Ráhangolódás:
Uram, segíts, hogy megnyíljak Feléd egészen, mialatt félreteszem evilági gondjaimat.
Tölts el békéddel, szereteteddel. Jézusom, add, hogy életem minden napján tudatában legyek jelenlétednek, hatalmadnak és szeretetednek.
Figyeld meg, mi történik a szívedben. Mit érzel ma, és mitől egyedi ez a mai érzés? Most se engedd magad elkalandozni bármelyik érzés mentén, csak észleld őket.

Elmélkedés:
Bár természetesen közük van egymáshoz, az öröm és a boldogság két különböző dolog. Bizonyos cselekvések vagy tapasztalatok boldoggá tesznek. Például amíg egy jó filmet nézünk, boldogok vagyunk. A boldogság a pillanathoz kötődik, és természetesen jó érzés. Az öröm viszont más, mélyebb lelkiállapot, mint a boldogság.

Boldogok vagyunk filmnézés közben, viszont örömöt érzünk, mikor egy rég látott baráttal találkozunk. Az öröm más, mint a boldogság.
Eggyel több pohár bor, vagy egy még nagyobb szelet süti pillanatnyilag boldoggá tesz, de másnap (vagy hamarabb) úgy érezhetjük, nem volt valami jó ötlet. Az öröm különbözik ettől.

Azt, ami örömöt okoz, sosem érezzük rossznak. Öröm abból származik, ami kiteljesít, amitől növekedünk, fejlődünk, ami megmutatja, hogy az élet jó és értékes.

Az úszástól vagy más testedzéstől határtalanul boldognak érezhetjük magunkat. Viszont ha elgondolkozunk azon, hogy képesek vagyunk és lehetőségünk is van ezekre a gyakorlatokra, örömmel és hálával telik meg a szívünk. Boldogságot az eseménnyel egyidőben érzünk, örömöt pedig utána.

Vannak aztán olyan dolgok az életben, amelyek pillanatnyilag nem tesznek boldoggá, de utána mégis örömöt érzünk. Amikor például áldozatot hozunk valakiért. Lehet, hogy a pillanat szenvedéssel jár, de utólag visszagondolva örömmel tölthet el, hogy jót tettünk, helyesen cselekedtünk.

Az örömteli élet nem függ a boldogságtól vagy elsuhanó élményektől. Azt jelenti, hogy egy jobb utat keresünk, és azon járunk. Meglátjuk a jót, a még jobbat minden emberben, és szeretjük őket. Tudjuk, hogy szeretve vagyunk, Valaki fenntart és dédelget, különlegesek vagyunk a szemében.

Tudd, hogy az Úr vár rád, bármi is történik az életedben! Kívánom Neked, hogy az Úr gondoskodásának örömét tapasztald meg az életed minden napján!

A Szentírásból:
» Jak 1,2-3
Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse.
» 1Pét 1,8-9
Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.
» Róm 15,13
Töltsön el benneteket a reménység Istene teljes örömmel és békével a hitben, hogy a Szentlélek erejével bővelkedjetek a reményben.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Mi szokott boldoggá tenni?
2. Mitől érzel örömöt?
3. Hogyan tudnál nagyobb örömben élni?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Uram, segíts, hogy megnyíljak Feléd egészen, mialatt félreteszem evilági gondjaimat. Tölts el békéddel, szereteteddel!
Szent Ignác szerint egy vastag, alaktalan fatörzs sosem hinné el, hogy csodálatra méltó szobor válhatna belőle, és sosem adná meg magát a szobrász vésőjének, aki a maga zsenialitásával látja benne a mesterművet. Isten kegyelmét kérem, hogy hagyjam magam szerető Teremtőm keze által formálódni.

Elmélkedés:
A reklámok könnyen elérhető új életet kínálnak: egy új táplálékkiegészítő, egy gyümölcsprés vagy fitness-gép új testet, energiát, lendületet ígér. Ha az olyan egyszerű lenne… Legtöbben azt tapasztaljuk, hogy az élet nehéz, tele van kihívásokkal, és néha megoldhatatlannak tűnő szituációkat, kirekesztettséget, reménytelenséget tartogat számunkra.

Valójában, ha visszagondolunk a változásokra, az új kezdetekre, az igazi boldog pillanatokra az életünkben, rájövünk, hogy ezeket mindig megelőzte valami nehézség, teher, amikor úgy éreztük, mindennek vége – és ez nem egy kellemes állapot.

Gyakran megtörténik, hogy a dolgoknak rosszra kell fordulniuk ahhoz, hogy Istenhez térjünk. Sokszor halál, haldoklás (kereszt) előzi meg a feltámadás hozta új életet. Életünk sokszor követi a meghalás-feltámadás ciklusát. Hiába próbáljuk irányítani, ilyenkor át kell adnunk magunkat teljesen Istennek.

Így visszaesünk az egyetlen szilárd alapra, amit ismerünk: Jézus kereszt-tapasztalatára. Felidézi bennünk, mennyire szeret minket Jézus ezekben a nehéz szituációkban, még ha ott és akkor nem is érezzük. Megértjük, milyen fontos kérnünk őt, hogy szabadítson meg terhünktől, és bíznunk kell benne, hogy valami jót fog kihozni belőle.
Nem könnyű imádság ez, de ráébreszt, mennyire szükségünk van Istenre, milyen fontos, hogy átadjuk neki ezeket a helyzeteket, és hogy csak a feltámadás ereje képes átalakítani a lehetetlennek tűnő megpróbáltatásokat. Alázatosság, türelem származik ebből, és megtanulunk könyörögni az Úrhoz.

Próbáld ki ezt a meditációt: képzeld magad elé Jézust a kereszten, és éld át hatalmas szeretetét irántad. Add át neki gondjaidat, küzdelmeidet, ne hallgass el semmit. Mint jó barátnak, beszéld el neki a helyzetedet. Bízz benne, hogy Isten a lehetetlennek tűnő szituációkban is munkálkodik.

A Szentírásból:
» Lk 24,5-6
Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.
» Jn 7,37-38
„Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak.”
» Róm 6,4
A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Átélted már a „meghalás” pillanatait?
2. Éltél már át „feltámadást”?
3. Hogyan volt jelen Isten ezekben a pillanatokban?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás: Uram, ahogy ma megállok előtted, töltsd el szívemet és egész lényemet jelenléted csodájával.Uram, Te adtad az éjszakát, hogy pihenhessek és Te adtad az új napot is. Add, hogy a mai nap se feledkezzem meg hozzám való jóságodról. Úgy irányíts, Uram, utamon, hogy áldásodat másokkal is megoszthassam.

Elmélkedés: Egy férfi bement a helyi boltba, és mikor fizetésre került a sor, az eladó megkérdezte, hogy szeretné-e az érintésmentes kártyaleolvasót használni. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen megmutatja a bankkártyáját a gépnek, elég közel ahhoz, hogy le lehessen olvasni, és le tudják venni a pénzt a számlájáról. Nem kell a kártyát beletenni a gépbe, nem kell pin-kódot bepötyögni, nem lehet elrontani. Milyen könnyű! Ezután elbúcsúzott és kiment a boltból.

Hazafelé tartva érezte, hogy valami nyugtalanítja. Másnap és harmadnap is töprengett ezen az érzésen, és végül rájött, mi zavarja. Társadalmunk és a technika olyan irányba vezetnek, ahol nem kell kapcsolatba lépnünk egymással – egy „kapcsolat nélküli társadalom” felé, ha úgy tetszik.

A közösségi médiának és a számítástechnika fejlődésének köszönhetően egyre távolabb élhetünk egymástól. Ismeretségek születnek a virtuális valóságban, barátságok alakulnak ki és akár meg is szűnnek olyan emberek között, akik valójában sohasem találkoztak.

Egy kapcsolat nélküli társadalom kialakulása körvonalazódik, melyben saját egzisztenciánk, saját szükségleteink a legfontosabbak, és ezek kielégítése anélkül történik meg, hogy más élő személyekkel kapcsolatba lépnénk. De nem csak erről van szó: a kevesebb kontaktus oda vezet, hogy kevésbé van tudomásunk mások szükségleteiről, szenvedéseiről, így meg vagyunk fosztva az empátia, a felebaráti segítség felemelő érzésétől.

A kapcsolat nélküli társadalom sok mindent elvesz tőlünk, nem utolsósorban azt a gazdagságot, ami a másik emberrel való szemtől-szembe találkozásból ered még akkor is, ha ez a találkozás nem mindig kellemes.

A mai világban bizonyos dolgokat, technikai lehetőségeket nem tudunk kikerülni. Éljek vele, de törekedjek a személyes kontaktusra, ahol csak lehet. A szomszéddal is lehet úgy beszélgetni, hogy megtartjuk a 1,5 m távolságot, de legalább láttuk őt a saját szemünkkel.Azt hiszem felértékelődnek az olyan egyszerű szeretet-gesztusok, mint például a mosoly. Te milyen szeretet-gesztusok tudsz alkalmazni a környezetedben?

A Szentírásból:
» Lk 24,13-35
Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. „Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?
» Mt 28,16-20
És én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.
» Ef 3,14-21
Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Hogyan tudnánk egy biztonságos, kapcsolatokban bővelkedő társadalmat kialakítani?
2. Hogyan teremthetnénk több lehetőséget az együttlétre, az egymástól való tanulásra, egymás segítésére?
3. Hogyan tudnád – ahol, amikor és ahogyan lehetséges -, szeretettel megszólítani azokat, akik már egy „kapcsolat nélküli” világban élnek?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.
Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, én felüdítelek titeket.”
Itt vagyok, Uram. Azért jöttem, hogy Veled legyek. Gyógyító hatalmadra vágyom.
Add, Uram, kegyelmedet, hogy megszabaduljak világi dolgaim szemetétől. Tartsd szabadon szívemet és elmémet, hogy Téged szolgáljalak és szeresselek.

Elmélkedés:
Mi a mi „fényünk”? Mi a te fényed? Vonatkozhat ez a szó a tehetségedre, adottságaidra, jelentheti képességedet a szeretetre, az irgalomra, a megbocsátásra. Hát még?

Gondolkozz el egyedül vagy valakivel, akivel bizalmas kapcsolatban vagy, arról, hogy mi módon tudnád a világnak ajándékozni a te saját, egyedi fényedet. Milyen módon tudnál szeretet vinni a környezetedben élők életébe?

A fény mindig ellentétes a sötétséggel, ami a fény hiánya. Sokféle sötétség van ma világunkban, ide tartozik a depresszió, a magányosság, a harag, az irigység és a kétségbeesés is. Ezek kioltják bennünk a fényt, de sosem övék a teljes igazság. Mi a világosság gyermekei vagyunk, Isten szeretetéből kaptuk létünket.

Gondolkodj el azon, milyen módokon képes a sötétség úrrá lenni rajtad, és esetleg arról is meg tud győzni, hogy nincs más rajta kívül. Mit kéne tenned, hogy inkább a világosságban élj?

Íme néhány ötlet, hogyan világíthatsz:
• Énekelj egy dalt valakinek.
• Keresd fel (telefonon, levélben, videón) egy barátodat, aki egyedül van.
• Adj egy kis pénzt/kávét/ételt egy hajléktalan testvérünknek.
• Mosolyogj idegenekre, és kívánj szép napot nekik.
• Bocsáss meg valakinek valamit.
• Kérj bocsánatot valakitől, akit megbántottál.
• Készíts egy csésze teát a párodnak, és mondd meg neki, mennyire szereted.
• Imádkozz békéért a világban.
• Lépj ki komfortzónádból valakiért, akinek szüksége van valami szívességre.
• Hajrá, világíts!

A szentírásból:
» 2Kor 4,5-18
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak … letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk … a belső emberünk mégis megújul napról napra.
» Fil 3,7-11
Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban
» 2Kor 1,3-7
Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Milyen a fény bennem, mit tehetnék, hogy növekedjen?
2. Hogyan sugározhatnék több világosságot a lakóhelyemen? Milyen sötétségnek kell ellenállnom?
3. Milyen lenne az életem, ha hinném, hogy belső fényemnek átformáló ereje van?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Személyiségem alakulását az befolyásolja, ami számomra jelenvaló. Elgondolkodom azon, hogy mialatt sokminden hat rám, Isten állandóan jelen van szeretetben. Megállok, és imádkozom, hogy hagyjam Istent most ebben a pillanatban is hatni a fejlődésemre.

Elmélkedés:
Gyakran olyanok vagyunk, hogy szeretnénk gyors változást látni az életünkben: jó volna mielőbb megkapni a diplománkat, gyorsan túl lenni a lakásfelújításon, bárcsak hipp-hopp megtalálnánk az ideális munkahelyünket, napokon belül meggyógyulnánk … Viszont azt tapasztaljuk, hogy ezek a hirtelen változások legtöbbször elmaradnak.

Szeretnénk, ha a vitatott kérdések megoldódnának. Tisztuljon ki a homály, és mint galamb szálljon le a világosság! Foszoljon semmivé a szomorúság, a düh, a keserűség!

Az életben többnyire nem így történik meg a változás, hanem csak apránként, néha alig észrevehetően. Ilyenkor könnyen félresiklunk a változás apró tünetei fölött. Egyszerűen nem látjuk őket.

Könnyen kimondjuk, hogy sosem változik semmi, minden ugyanígy fog maradni. De gondoljunk gyermekeink növekedésére. Ha napi szinten figyeljük, ma olyan, mint tegnap volt. Ám ha hátralépünk, és leltárt készítünk, rájövünk, hogy a szemünk előtt nőttek fel, úgy, hogy szinte észre sem vettük!

Ezeket a szinte észrevehetetlen változások. Olyanok, mint a mustármag növekedése (Jézus beszélt a mustármagról, például a Mk 4,30-32-ben). Vannak olyan történések az életünkben, amelyek bár aprók, összeadódva hatalmas változást eredményeznek. Az ilyen mustármag-szerű folyamatok meg tudják változtatni az életünket, de akár az egész világot is.

Vegyük például a béke és kiengesztelődés felé tett apró lépéseket. Minden nap vannak emberek a világon, akik bátor és önzetlen lépéseket tesznek a béke és a kiengesztelődés felé, kezet nyújtva ősi ellenségeknek. Vagy vállalják a kockázatot, és belépnek olyan területekre, amelyek korábban tiltottak voltak. Lenyelve büszkeségüket megteszik az első lépést egy széttört kapcsolatban. E lépések összeadódva békét és szeretetet árasztanak világunkra!

Legyünk kitartóak az apró lépések megtételében! Higgyük azt, hogy ezekben is munkálkodik az Isten! Igaz, nem tűnik látványosnak, mégis utólag visszanézve megtörténik a változás!

Volt már ilyen a te életedben is?

A szentírásból:
» Mt 13,31-32
Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.”
» Fil 3,7-11
Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok.
» Fil 4,10-13
Tudok nélkülözni, és tudok bőségben is élni. Be vagyok avatva mindenbe: a jóllakásba és az éhezésbe, a bővelkedésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Abban, aki megerősít engem.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Vannak-e ilyen mustármag-történések most az életedben?
2. Ne feledd, a mustár csípős. Felkészültél rá, hogy a „mustármag-szerű fejlődésnek” ára is lehet, kellemetlenséggel járhatnak?
3. Tudsz türelmesen várni, hogy az események kibontakozzanak?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.