RÁHANGOLÓ:
Mózes több hónapi vándorlás után megérkezik a népével a Sínai pusztába, a Sínai hegyhez, amely számukra az Istennel való találkozás fontos helye. Itt az Úr egészen “közel jön” a népéhez. Mózesen keresztül közvetlenül is szól hozzájuk.
Az engedelmesség győzelemre visz
Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: „Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.” Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 17,8-16)
Az amalekiták megtagadják az izraelitáktól az átkelést az ígéret földje felé. Büszkén vállalták, hogy szembeszállnak az isteni akarattal.
Az alázat szent erényével felvértezve Mózes felemelt kézzel felügyeli a csatát, hogy biztosítsa Izrael győzelmét, amíg Józsué a csapatokat rendezi. Az amalekiták erősek, készen állnak a háborúra, és mindennel rendelkeznek, amire szükségük van az izraeliták legyőzéséhez. Mégsem tudják ezt véghez vinni. Hogy miért nem? Mert Mózes kész, hogy teljes engedelmességgel cselekedjen. Mózes teszi a dolgát, teszi azt, amit jónak érez lelkiismeretében, ráadásul kitartóan, és Isten megáldja azt, amit tesz. Győzelem koronázza harcosait, holott éppen az ellenség volt sokkal esélyesebb.
Mózes esélyt adott az Istennek arra, hogy általa győzni tudjon! Mózes is megtette a maga részét, felemelve tartotta a kezét, ameddig csak tudta, sőt még utána is (segítséggel). Ez a jelenet csodálatosan megmutatja, hogy Mózes mennyire átadta a vezetést az Istennek, mennyire átadta az életét az Úrnak. Mindig hallgatott a lelkiismeretére, akkor is, ha mások mást gondoltak. Cserébe az Isten sikerre vitte szándékait. Biztos vagyok benne, hogy minden a te életedben is megvalósulhat, ha átengeded a vezetést az Úrnak.
Mózes nagyszerűen ötvözte magában a hitet és a hitből fakadó engedelmességet!
Az Úr másokon keresztül is vezet
Másnap aztán Mózes leült, hogy igazságot szolgáltasson a népnek, míg a nép ott állt Mózes körül reggeltől estig. Amikor ezt apósa látta, vagyis mindazt, amit ő a néppel cselekedett, azt mondta: „Mi az, amit a néppel teszel? Miért ülsz te itt egyedül, és mi ért várakozik az egész nép reggeltől estig?” Mózes azt felelte: „Hozzám jön a nép, hogy megtudja Isten ítéletét. Ha ugyanis valami vita támad közöttük, eljönnek hozzám, hogy szolgáltassak igazságot nekik, és közöljem Isten parancsait és törvényeit.” Erre ő azt mondta: „Nem jól csinálod a dolgot! Kimerít ez a hiábavaló munka téged is, a nálad levő népet is: az ügy meghaladja erőidet, egyedül nem végezheted. Hallgass tehát szavamra és tanácsomra, és Isten veled lesz. Te azokban a dolgokban légy a nép szolgálatára, amelyek Istent illetik: terjeszd elé azt, amit hozzá intéznek, közöld a néppel a szertartásokat és az istentisztelet módját, és az utat, amelyen járniuk kell, azokat a dolgokat, amelyeket tenniük kell! Ugyanakkor szemelj ki az egész népből derék, istenfélő, megbízható férfiakat, akik gyűlölik a haszonlesést! Tedd meg őket ezrek, százak, ötvenek és tízek elöljáróivá! Szolgáltassanak ők igazságot a népnek minden időben. (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 18,1-27)
Mózes nagy tekintélyt vívott ki népe körében. Vezetőnek tekintették, akire hallgattak, sőt megbíztak ítéletében is, ezért bírának kérték fel. Mózes alázata itt is megnyilvánult, mert nem élt vissza a hatalmával, szolgálatnak tekintette a munkáját. Ekkor apósa, Jetró, a táborba érkezik, figyelmezteti Mózest kormányzási problémáira.
Azt a tanácsot adja Mózesnek Jetró, hogy egy bírósági rendszert hozzon létre. Mózes nem tekinti apósa beavatkozását fenyegetésnek vagy tekintélye elleni támadásnak. Miután már annyi mindent elért életében, sértésként el is utasíthatta volna a jó tanácsot, de ehelyett ismét alázattal cselekszik, megfogadja Jetró tanácsát és aszerint jár el.
Az igazi alázat azt jelenti, hogy ismerjük az igazságot önmagunkról, valódi helyünkről Istennel és másokkal kapcsolatban. Alázatosan elfogadjuk, hogy adott helyzetben más ember véleményén, tudásán, cselekedetein keresztül akar vezetni bennünket az Isten. Mindig fontold meg azt, amit a másik ember mond neked! Nem feltétlenül kell aszerint cselekedned, de ha jónak érzed, miért ne válna hasznodra!
A bölcsesség kezdete az Úr félelme
A mai napon, Izraelnek Egyiptomból való kijövetele után a harmadik hónapban, eljutottak a Sínai pusztába. Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait.
Mózes pedig felment Istenhez. Ekkor az Úr szólította őt a hegyről, és azt mondta: „Ezt mondd Jákob házának s ezt hirdesd Izrael fiainak: Ti magatok láttátok, mit műveltem az egyiptomiakkal, és hogyan hordoztalak titeket sasszárnyakon, amíg idehoztalak titeket magamhoz. Ha tehát majd hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, tulajdonommá lesztek minden nép közül – hiszen az egész föld az enyém –, és ti lesztek az én királyi papságom és szent népem. Ezek azok a szavak, amelyeket el kell mondanod Izrael fiainak.” (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 19,1-15)
Isten a Szent, ezért a hegyet még megközelíteni sem lehetett a zsidóknak, nem hogy megérinteni.
„A bölcsesség kezdete az Úr félelme” (Péld 9,10). Mire gondolsz, amikor ezt hallod? Számodra mit jelent az Isten-félelem kifejezés?
Hogyan hihetjük, hogy Isten szeret bennünket, ha egyúttal félnünk kell Őt?
A Bibliában újra és újra bíztatva vagyunk arra, hogy féljük Istent, legyen Istenfélelmünk, éljünk Istenfélelemben. Vajon miért kell félnünk Istent?
Istent félni nem ugyanaz, mint félni egy zsarnoktól vagy egy diktátortól. Nem kell félnünk haragjától, hacsak nem félünk a büntetéstől, amit egy rossz lelkiismeret és egy a bűntől meg nem tért szív okozhat. Félni Istent az a teljes hódolat és tisztelet jele a Mindenható Isten, mindeneknek Teremtője iránt.
Félni Istent annyit jelent, hogy elismerem, hogy Ő mindennél nagyobb!
Félni az Istent azt is jelentheti, hogy félünk vétkezni ellene, mert nem akarunk mást itt ezen a világon, minthogy az Ő tetszésére legyünk és hogy dicsőítsük Nevét. Félünk szomorúságot okozni neki, mert tudjuk milyen hihetetlenül nyomorult a bűn, mennyire gyűlöli azt Isten és milyen nagy fájdalmat okoz számára, mikor vétkezünk.
Tudd, hogy csakis Istennek számolsz el a tetteiddel! Ő fog számon kérni életed végén!
Vegyük komolyan Isten erejét, mindenhatóságát! Szemben Vele, én csak egy kis porszem vagyok! Isten adja az életet és Ő veszi el! A helyes Isten-félelem hozzásegít, hogy átadjuk Istennek az életünk irányítását, mert tudjuk, hogy Nála nélkül semmit sem tehetünk!
„Jézus életem, erőm, békém! Jézus társam, örömöm! Benned bízom, te vagy az Úr! Már nincs mit félnem, mert bennem élsz!”
Imádkozd át ezeket a gondolatokat: