Kedves Barátom!

Az előző alkalommal már említettem és még néhányszor fogom is, hogy Jézusból soha nem látott szeretet áradt – minden emberre. Ez a szeretet volt az, ami utána meghatározta az utamat. De nem csak az enyémet.

A következő két-három nap felforgatta az életem. A megélt események abban segítettek, hogy mindig Jézus nyomában járjak és mindig Rá szegezzem a tekintetemet és megértsem, hogy a szeretet az, ami az életem mozgatórugója. 

A következő években is, a húsvét előtti napokban lélekben újra és újra elkísértem Jézust a szenvedésében – visszaemlékezve az átélt eseményekre. Ilyenkor hagyom, hogy rám tekintsen és olyannak lásson, amilyen valóban vagyok. Nem kell bátornak mutatkoznom – hányan elfutottak. Beszélhetek neki csalódásaimról, bajomról… mindenről.

Amikor eszembe jutnak a húsvét előtti események, igyekszem úgy látni a dolgaimat, ahogyan Ő láthatta és arra késztet, hogy úgy szeressem én is az embereket, ahogyan Ő tette.

Nos, vágjunk bele! Készen állsz, kedves Barátom?

Húsvét előtt pár nappal újra találkoztunk Jézussal. Már keresett minket. Látszott rajta, hogy valami fontos dologra készül. Úgy gondoltuk, mi tanítványok, hogy ez a közelgő ünnep izgalma.

Arra kért bennünket, hogy készítsük elő az ünnepi vacsorát, de ezt igen méltóságteljesen mondta. 

Így hát voltak, akik elmentek helyszínt keresni. Én pedig még két társammal szóltam a többi tanítványnak, hogy napnyugta után Jézus vár bennünket vacsorára.

Végülis egy emeleti termet sikerült szerezni a közös ünnepléshez. Amikor odaértem, Jézus már jelen volt. Nagy szeretettel fogadott bennünket, és rendkívüli nyugalom és béke áradt belőle. Valahogy mindannyian megéreztük, hogy nem mindennapi pillanatok ezek. Fontos dolgokról lesz szó.

Nagy vidáman körbeültük az asztalt, vártuk az ételt. Egyszer aztán Jézus felállt, fogott egy vászonkendőt és egy mosdótálat. Látszott, hogy tudatosan készült valamire.

Odament az egyik apostolhoz, letérdelt elé, fogta a lábát és megmosta, majd a kendővel megtörölte. Így folytatta a többieknél is.

Döbbent csend lett a teremben. 

Nem értettük, mi történik. Ez a tevékenység a jobb módú családoknál a szolga feladata volt. De hát miért alázkodik meg ennyire, hiszen Ő a Mesterünk?

Amikor Péterhez ért – aki természetesen akadékoskodott -, Péter ezt kérdezte:

„Uram, te akarod megmosni az én lábamat?!” Jézus így válaszolt: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” Péter tovább tiltakozott: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!”

Hát igen, ő mindig ilyen fafejű volt.

„Ha nem moslak meg – felelte Jézus –, nem lehetsz közösségben velem.”

Húha. Ez kemény beszéd volt. Megdöbbentünk. Képes lenne a Mester “kitagadni” Pétert? Elgondolkodtam ezen. Jézus ennyire komolyan veszi, minden elé helyezi a szolgáló szeretetet?

Látta a Mester, hogy zavarodottság van bennünk, ezért megkérdezte: 

„Tudjátok, mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.” 

Ezzel végképp nem tudtunk mit kezdeni. Csodálkozva egymásra néztünk. Viselkedjünk tehát szolgaként? Ennyire radikális szeretetet kér tőlünk? Jézus folytatta:

“Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg. Bizony, bizony, mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a küldött annál, aki küldte. Ha ezt megértitek, s tetteitekben ehhez igazodtok, boldogok lesztek.”

Percekig néma csend volt a teremben. Erre nem számítottunk, hogy ilyeneket kér tőlünk.

De Jézus tette a “dolgát”. Megmosta az én lábamat is. Amikor megtörölte, felnézett rám és átható tekintetével rám mosolygott. Könnyek szöktek a szemembe – életemben először. Soha nem éreztem magam ennyire szeretettnek!

Kedves Barátom!

Te is vágysz rá, hogy szeressenek? Akkor tegyél másokat boldoggá! Ilyen egyszerű. Ezzel az eltökélt szeretettel szeresd családtagjaidat, barátaidat, munkatársaidat, a szembe jövőt az utcán!

Persze, nem mindenki fogta fel, mit tett a mi Mesterünk!

Nem mindenki fogadja el a szeretetet, az Úr szeretetét. Azt ugyanis vissza is lehet utasítani. Jézus soha nem akarta rákényszeríteni magát, szeretetét másokra. Akadt egy ember, aki inkább magával volt elfoglalva. Árulást fontolgatott a szívében. Júdás volt az. Meg is lepődtünk, amikor halkan Jézus utalást tett rá.
Mivel Jézus mellett ültem az asztalnál, észrevettem, hogy Júdás kezdi kellemetlenül érezni magát. Amikor Jézus ránézett, elfordította tekintetét, majd ki is ment a teremből és vissza sem jött. Úgy látszik, benne nem a szeretet vert gyökeret, ami éltet, hanem a gonosz, ami romlásba visz. De ez Júdás döntése volt.

Kedves Barátom!

Tudod mire tanított ez az epizód engem? Arra, hogy Jézus sohasem ítélkezett. Nem tárta fel a többiek előtt: “látjátok, itt az áruló”. De amikor elment Júdás, utána sem mondott rá semmi rosszat. Még most is szerette.
Hm. Hányszor beleestem már én is az ítélkezés csapdájába, vagy csak rosszat mondtam a másik háta mögött. Jézus arra hív, hogy készségesen, szabadon és megbocsátó szívvel kövessük. Ezt ne felejtsd el!

Ezek után Jézus hosszasan beszélt, szinte búcsúzkodott. Mondta is, hogy ahová most megy, oda mi nem mehetünk. Ezért sok mindent akart még a lelkünkre kötni. A mondandójának középpontjában mindvégig a hit és a szeretet állt. Új parancsot adott nekünk:

Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.

Ez volt a fő üzenete.

Kedves Barátom!

Néhány gondolatot említenék most számodra azok közül, amelyek rám nagy hatással voltak az eddigi életemben és amiből rengeteget merítettem.
(Ha szeretnél jobban elmélyülni Jézus tanításában, javaslom elolvasni a János evangélium 14., 15., 16., 17. fejezetét!)

A Mester mindenekelőtt hitet és szeretetet kért tőlünk

Rávilágított a hit erejére:

Ne legyen nyugtalan a szívetek! Higgyetek az Istenben és bennem is higgyetek! 

Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket viszi végbe, amelyeket én végbevittem, sőt még nagyobbakat is végbevisz, mert az Atyához megyek, és amit a nevemben kértek, azt megteszem nektek …

Micsoda szavak, micsoda ígéret. Igen, erre érdemes volt rátenni az életem.

Sőt, megígérte a Szentlelket is:

… majd kérem az Atyát, és más vigasztalót ad nektek: az Igazság Lelkét, aki örökké veletek marad.

Mennyire gondoskodó Jézus. Mennyi-mennyi jelét adja a szeretetének. Nagyon sokféle formában kifejezte, hogy velünk marad és segíti az életünket. 

Az egyik kedvenc hasonlatom:

Én vagyok az igazi szőlőtő, s Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző nem teremhet maga, csak ha a szőlőtőn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s én benne, az bő termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek.

Ha olyan szoros a kapcsolatunk az Úrral, mint a szőlőtő és a szőlővessző, akkor lesz értelme az életünknek. Azt hiszem, ezt fejezte ki az is, amikor a kenyérre és a borra azt mondta, hogy ez az ő teste és vére.
A közösségekben azóta is ezekkel a szavakkal ünnepeljük az utolsó vacsorát és az Ő jelenlétét.

Bizony, hányszor volt, hogy próbáltam elérni valamit az életemben… Ha csak magamra, a tehetségemre számítottam, sosem sikerült.

Megható volt számunkra, ahogyan a vacsora végén Jézus elmélyülten és hangosan imádkozott mindannyiunkért, hogy megmaradjunk a hitben.

Szükségünk is volt rá, mert a vacsora után elsétáltunk a Getszemáni kertbe, hogy lepihenjünk. Viszont a megpróbáltatások csak most kezdődtek.

Köszöntelek, Kedves Barátom!

János vagyok.

Már megettem a kenyerem javát. Idős emberként szeretném most veled megosztani az eddigi legmeghatározóbb élményemet, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Bízom benne, hogy amiről most neked beszélek, az a te életedre is hatással lesz. Ezért kérlek ne csak átfusd, amit írok és utána indulsz a dolgodra, hanem engedd, hogy az olvasás közben megérintődj. Fülelj, mit akar neked mondani az Úr!

A harmincas éveimben történt. Örökre hálás leszek a Magasságbelinek, hogy tanúja lehettem a történelem legnagyobb eseményének. Tanítványa lettem egy Jézus nevű embernek, aki már az első találkozásunk alkalmával óriási hatással volt rám. Olyan szeretet áradt a lényéből, hogy nem tudtam neki ellenállni. Muszáj volt követnem, hallgatnom a tanítását. Hálás vagyok, hogy kiválasztott tanítványa lehettem.

Minél jobban figyeltem rá, minél többet láttam a cselekedeteiből, annál erősebben éreztem, hogy úgy kell élnem, ahogyan tanítja, mert akkor lesz boldog az életem.

Kedves Barátom!
Engedd, hogy Ő töltse be az életed, ahogyan betölti az enyémet is. Bár láthatóan már nincs közöttünk, de mégis mindig velünk van, minden pillanatban.

Az év legnagyobb ünnepe – húsvét előtt – egy héttel különös dolog történt. Felmentünk Jeruzsálembe. Ahogy közeledtünk a városhoz, egyre nagyobb lett a tömeg. Csak jöttek-jöttek az emberek, amikor észrevették Jézust. Fel is ült egy szamár hátára, mert már “szorongatták” az emberek.
Mi, tanítványok összenéztünk, mert nem értettük, mire fel ez a nagy rajongás a Mester iránt. Fülöppel kérdezgettük is az embereket: Miért keresik Jézus társaságát? 

– Hát Ő az, aki feltámasztotta Lázárt – felelték.

Ja, így már értjük. Csak a csodatévőt látták benne, és pusztán a kíváncsiság hajtotta őket, semmi több.

Tudod, kedves Barátom! Öreg vagyok már, de azt egy életre megtanultam itt, hogy vagy komolyan veszem az Úr követését és az életemben megvalósítom a tanítását, vagy én is a tömeghez hasonlóan ilyen felszínes életet élek, ahol a külsőségek, a csillogás, a vagyon, a hatalom, a hírnév határozzák meg az életem folyását. Ha csak a látható vallásos, látványos dolgok érdekelnek, hol marad a hit mélysége, a szív tisztasága? Arra figyelj, amire Jézus igazán irányítani akarja a figyelmedet egy-egy esemény kapcsán, ami történik veled. 

Emlékszem, ebben a kavalkádban, zűrzavarban micsoda türelem volt a Mesterben. Csodáltam. Az emberek többségében semmilyen hit nem volt, csak látni akarták a “Varázslót”, Ő mégis higgadt és nyugodt marad.
A belső békéjéből fakadóan olyan életre szóló gondolatokat mondott nekik, amit nem felejtek: 

Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.

Csak jóval később értettem meg ezen szavak igazi jelentését. Kellett hozzá a halála és a feltámadása is. 

Az életünk egy búzaszem. Teljesen természetes, ha minden nap átéljük a halált, amikor elveszítjük elképzelésünket, amikor nem úgy történnek az események, ahogy szerettük volna, amikor le kell mondanunk egy várva-várt találkozóról, amikor örültünk volna egy dicséretnek, amikor éhesek maradtunk a sok munka közepette. De ezek kellenek, hogy az életünk kibontakozzon, virágozzék és gyümölcsöt hozzon. 

Ahogy beszélt Jézus, kezdtek elszállingózni az emberek. Úgy látszik, a tanítására már nem voltak igazán kíváncsiak. Talán, néhányan csalódottak is voltak, mert most nem tett csodát. Kicsit arrébb ment és imádkozott. Látszott rajta, hogy valami nagyon megviselte.

Most már tudom, hogy a közelgő halálára gondolt. Abban is biztos volt, hogy a halála óriási erejű lesz az emberek számára. Minden megváltozik és mindent megváltoztat.

“Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” 

Kedves Barátom!
Az én életem nagyon is megváltozott. Vajon, a te életedre milyen hatással van Jézus? Mennyire engeded, hogy változzon – Érte?

Néhányan megkérdezték Jézustól: Hogy mondhatod hát, hogy az Emberfia fölmagasztaltatik? Ki az Emberfia?” De Jézus egy képpel válaszolt:

„Már csak rövid ideig marad köztetek a világosság. Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy. Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

Visszagondolva látom, mennyire jelen volt/van az életemben a sötétség és a világosság… Rajtam múlik, melyiket engedem elhatalmasodni bennem. Én is elég sok hibát követtem el az életemben, de ezekre a mondatokra újra és újra visszaemlékeztem. Mindig erőt adtak, és az újrakezdésre sarkalltak, amikor bűnt követtem el. Mert amióta Jézussal találkoztam, azóta a világosság fia akartam lenni, még akkor is, amikor a homályban botorkáltam oly gyakran.

Innentől kezdve egész életemben hittem azt, hogy Jézus a világosság, Ő mutatja számomra az utat, bármerre is járok, bármilyen nehézséggel is találkozok. Megtanultam, hogy mindig Ő vezet, és ha engedem, a világosság öröme tölt be. Ha nem engedem Őt közel magamhoz, inkább átveszem én az irányítást – mert én jobban tudom -, összekavarodnak a dolgok. Ezt tapasztaltam.

Az ott lévő emberek többsége nem hitt Jézusnak. Később olvasva Izajás prófétát, megdöbbentő volt számomra, hogy az emberek elutasító magatartását már rég megjövendölte.

Kedves Barátom!
Mit jelent számodra a hit? De most komolyan!

Ezután az esemény után Jézus eltűnt. Nekünk sem szólt semmit. Csak pár nappal húsvét előtt találkoztunk vele ismét.

Kedves Testvérem!

Esti imádságra hívlak, most így lefekvés előtt.
Elfáradtál? Voltak gondjaid, de akadtak örömteli pillanatok is?
Tekints vissza a napodra!

Tudatosítom, hogy a jelenlétedben vagyok, Uram.
Menedéket keresek szerető szívedben.
Mikor gyönge vagyok, Te vagy az Erősségem.
Mikor szomorú vagyok, Te vagy a Vigasztalóm.

.

ESTI GONDOLAT
Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?”
Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.
Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban! (Mk 8, 22-26)

Ahogyan Jézus a falun kívülre vezette a vak embert, ugyanúgy nekünk is érdemes a nagyböjti időben és ebben az imaidőben is kicsit hátrébb lépni  elfoglaltságainktól, napi problémáinktól, attól ami nyomaszt, ami megvisel, ami foglalkoztat, hogy egyedül legyek Jézussal.

Vannak-e olyan gondjaim, amik gátolnak ebben? Van-e, ami aggaszt, és az Úr kezébe helyezhetem? Most tartsak egy kis csöndet és tegyem meg…

A férfi fokozatosan nyerte vissza látását a történetben, nem egyszerre.
Én mindig megtapasztalom, hogy milyen nagy kegyelem, ha világosan „láthatok”. Ha „megláthatom”, mi is az értelme a dolgoknak, mi az Isten akarata, merre menjek, hogyan döntsek, az számomra az egyik legnagyobb öröm és béke forrása …

Időt szánok arra, hogy felismerjem, imám hogyan segít észrevenni és értékelni a világosságot és a vigasztalást, amit Isten ad.
Látva, hogy Isten milyen gyengéden nyitja meg szememet, hitet és reményt kérek tőle, hogy tovább növekedjék bennem a szeretet vetett bizalom.

A nagyböjt célja, hogy 40 nap böjtje, önvizsgálata, megtérése, imádsága, a szeretet cselekedetei által eljussunk a feltámadás világosságába, dicsőségébe, hogy aztán mi magunk is fény legyünk a körülöttünk lévő emberek számára.

.

IMÁDSÁG

Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem,
tudod, ha leülök vagy ha fölkelek.
Messziről ismered gondolataimat,
szemmel tartod jártomat-keltemet.
Jól látod minden utamat,
hiszen szavam még el sem éri nyelvemet,
íme, te már jól ismered, Uram.
Minden oldalról körülfogtál,
és kezedet rajtam nyugtatod.
Csodálatos ezt tudnom,
oly magasztos, hogy fel sem foghatom.
Lelked elől ugyan hová mehetnék?
Színed elől hová futhatnék?
Ha fölszállnék az égbe, te ott vagy,
ha a holtak hazájában pihennék, ott is jelen vagy.
Ha felölteném a hajnal szárnyait,
és a tenger túlsó végén laknék,
oda is a te kezed vezetne,
és jobbod tartana engem.
Ha azt mondom: „Sötétség rejtsen el,
és boruljon éjbe körülöttem a fény!”,
neked a sötétség akkor sem lesz sötét,
s az éj világos, akár a nappal,
sötétség és világosság neked ugyanaz.
(138. zsoltár)

Kedves Testvérem!

Milyen volt a délelőtt?
Vajon sikerült annyira nyitottnak lenni, hogy felismerjem, ha Isten mondani akarna nekem valamit? Észrevenném, ha biztatni akarna, vagy valami feladattal szeretne megbízni? Kegyelemért imádkozom, hogy félretegyem, ami foglalkoztat, és megnyíljak Isten üzenetének befogadására.

DÉLI GONDOLAT:
Abban az időben amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.
Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. 
(Mt 16, 13-19)

Hitünk megköveteli, hogy személyes választ adjunk a kérdésre: ki számomra Jézus (az Emberfia)? Nem elég, ha általános kifejezéseket mondok… Nem elég, ha csak megismétlem Péter szavait…
Én.
Most.
Kinek tartom Jézust? Ki nekem Ő?

.

TARTSAK MOST EGY KIS CSÖNDET ÉS GONDOLJAM ÁT EZEKET A KÉRDÉSEKET: 
Előbb azonban tudatosítsam magamban, hogy az Úr itt van, jelen van és szeretettel néz rám!

Ki nekem Jézus Krisztus? Próbáljak meg most válaszolni – ne csak a fejemmel, hanem a szívemmel is. A választ egy rövid imádságban adhatom meg.

A nagyböjt is arról szól, hogy választ adjak Jézusnak, hogy Ő ki nekem és az életemmel, a cselekedeteimmel bizonyítsam.

.

IMÁDSÁG

Áldjad, lelkem, az Urat,
egész bensőm az ő szent nevét áldja!
Áldjad, lelkem, az Urat,
és ne feledd el, hogy veled mennyi jót tett!
Ő megbocsátja minden bűnödet,
és minden betegségedet meggyógyítja.
Életedet megváltja a sírtól,
szeretetével és könyörületével meg is koronáz.
Egész életedet elhalmozza javakkal,
és megújul ifjúságod, mint a sasoké.
Az Úr igazságot szolgáltat,
és minden elnyomottnak megvédi jogát.
Mózessel megismertette útjait,
és Izrael fiaival nagy csodáit.
Könyörületes az Úr, és jóságos,
hosszan tűrő és nagy irgalmú.
Nem pöröl velünk szüntelen,
és haragja nem tart örökké.
Nem bűneink szerint bánik velünk,
és nem gonoszságunk szerint fizet vissza.
Mert amilyen messze van az ég a földtől,
olyan nagy a szeretete az őt félők iránt.
És amilyen távol van napkelet napnyugattól,
olyan messzire veti el vétkeinket.
És ahogyan az atya megkönyörül fiain,
úgy könyörül az Úr azokon, akik félik őt.
Ő jól tudja, hogy miből formált,
nem felejti, hogy csak por vagyunk.
Az ember napjai olyanok, mint a fű,
virul, mint a mező virága;
de egy kis szellő, s már vége van,
a helyét sem ismerik többé.
(102. zsoltár)

Szép délutánt kívánok!

Kedves Testvérem!

Az imádságot kezdjük P. Wolowicz Ádám SVD atya gondolataival:

Egyszer az elektronikus postán keresztül kaptam egy hivatalos, de mégis nagyon kedves meghívást egy nagyobb rendezvényre. El tudod képzelni: jól esett, de valami gyanús volt az egészben: a meghívást úgy küldték e-mailben, hogy csak pár órám volt arra, hogy válaszoljak, bár az eseményig még elég sok idő volt. Természetesen azzal a feltétellel, hogy pár órán belül megnézem az e-maileket. Elgondolkodtam azon, hogy a szervezők tényleg akarják-e, hogy oda menjek.

Ha valaki ügyes, tud más embert meghívni olyan módon, hogy az illető érezze, hogy nem érdemes igent mondani a meghívásra. Lehet úgy meghívni, hogy valójában nem hívjuk meg. Lehet úgy kinyitni az ajtót, amikor kopog valaki, hogy a vendég ne tudjon bejönni a lakásunkba. Lehet úgy kinyitni a kaput, hogy kutyám meg fogja harapni az érkező ember lábát.

Kezdődik a nagyböjt. Néhány hét főleg arra, hogy… hogy…
Hát igen. Mit gondolsz, mire van ez a néhány hét?

Talán van valaki, aki arra gondol, hogy itt egy új lehetőség nyílik arra, hogy lefogyjon pár kilót. Lehet, hogy valakinek jól esik a nagyböjt, mert saját magának és a legközelebbi környezetének meg tudja mutatni, hogy mennyire erős ő: mert több mint hat hetet ki tud bírni csoki nélkül!

A nagyböjt lényege nem arról szól, hogy lefogyjak. Sem arról, hogy megmutassam bárkinek, hogy milyen erős vagyok. Arról sem, hogy jobban érezzem magamat, amikor a húsvéti sonkát izgatottan fogom enni már húsvét vasárnap. Nem! Van valami fontosabb, amit elérhetek a nagyböjti időszakban: kinyithatom az ajtót.

A szívem ajtaját úgy nyithatom ki, hogy a másikat, főleg aki mellettem él, ne harapja meg a kedvenc, bár agresszív kutyám. A nagyböjti időszak azért van, hogy megnyissam szívemet Istenre és más emberre. Ezáltal is húsvétkor nyitottabb legyen a szívem ajtaja.

.

TARTSAK MOST EGY KIS CSÖNDET ÉS GONDOLJAM ÁT EZEKET A KÉRDÉSEKET: 
Előbb azonban tudatosítsam magamban, hogy az Úr itt van, jelen van és szeretettel néz rám!

• Hogyan tekintek a nagyböjtre? Mi a célom ezzel az időszakkal – őszintén?
• Hogyan tudom kinyitni a szívem ajtaját Isten és mások előtt? Hogyan valósíthatom meg a hétköznapokban?
• Határozzam el magam! Fogalmazzak meg magamban konkrétumokat, amihez tartani tudom magam!

.

IMÁDSÁG

Dicsérd, lelkem, az Urat;
az Urat dicsérem, amíg élek,
zsoltárt zengek Istenemnek, amíg csak leszek!
Fejedelmekben ne bízzatok,
de más emberfiában sem,
mert nem tud segíteni.
Lelke elszáll, és visszatér a porba,
és még aznap megsemmisül minden terve.
De boldog, akinek segítője Jákob Istene,
és akinek Istenben, az Úrban van reménye.
Ő alkotta az eget és a földet,
a tengert és mindazt, ami benne él.
Hűségét megőrzi mindörökre,
megvédi az elnyomottnak jogát,
az éhezőnek ő ad kenyeret.
Kiszabadítja az Úr a foglyokat,
az Úr megnyitja a vakok szemét.
Az Úr fölemeli azt, aki elesett,
az Úr szereti az igaz embert.
A jövevényt megvédi az Úr,
támogatja az árvát és az özvegyet,
de elpusztítja a gonoszok útját.
Uralkodik az Úr örökké,
a te Istened, ó, Sion, nemzedékről nemzedékre.
(145. zsoltár)

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek…

Szép délelőttöt kívánok!