RÁHANGOLÓ:
Isten egészen konkrétan meghatározza, hogyan éljünk helyesen, mi vezet el bennünket az igazi boldogságra. Ha belegondolsz, tele van az életünk mankókkal, kapaszkodókkal, segítséggel, melyeket Istentől kapunk ajándékba helyzetek, körülmények, emberek által. Figyelj ezekre a támpontokra, legyen ez akár a Szentírás, akár a szentmise, akár a parancsok.
A parancsok
Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. Rajtam kívül más istened ne legyen! Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened erős és féltékeny vagyok, és az atyák vétkét megtorlom gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, akik gyűlölnek engem! De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsaimat. (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 20,1-17)
Isten aggódik a népéért. Ezért adja számukra a Tízparancsolatot, amely Isten ígérete, egy sorvezető ahhoz, hogyan őrizheti meg Izrael – és mi is – a szabadságot, hogyan élhet boldogan Istenben.
Minden parancsolat célja, hogy segítsen nekünk elkerülni, hogy az életünk zátonyra fusson, és újra és újra az önző lényünk vezéreljen bennünket. A parancsolatok segítenek, hogy Isten vezetése domináljon az életünkben, és ne a saját, önző szabályaink szerint tegyük a dolgunkat.
Ha megsértjük e parancsolatok bármelyikét, akkor a saját döntésünk által veszítjük el valódi szabadságunkat. Az Úr parancsai nem béklyók, hanem ajándékok, amelyek segítenek minket, hogy szabadon és helyesen tudjuk Istent szeretni.
A 10 parancs közül melyik az, amellyel leginkább nehézségeid vannak? Vidd ezt az Úr elé, és kérd meg Őt, hogy tárja fel előtted, hogy ez a parancs miképpen segít téged abban, hogy Őt szabadon és helyesen tudd szeretni.
Milyen a te Istened?
Mózes azt felelte erre a népnek: „Ne féljetek! Azért jött Isten, hogy próbára tegyen titeket, és legyen bennetek az ő félelme, hogy ne vétkezzetek!” A nép tehát a távolban maradt, Mózes pedig odajárult ahhoz a homályhoz, amelyben Isten volt. Az Úr azt mondta ekkor Mózesnek: „Ezt mondd Izrael fiainak: Magatok láttátok, hogy az égből szóltam hozzátok. Ne készítsetek tehát ezüst isteneket, és ne készítsetek magatoknak arany isteneket! (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 20,18-26)
Miért akar az Úr Mózessel beszélni a Sínai hegy tetején? Miért van a mennydörgés, villámlás, harsona, füst és a törvények hosszú listája? Mert az Úr azt akarja, hogy népe helyesen, bűntől mentesen éljen. Isten azt akarja, hogy annyira szeressék Őt, amennyire csak képesek.
Csak akkor tudunk másokat szeretni, ha megismertük őket. Minél többször találkoznak az izraeliták nehézségeik közepette Istennel, annál jobban megismerik Őt. Mivel Isten nagyon jó és szeretetre méltó, az izraeliták szeretete is növekszik minden találkozás alkalmával Isten iránt.
Amint az életed során egyre többet megtudtál az Úrról, az, amit tudsz róla, alakította azt a módot, ahogyan képes vagy szeretni őt. Amint megismerted Jézus Krisztust, képessé váltál a Fiú alakjában is szeretni az Istent. Amint megismerted az Eucharisztiát, képessé váltál térdet hajtani a Fiú előtt, aki jelen van a kenyér és bor színe alatt. Minél jobban ismerjük az Urat, annál inkább felelősek vagyunk azért, hogy cselekvésünkben őszinte szeretettel viseltessünk iránta.
Mennyire ismered az Istent, mit tudsz róla, milyen tapasztalatod van róla? Ezek alapján milyennek látod az Istent? Ő olyan, akinek a kezébe le tudod tenni az életedet?
Akinek fontos vagy
Íme, elküldöm angyalomat, hogy előtted haladjon, őrizzen téged az úton, és bevigyen arra a helyre, amelyet neked szántam. Féld őt, hallgass a szavára, és ne gondold, hogy megvetheted, mert nem nézi el, ha vétkezel, hiszen az én nevem van benne. Ha hallgatsz a szavára, és megteszed mindazt, amit mondok, akkor ellensége leszek ellenségeidnek, és szorongatni fogom szorongatóidat. Ha tehát előtted megy majd angyalom, és bevezet téged az amoriták, a hetiták, a periziták, a kánaániak, a hivviták és a jebuziták közé, akiket majd kiirtok – ne imádd és ne tiszteld isteneiket, ne utánozd tetteiket, hanem rontsd le bálványaikat, és törd össze emlékoszlopaikat. Szolgáljátok tehát az Urat, a ti Isteneteket, akkor megáldom kenyeredet és vizedet. Távol tartom tőled a betegséget, nem lesz gyermektelen és meddő asszony a földeden, és teljessé teszem napjaid számát. Elküldöm előtted félelmetességemet, megölök minden népet, amely közé bemégy, és megfutamítom előled minden ellenségedet. Darazsakat küldök előtted, hogy űzzék ki a hivvitákat, a kánaániakat és a hetitákat, mielőtt bevonulsz. Nem egy esztendőben űzöm ki majd őket színed elől, hogy sivataggá ne váljék az ország, és károdra meg ne szaporodjék a vadállat. Csak fokozatosan űzöm ki majd őket színed elől, amíg te megsokasodsz, és birtokodba veheted az országot. Úgy szabom meg határaidat, hogy a Vörös-tengertől a filiszteusok tengeréig, a pusztától a folyóvízig érjenek: kezetekbe adom az ország lakóit, és kiűzöm őket színetek elől. Ne lépj szövetségre velük és isteneikkel, ne lakjanak földeden, hogy bűnbe ne vigyenek ellenem: mert ha isteneiknek szolgálnál, bizony, vesztedre lenne az neked. (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 23,20-33)
Ez a szentírási szakasz gyönyörűen bemutatja, hogy az Isten mennyire gondját viseli a népének, mennyire mellette áll, mennyire támogatja, hogy tényleg a(z) (örök)boldogság legyen az osztályrésze. Aki az Úr útján jár, aki hűséges hozzá, annak nincs akadály az életében.
Az Isten sokkal jobban akarja a mi örömünket és boldogulásunkat, mint mi saját magunk. Ehhez “csak” azt kéri, hogy az Ő parancsai, és a tiszta lelkiismeretünk szava szerint éljük az életünket, hogy egészen adjuk át az irányítást Neki. Az Úr ma is figyelmeztet bennünket, hogy rajta kívül ne legyen más istenünk (mint például a hatalom, a pénz, az egyéb függőségek, stb), mert azok a vesztünket okozhatják.
Ezt követően az izraeliták oltárt építettek, és vért hintettek az oltárra, majd az emberekre is (Kiv 24, 1-11). Ez volt a jele annak, hogy az Isten szövetségre lépett az emberrel. A szövetségeket vérrel pecsételték meg, hogy jelezzék annak felbonthatatlanságát. Ez a mózesi szövetség Krisztus szenvedésében, halálában és feltámadásában teljesedik be.
Amikor felajánljuk Istennek az életünket, átadjuk neki az irányítást, magára vállalja bűneinket, gyengeségeinket, szenvedéseinket, sőt halálunkat is. Cserébe az örök élet az osztályrészünk. Felfogod, hogy Isten mennyire melletted áll, mennyire jót akar neked? Ha átadod neki az irányítást, Ő vezetni fog!
A jutalom
Az Úr azt mondta eztán Mózesnek: „Jöjj fel hozzám a hegyre, maradj ott, és én átadom neked a kőtáblákat, a törvényt és a parancsokat, amelyeket leírtam, hogy tanítsd őket!” Erre Mózes bement a felhő közepébe, felment a hegyre, és ott volt negyven nap és negyven éjen át. (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 24,12-18)
Mózes negyven napig böjtölt és jutalmul megkapta az életük vezérfonalát, a kőtáblákat. Mi is a böjtünk végén ajándékot kapunk az Úrtól, a húsvéti feltámadás örömét. Soha ne felejtsük el, hogy minden szenvedést és halált a feltámadás jó híre követ a mi életünkben is.
Hidd el, az életedhez egyedül Isten elég! Bízd rá magad!
Imádkozd ezt a taizé-i éneket magad is!