RÁHANGOLÓ:
Az, hogy mennyire fontos a jelenben élni, a jelenben ráfigyelni az Istenre, az Ő hangjára, nem véletlenül hangzik el annyiszor. Ugyanis ez nem egy könnyű dolog, viszont ha sikerül, rendkívül gyümölcsöző az életünkre. Nem könnyű, mert rendre a múltunkon bánkódunk, és a jövőnk miatt aggódunk. Előfordul, hogy néha ezt igen intenzíven tesszük, és az negatívan hat a lelki állapotunkra és a cselekedeteinkre is, aminek még esetleg testi vonatkozásai is lehetnek, például betegség kialakulása.
Várod már a hajnalt?
Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: „Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! (…) ( Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 12,1-20)
A zsidó nép most már tényleg itt van a szabadulás kapujában, de mielőtt fejvesztve rohannának Egyiptomból a vágyott ígéret földjére, Isten azt kéri tőlük, legyenek még egy kicsit türelemmel, és ünnepeljék meg méltóan a kivonulásukat, amelyre utána nemzedékről-nemzedékre emlékezzenek meg.
Könnyű állandóan elégedetlennek lenni a jelennel. Legtöbben belerögzültünk abba a szokásba, hogy mindig a „következő legjobb dologra” tekintünk, amelyről azt hisszük, hogy majd végül megadja számunkra, amire leginkább vágyunk. Türelmetlenségünkben nem szeretjük és semmibe vesszük a jelent, miközben egy jobb holnapra vágyunk. Így élve viszont hátat fordítunk magának az életnek. Keresztényként arra vagyunk hivatottak, hogy a jelen pillanatban éljünk teljes életet, még akkor is, ha a jelen küszködésből, bánatból vagy fájdalomból áll.
Miközben az izraeliták a hajnalra készülnek, amikor végre elindulhatnak Egyiptomból, előtte megtapasztalják Isten “átvonulását”, jelenlétét.
Szánj minden nap megfelelő időt arra, hogy csöndben vagy, nem csinálsz semmit, csak jelen vagy Isten számára, kinyitod a szívedet a kegyelem számára, hogy befogadd mindazt az ajándékot, melyet az Úr adni akar neked.
A bárány vére Krisztus áldozatára utal, amelyet újra és újra átélünk a szentmisében.
A szentáldozás egy óriási ajándék számunkra, amely minden nap a kegyelem forrása lehet számunkra.
Ha szentmisén veszel részt a jövőben, gondolj ezekre, és ezzel a lelkülettel vegyél részt rajta! A szentmise egy rendkívül jó alkalom arra, hogy újra és újra átadd a vezetést az Istennel a szentáldozás csendjében!
A következő dicsőítő ének segít téged, hogy a jelenben megszólítsd az Urat, és emlékezz arra, hogy megváltott téged, szeretetével folyamatosan jelen van számodra:
Miért halogatsz?
A fáraó el is hívatta Mózest és Áront még azon az éjszakán, és azt mondta: „Keljetek fel, és menjetek ki népem közül, ti is, Izrael fiai is! Menjetek, áldozzatok az Úrnak, amint mondtátok. Juhaitokat és jószágaitokat is vigyétek magatokkal, ahogy kívántátok! (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 12,31-36)
Az izraelitáknak nagyon kevés idejük volt arra, hogy elmeneküljenek Egyiptomból, ezért gyorsan kellett cselekedniük.
Te hogyan viszonyulsz az időhöz? Néha egy-egy betegség, baleset, hozzátartozó halálhíre, az öregedés jele elgondolkodtat bennünket, hogy bizony nem élünk örökké. Jobban kellene bánnunk a rendelkezésre álló idővel!
Lehet, hogy legyőz a szorongás, amikor először felismered, hogy földi életed nem végtelen? Válaszként talán – az izraelitákhoz hasonlóan – sietség lesz úrrá rajtad, rendbe akarod hozni a dolgokat, különösen a személyes életedet.
Mi az, amit most tehetsz, hogy ne az utolsó pillanatban kelljen? Ne halogasd a jót, amit megtehetsz! Ne halogasd a megtérést, az odafordulást az Istenhez! Ne halogasd a megbocsátást! Ne halogasd, hogy szembenézz önmagad gyengeségeivel, sérüléseivel, szomorúságaival! Most mit érzel, mi az, amit meg kell tenned?