Ráhangolódás:
Hogy valóban jelen lehess a mai imában, szánj egy kis időt a felkészülésre: csendesítsd le magadat szó szerint és átvitt értelemben is.
Uram, segíts, hogy teljesen átadjam magam szent jelenlétednek. Burkolj be szereteteddel. Hadd legyen eggyé szívem a Tiéddel.

Elmélkedés:
Egy hideg, derűs tavaszi délelőtt egy asszony nekilátott az egyik legfontosabb aznapi tennivalójának: meg akarta locsolni és rendbe akarta tenni a hátsó kertjét. „Ilyen időben pillanatok alatt elkészülök vele” – bizakodott.
Előkészítette a földet a locsoláshoz: kapált, lapátolt, gereblyézett. Tíz perc alatt már egészen belejött – kezdett kialakulni a terep a keze alatt, és ez jó érzéssel töltötte el. A locsolás következett. Odament a kerti csaphoz, amelyhez a slag csatlakozott. Megnyitotta a csapot, és… semmi. Pár pillanatig összezavarodottan álldogált, hol a csapot, hol a cső végét nézte, mintha igyekezné zavarával (és növekvő bosszúságával) működésre bírni. Majd kicsit megrángatta a csövet, de az sem használt.

Ellépett a csaptól, és közben rátaposott a slagra. Szokatlan, recsegő hangot hallott. Arrébb lépett a csövön, és ott is ugyanezt hallotta. Hirtelen rájött, mi a baj: a csőbe belefagyott a víz. Az egész tele volt, nem volt mit kezdeni vele. „Hát, legalább már tudom, mi a gond – mondta magának. – De hogy fogom megoldani?” Tizenöt perc fel s alá mászkálás következett, tekergette, rázogatta a slagot. Még forró vizet is öntött rá, de nem tudott a cső teljes hosszára elegendő hőt juttatni, hogy bármi változást elérjen.
Megállt, és elismerte vereségét. Semmit sem tehetett, hogy a slag működjön, és ő befejezhesse a munkát. Ám amíg ott állt, valami eszébe jutott: a korábbi öröme, hogy ilyen szép derűs napon dolgozhat. Fölnézett a kék égre és a hét ágra sütő tavaszi napra, és rájött a megoldásra.
Annyi volt a feladata, hogy pihenjen egyet, és ne csináljon az égvilágon semmit – bármennyire hajtja is a munkavágy.

Bizonyos szempontból ő is olyan volt, mint a cső: tele gondolatokkal, tervekkel, aggodalmakkal, és a jeges félelemmel, hogy nem készül el a munkával. Nem volt más tennivalója, mint hogy hagyja a napot, tegye a maga dolgát: melegítsen, hogy a merevség felengedjen, és megoldódjon minden nehézség. Ő maga volt az akadály, azzal hogy túl sok felelősséget vett magára. Így hát lefektette a csövet a napra, és hagyta, hogy a nap végezze a maga csendes munkáját.

Megreggelizett, és eltűnődött a bölcsességen, melyre ez a helyzet megtanította. Idővel aztán a cső kiolvadt, az asszony pedig kipihenten látott neki újra a munkának.

A szentírásból:
» Mt 11,28-30
Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”
» Zsolt 51,12
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, s az erős lelket újítsd meg bennem!
» Mt 6,13
És ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Hol szoktam gyakran elakadni?
2. Mi az a szabadság, amelyet Isten szán nekem?
3. Hogyan imádkozhatnék szabadulásért, felengedésért?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.