Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!
Kezdjük az ÚTITÁRS FOHÁSSZAL, amelyet minden csütörtökön elmondunk magunkért és egymásért:
Hozzád emelem lelkemet, Uram, Istenem! Benned bizakodom!
Eléd hozom most mindazt, amim van és ami vagyok.
Hálát adok Uram minden ajándékodért, amit eddig kaptam Tőled.
Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról, és kegyelmedről, mely kezdet óta vezet!
Ne ródd fel nekem bűneimet és tévedéseimet! Jóságodban, Uram, gondolj rám irgalommal!
Uram, te mindig megbocsátasz és hűséges vagy, megmutatod az utat a bűnösnek.
Az engedelmeseket igazságban vezeted, az alázatosokat megtanítod ösvényeidre.
Uram, mutasd meg nekem útjaidat, taníts meg ösvényeidre! Vezess igazságod szerint és taníts engem, hiszen te vagy az én Istenem és gyámolom, minden időben benned bizakodom!
Uram, minden utad kegyelem! Tekints irgalommal, mert elhagyatott vagyok és szegény! Jóságosan megmutatod nekem, mely utat válasszam. Szemem ezért mindig az Úrra néz! Szabadítsd meg lábam a botlástól! Adj enyhületet szívem gyötrelmének és szabadíts ki bajaimból, korlátaimból, megkötözöttségeimből!
Uram, add kegyelmedet, hogy el tudjak engedni mindent, amihez ragaszkodom! Ne gátoljam Lelked szabad mozgását bennem! Működj bennem úgy, hogy mint Mária, vigyelek el mindazokhoz, akiknek életével ma kapcsolatba kerülök!
Félelmeim és elvárásaim magam felé sokszor gátolnak abban, hogy szabad legyek.
Megszokott, automatikus reakcióim akadályozzák, hogy a fejlődés új lehetőségei után kutassak.
Nagyobb belső szabadságért imádkozom, és azért, hogy odaforduljak az új kihívások felé, melyeket nekem szánsz Istenem.
Uram, imádkozom most Útitárs-testvéreimért is!
Nyisd meg szívüket a mindent átható szereteted előtt! Engedjék, hogy te vezesd és irányítsd az életüket a teljessége felé, hogy sugárzó boldogságot tapasztalhassanak meg!
Atyám, segíts mindannyiunkat, hogy ne a magunk feje szerint válasszunk irányt, mert így belső sötétséghez érhetünk, hanem maradjunk éberek, hogy lássuk Jézust, aki „a világ világossága”.
Amen.
Saját imaszándékodat a levél aljára írhatod!
Lehetőleg konkrét szándékot fogalmazz meg, és legalább a keresztnevedet add meg!
IRÁNYMUTATÓ:
Ez a bejegyzés az imádság gyakorlásában segít téged, hogy az utadon egyre jobb kapcsolatod legyen az Istennel!
BEVEZETŐ IMA, amely segít a ráhangolódásban:
// Előtte tartsunk fél perc csendet! //
Elidőzöm most Isten jelenlétében, amely körülvesz. Ott van Isten minden porcikámban, lényem legmélyén. Mennyei atyám, segíts, hogy át tudjam gondolni, milyen terheket hordozok, s add kegyelmedet, hogy le tudjam tenni őket kereszted tövébe. Szabadon szeretnék eléd lépni most ebben az imaidőben.
// Jó lenne, ha most tudnál tartani 5 perc csendet!
Ne gondolj semmire, ne mondj semmit! Az előbb elimádkozott szavak visszhangozzanak benned! Figyelj Istenre! //
ELMÉLKEDÉS/IMÁDSÁG:
Voltál ma már sétálni? – A séta hatásai és tanítása
A séta sokkal többet jelent, mint gondolnánk. Lehet a stresszkezelés egy módja, a lelki békéhez vezető út, a kapcsolatépítés, az egészségmegőrzés, a meditálás eszköze. Hogyan?
Néha a hátam közepére sem kívánom, hogy elinduljak sétálni. Mert hideg van, mert szemerkél az eső, mert késő van, vagy éppen korán. Vagy mert ezer dolgom van, vagy csak rossz passzban vagyok. De aztán az esetek többségében mégis elindulunk, és mire hazaérek, valahogy minden jobb lesz. És tudom, hogy megérte, mert jobb lett a kedvem, kitisztult a fejem, nyugodtabb lettem. A séta pozitív hatásainak felfedezése egyáltalán nem újkeletű dolog – csak magunkat kell újra és újra emlékeztetnünk arra, hogy jó ez nekünk.
Vajon miért könnyebb sokaknak séta közben tanulni, gondolkodni, esetleg imádkozni? Ennek egyrészt az az oka, hogy a gondolkodáshoz megfelelő mennyiségű oxigénre van szükségünk, máskülönben egyszerűen csak „elbóbiskol” az agyunk, míg a séta ezt megakadályozza azzal, hogy javítja a vérkeringést. Ezen kívül, ha sétálunk, a lépéseink ritmusa egyfajta „transzba” juttat bennünket, amely javítja a koncentrációs képességünket. Valamint mozgás közben aktiválódik a kinetikus memóriánk, amely segít abban, hogy jobban az emlékezetünkbe véssük az információkat.
Amikor sétára indulunk, magunk mögött hagyjuk a tennivalókat, a veszekedéseket, a munkát, a zsivajt, a problémákat, mert csak mi vagyunk és az út. Van, aki komoly pénzeket fizet azért, hogy így elvonulhasson.
Nem véletlen, hogy olyan sok gondolkodónak volt kedvelt módszere a sétálva diskurálás, mint ahogyan az sem, hogy a zarándoklatok bizonyos szempontból reneszánszukat élik. A kolostorok kerengőit sem csak esztétikai okokból építették, és oka van annak is, hogy létezik módja a sétálva meditálásnak és imádkozásnak is. Anno már Augustinus is azt mondta, hogy: „Solvitur ambulando”. – Vagyis a probléma járva-kelve oldódik meg.
A lelki pozitívumukon túl tudományosan igazolt, hogy már a napi rendszerességgel végzett tempós gyaloglás is kedvezően befolyásolja a vérnyomást, a test zsírtartalmát, a koleszterinszintet és a hangulatot. A legalább napi 30 percet rendszeresen, lendületesen sétálóknál is jelentősen csökken a szív és érrendszeri betegségből eredő halálozás esélye. Ez a hatás idősebb korban elkezdett rendszeres gyaloglásnál is jelentkezik. Gyermek- és fiatalkorban is kedvezőbb az egészségi állapota a rendszeresen és lendületesen gyaloglóknak. Ezen felül mivel séta közben messzebbre nézünk, ez a mozgásforma javíthatja a látásunkat, valamint növeli a szervezetünkben a glükóztoleranciát, vagyis segíthet a cukorbetegség megelőzésében, és hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban aludjunk. A mozgás egészségvédő hatásai heti 150 perc közepesen intenzív, dinamikus mozgással már elérhetőek.
forrás: falkamesék.hu
ÚTRAVALÓ:
Ha még nem tetted volna meg, próbáld ki! Sétálj egyet és közben alkalmad lesz akár végig gondolni a napodat, miért tudsz hálát adni a Jóistennek! Át tudod gondolni a problémáidat, megoszthatod nehézségeidet Jézussal.
Az elmélyülés mellett még az egészségedért is tettél a sétával!
Jézus küldetése Neked is szól!
Szent Márk (ünnepe április 25.) nem tartozott a kiválasztott 12 apostol közé, de a hagyomány szerint mindig együtt volt Jézus tanítványaival. Ugyancsak a hagyomány szerint, miután Jézust elfogták, az ő házuk előtt hurcolták el. Márkot, mint kíváncsiskodó fiatalt is el akarták fogni, de a rajta lévő lepedőt a kezükben hagyva, mezítelenül elfutott előlük. A keresztény közösség Márk családjának a házában tartotta összejöveteleit.
Márk az apostolok kísérője volt. Pál apostol többször is megemlékezett róla leveleiben, sőt római fogsága idején Timóteust arra kérte, hogy vigye magával Márkot, mert jó szolgálatot tenne neki. Bizonyára tanúja volt Pál vértanúságának is.
Márk evangéliuma a többi evangélium között a legkorábbi, 50-60 között íródott, és elsősorban Péter apostol prédikációit tartalmazza. Márkot Péter tolmácsának tartották. Márk evangéliuma tömör, lényegre törő. A többi evangéliumhoz viszonyítva talán a legtragikusabb hangvételű, de mindezzel együtt örömhír. Nem ékesszólásával, hanem a tények és az apostoli tanítás lényegének közlésével akarja teljesíteni szolgálatát.
Márk evangélista élete példa lehet számunkra olyan szempontból is, hogy a Jézusba vetett hite és Jézus iránti szeretete átsegítette őt minden nehézségen. Rendíthetetlen hűséggel és szolgálatkészséggel ragaszkodott mindvégig az apostolokhoz. Ő is vértanúságot szenvedett, valószínűleg Trajanusz császár idejében. Ereklyéit a IX. században vitték Velencébe, és ő lett a város védőszentje.
Jézus mennybemeneteléről szóló beszámoló Márk evangéliumának befejező része. Amit Jézus az utolsó szavaival mondott az általa kiválasztott apostoloknak, hogy menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot, Márk teljesen magáévá tette. Azt akarja nekünk üzenni, hogy ez a küldetés nekünk is szól.
Jézus nem nélkülünk akart a mennybe menni, csak azért ment előre, hogy helyet készítsen azoknak, akik Őt követni akarják. Tegyünk meg mindent azért, hogy halálunk után együtt lehessünk Jézussal és szeretteinkkel!
forrás: pestiferences.ferences.eu
Nem vagy magadra hagyva!
Április 28. – Húsvét 5. vasárnapja
Olv.: ApCsel 9,26-31; Zs 21,26-32; 1Jn 3,18-24;
Evangélium: Jn 15,1-8
A riporter interjút készített a cirkusz műsorának egyik legünnepeltebb sztárjával, egy trapézművésszel. Az artista estéről estére lenyűgözte a közönséget a mutatványával. Legjobban akkor tapsolták meg, amikor egy különlegesen veszélyes ugrást hajtott végre a trapézról, szinte végigrepülve a cirkuszi sátor arénájának egész hosszát, természetesen mintegy 15-16 méter magasan a föld felett. A riporter lelkendezve kérdezte a bátor trapézművészt: „Hogyan lehet képes ilyen bámulatos ugrásra? Soha nem fél, hogy leesik? Elképesztően ügyes ember maga!” Az artista azonban visszakérdezett: „Én? Dehogyis én vagyok az ügyes! Mindenki azt hiszi, hogy ebben a számban én vagyok a nagy sztár, pedig valójában nem én, hanem a társam, aki elkap. Az övé az igazán lényeges szerep. Én csak elrugaszkodom a trapézról és attól kezdve valójában nem csinálok semmit. Mindent a társam, Bálint csinál. Meghúzódik ott fönn a magasban az emelvényen, mintha látszólag másodlagos szerepe lenne. Nem őt pásztázza a reflektorfény, hanem engem. Pedig ő az, aki a mutatvány lényeges elemét végzi: neki kell kiszámítania a megfelelő pillanatot, időben és megfelelő szögben kihajolnia értem, erős kézzel belém kapaszkodnia és megtartania. Én nem csinálok és nem is csinálhatok semmit! Amint elugrottam a trapézról, valójában belevetettem magam a bizonytalanba. Onnantól nem vagyok a magam ura, semmivel nem befolyásolhatom azt, ami történni fog. Ha Bálint nem lenne ott és nem tenné tökéletesen a dolgát, ízzé-porrá zúznám magam. Én ekkor teljesen tőle függök. Semmi mást nem tehetek, minthogy nagyon erősen megbízom benne és teljes erőmmel belé kapaszkodom.”
Bizony, életünkben fordulnak elő olyan helyzetek, akár akarjuk, akár nem, amikor úgy érezzük, mintha nagy lendülettel a sötétbe ugrottunk volna. Bizonytalanság vesz körül bennünket, nem tudjuk, hol és hogyan ér véget a folyamat, ami kezdetét vette az életünkben. Hiába szeretnénk mindent előre kiszámítani, aprólékosan eltervezni, a jövőt soha nem tudjuk uralni teljes egészében. Ilyenkor nagyon nem mindegy, hogy tudunk-e hinni abban, hogy a másik oldalon igenis áll valaki! Az ugrás nem a totális bizonytalanságban, hanem a teljes biztonságban fog véget érni. Ha mi éppen nem is tudjuk, mi miért történik, és mi lesz a végkimenetele, valaki nagyon is jól tudja! Ha nem is a mi akaratunk történik, mégis valósul általunk valakinek az akarata, aki nagyon jól tudja, mi a szándéka, és őrködik is annak végbemenetele fölött! Ezt a belső biztonságérzetet, a sötétségben is felderengő világosságot nevezzük hitnek!
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. … Maradjatok bennem, és akkor én is bennetek maradok. Nélkülem semmit nem tehettek.” Jézus az evangélium ezen mondatával nem annyira parancsot ad, mint inkább egyszerűen a tényt közli. Mégpedig nem valamiféle fájdalmas tényt, hanem éppen hogy örömteli valóságot hirdet. Nem vagyunk egyedül! Nem vagyunk magunkra hagyva életünk küzdelmeiben. Számíthatunk Valakire, Aki nálunk nagyobb, kapaszkodhatunk Valakibe, Aki nálunk erősebb! Persze ha valóban azt akarjuk, hogy segítségünkre legyen, ha azt akarjuk, hogy ne zuhanjunk alá a mélybe, akkor el kell fogadnunk, hogy erősen szorít minket. El kell fogadnunk a függést, ami az Istenbe vetett hittel együtt jár. Sokszor nem könnyű ez az ember számára! Pedig hiba lenne azt hinnünk, hogy Istentől való függésünk a szabadságunk sárba tiprásával egyenértékű. A szőlővessző nem tud önmagában életre kelni, életben maradni, főleg pedig gyümölcsöt hozni, csakis úgy, hogy a szőlőtőből növekszik és belőle merít életerőt. Jézus tehát nem annyira az ember korlátait akarja hangsúlyozni a példabeszéddel, mint inkább a lehetőségeire, léte fenséges értelmére felhívni a figyelmét.
Életünk ugyanabból az örök és boldog isteni életből forrásozik, amelyből Jézus, az Atya Egyszülöttje is öröktől fogva születik. A célunk, a létezésünk értelme is ugyanaz, mint Isten életének lényege: az örök és tökéletes boldogság. Erre kell törekednünk földi életünk során, s ebben kell segítenünk embertársainkat is a szeretet tetteivel. Ezt jelenti a termés meghozása, amelyről Jézus beszél, s ami csak az Ő segítségével lehetséges. Teremtményi mivoltunk függést jelent ugyan, de nem a szabadságunk lehetetlenségét. Nem is léteznénk, ha nem alkotott volna meg minket a Teremtő, ha nem volnánk szorosan hozzákötve az Ő kezeihez. Ha Jézus Krisztusban gyökerezünk is, a gyümölcs, amit meghozunk, attól még a mi életünk gyümölcse lesz! A szép, ami születik általunk, a mi szépségünk! A kincs, amellyel általunk gazdagodik a világ, a mi gazdagságunk. Ha azonban kiszakadunk Jézusból, ha megtagadjuk a Hozzá való tartozásunkat, akkor az, amit létrehozunk, nem édes gyümölcs lesz, hanem keserű vagy ízetlen lötty! Nem gazdagítjuk a világot, hanem inkább romboljuk. Előbb-utóbb pedig teljesen elsorvadunk, leépül bennünk minden érték, mert elveszítjük azt a táplálékot, amiből életerőnk fakad.
Dr. Finta József atya
Sikeres örökbefogadásért kérnék imàt🙏
Imát kérek azért, hogy a gyermekemmel való kapcsolatom rendeződjön.Köszönöm Istenem!
Imát kérek házasságomért!