Ráhangolódás:
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, én felüdítelek titeket.”
Itt vagyok, Uram. Azért jöttem, hogy Veled legyek. Gyógyító hatalmadra vágyom.
Add, Uram, kegyelmedet, hogy megszabaduljak világi dolgaim szemetétől. Tartsd szabadon szívemet és elmémet, hogy Téged szolgáljalak és szeresselek.

Elmélkedés:
Mi a mi „fényünk”? Mi a te fényed? Vonatkozhat ez a szó a tehetségedre, adottságaidra, jelentheti képességedet a szeretetre, az irgalomra, a megbocsátásra. Hát még?

Gondolkozz el egyedül vagy valakivel, akivel bizalmas kapcsolatban vagy, arról, hogy mi módon tudnád a világnak ajándékozni a te saját, egyedi fényedet. Milyen módon tudnál szeretet vinni a környezetedben élők életébe?

A fény mindig ellentétes a sötétséggel, ami a fény hiánya. Sokféle sötétség van ma világunkban, ide tartozik a depresszió, a magányosság, a harag, az irigység és a kétségbeesés is. Ezek kioltják bennünk a fényt, de sosem övék a teljes igazság. Mi a világosság gyermekei vagyunk, Isten szeretetéből kaptuk létünket.

Gondolkodj el azon, milyen módokon képes a sötétség úrrá lenni rajtad, és esetleg arról is meg tud győzni, hogy nincs más rajta kívül. Mit kéne tenned, hogy inkább a világosságban élj?

Íme néhány ötlet, hogyan világíthatsz:
• Énekelj egy dalt valakinek.
• Keresd fel (telefonon, levélben, videón) egy barátodat, aki egyedül van.
• Adj egy kis pénzt/kávét/ételt egy hajléktalan testvérünknek.
• Mosolyogj idegenekre, és kívánj szép napot nekik.
• Bocsáss meg valakinek valamit.
• Kérj bocsánatot valakitől, akit megbántottál.
• Készíts egy csésze teát a párodnak, és mondd meg neki, mennyire szereted.
• Imádkozz békéért a világban.
• Lépj ki komfortzónádból valakiért, akinek szüksége van valami szívességre.
• Hajrá, világíts!

A szentírásból:
» 2Kor 4,5-18
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak … letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk … a belső emberünk mégis megújul napról napra.
» Fil 3,7-11
Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban
» 2Kor 1,3-7
Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Milyen a fény bennem, mit tehetnék, hogy növekedjen?
2. Hogyan sugározhatnék több világosságot a lakóhelyemen? Milyen sötétségnek kell ellenállnom?
3. Milyen lenne az életem, ha hinném, hogy belső fényemnek átformáló ereje van?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Személyiségem alakulását az befolyásolja, ami számomra jelenvaló. Elgondolkodom azon, hogy mialatt sokminden hat rám, Isten állandóan jelen van szeretetben. Megállok, és imádkozom, hogy hagyjam Istent most ebben a pillanatban is hatni a fejlődésemre.

Elmélkedés:
Gyakran olyanok vagyunk, hogy szeretnénk gyors változást látni az életünkben: jó volna mielőbb megkapni a diplománkat, gyorsan túl lenni a lakásfelújításon, bárcsak hipp-hopp megtalálnánk az ideális munkahelyünket, napokon belül meggyógyulnánk … Viszont azt tapasztaljuk, hogy ezek a hirtelen változások legtöbbször elmaradnak.

Szeretnénk, ha a vitatott kérdések megoldódnának. Tisztuljon ki a homály, és mint galamb szálljon le a világosság! Foszoljon semmivé a szomorúság, a düh, a keserűség!

Az életben többnyire nem így történik meg a változás, hanem csak apránként, néha alig észrevehetően. Ilyenkor könnyen félresiklunk a változás apró tünetei fölött. Egyszerűen nem látjuk őket.

Könnyen kimondjuk, hogy sosem változik semmi, minden ugyanígy fog maradni. De gondoljunk gyermekeink növekedésére. Ha napi szinten figyeljük, ma olyan, mint tegnap volt. Ám ha hátralépünk, és leltárt készítünk, rájövünk, hogy a szemünk előtt nőttek fel, úgy, hogy szinte észre sem vettük!

Ezeket a szinte észrevehetetlen változások. Olyanok, mint a mustármag növekedése (Jézus beszélt a mustármagról, például a Mk 4,30-32-ben). Vannak olyan történések az életünkben, amelyek bár aprók, összeadódva hatalmas változást eredményeznek. Az ilyen mustármag-szerű folyamatok meg tudják változtatni az életünket, de akár az egész világot is.

Vegyük például a béke és kiengesztelődés felé tett apró lépéseket. Minden nap vannak emberek a világon, akik bátor és önzetlen lépéseket tesznek a béke és a kiengesztelődés felé, kezet nyújtva ősi ellenségeknek. Vagy vállalják a kockázatot, és belépnek olyan területekre, amelyek korábban tiltottak voltak. Lenyelve büszkeségüket megteszik az első lépést egy széttört kapcsolatban. E lépések összeadódva békét és szeretetet árasztanak világunkra!

Legyünk kitartóak az apró lépések megtételében! Higgyük azt, hogy ezekben is munkálkodik az Isten! Igaz, nem tűnik látványosnak, mégis utólag visszanézve megtörténik a változás!

Volt már ilyen a te életedben is?

A szentírásból:
» Mt 13,31-32
Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.”
» Fil 3,7-11
Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok.
» Fil 4,10-13
Tudok nélkülözni, és tudok bőségben is élni. Be vagyok avatva mindenbe: a jóllakásba és az éhezésbe, a bővelkedésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Abban, aki megerősít engem.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Vannak-e ilyen mustármag-történések most az életedben?
2. Ne feledd, a mustár csípős. Felkészültél rá, hogy a „mustármag-szerű fejlődésnek” ára is lehet, kellemetlenséggel járhatnak?
3. Tudsz türelmesen várni, hogy az események kibontakozzanak?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Isten itt van, most ahogy elkezdem az imát. Itt van körülöttem, az érzéseimben, a gondolataimban, mélyen a bensőmben. Egy pillanatra megállok, hogy tudatosítsam Isten életadó jelenlétét.

Elmélkedés:
Egy gyermek hallotta, hogy egy felnőtt megjegyzi, milyen szépen sütött a Hold előző éjszaka. A gyermek megszólalt: „A Holdnak nincs saját fénye, nem tud sütni. Azért fényes, mert a Nap fényét tükrözi vissza”.

Milyen igaz! Mi olyanok vagyunk, mint a Hold. Vannak napok, amikor egyáltalán nincs saját fényünk. Előfordul, hogy teljesen sötétek vagyunk. Ha olyankor magunkra nézünk, laposnak, és fénytelennek látjuk magunkat.

Más napokon másként hasonlítunk a Holdra: nincs saját fényünk, de egy kicsit ragyogunk. Ilyenkor mások fényét tükrözzük vissza a világra: a másoktól kapott szeretetet, barátságot, támogatást. Legyünk bár kissé laposak és fénytelenek, ezeken a napokon könnyebben érezzük magunkat, és remélhetőleg ezt mások is észreveszik rajtunk.
Nagyon fontos, hogy legyenek emberek az életünkben. Velük való összekapcsolódásunk segít továbbhaladni, a valóságra összpontosítani. A nehéz napokon a víz fölött tartják a fejünket. Állj meg most, és adj hálát azokért az emberekért, akiktől fényt kapsz, hogy visszatükrözd a világ felé.

Most arra vagy azokra gondolj, akiknek az életébe te tudsz egy kis fényt vinni. Ne feledd, a többiek is olyanok, mint a Hold.

Az élet lelki útjához hozzátartozik, hogy elfogadjuk, valóban olyanok vagyunk, mint a Hold: nincs saját fényünk. Minden fény máshonnan érkezik. Mi hisszük, hogy Istentől. És azt is hisszük, hogy Isten mindnyájunkra ragyogtatja a fényét. Nem kell mást tennünk, csak nyíljunk meg előtte, és engedjük be a fényt.

A szentírásból:
» Mt 5,16
Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
» Jn 8,12
Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
» 1Jn 1,5-7
Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük. De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Mi az a fény, amely által élnem kell (milyen hamis fényforrások vannak az életemben)?
2. Hogyan tudnám jobban tükrözni a fényt?
3. Hová kellene ragyogtatnom a fényemet?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Ahogy itt ülök, szívem dobogása, légzésem ritmusa, gondolataim áramlása mind azt jelzi, hogy Isten folyamatosan teremt engem. Megállok egy percre, hogy tudatosítsam Istennek ezt a fajta jelenlétét bennem.

Elmélkedés:
Egy ír jezsuita atyánál olvastam az alábbi élményét:

Egy hangulatingadozással küszködő barátom olyan mélyre került néha, hogy úgy érezte, teljesen haszontalan az élete, nem szereti senki, még Isten sem. Ijesztő élményként emlegeti ezt az állapotot, az elme rejtett mélységeiről beszél, és a mérhetetlen elhagyatottságról.
Gyakran gondolt arra, hogy ki kéne szállni ebből a „pokoli létből”. Sötétség vette körül, a teljes kétségbeesés fenyegette, foggal-körömmel kapaszkodott a hitébe. Az ilyen vészhelyzetekben szüksége volt valami támaszra, mentőövre.
Próbáltam segíteni, elmondtam, hogy az ilyen sötét órákban összpontosítson a pozitív dolgokra, az eddigi teljesítményeire, az emberekre, akik szeretik – de ez alig hatott.

Az egyetlen biztatás, az egyetlen mentőöv, ami működött, az volt, hogy Jézus mindig ott van vele, ő átélte ugyanazt a fájdalmat. Nem kell semmit se tennie azért, hogy kiérdemelje szeretetét. Jézus, aki maga a tiszta szeretet, érzi a fájdalmát, vele van a sötétségben, vigaszt, megkönnyebbülést akar nyújtani neki. Legfontosabb az volt, hogy tudatosítsa, nem kell tennie semmit, nem kell megváltoznia, nem kell másként éreznie.

Ez segített enyhíteni a szorongását, a feszültségét. Horgony volt a vihar idején. Képzeld magad elé a kedvenc Jézus-ábrázolásodat. Lélegezz mélyen, és tudatosítsd, hogy nem vagy egyedül.
Nézd hosszan a képet, Jézus arcát, haját, bőrét.

Figyeld a szemét, mely rád tekint – Jézus lát téged, és olyannak lát, amilyen vagy. Csak a jót nézi benned, és tekintete tele van együttérzéssel, törődéssel. Azt akarja, tudd, mennyire szeret téged.

Gondolj arra, hogy a fájdalom, a szenvedés elmúlik, de az ő szeretete örökre veled marad. Maradj így, amíg át tudod élni szeretetét a szívedben. Végül köszönd meg, amit kaptál, indítsd fel a hálát a szívedben, még ha érezned nehéz is. Ehhez a képhez bármikor visszatérhetsz.

A szentírásból:
» Iz 40,28–31
Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.
» Mk 14,32–42
Majd így szólt hozzájuk: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!” Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. „Abba, Atyám! – fohászkodott –, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”
» 2Kor 4,8–9
Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Voltak-e mélysötét időszakok az életemben?
2. Mi segített, hogy kiszabaduljak?
3. Észreveszem-e Isten működését az ilyen időszakokban?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Lelkem vágyik jelenlétedre, Uram. Mikor Feléd fordítom gondolataimat, békére lelek, és jól érzem magam. Mikor Hozzád jövök, Uram, tudom, hogy Teremtőm jelenlétében vagyok. Szeretetből teremtettél.Hajszálaim számát is ismered.

Elmélkedés:
Életünk tele van olyan emberekkel, akik igent mondtak. Igent a helyes cselekvésre. Igent egy nehéz, de értékes útra. Igent a szeretetre és önfeláldozásra. Igent mondtak Istennek. Néhány percig gondolj ezekre az emberekre. Lehetnek ők a szüleid vagy nagyszüleid. Lehet a férjed vagy a feleséged. Lehet egy barátod vagy egy tanárod. Vagy egy híres ember, akit ismersz.

Istennel való kapcsolatunk létfontosságú eleme az igent mondás. Ahogy az is, hogy szabadságunk van nemet mondani. Visszatekintve világosan látom, mikor mondtam nemet (igaz, talán nem is fogtam fel akkor, hogy Istennek mondom). De Istennek hála, az is megtörtént, hogy igent mondtam.

Ha igent mondunk Istennek, lehetővé válik, hogy szeretetet, örömöt, irgalmat vigyünk a világba. Igenünk mindig arra indít, hogy szeressük és értékeljük magunkat, másokat, a minket körülvevő világot.

A kereszténység történetében és hagyományában számos embert ismerünk, akik igent mondtak: közéjük tartozik Mária, Jeremiás, Mózes és Péter. Az ő igenük sokat jelentett. Nem is mindig tudták, mire mondanak igent, vagy hogy ennek milyen következményei lesznek (fájdalom és megdicsőülés egyaránt). De elég bölcsek voltak, hogy tudják, Isten kéri őket valamire, és igent kell mondaniuk.

Ha egy nehéz igen kimondása előtt állsz, jusson eszedbe a fent említettek jeles társasága. És valamit még tudnod kell: azok, akik igent mondtak, nagy ajándékot kaptak érte (gondolj csak Péterre, a tanulatlan halászra, aki bölcs vezető, egy új mozgalom zászlóvivője, és végül szent lett). Téged is megajándékoz Isten igenedért.

A szentírásból:
» Mt 4,18-22
Épp hálót vetettek a tengerbe. Megszólította őket: „Gyertek, kövessetek, s én emberek halászává teszlek benneteket!” Azon nyomban otthagyták hálójukat és csatlakoztak hozzá.
» Lk 5,8-9
Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el.
» Mt 10,1
Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Mire kellene nemet mondanod?
2. Mire kellene igent mondanod?
3. Honnan fogod tudni, Isten milyen választ vár tőled?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.