Ráhangolódás:
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, én felüdítelek titeket.”
Itt vagyok, Uram. Azért jöttem, hogy Veled legyek. Gyógyító hatalmadra vágyom.
Add, Uram, kegyelmedet, hogy megszabaduljak világi dolgaim szemetétől. Tartsd szabadon szívemet és elmémet, hogy Téged szolgáljalak és szeresselek.
Elmélkedés:
Mi a mi „fényünk”? Mi a te fényed? Vonatkozhat ez a szó a tehetségedre, adottságaidra, jelentheti képességedet a szeretetre, az irgalomra, a megbocsátásra. Hát még?
Gondolkozz el egyedül vagy valakivel, akivel bizalmas kapcsolatban vagy, arról, hogy mi módon tudnád a világnak ajándékozni a te saját, egyedi fényedet. Milyen módon tudnál szeretet vinni a környezetedben élők életébe?
A fény mindig ellentétes a sötétséggel, ami a fény hiánya. Sokféle sötétség van ma világunkban, ide tartozik a depresszió, a magányosság, a harag, az irigység és a kétségbeesés is. Ezek kioltják bennünk a fényt, de sosem övék a teljes igazság. Mi a világosság gyermekei vagyunk, Isten szeretetéből kaptuk létünket.
Gondolkodj el azon, milyen módokon képes a sötétség úrrá lenni rajtad, és esetleg arról is meg tud győzni, hogy nincs más rajta kívül. Mit kéne tenned, hogy inkább a világosságban élj?
Íme néhány ötlet, hogyan világíthatsz:
• Énekelj egy dalt valakinek.
• Keresd fel (telefonon, levélben, videón) egy barátodat, aki egyedül van.
• Adj egy kis pénzt/kávét/ételt egy hajléktalan testvérünknek.
• Mosolyogj idegenekre, és kívánj szép napot nekik.
• Bocsáss meg valakinek valamit.
• Kérj bocsánatot valakitől, akit megbántottál.
• Készíts egy csésze teát a párodnak, és mondd meg neki, mennyire szereted.
• Imádkozz békéért a világban.
• Lépj ki komfortzónádból valakiért, akinek szüksége van valami szívességre.
• Hajrá, világíts!
A szentírásból:
» 2Kor 4,5-18
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak … letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk … a belső emberünk mégis megújul napról napra.
» Fil 3,7-11
Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban
» 2Kor 1,3-7
Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk.
Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Milyen a fény bennem, mit tehetnék, hogy növekedjen?
2. Hogyan sugározhatnék több világosságot a lakóhelyemen? Milyen sötétségnek kell ellenállnom?
3. Milyen lenne az életem, ha hinném, hogy belső fényemnek átformáló ereje van?
Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.
Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.