Török-Egyed Andrea vagyok. Németországban élünk a férjemmel, de az otthoni karácsonyi ünneplésről szeretnék írni, mert nekem az az igazi.
Erdélyből, Gyergyó vidékéről származom.
A fotó illusztráció
Adventben minden reggel 6 órától jártunk hajnali misére. Karácsony előtt kb.10-14 nappal kezdődik a „bujdosás”, a “Szállást keres a szent család”. A szentcsalád képet visszük minden este ahhoz a családhoz, akik aznap este vendégül fogadják a szent családot. A gyerekek az asztal körül ülnek, ők olvasnak fel, imádkoznak, közösen énekelnek karácsonyi énekeket.
A felnőttek a háttérben foglalnak helyet. Arra az éjszakára ott marad a szent család képe az aznapi vendégfogadónál. Másnap este ő viszi a következő családhoz el a képet. 23-án van az utolsó összejövetelünk, ami a községünkben lévő idősotthonban szokott lenni.
Szenteste a gyerekek elmennek énekelni közeli rokonokhoz, barátokhoz, szomszédokhoz. Régen úgy mondták, hogy mennek galambost énekelni. Kalácstésztából sütöttek galamb formájú sütiket, minden gyerek kapott egy ilyen galambot, almát, diót. Manapság már pénzt és édességet kapnak.
Karácsonykor, éjfél után mennek a fiatal fiúk, legények a lányokhoz „Szent Istvánt énekelni”. Kint énekelnek az ajtó előtt „Ime egykor Szent István….” kezdetű éneket. Miután elénekelték, behívják őket, megvendégelik sütivel, itallal.
Andrea