5 ok, hogy miért kezdd a reggelt mosolygással!

„Az a nap, amelyik nevetés nélkül telik el, elvesztegetett idő.” Idézem Charlie Chaplint, mert május első vasárnapján ünnepeljük a nevetés világnapját.

A jókedv, a pozitív életszemlélet és a mosolygás jótékony hatása egészségünk egyik kulcskérdése.
Egy kiadós nevetés ellazítja az egész testet, az izmokat, a feszültség csökken – igazi stresszoldó fegyver. A jókedv és a kacagás hozzásegíthet egy boldogabb és kiegyensúlyozottabb élethez, a pozitív érzésekre és humorra nyitott ember ugyanis az élet kihívásaival, illetve önmaga testi-lelki nehézségeivel és betegségeivel is könnyebben tud megküzdeni.

Tudományos vizsgálatok igazolták a nevetés jótékony hatását: javítja a vérnyomást, a légzést és a szervezet oxigénellátását. Ellazítja az izmokat, enyhíti a stressz érzetét, endorfin hormon termelésére serkent, amely örömérzethez vezet; élénkíti a vérkeringést és a szívműködést, csökkenti a fájdalomérzetet, illetve erősíti az immunrendszert.
Nevetni – sokféle tulajdonságunkkal ellentétben – születésünktől kezdve tudunk, már a csecsemők is mosolyognak, a legtöbbet pedig a gyerekek nevetnek, hogy a kamaszokról ne is beszéljünk. Majd, ahogy múlnak az évek, egyre kevesebbet húzódik mosolyra a szánk, idősebb korunkra pedig szinte teljesen elfelejtünk kacagni.

Csak úgy próbaképpen, mosolyogj egyet! Jó szélesen! …na, ugye, milyen jó?! Tudtad, hogy tudományosan már bizonyított, amikor mosolyra vagy nevetésre húzzuk az arcizmainkat, érdekes módon olyan hormonok szabadulnak fel az agyunkban, amitől megnyugszunk, és valóban jobb kedvünk lesz?! De a vidámság és mosoly nemcsak a mindennapi hangulatunk helyrezöttyintésén segít, hanem abban is, hogy túllegyünk számos betegségen. Ha stresszes és ideges vagy, emelkedj felül rajta, legyints egyet és csak mosolyogj rá a világra. Egy kutató orvos megállapította, hogy a jó kedélyű emberek kevésbé lesznek betegek, vagy korábban felépülnek, és ők későbbi életkorban is halnak meg.
A nevetés, az optimizmus egyúttal a legjobb orvosság is, az egész szervezetre áldásos hatású.

Íme, 5 ok a nevetésre!

1. Elmúlik a félelem
Az emberek manapság túl sokat szoronganak. A média, a hírek ontják magukból a bizonytalanságunkat növelő információkat: tragédiák, katasztrófák, erőszak, válság. Nem szabad csak ezt látni az életből! A humor megtöri a jeget, elűzi a félelmet. Ha vidámabb hangnemben közlünk valakivel egy rossz hírt, hamarabb túljut rajta, bár megijedhet, mégis könnyedebben kezeli és a megoldásra koncentrál. Természetesen ezt tilos alkalmazni halál vagy egyéb tragikus történés közlésekor.

2. Megnyugtató
Ha egy beteg panaszkodik, hogy fáj valamije, nyugodtan tájékoztassuk arról, hogy amit érez, az teljesen normális. Ha humorosan tudatjuk az illetővel, hogy a fájdalom normális, akkor jobban belenyugszik és előbb túl lesz rajta.

3. Oldja a feszültséget
A humor a legjobb gyógyír a feszültség oldására. Ha stressz hatására kimerültnek, levertnek és szomorúnak érezzük magunkat, hagyjuk, hogy vidám ismerőseink feldobjanak minket. Aki ilyenkor jobban szeret eltűnni a világ elől, az dobjon be egy vidám filmet a DVD-lejátszóba, és hallgasson valami örömzenét. Meglátod a sok pozitív energia átjön a zenéről, a filmből, és a stressz oldása után a fájdalmunk is enyhülni fog. Ha a munka vagy a betarthatatlan határidők miatt remeg a gyomrunk az idegességtől, mondjuk ki hangosan: Ez csak munka! Ha a gyerekünk elszakította a pulóverét, akkor azt: Ez csak egy ruha! – ha át tudsz állni erre a gondolkodásra, nyugodtabb, örömtelibb lesz az életed – és Veled az élet!

4. Az élet szép és nem szabad túl komolyan venni magunkat!
Sokszor rácsodálkozunk arra, hogy amikor veszekedtünk a párunkkal, legtöbbször apróságokon zörrenünk össze, mégis utána, mintha beragadna a lemez: morcosak maradunk, és duzzogunk. Nos, csak gondoljunk valami pozitívra. Például arra, hogy miért szerettünk bele a párunkba! Hogy mennyire hiányoznának az idétlen poénjai, ha nem lenne velünk. Ha eltölt minket a vidámság, már csak pillanatok kérdése kibékülni, és helyreállítani a harmóniát – enélkül viszont napokig rosszkedvűek és sértődöttek maradunk. Az apróbb vitákat oldjuk meg humorral.

5. A jókedv ragadós!
Hétköznap reggelente azt tapasztaljuk, hogy a tömegközlekedési eszközön számtalan szomorú és elkeseredett ember utazik. Ha elkezdünk mosolyogni, gyakran azt tapasztaljuk, hogy az emberek spontán visszamosolyognak ránk, hirtelen ráeszmélnek arra, hogy tulajdonképpen ők is vidámak, szóval jó hatással lehetsz másokra. Arról nem is beszélve, hogy az önbizalmunk is nőni fog. A vidámság, a mosolygás ragadós!

Ne félj, csak higgy!

Június 30. – Évközi 13. vasárnap 
Olv.: Bölcs 1,13-15; 2,23-25; Zs 29; 2Kor 8,7.9.13-15;  
Evangélium: Mk 5,21-43

Jairus leányának történetébe beágyazódik egy másik történet is, a vérfolyásos asszony gyógyulásának leírása. Az evangélista szerkesztői zsenialitását dicséri, ahogyan összeköti a kettőt, és az olvasót észrevétlenül átvezeti egyik eseményből a másikba. Bizonyára jó oka volt együtt szerepeltetni a két gyógyulást, hisz mindkettőben a 12 év fordul elő (az asszony 12 éve beteg, a leány 12 esztendős), mindkét beteg helyzete reménytelen, mindkét esetben a gyógyulás feltétele a hit és a Jézusba vetett bizalom, mindkét esetben fontos szerepet játszik a fizikai érintés és a személyesség. 

A történetet olvasva, abba magunkat is belehelyezve, szembeötlik a Jézusban mint gyógyítóban hívők és a szenzációt kereső tömeg viselkedése, hangulatváltozása. A csodavárók, a kíváncsiak, a különlegességre vágyók tolongnak Jézus körül, de a siratóasszonyok és a ház lakói ki is nevetik a Mestert, amikor azt állítja, hogy a lány nem halt meg, csak alszik.
Útban Jairus felé, a tömegben, egy vérfolyásban szenvedő asszony – aki már minden pénzét az orvosokra költötte, mégis egyre rosszabbul lett – félve, de elszánt hittel megérintette hátulról Jézus ruháját, és meggyógyult. Nem törődött bele kilátástalan helyzetébe, nem adta föl a reményt, hanem átfurakodott a tömegen, asszony létére férfias bátorságról tett tanúságot. Jézus a maga emberségében nem láthatta, ki volt az, mégis érezte, hogy erő ment ki belőle, ezért megkérdezte: ki érintett meg? Az asszony ekkor vallotta be „tettét” és lett a hit és a bizalom példaképe. 

Jézus már csak azért is „szóvá teszi” ezt a lopva érintést, mert nem szeretné azt elhitetni bárkivel, hogy ő varázsló, mágus. A gyógyuláshoz őt magát mint Isten fiát kell elfogadnunk. Másfelől meg nem lehet lopva hinni sem. Nem mindenki gyógyul meg azok közül, akik Jézust érintik. Ma is sokan ki- és felhasználnák Jézus csodatévő erejét, de Jézus nélkül és egészen más célokra, mint ahogyan ő adja. Bármilyen egyházias vagy keresztény mázzal öntenénk le önzésünket és hatalomvágyunkat, Jézustól függetlenül nincs gyógyulás. Ahhoz vele is közösségben és egyetértésben kell lennünk. 

A kislány feltámasztásával a család, az apostolok és a tömeg még egy leckét kapnak. Jairus előkelő, közmegbecsülésnek örvendő zsinagógai elöljáró, ráadásul abból a fajtából, aki a legilletékesebbtől, Jézustól kér segítséget haldokló lányának. Arra viszont már ő sem képes, hogy felfogja Jézus halál fölötti hatalmát. Valószínűleg az apostolok is majd a feltámadás után emésztették meg igazán, és értették meg, hogy Istennél a halál csak elalvás. Feltámadni annyi, mint felébredni… 

Amikor az élet bonyolultsága és gondja, a kisebb-nagyobb tragédiák lehangolnak minket, amikor lelombozódunk kudarcaink és gyengeségeink, betegségeink és a halál árnyéka közelében, Jézus ma is azt mondja, mint Jairusnak: Ne félj, csak higgy Istenben! Ő életet hoz ki még a halálból is. 

Sebestyén Péter plébános 

A gondoskodó szeretet

A képen látható tengelic a már szinte felnőtté vált fiókájáról még mindig gondoskodik. Erről az jut eszembe, hogy így van velünk a mi Mennyei Atyánk is.
Egész életünk során figyel ránk, törődik velünk. Nem fárad bele! Még akkor is gondoskodik, amikor olyanok a körülményeink, vagy úgy érezzük, hogy egy feneketlen, sötét gödörben ülünk! Amikor nehéz helyzetben vagyunk, legyünk biztosak abban, hogy az Úr gondoskodni fog rólunk a megfelelő időben! Ne legyünk türelmetlenek!

Fotó: Nagy Csilla, ng.24.hu

A hit legyőzi a félelmet

Június 23. – Évközi 12. vasárnap
Olv.: Jób 38,1.8-11; Zs 106,23-31; 2Kor 5,14-17;
Evangélium: Mk 4,35-41 

Idős néni szorult be egy toronyház liftjébe két emelet között. Komolyabb gond akadt, így ki kellett hívni a szerelőket. Ők persze nem azonnal jöttek, s a ház lakói aggódni kezdtek a néniért. „Ne tessék félni!” – biztatták. „Semmi baj nem lesz! Hamarosan megjavítják a liftet, tessék csak nyugodt lenni!” „Én egyáltalán nem félek, hiszen nem vagyok egyedül.” – hallották a néni reszelős, de vidám hangját a liftből. Erre a lakók megnyugodtak. Jaa, ha nincs egyedül! Akkor könnyebben ki fogja bírni ezt a pár órát. És valóban, a liftből olykor mormolás hangjai szűrődtek ki, mintha valaki beszélt volna egy másik személyhez. A szerelők több, mint egy óra múlva érkeztek meg, s majdnem egy másik órát dolgoztak, amíg elhárították a hibát. Mikor a lift végre újra elindult, az összegyűlt lakók izgatottan várták, vajon milyen állapotban kerülnek majd elő a beszorult emberek. Megdöbbenve látták, hogy amikor az ajtó kinyílt, csak egyedül az idős néni lépett ki a liftből. Kissé fáradtnak tűnt, de vidáman mosolygott. „Azt tetszett mondani, hogy nincs egyedül!” – szörnyülködtek a lakók. „Milyen félelmetes lehetett odabenn a sötétben két órahosszán keresztül!” „Én tényleg nem voltam egyedül!” – húzta elő a nénike a Rózsafűzérjét a zsebéből. „Végig velem volt az Isten! Higgyék el, jól eltöltöttük bent az időt közösen!”  

„Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” – kérdezi Jézus a viharos tengeren hányódó csónakban rettegő apostoloktól. Úgy tűnik, Jézus szerint a félelem ellenszere nem az, hogy megszűnik a rettegést kiváltó körülmény, hanem a hit. Ha nincs ok a félelemre, akkor ellenszer sem kell rá. Azonban ebben a világban soha nem lesz olyan, hogy ez embernek ne legyen miért aggódnia, ne kelljen mitől félnie. Ezért mindig szükség lesz arra, hogy valahogy kezelni, csillapítani tudjuk a félelmünket, s ne nehezítsük meg még jobban saját magunk vagy mások életét. Jézus pedig a hitben jelöli meg a félelem legjobb gyógyítóját.

Milyen az a hit, ami segít legyőzni a félelmeinket?  
Biztosan nem pusztán valamiféle „ügybe vetett hit”, a saját igazam bizonygatása. Ez is erőt adhat az embernek, de nem elegendő arra, hogy hatékonyan legyőzze a félelmet. A legnemesebb ügyek is sokszor elbuknak, nem is beszélve arról, hányszor csalatkozik az ember a saját helyesnek, igaznak vélt eszméiben, ideáiban. Nem elegendő a saját erőnkbe, képességeinkbe, eddigi teljesítményeinkbe vetett hit sem. Az embert érhetik súlyos kudarcok, veszteségek, s ezek kapcsán megrendülhet a saját erejébe vetett bizalma. Nem egyszer ezek a kudarcok csak fokozzák a félelmeinket, a jövő kihívásaival kapcsolatos aggódásunkat. Nem bizonyul elégségesnek a félelem legyőzéséhez az embertársainkba vetett hit, a mások iránti bizalom sem. Természetesen az is fontos, és nagy érték, ha van kikre támaszkodnunk, vannak segítőink életünk buktatóiban. Azonban sajnos napjainkban talán több a negatív tapasztalat ezen a téren: a közömbösség, az önzés és érdektelenség, melynek falaiba újra és újra beleütközünk. Nem is beszélve arról, hogy nem egy probléma, nyomorúság leküzdéséhez nem elegendő más emberek segítsége, szeretetteljes mellénk állása sem. Sőt, az egész emberiség tudása, tudományos fejlettsége, technikai felvértezettsége sem. Jézus a hitnek egy mélyebb, teljesebb szintjéről beszél, illetve ezt hiányolja apostolaiból. Ez pedig nem más, mint az Istennel való élő, személyes kapcsolat.   

Miért képes az igaz Istenbe vetett hit minden másnál hatékonyabban csillapítani a félelmet?
Egyrészt azért, mert aki az igaz Istenre támaszkodik, az olyan erőt állít maga mellé, amely felülmúl minden emberi képességet. Ahol az ember már tehetetlen, ott Isten még mindig hatalmas. Ahol számunkra véget ér minden lehetséges továbblépés, ott Isten minden akadályt legyőzve tovább halad. Számos tanúságtétel bizonyítja, hogy egyes „lehetetlen helyzetekben” az imájukban Istenhez forduló emberek csodás segítséget tapasztaltak meg. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk az Istenbe vetett hit másik nagy ajándékáról sem: az örök élet, a végtelen mennyei boldogság reményéről. Ugyanis megcáfolhatatlan tény, hogy itt ebben a földi életben nem lehetséges minden bajt megúszni, minden szenvedést elhárítani, minden problémát legyőzni. Ahogyan egyre több évtized telik el rajtunk, annál többször futunk bele megoldhatatlan helyzetekbe. Olyan fájdalmakba, amelyek nem szűnnek meg, sőt talán csak fokozódnak. Amelyeket nem tudunk magunk mögött hagyni, hanem egy életen át el kell őket hordoznunk. Az ilyen szituációkat csak akkor lehet egészséges lélekkel helyesen kezelni, ha erősen tudunk bízni abban, hogy ezek nem uralkodnak örökké rajtunk. A halál után egy olyan élet vár ránk, amely nem ismeri többé a szenvedést, a betegséget, a bűn okozta sebeket. Az örök boldogság hite akkor is képes vigaszt nyújtani, erőt adni, ha a földi lét keretei között már nincs többé remény. Isten többre, nagyobbra hív bennünket földi életünknél. 

Dr. Finta József atya