Nekünk ez lesz a 4. közös karácsonyunk a férjemmel, de már vannak hagyományaink, amit ki-ki a saját családjából hozott. Az adventi időszakban próbálunk többet imádkozni és elmélkedni közösen, ami nagyon meghitté teszi estéinket és a várakozást. A mézeskalács díszítést is közösen végezzük, közben nagyon jókat lehet beszélgetni, viccelődni.
A fotó illusztráció
Az elmúlt években igyekeztünk minden adventi vasárnapon máshova menni szentmisére, hogy több helyen be tudjunk kapcsolódni a helyi közösségek készületeibe. Utána pedig a településen nagyokat sétáltunk.
A rorátékon való részvételünk is nagyon fontos számunkra, valamint a helyi közösségben csatlakozunk a Szentcsalád járáshoz. (Van egy Szentcsaládot ábrázoló kép vagy szobor, amely december 15-től megy körbe a családok között, akik a rájuk eső napon családi körben elimádkozzák a “Szállást keres a szentcsaládot”. Férjemmel minden nap mondjuk ezt az imát, de a ránk eső nap különleges. A képet és az imafüzetet a roráté kezdetén a mellékoltárra tesszük, majd szentmise végén a következő család veszi magához.)
Szenteste együtt a család. Vacsora előtt 1 db almát annyi felé vágunk, ahányan az asztal körül ülünk, az összetartozás jelképeként. Valamint mindenki elfogyaszt még egy gerezd fokhagymát, diót mézbe mártva. (Ez is az összetartozás és egészség jele. Ezt a szokást férjemtől tanultam, aki a Vajdaságból költözött a Dunántúlra.) Ez most már nálunk is emlék-hagyomány. Este közösen megyünk szentmisére.
Németh Hajnalka