Török-Egyed Andrea vagyok. Németországban élünk a férjemmel, de az otthoni karácsonyi ünneplésről szeretnék írni, mert nekem az az igazi.
Erdélyből, Gyergyó vidékéről származom.

A fotó illusztráció

Adventben minden reggel 6 órától jártunk hajnali misére. Karácsony előtt kb.10-14 nappal kezdődik a „bujdosás”, a “Szállást keres a szent család”. A szentcsalád képet visszük minden este ahhoz a családhoz, akik aznap este vendégül fogadják a szent családot. A gyerekek az asztal körül ülnek, ők olvasnak fel, imádkoznak, közösen énekelnek karácsonyi énekeket.
A felnőttek a háttérben foglalnak helyet. Arra az éjszakára ott marad a szent család képe az aznapi vendégfogadónál. Másnap este ő viszi a következő családhoz el a képet. 23-án van az utolsó összejövetelünk, ami a községünkben lévő idősotthonban szokott lenni.

Szenteste a gyerekek elmennek énekelni közeli rokonokhoz, barátokhoz, szomszédokhoz. Régen úgy mondták, hogy mennek galambost énekelni. Kalácstésztából sütöttek galamb formájú sütiket, minden gyerek kapott egy ilyen galambot, almát, diót. Manapság már pénzt és édességet kapnak.

Karácsonykor, éjfél után mennek a fiatal fiúk, legények a lányokhoz „Szent Istvánt énekelni”. Kint énekelnek az ajtó előtt „Ime egykor Szent István….” kezdetű éneket. Miután elénekelték, behívják őket, megvendégelik sütivel, itallal.
Andrea

Adventben a pirkadat előtt 6 órakor bemutatott szentmise, mondjuk úgy is: hajnali mise, mely advent első vasárnapjától karácsonyig tart. Az emberek kevesen tudják, hogy ezt aranyos misének, angyalmisének is nevezik. Amíg dolgoztam ezzel indult a napom és évek óta, nyugdíjasként sincs ez másképp.

Mit jelent nekem? Erőt ad a mindennapi teendőimhez, összetartozás érzése, az együtt imádkozás-éneklés érzése munkál bennem egész nap. Vajon az idén is lehet részem ilyen lelki élményben?!
Az emberiség lelki sötétségben való botorkálásából ez a halvány fény utat mutat annak, aki vágyakozik és tesz is azért, hogy értelmesebb életet éljen és felkészüljön lélekben is Jézus eljövetelére.
Az egyre rövidülő ködös, borongós napokban az emberek remélnek, várják a fényt, ez az időszak a téli napforduló időpontja is, a természet újjászületésének előkészítése. Erre az időszakra sok néphagyomány, hiedelem is jellemző: Szent András, Borbála (ág rügyeztetése), Luca (széke készítése), Tamás nevéhez fűződő történetek, búzacsíráztatás, amellyel a kis Jézus jászolánál kedveskedünk stb. Adventi koszorú készítése, karácsonyfa állítása, melyeken a gyertyafény jelképezi, hogy Jézusban eljött a Világ Világossága.

Szeretetet az tud adni, aki önmagával és környezetével is megbékélt, harmóniában van! – mondta ezt egyszer Dr. Pribitek László Atya.

Hogyan érhetjük el ezt az egyensúlyt? Figyeljünk a belsőnkre, az érzelmeinkre, felejtsük el a gondokat egy kis időre, és koncentráljunk a bennünk rejlő jóra! Amint érezzük az erőt magunkban, máris azt sugározzuk. A családi béke és egymásra hangolódás is egyszerűbben fog menni ezután. Az adventi készülődés legszebb része, hogy a család együtt lehet. Ebben a vészterhes, előttünk álló időszakban azonban sajnos ez nem valósulhat meg!

Jó lenne, ha az adventi hangulatból, aminek a lényege nem a vásárlási láz, a csilingelő zsivaj és a szikrázó fényáradat, hanem merítsen mindenki lelkierőt, legyen a szívünkben, tetteinkben, cselekedeteinkben a szeretet, a másik embertársunk megbecsülése – és nemcsak karácsonykor!
Horváth Zoltánné

Ráhangolódás:
Uram, segíts, hogy megnyíljak Feléd egészen, mialatt félreteszem evilági gondjaimat.
Tölts el békéddel, szereteteddel. Jézusom, add, hogy életem minden napján tudatában legyek jelenlétednek, hatalmadnak és szeretetednek.
Figyeld meg, mi történik a szívedben. Mit érzel ma, és mitől egyedi ez a mai érzés? Most se engedd magad elkalandozni bármelyik érzés mentén, csak észleld őket.

Elmélkedés:
Bár természetesen közük van egymáshoz, az öröm és a boldogság két különböző dolog. Bizonyos cselekvések vagy tapasztalatok boldoggá tesznek. Például amíg egy jó filmet nézünk, boldogok vagyunk. A boldogság a pillanathoz kötődik, és természetesen jó érzés. Az öröm viszont más, mélyebb lelkiállapot, mint a boldogság.

Boldogok vagyunk filmnézés közben, viszont örömöt érzünk, mikor egy rég látott baráttal találkozunk. Az öröm más, mint a boldogság.
Eggyel több pohár bor, vagy egy még nagyobb szelet süti pillanatnyilag boldoggá tesz, de másnap (vagy hamarabb) úgy érezhetjük, nem volt valami jó ötlet. Az öröm különbözik ettől.

Azt, ami örömöt okoz, sosem érezzük rossznak. Öröm abból származik, ami kiteljesít, amitől növekedünk, fejlődünk, ami megmutatja, hogy az élet jó és értékes.

Az úszástól vagy más testedzéstől határtalanul boldognak érezhetjük magunkat. Viszont ha elgondolkozunk azon, hogy képesek vagyunk és lehetőségünk is van ezekre a gyakorlatokra, örömmel és hálával telik meg a szívünk. Boldogságot az eseménnyel egyidőben érzünk, örömöt pedig utána.

Vannak aztán olyan dolgok az életben, amelyek pillanatnyilag nem tesznek boldoggá, de utána mégis örömöt érzünk. Amikor például áldozatot hozunk valakiért. Lehet, hogy a pillanat szenvedéssel jár, de utólag visszagondolva örömmel tölthet el, hogy jót tettünk, helyesen cselekedtünk.

Az örömteli élet nem függ a boldogságtól vagy elsuhanó élményektől. Azt jelenti, hogy egy jobb utat keresünk, és azon járunk. Meglátjuk a jót, a még jobbat minden emberben, és szeretjük őket. Tudjuk, hogy szeretve vagyunk, Valaki fenntart és dédelget, különlegesek vagyunk a szemében.

Tudd, hogy az Úr vár rád, bármi is történik az életedben! Kívánom Neked, hogy az Úr gondoskodásának örömét tapasztald meg az életed minden napján!

A Szentírásból:
» Jak 1,2-3
Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse.
» 1Pét 1,8-9
Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.
» Róm 15,13
Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Mi szokott boldoggá tenni?
2. Mitől érzel örömöt?
3. Hogyan tudnál nagyobb örömben élni?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Uram, segíts, hogy megnyíljak Feléd egészen, mialatt félreteszem evilági gondjaimat. Tölts el békéddel, szereteteddel!
Szent Ignác szerint egy vastag, alaktalan fatörzs sosem hinné el, hogy csodálatra méltó szobor válhatna belőle, és sosem adná meg magát a szobrász vésőjének, aki a maga zsenialitásával látja benne a mesterművet. Isten kegyelmét kérem, hogy hagyjam magam szerető Teremtőm keze által formálódni.

Elmélkedés:
A reklámok könnyen elérhető új életet kínálnak: egy új táplálékkiegészítő, egy gyümölcsprés vagy fitness-gép új testet, energiát, lendületet ígér. Ha az olyan egyszerű lenne… Legtöbben azt tapasztaljuk, hogy az élet nehéz, tele van kihívásokkal, és néha megoldhatatlannak tűnő szituációkat, kirekesztettséget, reménytelenséget tartogat számunkra.

Valójában, ha visszagondolunk a változásokra, az új kezdetekre, az igazi boldog pillanatokra az életünkben, rájövünk, hogy ezeket mindig megelőzte valami nehézség, teher, amikor úgy éreztük, mindennek vége – és ez nem egy kellemes állapot.

Gyakran megtörténik, hogy a dolgoknak rosszra kell fordulniuk ahhoz, hogy Istenhez térjünk. Sokszor halál, haldoklás (kereszt) előzi meg a feltámadás hozta új életet. Életünk sokszor követi a meghalás-feltámadás ciklusát. Hiába próbáljuk irányítani, ilyenkor át kell adnunk magunkat teljesen Istennek.

Így visszaesünk az egyetlen szilárd alapra, amit ismerünk: Jézus kereszt-tapasztalatára. Felidézi bennünk, mennyire szeret minket Jézus ezekben a nehéz szituációkban, még ha ott és akkor nem is érezzük. Megértjük, milyen fontos kérnünk őt, hogy szabadítson meg terhünktől, és bíznunk kell benne, hogy valami jót fog kihozni belőle.
Nem könnyű imádság ez, de ráébreszt, mennyire szükségünk van Istenre, milyen fontos, hogy átadjuk neki ezeket a helyzeteket, és hogy csak a feltámadás ereje képes átalakítani a lehetetlennek tűnő megpróbáltatásokat. Alázatosság, türelem származik ebből, és megtanulunk könyörögni az Úrhoz.

Próbáld ki ezt a meditációt: képzeld magad elé Jézust a kereszten, és éld át hatalmas szeretetét irántad. Add át neki gondjaidat, küzdelmeidet, ne hallgass el semmit. Mint jó barátnak, beszéld el neki a helyzetedet. Bízz benne, hogy Isten a lehetetlennek tűnő szituációkban is munkálkodik.

A Szentírásból:
» Lk 24,5-6
Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.
» Jn 7,37-38
„Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak.”
» Róm 6,4
A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Átélted már a „meghalás” pillanatait?
2. Éltél már át „feltámadást”?
3. Hogyan volt jelen Isten ezekben a pillanatokban?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás: Uram, ahogy ma megállok előtted, töltsd el szívemet és egész lényemet jelenléted csodájával.Uram, Te adtad az éjszakát, hogy pihenhessek és Te adtad az új napot is. Add, hogy a mai nap se feledkezzem meg hozzám való jóságodról. Úgy irányíts, Uram, utamon, hogy áldásodat másokkal is megoszthassam.

Elmélkedés: Egy férfi bement a helyi boltba, és mikor fizetésre került a sor, az eladó megkérdezte, hogy szeretné-e az érintésmentes kártyaleolvasót használni. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen megmutatja a bankkártyáját a gépnek, elég közel ahhoz, hogy le lehessen olvasni, és le tudják venni a pénzt a számlájáról. Nem kell a kártyát beletenni a gépbe, nem kell pin-kódot bepötyögni, nem lehet elrontani. Milyen könnyű! Ezután elbúcsúzott és kiment a boltból.

Hazafelé tartva érezte, hogy valami nyugtalanítja. Másnap és harmadnap is töprengett ezen az érzésen, és végül rájött, mi zavarja. Társadalmunk és a technika olyan irányba vezetnek, ahol nem kell kapcsolatba lépnünk egymással – egy „kapcsolat nélküli társadalom” felé, ha úgy tetszik.

A közösségi médiának és a számítástechnika fejlődésének köszönhetően egyre távolabb élhetünk egymástól. Ismeretségek születnek a virtuális valóságban, barátságok alakulnak ki és akár meg is szűnnek olyan emberek között, akik valójában sohasem találkoztak.

Egy kapcsolat nélküli társadalom kialakulása körvonalazódik, melyben saját egzisztenciánk, saját szükségleteink a legfontosabbak, és ezek kielégítése anélkül történik meg, hogy más élő személyekkel kapcsolatba lépnénk. De nem csak erről van szó: a kevesebb kontaktus oda vezet, hogy kevésbé van tudomásunk mások szükségleteiről, szenvedéseiről, így meg vagyunk fosztva az empátia, a felebaráti segítség felemelő érzésétől.

A kapcsolat nélküli társadalom sok mindent elvesz tőlünk, nem utolsósorban azt a gazdagságot, ami a másik emberrel való szemtől-szembe találkozásból ered még akkor is, ha ez a találkozás nem mindig kellemes.

A mai világban bizonyos dolgokat, technikai lehetőségeket nem tudunk kikerülni. Éljek vele, de törekedjek a személyes kontaktusra, ahol csak lehet. A szomszéddal is lehet úgy beszélgetni, hogy megtartjuk a 1,5 m távolságot, de legalább láttuk őt a saját szemünkkel.Azt hiszem felértékelődnek az olyan egyszerű szeretet-gesztusok, mint például a mosoly. Te milyen szeretet-gesztusok tudsz alkalmazni a környezetedben?

A Szentírásból:
» Lk 24,13-35
Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. „Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?
» Mt 28,16-20
És én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.
» Ef 3,14-21
Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Hogyan tudnánk egy biztonságos, kapcsolatokban bővelkedő társadalmat kialakítani?
2. Hogyan teremthetnénk több lehetőséget az együttlétre, az egymástól való tanulásra, egymás segítésére?
3. Hogyan tudnád – ahol, amikor és ahogyan lehetséges -, szeretettel megszólítani azokat, akik már egy „kapcsolat nélküli” világban élnek?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.
Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.