Ráhangolódás:
Figyelj oda, mi motoszkál a fejedben most így az imádság elején. Min gondolkodol ma, mi foglalkoztat? Ne ragadj le egy-egy gondolatnál, csak vedd észre őket.

Ahogy ülsz vagy fekszel, lélegezve és hálát adva Istennek, hagyd, hogy a tested elnehezüljön. Engedd, hogy szétáradjon benned a nyugalom. Ez beletelhet néhány percbe. Maradj benne mindaddig, míg késznek nem érzed magad a továbbhaladásra mai imánkban.

Elmélkedés:
Nézd ezt a jámbor tehenet a fotón. Nem szép, nincs rajta semmi dicsérni való. Olyan tehén, mint bármelyik más. Vannak azonban olyan állatok, amelyek nézése esztétikai élményt nyújt, mint például a jégmadár vagy egy sas, vagy egy szép németjuhász kutyakölyök… A szarvasmarha nem ilyen fenséges, színes, kis aranyos állat.
Mégis, ha közelebbről megnézzük ezt a tehenet, látszik, hogy van a fülében egy azonosító biléta. Úgy tűnik, van gazdája, aki gondoskodik róla. Számon tartják.

Ha ez így van egy tehénnel, mennyivel inkább így van velünk emberekkel!

Lehetünk fáradtak. Lehetünk kevésbé életteliek, mint mások. Lehetünk öregek. Érezhetjük magunkat haszontalannak, betegnek. Megítélhetnek mások. Talán ránk jár a rúd, és nagyon egyedül vagyunk. Lehet zűrzavar bennünk és az életünkben.

De Isten egyenként ismer, és egyenként megjelölt MINDANNYIUNKAT. Ahogyan a gazda egyenként ismeri a teheneit, talán a nevükön is szólítja őket, éppen úgy ismer Isten is minket. Sőt, Isten mindenkinél jobban ismer bennünket, még saját magunknál is. A szívünkig lát. Tudja, ha felállunk vagy ha lefekszünk, ismeri gondolatainkat, tisztában van a szándékainkkal. Előle semmit nem rejthetünk el!

Ízlelgessük ezt a gondolatot, és figyeljük meg, hova vezetnek minket!

A Szentírásból:
Iz 49,16
Nézd, tenyeremre írtalak.
Lk 15,4-7
„Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, örömében vállára veszi, hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett bárányomat!”
Róm 5,5
A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Mi az egyedi benned? (Ne mond, hogy semmi! Igenis van benned! Addig ne állj fel most, ameddig legalább egy dolog eszedbe nem jut – akármilyen kis dolog is legyen az! Adj hálát érte!
Gondolj arra, hogy eddigi életed során mennyi mindennel megajándékozott az Isten! Hányszor a tenyerén hordozott? Hányszor megbocsátott? Mert fontos vagy neki… akart és akar téged!
2. Mit látnak benned mások, amit esetleg te magad nem ismersz föl magadban?
3. Mi van benned, amit föl tudsz ajánlani másoknak és az Istennek?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.