Köszöntelek, Kedves Barátom!

János vagyok.

Már megettem a kenyerem javát. Idős emberként szeretném most veled megosztani az eddigi legmeghatározóbb élményemet, ami teljesen megváltoztatta az életemet. Bízom benne, hogy amiről most neked beszélek, az a te életedre is hatással lesz. Ezért kérlek ne csak átfusd, amit írok és utána indulsz a dolgodra, hanem engedd, hogy az olvasás közben megérintődj. Fülelj, mit akar neked mondani az Úr!

A harmincas éveimben történt. Örökre hálás leszek a Magasságbelinek, hogy tanúja lehettem a történelem legnagyobb eseményének. Tanítványa lettem egy Jézus nevű embernek, aki már az első találkozásunk alkalmával óriási hatással volt rám. Olyan szeretet áradt a lényéből, hogy nem tudtam neki ellenállni. Muszáj volt követnem, hallgatnom a tanítását. Hálás vagyok, hogy kiválasztott tanítványa lehettem.

Minél jobban figyeltem rá, minél többet láttam a cselekedeteiből, annál erősebben éreztem, hogy úgy kell élnem, ahogyan tanítja, mert akkor lesz boldog az életem.

Kedves Barátom!
Engedd, hogy Ő töltse be az életed, ahogyan betölti az enyémet is. Bár láthatóan már nincs közöttünk, de mégis mindig velünk van, minden pillanatban.

Az év legnagyobb ünnepe – húsvét előtt – egy héttel különös dolog történt. Felmentünk Jeruzsálembe. Ahogy közeledtünk a városhoz, egyre nagyobb lett a tömeg. Csak jöttek-jöttek az emberek, amikor észrevették Jézust. Fel is ült egy szamár hátára, mert már “szorongatták” az emberek.
Mi, tanítványok összenéztünk, mert nem értettük, mire fel ez a nagy rajongás a Mester iránt. Fülöppel kérdezgettük is az embereket: Miért keresik Jézus társaságát? 

– Hát Ő az, aki feltámasztotta Lázárt – felelték.

Ja, így már értjük. Csak a csodatévőt látták benne, és pusztán a kíváncsiság hajtotta őket, semmi több.

Tudod, kedves Barátom! Öreg vagyok már, de azt egy életre megtanultam itt, hogy vagy komolyan veszem az Úr követését és az életemben megvalósítom a tanítását, vagy én is a tömeghez hasonlóan ilyen felszínes életet élek, ahol a külsőségek, a csillogás, a vagyon, a hatalom, a hírnév határozzák meg az életem folyását. Ha csak a látható vallásos, látványos dolgok érdekelnek, hol marad a hit mélysége, a szív tisztasága? Arra figyelj, amire Jézus igazán irányítani akarja a figyelmedet egy-egy esemény kapcsán, ami történik veled. 

Emlékszem, ebben a kavalkádban, zűrzavarban micsoda türelem volt a Mesterben. Csodáltam. Az emberek többségében semmilyen hit nem volt, csak látni akarták a “Varázslót”, Ő mégis higgadt és nyugodt marad.
A belső békéjéből fakadóan olyan életre szóló gondolatokat mondott nekik, amit nem felejtek: 

Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.

Csak jóval később értettem meg ezen szavak igazi jelentését. Kellett hozzá a halála és a feltámadása is. 

Az életünk egy búzaszem. Teljesen természetes, ha minden nap átéljük a halált, amikor elveszítjük elképzelésünket, amikor nem úgy történnek az események, ahogy szerettük volna, amikor le kell mondanunk egy várva-várt találkozóról, amikor örültünk volna egy dicséretnek, amikor éhesek maradtunk a sok munka közepette. De ezek kellenek, hogy az életünk kibontakozzon, virágozzék és gyümölcsöt hozzon. 

Ahogy beszélt Jézus, kezdtek elszállingózni az emberek. Úgy látszik, a tanítására már nem voltak igazán kíváncsiak. Talán, néhányan csalódottak is voltak, mert most nem tett csodát. Kicsit arrébb ment és imádkozott. Látszott rajta, hogy valami nagyon megviselte.

Most már tudom, hogy a közelgő halálára gondolt. Abban is biztos volt, hogy a halála óriási erejű lesz az emberek számára. Minden megváltozik és mindent megváltoztat.

“Én meg, ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” 

Kedves Barátom!
Az én életem nagyon is megváltozott. Vajon, a te életedre milyen hatással van Jézus? Mennyire engeded, hogy változzon – Érte?

Néhányan megkérdezték Jézustól: Hogy mondhatod hát, hogy az Emberfia fölmagasztaltatik? Ki az Emberfia?” De Jézus egy képpel válaszolt:

„Már csak rövid ideig marad köztetek a világosság. Addig járjatok, amíg van világosságotok, nehogy elborítson benneteket a sötétség. Aki sötétben jár, nem tudja, hova megy. Amíg veletek van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek.”

Visszagondolva látom, mennyire jelen volt/van az életemben a sötétség és a világosság… Rajtam múlik, melyiket engedem elhatalmasodni bennem. Én is elég sok hibát követtem el az életemben, de ezekre a mondatokra újra és újra visszaemlékeztem. Mindig erőt adtak, és az újrakezdésre sarkalltak, amikor bűnt követtem el. Mert amióta Jézussal találkoztam, azóta a világosság fia akartam lenni, még akkor is, amikor a homályban botorkáltam oly gyakran.

Innentől kezdve egész életemben hittem azt, hogy Jézus a világosság, Ő mutatja számomra az utat, bármerre is járok, bármilyen nehézséggel is találkozok. Megtanultam, hogy mindig Ő vezet, és ha engedem, a világosság öröme tölt be. Ha nem engedem Őt közel magamhoz, inkább átveszem én az irányítást – mert én jobban tudom -, összekavarodnak a dolgok. Ezt tapasztaltam.

Az ott lévő emberek többsége nem hitt Jézusnak. Később olvasva Izajás prófétát, megdöbbentő volt számomra, hogy az emberek elutasító magatartását már rég megjövendölte.

Kedves Barátom!
Mit jelent számodra a hit? De most komolyan!

Ezután az esemény után Jézus eltűnt. Nekünk sem szólt semmit. Csak pár nappal húsvét előtt találkoztunk vele ismét.