Hétindító rövid gondolatok
Jézus mit tenne a helyedben?
Ha egy nehéz életproblémával találkozunk, sűrűn folyamodunk ahhoz a módszerhez, hogy mit tenne a helyünkben Jézus. És általában meg tudjuk mondani, mit tenne. És ez jó pár esetben nem egyezik azzal, amit konkrétan meg is teszünk. Tehát nem veszett el az erkölcsi érzékünk, és nem tagadhatjuk, hogy tudjuk, mi a különbség jó és rossz között. Ilyen módon nincs igaza azoknak, akik szerint a körülmények teljesen befolyásolnak bennünket, meg azért vagyunk ilyenek, mert ilyen a világ.
Persze, mindenki korának szülötte, mint ember, Jézus is a zsidó kultúrába született bele, de ezzel nincs elintézve a dolog. Mert ahogyan Jézus túlnőtt kora bezártságán, amikor küldetését teljesítette, nekünk is hasonló a dolgunk. Nem világforgatásról van szó, hanem arról, hogy belülről hassuk át az embereket, ahogy a Szentlélek is. Így minden kultúra értéke megmarad, s Istenhez méltóvá lesz az ember.
Sánta János atya
Amikor egy-egy döntéshelyzet előtt állsz, kérdezd meg magadtól: Most mit tenne Jézus? Mit tenne a szeretet?
Embermesék – sorozat
Egy falu összefogása
Azt mondják, egy gyerek felneveléséhez egy falu kell. Nos, 1994 január 17-én egy egész falura volt szükség, hogy megmentsenek egy gyereket.
Barbara Schmitt a kávéját szürcsölgette és nézte, mint növekszik a hótömeg az ablaka előtt. A kentuckyi Louiseville-ben megállt az élet, mert hatvan centi hó esett le. Barbara és két unokája, akiknek nevelésében részt vett, nem aggódtak. Bent tölthették a napot a meleg szobában, játszottak és nézték a hóförgeteget. A hatéves Ashley izgatottan csacsogott. Hároméves húga, Michelle levert hangulatban volt. Michelle egyike volt annak a több száz amerikai gyereknek, akik májátültetésre vártak. Barbara minden napja várakozással és imával telt, de ma a szokásosnál is nagyobb hévvel imádkozott. Michelle veszélyes tüneteket produkált, melyek sürgethették a májátültetést, de a telefon néma maradt, mint a havas táj odakinn.
Azután reggel kilenckor egyszer csak megszólalt a készülék. Megérkezett végre a várva-várt hír. Az omahai kórház megtalálta a megfelelő májdonort. Az orvosok biztosak voltak benne, hogy a máj jó lesz Michelle-nek, és azt mondták, 12 órán belül oda kell érnie. Barbara hirtelenjében azt sem tudta, mit csináljon örvendezzen-e vagy essen kétségbe. Megérkezett Michelle legnagyobb ajándéka, ők meg ott ülnek a hóban, 600 mérföldre a kórháztól.
Be vagyunk havazva – mondta Barbara a telefonba a kórház alkalmazottjának. A repülőtér 17 mérföldre van, a teherautók megrekednek a hóban, sehogyan sem tudunk eljutni odáig.
– Ne adja fel! – biztatta az asszony Barbarát. – 12 órájuk van, hogy Omahába érjenek. Törje a fejét!
Szerencsére a telefonvonalak még működtek, így hát Barbara munkához látott. Legelőször is felhívta Sharont a fodrásznőt, aki a Hajas Angyalok nevű alapítványt vezette. Ez a szervezet megszervezte, hogy Schmitték Omahába repülhessenek, ha eljön az ideje. A kérdés csupán az volt, hogyan juthatnak el a házuktól a repülőgépig, de Sharon legalább annyira elszánt volt, mint Barbara.
– Kezdjetek csomagolni! Még nem tudom, hogyan, de egészen biztosan sikerülni fog! – mondta.
Ezek után Sharon a helyi rádión keresztül próbált segítséget szerezni. A WHAS adásai folyamatosan közvetítenek üzeneteket, felkérve a hallgatókat, hogy telefonáljanak be, ha ötletekkel vagy javaslatokkal tudnak szolgálni. Teresa Amshoff hallotta a történetet, és betelefonált. Azt mondta, a házuk szomszédságában található a templom parkolója, mely kiválóan megfelel leszállópályának egy helikopter számára, és ez mindössze egy mérföldre van Schmitték házától. Miközben az értékes percek ketyegtek, Amshoffék körbejárták a szomszédokat, és mindenkit megkértek, hogy segítsenek eltakarítani a havat az útról. A szomszédok lelkesen lapátolni kezdtek, bár már jócskán kifáradtak a saját házuk előtti útszakasz megtisztításában. Egy óra sem telt bele, és 50 önkéntes dolgozott a fagyos szélben.
Valaki felhívta a Kim Phelpset, aki egy légi taxiszolgálatnál dolgozott. Ő felajánlotta, hogy küld egy helikoptert Michelle-ért, mely elviszi a repülőtérre. A templom parkolójából közben az önkéntesek eltakarították a havat, és Kim megszervezte, hogy az orvosi segélyszolgálat elindulhasson a helyszínre.
Barbara ezalatt beszélt Jason Smithszel, a repülőgép pilótájával, hogy megtudakolja, el tud-e jutni a pilóta a repülőtérre. Smith és a segédpilótája, mint mindenki más is, a hóban vesztegeltek, de Smith megígérte, hogy odamennek. A szomszédja, egy rendőr idejében elvitte őket kocsival.
Végül, az alkony beálltakor a WHAS elindított egy négykerekű járművet, mely Michelle-t és a családját a templomhoz fuvarozta. Mire az aprólékos gonddal megtisztított parkolóhoz értek, 150 ember gyűlt ott össze. Mindannyian lapátjaikra támaszkodtak; körülöttük hatalmas hóbuckák magasodtak. Megérkeztek a tűzoltóautók is, hogy világítsák a terepet a leszálló helikopter számára. Eddigre a tömeg 300 főre duzzadt; az emberek tapsoltak és integettek, amikor Schmitték a helikopteren felemelkedtek a havas éjszakába. Michelle májátültetése remekül sikerült.
A siker nemcsak az ügyes orvosi gárdának, egy erős életösztönnel megáldott gyermeknek és az elszántan küzdő családjának köszönhető, hanem egy egész falunak, akik jobb elfoglaltságot találtak azon a január 17-én, mint hogy a meleg szobából nézzék a hóesést.
Susan G. Fey
GONDOLAT:
A falu apraja-nagyja nem volt rest, hogy ki-ki a maga módján segítsen a májátültetésre váró kisgyereknek. Az összefogásban erő van. Az összefogáshoz pedig az kell, hogy mindenki lemondjon a saját elképzeléséről, kényelméről, és képes legyen áldozatot hozni másokért. A következő héten figyelj arra, hol és hogyan tudnád a másik ember javát szolgálni!
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!