— 2023. szeptember 04. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Kudarcaink legfőbb oka ez is lehet

Elmondok most 2 példát arra, hogyan veszítheted el a meglévő értékeidet egy fontos tényező miatt:

1. Egy cégvezető évekig halogatta a rendrakást az asztalán és a fiókjaiban.
A halogatás eredménye: mikor végül rendet tett, akkor annyi költségszámla került elő a szemét alól és a fiókokból, amelyeket ha időben leadott volna a könyvelőjének, akkor kb. 800.000 Ft-tal kevesebb adót kellett volna befizetnie.

2. Egy középkorú férfi az orvosi vizsgálatot halogatta közel nyolc évig.
Mikor végül elment, olyan kritikus állapotban volt már, hogy csak egy súlyos műtéttel tudták növelni az életben maradásának az esélyeit. A műtét után négy hónapig tartott a rehabilitációja és korábbi jól fizető állásában sem tudott már visszatérni.
A halogatás eredménye: tönkrement egészség, rengeteg elveszített munkabér, ennek következtében kényszerű lemondás nyaralásokról. Valamint szinte bizonyosan nem fogja már megérni, hogy elmehessen unokája esküvőjére.

Az alábbi 6 tényező állhat gyakran a halogatás mögött. Nálad előfordul valamelyik?
„Mindenképpen fájni fog” – Ha azt elővételezzük, hogy a tevékenység kellemetlen lesz, nem meglepő, hogy a lehető legtovább szeretnénk elkerülni.
„Lehet, hogy nem is fog sikerülni” – Ha meg sem próbáljuk, kudarcot sem vallhatunk. A kudarctól való félelem súlyos visszatartó erő lehet feladataink teljesítésében.
„Nem is olyan fontos” – Sokszor azért nem állunk neki a munkának, mert nem találjuk elég fontosnak vagy érdekesnek.
„Nem értem pontosan, mi a feladat” – Van, amikor az információhiány vagy a kétértelműség tart vissza minket.
„Még nem tökéletes” – Sokaknál a perfekcionizmus a feladatvégzés elhúzódásának az oka. Addig nem adjuk ki a munkát a kezükből, amíg nem vagyunk teljesen elégedettek vele.
„Nem tudom megcsinálni” – Van, amikor túl bonyolultnak, kezelhetetlenek érezzük a feladatot, emiatt toljuk magunk előtt.

Fel kell ismerned, hogy rajtad áll, mit kezdesz a pillanattal, a lehetőségeiddel. Te döntöd el, hogy megragadod-e a lehetőséget, vagy kifogásokat gyűjtesz helyette. Te döntöd el, hogy vajon a tökéletes pillanatra vársz, vagy úgy határozol, a tökéletes pillanat az, ami most van. Ha valamit meg akarsz csinálni, akkor arra a tökéletes pillanat a “most”.
Amíg várakozol, amíg kifogásokat gyűjtesz, amíg agyalsz a legeslegjobb megoldáson, addig csak lehetőségeket szalasztasz el és ez még csak nem is az összes veszteség, amit a halogatás jutalmul tartogat számodra.
A halogatás szavunk nem véletlenül hasonlít a halál szóra. Megöli az életünket. Boldog pillanatok, rengeteg pénz, sikerélmények, barátok és párkapcsolatok, vagy akár az egészségünk is rámehet a halogatásra.

***

KAPCSOLATAINK

A varázserővel bíró pipacsszirmok

Kitört a nyári szünet. Lindát nemcsak a közelgő nyaralás tartotta lázban: a szomszédjuk, Feri bácsi eladta a házát, amely előtt már az új lakók holmijait szállító teherautó állt. Linda kíváncsian szemlélte, hogyan pakolják le a platóról az asztalokat, székeket, szekrényeket. Azon gondolkodott, vajon költözik-e új játszópajtás Feri bácsi egykori házába?
„Összebarátkoztatnám a cicáimmal, fogócskáznánk és virágokat szednénk a közeli réten… – bárcsak egy hozzám hasonló kislány lenne az új lakó” – mondta vágyakozó sóhajtással.
Másnap reggel korán felkelt és sietett megnézni, kik az új lakók. Az ajtón kilépett egy házaspár. Az anyuka egy kerekesszékben ülő sovány, törékeny lányt tolt ki az udvarra. Lindának nem volt ismeretlen ez a szerkezet: dédije, aki nemrég hunyt el, ilyenben élte az utolsó hónapjait.
Odarohant az új szomszédai elé, és bemutatkozott:
– Linda vagyok, veletek szemben lakom -, majd odalépett a kerekesszékben ülő lányhoz, hogy megszólítsa. Ekkor az édesapa megszólalt:
– Ő Katika, a lányunk, szerintem kicsit idősebb, mint te. Nem tud járni és beszélni, a kezét is alig mozgatja, de nagyon örül annak, ha barátkoznak vele. A zenét és a meséket különösen szereti, és az is boldoggá teszi, ha… – fejezte be volna mondandóját a férfi, de Linda hirtelen az utca végén nyíló rétre szaladt.
Pár perc múlva visszatért, odament Katikához, majd egy-egy piros virágszirmot tett a kezére és a lábára.
– Ezeket egy pipacsról szedtem, az a kedvenc virágom. Meglátjátok, ezeknek a szirmoknak varázserejük van, meg fogják gyógyítani Katikát! Ha elszáradnak, ne aggódjatok, szedek majd újat. – mondta Linda ragyogó szemekkel.

Linda minden reggel korán kelt, sietett át Katikához és vitte a pipacsszirmokat. Gyakran elvitte a kedvenc mesekönyvét is. Miután gondosan rátette a szirmokat Katikára, leült a neki hozott székre, és az egyik kezét a lány tenyerébe tette, a másikkal pedig az ölében lévő könyv első meséjéhez lapozott. „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény ember…”, kezdte el a történetet, és Katika barna, komor szeme ilyenkor hirtelen felragyogott, az addig fásult, fakó arca pedig kivirult. Teli szájjal mosolygott hosszú percekig.
Az egyik nap például egy kis szintetizátort tett Linda Katika ölébe. Egy másik nap megkérte a szülőket, hogy tegyenek be valamilyen zenét, és az udvar lebetonozott részén előre-hátra, jobbra-balra tologatta Katikát.

Már vége felé járt a nyár, amikor egyszer meglepő hír fogadta Lindát.
– Kincsem, most nem tudsz játszani Katikával, nagyon gyenge. Gyere vissza pár nap múlva, hátha akkor már jobban lesz – mondta a lány édesanyja.
– Várjatok egy picit, megnézem, van-e még a réten pipacs, mindenképpen szeretnék új szirmokat adni neki – majd elszaladt a rétre, ahonnan több szál virággal jött vissza.

Egy hét múlva Linda úgy gondolta, megnézi, hátha már jobban van Katika. Miközben csöngetett, látta, hogy a lány kerekesszéke üresen áll az udvaron. Linda szeme felcsillant:
– Igen, igazam volt! Ezek a szirmok tényleg gyógyítanak! Mindjárt indulunk Katikával fogócskázni a rétre – mondta ujjongva, közben ugrándozott örömében.
A lány édesanyja ekkor kilépett az ajtón.
– Linduskám, Katika már nemcsak beszélni, járni, hanem repülni is tud, tegnap este… – folytatta volna, de hirtelen elcsuklott a hangja, majd berohant a házba.

Linda szája sírásra görbült, majd hazafelé vette az irányt. Néhány métert kellett csak megtennie, de akkor minden lépés egy örökkévalóságnak tűnt. Amikor a házuk ajtaja elé lépett és megfogta a kilincset, a szeme sarkából meglátta, hogy az előkertben egy pipacs virágzik.
„Meg mernék esküdni, hogy ez a kis virág az előbb még nem volt itt” – gondolta, és elmosolyodott.
Forrás: wmn

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Példakép számomra Linda, aki nem halogatott, nem késlekedett a szeretettel. Már Katikával való találkozásuk első percétől azt kereste, hogyan tud örömöt szerezni a kislánynak. A pipacsszirmok testileg nem gyógyították meg Katikát, de a lelke bizonyára boldog volt a nyár folyamán, amit Lindának köszönhetett.

---

 

— 2023. szeptember 11. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Isten sohasem hibázik

Amy Brooks egy rendkívül ritka, Tetraphocomelia nevű rendellenességgel született, ami azt jelenti, hogy nincsenek végtagjai. Biológiai szülei magára hagyták a kórházban, és azt mondták a kórházi személyzetnek, egyszerűen hagyják ott egy szobában, és ne etessék.
Istennek azonban nagyobb tervei voltak vele, és Amy hamarosan szerető családra talált. Janet Brooks és családja örökbe fogadták a kislányt, és négy biológiai gyerekükkel együtt felnevelték őt. Ők tanítottak meg neki mindent, amit tud, de a legfontosabb dolog, amit már nagyon korán megértettek vele az volt, hogy soha nem szabad feladnia, és mindig mindent meg kell próbálnia.
Amy ebben a mentalitásban nőtt fel, és azt mondja, a szülei soha nem tettek különbséget közte és a testvérei közt, ami nagyon sokat segített neki. A nő ma már motivációs előadó, aki a saját történetével próbál inspirációt nyújtani másoknak, és bebizonyította, hogy semmi sem lehetetlen.

Nemcsak arra képes, hogy önállóan gondoskodjon magáról, de még írni és festeni is megtanult a szája, a válla és az álla használatával, ami igazán bámulatos teljesítmény. Azt mondja, szerinte a hozzáállás a legfontosabb, ez határozza meg az ember személyiségét. Hisz abban, hogy a jó dolgok akkor kezdődnek, amikor felhagyunk az önsajnálattal, nem viselkedünk áldozatként, és elkezdjük felkínálni Istennek azt, akik vagyunk. Abban is őszintén hisz, hogy mindannyian különleges, isteni céllal születünk a világra. Azt mondja: „Isten nem követ el hibákat”, és erre ő a legjobb bizonyíték, hiszen itt van, és bármire képes, amire csak elhatározza magát. Hithű keresztényként az a célja, hogy mindenkinek megmutassa Isten kegyelmét, és bátorítást adjon másoknak.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Amyről sok mindent nem gondolnánk, mert hiányoznak a végtagjai. Mégis ő bármire képes, csak elhatározás kérdése. Ha ő képes a képtelenségre, mi is képesek lehetünk rá! A héten tudatosítsd magadban, hogy sokminden a hozzáállásodon múlik.
Mi az, amihez másképpen kellene hozzáállnod, mint eddig?

***

KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET

Legyél önmagad legjobb barátja

Az önbizalom az egyik legfontosabb pszichológiai jellemző, amely meghatározza, hogyan látjuk önmagunkat és hogyan viszonyulunk a világhoz. Sokan vagyunk, akik túl sokat adunk mások véleményére, hajlamosak vagyunk önmagunkat korlátok közé szorítani és ezek miatt sajnos előfordul, hogy nem hiszünk magunkban.
Bár néhány embernek természetes módon erős az önbizalma, másoknak keményebb munkával kell megszerezniük vagy fejleszteniük. Az önbizalom fejlesztése azonban mindenki számára elérhető és kiemelkedően fontos a sikeres és boldog élethez.

Az önbizalom fontossága
Az önbizalom alapvetően befolyásolja, hogyan érezzük magunkat a saját bőrünkben, hogyan kezeljük a kihívásokat és az élet nehézségeit. Ha erős az önbizalmunk, könnyebben megbirkózunk a stresszel és az elutasítással, kevésbé érezzük magunkat lehangoltnak, és nagyobb esélyünk van kibontakoztatni a tehetségeinket és képességeinket. Emellett az önbizalomnak jelentős hatása van a kapcsolatainkra és az életünk különböző területeire is.

5 hatékony módszer az önbizalom fejlesztésére:
1. Pozitív gondolkodás kialakítása
A pozitív gondolkodás kialakítása az önbizalom megerősítésének egyik legfontosabb lépése. Gyakran hajlamosak vagyunk a saját hibáinkra és korlátainkra koncentrálni, de ez negatív hatással lehet az önbizalmunkra. Ehelyett érdemes a pozitívumokra fókuszálni és az elért eredményekre. Készítsünk listát azokról a dolgokról, amikre büszkék vagyunk, és rendszeresen emlékeztessük magunkat ezekre a sikerekre.

2. Fogadjuk el és szeressük önmagunkat
Az önbizalom fejlesztésének egy másik kulcsfontosságú eleme önmagunk elfogadása és szeretete olyannak, amilyenek vagyunk. Senki sem tökéletes, és mindenki hajlamos hibázni időnként. Az önmagunkkal szembeni elfogadás és szeretet segít abban, hogy könnyebben kezeljük a kudarcokat és ne hagyjuk, hogy azok aláássák az önbizalmunkat.

3. Állítsuk kihívások elé magunkat
Az új dolgok megtanulása és az ismeretlenbe való belemerülés segít abban, hogy felismerjük a saját képességeinket és azt, hogy megbirkózhatunk az új helyzetekkel. Az új készségek elsajátítása és a kihívások leküzdése pozitív visszajelzést ad az önbizalmunknak.

4. Keressünk támogató embereket
Keressünk olyan embereket, akik pozitívan és támogatóan viszonyulnak hozzánk, akik hisznek a képességeinkben és bátorítanak minket a céljaink elérésében. A támogató közeg segít abban, hogy magabiztosabban lépjünk előre az életben.

5. Ismerjük fel a belénk vetett hit fontosságát
Ha magabiztosan hiszünk abban, hogy képesek vagyunk megbirkózni a kihívásokkal és elérni a kitűzött célokat, akkor az önbizalmunk jelentősen megnő. Vizualizáljuk magunkat sikeresen a céljaink elérésében és erősítsük meg ezt a pozitív gondolatot rendszeresen.

Fejlesszük az önbizalmunkat tudatosan, és tegyük meg a szükséges lépéseket a magabiztos és boldog élet eléréséhez. Az önbizalom a saját kezünkben van, és mi magunk vagyunk azok, akik változtatni tudunk rajta.
Nagy Zsolt Life coaching

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Hogy érzed, melyik pontban kellene még fejlődnöd?

---

 

— 2023. szeptember 18. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

„Igen”-t mondani mások megsegítésére

Szeptember 10-én boldoggá avatták a lengyelországi Markowában a 7 gyermekes Ulma családot.
Miért is vált vértanúvá a család?
Az Ulma család egyszerű hétköznapi életet élt a második világháború idején. Josef a földeken dolgozott, míg Wiktoria az otthonukat vezette, és gondoskodott hat gyermekükről, valamint várandós volt egy újabb gyermekkel. Egyszerű mindennapjaikkal példát mutattak az evangélium tanításaiból. A családi imádságok, a közös hitoktatás és a bibliaolvasás olyan otthonná alakította háztartásukat, amelyet II. János Pál pápa „házi egyháznak” nevezett. Melegségüket és támogatásukat a társadalom legkiszolgáltatottabb tagjaira is kiterjesztették, beleértve a zsidókat is, akiknek óriási veszéllyel kellett szembenézniük.
A család két szobából álló otthona olyan fogadó lett, ahol a megvetetteket, a kitaszítottakat és a halálraítélteket befogadták és gondozták. Azaz nyolc menedéket kereső zsidó embernek segítettek.
A család az irgalmas szamaritánus példájára igen-t mondott mások megsegítésére, amely elkötelezettséget jelentett egy erőszakkal és megosztottsággal teli világ közepette.

A tragédia akkor következett be, amikor Ulmáékat a környéken élők feljelentették és elárulták. A náci erők megrohamozták otthonukat, és a padlásuk, ahol zsidó barátaikat rejtegették, a borzalom színhelyévé vált – mindenkit megöltek. Josefet és a hét hónapos terhes Wiktoriát gyermekeik szeme láttára végezték ki, de még a gyerekeket sem kímélték. A házat felgyújtották, ezzel mutatva elrettentő példát 1944. március 24-én a környékben lakóknak.
Ez a szívszorító történet a borzalom és a remény kettősségét tanúsítja, ahogyan Ulmáék megpróbálják megtestesíteni az evangélium fényét a mindennapi lét kihívásai között.

Történetük dacol a háború sötétségével, és boldoggá avatásuk figyelemre méltó megerősítése áldozatvállalásuknak. Az Ulma család öröksége teljes egészében a szeretet, az együttérzés és az áldozatvállalás erejét hangsúlyozza a legsötétebb időkben is.

“Az Ulma család az akkori kort jellemző gyűlöletet és erőszakot az evangéliumi szeretettel állították szembe. Ez a lengyel család, mely fénysugár volt a második világháború sötétségében, legyen mindannyiunk számára példakép, melyet utánozhatunk a buzgó jócselekedetekben és a rászorulók szolgálatában! Az ő példájukat követve a fegyverek erejével szemben a szeretet erejét, az erőszak retorikájával szemben az ima kitartását állítsuk!” – Ferenc pápa
forrás: mk

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Hallgassunk Ferenc pápára és igyekezzünk a héten jobban odafigyelni a környezetünkben azokra, akik rászorulnak a szeretetünkre, gondoskodásunkra, figyelmünkre!

***

KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET

Tíz tipp, amivel áldássá válhatnak az okoseszközök a családban

Minél inkább tiltod, annál inkább használni akarja majd a gyereked, az unokád az okoseszközöket.
A teljes tiltás negatív hatást eredményezhet.
Fontos hangsúlyozni, hogy a képernyő nem az ellenségünk: tanulni, szórakozni, kapcsolatot tartani jó dolog.

Hogyan lehet elérni, hogy minimálisan, és csak jó dolgokra használja?
Mutatunk tíz jó tippet hozzá:

1. Figyeljetek a szeretteitekre!
Felelősek vagyunk egymásért! Ha együtt a család, üljétek körül az asztalt, és beszélgessetek! Keressétek egymás tekintetét, és figyeljetek egymásra! A mobileszközök várhatnak.
2. Bízzatok egymásban!
Beszélgessetek az online térben szerzett jó és rossz élményeitekről. Próbáljátok megérteni egymás digitális életét. Oszd meg tapasztalataidat gyermekeddel!
3. Játsszon együtt a család!
Ha egy családtag vonzódik a videójátékokhoz, próbáljuk ki együtt a játékot! Alkossunk néhány közös szabályt a videójátékok használatára, és tartsuk is be azokat!
4. Uraljátok a digitális világot!
Tapasztaljátok meg együtt a digitális tudástér új lehetőségeit! Vegyétek észre, ha a mobilalkalmazások kezdik uralni a családi életet! Szóljatok erről egymásnak és őszintén beszéljétek meg! Figyeljetek a kockázatokra is, mert nem minden valóságos, amit az internet mutat!
5. Ápoljátok digitális környezeteteket!
Természetes, hogy lakásunkat, szobánkat, kertünket rendben tartjuk. Tegyétek ezt a digitális környezettel is, hogy jó legyen benne lakni, élni! Olvassatok, kövessetek, hallgassatok olyanokat, akik tartalmas, jó dolgokat adnak nektek az online térben.
6. Mutassatok jó példát egymásnak!
A család digitáliseszköz-használati szokásainak átalakítását kezdjétek saját szokásaitok megváltoztatásával. Alkossatok közös szabályokat a mobileszközök otthoni használatára, amelyekhez ti is következetesen tartsátok magatokat.
7. Lássátok egymást az interneten is!
Kapcsolódjon össze a család az online térben is, csináljatok zárt családi csoportot a közösségi médiában, osszatok meg egymással tartalmakat.
8. Mindennap tanuljatok valami újat!
Szánjatok minden nap tíz percet arra, hogy tanuljatok valami újat a digitális világotok működéséről. Ez lehet egy új cikk, egy új videó, egy új beállítás, egy új funkció a megszokott alkalmazásodban. Fedezzétek fel az interneten elérhető, az oktatást, művelődést, tájékozódást segítő szolgáltatásokat! Kövessétek a fejlődés útját, legyetek naprakészek és segítsetek ebben egymásnak!
9. Lépjetek át a valóságba együtt!
Naponta egy órára, hetente egy napra tegyétek félre a mobilkütyüket és játszatok, pihenjetek, töltsetek minőségi családi időt együtt! Olvassatok nyomtatott könyveket, kártyázzatok, társasozzatok!
Dr. Koltay András, az NMHH elnöke

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Mely pontokat találod hasznosnak és megvalósíthatónak? Próbáld ki!

---

 

— 2023. szeptember 25. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Visszavágott azoknak, akik szíjjal verték

Zsiga Melinda már újszülöttként elkerült az édesanyjától – aki egyszerűen a kórházban hagyta – egy nevelőcsaládhoz, amelyik aztán óvodásként megvált tőle. A következő famíliánál főleg verésben volt része. Az általános iskola harmadik osztálya előtti nyarat éppen ezért megint egy új helyen kezdte, akik két idősebb lányuk és három nevelt gyermekük mellé befogadták végre ténylegesen is. Ők a tanulás felé terelték és támogatták a sportban. Melinda kézilabdázóként NB I/B-s csapattagságig, fitneszmodellként világbajnoki kilencedik helyezésig, ökölvívóként magyar bajnoki bronzéremig jutott, miközben óvó- és tanítóképző főiskolára járt, majd a kick-box karrierjével egyidejűleg az edzői pályán is elindult. Ma hobbisportolók-nak tart egyéni és csoportos tréningeket.

Elszántan tudja, hogy nincs lehetetlen, és mindig van hová fejlődnie.
Melinda jókedélyű, üde jelenség, aki a legnehezebb helyzetekben is megőrzi humorát, talán ez is segíti át a viszontagságokon. Ha ez sem, akkor eszik néhány oreós sütit. Ma már elfogadta a múltját. Fontos lépés volt ez a jövőbeni teljes egyensúlya felé.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Minden elismerésem Melindáé, aki bántalmazott kislányból lett többszörös kick-box bajnok. Több életre elegendő trauma és megpróbáltatás érte, mégis talpra állt, és megmutatta mindenkinek, aki elhagyta, bántotta és semmire sem tartotta, hogy mire képes.
Számomra a tanulság: (1) ne ragadjak bele a múlt fájdalmaiba, hanem fogadjam el azt, ami korábban történt az életemben (mert enélkül nem tudok tovább lépni), (2) küzdjek kitartóan és akkor Isten is támogatni fog, (3) legyen humorom az élet nehézségeinek elviseléséhez.

 

***

KAPCSOLATAINK, ÖNISMERET

Gyakorlat a megbocsátásra Ferenc pápától

Péter megkérdezi Jézustól: „Uram, ha testvérem vétkezik ellenem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” (Mt 18,21).
A hét a Bibliában a teljességre utaló szám, ezért a kérdés igen nagy nagyvonalúságot feltételez Péter részéről. Jézus azonban továbbmegy, és így válaszol: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer!” (Mt 18,22). Vagyis azt mondja, hogy amikor megbocsátunk, ne számolgassunk.
Az a jó, ha mindent és mindig megbocsátunk. Ahogyan Isten teszi velünk.
Ne felejtsük el, hogy Isten milyen: közel van hozzánk, könyörületes és gyengéd; Istennek ez a létmódja.
Jézus üzenete világos: Isten mérhetetlenül, minden mértéket meghaladva megbocsát. Ő ilyen, szeretetből és ingyenesen cselekszik. Istent nem lehet megvenni, Isten teljes ingyenesség! Nem tudunk megfizetni neki, de amikor megbocsátunk testvérünknek, őt utánozzuk. A megbocsátás tehát nem egy megtehető jó cselekedet: a megbocsátás alapfeltétel a keresztény ember számára. Valamennyien olyanok vagyunk ugyanis, akinek megbocsátottak: ezt ne felejtsük el, megbocsátottak nekünk, Isten az életét adta értünk, és sehogyan sem tudjuk megfizetni az ő irgalmát, melyet sosem von vissza a szívéből. Ámde az ő ingyenességének megfelelve, vagyis azzal, hogy megbocsátunk egymásnak, tanúságot tehetünk róla, új életet ajándékozva magunk körül.

A megbocsátás a gyűlölet által beszennyezett levegőt megtisztító oxigén, a megbocsátás a neheztelés mérge elleni hatékony ellenszer, a megbocsátás a harag hatástalanításának a módja és a szív meggyógyításának eszköze a társadalmat megfertőző megannyi betegségből.
Kérdezzük meg tehát magunktól: én hiszem-e, hogy Istentől megkaptam a végtelen megbocsátás ajándékát? Érzem-e az örömét annak, hogy ő mindig kész megbocsátani nekem, ha elbukom, akkor is, ha mások nem, akkor is, ha én magam sem tudok megbocsátani magamnak? Ő megbocsát: hiszem-e, hogy ő megbocsát?
És aztán: én meg tudok-e bocsátani azoknak, akik ártottak nekem?

Ezzel kapcsolatban szeretnék egy kis gyakorlatot javasolni:
Próbálj egy olyan személyre gondolni, aki megbántott, és kérj erőt az Úrtól, hogy megbocsáss neki! És bocsáss meg neki az Úr iránti szeretetből! Ez jót tesz neked, visszaadja szíved békéjét!
Mária, az irgalmasság anyja, segítsen, hogy befogadjuk Isten kegyelmét és megbocsássunk egymásnak!
Ferenc pápa

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Próbáld ki Ferenc pápa által javasolt gyakorlatot! Ha szívből sikerül megbocsátanod, visszakapod lelki békédet!

 

 

 

November 26. – Krisztus Király 
Olv.: Ez 34,11-12.15-17; Zs 22; 1Kor 15,20-26.28; 
Evangélium: Mt 25,31-46 

A bölcs rabbihoz beszélgetni ment egy ember. Ezt kérdezte tőle: „Miért van az, hogy ha valakitől segítséget kérek, akkor általában a szegények hallgatnak meg, ők próbálnak valami megoldást nyújtani, vagy legalábbis vigasztalni és reményt adni. Ha viszont a gazdagok felé fordulok, ők legtöbbször oda se figyelnek, meg sem hallgatnak, nemhogy még segítenének!” A rabbi odavezette az embert az ablakhoz, és megkérdezte tőle: „Mit látsz, ha kinézel az ablakon?” „Látom az embereket, amint sétálnak, vagy épp rohannak valahová. Látom a fákat, a lehulló faleveleket. Látom a szemben lévő kirakatokat, a hirdetőtáblákat, látok egy fiatal anyukát, amint rámosolyog a babakocsiban alvó gyermekére.” – hangzott a válasz. A rabbi most a tükör elé vezette vendégét, és megkérdezte tőle: „És most mit látsz?” „Ugyan mit látnék? Hiszen ez egy tükör! Természetesen magamat látom.” A rabbi elmosolyodott. „A tükör is ugyanúgy üvegből van, mint az ablak. És lám, elég egy kis ezüstöt kenni rá, és az ember máris csak saját magát látja benne.”  

Mennyire szokatlan valakitől, akit királynak tartanak, és önmagát is királyként tartja számon, hogy nem elsősorban és kizárólag a saját érdekeit, hasznát, érvényesülését nézi! Minél magasabban van valaki, minél több hatalom és gazdagság összpontosul a kezében, annál könnyebben hiheti azt, hogy a világ csakis körülötte forog. Az ő szempontjai egyben mindenki szempontjai, az ő nézetei minden egyéb vélemény fölött állnak, mindenkinek az ő céljait kell szolgálnia. Jézus, aki valóban az egész világmindenség abszolút és örökös Ura és királya, mégsem esik bele ebbe a csapdába.  

Jézus éppen „alattvalóival”, közülük is a legkisebbekkel azonosul. Nem különíti el érdekeiket az Ő érdekeitől, életüket a saját életétől, hanem mély sorsközösséget vállal velük, velünk. Ő nem „fölöttünk”, hanem „értünk” király. Nem erőszakkal, zsarnoksággal akar uralkodni, hanem valóban népe javát szolgálni. Ami pedig végképp furcsa az evangéliumban – legalábbis az emberi hatalmasságok oldaláról nézve –, az az, hogy ezt a szolidaritást, együttérzést kéri számon másoktól is, ez alapján ítéli meg azokat, akik uralma alá, irányítása alá tartoznak. Ő, a világmindenség királya nem az alapján tartja meg a végső számonkérést, hogy őhozzá személyesen mennyire voltak lojálisak az „alattvalók”. Nem azt kérdezi, hogy őt magát milyen hűséggel szolgálták, mennyire keresték és gyarapították az ő hasznát, milyen odafigyeléssel teljesítették az ő parancsait. Pedig valljuk be, az emberi hatalmasságok, vezetők, főnökök alapvetően ez alapján ítélik meg legtöbbször beosztottjaikat. Milyen furcsán is venné ki magát, ha a „főnök” azt kérdezné egy-egy ellenőrzés során, hogy mennyire segítetted a munkatársaidat, kedves voltál-e velük, megosztottad-e velük a javaidat, elmentél-e őket meglátogatni, ha betegek voltak stb. És lám, Jézus mégis ezt teszi!  

Nem önmagáról beszél, hanem az emberek, a teremtmények iránti szeretet konkrét tetteiről. Helyesebben önmagáról úgy, mint aki teljes egészében azonosul az elesett, szegény, rászoruló emberekkel. Amit nekik, értük teszünk, azt Jézusnak, Jézusért tesszük. Látszik, hogy mennyire meglepő ez az ítélkezés, a számonkérésnek ez a formája mind azoknak, akik az áldottak közé kerülnek, mind azoknak, akik az átkozottak sorsára jutnak. Mindkét csoport ezt kérdezi, mert szinte nem hisz a fülének: „Mikor láttunk téged éhesen, szomjasan, ruhátlanul, betegen vagy börtönben?” Hiszen mi figyeltünk rád, mi a te érdekeidet tartottuk szem előtt! Mi nem szegtük meg a te parancsaidat, stb., de ilyen helyzetben nem találkoztunk veled! Igen ám, csakhogy aki Jézust akarja szolgálni, annak az Ő szolgálatában kell részt vennie. Aki Jézusért él, annak az Ő életét kell élnie. Márpedig Jézus szolgálata a bűnösök, szenvedők, elesettek, vagyis a legkisebbek üdvözítése, felemelése. Jézus élete pedig nem más, mint az értük hozott áldozat, önfelajánlás. Mennyivel könnyebb volna egy olyan királyt, egy olyan Istent szolgálni, aki pusztán önös érdekei nyomán mozog! Akit elég körülugrálni, dicsérgetni, ajándékokkal elhalmozni! Na de ha ő minden emberrel azonosítja magát!! Még azokkal is, akik nekünk unszimpatikusak, akiktől semmi jót nem várhatunk! Hát így már lényegesen nehezebb. Pedig az Utolsó Ítélet bizony mégiscsak ez alapján történik meg.   

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

November 19. – Évközi 33. Vasárnap 
Olv.: Péld 31,10-13.19-20.30-31; Zs 127; 1Tessz 5,1-6; 
Evangélium: Mt 25,14-30  

A mi osztályunkban történt, a Kecskeméti Piarista Gimnáziumban. Egyik tanév végén két tanuló négyest kapott matematikából. Az osztályfőnökünk volt a matektanár, egy azóta már igen idős piarista szerzetes. Ő jól ismert bennünket, nemcsak a matematika órákról. Az egyik fiú, aki négyest kapott, kiváló matekos volt. Országos versenyeken is jól megállta a helyét. Abban a félévben viszont elég lustának, hanyagnak bizonyult, így bekapott néhány négyest, és négy-ötödre állt évvégén. A másik fiú viszont addig mindig közepes volt matematikából. Ebben a félévben azonban nagyon összeszedte magát, gyengébb képességeit nagy szorgalommal kompenzálta, így szerzett négyeseket, sőt még ötöst is, így három-negyedre állt évvégén. Miután mindketten megkapták a bizonyítványt a négyes matek jeggyel, a jobb matematikus fiú felháborodva tiltakozott, és épp a korábban mindig csak hármas szintet elérő fiúhoz kezdte hasonlítani magát. „Nehogy már én négyest kapjak, ha ő is négyest kapott! Egyáltalán nem azonos a tudásunk! Ő miért kapta meg a jobb jegyet, ha nekem meg a rosszabb jutott?” Az osztályfőnök bölcsen lecsendesítette a hőbörgőt. „Azért, mert ő nagyon sokat tanult, szorgalmasan gyakorolt azért, hogy a tiédnél ugyan alacsonyabb, de önmagához képest magasabb szintet elérje. Neked meg csak egy kicsit kellett volna produkálnod magad, hogy kijavítsd azt a néhány négyest, de arra se voltál képes a lustaságod miatt.”   

A talentumok példabeszéde, hasonlóan az előző vasárnapi evangéliumban szereplő 10 szűz példabeszédéhez, az ember felelősségére hívja fel a figyelmet. A felelősségre, amely az Isten hívására adott szabad válaszunk lehetőségével, az Ő ajándékainak felhasználása területén élvezett szabadságunkkal együtt jár. Isten – bár mindenkit végtelenül szeret és mindenkit ugyanarra az örök boldogságra hív meg – más és más adottságokkal, képességekkel áldja meg az embert. Nem mindenkinek ugyanazt az utat kell bejárnia Isten Országáig: azonban a maga sajátos útját mindenkinek végig kell járnia. Nem tagadhatjuk meg azt a küldetést, amire Isten meghívott minket.   

Tény és való, hogy Isten nem egyformára alkotta az embereket, nem egyforma képességekkel és adottságokkal ruházta fel őket. Azonban a feladatok, elvárások tekintetében sem egyforma a mérce. Ahogyan hallottuk, a talentumait „kinek-kinek a rátermettsége szerint” bízza szolgáira az úr. Aki többet kapott, attól többet is kérnek számon. Azonban a jutalom mégis ugyanaz: akár gyengébb, akár jobb képességekkel van megáldva valaki, ha megteszi, ami tőle telik, a teljes és tökéletes boldogságot nyeri el. Az ő személyes, megismételhetetlen élete teljesedik be, egyéni, személyre szabott célját, boldogságát éri el.   

Igaz ugyan, hogy Isten nem az érdemeket nézi, és irgalma felülmúlja igazságosságát, de attól a számonkérés még kikerülhetetlen valóság! Ha Isten nem kérné számon az embert tetteiért, döntéseiért, ha valamiképpen nem ítélné meg azokat, akkor éppen személy mivoltunkat, szabadságunkat és vele járó felelősségünket venné semmibe. Isten ugyan irgalmaz a megtérő bűnösnek, megbocsátja a bűnöket és mulasztásokat, ha azokért bocsánatot kérünk, azonban nem tagadja le ezek gonosz voltát, nem kendőzi el a pusztulás, romlást, amit okoznak. És ennek a pusztulásnak, romlásnak a fájdalmát valamiképp átélik azok is, akik ezeket a bűnöket, mulasztásokat elkövették.   

Társadalmunk nagy sebe a „következmény nélküliség”: a hiányt nem nevezzük hiánynak, a bűnt bűnnek. Nincs igazi számonkérés, főleg objektív mérce alapján. Ha valami nem megy, amink mennie kellene és lehetne, inkább nem erőltetjük. Ehelyett kikiáltjuk az elért „szintre”, hogy ez a legmagasabb, ez a követendő. Márpedig ez a hozzáállás nem készteti az embert épülésre, fejlődésre, ez nem igazi szeretet.   

Ki kell hangsúlyozni, hogy ha az ember igyekszik élni a rábízott talentumokkal, törekszik a legjobbat, a legtöbbet kihozni önmagából, az nem érdemszerzés céljából történik. Nem „kiérdemelni” kell Isten szeretetét, hanem élni vele, felhasználni, válaszolni rá. Ez persze sokszor fáradozást, áldozatot jelent, de enélkül csak látszat-gyümölcsök vannak az életünkben, és nem valódi épülés, érlelődés. 

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

November 12. – Évközi 32. Vasárnap 
Olv.: Bölcs 6,12-16; Zs 62; 1 Tessz 4,12-17 
Evangélium: Mt 25,1-13  

A szél és a víz versenyre keltek egymással, melyikük az erősebb.  
 – Próbáljuk ki az erőnket ezen a nagy kövön itt – mondta a szél, a völgykatlant elzáró hatalmas sziklára mutatva.   
– Legyen – mondta a víz.  
A szél nekiveselkedett, összeszedte minden erejét, s hatalmas fuvallattal próbálta odébb gördíteni a sziklát. Azonban csak a port tudta lefújni a tetejéről: maga a szikla meg sem mozdult. A víz ekkor apró kis patakocska képében kezdett folyni a szikla körül, s lassan körülnyaldosta. A szél hangos kacagásban tört ki. – Na hiszen! Ha én minden erőmmel sem voltam képes megmoccantani ezt a nagy követ, nemhogy eltűntetni az útból, akkor majd épp ennek a jelentéktelen kis vízerecskének sikerülne! A patak azonban nem törődött a gúnyolódásával, továbbra is játékosan körülcsobogta a sziklát. Teltek az évek, évtizedek, majd évszázadok. A szikla mind kisebbre és kisebbre kopott: a végén már csak apró kavics maradt belőle, melyet a patak játszva tudott hátára venni és tovarepíteni.  

 
Az okosság és a balgaság ellentétpárja a 10 szűz példabeszédében olyan aspektusban jelenik meg, ami mit sem veszített aktualitásából az elmúlt kétezer év során. Az evangélium azokat nevezi balgáknak, akik csak a jelenben akarnak ragyogni, tündökölni. Csakis itt, most, azonnal akarják élvezni az életből, ami szerintük élvezhető, kifacsarni a mindennapokból azt a boldogságot, amit ők annak tartanak, a jövővel pedig nem törődnek. Távlati cél, egész életükön átragyogó vonzás nincs, ezért nem törődnek azzal sem, mi mindent áldoznak fel a pillanat oltárán, elvesztegetve ezzel az igazi értékek elérésének lehetőségét. Okosnak nevezi azonban Jézus azokat, akik nem csak a pillanatot akarják megélni, akik egy örökkévalóságon keresztül akarnak fényleni, ezért felkészülnek a jövőre, különösen is a végső nagy találkozásra, számonkérésre.   

Mennyire jellemző, hogy már a földi élet tekintetében is csak az orráig lát az emberek többsége! A párkapcsolatait a mai fiatalok többsége úgy éli meg, hogy mire odajutna, hogy az egyetlent, az Igazit megtalálja, már régen nincs mit adnia neki. Nem tudja semmivel kifejezni, hogy tényleg ő lenne az egyetlen, az igazi, ezért nem is lesz más, csak egy a sok közül. Hányan és hányan tékozolják el szűkös vagy akár bőséges anyagi javaikat gyakorlatilag felesleges dolgokra, ami valóban csak a pillanatnyi, felszínes ragyogást szolgálja. Amikor pedig valóban komoly szükség lép fel az életükben, vagy mások szorulnának lényegesen a segítségükre, akkor nincs hová nyúlni. Sokan nem vállalnak gyermeket, vagy legalábbis több gyermeket, hogy a jelenlegi viszonylagos jólétet, kényelmet ne veszélyeztessék. Néhány évtized múlva pedig szociális otthonok szűkös, túlzsúfolt szobácskáiban kötnek ki, minden jóléttől és kényelemtől távol. Kétségbeejtő a jövő kilátásait tekintve az az értelmetlen pazarlás is, amit a természet kincsei, energiatartalékai terén művel a mai társadalom embere.  
 
Igen, sajnos az evilági élet komolyabb, jelentősebb értékeit is feláldozzák sokan a jelen pillanat ragyogásának, élvezetének oltárán, nem is beszélve az örök életről, az örök boldogság távlatáról! A példabeszédben szereplő okos szüzeknek szintén ég a lámpájuk: vagyis ők is megélik a jelen pillanatot, ők is értékelik a jelenben azt, ami valóban értékes. Azonban a jövőre is gondolnak, várják az életük igazi beteljesülését, készülnek az Istennel való találkozásra. A balgák azok, akik szinte semmire sem tudnak várni, kellőképpen felkészülni, akik mindent azonnal akarnak elérni, birtokolni, elfogyasztani. Az okosak azonban gyűjtögetik az „olajat”, amely mind a földi életben, mind egy örök életen át képes megtartani bennük a világosságot. Gyűjtögetik az örök élet kincseit: vagyis időt szánnak az imádságra, az Istennel való kapcsolat ápolására, valamint az önzetlen szeretetből fakadó jótettekre. Ezek a pillanatnak élő ember számára értelmetlen dolgok, látszólag semmi gyakorlati hasznuk nincs. Hosszú távon mégis ezek teszik már itt a földön is értékessé, boldoggá az életüket. A halál után pedig csakis így találhatják nyitva azt a bizonyos kaput, amely az örök lakomára vezet.  

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

November 05. – Évközi 31. Vasárnap 
Olv.: Mal 1,14b – 2,2b.8-10; Zs 130; 1Tessz 2,7b-9.13; 
Evangélium: Mt 23,1-12 

Két diáklány beszélget: „Képzeld, nekem az apám még mindig tiltja, hogy diszkóba járjak! Nem dolgozza fel, hogy nem vagyok már kislány! Elmúltam tizenhárom éves! Mindig azt mondogatja, hogy olyasmit láthatok ott, amit nem szabad, ami nem válik hasznomra.” A másik megkérdezte: „De azért már csak kipróbáltad, nem?” „Persze, egyik éjjel kiszöktem az ablakon és ellógtam a diszkóba.” „Na és láttál ott olyasmit, amit nem kellett volna?” „Igen, az apámat!”   

  

A példaadás nem az egyetlen nevelési módszer, de mindenképpen az egyetlen, ami valamelyest még működik is.  

Az olvasmányban Isten az Ószövetségi zsidó papság hűtlenségét, hamisságát kéri számon. Figyelmezteti őket, hogy helyzetüknél, szolgálatuknál fogva nem csak önmagukért felelnek: ahogyan sokak javára válhat hiteles és Istenhez méltó tevékenységük, úgy sokak lelki kárát, az Úrtól való eltávolodását is okozhatja a botrányos és megtévesztő magatartásuk és tanításuk. Az evangéliumban pedig a farizeusok és az írástudók kétszínűségét kifogásolja Jézus, helyesebben megmutatja tanítványainak, hogyan is álljanak hozzá az ilyen kétszínű viselkedéshez.  
A szentírási idézetekben tehát a tekintély és a hitelesség nagyon is aktuális témaköre kerül elő. Nemcsak az ószövetségi papság és a farizeusok világában fordult elő méltatlan, botrányos, Istenre és az Ő népére rossz fényt vető viselkedés, hanem bizony a kereszténység történetében is számos válságnak, megtorpanásnak, szakadásnak volt egyik, nem is elhanyagolható oka az egyház papjainak vagy híveinek hűtlensége, a keresztény tanításnak ellentmondó életmódja. Isten szeretete ugyan mindig megadta a megújulás kegyelmét, mindig akadtak olyan Szentlélektől áttüzesített emberek, akik sokakban helyreállították a bizalmat az egyház iránt, de ez a tény is éppen arra mutat rá, hogy bizony az „emberi tényező” egyáltalán nem elhanyagolható a keresztény közösségben sem.  

  

Sokszor hangoztatott jelenség, hogy napjainkban a tekintély szinte minden korábbinál nagyobb válságban van: a családban a szülők, nagyszülők tekintélye, az iskolában a tanárok, pedagógusok tekintélye, a munkahelyi főnökök tekintélye, az állami vezetőké, nem is beszélve az egyház vezetőinek tekintélyéről. Természetesen ez egyáltalán nem jó, hanem sokkal inkább fájdalmas tény, hiszen a tekintély iránti tisztelet, valamilyen hivatalnak, szolgálatnak a megbecsülése tartást adhat egy társadalomnak, sok érték megőrzésében, továbbadásában segíthet. Ráadásul a tekintélytisztelet hiányának alapvető oka nem elsősorban a hivatalt viselő emberek méltatlan viselkedése (ami persze sokszor előfordul), hanem sokkal inkább az emberek egymás iránti szeretetének hiánya, a közösségek megbomlása, vagyis az önzés, az individualizmus. Ezért egyáltalán nem mondhatjuk azt, hogy a tekintélytisztelet hanyatlása valamiféle jó irányba mutató, vagy akárcsak természetes folyamat lenne!  

Ugyanakkor, ha már ez van, akkor kezdenünk kell valamit ezzel a helyzettel! Az biztosnak tűnik, hogy puszta parancsszavakkal, asztalra csapkodással, kényszerítő törvényekkel nem lehet helyreállítani a tekintély megbecsülését. Az egyetlen valamelyest hatásos módszernek a hitelesség és a személyesség bizonyul. Vagyis a betöltött hivatalhoz vagy szolgálathoz méltó, annak megfelelő életmód és a ránk bízott emberekre történő személyes odafigyelés, a velük kiépített élő kapcsolat.   

Nem tudunk mindig, mindenben Krisztushoz méltó módon viselkedni, szólni, cselekedni. Emberek vagyunk, vannak hibáink, bűneink, korlátaink. Nem is beszélve arról, hogy nem lehet a mai bonyolult világban mindig kitalálni, hogy most éppen mit is mondana, hogyan is cselekedne Jézus. Tény, hogy ez így van. Azonban éppen az egyház kétezer éves fennállása, szüntelen megújulása, megifjodása mutatja, hogy mégsem teljes egészében lehetetlen vállalkozás a hitelesség! 
Aki igazán megismeri és átelmélkedi Jézus életét és tanítását, aki az imádságban élő kapcsolatban van a Mesterrel, az, ha nem is minden esetben, de azért az esetek többségében helyesen tudja megállapítani, mit is tenne vagy mondana a helyében Jézus. Másrészt pedig az emberi hitelesség nem jelenti, nem jelentheti azt, hogy valaki tökéletesen bűntelen, mindig, mindenben meg tud felelni az isteni parancsoknak. Ezért hívja fel a figyelmet az evangélium végén Jézus az alázatra: aki alázatosan elismeri a botlásait, nem takargatja vagy kimagyarázza azokat, hanem bocsánatot tud kérni, és felállva tovább küzd azért, amit a hibái ellenére is igaznak és jónak tart, annak nem kell félnie attól, hogy teljesen elveszíti a hitelességét. A szülő tekintélye nem szenved csorbát gyermekei előtt, ha elismeri a tévedését, s adott esetben bocsánatot is tud kérni. Ugyanígy a pap, illetve minden keresztény ember tekintélye, becsülete is megmaradhat, ha botladozva ugyan, de igyekszik hűséges maradni Isten törvényeihez, meg tudja bánni bűneit, és nem adja fel az ellenük való küzdelmet.   

Végül egy-két mondat szükségeltetik arról is, hogy mennyire fontos a személyes odafigyelés, a személyes szeretet azok iránt, akiket ránk bíztak! Még a legtökéletesebb életmódot folytató ember sem tud igazán hatással lenni másokra, ha nem figyelnek oda rá, nem törődnek vele, nem ismerik meg őt. Azonban még egy botladozó, gyengeségekkel küzdő ember is jó hatást tud gyakorolni másokra akkor, ha szeretetével, odafigyelésével, áldoztakészségével megnyeri őket. A tekintély visszaszerzésére a minél hitelesebb példaadás mellet szükségeltetik a személyes kapcsolat, az együtt töltött idő, a másik életébe való belépés is. Erre pedig valamennyien küldetést kaptunk! Ne féljünk hát a tanúságtételtől, még ha tudjuk, hogy nem is vagyunk hibátlanok: ha szeretetünkön keresztül az emberek megérzik Jézus szeretetét, akkor újra többen akarnak majd az egyház közösségének tagjai lenni!  

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

A névtelen hozzászólásokat töröljük!