Ráhangolódás:
Először is, keress egy jó helyet az imára. Ha nem hagyhatod el a szobádat, nem sok választásod van, de ne feledd, hogy az ima a valódi kapcsolatról szól, nem arról, hogy minden külső körülmény tökéletes legyen. Vedd úgy, hogy a lehető legjobb helyen vagy.
Minél gyakrabban hívjuk az Urat, annál erősebben érezzük jelenlétét. Napról napra közelebb von szerető szívéhez.

Elmélkedés:
Kevés dolog biztos az életben, de a bizonyosságok közé tartozik, hogy követünk el hibákat. Nagyon sok hibát. Életünk korai szakaszaiban bűntudatunk van, szégyelljük miattuk magunkat, úgy gondoljuk, ez csak velünk esik meg. Aztán, ahogy telik az idő, rájövünk, hogy a hibázás – valaminek az elrontása és a kudarc – hozzátartozik mindenki életéhez. Nem kell törekedni a hibázásra, de a kudarc nem jelenti a történet végét.
A hibákból tanulni kell, túl kell nőni rajtuk. Alkalmat adnak arra, hogy megbocsátást és támaszt keresve, kisnyuszikként, alázatosan és véglegesen visszatérjünk Istenhez. Amit Nála keresünk, minden esetben megtaláljuk, és erőt fogunk kapni, hogy egy jobb úton haladjunk tovább.

Az Újszövetség legszebb mondata a kudarccal összefüggésben a tékozló fiú – vagy újabban egyre inkább a megbocsátó apa – történetében található. A lázadó fiú, aki valóban mindent elrontott, hazaindul apjához bocsánatában reménykedve. És az apa mit tesz? „A nyakába borult és megcsókolta”.
Milyen csodálatos, hogy olyan Istenünk van, aki nyakunkba borul és megcsókol, amikor hibát követünk el és bocsánatot kérünk tőle! Nincs jobb módja annak, hogy őt képviseljük a világban, mint ha mi is így teszünk másokkal.

Idézd fel egy hibázásod, kudarcod nem épp kellemes emlékét, maradj nála, és próbálj gondolatban egy képet találni, ami tökéletesen ráillik. Ismerd el sebezhetőségedet abban az élményben. Lásd be, hogy szükséged van Isten segítségére. Éld ezt át teljesen. Ne egy távoli Istenhez szólj, hanem könyörögj az élő, rád figyelő, veled érző Istenhez. Saját szavaiddal fogalmazd meg kérésedet. Ilyenformán: „Istenem, ezt nagyon elrontottam. Nem tudom helyrehozni, nagy szükségem van a segítségedre.” Éld át, és öntsd szavakba, mekkora szükséged van rá, és mennyire vágyol utána.

Képzeld magad elé Jézust a kereszten. Próbálj érzelmileg bekapcsolódni Jézus szörnyű, fájdalmas passiójába. A projekt elbukott. Barátai ellene fordultak, egyikük elárulta, a többiek, egy-két kivétellel, magára hagyták. Mégis talált egy lehetőséget: átadta magát Istennek (a zsoltáros szavaival: „Kezedbe ajánlom lelkemet”), hűséges maradt az imádságban, és minden látható jel ellenére hitte, hogy Isten ereje át fogja formálni ezt a helyzetet.

Az összes erőszak, gonoszság és gyűlölet megbocsátássá és együttérzéssé változott. A halál, a katasztrófa nem a vég, hanem valójában egy új kezdet volt. Képzeletedet használva nyújtsd át Jézusnak kudarcodat, hogy átváltoztassa. Ehhez teljes bizalomra és önátadásra van szükség.

A szentírásból:
» Lk 15,11-32
Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
» Jer 8,4
Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza?
» Péld 3,5-6
Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Milyen látszólagos kudarcokat éltem meg eddig?
2. Hogyan tekint rájuk egy együttérző Isten?
3. Mihez kell kérnem Isten gyógyítását és megbocsátását?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Hogy valóban jelen lehess a mai imában, szánj egy kis időt a felkészülésre: csendesítsd le magadat szó szerint és átvitt értelemben is.
Uram, segíts, hogy teljesen átadjam magam szent jelenlétednek. Burkolj be szereteteddel. Hadd legyen eggyé szívem a Tiéddel.

Elmélkedés:
Egy hideg, derűs tavaszi délelőtt egy asszony nekilátott az egyik legfontosabb aznapi tennivalójának: meg akarta locsolni és rendbe akarta tenni a hátsó kertjét. „Ilyen időben pillanatok alatt elkészülök vele” – bizakodott.
Előkészítette a földet a locsoláshoz: kapált, lapátolt, gereblyézett. Tíz perc alatt már egészen belejött – kezdett kialakulni a terep a keze alatt, és ez jó érzéssel töltötte el. A locsolás következett. Odament a kerti csaphoz, amelyhez a slag csatlakozott. Megnyitotta a csapot, és… semmi. Pár pillanatig összezavarodottan álldogált, hol a csapot, hol a cső végét nézte, mintha igyekezné zavarával (és növekvő bosszúságával) működésre bírni. Majd kicsit megrángatta a csövet, de az sem használt.

Ellépett a csaptól, és közben rátaposott a slagra. Szokatlan, recsegő hangot hallott. Arrébb lépett a csövön, és ott is ugyanezt hallotta. Hirtelen rájött, mi a baj: a csőbe belefagyott a víz. Az egész tele volt, nem volt mit kezdeni vele. „Hát, legalább már tudom, mi a gond – mondta magának. – De hogy fogom megoldani?” Tizenöt perc fel s alá mászkálás következett, tekergette, rázogatta a slagot. Még forró vizet is öntött rá, de nem tudott a cső teljes hosszára elegendő hőt juttatni, hogy bármi változást elérjen.
Megállt, és elismerte vereségét. Semmit sem tehetett, hogy a slag működjön, és ő befejezhesse a munkát. Ám amíg ott állt, valami eszébe jutott: a korábbi öröme, hogy ilyen szép derűs napon dolgozhat. Fölnézett a kék égre és a hét ágra sütő tavaszi napra, és rájött a megoldásra.
Annyi volt a feladata, hogy pihenjen egyet, és ne csináljon az égvilágon semmit – bármennyire hajtja is a munkavágy.

Bizonyos szempontból ő is olyan volt, mint a cső: tele gondolatokkal, tervekkel, aggodalmakkal, és a jeges félelemmel, hogy nem készül el a munkával. Nem volt más tennivalója, mint hogy hagyja a napot, tegye a maga dolgát: melegítsen, hogy a merevség felengedjen, és megoldódjon minden nehézség. Ő maga volt az akadály, azzal hogy túl sok felelősséget vett magára. Így hát lefektette a csövet a napra, és hagyta, hogy a nap végezze a maga csendes munkáját.

Megreggelizett, és eltűnődött a bölcsességen, melyre ez a helyzet megtanította. Idővel aztán a cső kiolvadt, az asszony pedig kipihenten látott neki újra a munkának.

A szentírásból:
» Mt 11,28-30
Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
» Zsolt 51,12
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, s az erős lelket újítsd meg bennem!
» Mt 6,13
És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Hol szoktam gyakran elakadni?
2. Mi az a szabadság, amelyet Isten szán nekem?
3. Hogyan imádkozhatnék szabadulásért, felengedésért?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Érzékeld, mi zajlik a testedben. Tegnaphoz képest ma hogy érzi magát a tested? Figyeld meg, mit érzel: vigaszt, kényelmetlenséget, fájdalmat, fáradtságot, kipihentséget?
Most kezdd el érzékelni a lélegzésed. Talán nehéz ma lélegezned: ha így van, akkor szelíden lélegezz úgy, ahogyan tudsz. Közben tudatosítsd, hogy minden lélegzet, bármilyen nehéz is, az élet jele benned. Adj hálát Istennek ezért az ajándékáért.

Elmélkedés:
Mennyi szépséget rejt időnként életünk útja! Mindannyiunkra ránk férne a lassítás, hogy jobban értékeljük mindazt a szépséget és jót, ami körülvesz. Túl gyakran hagyjuk, hogy elsuhanjon mellettünk. Inkább a rosszra áll rá a tekintetünk. Pedig, ha értékelnéd Isten ajándékát…. mennyire más lehetne az életed.
Néha azért elkapunk egy-egy szép pillanatot. Észrevesszük, hogy a szépség jelenlétében vagyunk, és hagyjuk, hogy megfagyjon az idő, és ott maradjunk ebben a jelenlétben. Ezekben a pillanatokban tudatosan jelen vagyunk, és valami megmagyarázhatatlan nyugalom tölt el. Bár ritkák az ilyen percek, ha bekövetkeznek, megtelik békével a szívünk. Éreztél már ilyet? Fel tudnál idézni a közelmúltadból?
Összekapcsol ez az élmény azzal a fontos igazsággal, hogy hiába minden szenvedés a világban (mert van szenvedés a világban) és az életünkben (mert van és lesz szenvedés az életünkben), ott van benne a szépség és az öröm is. Nem tudjuk megmagyarázni, csak elfogadni, hogy így van.

A szenvedés elfogadása nehéz, azonban ha mégis elfogadjuk, megbékélünk vele, akkor felszabadít arra, hogy felfogjuk, és még teljesebben megéljük az életünk küzdelmeit, ugyanakkor a szépséget, jóságot és örömöt is.

Próbálj másokért imádkozni: tartsd közel a szívedhez mindazokat, akik szenvednek ebben az időben, mindazokat, akik betegek, akik nem látják, vagy most nem képesek meglátni a szépséget az életükben.

A szentírásból:
2Kor 1,3-4
Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene! Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk.
Róm 8,35
Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?
Iz 53,4
Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Mi jelenti mostanában a szépséget, örömöt az életemben?
2. Mi okoz szenvedést, problémát, küzdelmet?
3. Képes vagyok-e meglátni a jót a szenvedésen túl?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák. Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Figyeld meg, mi történik a szívedben. Mit érzel ma, és mitől egyedi ez a mai érzés? Most se engedd magad elkalandozni bármelyik érzés mentén, csak észleld őket. Ahogy ülsz vagy fekszel, lélegezve és hálát adva Istennek, hagyd, hogy a tested elnehezüljön. Engedd, hogy szétáradjon benned a nyugalom. Ez beletelhet néhány percbe. Maradj benne mindaddig, míg késznek nem érzed magad a továbbhaladásra mai imánkban.

Elmélkedés:
Sebeink fontos forrásai történetünknek. Életutunkon elkerülhetetlenül kapunk sebeket: van, aki testileg, van, aki lelkileg vagy érzelmileg. Akárhogy is, a sebzettség mindannyiunk számára része az életünknek. Nem jó sebet kapni, sőt, időnként kimondottan rettenetes. Úgy érezhetjük, hogy soha nem fogunk kigyógyulni a sebesülésünkből.

Pedig a sebek be tudnak gyógyulni. Lehet, hogy időbe telik, és rengeteg segítséget, támogatást igénylünk hozzá. De be tudnak gyógyulni – és amikor ez megtörténik, akkor más nézőpontot nyújtanak az életünkhöz.

Néhány éve egy barátomnak porcszakadás volt a térdében, amely műtétet igényelt. Az operáció előtt nyolc hónapig mankóval és fájdalomcsillapítókkal élt. Nem volt jó időszak. Azonban megtörtént a műtét, és végül a sebei begyógyultak. A sebzettség ideje alatt újra megtanulta, hogy micsoda ajándék lehet az élet. Már az is csodálatos volt, hogy segítség nélkül gyalogolhat (ha rövidebb távon is, mint azelőtt)!

A halál és a gyász is megsebez. A sérülés évekkel a veszteség után is nyíltnak, frissnek tűnhet. Ám (a többihez hasonlóan) ez a sebzettség is elvezethet oda, hogy felismerjük és átéljük az élet, a barátság és Isten szeretetének fontosságát.

Amikor felfedjük a sebzettségünket valaki előtt, bevonjuk őt a történetünkbe. Ha felismerjük a másik ember sebzettségét, nehezebben leszünk ítélkezők, dühösek vagy előítéletesek vele. Talán ezért engedte az Atya Jézust olyan rettenetesen megsebződni: hogy megmutassa nekünk a sebek értékét. És azért kellett Tamásnak látnia Jézus sebeit, hogy valóban higgyen feltámadásában.

A Szentírásból:
Ef 2,1-22
Krisztussal életre keltett minket, bűneinkben halottakat is … Ezért már nem vagytok idegenek … hanem … Isten családjának tagjai.
2Kor 5,17
Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.
Gal 4,7
Tehát nem vagy többé szolga, hanem fiú, s ha fiú, akkor Isten kegyelméből örökös is.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Tudsz hálás lenni a gyógyult sebeidért?
2. Kérj gyógyulást azokra, amelyek még nem gyógyultak be.
3. Tudsz-e bízni abban, hogy mások tisztelettel tekintenek sebzettségedre?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák. Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Figyelj oda, mi motoszkál a fejedben most így az imádság elején. Min gondolkodol ma, mi foglalkoztat? Ne ragadj le egy-egy gondolatnál, csak vedd észre őket.

Ahogy ülsz vagy fekszel, lélegezve és hálát adva Istennek, hagyd, hogy a tested elnehezüljön. Engedd, hogy szétáradjon benned a nyugalom. Ez beletelhet néhány percbe. Maradj benne mindaddig, míg késznek nem érzed magad a továbbhaladásra mai imánkban.

Elmélkedés:
Nézd ezt a jámbor tehenet a fotón. Nem szép, nincs rajta semmi dicsérni való. Olyan tehén, mint bármelyik más. Vannak azonban olyan állatok, amelyek nézése esztétikai élményt nyújt, mint például a jégmadár vagy egy sas, vagy egy szép németjuhász kutyakölyök… A szarvasmarha nem ilyen fenséges, színes, kis aranyos állat.
Mégis, ha közelebbről megnézzük ezt a tehenet, látszik, hogy van a fülében egy azonosító biléta. Úgy tűnik, van gazdája, aki gondoskodik róla. Számon tartják.

Ha ez így van egy tehénnel, mennyivel inkább így van velünk emberekkel!

Lehetünk fáradtak. Lehetünk kevésbé életteliek, mint mások. Lehetünk öregek. Érezhetjük magunkat haszontalannak, betegnek. Megítélhetnek mások. Talán ránk jár a rúd, és nagyon egyedül vagyunk. Lehet zűrzavar bennünk és az életünkben.

De Isten egyenként ismer, és egyenként megjelölt MINDANNYIUNKAT. Ahogyan a gazda egyenként ismeri a teheneit, talán a nevükön is szólítja őket, éppen úgy ismer Isten is minket. Sőt, Isten mindenkinél jobban ismer bennünket, még saját magunknál is. A szívünkig lát. Tudja, ha felállunk vagy ha lefekszünk, ismeri gondolatainkat, tisztában van a szándékainkkal. Előle semmit nem rejthetünk el!

Ízlelgessük ezt a gondolatot, és figyeljük meg, hova vezetnek minket!

A Szentírásból:
Iz 49,16
Nézd, tenyeremre írtalak.
Lk 15,4-7
„Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett bárányomat!”
Róm 5,5
A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Mi az egyedi benned? (Ne mond, hogy semmi! Igenis van benned! Addig ne állj fel most, ameddig legalább egy dolog eszedbe nem jut – akármilyen kis dolog is legyen az! Adj hálát érte!
Gondolj arra, hogy eddigi életed során mennyi mindennel megajándékozott az Isten! Hányszor a tenyerén hordozott? Hányszor megbocsátott? Mert fontos vagy neki… akart és akar téged!
2. Mit látnak benned mások, amit esetleg te magad nem ismersz föl magadban?
3. Mi van benned, amit föl tudsz ajánlani másoknak és az Istennek?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.