Vigasztaló
A alábbi rövid videó és hozzá a gondolat (kb. 1,5 perc) abban segít, hogy a vigasz állapotában kezd a hetedet. Ez a hozzáállás fog segíteni Téged abban, hogy észre vedd, merre visz az utad, hogyan dönts az útelágazásokban.
A húsvét emberei vagyunk
Embermesék – sorozat
A világ olyan, amilyenné mi tesszük
Amikor sok-sok év múlva arról olvastam a lapokban, hogy a Patyolat Vállalat fiókjaiban dolgozók számára kötelezővé tették a köszönést, azaz hivatalosan elrendelték, hogy a belépő ügyfélnek köszönni kell, a posta meg mosolytanfolyamot inditott a náluk dolgozók számára, s katedráról oktatja az ügyfelek barátságos kezelését, azt hittem, ugrat a cikkíró.
Hát három év alatti gyerekek dolgoznak a Patyolatnál, akiket eddig még nem sikerült ránevelni, hogy köszönjenek? És depressziós idegbetegek tevékenykednek a postán, akik elfelejtettek mosolyogni? Hol élek én?
Magyarországon éltem, és nem is rosszul. Ha beléptem egy boltba, köszöntem, és visszaköszöntek. Ha rámosolyogtam az eladóra, visszamosolygott rám. Vajon ki felejtett el először köszönni és mosolyogni? Aki belépett, vagy aki már bent volt? Hisz a régi magyar faluban még az idegenül odatévedttől sem sajnáltak egy „Adjonisten!”-t, ha az utcán szembejött.
Egyszer a buszra, amin utaztam, felszállt egy öreg néni. A mellettem ülő fiatalember felpattant, hogy átadja a helyét, a néni azonban közölte, hogy átmelegedett helyre nem ül.
– Akkor üljön a jegesmedve tomporára – tanácsolta a fiatalember, és mindenki nevetett, csak én nem.
Én ugyanis arra gondoltam, hogy ez a fiatalember soha többé nem fog udvariaskodni a buszon senkivel, mert arra következtet, hogy nem érdemes. Pedig attól, hogy egy szem néni kerge, attól még érdemes.
Én ugyanis arra gondoltam, hogy ez a fiatalember soha többé nem fog udvariaskodni a buszon senkivel, mert arra következtet, hogy nem érdemes. Pedig attól, hogy egy szem néni kerge, attól még érdemes.
Mindig voltak visszataszítóan viselkedő emberek, mindig lesznek is, fiatalok és öregek között egyaránt. Nem körülöttük pörög a világ. A morált a többség tartja egyensúlyban. És a többség a jó mellett szavaz. Hiszek benne, ahogy mindenben.
GONDOLAT:
Ha valaki nem köszön nekünk, az még nem ok rá, hogy mi se köszönjünk másoknak. Ha valaki otromba velünk, az még nem ok rá, hogy magunk is otrombává legyünk. Felül kell emelkedni a kínos helyzeteken. Ne engedjük, hogy letöröljék arcunkról a mosolyt. Mert egyet nem szabad elfelejteni: a világ önmagában nem rossz és nem jó. A világ olyan, amilyenné mi tesszük.
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
Nagyon tetszik ez a Hétindító és a kommentek is,
Köszönöm szépen
Örülök!
Köszönöm a bölcs üzeneteket!
Ez így van. Nem szabad feladni, hogy mindig kedvesek legyünk, mindig derűt sugározzunk magunk körül. Még akkor is, ha rosszkedvű emberek vesznek körül. Nincs jobb érzés, mint amikor szeretetteljes szavaink hatására kisüt a nap embertársaink arcán, jókedvű, fényes lesz a tekintetük. Ez ránk is visszahat, és „megfertőzi” a többiek hangulatát is. Ha lehet, miért ne az örömet terjesszük? Avval az erővel, amivel átadnánk magunkat a búskomorságnak!
Teljesen igaz, amit István írt. Lakásommal szemben van az iskola, ahol könyvtáros tanítónő voltam. Megkértem az igazgatót, hogy már nyugdíjasként bent ebédelhessek. Hosszú évek elteltek és nehezemre esik a bevásárlás, stb , Megkaptam az engedéjt, hogy elhozhatom az ebédet. Más tanárok vannak, más gyerekek, csak az épület a régi. Lementem az ebédlőbe, nagy zaj volt , de én azért „jó étvágyat” kívántam a gyerekeknek. Semmi válasz nem jött. Napokig így ment. Egyszercsak valaki válaszolt : Köszönöm, jó napot kívánok! Pár nap után már több válasz érkezett. Azóta már kórusban hangzik a köszönés, sőt az utcán is valaki rámköszönt, mint iskolához tartozó ismerősnek. Zsuzsa
Köszönöm, hogy megosztottad velünk a történetedet! Tanulságos! Ne adjuk fel a jót! Isten működik akkor is, amikor még nem látjuk az eredményt.