RÁHANGOLÓ:

Isten szól Mózeshez. Olyan feladatot kap, amelyről úgy érzi, meghaladja az erejét, tudását. Tele van bizonytalansággal, félelemmel. Nehezen tud a helyzettel mit kezdeni, de elkezd bízni az Istenben.

Amikor Isten megmutatkozik

Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midián papjának a juhait legeltette. Egyszer, amikor behajtotta a nyájat a puszta belsejébe, eljutott Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ekkor megjelent neki az Úr angyala, tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor lángol, de nem ég el. (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 3,1-6)

Figyeled? Nem Mózes kereste Istent, hanem Isten mutatkozott meg Mózes számára. Mózes a szokásos napi dolgát végzi, amikor Isten nevén szólítja. Mózes csak a szólításra válaszol. Avilai Szent Teréz gyakran használta ennek leírására a napraforgó metaforáját. Amikor a reggeli fény elárasztja a világot, a napraforgó a fejét a nap felé fordítja. De ez csak azután következik be, miután megérintette az első napsugár.

Isten az, aki hívott és minden nap hív téged. Mivel először Ő hívott, Ő is fog gondoskodni rólad. Minden áldott nap minden egyes pillanatában felkínálja neked a kegyelmeket és a segítségét.
Ne magaddal foglalkozz, hanem tekints az Úrra, és fogadd el kegyelmi ajándékait. A te feladatod, hogy válaszolj Isten szavára! Válaszolj úgy, ahogy Mózes tette: „Itt vagyok.” Minden reggel az ébredéskor mondd ezt: “Itt vagyok, Uram!” Kérd meg Őt, hogy minden eddiginél jobban tárja fel magát és szándékaid előtted. Ezután pedig tedd az irányítást az Ő kezébe!

Az angyal szólt Mózeshez, ahogy szólt Máriához is. Milyen sok a hasonlóság Mózes és Mária reagálása között.
Ajánlom figyelmedbe a Taizé-i énekek közül a Magnificatot! Imaórádban énekeld, imádkozd át magad is!

Isten erőt ad a nyomorúságban

Isten látta népe nyomorúságát. Tisztában volt küzdelmeivel, fájdalmaival. (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 3,7-22) Az Úr elhatározta, hogy megszabadítja a népét az egyiptomiak kezéből, és kivezeti őket egy jó és tágas földre, egy tejjel és mézzel folyó földre. Mózes küldetést kap: neki kell lennie annak, aki kihozza népét a rabszolgaságból. Érthető módon Mózes megretten az erejét meghaladó feladattól: „Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kivezessem Izrael fiait Egyiptomból?” – mondja perlekedve Istennel. Ám az Isten biztosítja afelől Mózest, hogy mindvégig vele lesz és segíti. Mózes az Úr ezen ígéretét elhiszi, és eszerint cselekszik.

Isten látja, tisztában van minden gyengeségünkkel, nyomorúságunkkal, ennek ellenére végtelenül szeret bennünket. Fel sem tudjuk fogni, mennyire! Azt gondoljuk, hogy a bajban Isten távol van tőlünk, hiszen azért vagyunk bajban. Ha szeretne, akkor nem lennénk bajban. De ez nem így van. A gondok idején is a szeretetével jelen van, csak mi nem Őrá, hanem a saját kínlódásunkra fókuszálunk és ezért nem fogjuk fel az Úr közelségét, gondoskodását!

Az Isten meg akar szabadítani, el akar vezetni bennünket a “bőség földjére”, a boldog életre. Isten boldognak akar látni bennünket.

El tudod képzelni, mit gondolt Mózes a küldetését látva? Így reagált Istennek: „Ki akarsz szakítani minket a fáraó fogságából – amit erősen kétlek, hogy sikerülni fog -, csak azért, hogy az összes többi ellenségünk közé dobj?”

De Mózes hitt! Akkor is bízott Istenben, amikor teljesen értelmetlennek tűnt. Húh, de nehez ez! Állj meg egy pillanatra az olvasással, és gondolj bele!
„Ne félj, csak higgy” – mondja Jézus nekünk is (Lk 8,50)!

Ne feledd, Isten veled és érted harcol! Add át neki magad, az életed irányítását! Hiszed-e, hogy egyedül az Úr az Isten? Tényleg Ő a legfontosabb a számodra? Fedezd fel a hétköznapjaidban, milyen csodálatos dolgokat tesz érted! Szánj rá egy hetet és írd le minden nap, szerinted ma mit tett az Isten érted! Ha utólag visszaolvasod a heti bejegyzéseidet, teljesen más szemszögből fogod látni az életedet! Vidd az Úr elé a hitedet, és kérd Péter apostollal együtt: “Uram, erősítsd az én hitemet”!

Ha alkalmatlannak érzed magad

Mózes ezt mondta az Úrnak: „Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere, sem tegnap, sem tegnapelőtt nem voltam az, sem azelőtt, mielőtt szolgáddal beszéltél volna. Nehéz ajkú, nehéz beszédű ember vagyok én!” (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 4,10-17) (…) „Kérlek, Uram, küldj mást, ha valakit küldeni akarsz!” Megharagudott ezért az Úr Mózesre, és így szólt: „Tudom, hogy Áron, a te levita bátyád ékesen szóló. Íme, ő eléd fog jönni, és ha meglát, szívből fog örülni. Beszélj majd vele, add szájába szavaimat, és én a te száddal és az ő szájával leszek, s megmutatom nektek, mit kell tennetek!

Mózes úgy érzi, Isten valami olyasmit kér tőle, aminek megvalósítására ő képtelen, túl nehéznek érzi a terhet. Kifogásokat hoz: nem ékesszóló, biztos nem fognak majd rá hallgatni az emberek.

Isten sokféleképpen tesz próbára minket az életünk során. Ezt nem azért cselekszi, hogy “szórakozzon” velünk, mert Ő örömét leli abban, ha vergődni lát bennünket. A próbatételek azért vannak, hogy valami többet megtudjunk saját magunkról és az Istenről. Hinnünk kell abban, hogy az Úr képes pótolni a hiányosságainkat! Ő a kellő időben mindig megadja azt az erőt és kegyelmet, amire szükségünk van! A kellő időben! Nem előbb! Ezért a hit és a türelem szorosan összekapcsolódik az életünkben.
Amikor túlságosan félünk a jövő kihívásaitól, túlságosan aggodalmaskodunk, akkor elfordulunk Istentől és magunkra figyelünk, megpróbáljuk magunk megoldani a dolgokat a saját erőnkből. Aztán azt tapasztaljuk, hogy csak nem megy.
Talán Isten azért küld minket néha a “pusztába”, hogy megtanuljunk ráhagyatkozni, és nem azért hogy kínozzon! Engedd ki a gyeplőt a kezedből, és add át az irányítást az Istennek, és megváltoznak a dolgok! Sok mindenre képes vagy a magad erejéből, de Istennel még többre leszel képes! Vizsgáld meg a kapcsolatodat Istennel! Az elmélyült imádsággal, a Rá való figyeléssel még szorosabbá válhat a kapcsolatod!

RÁHANGOLÓ:

A zsidó nép szolgaságban él Egyiptomban. Érzik, hogy nem jó ez az állapot. Tenni kellene valamit. Nagy dolog, ha felismerjük az életünkben, hogy valaminek elérkezett az ideje, változásra, változtatásra van szükség. Bátorság kell ahhoz, hogy elinduljunk, és megtegyük az első lépéseket!

Amikor valami nem stimmel

A Kivonulás könyvében azt olvassuk (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv. 1, 1-7): “…Izrael fiai tovább szaporodtak, és úgy megsokasodtak, mintha a földből sarjadtak volna. Annyira népesek lettek, hogy megtelt velük az ország (Egyiptom).”

Elsőre furcsának tűnik, hogy azt olvashatjuk, az emberek „Annyira népesek lettek, hogy megtelt velük az ország”. Még a fáraó is tartott Izrael fiaitól. Hogyan lehettek rabszolgák az izraeliták, ha ilyen sokan voltak? Miért nem keltek fel, és szabadították fel magukat? Hogyan lehetséges, hogy nagy erejük ellenére egy zsarnok rabszolgái voltak?

Azt gondolom, hogy Izrael népének története rólunk is szól. Akár a vágyaid, akár a technika, étel, ital vagy bármi más erő igáz is le, rabszolgának érzed magad.

Erősnek érezzük magunkat, amikor megpróbálunk egyedül eligazodni az életben, annak sok nehézségében. Ilyenkor mindent megragadunk, ami vigaszt és biztonságot jelent számunkra. Olyan tárgyakhoz vagy tevékenységekhez fordulunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy boldoggá tesz bennünket. Vigyázat, az önámítás fogságába eshetünk. Ráébredünk arra, hogy a dolgok nem segítenek rajtunk. Vágyunk a szabadságra, de gyakran még sem sikerül. Ráébredhetünk, hogy a szabadság egyedül Istentől származik.

Az izraeliták rendkívül erősek voltak, de nem tudták kiszabadítani magukat. Ugyanebbe a helyzetbe kerülhetünk mi is. Érezzük, hogy valami nem stimmel az életünkkel, túl sok a béklyó, a szokás, a megkötözöttség, a függőség, amelyektől jó volna megszabadulni.

Hányszor tettél már elszánt kísérletet a saját erődből, elhatározásodból erre a megszabadulásra, de valahogy nem sikerült igazán. A végén mindig rájössz, hogy a magad erejéből borzasztóan nehéz minden. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne próbálkozz! Sok mindent tehetsz, és kell is tenned, amire az erődből futja, de Isten csak akkor tud téged megszabadítani, ha átadod neki az irányítást.

Legyen időd az égre nézni!

Az egyiptomiak egyre inkább meggyűlölték Izrael fiait, és gyalázatosan megsanyargatták őket. Megkeserítették életüket az agyag és téglavetés kemény munkájával.

Amikor lefoglal bennünket a rengeteg feladat, a mindennapos nehéz munka bedarál bennünket, elveszthetjük a kapcsolatunkat az Istennel. Mi történik azzal, akinek nincs ideje az égre nézni és elgondolkodni a helyzetéről?

Mi az, ami kitölti gondolkodásodat: a végtelen sok munka, a fontosnak vélt tevékenységek és az állandó kényszer, hogy előrébb lépj, hogy megfelelj a munkahelyeden, otthon?

A kudarctól való félelem, a másokkal való versengés, a pénz, a társadalmi státusz könnyen megkeseríthetik az életed. De nem kell hagynod, hogy leigázzanak. Ha úgy döntesz, hogy megtanulsz kevesebb jelentőséget tulajdonítani nekik, akkor kiszabadulhatsz a szorításukból.

Szánj arra időt, hogy meghatározd életed azon területeit, amelyeket egyszerűbbé tehetsz, amit leegyszerűsíthetsz! Hívd meg az Urat erre a beszélgetésre, és írd is le következtetéseidet!

Amikor fojtogat a kísértés

A fáraó kegyetlen parancsot ad ki: öljék meg az izraeliták fiú gyermekeit (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv. 1, 15-22), de szerencsére a bábák nem teljesítették a király utasításait. Ha a fáraót a Gonosz megtestesítőjének fogjuk fel, ő az, aki megpróbálja megfojtani bennünk a jót, az erényeket, az Isten-keresést.

Szent Ágoston ezt az iróniát figyeli meg a kivonulás történetben: a leigázott és megfullasztásra ítélt izraeliták a Vörös-tenger vizén keresztül mennek a szabadságba. Kultúránk körülvesz bennünket és folyamatosan esztelen és önpusztító élvezetekre hív.

Éppúgy, mint az izraelitáknak, a cél, hogy szabadságban éljünk, de néha áthatolhatatlannak tűnő akadályokba ütközünk. Csak Isten erejével nyílhat meg az út előttünk. Néha “hihetetlenül” mellénk áll és gondoskodása úgy áll mellettünk, mint ahogy az izraeliták esetében a vízoszlop, mint a fal. A mi feladatunk “csupán” az előrehaladás. Hogy akkor is menjünk tovább, ha tele vagyunk félelmekkel és kétségekkel! Tudatosítsuk magunkban, hogy Isten ereje nélkül nem tudunk előre haladni! Isten neked is megnyit utakat, lehetőségeket, ha átadod neki a vezetést!

Reményt és életet kaptál

Megszületik Mózes (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv. 2, 1-10), akit a fáraó lánya magához vesz.
A reménytelenség idején Isten szabadítót küld! A reménytelen helyzetekben is gondoskodik az Isten, nem hagyja magára az embert! Megváltót küldött nekünk Jézus Krisztus személyében.

Mózes a fáraó lányától kapta a nevét: „Mert a vízből vettem ki”. Téged is kiemeltek a vízből, amikor megkereszteltek. A keresztség által Krisztusé lettél. Ő az, aki kegyelmével veled van minden nap. Minden nap új életre hív, új reménnyel, új élettel ajándékoz meg! Minden reggel add át neki az életedet, hogy Ő formáljon aznap.

A szolgálatra kaptál küldetést!

Mózes látta, mennyire sanyargatják a népét, mennyit szenved. (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 2,11-25) Egyik héber testvére védelmére is kel, megöli az egyiptomi támadót. Aztán számonkéri testvérét, miért ütlegeli felebarátját. Tettei miatt menekülnie kell Egyiptomból. Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál.
Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes a lányok védelmére kelt és megitatta juhaikat.

Az Isten mindannyiunkat szüntelenül formál, alakít. Ez megedz bennünket, és képessé tesz arra, hogy eléggé erőssé váljunk ahhoz, hogy mások szolgálatára álljunk. Ha Isten kegyelmét benned arra használod, hogy másokért élj – feleségedért, férjedért, gyermekeidért, testvéreidért, szomszédjaidért -, akkor jó úton jársz.
Legtöbbünknél az a rossz szokás alakult ki, hogy saját szükségleteinket és vágyainkat helyezzük előtérbe, és mások szükségleteit legfeljebb ezt követően vesszük figyelembe. Mit jelent számodra a szolgálat? Sajátítsd el a szolgáló lelkületet, ami annyit jelent, minden körülmény közepette mások javát keresed!

“Az élet magától értetődően nem akkor sikerül, ha minél több minden áll rendelkezésünkre, ha egyre több lehetőségünk van, hanem – akármilyen banálisan cseng is – akkor, ha szeretjük. (Hartmut Rosa)

Ha engedjük, hogy megérintsen bennünket a napsütés, egy szép virág a fa tövében, az izgalmas feladatunk a munkahelyen, az ember, akivel találkozunk az utcán, egy váratlan betegség…, akkor vonzónak fogjuk találni az életünket, akkor értékelni fogjuk azt, ami történik velünk.

Mikor érintődünk meg?

De csak úgy tudunk megérintődni, ha átengedjük magunkat Isten vezetésének. Megengedjük Neki, hogy Ő terelgessen bennünket abba az irányba, amerre szeretne. Egy találkozásból, egy családi ünnepből sosem lesz pozitív élmény számomra, ha rendelkezni akarok afölött, mi is történjen majd ott, mi legyen a végkimenetel. Ha mindenáron a saját elképzeléseimet akarom véghez vinni, sosem fogom meghallani Isten halk suttogását, amellyel segíteni akar.

Nagyfokú nyitottságra és bizalomra van szükség ahhoz, hogy átengedjem magam Isten vezetésének, hogy megérintődjek az életem különféle eseményeiben.

Mikor válok nyitottá?

Gyakran akkor válunk nyitottá az Istenre, amikor elérkezünk lehetőségeink végső határához. Itt nem tudunk mást tenni, mint átadjuk az irányítást Neki. Mózes is hányszor alkalmatlannak érezte magát egy-egy feladatra. Isten azért adta mellé Áront is…

A nagy kérdés, hogy mit tegyünk, ha minden rosszul sikerül, mit kezdjünk darabokra hullott életünkkel, és hogyan hozhatunk létre valami újat belőle. A gyengeség és a kudarc megtapasztalása hozzásegít minket ahhoz, hogy egy új, személyes kapcsolatba kerüljünk Istennel. Isten azt mutatja meg a Bibliában – Mózes által -, mire vagyunk képesek, ha ráhagyatkozunk Lelkére, és átadjuk neki az irányítást.

Erőlködéssel nem megy!

Saját erőlködésünkkel azonban nem érhetjük el Istent. A paradoxon abban áll, hogy a küszködés csupán annak a bevallásához vezet el bennünket, hogy pusztán igyekezettel nem javíthatjuk meg önmagunkat, nem juthatunk el Istenhez. Nem csinálhatunk magunkból és magunkkal azt, amit akarunk. Egyszer elérünk arra a pontra, ahol be kell vallanunk, saját erőnkből szükségképpen csődöt mondunk, és egyedül Isten kegyelme alakíthat át bennünket.

Isten ereje annál erősebben működik bennünk, minél erőtlenebbek vagyunk mi magunk. A paradoxon azonban az, hogy épp ott leszünk a legnyitottabbak Isten és kegyelme iránt, ahol gyengék vagyunk, ahol elveszítjük az uralmat önmagunk felett. A gyengeségben mentesek vagyunk attól a kísértéstől, hogy Istent a saját erőnkből akarjuk elérni. Megadjuk magunkat Istennek, mert tudjuk, hogy Isten kegyelme felemel és megtart minket.

A megtört szív nyílik meg Istennek

Az összetört, megsebzett és megtört szív nyílik meg Istennek. A gyöngy a kagyló sebében nő. Ezért csak akkor találjuk meg a kincset önmagunkban, ha elérjük bensőnkben sebeinket. Ott növekedhet a kapcsolat Krisztussal, ahol erőnk végére jutottunk, ahol nincs más hátra, mint hogy megadjuk magunkat, és ott sejthetjük meg, hogy teljes mértékben Krisztusra vagyunk utalva. Ott nő a Megváltó és az Üdvözítő utáni vágy. Kinyújtjuk kezünket az után, aki megérinti és begyógyítja sebeinket.

Ellenérzés lehet bennünk

Amikor arról beszélek, hogy engedjem át a vezetést az Istennek, akkor számos ellenérzés születhet bennünk, ugyanis azt gondoljuk, hogy az tesz bennünket boldoggá, ha minden a terveink szerint alakul. Mert mi tudjuk, hogy nekünk mi a jó! Úgy véljük, hogy amit az Isten kér tőlünk, az viszont nehéz, lemondást igényel, fel kell adnunk azt, amit szeretünk… Tehát, Isten akaratát olyannak képzeljük el, ami ránk erőltet valamit, amit mi nem igazán akarunk. Meggyőződésem, hogy Isten akarata olyan, aminek mi is örülünk, ami betölti szívünk vágyait.

Ha jobban belegondolsz, hiába akarsz te mindent kontroll alatt tartani az életedben, nem te határozod meg, mikor szüless meg, és mikor halj meg. Nem rendelheted meg a hóesést, az esőt vagy a napsütést. Arra sem volt befolyásod, milyen adottságokkal rendelkezz, kik legyenek a szüleid, rokonaid, osztálytársaid, tanáraid, milyen körülmények közt nevelkedj. Tehát, sokkal kevésbé rendelkezünk az élet és a saját életünk fölött, mint gondolnánk.

Jobban járunk, ha nem akarjuk uralni a saját dolgainkat!

Ezek figyelembevételével mondom azt, hogy mennyivel jobban járunk, ha eleve nem akarjuk feltétlenül uralni a dolgainkat – azt is, amire végképp nincs ráhatásunk -, hanem a napi imádságainkban újra és újra átadjuk a vezetést az Istennek. Így megóvhatjuk magunkat rengeteg stressztől, szorongástól, félelemtől, amelyeknek aztán számtalan negatív mellékhatása van testi-lelki életünkre.

Persze, ki ne szeretné az életét kiszámíthatóvá tenni, mert a kiszámíthatóság biztonságérzetet ad, és akkor érezzük jól magunkat, ha biztonságban tudjuk a dolgainkat (sorsunkat, gyermekeinket, egészségünket, pénzügyeinket, stb.). Természetesen, tegyünk meg mindent, ami rajtunk áll: tervezzünk, számítsuk ki, kalkuláljunk, és cselekedjünk elképzelésünk szerint, de ne ragaszkodjunk hozzájuk nagyon. Őrizzük meg nyitottságunkat, adjunk teret annak, hogy az Isten tervei szerint bárhogyan is elsülhetnek a dolgok, és az sem lesz tragédia. Bízzunk rendületlenül abban, hogy az Úr annyira szeret minket, hogy gondunkat viseli, mellettünk fog állni, akármi is történik.

Amikor az Isten kezébe veszi az irányítást

Ha átadjuk neki törekvéseinket, terveinket, szorongásainkat, félelmeinket, akkor Ő “kezébe veszi”, és elkezdi formálni, alakítani, mint a fazekas az agyagot. Meglátod, olyan csodálatos dolog fog megszületni belőle, amire álmodban sem gondoltál volna, felülmúlja minden elképzelésedet! Ezért érdemes átadni a vezetést az Istennek! ”Egy vastag, ormótlan fatörzs sosem hinné el, hogy csodálatra méltó szobor válhat belőle, és sosem adná át magát a szobrász vésőjének, aki a maga zsenialitásával meglátja benne a mesterművet.” Loyolai Szent Ignác)

Az előbbieket olvasva: Mi az, ami elsőként megfogalmazódott benned?

Vereb István
Az előbbi gondolatokhoz felhasználtam
Mustó Péter SJ “Ami megtart” és
Anselm Grün “A mélyből forrásozó lelkiség” című könyvét

Vigasztaló

A alábbi rövid videó és hozzá a gondolat (kb. 1,5 perc) abban segít, hogy a vigasz állapotában kezd a hetedet. Ez a hozzáállás fog segíteni Téged abban, hogy észre vedd, merre visz az utad, hogyan dönts az útelágazásokban.

Életünk zarándoklat, kutatás

Embermesék – sorozat

Hogyan kell arányosan élni?

Apám sokszor bölcselkedett.
– Az arányok a legfontosabbak – hozta fel érvül egyszer. – De az emberek nem látják be ezt, és nem élnek arányosan.
– Ugyan, hogy kell arányosan élni? – kérdeztem érdeklődve.
– Hát te például szeretsz szórakozni – mondta. De ha egész nap szórakozol, nem mész semmire. Viszont azzal sem mész sokra, ha egész nap dolgozol, mert kifáradsz, és holnapra nem marad erőd. Tehát arányosan el kell osztani a napban a munkát meg a szórakozást és még hagyni is harmadnyi időt.
– Mire?
– Pihenésre. De így van ez a pénzzel is és még sok mindennel.
– A pénzzel például hogyan van?
– Arányosan kell beosztani. Ha túl sokat költesz belőle, mindig híjával leszel. Ha túl keveset, akkor meg nem tudod élvezni az élet örömeit.
– De oly nehéz megtalálni a helyes arányt!
– Bizony nehéz okosan élni. De bután élni sem könnyebb, csak veszélyesebb.

Máskor meg azért tartotta hátborzongatónak az embert, mert sosem a jelenben él. Vagy a múltban réved el, vagy a jövőben járnak a gondolatai, ahelyett, hogy kihasználná a mát.
– Aki elfelejti a múltját, az elveszti a gyökereit – tiltakoztam. – S üres a jövője annak, aki nem veszi számításba, mi vár rá.
– Persze hogy szükség van az emlékekre – bólogatott. – És arra is szükség van, hogy építsük a jövőt. De a jelent azért nem lehet átugrani, mert boldogság csak a jelenben van. Aki az adott perc vagy óra örömét nem tudja fenékig üríteni, mert ahelyett, hogy a kínálkozó szépségben merülne el, a jövőtől vagy a múlton kesereg, az sohasem lesz maradéktalanul boldog. Holott a boldogság az élet két célja közül az egyik.
– És mi a másik?
– Hasznossá tenni magunkat. Mert senki sem hiába született erre a földre. Mindenkinek javítania kell a világon. Ha nem többet, egy fikarcnyit, hogy adómentes örökséget hagyjunk az utókorra.

GONDOLAT:

Mennyire élsz a múltban vagy aggódsz a jövő miatt? Élj tudatosabban! Figyelj oda arra, mit és miért teszel! Szánj több időt az elcsendesedésre, hogy megértsd, merre is kell tovább haladnod!
Ha szeretnéd a saját zarándokutadat jobban megélni, vedd igénybe az alábbi lehetőséget.

Te miként tudsz hasznos lenni a szűkebb és a tágabb környezetedben? Hol van még javítani valód?

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!

Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!

Kezdjük az ÚTITÁRS FOHÁSSZAL, amelyet minden csütörtökön elmondunk magunkért és egymásért:

Hozzád emelem lelkemet, Uram, Istenem! Benned bizakodom!
Eléd hozom most mindazt, amim van és ami vagyok.
Hálát adok Uram minden ajándékodért, amit eddig kaptam Tőled.

Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet!
Ne ródd fel nekem bűneimet és tévedéseimet! Jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!
Uram, te mindig megbocsátasz és hűséges vagy, megmutatod az utat a bűnösnek.
Az engedelmeseket igazságban vezeted, az alázatosokat megtanítod ösvényeidre.

Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!

Uram, minden utad kegyelem! Tekints rám irgalommal, mert elhagyatott vagyok és szegény! Jóságosan megmutatod nekem, mely utat válasszam. Szemem ezért mindig az Úrra néz! Szabadítsd meg lábam a botlástól!  Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból, korlátaimból, megkötözöttségeimből!
Uram, add kegyelmedet, hogy el tudjak engedni mindent, amihez ragaszkodom! Ne gátoljam Lelked szabad mozgását bennem! Működj bennem úgy, hogy mint Mária, vigyelek el mindazokhoz, akiknek életével ma kapcsolatba kerülök!

Félelmeim és elvárásaim magam felé sokszor gátolnak abban, hogy szabad legyek.
Megszokott, automatikus reakcióim akadályozzák, hogy a fejlődés új lehetőségei után kutassak.
Nagyobb belső szabadságért imádkozom, és azért, hogy odaforduljak az új kihívások felé, melyeket nekem szánsz Istenem.

Uram, imádkozom most Útitárs-testvéreimért is!
Nyisd meg szívüket a mindent átható szereteted előtt! Engedjék, hogy te vezesd és irányítsd az életüket a teljessége felé, hogy sugárzó boldogságot tapasztalhassanak meg!
Atyám, segíts mindannyiunkat, hogy ne a magunk feje szerint válasszunk irányt, mert így belső sötétséghez érhetünk, hanem maradjunk éberek, hogy lássuk Jézust, aki „a világ világossága”.
Amen.

Saját imaszándékodat a levél aljára írhatod! 
Lehetőleg konkrét szándékot fogalmazz meg, és legalább a keresztnevedet add meg!

IRÁNYMUTATÓ:
(kattints a fülekre!)

Vigasztaló

A alábbi rövid videó és hozzá a gondolat (kb. 1,5 perc) abban segít, hogy a vigasz állapotában kezd a hetedet. Ez a hozzáállás fog segíteni Téged abban, hogy észre vedd, merre visz az utad, hogyan dönts az útelágazásokban.

A húsvét emberei vagyunk

Embermesék – sorozat

A világ olyan, amilyenné mi tesszük

Ha valaki nem köszön nekünk, az még nem ok rá, hogy mi se köszönjünk másoknak. Ha valaki otromba velünk, az még nem ok rá, hogy magunk is otrombává legyünk. Felül kell emelkedni a kínos helyzeteken. Ne engedjük, hogy letöröljék arcunkról a mosolyt. Mert egyet nem szabad elfelejteni: a világ önmagában nem rossz és nem jó. A világ olyan, amilyenné mi tesszük.

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!