Oldal kiválasztása

Hétindító – 24.04.29.

Vigasztaló

Az alábbi rövid videó és hozzá a gondolat (kb. 1,5 perc) abban segít, hogy a vigasz állapotában kezd a hetedet. Ez a hozzáállás fog segíteni Téged abban, hogy észre vedd, merre visz az utad, hogyan dönts az útelágazásoknál.

 

Ha Istent valóságként elfogadod, másképp fogod látni a világot!

 


 

Embermesék – sorozat

 

Rántottányi feladatod Neked is van!

Így lehet ez valahogy az emberi energiával is. Ellentétben az olajjal meg a szénnel, még nincs kifogyófélben. És ha folyton újratermelődik, miért ne pazaroljuk?
Igaz, az emberi energia bányái is kimerülnek. A fiatal szervezet még lassan fárad és gyorsan töltődik fel új energiával. Az öreg már gyorsan fárad és lassan termel friss energiát. De a használhatatlanná kopott idősek helyébe készséggel lépnek az ifjak, és ugyan kit érdekel, hogy kimerült egy régi bánya, ha mellette ott tárulkozik egy újabb, a kiaknázatlan kincseivel?
– Attól tartok, még sincs itt rendben minden – magyarázgattam egy barátomnak. – Lassan a fiatalok sem fogják bírni az iramot. Akkora rablógazdálkodás folyik az ember energiájával és úgy pazarolják, hogy azt már büntetni kéne.
– Ezt pont te mondod? – nevetett fel. – Te, aki minden kis vacak feladat megoldásának akkora energiával futsz neki, mintha hegyeket kellene elmozdítanod?
– Hát lehet másképp is? – csodálkoztam rá. – Otthon mindig arra tanítottak, hogy amit csinálni érdemes, azt jól csinálni is érdemes. Ha akár csak egy rántottát sütök, de nem azzal
a szándékkal kezdek hozzá, hogy én most a világ legjobb rántottáját készítem el, akkor ne süssek rántottát.
– És ha mégsem sikerül az a rántotta, akkor mit csinálsz? Főbe lövöd magad?
– Túl kényelmes megoldás volna. Ha az ember már feltétlenül főbe akarja lőni magát, azt akkor tegye, amikor elvégezte a feladatát. Tehát pisztoly helyett előveszek két másik tojást, és újra megpróbálok megbirkózni a rántottasütés nagy horderejű feladatával. Ha kell, akár huszonhétszer is, míg egyszer csak sikerül.
– Ez nem energiapazarlás?
– Nem. Mert az embernek nem spórolnia kell az energiájával, hanem gazdálkodnia kell vele. Cseppnyit sem pazarolni el belőle feleslegesen, de bőven belefektetni belőle mindenbe, ami fontos.
– Maradjunk a rántottánál. Az fontos?
– Ha rántottát akarok sütni, akkor fontos.
– Fontosabb, mint mondjuk a rák gyógyszerét felfedezni?
– Adott esetben igen.
– Tyűha! És ezzel a tétellel te kiállnál a nyilvánosság elé is?
– Ha van, aki meghallgat, örömmel.
– Én meghallgatlak. Kezdd el.
– Inkább a közepébe vágok.
– És mi az elméleted közepe?
Hogy mindig a pillanatnyi feladatra kell koncentrálni, különben semmire sem jutok az életben. Ha rántottát sütni a feladat, nem gondolkodhatom azon, mi lehet a rák gyógyszere, mert odaég a tojás. Ha viszont a rákgyógyszer előállításán fáradozom, nem süthetek rántottát, mert elterelődik a figyelmem a lombikról, amivel dolgozom. Mindenkinek ott kell helytállnia, ahová a talpát letette. És a rák gyógyszerét éppen. olyan ember fogja felfedezni egyszer, akinek a maga helyén a rántotta is fontos volt. Aki lasszóval fogja be az elbitangolt gondolatait törpényi feladat megoldásához is, mert mindenben teljességre törekszik.
– De hát valamennyien tudjuk, hogy a teljesség elérhetetlen.
– Megközelítése mégis fő hajtóereje az embernek.
– Te például már alkottál valami világfelforgatóan nagyot?
– Magad is tudod, hogy nem. És rajtam kívül még sok milliárd ember nem alkotott nagyot. De rántottányi feladata mindenkinek van. És aki nem sajnálja az energiát arra, hogy a feladatokat jól megoldja, annak kijár e földön a mennyei üdvösség.

Hogy kinek mi a testre szabott üdvössége, az persze igény és vérmérséklet dolga.
(Az Embermesék – sorozat részei Kun Erzsébet: Családmesék című könyvéből valók)

 

GONDOLAT:

Neked melyek a rántottányi feladataid? Végezd őket teljes odaadással, szeretetből!

***
Jó hírem van!

Az Embermesék – sorozat folytatódik a következő negyed évben is!
Olyan VALÓS történeteket fogsz kapni a hétköznapi életből, melyeknek akár te is lehetsz a főszereplője. Valós problémákra adnak hiteles válaszokat. Olyan történetek, melyek kaput nyitnak ki nálad. Különleges élmények, melyek érzelmi húrokat pendítenek meg benned. Megnyitják előtted az utat az önismeret és a kínálkozó alkalmak felé. Választási lehetőségeket mutatnak.
A történetekben olyan emberekkel fogsz találkozni, akik példát adnak feltétel nélküli jóságból, szeretetből, bátorságból, az élet kínálta lehetőségekbe vetett reményből és a megtalálásukhoz szükséges lelkesedésből. A történetekben szereplő hétköznapi emberek nem hétköznapi cselekedeteinek bemutatásával némi útbaigazítást kívánunk adni az életnek nevezett utazásodhoz!

GYERE, TARTS VELÜNK, HA MÉG NEM JELENTKEZTÉL: https://laudetur.hu/utitars/

 

Evezz a mélyre – 24.04.25.

Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!

Kezdjük az ÚTITÁRS FOHÁSSZAL, amelyet minden csütörtökön elmondunk magunkért és egymásért:

Hozzád emelem lelkemet, Uram, Istenem! Benned bizakodom!
Eléd hozom most mindazt, amim van és ami vagyok.
Hálát adok Uram minden ajándékodért, amit eddig kaptam Tőled.

Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet!
Ne ródd fel nekem bűneimet és tévedéseimet! Jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!
Uram, te mindig megbocsátasz és hűséges vagy, megmutatod az utat a bűnösnek.
Az engedelmeseket igazságban vezeted, az alázatosokat megtanítod ösvényeidre.

Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!

Uram, minden utad kegyelem! Tekints irgalommal, mert elhagyatott vagyok és szegény! Jóságosan megmutatod nekem, mely utat válasszam. Szemem ezért mindig az Úrra néz! Szabadítsd meg lábam a botlástól!  Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból, korlátaimból, megkötözöttségeimből!
Uram, add kegyelmedet, hogy el tudjak engedni mindent, amihez ragaszkodom! Ne gátoljam Lelked szabad mozgását bennem! Működj bennem úgy, hogy mint Mária, vigyelek el mindazokhoz, akiknek életével ma kapcsolatba kerülök!

Félelmeim és elvárásaim magam felé sokszor gátolnak abban, hogy szabad legyek.
Megszokott, automatikus reakcióim akadályozzák, hogy a fejlődés új lehetőségei után kutassak.
Nagyobb belső szabadságért imádkozom, és azért, hogy odaforduljak az új kihívások felé, melyeket nekem szánsz Istenem.

Uram, imádkozom most Útitárs-testvéreimért is!
Nyisd meg szívüket a mindent átható szereteted előtt! Engedjék, hogy te vezesd és irányítsd az életüket a teljessége felé, hogy sugárzó boldogságot tapasztalhassanak meg!
Atyám, segíts mindannyiunkat, hogy ne a magunk feje szerint válasszunk irányt, mert így belső sötétséghez érhetünk, hanem maradjunk éberek, hogy lássuk Jézust, aki „a világ világossága”.
Amen.

Saját imaszándékodat a levél aljára írhatod! 
Lehetőleg konkrét szándékot fogalmazz meg, és legalább a keresztnevedet add meg!

 

 

 

IRÁNYMUTATÓ:

Ez a bejegyzés az imádság gyakorlásában segít téged, hogy az utadon egyre jobb kapcsolatod legyen az Istennel!

BEVEZETŐ IMA, amely segít a ráhangolódásban:
// Előtte tartsunk fél perc csendet! //
Elidőzöm most Isten jelenlétében, amely körülvesz. Ott van Isten minden porcikámban, lényem legmélyén. Mennyei atyám, segíts, hogy át tudjam gondolni, milyen terheket hordozok, s add kegyelmedet, hogy le tudjam tenni őket kereszted tövébe. Szabadon szeretnék eléd lépni most ebben az imaidőben.

// Jó lenne, ha most tudnál tartani 5 perc csendet!
Ne gondolj semmire, ne mondj semmit! Az előbb elimádkozott szavak visszhangozzanak benned! Figyelj Istenre!  //

ELMÉLKEDÉS/IMÁDSÁG:

Voltál ma már sétálni? – A séta hatásai és tanítása

A séta sokkal többet jelent, mint gondolnánk. Lehet a stresszkezelés egy módja, a lelki békéhez vezető út, a kapcsolatépítés, az egészségmegőrzés, a meditálás eszköze. Hogyan?

Néha a hátam közepére sem kívánom, hogy elinduljak sétálni. Mert hideg van, mert szemerkél az eső, mert késő van, vagy éppen korán. Vagy mert ezer dolgom van, vagy csak rossz passzban vagyok. De aztán az esetek többségében mégis elindulunk, és mire hazaérek, valahogy minden jobb lesz. És tudom, hogy megérte, mert jobb lett a kedvem, kitisztult a fejem, nyugodtabb lettem. A séta pozitív hatásainak felfedezése egyáltalán nem újkeletű dolog – csak magunkat kell újra és újra emlékeztetnünk arra, hogy jó ez nekünk.

Vajon miért könnyebb sokaknak séta közben tanulni, gondolkodni, esetleg imádkozni? Ennek egyrészt az az oka, hogy a gondolkodáshoz megfelelő mennyiségű oxigénre van szükségünk, máskülönben egyszerűen csak „elbóbiskol” az agyunk, míg a séta ezt megakadályozza azzal, hogy javítja a vérkeringést. Ezen kívül, ha sétálunk, a lépéseink ritmusa egyfajta „transzba” juttat bennünket, amely javítja a koncentrációs képességünket. Valamint mozgás közben aktiválódik a kinetikus memóriánk, amely segít abban, hogy jobban az emlékezetünkbe véssük az információkat.

Amikor sétára indulunk, magunk mögött hagyjuk a tennivalókat, a veszekedéseket, a munkát, a zsivajt, a problémákat, mert csak mi vagyunk és az út. Van, aki komoly pénzeket fizet azért, hogy így elvonulhasson.

Nem véletlen, hogy olyan sok gondolkodónak volt kedvelt módszere a sétálva diskurálás, mint ahogyan az sem, hogy a zarándoklatok bizonyos szempontból reneszánszukat élik. A kolostorok kerengőit sem csak esztétikai okokból építették, és oka van annak is, hogy létezik módja a sétálva meditálásnak és imádkozásnak is. Anno már Augustinus is azt mondta, hogy: „Solvitur ambulando”. – Vagyis a probléma járva-kelve oldódik meg.

A lelki pozitívumukon túl tudományosan igazolt, hogy már a napi rendszerességgel végzett tempós gyaloglás is kedvezően befolyásolja a vérnyomást, a test zsírtartalmát, a koleszterinszintet és a hangulatot. A legalább napi 30 percet rendszeresen, lendületesen sétálóknál is jelentősen csökken a szív és érrendszeri betegségből eredő halálozás esélye. Ez a hatás idősebb korban elkezdett rendszeres gyaloglásnál is jelentkezik. Gyermek- és fiatalkorban is kedvezőbb az egészségi állapota a rendszeresen és lendületesen gyaloglóknak. Ezen felül mivel séta közben messzebbre nézünk, ez a mozgásforma javíthatja a látásunkat, valamint növeli a szervezetünkben a glükóztoleranciát, vagyis segíthet a cukorbetegség megelőzésében, és hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban aludjunk. A mozgás egészségvédő hatásai heti 150 perc közepesen intenzív, dinamikus mozgással már elérhetőek.
forrás: falkamesék.hu

ÚTRAVALÓ:

Ha még nem tetted volna meg, próbáld ki! Sétálj egyet és közben alkalmad lesz akár végig gondolni a napodat, miért tudsz hálát adni a Jóistennek! Át tudod gondolni a problémáidat, megoszthatod nehézségeidet Jézussal.
Az elmélyülés mellett még az egészségedért is tettél a sétával!

Jézus küldetése Neked is szól!

Szent Márk (ünnepe április 25.) nem tartozott a kiválasztott 12 apostol közé, de a hagyomány szerint mindig együtt volt Jézus tanítványaival. Ugyancsak a hagyomány szerint, miután Jézust elfogták, az ő házuk előtt hurcolták el. Márkot, mint kíváncsiskodó fiatalt is el akarták fogni, de a rajta lévő lepedőt a kezükben hagyva, mezítelenül elfutott előlük. A keresztény közösség Márk családjának a házában tartotta összejöveteleit. 
Márk az apostolok kísérője volt. Pál apostol többször is megemlékezett róla leveleiben, sőt római fogsága idején Timóteust arra kérte, hogy vigye magával Márkot, mert jó szolgálatot tenne neki. Bizonyára tanúja volt Pál vértanúságának is.

Márk evangéliuma a többi evangélium között a legkorábbi, 50-60 között íródott, és elsősorban Péter apostol prédikációit tartalmazza. Márkot Péter tolmácsának tartották. Márk evangéliuma tömör, lényegre törő. A többi evangéliumhoz viszonyítva talán a legtragikusabb hangvételű, de mindezzel együtt örömhír. Nem ékesszólásával, hanem a tények és az apostoli tanítás lényegének közlésével akarja teljesíteni szolgálatát.

Márk evangélista élete példa lehet számunkra olyan szempontból is, hogy a Jézusba vetett hite és Jézus iránti szeretete átsegítette őt minden nehézségen. Rendíthetetlen hűséggel és szolgálatkészséggel ragaszkodott mindvégig az apostolokhoz. Ő is vértanúságot szenvedett, valószínűleg Trajanusz császár idejében. Ereklyéit a IX. században vitték Velencébe, és ő lett a város védőszentje.

Jézus mennybemeneteléről szóló beszámoló Márk evangéliumának befejező része. Amit Jézus az utolsó szavaival mondott az általa kiválasztott apostoloknak, hogy menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot, Márk teljesen magáévá tette. Azt akarja nekünk üzenni, hogy ez a küldetés nekünk is szól.

Jézus nem nélkülünk akart a mennybe menni, csak azért ment előre, hogy helyet készítsen azoknak, akik Őt követni akarják. Tegyünk meg mindent azért, hogy halálunk után együtt lehessünk Jézussal és szeretteinkkel!

forrás: pestiferences.ferences.eu

Nem vagy magadra hagyva!

Április 28. – Húsvét 5. vasárnapja
Olv.: ApCsel 9,26-31; Zs 21,26-32; 1Jn 3,18-24;
Evangélium: Jn 15,1-8   

A riporter interjút készített a cirkusz műsorának egyik legünnepeltebb sztárjával, egy trapézművésszel. Az artista estéről estére lenyűgözte a közönséget a mutatványával. Legjobban akkor tapsolták meg, amikor egy különlegesen veszélyes ugrást hajtott végre a trapézról, szinte végigrepülve a cirkuszi sátor arénájának egész hosszát, természetesen mintegy 15-16 méter magasan a föld felett. A riporter lelkendezve kérdezte a bátor trapézművészt: „Hogyan lehet képes ilyen bámulatos ugrásra? Soha nem fél, hogy leesik? Elképesztően ügyes ember maga!” Az artista azonban visszakérdezett: „Én? Dehogyis én vagyok az ügyes! Mindenki azt hiszi, hogy ebben a számban én vagyok a nagy sztár, pedig valójában nem én, hanem a társam, aki elkap. Az övé az igazán lényeges szerep. Én csak elrugaszkodom a trapézról és attól kezdve valójában nem csinálok semmit. Mindent a társam, Bálint csinál. Meghúzódik ott fönn a magasban az emelvényen, mintha látszólag másodlagos szerepe lenne. Nem őt pásztázza a reflektorfény, hanem engem. Pedig ő az, aki a mutatvány lényeges elemét végzi: neki kell kiszámítania a megfelelő pillanatot, időben és megfelelő szögben kihajolnia értem, erős kézzel belém kapaszkodnia és megtartania. Én nem csinálok és nem is csinálhatok semmit! Amint elugrottam a trapézról, valójában belevetettem magam a bizonytalanba. Onnantól nem vagyok a magam ura, semmivel nem befolyásolhatom azt, ami történni fog. Ha Bálint nem lenne ott és nem tenné tökéletesen a dolgát, ízzé-porrá zúznám magam. Én ekkor teljesen tőle függök. Semmi mást nem tehetek, minthogy nagyon erősen megbízom benne és teljes erőmmel belé kapaszkodom.”

Bizony, életünkben fordulnak elő olyan helyzetek, akár akarjuk, akár nem, amikor úgy érezzük, mintha nagy lendülettel a sötétbe ugrottunk volna. Bizonytalanság vesz körül bennünket, nem tudjuk, hol és hogyan ér véget a folyamat, ami kezdetét vette az életünkben. Hiába szeretnénk mindent előre kiszámítani, aprólékosan eltervezni, a jövőt soha nem tudjuk uralni teljes egészében. Ilyenkor nagyon nem mindegy, hogy tudunk-e hinni abban, hogy a másik oldalon igenis áll valaki! Az ugrás nem a totális bizonytalanságban, hanem a teljes biztonságban fog véget érni. Ha mi éppen nem is tudjuk, mi miért történik, és mi lesz a végkimenetele, valaki nagyon is jól tudja! Ha nem is a mi akaratunk történik, mégis valósul általunk valakinek az akarata, aki nagyon jól tudja, mi a szándéka, és őrködik is annak végbemenetele fölött! Ezt a belső biztonságérzetet, a sötétségben is felderengő világosságot nevezzük hitnek!   

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. … Maradjatok bennem, és akkor én is bennetek maradok. Nélkülem semmit nem tehettek.” Jézus az evangélium ezen mondatával nem annyira parancsot ad, mint inkább egyszerűen a tényt közli. Mégpedig nem valamiféle fájdalmas tényt, hanem éppen hogy örömteli valóságot hirdet. Nem vagyunk egyedül! Nem vagyunk magunkra hagyva életünk küzdelmeiben. Számíthatunk Valakire, Aki nálunk nagyobb, kapaszkodhatunk Valakibe, Aki nálunk erősebb! Persze ha valóban azt akarjuk, hogy segítségünkre legyen, ha azt akarjuk, hogy ne zuhanjunk alá a mélybe, akkor el kell fogadnunk, hogy erősen szorít minket. El kell fogadnunk a függést, ami az Istenbe vetett hittel együtt jár. Sokszor nem könnyű ez az ember számára! Pedig hiba lenne azt hinnünk, hogy Istentől való függésünk a szabadságunk sárba tiprásával egyenértékű. A szőlővessző nem tud önmagában életre kelni, életben maradni, főleg pedig gyümölcsöt hozni, csakis úgy, hogy a szőlőtőből növekszik és belőle merít életerőt. Jézus tehát nem annyira az ember korlátait akarja hangsúlyozni a példabeszéddel, mint inkább a lehetőségeire, léte fenséges értelmére felhívni a figyelmét.

Életünk ugyanabból az örök és boldog isteni életből forrásozik, amelyből Jézus, az Atya Egyszülöttje is öröktől fogva születik. A célunk, a létezésünk értelme is ugyanaz, mint Isten életének lényege: az örök és tökéletes boldogság. Erre kell törekednünk földi életünk során, s ebben kell segítenünk embertársainkat is a szeretet tetteivel. Ezt jelenti a termés meghozása, amelyről Jézus beszél, s ami csak az Ő segítségével lehetséges. Teremtményi mivoltunk függést jelent ugyan, de nem a szabadságunk lehetetlenségét. Nem is léteznénk, ha nem alkotott volna meg minket a Teremtő, ha nem volnánk szorosan hozzákötve az Ő kezeihez. Ha Jézus Krisztusban gyökerezünk is, a gyümölcs, amit meghozunk, attól még a mi életünk gyümölcse lesz! A szép, ami születik általunk, a mi szépségünk! A kincs, amellyel általunk gazdagodik a világ, a mi gazdagságunk. Ha azonban kiszakadunk Jézusból, ha megtagadjuk a Hozzá való tartozásunkat, akkor az, amit létrehozunk, nem édes gyümölcs lesz, hanem keserű vagy ízetlen lötty! Nem gazdagítjuk a világot, hanem inkább romboljuk. Előbb-utóbb pedig teljesen elsorvadunk, leépül bennünk minden érték, mert elveszítjük azt a táplálékot, amiből életerőnk fakad.

Dr. Finta József atya

Hétindító – 24.04.22.

Vigasztaló

Az alábbi rövid videó és hozzá a gondolat (kb. 1,5 perc) abban segít, hogy a vigasz állapotában kezd a hetedet. Ez a hozzáállás fog segíteni Téged abban, hogy észre vedd, merre visz az utad, hogyan dönts az útelágazásokban.

 

A lelki út célja, hogy Istennek megadjuk önmagunkat!


 

 

Embermesék – sorozat

 

Hogy terem a szeretet?

– Tulajdonképpen hogy terem a szeretet? – kérdeztem egyszer anyát.
– Magról vetik – nevetett rám.
– És honnan szerzik hozzá a magot?
– Nem kell azt szerezni. Belőlünk magunkból pereg. S megfogan a tenyér simogatásában, a szem pillantásában, minden ölelésben.
– Öntözni nem is kell?
– Dehogynem. Jó szóval.
– Nem könnyel?
– Ments ég. A könny sós, és a só kimarja a kis szeretetpalánta hajtásait.
– Hát palántázni kell a szeretetet?
– Palántázni bizony. Elültetni még a szikes talajba is. Mert ha nem terem szeretet, kihűl a föld.
– Úgy érted, hasztalan a nap heve, ha belülről nem fűt semmi se?
– Igen, így értem, mert emberközpontú világban élek és emberként gondolkodom.
– Vajon lehet definiálni az érzéseket?
– Többféleképpen is.
– Elsősorban mi hát a szeretet?
– Biztonság. Ha szeretnek és szeretsz, mindig van szövetségesed.
– És mi a szeretet másodsorban?
– Erő. Ha feltöltődsz vele, könnyebbnek érzed a batyut, amit az élet a válladra rakott.
– Szeretni mégsem mindig boldogság. Néha gyötrelem.
– Az élet már ilyen. A mohamedán szőnyegszövők, ha elvétik a mintát, meg sem kísérlik kijavítani a hibát, mert tudják, hogy csak Allah tökéletes.
– Mégis érdemes szeretni?
– Csak azt érdemes.
– Pedig van, aki kifejezetten rondán szeret. Rácsimpaszkodik a másikra, tönkreteszi az életét.
– Óvakodj az ilyen embertől. Az ő szeretete nem természetes, mesterségesen korbácsolja a lelkét habosra.
– Ettől a habtól olyan tapadós és émelyítő?
– Ettől hát. Míg más szeretete felemel és szabaddá tesz, az övé lehúz és megbéklyóz.
– A féltésével?
– Az önzésével. Mert miközben azt mondja, téged félt, nem félt senki mást, csak önmagát.
– A természetes szeretet, az igazi, az milyen?
– Olyan, mint a levegő. Észrevétlen marad, de nem lehet élni nélküle.

Nem. Valóban nem lehet.
Aki becsüli a szeretetet, az minden megnyilvánulását becsüli, és nem tépi ki gyökerestől a jó szándékot a szívekből.

GONDOLAT:

Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni, és ami annál is sokszor nehezebb: képes szeretetet elfogadni is. Van, amikor a szeretet apró kis gesztusaink elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor – mint kezdeményezõk – az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.

Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul, és rongyos kis tarisznyájából szeretetmorzsákkal kínál, meghökkenünk.
Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből, és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyen konyhájának konyhafőnöki szerepében.
Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen, zsörtölődünk a másik morzsáit lefitymálva.
Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad. A sorban állók türelmetlenkednek.
De valaki nem tágít. Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretetmorzsáit.
S akkor meg kell látnunk, hogy a szeretet nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.
Valakitõl szeretetet elfogadni annyit jelen, mint megerősíteni õt élete értelmében.
Simon András

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!

 

Evezz a mélyre – 24.04.18.

Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!

Kezdjük az ÚTITÁRS FOHÁSSZAL, amelyet minden csütörtökön elmondunk magunkért és egymásért:

Hozzád emelem lelkemet, Uram, Istenem! Benned bizakodom!
Eléd hozom most mindazt, amim van és ami vagyok.
Hálát adok Uram minden ajándékodért, amit eddig kaptam Tőled.

Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet!
Ne ródd fel nekem bűneimet és tévedéseimet! Jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!
Uram, te mindig megbocsátasz és hűséges vagy, megmutatod az utat a bűnösnek.
Az engedelmeseket igazságban vezeted, az alázatosokat megtanítod ösvényeidre.

Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!

Uram, minden utad kegyelem! Tekints rám irgalommal, mert elhagyatott vagyok és szegény! Jóságosan megmutatod nekem, mely utat válasszam. Szemem ezért mindig az Úrra néz! Szabadítsd meg lábam a botlástól!  Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból, korlátaimból, megkötözöttségeimből!
Uram, add kegyelmedet, hogy el tudjak engedni mindent, amihez ragaszkodom! Ne gátoljam Lelked szabad mozgását bennem! Működj bennem úgy, hogy mint Mária, vigyelek el mindazokhoz, akiknek életével ma kapcsolatba kerülök!

Félelmeim és elvárásaim magam felé sokszor gátolnak abban, hogy szabad legyek.
Megszokott, automatikus reakcióim akadályozzák, hogy a fejlődés új lehetőségei után kutassak.
Nagyobb belső szabadságért imádkozom, és azért, hogy odaforduljak az új kihívások felé, melyeket nekem szánsz Istenem.

Uram, imádkozom most Útitárs-testvéreimért is!
Nyisd meg szívüket a mindent átható szereteted előtt! Engedjék, hogy te vezesd és irányítsd az életüket a teljessége felé, hogy sugárzó boldogságot tapasztalhassanak meg!
Atyám, segíts mindannyiunkat, hogy ne a magunk feje szerint válasszunk irányt, mert így belső sötétséghez érhetünk, hanem maradjunk éberek, hogy lássuk Jézust, aki „a világ világossága”.
Amen.

Saját imaszándékodat a levél aljára írhatod! 
Lehetőleg konkrét szándékot fogalmazz meg, és legalább a keresztnevedet add meg!

 

 

 

IRÁNYMUTATÓ:

Ez a bejegyzés az imádság gyakorlásában segít téged, hogy az utadon egyre jobb kapcsolatod legyen az Istennel!

BEVEZETŐ IMA, amely segít a ráhangolódásban:
// Előtte tartsunk fél perc csendet! //
Egy pillanatra elcsendesedem. Próbálom felfogni, hogy Isten jelen van számomra. Itt és most. Jelen van abban, amit csinálok, az emberekben, akikkel találkozom, a helyzetekben, amelyekbe naponta kerülök. Hogyan tehetném ezt az igazságot valóságossá a magam számára. Tölts el Szentlelkeddel Uram, hogy belső szabadságra jussak!

// Jó lenne, ha most tudnál tartani 5 perc csendet!
Ne gondolj semmire, ne mondj semmit! Az előbb elimádkozott szavak visszhangozzanak benned! Figyelj Istenre!  //

ELMÉLKEDÉS/IMÁDSÁG:

Hogyan hallod meg Isten hangját?

Mi az útja-módja annak, hogy valaki meghallja az égi hangot? Szerintem ezt a kérdést még azok is felteszik, akik nem hisznek Istenben. Az igaz válasz erre az, hogy ennek az útnak a kövei nemcsak szavakból, hanem a csöndből is állnak. Sőt, vannak olyan időszakok, amikor nincsen semmiféle szó, ami elhatol az emberhez, csak a csönd.

Ott van például Ábrahám története a Bibliában, akitől azt kérte Isten, hogy áldozza fel a fiát. Ábrahám nem szólt egy szót sem. (Ter 22.) Értetlenül ment, és tette, amit elvártak tőle. Micsoda csend lehetett ott Ábrahám és Izsák között! Ezt a némaságot aztán Izsák törte meg, amikor megkérdezte: „Apám, itt van a kés, itt van minden, ami egy áldozati istentisztelethez kell, de hol a bárány? Hol van az a közvetítő állat, amelyben megjelenik tiszteletünk?” Ábrahám nem tudott mást válaszolni, csak ezt: „Majd megadja azt is az Isten!” Nem válaszolt igazán, hanem átadta a kérdést. Maradt a csend. Ebből a csendből született meg a válasz, ami először egy gesztus volt, mert Isten adott áldozati állatot Izsák helyett. Ezután jöttek csak a szavak. Isten ugyanis szövetséget kötött Ábrahámmal, Izsákkal, és utódaival. Megparancsolta, hogy soha embert ne áldozzanak, hanem bízzanak benne.

A szó csendből és a tettből születik. Ha ezt nem értjük, akkor ismételgetünk megtanult szavakat, szépen bekeretezett világot gyártunk, de elveszítjük kapcsolataink mélységét. Az első dolgunk mindig az, hogy elcsendesedjünk, mert csak így ismerhető fel minden érték. Csak a csend szólalhat meg, és csak befogadó közegben – mint valami hullámokat felfogó térben – képes megszólalni.

Ma különösen is elveszünk a szavak erdejében. Persze, valóban fontosak a jó időben, pontosan elmondott igék. De ha nincs a szavak mögött csend, akkor olyanok ezek, mint a fedezet nélküli pénz. Egy darabig még elhiszik az emberek, hogy érnek valamit, de elég gyorsan kiderül, hogy üres papírfecniket tartunk a kezünkben, amiket bárki nyomtathat. Szavaink aranyfedezete a csendünk. Mert ilyenkor nem akarunk semmit elérni. Nem akarunk megmagyarázni dolgokat, csak létezni.

Ez pontosan úgy van, ahogyan egy családban. El lehet magyarázni azt, hogy hogyan szeretjük egymást. Össze is lehet veszni, de amikor baj van, és átölelem a másikat, akkor pontosan tudom, hogy erre alapozhatok minden további megbeszélést.

Ha viszont ez nincs, csak beszélünk, akkor szerződéseket ugyan köthetünk, de azoknak nem sok értelmük lesz. Formálisan egybetartanak valamit, amiben nem érzem magam otthon.
Ugyanígy van ez az Istennel. Ha nem tudom, hogy Ő csendben, de mindig átölel, akkor nyugodtan beszélhetek, de ezek csak szavak maradnak. Mustó Péter lassan bestsellerré vált könyvének a címe ez: „Csendben születik az élet”. Ez így van! Nem szavakból, nem megmagyarázásokból, nem a szétválasztó elemzésekből, hanem az Isten előtti, a létezésünkhöz visszataláló csendben születik az élet.
Fekete Ágnes református lelkész

GONDOLAT:

Hétről-hétre, csütörtökönként éppen azért gyakoroltuk ezen „imaiskola” keretében az elcsendesülést, hogy tanuljuk, miként lehetünk jobban Isten jelenlétében.

Örülni a megaláztatásnak?

Ki ne hallott volna már Soubirous Szent Bernadettről, aki a betegek védőszentje?! Tizennégy éves volt, amikor 1858. február 11-én a Lourdes mellett, a Gave folyó mentén található Massabielle-barlangban látomást látott, amit még jópár követett. Ezeknek köszönhetően Lourdes a világ legnagyobb Mária-kegyhelyévé vált, a reménység forrásává, ahol sokan meggyógyulnak.

Ami viszont lehet, hogy kevésbé köztudott, hogy a jelenések utáni években Bernadett sokat szenvedett, zaklatták, vádolták, vallatták, sokszor ellenséges szándékkal. Türelemmel fogadott mindenkit, és mindig nyílt egyszerűséggel és őszinteséggel válaszolt a kérdésekre. Ugyanakkor menekült mindentől, ami fölhívhatta rá a figyelmet, soha senkitől egy fillért sem fogadott el, még családja javára sem. Legnagyobb vágya az volt, hogy eltűnhessen a világ szeme elől. 1866-ban felvételt nyert a nevers-i iskola- és szeretetnővérek Saint-Gilgard-kolostorába. Rendi neve Marie-Bernard lett.

A noviciátust Isten iskolájaként járta végig. A novícia-mesternő és a főnöknő egyaránt attól féltek, hogy Bernadettet kevéllyé és beképzeltté teszik a jelenések. Ezért úgy gondolták, minden alkalmat meg kell ragadniuk, hogy megalázzák. Bernadett azonban felismerte az igazságot, mely teljesen áthatotta: az ember semmi, semmire nem képes, semmije nincs, ami nem Isten ajándéka volna és nem a kegyelem műve lenne az emberben. Ezért készséggel fogadott minden megalázást, s mindenben és minden mögött Isten akaratát látta: „Ha erősödik a vihar, emlékezni akarok Urunk szavára: »Ne félj, én vagyok!« Ha elöljáróim vagy társaim megaláznak, nyomban hálát akarok adni érte az Úrnak, és szívesen veszem a bántó szót, hogy egy lépéssel közelebb kerülhessek Istenhez.”

A kolostorban az egyik nővér megkérdezte Bernadettet: miért van mindig az utolsók között, miért végez alantas munkákat Erre Bernadett: „Mit csinál az ember a söprűvel?” – „Micsoda kérdés! Az ember fogja a seprűt, és seper vele.” – „És aztán?” – „Aztán visszateszi a helyére.” – „Hol van a helye?” – „Hát az ajtó mögött, a sarokban!” – „Látod, ez az én sorsom. A Szent Szűz dolgozott velem, aztán a sarokba állított. Ott az én helyem, és boldog vagyok, ha ott maradhatok.”
1879-ben, harmincöt évesen halt meg Nevers-ben. Utolsó szavai ezek voltak: „Szentséges Szűz Mária, Isten Anyja, imádkozz értem, szegény bűnösért!”

GONDOLAT:
Bernadettből áradt a megaláztatásai fölött mosolygó öröm, és annak tudata, hogy ezzel részt vesz Jézus szenvedéseiben. Örülni a megaláztatásnak – ez olyan valami, amit megérteni, és utánozni is nehezen tudunk. Pedig, ha igazi krisztushívők szeretnénk lenni, meg kell tanulnunk, nemcsak elfogadni a megaláztatásokat, hanem – ahogy Jézus akarja – szeretni embertársainkat. Ehhez hozzá tartozik, hogy őszinte szívvel, megbocsátón elfogadom a megaláztatásokat, a másoktól jövő megbántásokat. Bernadett megtanulta az igazságot: Isten eszközei vagyunk! Légy nyitott és vedd észre, mire akar használni az Úr a hétköznapokban!

Bernadett nélkül nem lenne Lourdes a reménység forrása!
Egy 1,5 perces kis videót hoztam Neked Lourdes-ról zenével aláfestve. Ezen a helyen minden Isten jelenlétéről és gondoskodásáról szól, mert itt betegek gyógyulnak meg testi, lelki bajaikból. 

Engedd hogy a látvány magával ragadjon!

A jó pásztor egyszerre figyel Istenre és az emberi világra

Április 21. – Húsvét 4. vasárnapja
Olv.: ApCsel 4,8-12; Zs 117; 1Jn 3,1-2;
Evangélium: Jn 10,11-18 

Volt egyszer egy szentéletű remete, akit Brúnónak hívtak. Egy éjjel Brúnó testvér imádkozni akart, de egy kecskebéka hangos brekegése megzavarta. Sikertelen volt minden kísérlete, hogy a zajt figyelmen kívül hagyja, ezért aztán lekiabált az ablakából: – Csendet! Éppen imádkozom. Tudnunk kell, hogy Brúnó testvér szent volt, ezért aztán a parancsát azonnal teljesítették. Minden élőlény visszatartotta a hangját, hogy imádkozásra alkalmas csend legyen. Ekkor azonban egy másik hang zavarta meg Brúnó imáját, egy belső hang, ami így szólt: – Lehetséges ám, hogy Istennek legalább annyira tetszik a béka brekegése, mint a te zsoltáréneklésed. – Ugyan mi örömet lelhet Isten ennek a békának a brekegésében? – vágott vissza megvetően Brúnó. De a hang nem adta fel olyan könnyen: – Ha nem tetszene Istennek, akkor miért teremtette volna meg ezt a hangot? Brúnó elhatározta, hogy a végére jár a dolognak. Kihajolt az ablakán, s kiadta a parancsot: – Énekelj! A kecskebéka ütemes brekegése betöltötte a levegőt, amihez tréfásan csatlakoztak a környékbéli békák is. S hangjuk már nem borzolta Brúnó idegeit, mert, ahogy figyelmesen hallgatta őket, felfedezte: ha nem akar ellenállni, ez a zene valójában gazdagabbá teszi az éjszakát. Ezzel a felfedezéssel Brúnó szíve eggyé vált a világmindenséggel, és életében először ráébredt arra, hogyan is kell imádkozni.  

Jézus papjai egyben pásztorok is. Vagyis, noha a saját boldogságukat is keresve választják a papi hivatást, mégis elsősorban másokkal törődnek, mások lelki üdvösségéért fáradoznak. A jó pásztor egyszerre figyel Istenre és az emberi világra. Keresi a bensőséges imádság találkozásait az Atyával, de megtalálja Istent a fáradságos, nyüzsgő mai társadalomban is. Soha, egyetlen korban sem volt könnyű követni az egyetlen igazi Jó Pásztor, Jézus elkötelezett és odaadó szeretetét az emberek felé. Voltak évek, sőt évszázadok, amikor keserű, véres üldözés várt Jézus evangéliumának hirdetőire. Napjainkban is rendszeresen előfordul ez a világ egyes tájain. Máskor a szörnyű járványok, háborúk, éhínségek és egyéb katasztrófák fájdalmát kellett megosztani a pásztoroknak a rájuk bízottakkal, ahogy bizony erre is van példa a mai világban is.
Itt, Európában azonban most nem ilyen megpróbáltatásokkal kell szembenéznünk. Nincsenek véres üldözések az egyház és a papság ellen. Nincsenek – vagy csak elszigetelten fordulnak elő – katasztrófák és komolyabb ínségek. Mégsem könnyű a lelkipásztorok dolga, ugyanis ma a fogyasztói mentalitással, a testi jólét színes kínálatával, a túlzott sokféleséggel és az eltömegesedés jelenségével kell megküzdeniük. Ezekből pedig önzés, magunknak-valóság fakad, ami súlyosan megkísérti Isten embereit is. Sokszor élik meg a papok, szerzetesek egy gyenge, elnyomható kis hangnak saját tevékenységüket a világ rikácsoló zajában. Sokszor élik meg, hogy minden szeretetből és odaadásból fakadó próbálkozásuk bizony nem más, mint egy kis apróság a sokféle kínálatból, amelyekkel „tele a polc”! Ráadásul nem is a legszínesebb, ránézésre legvonzóbb dolog! Amikor pedig csekélynek tűnik az érdeklődés arra az értékre, amit szeretnénk átadni az embereknek, nagy a kísértés arra, hogy a pásztor is kevésbé értékes, de népszerűbb dolgokra fordítsa a figyelmét, ő is a könnyebb utat válassza. Olyasmivel törődjön ő is többet és olyasmit próbáljon adni az embereknek, ami nem vezeti őket közelebb Istenhez.

Pedig az embereknek igenis óriási szükségük van ma is az evangéliumra és a krisztusi életformára. A túlkínálat a bóvlikból szétaprózza, túlhajszolja az embert. A tömegben magányossá lesz. Az individualista szemléletmód és életmód leépíti a közösségeket, ugyanakkor mégsem tudunk lemondani a közösségben megélhető valós szeretetről. Ha a pap úgy szolgálja a rábízottakat, hogy Istenhez is közel marad, azt akarja adni a híveknek, amit Jézus szeretne adni általa, akkor, ha nem is ér el feltétlenül látványos sikereket, a mélyben nagyon is jó hatással van az emberek életére. Azon fáradozik, ami itt a Földön is boldogabbá teszi a mindennapjaikat, a halál után pedig az Isten Országába való eljutáshoz segíti őket.   

Dr. Finta József atya

Hétindító – 24.04.15.

Vigasztaló

A alábbi rövid videó és hozzá a gondolat (kb. 1,5 perc) abban segít, hogy a vigasz állapotában kezd a hetedet. Ez a hozzáállás fog segíteni Téged abban, hogy észre vedd, merre visz az utad, hogyan dönts az útelágazásokban.

 

Ne aggódj a holnap miatt!

 


 

Embermesék – sorozat

 

Nincs apelláta!

Második elemistaként kaptam az első zsebpénzt. Ünnepélyes pillanat volt, és jókora összeg. Körülbelül háromszorosa annak, amit a nagyon gazdag szülők gyerekei kaptak. Anyám elmagyarázta, hogy már elég értelmesnek tart ahhoz, hogy bizonyos dolgokról magam gondoskodjak. Ebből a pénzből tehát nekem kell fedeznem ezentúl a váratlan iskolai kiadásokat, például megvennem azt, ami a színielőadásokhoz, kirándulásokhoz kell.
– Óva intlek, hogy egyszerre elnassold az egész összeget – figyelmeztetett még. – Mert tőlem következő elsejéig egy fillérre sem számíthatsz.
De hát ki vette komolyan az ilyen intelmeket? Egyik fülemen be, a másikon ki! Az örömmámor, hogy pénzem van, teljesen hatalmába kerített, s két nap sem telt bele, nyakára hágtam a kis vagyonkának.
Újabb két nap múlva a tanító néni közölte, hogy előadunk az iskolai színpadon egy mesejátékot, s rám osztotta benne a tündérkirálynő szerepét. Nagy kitüntetés volt ez. Rohantam haza dicsekedni.
– Kell vinnem két tekercs krepp-papírt – hadartam. – Abból lesz a ruha. És egy ív kartont a koronának, meg egy zacskó csillámport, amivel csillagokat szórunk a papírszoknyára.
– Hát csak vedd meg! – bólogatott anyám. – Van rá pénzed.
– Nekem nincs.
– Hogyhogy nincs? Hisz azért kaptál több pénzt, mint bárki az iskolában, hogy beoszd és gazdálkodni tudj.
– De én nem gazdálkodtam. Én kiadtam.
– Ha így van, az a te gondod, kislányom. A saját pénzét mindenki úgy herdálja el vagy spórolja össze, ahogy akarja. Én figyelmeztettelek. A többihez semmi közöm.
Úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak egy péklapáttal.
– Akkor most mi lesz?
– Ne félj, nem dől ki sarkából a világ. Ha nincs pénzed krepp-papírra, más lesz a tündérkirálynő, és kész.
 
Hasztalan apelláltam, sírtam, könyörögtem. Anya hajlíthatatlan maradt. Pedig még a tanító néni is felkereste, hogy meglágyítsa a szívét, hisz jó tanulásom jutalma volt a szerep amolyan alaposan kiérdemelt pedagógiai kegy. De anyámat a tanító néni sem tudta meghatni. Így végül valóban más lett a tündérkirálynő helyettem, ami csak azért szomorú, mert azóta sem volt alkalmam tündérkirálynőnek lenni sehol.
Viszont ez után az eset után olyan vadul elkezdtem spórolni, hogy hozzám jöhetett kölcsönkérni a család, ha megszorult. De hát anyámat nehéz volt kielégíteni. Neki ez sem tetszett.

– Attól, hogy fogad is van, garasod is van, még nem kell a fogadhoz verni a garast – mérgelődött. – Tanulj meg néhány újabb alapszabályt. Az ember senkitől sem hagyja kihasználni magát, de mindenkihez szeretetre méltóan gáláns és gavallér, főleg azokhoz, akik közel állnak hozzá. És bárhogy takarékoskodik, önmagától sem von meg mindent.

Jaj, az az arany középút! Be nehéz is megtalálni az élet őserdejében. Különösen egy gyereknek, akinek az apró esze ki sem látszik a tilalomfák sűrűjéből.

 

GONDOLAT:

Nagy tanulsága számomra a történetnek, hogy legyünk hiteles emberek! 
Számomra a hitelesség azt jelenti, hogy azt teszem, amit mondok, és amit mondok és cselekszem az összhangban van a szándékaimmal, az érzéseimmel, vágyaimmal, céljaimmal, vagyis önmagammal. Gondolom, az anyukának nehéz volt megállni, hogy ne segítsen a gyerekének, de amit mondott, ahhoz tartotta magát!
Higgyünk Jézus szavának – aki értünk meghalt és feltámadt – vagyis hiteles volt!
A bevezető videóban is elhangzott, hogy ne aggódjunk, az Úr gondoskodik akkor és úgy, ahogyan Ő jónak látja! Higgyünk az Ő szavának!

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!

 

Kihívás napja áprilisban: A negatív gondolat elnyom, a pozitív felemel

Ha boldog akarsz lenni, legyél! – szól a frázis. De hogyan lehetne ide eljutnom? Vonatkozhatna ez rám is? Hát, ha időt és energiát szánsz önmagadra, bátor döntéseket hozol és ápolod a kapcsolataidat, akkor egyre több örömöd lesz – vallja Dr. Domján Mihály szakpszichológus.

Roppant munkás dolog a negatív gondolatok átdolgozása. Már csak azért is, mert sokáig részben rejtetten és automatikusan működnek. Természetesen, a gyakorláson keresztül az átdolgozás elsajátítható. Ebben szeretnék most Neked segíteni!
Saját életemben fordulópontot jelentett, amikor az első Erőszakmentes Kommunikációs tréningemről hazajövet végiggondoltam a hallottakat.
„A kritikusság mögött önkritikusság – önmagam el nem fogadása – áll.”
A szívemben annyira igaznak éreztem ezt a kijelentést, hogy eldöntöttem: tudatosan figyelni akarok erre. Azóta igyekszem így élni.

Mi a gond a negatív gondolatokkal?
Önmagában semmi. A képzetek jönnek, s mennek. A probléma ott kezdődik, amikor valaki igaznak véli a gondolatát annak igazságtalan és irreális tartalma ellenére. Az ilyen
negatív gondolatokból következnek a negatív „nehéz” érzések. Ez a fajta „születés” tehát akkor történik meg, amikor az illető elhiszi (igaznak véli) az automatikus negatív gondolatát. Szerencsénkre mindezek fordítottja szintén igaz: A pozitív gondolatok, ha azokban tudunk hinni, pozitív érzéseket hoznak magukkal!
Lássunk pár példát a negatív gondolkozásra és az abból való szabadulás lehetőségére!

Minden vagy semmi elve
Gyakori negatív gondolat, hogy valami vagy jó, vagy rossz. Vagy szép, vagy csúnya. Nincs köztes, nincs átmeneti. Kérdőjelezzük meg ezt a gondolkodást! Példa: „Most látom,
hogy Pannit nem hívtuk meg az ebédre. Akkor ez már jól nem is sikerülhet!”
Első kérdés: „Honnan veszed azt, hogy az ebéd Panni jelenléte nélkül nem sikerülhet jól?” Következő: „Láthatnád-e ezt a szituációt másként?”

Jövendőmondás
Egyesek eleve „elrendelik” a kudarcot. Megkérdőjelezve ezt a fajta szemléletet elgondolkozhatunk az automatizáltságunkon.
Példa: „Az utazásunk borzasztó lesz.” Ennek megkérdőjelezése: „Biztos lehetsz abban, hogy a nyári utazásotok csak negatívumot hozhat számodra?” Válasz erre: „Nem!” Másfajta megközelítés: „Nem lehet-e, hogy túlbecsülöd a nehézségek valószínűségét?”

Katasztrófizálás

Felnőttként, és persze gyermekként is kell, hogy rendelkezzünk bizonyos mértékű frusztrációtűréssel. Csalódni senki sem szeret, de a legtöbb nehézség nem katasztrófa. Példa:
„A barátom / a férjem elhagyott, én egy nulla vagyok.” Az automatikus negatív gondolat megkérdőjelezése: „Valóban egy senki vagy, hogy elhagytak?” Válasz erre: „Nem!” Következő lehetőség a nézőpontváltásra: „Ha más is egyedül maradna, mit mondanál neki, hogy kevésbé vádolja magát?”

Túláltalánosítás
Egy negatív rész miatt az egész rossz. Példával illusztrálva:
„Az első jegyem angolból egyes lett. Nekem ez a suli nem fog menni.” Kérdőjelezzük meg a hiedelmet! „Mi a bizonyítékod a gondolat helyessége mellett?” (Általában ilyet egy
jegy után nem lehet találni.) Másik kérdés: „Mi lenne a kevésbé szélsőséges álláspont ezzel kapcsolatosan?”

Pozitívumok lesöprése
Csak a rosszat látjuk, a jót nem. A negatív szűrőre való példa: „Kettes lett az államvizsgám. Nekem ez sem jött össze!” A negatív gondolat megkérdőjelezése: „Mi történt? Mi a
rossz ebben? Mesélj róla!” Másik megközelítés: „Szerinted öt év múlva hogyan fogsz erről gondolkodni?”

Címkézés

Becsmérlően és ítélkezően vélekedünk magunkról vagy másról. „Én egy lúzer vagyok!” A szélsőséges gondolkozás megkérdőjelezésére egy példa: „Nem lehet, hogy irreális mércével méred magad? Mi lenne az ésszerűbb jelző?” Újabb kérdés: „Láthatnád-e magad másként?” Harmadik – a kedvencem –: „És akkor mi van, ha lúzer vagy? Számít ez?” (Aki szeret bennünket, úgyis mindennel együtt teszi azt.

MEGFONTOLANDÓ GONDOLAT, TENNIVALÓ
Szeretettel ajánlanám a kedves Olvasónak, hogy ha valamelyik előző fókuszváltó kérdés megérintette volna, akkor a saját helyzetére adaptálva írja azt fel egy papírra vagy a telefonjába a jegyzetek közé. Így naponta többször elolvashatja a feljegyzését és megtanulhatja a negatív gondolatának a megkérdőjelezését. Idővel egyre könnyebben és újabbnál újabb szituációban fogja majd ezt tudni felhasználni. A gyakorlat haszna különben csodálatos lesz: nyitottság, elfogadás, könnyedség és lazaság.

Az előzőeket visszaolvasva belátom, hogy most egy nehéz témáról írok és első blikkre a feladat sem könnyű. Ennek ellenére hatékonyan működik!

Tapasztalom, hogy a változásra mindig van lehetőség!
Jöhet azonban a kérdés, hogy mikortól. Azt gondolom, sőt inkább hiszek abban, hogy a megtartó emberi kapcsolatok a legfontosabbak az ember életében. Ez az elsődleges fókusz. Szeretet és biztonság nélkül ugyanis semmire sincs energiánk, így a negatív gondolatink feltérképezésre és átdolgozására sem!

Mindezek mellett azt szintén „bőven” tapasztalom, hogy ezzel visszaélni sem szabad.

Vizsgáljuk tovább a negatív gondolatokat!
Az előző felsorolásból direkt kihagytam egyet, hogy azt most részletesebben körbe tudjam járni. Talán ismerősek lehetnek a következő mondatok:
Ha hétvége, akkor takarítanom kell.
Nekem mindenkit szeretnem kell.
A munkámban mindennek sikerülnie kell.
Nyaranta vízpartra kell mennünk.
Ennyi évesen kell, hogy már legyen kapcsolatom.
Ahhoz, hogy jól működjek, mindenkinek szeretnie kell engem.
Nekem mindent tudnom kell.

Az előző mondatok megölik az ember lelkét. Családterápiás képzésen tanultam, hogy térképezzem fel a „kell”-eket, és írjuk át közösen a listát „lehet”-re. Így már a választás
lehetősége sejlik fel! A korábbi példák a következőképpen néznének ki:
Ha hétvége, akkor takaríthatok (vagy nem).
Szerethetem az embereket.
A munkámban valami sikerül, valami nem.
Nyaranta vízpartra mehetünk vagy éppen máshová.
Akárhány éves vagyok, lehet kapcsolatom.
Valaki szeret engem, a másik pedig nem. Attól én még jól működhetek!
Tudhatok dolgokat, valamit meg nem.

Az előzőekkel nem szeretném a „kell”, mint kifejezést kidobni. Természetesen, egy gyermeknek időben kell lefeküdn, fogat kell mosnunk, mindennap elegendő folyadékot kell pótolnunk, stb. Vannak tehát meg nem kérdőjelezhető szituációk, de tény: a megkövült hiedelmeink veszik el tőlünk a legtöbb energiát! Mindannyiunknak – főként a testi/lelki betegségben szenvedőknek – viszont erre lenne a legnagyobb szüksége!

A gondolkozás megváltoztatásának hatékony eszköze az is, ha tudatosan odafigyelsz a szavaidra! Első körben hagyd abba a panaszkodást és az oktalan védekezést!
Higgy magadban!

Dr. Domján Mihály
tanácsadó szakpszichológus, szomatodráma játékvezető, családterapeuta