RÁHANGOLÓ:
A zsidó nép szolgaságban él Egyiptomban. Érzik, hogy nem jó ez az állapot. Tenni kellene valamit. Nagy dolog, ha felismerjük az életünkben, hogy valaminek elérkezett az ideje, változásra, változtatásra van szükség. Bátorság kell ahhoz, hogy elinduljunk, és megtegyük az első lépéseket!
Amikor valami nem stimmel
A Kivonulás könyvében azt olvassuk (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv. 1, 1-7): “…Izrael fiai tovább szaporodtak, és úgy megsokasodtak, mintha a földből sarjadtak volna. Annyira népesek lettek, hogy megtelt velük az ország (Egyiptom).”
Elsőre furcsának tűnik, hogy azt olvashatjuk, az emberek „Annyira népesek lettek, hogy megtelt velük az ország”. Még a fáraó is tartott Izrael fiaitól. Hogyan lehettek rabszolgák az izraeliták, ha ilyen sokan voltak? Miért nem keltek fel, és szabadították fel magukat? Hogyan lehetséges, hogy nagy erejük ellenére egy zsarnok rabszolgái voltak?
Azt gondolom, hogy Izrael népének története rólunk is szól. Akár a vágyaid, akár a technika, étel, ital vagy bármi más erő igáz is le, rabszolgának érzed magad.
Erősnek érezzük magunkat, amikor megpróbálunk egyedül eligazodni az életben, annak sok nehézségében. Ilyenkor mindent megragadunk, ami vigaszt és biztonságot jelent számunkra. Olyan tárgyakhoz vagy tevékenységekhez fordulunk, amelyekről azt gondoljuk, hogy boldoggá tesz bennünket. Vigyázat, az önámítás fogságába eshetünk. Ráébredünk arra, hogy a dolgok nem segítenek rajtunk. Vágyunk a szabadságra, de gyakran még sem sikerül. Ráébredhetünk, hogy a szabadság egyedül Istentől származik.
Az izraeliták rendkívül erősek voltak, de nem tudták kiszabadítani magukat. Ugyanebbe a helyzetbe kerülhetünk mi is. Érezzük, hogy valami nem stimmel az életünkkel, túl sok a béklyó, a szokás, a megkötözöttség, a függőség, amelyektől jó volna megszabadulni.
Hányszor tettél már elszánt kísérletet a saját erődből, elhatározásodból erre a megszabadulásra, de valahogy nem sikerült igazán. A végén mindig rájössz, hogy a magad erejéből borzasztóan nehéz minden. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy ne próbálkozz! Sok mindent tehetsz, és kell is tenned, amire az erődből futja, de Isten csak akkor tud téged megszabadítani, ha átadod neki az irányítást.
Legyen időd az égre nézni!
Az egyiptomiak egyre inkább meggyűlölték Izrael fiait, és gyalázatosan megsanyargatták őket. Megkeserítették életüket az agyag és téglavetés kemény munkájával.
Amikor lefoglal bennünket a rengeteg feladat, a mindennapos nehéz munka bedarál bennünket, elveszthetjük a kapcsolatunkat az Istennel. Mi történik azzal, akinek nincs ideje az égre nézni és elgondolkodni a helyzetéről?
Mi az, ami kitölti gondolkodásodat: a végtelen sok munka, a fontosnak vélt tevékenységek és az állandó kényszer, hogy előrébb lépj, hogy megfelelj a munkahelyeden, otthon?
A kudarctól való félelem, a másokkal való versengés, a pénz, a társadalmi státusz könnyen megkeseríthetik az életed. De nem kell hagynod, hogy leigázzanak. Ha úgy döntesz, hogy megtanulsz kevesebb jelentőséget tulajdonítani nekik, akkor kiszabadulhatsz a szorításukból.
Szánj arra időt, hogy meghatározd életed azon területeit, amelyeket egyszerűbbé tehetsz, amit leegyszerűsíthetsz! Hívd meg az Urat erre a beszélgetésre, és írd is le következtetéseidet!
Amikor fojtogat a kísértés
A fáraó kegyetlen parancsot ad ki: öljék meg az izraeliták fiú gyermekeit (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv. 1, 15-22), de szerencsére a bábák nem teljesítették a király utasításait. Ha a fáraót a Gonosz megtestesítőjének fogjuk fel, ő az, aki megpróbálja megfojtani bennünk a jót, az erényeket, az Isten-keresést.
Szent Ágoston ezt az iróniát figyeli meg a kivonulás történetben: a leigázott és megfullasztásra ítélt izraeliták a Vörös-tenger vizén keresztül mennek a szabadságba. Kultúránk körülvesz bennünket és folyamatosan esztelen és önpusztító élvezetekre hív.
Éppúgy, mint az izraelitáknak, a cél, hogy szabadságban éljünk, de néha áthatolhatatlannak tűnő akadályokba ütközünk. Csak Isten erejével nyílhat meg az út előttünk. Néha “hihetetlenül” mellénk áll és gondoskodása úgy áll mellettünk, mint ahogy az izraeliták esetében a vízoszlop, mint a fal. A mi feladatunk “csupán” az előrehaladás. Hogy akkor is menjünk tovább, ha tele vagyunk félelmekkel és kétségekkel! Tudatosítsuk magunkban, hogy Isten ereje nélkül nem tudunk előre haladni! Isten neked is megnyit utakat, lehetőségeket, ha átadod neki a vezetést!
Reményt és életet kaptál
Megszületik Mózes (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv. 2, 1-10), akit a fáraó lánya magához vesz.
A reménytelenség idején Isten szabadítót küld! A reménytelen helyzetekben is gondoskodik az Isten, nem hagyja magára az embert! Megváltót küldött nekünk Jézus Krisztus személyében.
Mózes a fáraó lányától kapta a nevét: „Mert a vízből vettem ki”. Téged is kiemeltek a vízből, amikor megkereszteltek. A keresztség által Krisztusé lettél. Ő az, aki kegyelmével veled van minden nap. Minden nap új életre hív, új reménnyel, új élettel ajándékoz meg! Minden reggel add át neki az életedet, hogy Ő formáljon aznap.
A szolgálatra kaptál küldetést!
Mózes látta, mennyire sanyargatják a népét, mennyit szenved. (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 2,11-25) Egyik héber testvére védelmére is kel, megöli az egyiptomi támadót. Aztán számonkéri testvérét, miért ütlegeli felebarátját. Tettei miatt menekülnie kell Egyiptomból. Midián földjére ment. Ott leült egy kútnál.
Midián papjának hét leánya volt. Ezek odajöttek vizet húzni és megtölteni a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait. Az odaérkező pásztorok azonban elkergették őket. Mózes a lányok védelmére kelt és megitatta juhaikat.
Az Isten mindannyiunkat szüntelenül formál, alakít. Ez megedz bennünket, és képessé tesz arra, hogy eléggé erőssé váljunk ahhoz, hogy mások szolgálatára álljunk. Ha Isten kegyelmét benned arra használod, hogy másokért élj – feleségedért, férjedért, gyermekeidért, testvéreidért, szomszédjaidért -, akkor jó úton jársz.
Legtöbbünknél az a rossz szokás alakult ki, hogy saját szükségleteinket és vágyainkat helyezzük előtérbe, és mások szükségleteit legfeljebb ezt követően vesszük figyelembe. Mit jelent számodra a szolgálat? Sajátítsd el a szolgáló lelkületet, ami annyit jelent, minden körülmény közepette mások javát keresed!