Ráhangolódás:
Isten itt van, most ahogy elkezdem az imát. Itt van körülöttem, az érzéseimben, a gondolataimban, mélyen a bensőmben. Egy pillanatra megállok, hogy tudatosítsam Isten életadó jelenlétét.

Elmélkedés:
Egy gyermek hallotta, hogy egy felnőtt megjegyzi, milyen szépen sütött a Hold előző éjszaka. A gyermek megszólalt: „A Holdnak nincs saját fénye, nem tud sütni. Azért fényes, mert a Nap fényét tükrözi vissza”.

Milyen igaz! Mi olyanok vagyunk, mint a Hold. Vannak napok, amikor egyáltalán nincs saját fényünk. Előfordul, hogy teljesen sötétek vagyunk. Ha olyankor magunkra nézünk, laposnak, és fénytelennek látjuk magunkat.

Más napokon másként hasonlítunk a Holdra: nincs saját fényünk, de egy kicsit ragyogunk. Ilyenkor mások fényét tükrözzük vissza a világra: a másoktól kapott szeretetet, barátságot, támogatást. Legyünk bár kissé laposak és fénytelenek, ezeken a napokon könnyebben érezzük magunkat, és remélhetőleg ezt mások is észreveszik rajtunk.
Nagyon fontos, hogy legyenek emberek az életünkben. Velük való összekapcsolódásunk segít továbbhaladni, a valóságra összpontosítani. A nehéz napokon a víz fölött tartják a fejünket. Állj meg most, és adj hálát azokért az emberekért, akiktől fényt kapsz, hogy visszatükrözd a világ felé.

Most arra vagy azokra gondolj, akiknek az életébe te tudsz egy kis fényt vinni. Ne feledd, a többiek is olyanok, mint a Hold.

Az élet lelki útjához hozzátartozik, hogy elfogadjuk, valóban olyanok vagyunk, mint a Hold: nincs saját fényünk. Minden fény máshonnan érkezik. Mi hisszük, hogy Istentől. És azt is hisszük, hogy Isten mindnyájunkra ragyogtatja a fényét. Nem kell mást tennünk, csak nyíljunk meg előtte, és engedjük be a fényt.

A szentírásból:
» Mt 5,16
Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
» Jn 8,12
Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
» 1Jn 1,5-7
Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük. De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Mi az a fény, amely által élnem kell (milyen hamis fényforrások vannak az életemben)?
2. Hogyan tudnám jobban tükrözni a fényt?
3. Hová kellene ragyogtatnom a fényemet?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.