arcunkra hulló gyertyafény? Azt a tényt, hogy az idő nem gyógyít be minden sebet. Aki elment hiányzik. Fáj, hogy már nem lehet velünk. Pótolhatatlan számunkra. Viszont a szeretet megmaradásának törvénye szerint az élet folytatódik és a szeretetkapcsolatok – ha Isten- szeretettel ötvöződtek – az Istennél folytatódnak és végleg beteljesülnek.
A gyertyák rávilágítanak arra is, hogy nem tettünk meg mindent elhunyt szeretteinkért, amíg köztünk voltak. Nem becsültük meg őket annyira, amennyire megérdemelték volna. A szeretet elmulasztott lehetőségeit nem vehetjük vissza.
Vianney Szent János írja le, hogy vonaton utazva egy nagyon aggódó idős hölgy kérdezgette: Mi lesz, ha elromlanak a fékek? Ha kisiklanak? Ha összeütköznek valamivel? Az atya próbálta megnyugtatni. Mi lesz, ha minden elromlik, és mindannyian meghalunk? – volt a hölgy utolsó kérdése. Akkor – válaszolta a pap -, minden azon múlik, hogy hogyan éltünk eddig. Akkor már nem tud változtatni a sorsán senki.
Az örök élet érettségijén másféle kérdésekre kell válaszolnunk, más lesz a fontossági sorrend, mint most itt. Hittél-e? Szerettél-e? Tettél-e jót mással? Számíthatott-e rád az, akiért felelősséget vállaltál?
A halottak napja olyan, mint egy nagy érettségi találkozó. Elhunyt szeretteink már letették életük záróvizsgáját. Mi még készülünk rá. A temető fölé magasodó kereszt arra emlékezetet, hogy Isten nem kegyetlen kényúr, aki örömét leli abban, ha megbuktathat minket. Sokkal inkább szerető apa, aki mindent megtesz azért, hogy átmenjünk ezen a nagy érettségin, és az ő országában, vele tölthessük el a folytatást. Ezért még Fia életét sem sajnálta. Krisztus halála és feltámadás óta nem a halál tragikus, hanem az elrontott élet. A halál előtt meghajlunk és kérjük Isten segítségét az elhunytaknak. Az élethez pedig kérjük a Szentlelket: adjon nekünk elég erőt és kitartást.
A sírokon akkor szép a virág, ha az ott nyugvó a szeretet szolgálatába állította az életét, és aki adja a virágot, az elhunytnak életében sem felejtette el odaadni azt. A gyertyák fényében e kettőt tisztán láthatjuk mindannyian. A temetői kereszt pedig mutatja a mintát és reményt ad arra, hogy ha el is rontottunk néhány dolgot, kapcsolatot az életben, annak még nincs vége. Kezdjük újra, de most már Jézus példája nyomán és Isten törvénye szerint.
forrás: gyorigorogkatolikus
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Gondold át, mit tudsz tenni az élő szeretteiddel való kapcsolatod jobbá tételéért! Adj nekik bizalmat, és szeresd őket.
Milyen értelmetlennek tűnik a hosszas, alapos készülődés valamire egy olyan társadalomban, amely szinte mindig azonnal a célban szeretne lenni! A reklámok világa csak a készterméket ismeri, illetve a javak önfeledt, kellemes fogyasztását, de az útról, ami odáig elvezet, semmit nem mond nekünk! Ezért is veszíti el annyi minden az értékét a felnövekvő gyermekek és fiatalok világában. Ezért hiszik azt, hogy amire szükségük van – és rengeteg olyasmi is, amire valójában nincs szükségük – csak úgy leakasztható a szögről anélkül, hogy bármit is tettünk, bármennyit is küzdöttünk volna érte. És persze ezért nem is tudnak igazán örülni ezeknek! Mennyi éven át dolgozott, szorgoskodott ez a vak férfi, hogy egy járókelő megálljon a gyönyörű kertje mellett, és beszélgetésbe elegyedjen vele! Milyen hosszú időbe és komoly előkészületekbe került az a kapcsolat, ami ott és akkor megszületett! A vak férfi azonban nem sajnálta rá az időt és a fáradságot, mert nagyon vágyott erre a találkozásra. Amikor pedig végre bekövetkezett, igen nagy örömét is lelte abban. 
Kapaszkodj!