A alábbi rövid videó és hozzá a gondolat (kb. 1,5 perc) abban segít, hogy a vigasz állapotában kezd a hetedet. Ez a hozzáállás fog segíteni Téged abban, hogy észre vedd, merre visz az utad, hogyan dönts az útelágazásokban.
Ne aggódj a holnap miatt!
Embermesék – sorozat
Nincs apelláta!
Második elemistaként kaptam az első zsebpénzt. Ünnepélyes pillanat volt, és jókora összeg. Körülbelül háromszorosa annak, amit a nagyon gazdag szülők gyerekei kaptak. Anyám elmagyarázta, hogy már elég értelmesnek tart ahhoz, hogy bizonyos dolgokról magam gondoskodjak. Ebből a pénzből tehát nekem kell fedeznem ezentúl a váratlan iskolai kiadásokat, például megvennem azt, ami a színielőadásokhoz, kirándulásokhoz kell.
– Óva intlek, hogy egyszerre elnassold az egész összeget – figyelmeztetett még. – Mert tőlem következő elsejéig egy fillérre sem számíthatsz. De hát ki vette komolyan az ilyen intelmeket? Egyik fülemen be, a másikon ki! Az örömmámor, hogy pénzem van, teljesen hatalmába kerített, s két nap sem telt bele, nyakára hágtam a kis vagyonkának.
Újabb két nap múlva a tanító néni közölte, hogy előadunk az iskolai színpadon egy mesejátékot, s rám osztotta benne a tündérkirálynő szerepét. Nagy kitüntetés volt ez. Rohantam haza dicsekedni.
– Kell vinnem két tekercs krepp-papírt – hadartam. – Abból lesz a ruha. És egy ív kartont a koronának, meg egy zacskó csillámport, amivel csillagokat szórunk a papírszoknyára.
– Hát csak vedd meg! – bólogatott anyám. – Van rá pénzed.
– Nekem nincs.
– Hogyhogy nincs? Hisz azért kaptál több pénzt, mint bárki az iskolában, hogy beoszd és gazdálkodni tudj.
– De én nem gazdálkodtam. Én kiadtam.
– Ha így van, az a te gondod, kislányom. A saját pénzét mindenki úgy herdálja el vagy spórolja össze, ahogy akarja. Én figyelmeztettelek. A többihez semmi közöm.
Úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájon vágtak egy péklapáttal.
– Akkor most mi lesz?
– Ne félj, nem dől ki sarkából a világ. Ha nincs pénzed krepp-papírra, más lesz a tündérkirálynő, és kész.
Hasztalan apelláltam, sírtam, könyörögtem. Anya hajlíthatatlan maradt. Pedig még a tanító néni is felkereste, hogy meglágyítsa a szívét, hisz jó tanulásom jutalma volt a szerep amolyan alaposan kiérdemelt pedagógiai kegy. De anyámat a tanító néni sem tudta meghatni. Így végül valóban más lett a tündérkirálynő helyettem, ami csak azért szomorú, mert azóta sem volt alkalmam tündérkirálynőnek lenni sehol.
Viszont ez után az eset után olyan vadul elkezdtem spórolni, hogy hozzám jöhetett kölcsönkérni a család, ha megszorult. De hát anyámat nehéz volt kielégíteni. Neki ez sem tetszett.
– Attól, hogy fogad is van, garasod is van, még nem kell a fogadhoz verni a garast – mérgelődött. – Tanulj meg néhány újabb alapszabályt. Az ember senkitől sem hagyja kihasználni magát, de mindenkihez szeretetre méltóan gáláns és gavallér, főleg azokhoz, akik közel állnak hozzá. És bárhogy takarékoskodik, önmagától sem von meg mindent.
Jaj, az az arany középút! Be nehéz is megtalálni az élet őserdejében. Különösen egy gyereknek, akinek az apró esze ki sem látszik a tilalomfák sűrűjéből.
GONDOLAT:
Nagy tanulsága számomra a történetnek, hogy legyünk hiteles emberek! Számomra a hitelesség azt jelenti, hogy azt teszem, amit mondok, és amit mondok és cselekszem az összhangban van a szándékaimmal, az érzéseimmel, vágyaimmal, céljaimmal, vagyis önmagammal. Gondolom, az anyukának nehéz volt megállni, hogy ne segítsen a gyerekének, de amit mondott, ahhoz tartotta magát! Higgyünk Jézus szavának – aki értünk meghalt és feltámadt – vagyis hiteles volt! A bevezető videóban is elhangzott, hogy ne aggódjunk, az Úr gondoskodik akkor és úgy, ahogyan Ő jónak látja! Higgyünk az Ő szavának!
*** Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
