Kettő szokást is említenék.
Az egyik talán nem szorosan az advent lelkületéhez kötődik, csupán az időbeli egybeesés köti ehhez az időszakhoz. A születésnapom (idén a 74.) karácsony napjához eléggé közel esik. Annak idején – szüleim első gyermeke voltam – különleges karácsonyi ajándékként fogadtak. Szüleim már régen nem élnek, de én a születésnapomon mindig meglátogatom a sírjukat, hogy ott (is) köszönetet mondjak nekik az életemért, a sok jóért, szépségért, lelki értékért, amit tőlük kaptam. Történetesen az egyik nagymamám is ugyanebben a sírban nyugszik, persze neki is szól a látogatás, az ima.

A másik szokás igazi adventi. Amíg a gyermekeink velünk éltek, szokásunk volt, hogy advent elején mindenkinek csináltunk egy kis dobozkát, aminek a tetején volt egy persely-szerű nyílás, és rajta volt az illető neve. Pl. egy nagyobb tejfölös doboz, amit befőttként bekötöttünk, kívülről pedig feldíszítettük valami szép csomagolópapírral. A lakásban ott helyeztük el, ahol mindenki megfordult a nap folyamán: a hallban. Amikor valakinek eszébe jutott, felfedezte, hogy a másik mivel szerzett neki örömet aznap, felírta egy kis cédulára, és bedobta az illető dobozába, név nélkül. Szenteste nyitotta ki mindenki a dobozát. Ez volt a legszebb ajándék…

Amióta a gyerekek kirepültek, szokásunkká vált, hogy december 25-én a legnagyobb fiamnál tartunk közös ebédet. Nekik van akkora lakásuk, hogy a szűk család (jelenleg 31-en vagyunk), igaz, csak állófogadásként, de elfér. Mindenki hozza a saját maguk által készített ebédet, amit svédasztal módján tálalunk. Bár van köztük olyan, ami minden évben megtalálható, mert az adott család azt szokta készíteni, de nem különleges, csak karácsonykor készülő ételek. Nagyon örülünk, ha valamelyik papunk (amíg kettő volt), vagy mostanában a plébánosunk is el tud jönni. Ebben az évben ez, a járvány miatt, alighanem elmarad…
Farkas Géza

Egy 3 gyermekes családanya vagyok. Szeretném megosztani azt a karácsonyi hagyományt, ami nálunk a szenteste lelki tápláléka.

A karácsony a hálaadás ünnepe, ezért néhány éve bevezettem, hogy ajándékként a férjemnek és a szüleimnek is egy HÁLA LEVELET írok.

Azokat az érzéseimet fogalmazom meg benne, amelyek abban az évben az érintett személlyel kapcsolatosak. Olyan gondolatokat, amelyekért hálás lehetek neki. A karácsonyfa alatt nálunk ez a legértékesebb ajándék. Gondolom ezt azért is, mert tavaly a 9 éves kisfiam azt mondta, hogy ő is ilyet szeretne! Természetesen az idén megkapja.

Ezt a szokást mára kibővítettem, és most már olyan embernek is adok, aki barát vagy rokon, esetleg egy olyan személy, akinek hálával tartozom.
Partiné Szemes Rita

A miskolci agglomerációban élek a férjemmel egy családi házban. A gyerekeink már régen “kirepültek a családi fészekből”. Karácsonykor minden évben hazajönnek, hogy együtt ünnepeljük a Szentestét. A közös ünneplésnek van egy “családi liturgiája.”

Évekkel ezelőtt egy katolikus folyóiratban olvastam, hogy a ferences kolostorokban mit imádkoznak a szerzetesek egymás megajándékozása előtt, és azóta ez hagyománnyá vált nálunk is. Nem tudom, hogy ebben az évben tudunk-e együtt ünnepelni, de úgy gondolom, hogy ezt a hagyományos “tíz könyörgést” a férjemmel, vagy akár egyedül is elimádkozzuk.

Kellékek: Biblia, 10 teamécses, gyufa.
A család körülüli az ebédlőasztalt, vagy körülveszi a karácsonyfát. A családfő felolvassa a Szentírásból a Jézus születéséről szóló evangéliumi szakaszt. (Lukács 2,1-20) Közösen elénekeljük a “Dicsőség, mennyben az Istennek” kezdetű éneket.

Családfő: Karácsony éjszakáján földre szállt az Isten, Őt ünnepeljük ma este. Ő a mi Megváltónk és világosságunk. Örvendező szívvel és bizalommal kérjük:
Könyörgések: (a családtagok olvassák)

1. Az első gyertyát gyújtsuk meg az Atyaisten imádására, aki úgy szeretett minket, hogy egyszülött Fiát küldte el nekünk, hogy senki el ne vesszen közülünk, hanem mindegyikünk az üdvösségre jusson. Hogy Isten örök országába egykor mindnyájan hazaérkezzünk. Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Közösen válaszoljuk: Kérünk Téged, hallgass meg minket!

2. A második gyertyát gyújtsuk meg a Fiúisten imádására, aki irántunk való szeretetből a testvérünk lett.Nézzétek, az Isten milyen alázatos! A világosság a világba jött, hogy mindaz, aki benne hisz, annak örök élete legyen. Vezess minket Urunk, az örök élet teljességébe! Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged, hallgass meg minket!

3. A harmadik gyertyát gyújtsuk meg a Szentlélek imádására. Azért testesült meg a Fiúisten, hogy nekünk adja a Szentlelket. Általa vagyunk az ő testvérei és az Atya gyermekei. Engedd Urunk, hogy mindig a Te lelked erejében és örömében éljünk! Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) kérünk Téged, hallgass meg minket!

4. A negyedik gyertyát gyújtsuk meg a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére, aki Isten Fiát e világra hozta, a Szentséges Isten Anyja oltalmát kérve. Hallgass meg Urunk! (Meggyújtja a mécsest). Kérünk Téged, hallgass meg minket!

5. Az ötödik gyertyát gyújtsuk meg Szent Józsefnek, az igaz férfiúnak a tiszteletére, aki a mai éjszakán Isten Szent Fiát először szólíthatta fiának. Imádkozzunk, hogy Istennek mindig hűséges gyermekei maradjunk! Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged, hallgass meg minket!

6. A hatodik gyertyát gyújtsuk meg a pápáért és minden elöljárónkért. Imádkozva kérjünk nekik békességet. Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged, hallgass meg minket!

7. A hetedik gyertyát gyújtsuk meg egymásért, megköszönve Istennek, hogy egy családba hívott meg bennünket. Adjon a szívünkbe egymás iránt türelmet, irgalmat, békességet. Távollevő rokonainknak is adjon boldogságot. Szüleinknek, testvéreinknek, rokonainknak, barátainknak, jótevőinknek, élőknek és holtaknak adjon örök életet! Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged, hallgass meg minket!

8. A nyolcadik gyertyát gyújtsuk meg minden keresztényért, a keleti testvérekért, a protestáns testvérekért és mindazokért, akik Jézust üdvözítőjüknek vallják. Urunk, add meg nekik a hit útján az istenlátás boldogságát! Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged hallgass meg minket!

9. A kilencedik gyertyát gyújtsuk meg Izrael fiaiért, hogy ők, akik egyedül várták évezredeken át a Világ Üdvösségét, a Törvényt betartva, tehát szeretetben élve, felismerjék Jézusban, az ő testvérükben az élő Isten Fiát, mire dicsőségben újra eljön. Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged hallgass meg minket!

10. A tizedik gyertyát gyújtsuk meg a mai vacsorának örömére, mely már előre jelzi azt a másik asztalt és mennyei lakomát, melyre meghívásunk van Krisztus Urunk által. Hogy mindannyian asztalhoz ülhessünk Isten Országában. Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Családfő: Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atya akaratából emberré lettél, és köztünk lakoztál, hogy megoszd velünk az emberi élet örömeit, gondjait, bánatát. Megtestesülésed szent titkára kérünk, segíts most Veled együtt úgy élnünk, hogy egykor Veled legyünk az örök dicsőségben is. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

A családtagok boldog ünnepet kívánnak egymásnak, karácsonyi énekeket énekelnek és megajándékozzák egymást.
Dr. Kuncsik Katalin

Török-Egyed Andrea vagyok. Németországban élünk a férjemmel, de az otthoni karácsonyi ünneplésről szeretnék írni, mert nekem az az igazi.
Erdélyből, Gyergyó vidékéről származom.

A fotó illusztráció

Adventben minden reggel 6 órától jártunk hajnali misére. Karácsony előtt kb.10-14 nappal kezdődik a „bujdosás”, a “Szállást keres a szent család”. A szentcsalád képet visszük minden este ahhoz a családhoz, akik aznap este vendégül fogadják a szent családot. A gyerekek az asztal körül ülnek, ők olvasnak fel, imádkoznak, közösen énekelnek karácsonyi énekeket.
A felnőttek a háttérben foglalnak helyet. Arra az éjszakára ott marad a szent család képe az aznapi vendégfogadónál. Másnap este ő viszi a következő családhoz el a képet. 23-án van az utolsó összejövetelünk, ami a községünkben lévő idősotthonban szokott lenni.

Szenteste a gyerekek elmennek énekelni közeli rokonokhoz, barátokhoz, szomszédokhoz. Régen úgy mondták, hogy mennek galambost énekelni. Kalácstésztából sütöttek galamb formájú sütiket, minden gyerek kapott egy ilyen galambot, almát, diót. Manapság már pénzt és édességet kapnak.

Karácsonykor, éjfél után mennek a fiatal fiúk, legények a lányokhoz „Szent Istvánt énekelni”. Kint énekelnek az ajtó előtt „Ime egykor Szent István….” kezdetű éneket. Miután elénekelték, behívják őket, megvendégelik sütivel, itallal.
Andrea

Adventben a pirkadat előtt 6 órakor bemutatott szentmise, mondjuk úgy is: hajnali mise, mely advent első vasárnapjától karácsonyig tart. Az emberek kevesen tudják, hogy ezt aranyos misének, angyalmisének is nevezik. Amíg dolgoztam ezzel indult a napom és évek óta, nyugdíjasként sincs ez másképp.

Mit jelent nekem? Erőt ad a mindennapi teendőimhez, összetartozás érzése, az együtt imádkozás-éneklés érzése munkál bennem egész nap. Vajon az idén is lehet részem ilyen lelki élményben?!
Az emberiség lelki sötétségben való botorkálásából ez a halvány fény utat mutat annak, aki vágyakozik és tesz is azért, hogy értelmesebb életet éljen és felkészüljön lélekben is Jézus eljövetelére.
Az egyre rövidülő ködös, borongós napokban az emberek remélnek, várják a fényt, ez az időszak a téli napforduló időpontja is, a természet újjászületésének előkészítése. Erre az időszakra sok néphagyomány, hiedelem is jellemző: Szent András, Borbála (ág rügyeztetése), Luca (széke készítése), Tamás nevéhez fűződő történetek, búzacsíráztatás, amellyel a kis Jézus jászolánál kedveskedünk stb. Adventi koszorú készítése, karácsonyfa állítása, melyeken a gyertyafény jelképezi, hogy Jézusban eljött a Világ Világossága.

Szeretetet az tud adni, aki önmagával és környezetével is megbékélt, harmóniában van! – mondta ezt egyszer Dr. Pribitek László Atya.

Hogyan érhetjük el ezt az egyensúlyt? Figyeljünk a belsőnkre, az érzelmeinkre, felejtsük el a gondokat egy kis időre, és koncentráljunk a bennünk rejlő jóra! Amint érezzük az erőt magunkban, máris azt sugározzuk. A családi béke és egymásra hangolódás is egyszerűbben fog menni ezután. Az adventi készülődés legszebb része, hogy a család együtt lehet. Ebben a vészterhes, előttünk álló időszakban azonban sajnos ez nem valósulhat meg!

Jó lenne, ha az adventi hangulatból, aminek a lényege nem a vásárlási láz, a csilingelő zsivaj és a szikrázó fényáradat, hanem merítsen mindenki lelkierőt, legyen a szívünkben, tetteinkben, cselekedeteinkben a szeretet, a másik embertársunk megbecsülése – és nemcsak karácsonykor!
Horváth Zoltánné