Ráhangolódás:
Először is, keress egy jó helyet az imára. Ha nem hagyhatod el a szobádat, nem sok választásod van, de ne feledd, hogy az ima a valódi kapcsolatról szól, nem arról, hogy minden külső körülmény tökéletes legyen. Vedd úgy, hogy a lehető legjobb helyen vagy.
Minél gyakrabban hívjuk az Urat, annál erősebben érezzük jelenlétét. Napról napra közelebb von szerető szívéhez.

Elmélkedés:
Kevés dolog biztos az életben, de a bizonyosságok közé tartozik, hogy követünk el hibákat. Nagyon sok hibát. Életünk korai szakaszaiban bűntudatunk van, szégyelljük miattuk magunkat, úgy gondoljuk, ez csak velünk esik meg. Aztán, ahogy telik az idő, rájövünk, hogy a hibázás – valaminek az elrontása és a kudarc – hozzátartozik mindenki életéhez. Nem kell törekedni a hibázásra, de a kudarc nem jelenti a történet végét.
A hibákból tanulni kell, túl kell nőni rajtuk. Alkalmat adnak arra, hogy megbocsátást és támaszt keresve, kisnyuszikként, alázatosan és véglegesen visszatérjünk Istenhez. Amit Nála keresünk, minden esetben megtaláljuk, és erőt fogunk kapni, hogy egy jobb úton haladjunk tovább.

Az Újszövetség legszebb mondata a kudarccal összefüggésben a tékozló fiú – vagy újabban egyre inkább a megbocsátó apa – történetében található. A lázadó fiú, aki valóban mindent elrontott, hazaindul apjához bocsánatában reménykedve. És az apa mit tesz? „A nyakába borult és megcsókolta”.
Milyen csodálatos, hogy olyan Istenünk van, aki nyakunkba borul és megcsókol, amikor hibát követünk el és bocsánatot kérünk tőle! Nincs jobb módja annak, hogy őt képviseljük a világban, mint ha mi is így teszünk másokkal.

Idézd fel egy hibázásod, kudarcod nem épp kellemes emlékét, maradj nála, és próbálj gondolatban egy képet találni, ami tökéletesen ráillik. Ismerd el sebezhetőségedet abban az élményben. Lásd be, hogy szükséged van Isten segítségére. Éld ezt át teljesen. Ne egy távoli Istenhez szólj, hanem könyörögj az élő, rád figyelő, veled érző Istenhez. Saját szavaiddal fogalmazd meg kérésedet. Ilyenformán: „Istenem, ezt nagyon elrontottam. Nem tudom helyrehozni, nagy szükségem van a segítségedre.” Éld át, és öntsd szavakba, mekkora szükséged van rá, és mennyire vágyol utána.

Képzeld magad elé Jézust a kereszten. Próbálj érzelmileg bekapcsolódni Jézus szörnyű, fájdalmas passiójába. A projekt elbukott. Barátai ellene fordultak, egyikük elárulta, a többiek, egy-két kivétellel, magára hagyták. Mégis talált egy lehetőséget: átadta magát Istennek (a zsoltáros szavaival: „Kezedbe ajánlom lelkemet”), hűséges maradt az imádságban, és minden látható jel ellenére hitte, hogy Isten ereje át fogja formálni ezt a helyzetet.

Az összes erőszak, gonoszság és gyűlölet megbocsátássá és együttérzéssé változott. A halál, a katasztrófa nem a vég, hanem valójában egy új kezdet volt. Képzeletedet használva nyújtsd át Jézusnak kudarcodat, hogy átváltoztassa. Ehhez teljes bizalomra és önátadásra van szükség.

A szentírásból:
» Lk 15,11-32
Apja már messziről meglátta és megesett rajta a szíve. Eléje sietett, a nyakába borult és megcsókolta.
» Jer 8,4
Ezt mondja az Úr: Ha valaki elesik, tán nem kel föl újra? És aki eltéved, többé nem tér vissza?
» Péld 3,5-6
Szíved minden bizalmát Istenbe vesd, saját értelmedre ne igen hagyatkozz. Minden utadon próbáld fölismerni, akkor egyenessé teszi ösvényedet.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Milyen látszólagos kudarcokat éltem meg eddig?
2. Hogyan tekint rájuk egy együttérző Isten?
3. Mihez kell kérnem Isten gyógyítását és megbocsátását?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.