Oldal kiválasztása

Alma, fokhagyma és dió – az összetartozás jelei

Nekünk ez lesz a 4. közös karácsonyunk a férjemmel, de már vannak hagyományaink, amit ki-ki a saját családjából hozott. Az adventi időszakban próbálunk többet imádkozni és elmélkedni közösen, ami nagyon meghitté teszi estéinket és a várakozást. A mézeskalács díszítést is közösen végezzük, közben nagyon jókat lehet beszélgetni, viccelődni.

A fotó illusztráció

Az elmúlt években igyekeztünk minden adventi vasárnapon máshova menni szentmisére, hogy több helyen be tudjunk kapcsolódni a helyi közösségek készületeibe. Utána pedig a településen nagyokat sétáltunk.
A rorátékon való részvételünk is nagyon fontos számunkra, valamint a helyi közösségben csatlakozunk a Szentcsalád járáshoz. (Van egy Szentcsaládot ábrázoló kép vagy szobor, amely december 15-től megy körbe a családok között, akik a rájuk eső napon családi körben elimádkozzák a “Szállást keres a szentcsaládot”. Férjemmel minden nap mondjuk ezt az imát, de a ránk eső nap különleges. A képet és az imafüzetet a roráté kezdetén a mellékoltárra tesszük, majd szentmise végén a következő család veszi magához.)

Szenteste együtt a család. Vacsora előtt 1 db almát annyi felé vágunk, ahányan az asztal körül ülünk, az összetartozás jelképeként. Valamint mindenki elfogyaszt még egy gerezd fokhagymát, diót mézbe mártva. (Ez is az összetartozás és egészség jele. Ezt a szokást férjemtől tanultam, aki a Vajdaságból költözött a Dunántúlra.) Ez most már nálunk is emlék-hagyomány. Este közösen megyünk szentmisére.
Németh Hajnalka

 

 

Családi szokások ötvözése

Jelenleg Pozsonyban élünk férjemmel és két gyermekünkkel. Én mátyusföldi vagyok, szülőfalum neve Vágkirályfa, a férjem pedig Gömörvidékről, Pelsőcről származik.

Kettőnk családjának karácsonyi szokásai, hagyományai valamelyest különböznek. A sajátunk kialakításánál ötvöztük őket, így kaptunk karácsonyi előételnek egy rendkívüli finomságot, amely mindenki kedvencévé vált ízében, illatában, hangulatában is: vékony ostyalapokra mézet csurgatunk, rá fokhagyma szeletkéket és vágott diót szórunk.

Húgomtól kaptunk ajándékba egy saját kezűleg készített adventi naptárat, melyet kezdetben kis ajándékokkal, édességgel töltögettem a gyerekek nagy örömére. Néhány éve áttértünk a nem anyagi „zsáktartalomra”. Minden napra más és más közös, családi szórakozási lehetőség leírása rejlett a zsákocskákban: a gyerekek kedvenc társasjátékaik mellett a mi gyerekkorunk játékai is benne vannak. Például gyufásdoboz pörgetés, gombfoci, forma1 verseny, amihez csak kockás füzetlap és pár színező kell, gumiugrás 2 szék között, kézről átvett fonal, mely mindig más mintát ad és a plüsscsata.

Az így lassan közeledő Szentestére az egymás felé fordulás, törődés, odafigyelés egyre jobban eltölti szíveinket, helyet készítve így a születendő Megváltónknak.
Konc Judit

 

 

Dobozka a jócselekedeteknek

Kettő szokást is említenék.
Az egyik talán nem szorosan az advent lelkületéhez kötődik, csupán az időbeli egybeesés köti ehhez az időszakhoz. A születésnapom (idén a 74.) karácsony napjához eléggé közel esik. Annak idején – szüleim első gyermeke voltam – különleges karácsonyi ajándékként fogadtak. Szüleim már régen nem élnek, de én a születésnapomon mindig meglátogatom a sírjukat, hogy ott (is) köszönetet mondjak nekik az életemért, a sok jóért, szépségért, lelki értékért, amit tőlük kaptam. Történetesen az egyik nagymamám is ugyanebben a sírban nyugszik, persze neki is szól a látogatás, az ima.

A másik szokás igazi adventi. Amíg a gyermekeink velünk éltek, szokásunk volt, hogy advent elején mindenkinek csináltunk egy kis dobozkát, aminek a tetején volt egy persely-szerű nyílás, és rajta volt az illető neve. Pl. egy nagyobb tejfölös doboz, amit befőttként bekötöttünk, kívülről pedig feldíszítettük valami szép csomagolópapírral. A lakásban ott helyeztük el, ahol mindenki megfordult a nap folyamán: a hallban. Amikor valakinek eszébe jutott, felfedezte, hogy a másik mivel szerzett neki örömet aznap, felírta egy kis cédulára, és bedobta az illető dobozába, név nélkül. Szenteste nyitotta ki mindenki a dobozát. Ez volt a legszebb ajándék…

Amióta a gyerekek kirepültek, szokásunkká vált, hogy december 25-én a legnagyobb fiamnál tartunk közös ebédet. Nekik van akkora lakásuk, hogy a szűk család (jelenleg 31-en vagyunk), igaz, csak állófogadásként, de elfér. Mindenki hozza a saját maguk által készített ebédet, amit svédasztal módján tálalunk. Bár van köztük olyan, ami minden évben megtalálható, mert az adott család azt szokta készíteni, de nem különleges, csak karácsonykor készülő ételek. Nagyon örülünk, ha valamelyik papunk (amíg kettő volt), vagy mostanában a plébánosunk is el tud jönni. Ebben az évben ez, a járvány miatt, alighanem elmarad…
Farkas Géza

 

 

Írjunk hála levelet!

Egy 3 gyermekes családanya vagyok. Szeretném megosztani azt a karácsonyi hagyományt, ami nálunk a szenteste lelki tápláléka.

A karácsony a hálaadás ünnepe, ezért néhány éve bevezettem, hogy ajándékként a férjemnek és a szüleimnek is egy HÁLA LEVELET írok.

Azokat az érzéseimet fogalmazom meg benne, amelyek abban az évben az érintett személlyel kapcsolatosak. Olyan gondolatokat, amelyekért hálás lehetek neki. A karácsonyfa alatt nálunk ez a legértékesebb ajándék. Gondolom ezt azért is, mert tavaly a 9 éves kisfiam azt mondta, hogy ő is ilyet szeretne! Természetesen az idén megkapja.

Ezt a szokást mára kibővítettem, és most már olyan embernek is adok, aki barát vagy rokon, esetleg egy olyan személy, akinek hálával tartozom.
Partiné Szemes Rita

 

 

Tíz gyertya gyújtása

A miskolci agglomerációban élek a férjemmel egy családi házban. A gyerekeink már régen “kirepültek a családi fészekből”. Karácsonykor minden évben hazajönnek, hogy együtt ünnepeljük a Szentestét. A közös ünneplésnek van egy “családi liturgiája.”

Évekkel ezelőtt egy katolikus folyóiratban olvastam, hogy a ferences kolostorokban mit imádkoznak a szerzetesek egymás megajándékozása előtt, és azóta ez hagyománnyá vált nálunk is. Nem tudom, hogy ebben az évben tudunk-e együtt ünnepelni, de úgy gondolom, hogy ezt a hagyományos “tíz könyörgést” a férjemmel, vagy akár egyedül is elimádkozzuk.

Kellékek: Biblia, 10 teamécses, gyufa.
A család körülüli az ebédlőasztalt, vagy körülveszi a karácsonyfát. A családfő felolvassa a Szentírásból a Jézus születéséről szóló evangéliumi szakaszt. (Lukács 2,1-20) Közösen elénekeljük a “Dicsőség, mennyben az Istennek” kezdetű éneket.

Családfő: Karácsony éjszakáján földre szállt az Isten, Őt ünnepeljük ma este. Ő a mi Megváltónk és világosságunk. Örvendező szívvel és bizalommal kérjük:
Könyörgések: (a családtagok olvassák)

1. Az első gyertyát gyújtsuk meg az Atyaisten imádására, aki úgy szeretett minket, hogy egyszülött Fiát küldte el nekünk, hogy senki el ne vesszen közülünk, hanem mindegyikünk az üdvösségre jusson. Hogy Isten örök országába egykor mindnyájan hazaérkezzünk. Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Közösen válaszoljuk: Kérünk Téged, hallgass meg minket!

2. A második gyertyát gyújtsuk meg a Fiúisten imádására, aki irántunk való szeretetből a testvérünk lett.Nézzétek, az Isten milyen alázatos! A világosság a világba jött, hogy mindaz, aki benne hisz, annak örök élete legyen. Vezess minket Urunk, az örök élet teljességébe! Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged, hallgass meg minket!

3. A harmadik gyertyát gyújtsuk meg a Szentlélek imádására. Azért testesült meg a Fiúisten, hogy nekünk adja a Szentlelket. Általa vagyunk az ő testvérei és az Atya gyermekei. Engedd Urunk, hogy mindig a Te lelked erejében és örömében éljünk! Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) kérünk Téged, hallgass meg minket!

4. A negyedik gyertyát gyújtsuk meg a Boldogságos Szent Szűz tiszteletére, aki Isten Fiát e világra hozta, a Szentséges Isten Anyja oltalmát kérve. Hallgass meg Urunk! (Meggyújtja a mécsest). Kérünk Téged, hallgass meg minket!

5. Az ötödik gyertyát gyújtsuk meg Szent Józsefnek, az igaz férfiúnak a tiszteletére, aki a mai éjszakán Isten Szent Fiát először szólíthatta fiának. Imádkozzunk, hogy Istennek mindig hűséges gyermekei maradjunk! Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged, hallgass meg minket!

6. A hatodik gyertyát gyújtsuk meg a pápáért és minden elöljárónkért. Imádkozva kérjünk nekik békességet. Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged, hallgass meg minket!

7. A hetedik gyertyát gyújtsuk meg egymásért, megköszönve Istennek, hogy egy családba hívott meg bennünket. Adjon a szívünkbe egymás iránt türelmet, irgalmat, békességet. Távollevő rokonainknak is adjon boldogságot. Szüleinknek, testvéreinknek, rokonainknak, barátainknak, jótevőinknek, élőknek és holtaknak adjon örök életet! Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged, hallgass meg minket!

8. A nyolcadik gyertyát gyújtsuk meg minden keresztényért, a keleti testvérekért, a protestáns testvérekért és mindazokért, akik Jézust üdvözítőjüknek vallják. Urunk, add meg nekik a hit útján az istenlátás boldogságát! Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged hallgass meg minket!

9. A kilencedik gyertyát gyújtsuk meg Izrael fiaiért, hogy ők, akik egyedül várták évezredeken át a Világ Üdvösségét, a Törvényt betartva, tehát szeretetben élve, felismerjék Jézusban, az ő testvérükben az élő Isten Fiát, mire dicsőségben újra eljön. Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged hallgass meg minket!

10. A tizedik gyertyát gyújtsuk meg a mai vacsorának örömére, mely már előre jelzi azt a másik asztalt és mennyei lakomát, melyre meghívásunk van Krisztus Urunk által. Hogy mindannyian asztalhoz ülhessünk Isten Országában. Hallgass meg Urunk! (meggyújtja a mécsest) Kérünk Téged, hallgass meg minket!

Családfő: Urunk, Jézus Krisztus! Te az Atya akaratából emberré lettél, és köztünk lakoztál, hogy megoszd velünk az emberi élet örömeit, gondjait, bánatát. Megtestesülésed szent titkára kérünk, segíts most Veled együtt úgy élnünk, hogy egykor Veled legyünk az örök dicsőségben is. Aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. Ámen.

A családtagok boldog ünnepet kívánnak egymásnak, karácsonyi énekeket énekelnek és megajándékozzák egymást.
Dr. Kuncsik Katalin