Ráhangolódás:
Ahogy itt ülök, szívem dobogása, légzésem ritmusa, gondolataim áramlása mind azt jelzi, hogy Isten folyamatosan teremt engem. Megállok egy percre, hogy tudatosítsam Istennek ezt a fajta jelenlétét bennem.

Elmélkedés:
Egy ír jezsuita atyánál olvastam az alábbi élményét:

Egy hangulatingadozással küszködő barátom olyan mélyre került néha, hogy úgy érezte, teljesen haszontalan az élete, nem szereti senki, még Isten sem. Ijesztő élményként emlegeti ezt az állapotot, az elme rejtett mélységeiről beszél, és a mérhetetlen elhagyatottságról.
Gyakran gondolt arra, hogy ki kéne szállni ebből a „pokoli létből”. Sötétség vette körül, a teljes kétségbeesés fenyegette, foggal-körömmel kapaszkodott a hitébe. Az ilyen vészhelyzetekben szüksége volt valami támaszra, mentőövre.
Próbáltam segíteni, elmondtam, hogy az ilyen sötét órákban összpontosítson a pozitív dolgokra, az eddigi teljesítményeire, az emberekre, akik szeretik – de ez alig hatott.

Az egyetlen biztatás, az egyetlen mentőöv, ami működött, az volt, hogy Jézus mindig ott van vele, ő átélte ugyanazt a fájdalmat. Nem kell semmit se tennie azért, hogy kiérdemelje szeretetét. Jézus, aki maga a tiszta szeretet, érzi a fájdalmát, vele van a sötétségben, vigaszt, megkönnyebbülést akar nyújtani neki. Legfontosabb az volt, hogy tudatosítsa, nem kell tennie semmit, nem kell megváltoznia, nem kell másként éreznie.

Ez segített enyhíteni a szorongását, a feszültségét. Horgony volt a vihar idején. Képzeld magad elé a kedvenc Jézus-ábrázolásodat. Lélegezz mélyen, és tudatosítsd, hogy nem vagy egyedül.
Nézd hosszan a képet, Jézus arcát, haját, bőrét.

Figyeld a szemét, mely rád tekint – Jézus lát téged, és olyannak lát, amilyen vagy. Csak a jót nézi benned, és tekintete tele van együttérzéssel, törődéssel. Azt akarja, tudd, mennyire szeret téged.

Gondolj arra, hogy a fájdalom, a szenvedés elmúlik, de az ő szeretete örökre veled marad. Maradj így, amíg át tudod élni szeretetét a szívedben. Végül köszönd meg, amit kaptál, indítsd fel a hálát a szívedben, még ha érezned nehéz is. Ehhez a képhez bármikor visszatérhetsz.

A szentírásból:
» Iz 40,28–31
Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.
» Mk 14,32–42
Majd így szólt hozzájuk: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!” Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. „Abba, Atyám! – fohászkodott –, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”
» 2Kor 4,8–9
Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Voltak-e mélysötét időszakok az életemben?
2. Mi segített, hogy kiszabaduljak?
3. Észreveszem-e Isten működését az ilyen időszakokban?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.