Ráhangolódás:
Személyiségem alakulását az befolyásolja, ami számomra jelenvaló. Elgondolkodom azon, hogy mialatt sokminden hat rám, Isten állandóan jelen van szeretetben. Megállok, és imádkozom, hogy hagyjam Istent most ebben a pillanatban is hatni a fejlődésemre.
Elmélkedés:
Gyakran olyanok vagyunk, hogy szeretnénk gyors változást látni az életünkben: jó volna mielőbb megkapni a diplománkat, gyorsan túl lenni a lakásfelújításon, bárcsak hipp-hopp megtalálnánk az ideális munkahelyünket, napokon belül meggyógyulnánk … Viszont azt tapasztaljuk, hogy ezek a hirtelen változások legtöbbször elmaradnak.
Szeretnénk, ha a vitatott kérdések megoldódnának. Tisztuljon ki a homály, és mint galamb szálljon le a világosság! Foszoljon semmivé a szomorúság, a düh, a keserűség!
Az életben többnyire nem így történik meg a változás, hanem csak apránként, néha alig észrevehetően. Ilyenkor könnyen félresiklunk a változás apró tünetei fölött. Egyszerűen nem látjuk őket.
Könnyen kimondjuk, hogy sosem változik semmi, minden ugyanígy fog maradni. De gondoljunk gyermekeink növekedésére. Ha napi szinten figyeljük, ma olyan, mint tegnap volt. Ám ha hátralépünk, és leltárt készítünk, rájövünk, hogy a szemünk előtt nőttek fel, úgy, hogy szinte észre sem vettük!
Ezeket a szinte észrevehetetlen változások. Olyanok, mint a mustármag növekedése (Jézus beszélt a mustármagról, például a Mk 4,30-32-ben). Vannak olyan történések az életünkben, amelyek bár aprók, összeadódva hatalmas változást eredményeznek. Az ilyen mustármag-szerű folyamatok meg tudják változtatni az életünket, de akár az egész világot is.
Vegyük például a béke és kiengesztelődés felé tett apró lépéseket. Minden nap vannak emberek a világon, akik bátor és önzetlen lépéseket tesznek a béke és a kiengesztelődés felé, kezet nyújtva ősi ellenségeknek. Vagy vállalják a kockázatot, és belépnek olyan területekre, amelyek korábban tiltottak voltak. Lenyelve büszkeségüket megteszik az első lépést egy széttört kapcsolatban. E lépések összeadódva békét és szeretetet árasztanak világunkra!
Legyünk kitartóak az apró lépések megtételében! Higgyük azt, hogy ezekben is munkálkodik az Isten! Igaz, nem tűnik látványosnak, mégis utólag visszanézve megtörténik a változás!
Volt már ilyen a te életedben is?
A szentírásból:
» Mt 13,31-32
Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.”
» Fil 3,7-11
Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok.
» Fil 4,10-13
Tudok nélkülözni, és tudok bőségben is élni. Be vagyok avatva mindenbe: a jóllakásba és az éhezésbe, a bővelkedésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Abban, aki megerősít engem.
Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Vannak-e ilyen mustármag-történések most az életedben?
2. Ne feledd, a mustár csípős. Felkészültél rá, hogy a „mustármag-szerű fejlődésnek” ára is lehet, kellemetlenséggel járhatnak?
3. Tudsz türelmesen várni, hogy az események kibontakozzanak?
Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.
Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.
. Eszembe jutott egy, még iskolás kori ilyen élményem: általában ügyes voltam a tornaórákon és nagyon szerettem is. A testnevelő tanárnőt is. Valamiért a kötélre mászás, nekem valahogy nem akart sikerülni. Sokáig küzdöttem, gyakorolgattam,de nem sikerült, de nagyon bántott volna, ha lerontom a jó osztályzatomat. A tanárnő adott nekem jócskán időt arra, hogy gyakoroljam, sokszor ott maradtam a tornateremben gyakorolni még egy kicsit, az óra után is, csak sikerüljön végre. Arra is emlékszem, mindig fájt a lábam utána, mert a kötél kidörzsölte, pedig volt, aki simán mezítláb is fel tudott mászni.
A cél az volt, hogy egész a kötél tetejéig fel kellett jutni. Hosszas próbálkozások után egyszer csak valahogy ráéreztem a technikára és feljutottam a tetejére. Meg is lett a jutalma.
Ez egy régi dolog, de jól szemléltette számomra is, hogy nem adnak semmit ingyen.”
Felnőtt életemben számtalan ilyen eset volt, ahol „fel kellett jutnom” a kötél tetejére (és az általában fájdalommal járt) ahhoz, hogy elérjem a célt.
A hitéletemre is ez volt a jellemző, ha nem küzdöttem napról-napra, akkor ellaposodott, kialudt a tűz.
Voltak nagyon nehéz és kemény időszakok az éltemben. Sokáig a konyhában a mosogató fölötti csempére kivolt téve ez az igerész egy matricán: „Mindenre van erőm Abban, aki megerősít engem.” – és ez tartotta bennem az erőt, hogy amikor nagyon nehéz volt, csak oda kellett néznem a falra.
Azután volt egy másik dolog is, ami már egy emberi kapcsolat, nagyon régi barátság és számomra nagyon fontos és szeretett személlyel tartott kapcsolat „megszakadása” volt. Borzasztóan fájdalmasan érintett, és nagyon szenvedtem tőle, de átmenetileg el kellett fogadnom a helyzetet. Volt sok minden, lettek újabb kapcsolatok és úgy nézett ki, hogy valamelyest pótolták azt a hiányt, betöltötték az űrt, ami bennem keletkezett, de nem adtam fel! Majdnem hat évig imádkoztam azért, hogy ez a helyzet változzon meg, és álljon helyre az a régi barátság, ami sokkal több volt, barátság.
Meg lett az eredménye az imának! Ma már ismét „jóban „vagyunk. Talán még mélyebb lett, mint volt. Én személy szerint alázatot tanultam ez idő alatt.
Sajnos van azért negatív tapasztalatom is, bár igazán ez sem így van, csak gyakran a mi terveink és Isten tervei nem ugyanazok. Közben az élet elmúlik felettünk.
Köszönöm, hogy megosztottad velünk ezeket a tapasztalatokat, mely sok tanulságot hordoznak mindannyiunknak!