Ráhangolódás:
Érzékeld, mi zajlik a testedben. Tegnaphoz képest ma hogy érzi magát a tested? Figyeld meg, mit érzel: vigaszt, kényelmetlenséget, fájdalmat, fáradtságot, kipihentséget?
Most kezdd el érzékelni a lélegzésed. Talán nehéz ma lélegezned: ha így van, akkor szelíden lélegezz úgy, ahogyan tudsz. Közben tudatosítsd, hogy minden lélegzet, bármilyen nehéz is, az élet jele benned. Adj hálát Istennek ezért az ajándékáért.

Elmélkedés:
Mennyi szépséget rejt időnként életünk útja! Mindannyiunkra ránk férne a lassítás, hogy jobban értékeljük mindazt a szépséget és jót, ami körülvesz. Túl gyakran hagyjuk, hogy elsuhanjon mellettünk. Inkább a rosszra áll rá a tekintetünk. Pedig, ha értékelnéd Isten ajándékát…. mennyire más lehetne az életed.
Néha azért elkapunk egy-egy szép pillanatot. Észrevesszük, hogy a szépség jelenlétében vagyunk, és hagyjuk, hogy megfagyjon az idő, és ott maradjunk ebben a jelenlétben. Ezekben a pillanatokban tudatosan jelen vagyunk, és valami megmagyarázhatatlan nyugalom tölt el. Bár ritkák az ilyen percek, ha bekövetkeznek, megtelik békével a szívünk. Éreztél már ilyet? Fel tudnál idézni a közelmúltadból?
Összekapcsol ez az élmény azzal a fontos igazsággal, hogy hiába minden szenvedés a világban (mert van szenvedés a világban) és az életünkben (mert van és lesz szenvedés az életünkben), ott van benne a szépség és az öröm is. Nem tudjuk megmagyarázni, csak elfogadni, hogy így van.

A szenvedés elfogadása nehéz, azonban ha mégis elfogadjuk, megbékélünk vele, akkor felszabadít arra, hogy felfogjuk, és még teljesebben megéljük az életünk küzdelmeit, ugyanakkor a szépséget, jóságot és örömöt is.

Próbálj másokért imádkozni: tartsd közel a szívedhez mindazokat, akik szenvednek ebben az időben, mindazokat, akik betegek, akik nem látják, vagy most nem képesek meglátni a szépséget az életükben.

A szentírásból:
2Kor 1,3-4
Áldott legyen az Isten, Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene! Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk.
Róm 8,35
Ki szakíthat el bennünket Krisztus szeretetétől? Nyomor vagy szükség? Üldöztetés vagy éhínség, ruhátlanság, életveszély vagy kard?
Iz 53,4
Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek rá, mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Mi jelenti mostanában a szépséget, örömöt az életemben?
2. Mi okoz szenvedést, problémát, küzdelmet?
3. Képes vagyok-e meglátni a jót a szenvedésen túl?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák. Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.