Rengeteg hiedelem van a fejünkben, melyek korlátoznak bennünket céljaink elérésében, a boldogságunkban. Miként lehet az előítéleteinket, mint egyfajta betonfalakat ledönteni, arra kapsz ebben a részben megoldásokat. Megismersz 3 óriási hibát, amely problémateremtővé teszi az észjárásodat. Tudtad, hogy a fájó hát, a beállt nyak az előítéleteinknek is köszönhető? Hogyan tudsz más szemmel nézni magadra és a körülményeidre? Ebből a részből kiderül!
Ismered a következő viccet?
Egy férfi elmegy az orvoshoz és elkezd panaszkodni. Hozzáér a térdéhez és azt mondja: “Itt fáj.” Majd hozzáér a vállához és megszólal: “Itt is fáj.” Aztán a mellkasához: “Itt is fáj.” A páciens végig mutogatja az egész testét és mindenhol megjegyzi, hogy “fáj”. Az orvos mindezt türelmesen végig hallgatja, majd felállítja a diagnózist.
“Uram, Önnek el van törve az ujja.”
Ha az alapoknál baj van, akkor az egész ház veszélyben van. Gyakori helyzet, hogy minden problémának egy és ugyanaz a gyökere. Ha az ujjunk fáj, akkor mindenhol fájdalmat érzünk. Ha gyakran ütközünk problémákba, akkor nagy valószínűséggel a gondolkodásunk a ludas. Miért is? Mert ahelyett, hogy a gondolkodásunk megoldaná a problémákat, inkább létrehozza őket. Ennek felismerése azért esik különösen nehezünkre, mert mindig is létrehoztuk a problémákat, ezért számunkra ez a természetes állapot. Ezt látjuk másoktól. Ezt az észjárást tanultuk meg a szüleinktől és így tovább.
Az észjárásunkat 3 óriási hiba teszi problémateremtő észjárássá.
1. halogatás.
2. rövidlátás, azaz, ha nem gondolkodunk előre.
3. hiba azonban rendszerint nagyon mélyen gyökerezik bennünk és a gondolkodásunk alapjait kezdi ki. Hasonlóképp, mint a törött ujj a viccben, ami a páciens minden észlelésében szerepet játszott. Ez a hiba is minden döntésünkben szerepet játszik. Úgy fészkeli be magát a gondolataink közé, mint egy vírus és megfertőzi a világlátásunkat. Olyan, mintha egy szemüveget vennénk fel, amit csak azokat az utcákat mutatja, ahol forgalmi dugó van és elfedi előlünk azokat az utcákat, ahol egy autó sincsen és szabadon haladhatnánk. Szerintem már rá is jöttél, milyen jelenségről van szó.
Mielőtt leírnám, elmesélek ezzel a különös hibával kapcsolatban egy történetet:
Egy alkalommal a közeli szupermarketben vásároltam és az alábbi jelenetnek voltam tanúja. Egy idősebb hölgy zöldségeket válogatott. Mellette állt a korosztályára oly jellemző kerekes szatyor és egy 100 Ft-ossal kölcsönözhető bevásárlókocsi. A két bevásárló alkalmatosság a zöldségeket válogató hölggyel megspékelve egy elháríthatatlan közlekedési akadályt képzett a szupermarket ettől kisebb terhelésre méretezett ösvényén. A helyzet hamarosan válságossá vált, ugyanis egy másik idősebb hölgy is a zöldség vásárlást forgat a fejében. Ezt a szándékát nyomatékosítva, bevásárló kocsijával nagy lendülettel elindult a zöldséges pult felé. Természetesen nem jutott el az áruhoz az ott található akadályok miatt. Ekkor kezdetét vette egy emelt hangú szóváltás. Ebben hamarosan különös módon valahogy még az unokák is szóba kerültek, melyet az úttorlaszt emelő hölgy így próbálta lezárni:
– A kocsit nem lehet máshova tenni.
Ezen a szóváltáson gondolkozzunk csak el egy pillanatra!
Ha ez igaz lenne, akkor a szupermarketekben egyszerre csak tucatnyi ember tudna vásárolni. Ha egy bevásárlókocsi és egy kerekes szatyor így meg tudja akasztani a vevők szabad áramlását az áruház egy pontján, akkor minden árucikk megvásárlásához hosszú perceket kellene sorban állnunk, mire hozzáférünk. A hölgy megállapítása nyilvánvalóan nem egyezik a hétköznapi tapasztalatokkal. Nem kétséges viszont, hogy ő komolyan úgy gondolta, a kocsiját és a szatyrát máshova nem lehet elhelyezni. Nem rosszindulatból mondta ezt, hanem mert ez volt a meggyőződése. Ő ezt teljes mellszélességgel valóban így gondolta.
Nevezzük nevén a gyereket
Azt a nézetet, amit a hölgy képviselt, korlátozó hiedelemnek hívjuk. Egy sokkal hétköznapibb elnevezése az előítélet. Ha annak az előítéletnek a rabjai vagyunk, hogy a bevásárló kocsinkat nem lehet máshova pakolni, csak olyan helyre, ahol elzárja az utat mindenki más elől, akkor ez kizárja annak lehetőségét, hogy további számtalan praktikus lehetőség jusson eszünkbe.
Ha ezek a lehetőségek nem jelennek meg a fejünkben, úgy természetesen nem is választhatjuk őket. Az előítéleteink így hozzák létre a problémáinkat és fosztanak meg minket attól, hogy megoldjuk őket. Ha az az előítéleted, hogy minden férfi vagy nő hűtlen, akkor nem leszel képes arra megoldást találni, hogyan tudj tartós párkapcsolatot kialakítani, mert az előítéleted megfoszt a probléma megoldásától. Ha az az előítéleted, hogy a főnököd egy bunkó, akkor nem fogsz arra megoldást találni, hogyan kommunikálj vele konfliktusoktól mentesen, mert az előítéleted megfoszt attól, hogy megtaláld a megoldást. Ha az az előítéleted, hogy sok pénzre nem lehet becsületes úton szert tenni, akkor nagy eséllyel tartósan anyagi problémáid lesznek, mert az előítéleted megfoszt attól, hogy erre a helyzetre megoldást találj, becsületes úton persze.
Előítéletek, mint betonfalak
Ha az életet egy virágoskertnek képzeljük el, akkor az előítéleteink olyanok ebben a kertben, mint a betonfalak. Ezek a falak megakadályozzák, hogy belássuk az egész kertet és azt is, hogy bárhova elsétáljunk. Sőt! Lesz a kertnek olyan része is, aminek a létezéséről fogalmunk sincs, mert a falak elrejtik előlünk. Így soha nem fogunk arra vágyni, hogy a kert eme csodálatos szegleteit meglátogassuk. Hiszen az előítéleteink alkotta falak miatt nem is tudunk arról, hogy mi az, ami iránt amúgy érdemes lenne vágyakozunk.
Az előítéleteink a harmadik óriási hiba. Ráadásul ez egy olyan hiba, ami akár fizikailag is meg tud betegíteni minket.
Ezzel kapcsolatban van egy ártatlannak induló történetem, ami egész véletlenül szintén kamionokról szól.
Ferenc egy cégvezetővel vacsorázott egy olasz étteremben. Amikor a vacsora mellé dukáló ital kiválasztására került a sor, Ferenc egy szicíliai bor mellett döntött. Erre a vacsora partner arca szabályosan elszürkült és megkérdezte: – Ez most komoly? Elképesztő, mert én csak magyar bort iszom – jelentette ki nyomatékosan.
Ferenc csodálkozott, mert a cégvezető ötlete volt az olasz étterem. Egyébként kiváló bort választott. Gyorsan bedobott Ferenc egy másik témát, amivel sikerült megmentenie magukat, a beszélgetést és a pincért is a jelenet folytatásától. A vacsora végeztével persze Ferenc rákérdezett, mi az oka annak, hogy partnere kizárólag magyar bort iszik. Ez azért is érdekes, mert a beszélgetés során kiderült, hogy nem különösebben patrióta. Nem mondható el az sem, hogy kifejezetten támogatná a hazai ipart, vagy netán személyes ismerőse lenne a borász, akinek a pincészetéből választotta a bort. A kérdésre adott válasz így hangzott:
– Idegesítenek a kamionok. Hozzák a borokat külföldről, elfoglalják az utakon a sávokat, én meg nem tudok miattuk haladni.
Ferenc megköszönte a választ, de nem kérdezte meg tőle, hogy vajon élvezte volna-e a mai vacsoráját a háromféle olasz sajt, az olasz tészták, az olasz olívaolaj és a többi olasz alapanyag nélkül is, melyek szintén olyan kamionokkal érkeznek az országba, amelyektől nem tud haladni. Ehelyett inkább elgondolkodtató, hogy vajon miért is lett ezen ideges a vacsorapartner. Rövid töprengés után Ferenc arra jutott, hogy az előítéletei miatt. Vannak nézetek, melyek nyitottabbá tesznek minket új élményekre, új gondolatokra és vannak nézzetek, melyek inkább korlátoznak és emiatt a minket érő élményeket oly módon értelmezzük, melyek idegessé és nyugtalanná tesznek minket. Az előítéletek tipikusan ez utóbbi kategóriába tartoznak.
Elérni az elérhetetlen az izmaid nélkül
Ennek oka az akaratra vezethető vissza. Amikor akarsz valamit, akkor az agyad egy bizonyos központja jeleket küld az izmaidnak és azok megfeszülnek, hogy megvalósítsák az akaratodat. Ha fel akarod emelni a poharat, akkor felemeled. Ha szádhoz akarod húzni, akkor odahúzod. Az akarat megvalósító szerve az izom. Eddig ez rendben is van. Ám léteznek olyan dolgok, melyeket nem tudsz az izmaid segítségével elérni.
Izmaiddal nem tudod elérni, hogy a főnököd nagyobb fizetést adjon neked. Vagy valaki megbízzon benned, hogy ne zavarjanak meg munka közben, vagy a kisgyermeked abbahagyja a hisztit. Nem tudod megváltoztatni az időjárást és természetesen az izmaiddal nem tudod eltüntetni a kamionokat az utakról.
Amikor olyasvalamit akarsz, amit nem tudsz az akaratoddal, tehát az izmaiddal megvalósítani, akkor a következő folyamatok zajlanak le.
Az agyad üzenetet küld az izmaidnak, ám azok hiába kerülnek feszített állapotba, nem tudsz tenni semmit. Ha sokszor csinálod ezt, akkor előbb – utóbb az izmaid a megfelelő pontokon begörcsölnek, becsomósodnak. A masszőrök erre mondják azt: “Jól látom, Önnek stresszes az élete, igaz?!” Mivel nem tudtad megvalósítani azt a dolgot, amit akartál, ezért ott helyben és azonnal egy kudarcélmény ér. Minél több a kudarcélmény az életed egy bizonyos területén, annál nagyobb lesz benned a vágy, hogy változtatást érjél el azon a területen. Emiatt a vágy miatt legközelebb még jobban akarod majd ugyanazt, így a dolog megint kezdődik elölről. Ennek következtében egyre idegesebb leszel az idő előrehaladtával. Elindul egy önmagát gerjesztő negatív folyamat. Az előítéleteid szorosan összefüggnek azzal, amit nap mint nap akarsz.
Emlékezz csak vissza a kertes példára! Azokat a dolgokat akarod, azokra vágysz, amiket az előítéleteid megengednek számodra.
Kétféle gondolkodás létezik
Az előítéletes gondolkodás létrehozza a problémákat, az előítéletektől mentes gondolkodás pedig megoldja őket. Ha például idegesítenek a külföldi árukat szállító kamionok, akkor ez azt jelenti, hogy rendelkezel egy olyan előítélettel, amely visszahúz téged egy önmagát gerjesztő negatív folyamatba. Fontos látnod, hogy az előítéleteid nemcsak mentálisan, de fizikálisan is hatást gyakorolnak rád. A fájó hát, a begörcsölt hátizmok és az emiatt nehezen mozgó és elmeszesedett csigolyák, a beállt nyak és az ennek következtében fájó fej bizony gyakran ezeknek az előítéleteknek köszönhetően alakulnak ki.
A stresszt az esetek túlnyomó részében az előítéleteink miatt éljük át.
“A felfedezés igazi kalandja nem abban áll, hogy új tájakat fedezünk fel, hanem abban, hogy új szemmel nézünk körül.” Marcel Proust
Ezzel el is jutottunk a lényeghez. Másképpen, más szemmel kell néznünk a világot ahhoz, hogy megszabaduljunk az előítéleteinktől és így kiküszöböljük ezt a harmadik bénító hibát a gondolkodásunkban. A szemlélet fejlesztésében az előítéletek elhagyása a legnagyobb akadály, de ugyanakkor ez rejti magában a legnagyobb kiugrás lehetőségét is.
Megszabadulni az előítéletektől
Régóta közkézen forog egy történet egy nőről, aki húskészítéskor mindig levágott a hús széléből két jókora darabot és úgy tette be a lábasba főzni. Megkérdezték tőle, miért tesz így. Erre azt válaszolta: “Így tanultam az anyukámtól.”
Felhívták az anyukáját, akinek szintén feltették ezt a kérdést. Nem meglepő módon ő is ugyanezt válaszolta: “Így tanultam az anyukámtól.” Szerencsére a nagymama még élt és őt is fel tudták hívni. Ő ezt válaszolta: “Jaj kedveskéim! Azért vágtam le a húst kétszélét, mert olyan pici volt a lábasom, hogy csak úgy fért bele a hús, ha mindig levágtam belőle.”
Az előítéleteink szinte kivétel nélkül pont ilyenek, mint ebben a történetben. Nem ritkán homályba vész az eredetük.
Megkérdőjelezni döntéseidet
Az előítéletek egy része mélyen gyökerezik bennünk. Megszabadulni tőlük azzal a módszerrel lehet, ha szokásoddá teszed, hogy megkérdőjelezed minden döntésed alapját. Gyakorlással elsajátítod, hogy mindenhol, minden körülmények között, minden alkalommal tedd fel magadnak a kérdést: “Ezt most miért csinálom? Ennek vajon mi az alapja?”
Ha a vállalkozásod, a karriered, vagyoni helyzeted területén szeretnél lendíteni az életeden, akkor a pénzzel és a pénz érzésével kapcsolatos hiedelmeidnek és előítéleteidnek nézz utána tüzetesen.
Egy gyors tipp!
Ha azt hiszed, hogy csak pénzből lehet pénzt csinálni, vagy a pénz csak oda megy, ahol már amúgy is sok van belőle, vagy netán az a meggyőződésed, hogy az otthonról végezhető munkákkal nem lehet pénzt keresni, akkor elárulom, egyik sem igaz. Az előítéletek felfedezése elég komoly odafigyelést igényel, de megéri megtenni, mert a három gondolkodási hiba közül ennek elhagyása lendít téged legjobban előre.
Azt hisszük, csak így, vagy úgy lehet megoldani dolgokat, mert például a szüleink is így csinálták. Megvannak a „miértjeink”, a kifogásaink, a meggyőződéseink. Melyek igazából a legfőbb korlátaink?
Ezek feldolgozásában, a megoldások megtalálásában segítenek az itt található gyakorlatok::https://laudeturklub.hu/korlataidat-hiedelmeidet-igy-dobd-ki-a-hatizsakodbol/